2020. augusztus 6., csütörtök

A költőnő, aki nem félt lelke legmélyebb bugyraihoz nyúlni és megmutatni azokat - Interjú a Szívtükrözés szerzőjével

Schilli Tímea verseskötetét a napokban értékeltem a blogon. Bár ott is elmondtam, de most is megemlíteném, hogy nagyon pozitív hatással voltak rám a versei. Többek között ezért is öröm számomra, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet.
Ez következik most, fogadjátok szeretettel!

Elsőként mesélnél magadról, kérlek? A költészet, mint kifejezésforma, mikor költözött be az életedbe?

Első verseimet 2003/2004-ben írtam a gyötrődő és elérhetetlen kamasz-szerelem jegyében. Ez segített kifejezni magam, feldolgozni az érzelmeket… és megmaradt ez a szokás… 2019-ben eldöntöttem, hogy kezdek valamit ezekkel az alkotásokkal.
Azóta is, az írás olyan mindennapi természetességgel érkezik, mint az étvágy.

Sokan azt vallják, hogy verseket nehezebb írni, mint regényeket. Neked mi erről a véleményed?

Regényt még nem írtam, nekem ebből a szemszögből így az tűnik nehezebbnek  Én egyenlőre a líráról tudok nyilatkozni. Tény, hogy más az intenzitásuk, a költészet szenvedélyes forma, tömör, boncolgatható metaforákkal, tele lehetőséggel épp a rövidsége-tömörsége miatt. Asszociációs játék, fantáziadús kapcsolódásokkal... de hogy nehéz volna…? Nem tudom, mert jön, én csak engedem, hogy kijöjjön. Akarattal valóban nehéz. Hogy leülök és akkor most írok... az… nem megy. Illetve csak ritkán, nagyon ráhangolódva.

Az elsők között voltál, aki jelentkezett a Magyar Szerzők Könyvei Magazin felhívására, melynek keretein belül hozzám is eljuthatott a köteted. Mi motivált arra, hogy jelentkezz a játékra?

Ezúton is köszönöm nektek a lehetőséget! Első kötetes szerzőként szeretnék minél több felületen megmutatkozni, és nagyon tetszett az ötlet, hogy sorsára bízzuk a könyveket értékelés után, ki tudja milyen izgalmas kalandban lesz részük! (Na meg annak is aki megtalálja őket! Hiszem, hogy minden okkal történik, s talán pont az fedezi fel, akinek szüksége van rá.)

A Szívtükrözés 5 nagyobb csoportot alkotva gyűjti egybe a verseidet. Nehéz volt megalkotni ezeket a kategóriákat?

Nem. De csak miután a kiadó vezetőjével átbeszéltük a lehetséges tematikákat. Azelőtt fogalmam sem volt róla, hogy szedjük majd szét őket. Elképzelésem sem… Amikor már meghoztuk a döntés, hamar meglett.

Több olyan mű szerepel a könyvben, melyeknél azt éreztem, nagyon mélyre kellett ásnod a lelkedben, ahhoz hogy a megfelelő érzelmeket közvetíteni tudd. Melyiknél kellett ezt leginkább alkalmaznod írás közben?

Nem tudnék egyet kiemelni. Mind a legeslegmélyéről lett kibányászva, sokszor keserves (ön)munkával. Megszámlálhatóbb azoknak a verseknek a száma, amik csak egy-egy apró benyomás által születtek vagy kevésbé jelentős tartalommal bírnak… Vannak viszont „kölcsönvett érzések” is, melyek vagy elképzeltek, vagy mások által megéltek, esetleg teljesen fiktív (pl. film/könyv élmény) de bele tudtam élni magam így végül mégis csak a lelkem mélyéről kerültek elő ők is.

A fülszöveg egy részét egy számodra kedves barátnőd írta, aki egykor a tanárod volt. Szabad tudni valamit arról milyen voltál diákként illetve hogyan lett ebből a kapcsolatból barátság?

Diáknak úgy emlékszem kíváncsi, közvetlen természet, szeleburdi, kreatív és folyton csacsogó voltam mikor megismerkedtünk. Ő támaszom volt, először a szüleim válása alatt mikor én még csak kisiskolás voltam, később is fordulhattam hozzá bármilyen dolgommal. Sokkal többet jelentett(jelent) számomra, mint magyar nyelv és irodalom tanár. Akkoriban már megmutattam neki egy két alkotást is bizalmasan. Voltak kihagyások, időszakok, mikor kevesebbet találkoztunk, de felnéztem rá továbbra is hiteles felnőtt mintaként, majd folytattuk a beszélgetéseket ott ahol...
Az érzelmi szálakon és az irodalom utáni rajongásunkon túl, mai napig kíváncsi vagyok; számít az ő őszinte véleménye az újabb versekkel kapcsolatban, gyakran együtt sétáltatjuk a házi kedvenceinket, tartalmas beszélgetéseket folytatunk közben… nem tudom igazán, az elmúlt húsz évben melyik pillanat volt az, amelyikben kapcsolatunk barátsággá vált, csak azt tudom, hogy még sokáig így lesz.

Az idén olvasott verseskötetek közül a tiédnek van a legszebb borítója, és tudom, hogy az alapötlet a tiéd volt. Hogyan álmodtad meg a designt?

Nagyon örülök, hogy tetszik, sok pozitív visszajelzés érkezett ezzel kapcsolatban is. A grafikát a kedvesemmel együtt alkottuk, de főleg az Ő érdeme! Grafikus lévén számára nem jelentett nagy kihívást maga a kivitelezés, talán az én csapongó ötleteimet volt a legnehezebb elviselnie, mikor óráról órára újabb elképzelésekkel álltam elő.
Igen sokat töprengtem mielőtt meglett a terv. Szerettem volna az egyetlen közös vonást kiemelni a versekből, ami nem más, mint, hogy ezek szinte „kirobbannak” belőlem. Volt pár variáció, skicc, ennek a vizuális megvalósítása lett végül az a borító, amit ti is láthattok.

 Az érdeklődők többek között a Papirusz Book Kiadónál kereshetik a köteted. Hogyan találkoztál velük és milyen a közös munka?

Igen, a Papirusz Book kiadó által bekerült a Libri, Líra, Bookline stb üzleteibe, online is számtalan weboldalon megrendelhető, nagy öröm, hogy ilyen sok helyen elérhetővé vált. Egy barátnőm által ismerhettem meg Kemény Andrást, a kiadó vezetőjét. Bennem nagy volt a "félsz", (őszintén szólva az első telefonbeszélgetésünk során annyira izgultam, hogy azon se csodálkoztam volna, ha nem megy bele a találkozóba, mert egy épkézláb mondatot alig tudtam kinyögni), de mint utóbb kiderült, semmi okom nem volt rá, mert a legjobb kezekbe kerültem, segítőkész mindenben. A Szívtükrözés kötet kapcsán felmerülő ötleteimet (ötletáradatot) is szívesen fogadta, és a kérdéses esetekben hatalmas tapasztalatával könnyen dűlőre jutottunk. Úgy hiszem gördülékenyen tudunk együtt dolgozni. 

Egy picikét kutakodtam és tudom, hogy 2020. augusztus 15-én könyvbemutatód lesz Székesfehérváron. Hogyan készülsz rá? Egyáltalán izgulós típus vagy?

Hát igen... áprilisra volt tervezve, de sajnos a járvány miatt el kellett halasztani. Azelőtt rettenetesen izgultam, féltem, aztán a vírushelyzet kapcsán átértékelődött bennem sok minden és áprilisban már azt kívántam, bár inkább ott izgulhatnék... de most is izgatott vagyok! Ez olyan komfortzónán kívüli helyzet lesz, valami új, valami más, majd csak megbirkózok vele.

 Mikor tervezed az újabb publikálást? Megengeded, hogy belepillantsunk a terveidbe?

Mostanában az önfejlesztésen, tanuláson és a pályázatokon van a fókuszom, de pár éven belül tervezek újabb kiadás(oka)t. (Addig remélhetőleg több antológiában is helyet kapok, pl most augusztus 5.én jelenik meg a Holnap Magazin 2020-as Antológiája, amiben 2 oldalnyi terjedelemben új verseim közül is páran olvashatóak lesznek). Annyit elárulhatok a jövőre nézve, hogy mély lelki témákon kívül szeretnék a kisebb korosztály részére is értékeset; érdekeset alkotni, ami teljesen új számomra, mint műfaj mint téma tekintetében, de hiszem, hogy jó lesz. 

Amennyiben nem szeretnétek lemaradni Tímea újdonságairól, bátran kövessétek szerzői oldalát! Azt hiszem NiKy nevében is mondhatom, hogy mi oda fogunk figyelni rá!

Írta: Isabel

Várfalvy Emőke - Négy kerék autóklinika



Várfalvy Emőke: Négy kerék autóklinika című mesekönyve már a borító alapján is megtetszett, hiszen egy komikus jelenetet ábrázol, ahol négy szerelő parádézik egy kis piros autóban.
A négy legény nem más, mint a címet is viselő Négy kerék autóklinika szerelői: Horváth Zoli, Lengyel Zoli és Cseh Gabi, de mint megtudtam senki nem hívja őket így, csupán Zolik néven ismertek. És nem feledkezhetek meg Misáról sem, hiszen övé a szerelőműhely.
Sok visszatérő „vendég” fordul meg a műhelyben, mindenki szívén viseli kis kedvence sorsát.

A kötet öt történetet mesél el.

Az első, mely az Öreg autó nem vén autó címet viseli, egy kedves öregúrról szól, aki nagy becsben tartja a „bogárkáját”. Nagyon kedves és aranyos történet, én biztos nagyon boldog lennék a kis autó helyében, hogy valaki ilyen nagy odafigyeléssel törődik velem.

A második történet, Tóbiás gyertyája címet kapta. Már az első sorból megtudhatjuk, hogy egy ideje szegény járgány panaszkodik, de gazdája annyira elfoglalt, hogy nem igazán tud vele foglalkozni. Bezzeg reggelente a könyörgés nagy mesterévé válik, hogy még egyszer beinduljon. Mikor megtörténik az elkerülhetetlen a négy mester kezelésbe veszi az ügyet.

A harmadik történet egy igen csak érdekes hölgyeményről és az ő babarózsaszín kis autójáról szól. Icuka nagyon sokszor veszi igénybe a szerelőműhely szolgáltatásait, éppen mikor mire van szüksége.
Ezen mese is találó címet kapott, hiszen Amikor egy Mini kimerül, már sejteni engedi, hogy gazdája őt sem kíméli.

A negyedik mese az Egy nap szabadság címet viseli, ahol egy öt gyerekes család megtanulja, hogy az ő kis kedvencüket jobban becsülni kell, hiszen nélküle maradnak a tömegközlekedés apró – cseprő gondjai.

És az ötödik A különös páciens címmel egy tényleg ritka esetről számol be, de erről nem szeretnék részleteket elárulni, megtudod, ha elolvasod a könyvet.

A mesekönyv nagyon kedves és humoros. A szerelőműhely minden tagja egyedi fazon, nevükön kívül csak a szakmájuk iránti rajongásban egyeznek, de ez elég bőven ahhoz, hogy remek munkát végezzenek.
Nagyon élveztem a könyv olvasását, többször elmosolyodtam és biztos vagyok benne nem utoljára olvastam.
A könyvet, bár első látásra fiúsnak gondolhatnánk, de nemre és korra való tekintet nélkül mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Cerkabella oldalán be tudod szerezni a kötetet. 

Írta: NiKy

2020. augusztus 3., hétfő

Amikor az összhangból gyönyörű mese születik - Interjú Csete Dórával és Kőszegi - Arbeiter Anitával a Lillen, a tünde szerzőivel

A napokban volt alkalmam olvasni és értékelni Csete Dóra és Kőszegi - Arbeiter Anita közösen írt mesekönyvét, ami az idei évem egyik kedvence is lett!
Most pedig jöjjön a szerzőkkel egy közös interjú, melyben nemcsak a könyvükről, de egyéb érdekességekről is mesélnek nekünk!


Csete Dóra: Anitától már volt alkalmam megkérdezni ezt egy másik interjú kapcsán, de téged mi vonzott a mesék világába?

Dóra: Tanító néni vagyok, így elég korán sok gyerek vett körül, ezért egyértelműen a  tanulmányaim, illetve az ott megszerzett tudás után kezdett igazán foglalkoztatni. Gyakorlatok során is sok mesével találkoztam így elkezdtem gondolkozni saját témákon,  illetve a fórumos szerepjátékok során szőtt történetekből is sokat merítek.

Kőszegi Arbeiter – Anita: hogyan ismerkedtetek meg egymással? Mi adta a szikrát a közös munkához?

Anita: Tavaly szeptemberben indult egy közös projekt. Horror Herót címmel szerettünk volna készíteni egy horror paródia novellás kötetet. (Úgy tűnik, szeptemberben meg is jelenik.) Mindketten tagja vagyunk egy  csoportnak és itt ismerkedtünk meg. Aztán januárban egy másik írói csoportban újra együtt dolgoztunk ezúttal meséket írtunk és Dóri megkérdezte, hogy  lenne - e kedvem egy közös meséhez. Elmesélte az ötletét, megírta az első mesét és annyira megtetszett, hogy rögtön írtam egyet én is. Innen aztán nem volt megállás.

Csete Dóra: mennyire volt nehéz/könnyű megosztani Anitával az ötletedet? Tapasztalatból tudom, egy könyv születése az író lelkének legmélyebb darabkája, ezért ahhoz hogy beengedj oda mást nagy bizalom és bátorság szükséges.

Dóra: Nem tudom miért, de elég korán úgy éreztem az Anita által említett csoportban, hogy vele egy hullámhosszon vagyok. Aztán tök véletlenül januárban Anita meseírós oldalán volt egy játék, amit én nyertem meg, és ekkor kezdtünk el úgy igazán beszélgetni. Elég sok mindent hasonlóan látunk, így nem volt nehéz ezek után megosztani a gondolataimat vele.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  kérlek, mesélj egy kicsit a munkálatokról! Milyen beosztással dolgoztatok? Voltak nehezebb pillanatok, mikor nem értettetek egyet? Nyugodtan ossz meg személyesebb részeket ha gondolod!

Anita: Meglepő, de egyáltalán nem. (pedig nem vagyok egy könnyű eset ). Meg volt az első két mese, aztán kicsit bekiabálós alapon lestoppoltuk a kedvenc fantasy lényeinket, és amikor elkészült egy mese már mutattuk is egymásnak. A kiadás lépései is zökkenőmentesen mentek; mivel nekem volt már tapasztalatom, ezt nagyjából én irányítottam, de Dórinak is voltak / vannak jó ötletei amit beépítettünk a marketingbe. Esküszöm,  én is meglepődtem milyen simán ment minden.

A következő kérdés mindkettőtöknek szól: : kinek melyik a kedvenc fejezete?

Dóra: Nekem kettő van. Az egyik a kentauros a másik a tündéres. Nem tudok dönteni.
Anita: Nekem a Sellős, mert  ebbe sikerült egy kis humort is beépíteni. Nagyon szerettem írni a huncut sellőlányt.

Csete Dóra: első könyves íróként milyen tapasztalatokat vontál le a közös munkából? Tetszik ez a világ, amibe belecsöppentél?

Dóra: Sikerült megismerjek szerkesztőt, tördelőt, korrektort., akiket ezelőtt egyáltalán nem is ismertem. Anita segített ebben is. Jó érzés úgy dolgozni, hogy tudom már előre, kik lesznek a munkatársaim, és tudom, hogy igényes szép munka lesz belőle. Nagyon tetszik ez a világ, általános iskolás korom óta az volt az álmom, hogy kezembe foghassam a saját könyvemet.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  említetted a marketinget. Mesélnél egy kicsit az olvasókkal való kapcsolattartásról?

Anita: Először lett facebook oldalunk, főként itt informáljuk az olvasókat arról,  hogy mi zajlik a mesevilágunk háza táján, és persze minket is itt ismerhettek meg. Később elkészült a weboldalunk is , amit egy nagyon kedves író barátnőm (és egyben mentorom) készített el nekünk. Csináltunk online könyvbemutatót, és már megvolt az első rendes bemutató is, ami egyébként nagyon kalandosra sikerült, mert az időjárás kibabrált velünk. De végül összejött és végre tudtunk személyesen is találkozni Dóri pedig már szervezi a következő bemutatónkat.

Csete Dóra: jöjjön számomra a legizgalmasabb részhez tartozó kérdés: az illusztrációk. Szavakat sem találok annyira gyönyörűek. Mesélnél a keletkezésükről?

Dóra: Sándor Anita készítette, vele is a Horror Herót antológia kapcsán találkoztunk. Emlékeztem rá, hogy láttam Anita  facebookos művész oldalán a tündés -  fantasy képeit és egyből rá gondoltam a könyvünk kapcsán.  Anitának is mondtam és beleegyezett,  így ahogy készen lett egy mese máris ment az illusztrátornak és ő már rajzolta is a képet hozzá, amit meg is osztott velünk. A borítót is ő csinálta. A hamarosan megjelenő mesefüzetem képeit is ő tervezte.

Csete Dóra: mit szabad tudni a mesefüzetedről?

Dóra: Nyári Mesék címet viseli, 5 kis nyári, tanulságos történetet tartalmaz, amiben hat, hét  éves lányok és fiúk a főszereplők. Így adott is a korosztály kiknek szánom, főként suli kezdésre a nyári élmények visszacsatolására , de év közben is beiktatható bárhova, vagy csak úgy mesélni.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  te milyen érdekes dologgal készülsz?

Anita: Én most a Flórián és a Tegola város titkai c mesén dolgozom. Ez kicsit más lesz, mint a többi: nyolc – tíz  éveseknek szól. Főszereplője  egy kisfiú aki focitábor helyett kénytelen a bogaras nagynénihez menni a nyáron. Nagyon kalandos és vicces lesz  és mielőtt megkérdezed mi az a tegola mindjárt mutatom:

 

Felirat hozzáadása


Na, hát ezek a tegoláim: ebből lesz egy város a főszereplő kisfiú pedig ide kerül büntetésből. Saját kezűleg készítettem mindegyiket.

Mivel mindketten anyukák vagytok, eláruljátok  mit szóltak a gyerkőcök Lillenhez?


Dóra: az én kislányom még csak 20 hónapos, így csak a képeket nézegeti, illetve készült egy horgolt Lillen figura is, na azzal szeret játszani.
Anita: Flóra lányom még csak két éves, ő még nem érzett rá az ízére, de Csenge már 6 esztendős, ő imádja. Hetekig ezt olvastuk esténként, és a térkép is nagyon tetszett neki, annyira, hogy le is rajzolta.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  van egy másik nagy terved /tervetek: a Meseróka Kiadó. Megosztanál erről egy bármit, amit tudni lehet?

Anita: Igen, a MeseRóka az idei nagy tervem még. Szeretnek lehetőséget adni a kezdő meseíróknak, hogy kiadhassak a könyveiket, hiszen annyi a tehetséges író, aki így lehetőséget kaphatna. Készülök egy könyvvel is, ami a kezdeti lépésekben segítene a szerzőknek és megmutatja, hogyan lehet mesekönyvet kiadni és lényegében az írásból élni.

Összességében nézve hogyan értékelitek a közös munkát? Milyen élményekkel tapasztalatokkal gazdagodtatok?

Anita: Nagyon örülök, hogy belevágtunk, hiszen lett egy fantasztikus és izgalmas mesevilágunk és nekem egy jó barátnőm.
Dóra: Szerintem nagyon jó volt Anitával közösen dolgozni és ahogy már említette, lesz még közös projekt. Nekem is lett egy nagyon jó barátnőm.

Ha szeretnétek többet tudni Lillenről, keressétek fel Lillen, az elf weboldalát! Megéri, mert sok igényes dolgot találhattok rajta!

Én pedig, az Álmok útján nevében további sok sikert kívánok Dórának és Anitának!

Írta: Isabel

Sipos Gergő - Hiram koporsója




„Semmi szégyellnivaló nincs abban, ha valaki megkéri az árát annak, amiért megdolgozott. Sok pénzt keresni becsületes munkával nem szégyen, hát azt vallom, hogy senki ne adja olcsón magát, ha olyanhoz ért, amihez mások nem.”




