Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem! Az új olvasók kedvéért mondanál magadról pár szót, kérlek?
Nagyon köszönöm, hogy ismét megtiszteltél a figyelmeddel. Néhány szóban: Kristin M. Furrier írói álnéven publikálok immár 8 éve. Hat regényem és két novellám jelent meg eddig nyomtatásban. Leginkább családregény, és ifjúsági zsánerben találkozhatnak a történeteimmel az olvasók.
Eddig két ifjúsági regényedet olvastam, ezért nagyon örültem, mikor megkérdeztél, lenne-e kedvem A Társalkodónőhöz. Mikor hozzátetted, hogy ez az első olyan műved, ami nem az ifjúságnak szól, picit meglepődtem. Miért döntöttél a zsánerváltás mellett?
Az alkotást mindig az adott életszakaszom befolyásolja. Eddig olyan külső hatások értek, melyek mind inkább a fiatalok felé szóló írásokhoz adtak kedvet, hangulatot. Az elmúlt két évben, azonban hatalmasat változott az életem, és ezáltal az engem ért ingerek is. Nem volt most indíttatásom ifjúsági regényhez. Sokkal erősebb érzelmi ingerek értek, amik más irányba terelték az írás iránti igényemet.
Picit ellentmondtam neked az értékelésemben, hiszen azt mondtam, hogy a nagyobb kamaszoknak is bátran a kezébe adnám a könyvet útkeresési és tanulási célzattal. Mit gondolsz erről?
Semmi olyan nincs igazából a kötetben, ami miatt nem adnám oda egy fiatalabb olvasónak. Ezt jól látod. Ám érzelmileg érettnek kell lennie ahhoz a kedves olvasónak, hogy igazán át tudja érezni a történet lelki oldalát. Ezért mondom azt, hogy inkább 18 felett. De nyugodtan a kezébe veheti egy 15 éves is, ha úgy érzi, hogy őt elvarázsolja a 19. század kora.
Te, mint alkotó hány éves kortól ajánlanád a regényt olvasásra?
Mint fentebb kifejtettem, nem húznék vonalat a korhatárban. Azonban azt gondolom, a történet az a fajta, ami lehet, hogy mást nyújt minden életszakaszban. Kit, éppen mi érint érzékenyebben.
Miben tért el az előkészítés és az írás például az Elveszett múlt c. regényedhez képest? Érzelmileg is megterhelőbb volt?
Teljesen más volt írni, mint az Elvesztett múltat. Az Elvesztett múlt, egy kalandregény, három pimasz fiatallal.
Itt, A társalkodónőben eleve más korban vagyunk, és teljesen más a hangulat. Ami a legnagyobb kihívás volt számomra, az E/1- ben való írás. Ez volt az első regényem, ahol ezt a technikát alkalmaztam. Az elején nagyon megküzdöttem vele.
A kutatómunka is teljesen eltért bizony. Itt egy történelmi kort kellett megjelenítenem. A társadalmi rétegek különbőzőségét. Ráadásul valós helyszínen játszódik, így ténylegesen sokat kellett kutakodnom, hogy abban az időben, 1871-ben, hogyan nézett ki Royal Leamington Spa.
Érzelmileg is más volt a munka, az tény. Ám kevésbé éreztem nehéznek, ezen oldalát. Nagyon könnyen fel tudom venni a szereplőim tulajdonságait írás közben, és onnantól kezdve az ő érzelmeikkel dolgozom. Vannak kis taktikáim, amivel hangolódom egy kicsit írás előtt/alatt, hogy könnyebben ott tudjak lenni a történetben.
Melyik az a szereplő aki hozzád a leginkább közel áll?
A főszereplőm: Emma. A legközelebb Emma van hozzám. Valamint Emma édesapja, Lord Watton is nagyon közel áll hozzám.
Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?
Nagyon fantasztikus értékeléseket kaptam eddig, amikért iszonyatosan hálás vagyok. Sokkal jobbakat, mint reméltem. Jelenleg 99% - on áll az értékelés a moly.hu – n. Bár én biztos voltam magamban, mikor elkezdtem írni a történetet, nagyon sokan ugyanazon véleményt fejtették ki felém. Nem értették, hogy miután 4. helyen végeztem a Dugonics András Irodalmi díj Ifjúsági kategóriájában tavaly, miért lépek ki a zsánerből. Értettem miért kérdezik ezt, de azt is tudom, hogy én nem rendelésre írok. Abban vagyok hiteles, amiben van kedvem alkotni.
Ahogy az értékelésemben is írtam a borító álomszép! Volt részed a tervezés folyamatában vagy teljesen a kiadóra bíztad magad?
Természetesen. Nem az az alkotó vagyok, aki csak ölbe tett kézzel várja az eredményt. Én kerestem az anyagot a borítóhoz, és a NewLine borítótervezője, Halasi Miklós tökéletesen megtervezte, ami az én kis képzeletemben megszületett. Egy fél éjjelen át küldte az instrukcióim alapján a terveit, mikor megérkezett eme csoda. Bíztam benne, hiszen az Elvesztett múltat is ő tervezte meg nekem. Tudtam, hogy „látni fogja” amit én látok magam előtt. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert addig nem adja fel, amíg nincs meg a tökéletes eredmény.
Összességében milyen érzéseid vannak a végeredménnyel és a fogadtatással kapcsolatban?
Azt hiszem, nincs okom, hogy negatívan lássam a kiadást és a fogadtatást. Egy dolog van, ami ellenem volt, az idő. Szerettem volna Emma teljes történetét megírni, de akkor nem tudtam volna a Könyvhétre megjelentetni a könyvet. Így Emma Watton sztorija ketté lett vágva. Tehát, lesz még egy kötete A társalkodónőnek.
Mire számíthatunk tőled legközelebb? Lesz új regény az idén?
Nem tudom mi lesz a következő. Több projekt is van a fejemben, és úgymond a fiókomban. Hogy melyik ölt előbb könyvformát, nem tudom. Ez nagyon sok tényezőtől függ mindig. Nem tudok biztosat mondani ezzel kapcsolatban. Ám egy bizonyos: idén már nem lesz új Kristin M. Furrier regény.
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése