Here we are - Sokszínű képességrobbanás

 Először is köszönöm szépen Kisfaludi Juditnak, hogy felhívta a figyelmem erre a kiadványra. 

Nagyon fontosnak tartom az érzékenyítést, és azt gondolom, nemcsak gyermekkorban, gyermekként érdemes ezzel foglalkozni. Olyan témáról beszélünk, ami a mindennapjaink része és ahhoz, hogy egy élhetőbb világot alkossunk, fontos, hogy a lehető legjobban megértsük egymást.

A Here we are csapata ebben nyújt segítséget mindazoknak, akik nyitottak a téma iránt. Olyan önkifejezési formát szerettek volna találni, ami a mindennapok részévé válhat. És ez az írás lett.

Juci és a többiek egy rövid bemutatkozás után megmutatják a művészi vénájukat is: ugyanis többek között olvashatunk verseket, meséket, de a kultúrát kedvelők olvashatnak filmkritikát, egyéb élménybeszámolókat is. A cím nem ígér zsákbamacskát: valóban sokszínű olvasnivalót kaptunk.

Engedjetek meg egy pici személyes vonatkozást is. Az én személyes kedvencem Kisfaludi Judit - Ido és Fáni barátsága című mese volt. Mint tudjátok, a lelkemben megmaradtam egy picit gyermeknek, így ez a szívmelengető történet, a barátokat kereső mókusról és a kicsit félős elefántról nagyon tetszett. Igaz, Jucival az írás és az olvasás szeretete nagyon rég összeköt minket, hiszen gyermekkorunk nagy részét együtt töltöttük. Ezért is örültem annak, hogy láthattam egy alkotását.

Összességében nagyon ajánlom figyelmetekbe ezt az olvasnivalót - ami egyébként ingyenes -, hiszen a művészet segítségével mutatja be, hogy mindannyian egyformák értékesek vagyunk: tele álmokkal, vágyakkal, hittel, erősségekkel és természetesen botlásokkal egyaránt.

Nem tudom, hogy a csapat tagjai olvassák-e majd az írásomat, de ha igen, szeretném kifejezni a tiszteletemet a közösségben végzett munkájukért és további sok sikert kívánok a tagoknak!

A megjelenést az Együttható Egyesület és az Európai Szolidaritási Testület támogatta!

A kiadvány elérhető az alábbi oldal alján, a Letöltés vagy a Flipbook gombra kattintva (érdemes elolvasni a teljes oldalt is):

Képességrobbanás

Írta: Isabel

A szerző, aki ugyanolyan fontosnak tartja az olvasást, mint az írást - Interjú az Örökölt királyság című sorozat megálmodójával

 

Sáfrán Judit, az Örökölt királyság sorozat szerzője, egy érdekes világot teremtett. Az írisz emlékei a sorozat nyitókötete, ami méltán lebilincsel egy fantasy rajongót. A most következő percekben az írónővel beszélgetünk, képzelőerőről, olvasásszeretetről, illetve az alkotói folyamatról is!
Tartsatok velünk!

Először is, szeretnék elnézést kérni, amiért várnod kellett, technikai gondjaim voltak, de már megoldódott. Kérlek, pár szóban mutatkozz be a blog olvasóinak! Mit tudhatunk rólad?

Köszönöm szépen az interjú felkérést! Végzettségemet tekintve okleveles közgazdász vagyok, és a napelem-iparban tevékenykedem. A munka világában az objektív oldalamra van szükség, míg a szabad pillanataimat a kreativitás határozza meg. Örömömet lelelem az alkotás folyamatában, kapcsolódjon az kézműveskedéshez, festéshez, gitározáshoz vagy íráshoz. Az utóbbi számomra egyfajta önkiteljesedés, amelybe gyerekkorom óta beleszerettem. Nálam az írás és az olvasás kéz a kézben jár; ha nem olvasnék, nem írnék, ezért mindkettőt egyaránt fontosnak tartom az életemben.

Mint említettem, Az írisz emlékei fantasy zsánerében íródott, főképp az ifjúságnak. Miért ezt választottad az első regényednek?

Az örökölt királyság sorozat első verzióját tinédzser koromban vetettem papírra. Akkoriban rengeteg ifjúsági fantasy regényt olvastam, talán ezért sem véletlen, hogy ebben a műfajban kezdtem el alkotni. A mai napig közel áll hozzám a műfaj. Itt szabadjára engedhetem a képzelőerőmet, és szerencsére nincsenek határok.

Főszereplőnk, a 16 éves Cylia, aki emlékezetkiesésben szenved és rémálmai vannak, majd nemcsak az szakad a nyakába, hogy egy letűnt királyság örököse, de még választania is kell a jelenlegi élete vagy az ismeretlen között. Elég komplex a cselekményszál, ezért nagyon érdekelne, hogy honnan ered az ötlete?

A történet cselekménye fokozatosan alakult ki bennem. Az alapötlet egy fiatal lánnyal főződött össze, aki átkerül egy másik világba. Szerettem volna titokzatossá tenni a történetet, ezért döntöttem úgy, hogy amnéziás lesz a főszereplő. Az ifjúsági irodalomban gyakran találkozunk királyokkal, királynőkkel, innen jött az ötlet, hogy Cylia is királyi felmenőkkel rendelkezzen. A valóságban nem léteznek okkult lények, vagy furcsa találmányok, ezért helyeztem át a helyszínt a Földdel párhuzamos világba, a Sandalra, amely hasonló, mégis eltérő attól a közegtől, amit megszoktunk.

A több, mint 600 oldalról van szó, biztosan akad egy-egy emlékezetes történeted az alkotásról. Megosztasz egyet velünk?

Leginkább az ihletforrásokról maradtak kellemes emlékeim. Nyaranta gyakran utaztam külföldre, a legtöbb elvont ötletem ilyenkor született. A víz alatt fekvő Ó-Dália gondolata az egyik ausztriai wellnessezés közben fogant meg a fejemben, az Égi Város bolygókkal körbevett ötlete pedig egy bécsi városnézés közben egy színes, kivilágított irodaépület láttán.

Mi volt az írás legfelemelőbb, illetve a legmegterhelőbb pillanata? 

Egy történetet elkezdeni és befejezni a legnehezebb. Az Örökölt királyság sorozat évek alatt állt össze a fejemben, folyamatosan csiszolgattam. Azt élveztem a legjobban, amikor elkészültem az első verzióval, és végre elkezdhettem egységesíteni a fogalmazási stílust. Örültem neki, hogy a történet színesebb és mélyebb lett a tájleírásoktól és a karakterek kapcsolatának mélyítése közben. 

A cselekményszálaknak össze kell érniük, a megvalósítás emberpróbáló feladat. Az Örökölt királyság első részében elindított szálak csak a második részben fognak összekapcsolódni. Mindig szem előtt kell tartanom, hogy melyik szál hova vezet, fontos, hogy a történet végére minden a helyére kerüljön. Jelenleg ennek a tökéletesítésén dolgozom.

A regény a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Hogyan találtatok egymásra és milyen a közös munka?

Körülbelül egy éven keresztül elemeztem a piacot, ez alatt bőven volt időm felmérni, hogy melyik könyvkiadóhoz forduljak. A NewLine volt a listám tetején. Amikor 2021 nyarán felvettem velük a kapcsolatot, nagyon hamar megkaptam a pozitív választ. Ez egy csodás pillanat volt. A szerződést követően el is kezdtük a közös munkát. Nagy volt az izgalom, de megérte minden egyes percét.

A borító nagyon szép. A te terveid alapján készült, vagy szabad kezet kapott a grafikus?

Nem titok, a borító tervezés a kedvenc részem a könyvkiadás folyamata során. Ashley Redwood tervezte a borítót, akinek utólag is köszönöm a csodás munkáját! Ashleynek egy találkozás alkalmával meséltem arról, hogy lenne egy ötletem a borítóra; egy lány, akinek a fejében egy fantázia világ látható. Mindezt rajzolva álmodtam meg. Ashley tökéletesen megvalósította, sőt túlszárnyalta az elképzelésemet.

Eddig milyen visszajelzéseket kaptál az olvasóktól? 

Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok. Nem gondoltam volna, hogy ennyi embernek fog tetszeni a történetem. Hálás vagyok a támogatásukért. Évekkel ezelőtt az asztalfiókomnak írtam, most pedig bárki elolvashatja a regényemet. Talán ezt a legnehezebb feldolgoznom; ijesztő, ugyanakkor nagyon jó érzés, hogy országos szinten elérhető a könyvem.

A családod/barátaid mit szóltak, hogy erre a pályára lépsz?

Fiatalkorom óta írok, a családom és a barátaim azóta tudják, hogy érdekel a könyvek világa. Teljes mértékben támogatnak. Az egyetemi éveim alatt az írás háttérbe szorult, akkoriban velem együtt ők is azt hihették, hogy lemondtam a könyvkiadás gondolatáról, de aztán a tanulmányaim befejeztével szerencsére másképp alakult az életem.

Összességében milyen érzéseid vannak, mióta megjelent a regény? Megérte megírni?

Abszolút megérte. Az írás folyamata teljesen kikapcsol, annak pedig csak örülök, ha valaki elolvassa a történetemet. A könyvkiadás folyamata nehezebb, mint maga a regény írása, hisz olyankor újból és újból át kell olvasni az egész történetet, javítani, módosítani kell benne. A folyamat végére teljesen elfárad az ember. Ettől függetlenül csak azt tudom mondani, hogy érdemes volt belevágni ebbe az egészbe. Úgy érzem, ennek a regénynek meg kellett születnie.

Mikorra várható a folytatás? Milyen terveid vannak erre az évre?

Az Örökölt királyság második részének kéziratát heteken belül lezárom. Ez azt jelenteni, hogy hamarosan belekezdünk a szerkesztésbe, és ha minden jól megy, pár hónap múlva már a kezünkbe foghatjuk a könyvet is. A duológia lezárását követően később majd szeretnék egy rövidebb előzmény történet is írni, de ez már a jövő zenéje.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek, nagyon várom a folytatást!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, további információkért keresd fel a hivatalos Facebook-oldalát vagy keresd az első két kötet NewLine Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

Buótyik Dorina -Maahes ​Isten rejtélye (Gracie Simpson történetei 3.)

 A most következő olvasásom, azért esett nagyon jól, mert egy könnyed kalandregényt kaptam, ismerős szereplőkkel. Már múlt hónapban illett volna értékelést írnom, de a technika akadályozó tényező volt, ezért elnézést kérek! Na de nézzük Gracie Simpson kalandjainak harmadik részét!

A regény két szálon fut: Gracie újabb kalandra indul Egyiptom földjére, ám az ásatás engedélyeztetése körül gondok adódnak. Mikor sikerül ezt megszerezni, egyre ijesztőbb események történnek. Egy férfi is az életét veszti, és szabotálják az ásatást, ám azt nem tudni ki a tettes.  Lehet, hogy nem is ember, hanem a titokzatos Maahes Isten?

A másik szálon Thomas Shephard bűnügyi riporter nyomozása a középpont, ahol nemcsak rejtélyeket, de vallási érdekességeket is megismerhetünk.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem utána kellett nézni az istenségek, mert nem tudtam, ki ő.Ez a szál nagyon izgalmas volt, mert nem kellett sokat kutakodjak, ugyanis az írónő jóvoltából sok mindenre fény derül. Számomra Dórina könyvei sokkal közelebb hozták Egyiptomot, ami bár nem áll tőlem távol, mégsem tudtam még elmerülni benne és ezt köszönöm neki!

Egy nagyon jó kalandregényről van szó, és bár valós elemeket is tartalmaz, mégis tartsuk észben, hogy ez a képzelet szüleménye. Ezt fontosnak tartom kiemelni, nehogy valakit csalódás érjen.

Az írónő sokat fejlődött az első részhez képest: most sokkal részletesebbek voltak a helyszínek, és a cselekmények is. Például az nagyon tetszett, hogy ennyi mindent megtudtunk az ásatásokról, szokásokról.

A szereplők olyanok maradtak, amilyennek megismertük őket, ez számomra kellemes nyugalmat adott, így tudtam fókuszálni az újdonságokra.

Szerintem ez eddig a legjobban megírt regénye, az apróbb hibáktól eltekintve is. 

A borító most is lenyűgözően szép, de ez Dorinától már alapelvárás!

Ajánlom mindenkinek, aki szereti az egyiptomi kultúrát, hiszen sok újdonságot megismerhetünk a történet által. A misztikus hangulat miatt azonban az is elég, ha a fantasy-t szeretjük, viszont én azt mondom, érdemes elolvasni előtte az első két részt is, azért, hogy teljes képet kapjunk!

Köszönöm szépen az írónőnek és a kiadónak is, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra, varom a következő történetet!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Szilágyi Heléna - Reménysugár

 A most következő regényt nagyon vártam. Tudtam, hogy nehéz téma az alapja, de mégis nagyon el akartam olvasni. Köszönöm Helénának, hogy megtehettem!

Főszereplőnk a tinédzser Hajnal, akinek az élete még a rémálomnál is rosszabb. A lány teljesen egyedül érzi magát: a családja nem foglalkozik vele, az iskolában kirekesztik maguk közül és a lány egy nap eljut odáig, hogy feladja. Édesanyja vérbe fagyva találja őt a fürdőszobában....

Az írónő csodálatosan oldotta meg a cselekmény vezetését, hiszen azzal indulunk, hogy a lány életét sikeresen megmentették. Miután hazaengedték a kórházból visszatér az iskolába és a családjához, ahol a szülők nem igazán tudják megérteni, hogy a lányuk miért hozta meg ezt a döntést, hiszen a lányuknak mindene megvan.

A suliban mindenféle diáktípust megismerhetünk a népszerűtől a kevésbéig. (Direkt nem használtam a lúzer szót.) A lány azonban sehova sem tartozik és hiába tehetséges, ez sem elég ahhoz, hogy kilépjen a láthatatlanság alól. 

Az írónő zseniálisan mutatja be a kamasz lány érzéseit és gondolatait, bár az számomra nem újdonság, hogy fantasztikusan ír. A borító és az egyéb grafikai elemek is nagyon szépek és igényesek, de most úgy érzem, másról kell egy picit beszéljek. Arról, amire a Reménysugár fel szeretné hívni a figyelmet. 

Soha nem tudhatjuk, hogy ki milyen csatát vív legbelül. Mindenkinek az életében vannak olyan dolgok, amire nem látunk rá, még akkor sem, ha kívülről úgy tűnik, hogy fantasztikus a sorsa. Ez kiváltképp igaz az iskolai rendszerre. Nagyon nagy odafigyelést igényel a fiatalok nevelése (nemcsak az oktatása) hiszen az, hogy milyen emberré válik majd, nagyban függ attól, milyen példát lát maga előtt. 

Voltam kollégista...és akadályoztam meg öngyilkossági kísérletet. Sőt, olyan iskolatársam is van, akinek már nem segíthettem és fiatalon ért véget az élete. Pedig a lány jómódban élt, jó tanuló volt és vagány; gyermekésszel sosem gondoltam, hogy vele ilyesmi történhet. Mégis megtörtént.

Számtalanszor elgondolkodtam azon, hogyha akkor jobban figyelek, ha észreveszem a jeleket...mert bizony vannak...

A csendes még csendesebbé válik, vagy hirtelen balhézni kezd. 

Nem akar részt venni a társasági életben, sokat van egyedül.

Nem eszik úgy, mint korábban vagy éppen túl sokat eszik.

Nincsenek barátai vagy igazából senki, akivel beszélgethetne.

De ennél jóval több minden lehet, most csak a legszembetűnőbbeket említettem meg. 

Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy érzelmileg stabil generációt nevelhessünk  ki nagyon kell a beszélgetés és az odafigyelés. Jelenleg két tanulóm van és minden órát egy 5-10 perces beszámolóval kezdünk, hogy ha valami baj van időben orvosolni tudjuk. Tudom, hogy ez egy iskolában több száz gyerek mellett nem kivitelezhető, de az odafigyelés, egy-egy kedves szó is rengeteget javíthat a helyzeten.

Otthon pedig szánjunk arra egy pár percet, hogy valóban érdeklődjünk a gyerek napjáról és mikor mesél, csak rá figyeljünk. Tudom, hogy sokszor a szülők 12 óráznak és napról napra élnek, de nem azon a pár perces beszélgetésen fog múlni a nap további része és lehet, hogy van mondandó, csak nem mernek belekezdeni. 