Hogy őszinte legyek ez a kötet elsődlegesen azért került a figyelmembe, mert nagy rajongója vagyok a történelmi könyveknek és kíváncsivá tett, hogy ezen belül is a szabadkőművesség témakörét hogyan képes körbejárni az alkotó. Vajon mennyire hiteles és mennyi kutató munka rejlik a könyv születése körül? Sok kérdés felmerül bennem, mielőtt neki állok egy ilyen tematikájú kötetnek, és nagyon félve kezdek neki az olvasásnak, mert nem szeretek csalódni.
Tudom, hogy senki sem szeret, de ezt a félelmet igazán csak az az olvasni szerető lélek fogja megérteni, aki hozzám hasonlóan imádta a történelmet anno iskolás korban tanulni és azóta is töretlen érdeklődik az emberiség krónikája iránt. Természetesen számomra is megvannak azon korok és népcsoportok, akikért feltétel nélkül rajongok, és többnyire rájuk fordítom a figyelmem java részét. Mégis úgy gondolom, bármely korról is olvasok, tisztelettel adózom iránta.

Sipos Gergő: Hiram koporsója című kötetét utazókönyvként kaptam, amit ezúton is szeretnék megköszönni, mert bizony egy remek olvasási élménnyel gazdagodtam.



A történet rögtön egy érdekes szituációval kezdődik, ami először lassan, majd egyre intenzívebben bontakozott ki olvasásom előre haladtával.
Több érdekesség is megmutatkozik a lapokról, hiszen 160 oldal nem sok egy igazán érdekes események kibontakozásához, de ahhoz pont elég, hogy az olvasó eldöntse az író alkalmas –e a bizalmára és a következő írását elakarja –e olvasni.
Az én válaszom egy határozott igen, hiszen nem csak szórakoztatott, de jómagam is próbáltam megfejteni a rejtélyeket és bizony utána olvastam nem egy fejtörőnek.

Nagyon tetszett, hogy az író folyamatosan fent tudta tartani az érdeklődésemet, sőt elérte, hogy végig izguljam az egész cselekményt.
Az egyik meglepetés a számomra az volt, hogy csupán két karakter körül forog az egész történet, mégis elég volt ahhoz, hogy kitöltsék a lapokat és bizony kivételesen mindegyiket megkedveltem a magam módján.
Egyik szereplő sem szeplőtlen, hiszen a múltjuk vegyes érzéseket hagyott bennem, ugyanakkor az a tudás, amit felmutattak kivételes tiszteletet váltott ki belőlem.

A történelmi hitelesség adott, még akkor is, ha tudatosan fikcióról beszélünk. Elképzelve, hogy akár meg is történhetet volna ezen események láncolata, meg kell, hogy mondjam érdekes kérdéseket vetett fel nálam.
Mint látható nagy hatással bírt rám a kisregény, és bár nagyon sajnáltam mikor elérkeztem az utolsó sorokhoz, egy elégedett sóhajjal csuktam be a könyvet.
Ez a történet egy nagyon kellemes és gondolkodásra késztető írás.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmet, a rejtélyeket és élvezi, hogy a karakterekkel együtt gondolkodhat a megoldásokon.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Líra oldalán be tudod szerezni a könyvet.


Írta: NiKy

2020. augusztus 1., szombat

Csete Dóra és Kőszegi - Arbeiter Anita - Lillen, a tünde



Kőszegi – Arbeiter Anitától már volt alkalmam három mesekönyvet is olvasni, ám a most következő azért olyan különleges, mert nem egyedül írta meg. Csete Dórával közös könyve, a 2020-as év egyik legédesebb alkotása volt számomra és mindjárt ki is fejtem, hogy miért.

Lillen, a  tünde egy kislányról szól, aki nem ember, hanem – mint a címből is kiderül – egy tünde. Szüleivel él és legfontosabb tulajdonsága, hogy nagyon kíváncsi. Szeret tanulni, új dolgokat kipróbálni és barátkozni. Mivel fajtársai között ő az egyetlen gyerek, ezért barát keresés közben nem érdekli, ha az illető például sellőlány, unikornis, vagy akár egy boszorkány. Mindezt természetesen tanulságokkal átszőve.
A fejezetek külön-külön kalandokat tartalmaznak, melyeket felváltva írtak a szerzők, mégis egy teljesen  egységes történetet kapunk.  Őszintén szólva, ha nem jelezték volna, hogy ki melyik fejezetet írta, észre sem vettem volna a különbséget. Ritka az ilyen mértékű összhang a szerzők között, így ehhez csak gratulálni tudok!
Ám, ami számomra a leglenyűgözőbb volt, az a grafika. Ki merem jelenteni, hogy ilyen harmonikus és szemnek tetsző illusztrációkat nagyon ritkán látok. Hiszem, hogy egy illusztrátor legfontosabb feladatainak egyike, hogy kihangsúlyozza a történetet, támasza legyen. Ezt ebben a könyvben maximálisan sikerült kivitelezni.