A gyerekeknek pedig azt mondom amit a tanulóimnak is szoktam: ismerj meg valakit, mielőtt véleményt formálsz róla! Ne higgy feltétlenül annak, amit mások mondanak, hanem dönts magad! Lehet, hogy neked sem lesz szimpatikus, de akkor ne bántsd! Nem attól leszel menő, ha beállsz a sorba, hanem attól, hogy kialakítod a saját gondolataidat és megpróbálsz úgy viselkedni, ahogy neked is jól esne, ha viselkednének veled.

Ha pedig már úgy érzed eleged van, mert szar az élet és nem látsz kiutat, először próbálj meg beszélni erről valakivel. Baráttal, de egy felnőtt még jobb lenne. Ha nem mered otthon mondani, beszélj négyszemközt egy tanárral! Azonban ha végképp nincs ilyen (nekem is volt nem olyan rég), akkor próbálj meg kialakítani napi szokásokat. Mondok példát, ami nekem bejött, mert én is nagyon sokat vagyok egyedül:

*nem baj ha sírsz, jót tesz (ha visszatartod, csak még mélyebb lesz az üresség érzeted) - keress egy helyet ahol biztonságosan megteheted

* találj valami hobbit, amit Te szeretsz (nem a barátok, nem a suli, nem a család, hanem te) - nekem ilyen a felnőtt színezés, a rajzolás de imádok tanulni és animéket nézni - na meg persze olvasni :))

* végezz valamilyen testmozgást - én tornázom a szobában, de bármi jó, ami fizikailag lefáraszt)

És ami nagyon fontos!

* Írd fel minden nap, hogy aznap mit akarsz csinálni! - Ezt lehet kézzel naplószerűen (én így szoktam, mert rajzolgathatok is bele) de egy naptár a telefonon is megteszi. Erre néz rá minden nap és végezd el, ami fel van írva Tervezheted egy héttel előre, de egyik napról a másikra is, a lényeg, hogy minden nap pipáld ki azt a 3-4 dolgot a listádon. 

Tudom unalmasnak tűnik, viszont ha hozzászoktatod magad ehhez a típusú rendszerezéshez, sokat fog javulni a kedélyállapotod. Először csak kicsiket tervezz és mikor büszke leszel magadra, hogy ez is, meg az is kész, jöhetnek a nagyobb célok! Tényleg lehet piciben kezdeni: pl. mától minden nap megiszok fél literrel több vizet, vagy elmegyek és sétálok egyet, vagy ha kész a lecke megnézek egy részt a kedvenc sorozatomból. Ezek az apró sikerek minden nap eltöltenek egy pici boldogsággal és így szép lassan meglátod, hogy van fény a sötétségben. Mert mindig van. És ha mások nem tartják nekünk, akkor tartsuk mi magunknak!

Köszönöm Helénának, hogy megírta Hajnal történetét, hogy figyel és felhívja a figyelmet erre a sajnos még mindig kerülendő témára!

Amennyiben megvennéd a saját példányod, keresd a az írónő hivatalos Facebook-oldalát!

Írta: Isabel

James Norbury - Nagy Panda és Kicsi Sárkány

A napokban kiolvastam egy nagyon megrázó történetet és mivel még mindig a hatása alatt vagyok kellett valami kicsit könnyedebb kikapcsolódás, így választottam ezt a gyermekkönyvet.  

Már a borítójába beleszerettem. Nagyon szeretem Kelet-Ázsiát és ez az illusztráció extra aranyos. 
180 oldalon át ennyire kedves rajzokat kapunk, de a könyv ennél sokkal több. 

Megismerkedünk két baráttal - Nagy Pandával és Kicsi Sárkánnyal, miközben járják a világot. A Panda védelmező, élvezi az egyszerűséget, a Sárkány pedig bár picike, óriási szíve van. 
Miközben egyre több dolgot fedeznek fel együtt, megosztják velünk az élettapasztalataikat. 
Az én személyes kedvencem ez (meg is könnyeztem egy kicsit):

- Mi a fontosabb - kérdezte Nagy Panda -, az út vagy a cél?

- A társ az úton - felelte Kicsi Sárkány.

Mikor elkezdtem olvasni ezeket az egy - két mondatos gondolatokat, a lelkem mélyén azt reméltem, hogy Nagy Pandára fogok hasonlítani, de rá kellett jönnöm hogy - bár csak egy hajszálnyival - de inkább vagyok Kicsi Sárkány. Aki, noha tapasztalt dolgokat, mindig a szívéből beszél és, talán túl ártatlanul tekint a világra. (Szerintem ez a kiragadott idézetből is látszik.)

Természetesen ennél jóval több olyan gondolatfoszlány található a könyvben, amikről külön-külön is megérne beszélni, éppen ezért számomra biztosan újraolvasós lesz! Ezek a bölcsességek bármilyen élethelyzetben, lelkiállapotban segíthetnek, szinte úgy, hogy észre sem vesszük. 

Viszont azon elgondolkodtam, hogy ezt mennyire adnám gyerekek kezébe. A bájos grafika és az egyszerűség miatt illik hozzájuk, viszont azt gondolom, hogy a tartalomhoz, az egyes mondatok megértéséhez kell egy bizonyos fokú érettség, ami nem biztos, hogy minden fiatalban megvan. Természetesen, ez nem általánosítás, vannak olyan kamaszok, akiknek a lelkivilága annyira érett, hogy felnőtteket megszégyenítő bölcsességgel rendelkeznek. Tekintsünk inkább úgy erre a kiadványra, hogy ha úgy ítéljük meg, hogy a gyermek fejlődését elősegíti, akkor adjuk oda neki, egyébként pedig ne, mert csak unalmasnak fogja találni. 

Felnőtteknek viszont, a lehető legkorábban a kezébe nyomnám, mert nemcsak az önismeretet, a fejlődést segíti, hanem a kapcsolataink simulékonyabb kialakítását is. Megtanít a valóban fontos dolgokra fókuszálni, ami nagyon fontos!
Szóval aki csak teheti, vegye kézbe, tényleg segít!

Amennyiben érdekel, a 21.Század Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

A szerző, aki nemcsak olvasni, de írni is szereti az ellentmondásosabb könyveket - Interjú Ecsédi Orsolyával

Ecsédi Orsolya az egyik olyan szerző, akinek a művei nagyon érdekelnek, hiszen sok jót hallottam már róla. Ifjúsági regényei mellett verseket, illetve novellákat is ír, ezért a mai interjú sok újdonságot tartalmazhat! Ha kíváncsiak vagytok az írónőre, tartsatok velünk!

Először szeretném megköszönni, hogy elfogadtad a felkérésemet! Kérlek, mutatkozz be nekünk!

Sziasztok, én köszönöm, hogy megkerestél. A bemutatkozás mindig a legnehezebb kérdés, ezen szoktam a legtöbbet nyűglődni, szóval a legegyszerűbb, ha idemásolom, ami a legutóbbi könyvem borítóján jelent meg rólam: Ecsédi Orsolya ifjúsági regényeket, novellákat és verseket ír. Amikor ezek közül egyiket sem csinálja, jogászként dolgozik. Öt önálló kötete jelent meg, Meleg a helyzet! című könyvét a Merítés-díj zsűrije a 2020-ban megjelent legjobb ifjúsági regénynek választotta. Novellái, versei rendszeresen olvashatók irodalmi lapokban. Egy kamasz fia van, aki módfelett kritikus anyja írásaival szemben. Három ujjal gépel. Szuperképessége a gyerekek mondanivalójának félbeszakítás nélküli végighallgatása. Jobbára ártalmatlan.

Véleményem szerint, aki ifjúsági regényeket ír, már fiatalon is szerette az irodalmat és olvasott. Neked van kedvenc könyved gyermekkorodból?

Igen, rengeteget olvastam. A kedvenc gyerekkönyvem Békés Pál: A kétbalkezes varázsló című könyve volt, amit rengetegszer olvastam újra. Imádtam Lázár Ervin meséit is.

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az írással? Mennyi idősen kezdted el?

Először általános iskolában írtam történeteket, úgy, hogy Rejtő Jenő és Conan Doyle történeteit másoltam, tehát eszement kalandok történtek ipari mennyiségben. Szerencsére ezek a sztorik nem maradtak fenn, így nem vagyok velük zsarolható.

Volt/van olyan szerző akinek a művei inspiráló hatással voltak/vannak rád?

Persze, rengetegen. Túl sok íróval vagyok úgy, hogy bár tudnék úgy írni, mint ő, ezért el sem kezdem felsorolni őket.:) Akik egész biztosan hatottak is rám a stílusomat illetően, azok a nagy kedvenceim, akiket időről-időre újraolvasok. Végtelen mennyiségű Örkényt és Szerb Antalt olvastam egy időben például. De nem csak írókra lehet ilyen értelemben gondolni, hanem költőkre is, hiszen a prózai stílust is alakíthatják a versek, és a legfogékonyabb időszakomban Weöres Sándor, József Attila és Faludy voltak a kedvenceim. Sőt, nem csak a költőkről szoktunk az ilyen kérdéseknél megfeledkezni, hanem a fordítókról is, mert hiszen akik a kedvenceimet fordították, például John Updike könyvei esetében Göncz Árpád, vagy Umberto Eco esetében Barna Imre fordításai is nyilván hatottak.

Jelenleg öt önálló kötettel rendelkezel, amiből a Pokkernapló -  Meleg a helyzet! 2020-ban  elnyerte a legjobb ifjúsági Merítés -díjat. Erről egyébként a sokat hallottam a Könyvelvonó blog vezetőjével készült interjú alkalmával. Számodra mennyire fontosak ezek az elismerések?

A Merítés-díj azért fontos nekem, mert az egy száz százalékig olvasói díj. Tehát azok az olvasók szavaznak róla, akiknek a könyveimet írom, és közülük is leginkább olyanok, akik rengeteg ifjúsági irodalmat olvasnak, így van összehasonlítási alapjuk. Úgy általában az elismerés pedig mindig jól jön, mert az írás elég magányos dolog, és a dolog természetéből adódóan a visszajelzés sokkal később érkezik, mint amikor az embert leginkább foglalkoztatja a saját története. Így időnként jó, ha jön egy pozitív lökés, ami átsegít a kétségeken.

A tartalom és az ismereteim alapján a regény nagyon humoros és aranyos: a sorozat főszereplője Goni, egy ördögkölyök, akinek nem megy a gonoszság.  Miért ilyenre formáltad a karakterét?

Mert Goni így olyan, mint egy valódi gyerek. A gyerekek nem tökéletesek, ahogy a felnőttek sem azok. Meg aztán unalmas is lenne egy szülői elvárásoknak mindenben megfelelő gyerekről írni.

Goni naplója inspirációként szolgálhat a kiskamaszok számára, hogy belekezdjenek a naplóírásba és megszeressék az olvasást. Szerzőként ilyen hatást szerettél volna elérni?

A naplóírás bevallom, nem jutott eszembe, mert én sem vagyok egy dokumentálós típus. Az olvasás megszerettetése persze igen, és igyekszem minden könyvemet olyanra írni, hogy legyen benne mélység, mégis könnyen olvasható és vicces maradjon.

Legfrissebb regényed - Juli vagyok, könyvmoly - egy fiatal lányról szól, aki bele tud szeretni a könyvek szereplőibe. Mivel idén jelent meg a Kolibri Gyermekkönyvkiadónál ezért még frissek az olvasói vélemények. Milyen visszajelzéseket kaptál?

Ilyet is, meg olyat is. Sokaknak tetszik, mások viszont nehezményezik, hogy ez nem olyan értelemben romantikus könyv, ahogy általában a leányregények, és elég kritikusan áll a könyves álompasikhoz, meg a velük járó általános szerelmes klisékhez. A sokféle vélemény szerintem jó dolog, mert én például olvasni is jobban szeretem az ellentmondásosabb könyveket, mint azokat, amik egyáltalán nem vetnek hullámokat. Írni meg pláne.:)

A regény abban segíti a fiatalokat, hogy jobban megismerhessék a világot és saját magukat is. Mikor egy ilyen komoly témát veszel alapul egy történethez, hogyan ülsz neki a munkának?

Először is úgy, hogy igyekszem nem munkának, hanem játéknak tekinteni. Munkám már van egy, és nincs szükségem másikra. Amit úgy is meg lehet fogalmazni, hogy ha kötelező lenne, akkor eleve nem írnék, mert elvesztené a vonzerejét a dolog. A másik oldalról viszont nem szeretnék olyan témáról írni, aminek nem érzem a súlyát. Mindennek, amiről írok, próbálok alaposan utánanézni, és nagyon kényelmes, hogy ez a neten történik már, és nem könyvtárakban. Bár a másik oldalról meg érdekes, hogy nekem mostanában a TikTok nyújt rengeteg segítséget az „anyaggyűjtésben”, egyszerűen azáltal, hogy ott az emberek zömében a saját életüket és tapasztalataikat osztják meg, és ettől – a megfelelő optimalizálás után – olyan tud lenni, mint egy humán könyvtár, ahol első kézből szerzett élményekhez lehet hozzáférni.

Mivel készülsz legközelebb? Mikor lesz új regény?

Remélhetőleg idén ősszel jelenik meg a következő könyvem, ami megint egy ifjúsági regény lesz, de önálló kötet, nem folytatás. Egy iskolai történet alakul, problémás fiatalokkal és egy nyomozással a középpontban. És egy szélhámossal, és kutyákkal. Bízom benne, hogy olvasni is olyan izgalmas lesz, mint írni.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek, Remélem, hamarosan én is az olvasói közé sorolhatom magam!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, további információkért keresd fel Facebook-oldalát vagy keresd regényeit a Libri, illetve Könyvmolyképző Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

Bartos Erika - Születés

 Nagyon érdekes könyvecskére bukkant anyukám a könyvtárban. Nekem ugyan nincs gyermekem, de szeretek minden kis csöppséget a családi/baráti körökben, ráadásul ez egy olyan téma, ami szerintem több szót érdemelne. Természetesen korosztályokhoz igazítva!

Maga a történet a babavárást és annak érkezését mutatja be, aranyos rajzokkal tarkítva. A csöppség útját egy éves koráig követhetjük nyomon, ami azért lefed pár fontosabb állomást.

Mivel gyermekkönyvről van szó, ezért egy nagyon cuki írást kell elképzelni. Megismerhetjük Anyu és Apu mindennapjait, a várandóság örömteli és picit nehezebb időszakait, és, hogy mi történik mikor megérkezik, fejlődik a baba. Mivel egy barátnőm is éppen pici kislányt nevel és végigkísértem a terhességét is, jókat mosolyogtam, mikor szembe jött velem egy-egy rá emlékeztető mondat.  

Az írónőről sajnos sokat nem tudok mondani, mert nem igazán olvastam még tőle. Unokaöcsém nagy Bogyó és Babóca rajongó, de mivel nem velünk él ezért ez a sorozat valahogy kimaradt az életemből. 

Viszont talán ez jó is, mert így nem vagyok elfogult, illetve elvárásaim sincsenek. Mivel a könyv egy eleve nagyon örömteli és boldog pillanatról szól, ráadásul a legkisebbekhez, elvárható, hogy cuki legyen. Csak...néha már túl cuki, legalábbis nekem. Biztos az is közrejátszik, hogy én még nem éltem át ezt a pillanatot, de nem érzem természetesnek azt, hogy ennyire a boldog pillanatokon legyen a hangsúly. Nem azt mondom, hogy essünk át a ló másik oldalára, de a várandóságnak és a gyermeknevelésnek is vannak picit kevésbé boldog pillanatai is, legalábbis, ahogy látom. Jó lett volna erről is olvasni picit, hogy reálisabb legyen a kép. De mondom, lehet csak belőlem  hiányzik a tapasztalat.

A rajzok viszont egyszerűek és aranyosak, jól illenek a hangulathoz.

Összességében ajánlom, akár már elsős kortól, hiszen a vastagsága miatt könnyen feldolgozható. Esetleg, ahol kistestvér érkezik, szuper bevezetés lehet a változásokba.

Amennyiben érdekel, többek között a Könyvudvarnál beszerezheted!

Írta: Isabel

Tóth Eszter - Pöttöm ​Pötty és a Folyadék Szörny (Pöttöm Pötty 2.)

 

Először is köszönöm szépen a szerzőnek, hogy továbbolvashattam Pötty kalandjait! Mint tudjátok, hatalmas rajongója vagyok a kis tündérkének.

A második részben Züzüke, a gonosz manó, ismét borsot tör Pötty orra alá, csak ezúttal a Folyadék Királyságban. Kiszabadítja a félelmetes Folyadék Szörnyet, ami nagy veszélyt jelent a népre, ugyanis tönkreteszi az élőhelyeiket, és feldúlja a békés életüket. Egyetlen lehetőségük, ha megszabadítják a királynőt, ám erre csak a bátor Pötty lehet képes. De most útitársa is akad, Berkenye személyében, aki a legügyesebben tud elkormányozni egy hajót az összes tündér között. Erre most nagy szükség is lesz, hiszen tengereken kell átkelniük.

Az írónő most is nagyon aranyosan vezet be minket az egészséges táplálkozás világába. Most a folyadékokat és azok hatásait vesszük górcső alá.   Megtudhatjuk például azt mennyire finom a gyümölcslé, hogy a teát hidegen is és melegen is lehet szeretni és hogy mennyire hősítő is tud lenni a tiszta víz.  Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek is tudják, hogy a sok cukros üdítő nem egészséges, és van helyette más, hasonlóan finom alternatíva is.  Az elhízás nemcsak a mindennapi letet nehezíti meg, de számos betegség kialakulását is elősegíti, ezért jó, ha már fiatalon tudják a gyerekek, hogy van más lehetőség is és választhatnak.  Nagy tisztelet a szerzőnek azért, mert hangot adott ennek!

Történetileg és írástechnikailag nem marad el az első résztől, ugyanannyira aranyos és kedves.
Az illusztrációkat ismét Imelda Green készítette, akinek imádom a munkáit! Amikor csak lehet követem a fejlődését, szerintem gyönyörű és cuki képeket csinál.  Pötty nem is kerülhetett volna jobb kezekbe!
Összességében ismét kedvencet avathattam és nagyon örülök, hogy ezzel kezdhettem az új évet!
Ajánlom minden kisgyerekes szülőnek, mert nemcsak könnyed és szórakoztató olvasnivalót kapnak a csemeték, de tanulságosat is. Öt éves kortól közösen,  elsőtől pedig önállóan is olvasható, hiszen nem nehéz a nyelvezet. Szerintem ez az a sorozat, amit akár rajzos formában is szépen fel lehetne dolgozni a kicsikkel, mert a szereplők és a téma is elég kreatív ahhoz, hogy nagyon élvezzék az alkotást!

Amennyiben kíváncsi lettél,  keresd a Könyvmolyképző kínálatában!

Írta: Isabel

 

Fejős Éva . Csajok (Csajok 1.)

Nem ez volt az első alkalom, hogy a szerzőtől olvastam, de azt hiszem egy ideig félre fogom tenni a regényeit.

A Csajok nem egy rossz regény vannak jó pillanatai. Hanna, Flóra, Móni és Márk életébe pillanthatunk bele. A mindennapi élet nehézségeit próbálják megoldani, úgy hogy ne essenek nagyot. Pont emiatt egy nagyon laza és könnyed történetről van szó. Nincsenek nagy kalandok, drámák, csak emberek, akik hibázhatnak, de nevetni is képesek. És talán pont ez a regény erőssége: bármelyikünk lehetne a szereplője.

Cselekmény szempontjából nekem picit kevés volt, pedig nagyon lelkesen ajánlották. Ha lehet ilyet mondani, akkor ez egy igazi csajos könyv, és talán az a baj, hogy én nem ilyen vagyok. Bár azonosulni nem sikerült, mégis meg-megmosolyogtam a szereplőket, ahogy próbálják megtartani a barátságot, megtalálni a szerelmet, vagy csak elintézni egy számukra fontos ügyet.

A szerző írásmódja egyébként nagyon illett  a történethez, a tehetsége vitathatatlan.
A fejezetek rövidsége és a tartalom miatt viszonylag könnyen olvasható, bár azt hiszem ebben kicsit ellentmondok magamnak, mert számomra ez is visszatartó erő volt. Én szeretem, ha egy fejezet jó pár oldal, mert akkor tud igazán magával ragadni a könyv. Igaz, hogy a rövidebbeknek meg az az előnye, hogy ha csak pár percünk van, akkor is olvashassunk, de az engem nem tud olyan mélyen megfogni.

Összességében azt mondom, hogy aki szereti ezeket a típusú regényeket, ezzel sem lesz komolyabb gondja.  Kicsit olyan romantikus-vígjáték érzésem van tőle, mint amit a tévében vetítenek a meleg nyári estéken. Elolvastam, egy jól megírt aranyos történetet, de különösebben nem hagyott mély nyomot. Ám, mint tudjuk, nem kell minden könyvnek elvarázsolnia vagy maximálisan tetszenie. Sokszor elég, ha csak kikapcsol.

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Régikönyvek weboldalán!

Írta: Isabel

Vladimir Weaver - Ünnepi zsarátnok

Egy különleges novelláskötet került a kezembe. Köszönet a szerzőnek, amiért ingyenesen is elérhetővé tette az olvasók számára!

A kötetben található novellák nagyon vegyesek, vannak, amik könnyeket csalnak a szemünkbe, megmosolyogtatnak, vagy elgondolkodtat. Az, hogy kiből milyen érzéseket váltanak ki nagyban függ az aktuális lelkiállapottól, mint ahogy a novelláknál általában lenni szokott. Viszont én éppen emiatt sokszínűség miatt szeretem őket olvasni.

Érdekes módon mégis lassan haladtam vele, mert úgy éreztem elég minden napra egy történet. Picit adventi naptárként kezeltem, vártam, hogy mi lesz a következő napi meglepetés. 
Az írót tehetségesnek gondolom, a 13+1 című regényét nagyon szerettem. Ezért is bosszantott picit a sok szóismétlés a történetek során, nem ezt tapasztaltam tőle. Nem szoktam kiakadni nyelvtani dolgokon, egyrészt azért mert én sem értek annyira hozzá, hogy másoknak emlegessem, másrészt pedig emberek vagyunk, hibázhatunk. Viszont a többször előforduló szóismétlés meg szokott maradni bennem és most emiatt picit csalódott vagyok...

Viszont a novellák hangulatában van valami varázslatos, valami nehezen megfogalmazható. Nem csupán a tanmese jelleg miatt mondom ezt, hanem mert beleláttam egy pillanatra a szerző lelkébe. Rengeteg kedvesség árad a kötetből és ezt köszönöm neki
Nem is tudom...talán megvolt az oka, hogy eddig nem olvastam, annak, hogy éppen most került előtérbe. Úgy éreztem, mintha egy csendes, meleg szobában lennék, bekuckózva egy forró kakaóval azzal az emberrel, aki ugyanúgy szeret olvasni, mint én... Minden hibájával együtt gyönyörű pillanatot okozott a számomra.
A borító nagyon szép és figyelemfelkeltő, méltó a tartalomhoz.

Összességében, szerintem egy jó választás lehet, ha vegyes történetekre vágytok. Akár közös olvasásra is, jó lehet, a színessége miatt. Bár 260 oldalas, nem kell sem megijedni, sem pedig gyorsan végigrohanni rajta. Ahogy a szerző is mondja a fülszövegben:
"Ez a pár novella talán segít abban, hogy ki tudj lépni a mindennapok taposómalmából, és pár ünnepi olvasmány ezek közül, a naptár megfelelő helyén valódi örömet is adhat."

Ha téged is érdekel, keresd a szerző weboldalán!

Írta: Isabel

Sáfrán Judit - Az ​írisz emlékei (Örökölt királyság 1.)

 Először szeretnék köszönetet mondani az írónőnek, amiért elolvashattam az Örökölt királyság első részér. Mivel nagyon szeretem az ifjúsági regényeket, jó volt picit visszatérni ebbe a világba.

A történet főhőse a tizenhat éves Cylia. A 16 éves  lány elvesztette minden emlékét, ráadásul rémálmai vannak.
Egy támadás azonban mindent megváltoztat, ugyanis álombeli megmentője, Kein a segítségére siet. A lány ráébred, hogy egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja és választania kell a bujdosás vagy a múltja megismerése között. 

Amikor belekezdtem az olvasásba, azt hittem, nem kapok semmi olyat, amit ne olvastam volna. Viszont hamar rájöttem, hogy tévedtem, mivel a főhősünknek egy párhuzamos világban kell trónörökössé válnia. Ez az aprócska csavar elképesztően izgalmassá tudta varázsolni az koncepciót. Ha még hozzáteszem azt, hogy a vallás nagyon nagy szerepet játszik a cselekményben, azt hiszem, már látszik mennyire egyedi az alapfelállás.

A világok nagyon aprólékosak és jól kidolgozottak, olyan érzést keltett bennem, mintha egy filmet néznék. Gyönyörű helyeket kapunk  a sorokat olvasva.

A karakterek jellemét tekintve azonban nem mondom, hogy maradéktalanul szerettem volna mindenkit. Számomra a főhős kislány kicsit... kislány. Akaratos, az ő akarata érvényesüljön, senki másé. Hozzáteszem azért, hogyha egy kamasz lányt szeretett volna ábrázolni a szerző, na, az nagyon jól sikerült. Csak nekem picit sok volt.

Viszont a feladat, amit kapott, amihez fel kell nőnie, az nagyon izgalmas és imádtam. Az sem könnyű, ha kiderül, hogy királyi ősökkel rendelkezel, na de hogy egy párhuzamos világ trónja vár rád, az már egy teljesen más kategória. Ez az az életcél, amihez érdemes bölcsebbé válni szerintem.

Keinnal való kapcsolata azonban számomra nagyon meglepő volt, mert nem igazán érzem őket egy párnak. Az is igaz, hogy fiatalként nem is tudhatjuk igazán mi az a szerelem, sokkal inkább csak hisszük, hogy tudjuk, ezért sem tartom kizártnak, hogy ahogy idősödnek a következő részekben, ez majd változik.

Az írónő stílusa nekem tetszett. Bár ez az első regénye, mégis izgalmas mondanivalót alkotott, ami végig ott tartja az olvasót. A végén pedig izgul azért, hogy mi lesz majd a folytatásban.

A borító az egyenesen lélegzetelállító. Nagyon jól kifejezi, hogy mire számíthatunk, ha a kezünkbe vesszük a regényt. A színeket pedig egyenesen imádtam, nagyon elegánsak ezek a pasztellesebb árnyalatok.  

 Összegezve, azt gondolom, hogy egy lebilincselő és érdekes témát boncolgató fantasy, ami kellemes kikapcsolódás jelenthet egy fárasztó nap után. Szép munka, ami teljesen jól megállja a helyét a 14-17 éves korosztályban. Illetve azoknál a felnőtteknél, akik szeretnek elmerülni ebben a világban. Kíváncsi leszek a folytatásra is!

Amennyiben szeretnél egy saját példányt, keresd a NewLine Kiadó Kínálatában!

Írta: Isabel