Minden mesekönyv, értékelésem végén jelezni szoktam, hogy melyik az a korosztály, aminek leginkább ajánlanám az adott művet, de itt most gondolkodóba estem. Természetesen az alsó korhatár az óvodások, na de a felső? 30 éves vagyok és az a másfél óra, amíg kiolvastam a könyvet teljesen elvarázsolt, szóval azt mondanám, hogy 99 éves korig bárki örömét lelheti benne, aki szeret a varázslényekkel együtt kalandozni!

Ha rendelnél, megteheted a Lillen, a tünde hivatalos weboldalán!

Írta:Isabel

Marék Veronika: Alfa bácsi titka



Marák Veronika írónő neve számomra egyet jelent a kellemes, de tanulságos mesékkel.
Bár vannak kisebbeknek szóló könyvei is -gondolok itt Kippkoppra, vagy Boribon meséire-, de biztos vagyok benne, ha azt írom, hogy Kockásfülű nyúl, már sokkal többen tudjátok kiről is lesz szó most.
A mostani kötete 12 különböző mesét tartalmaz. Ez azért érdekes, mert az egyik történet címe megegyezik a főcímmel. 
Ezen mesék bár különállóak, mégis megegyeznek két fontosabb tulajdonságban. Az egyik, hogy szórakoztatóak, a másik pedig, hogy tanulságosak.
Nézzük külön, mit is tartalmaz ez a könyv:

Igaz történet Piciállatról:  
Így elsőre furcsán hangzik, de higgyétek el, már az első mondat után megértitek, hogy ki is Piciállat. Maga a mese nagyon bájos, kellemes olvasási élményt nyújtó. Megtudhatjuk, hogy a fent megnevezet élőlény mit is csinált és ezt a család hogyan viselte. Egyetlen problémám volt az egész eseménnyel, hogy lakhelyéül megnevezet üveg fekhely egészségtelen és nagy károkat tud okozni. Sose a mese alapján kezdjetek el „szállást” készíteni a ti Piciállatotoknak. 

A kalóz nagyapa: 
Ebben a történetben egy idős úr özveggyé válik és ezért kénytelen a családjával összeköltözni. A kisunoka tölti ki a mindennapokat és akkor boldog az idős úr, ha unokájával törődhet, de így is sok a szabad ideje, míg aztán egy szép, meleg napon felfedezi a téren a többi gyerek.
Nagyon aranyos alap történet, bájos cselekménnyel. Egyedül, ami mellett megint csak nem tudtam elmenni, hogy a gyermek cseppet önző. Persze mindenki szereti kisajátítani imádata tárgyát, de ez ebben a mesében nem esett jól olvasni.

Áruházi kaland:
Itt egy kisfiú anyukájával vásárlásra indul, mert a kinőtt ruhákat cserélni kell. Persze csupa móka és kacagás, míg meg nem történik a kalamajka. Az esemény a való életben is bármikor megtörténhet, ezért tartalmilag tanulságos és megszívlelendő, ha véletlenül ilyen helyzetben találjuk magunkat. De hogy lehet azt mondani egy kisgyermeknek, hogy a sírás nem megoldás. Abban igaza van az alkotónak, hogy nem lesz megoldva a probléma, de ha a gyermek vissza fogja állandóan a könnyeit, egy frusztrált felnőtt lesz belőle. A sírás akár kicsi vagy, akár nagy igen is nagyon hasznos és kell. Már csak azért is, mert a nagy ijedelmekre és feszültségre remek oldószer. Persze ez egyéni véleményem, mint anyuka lent kommentben kérlek, írd meg, hogy mit gondolsz erről. Tényleg érdekel, köszönöm.

Mesélek neked Laposról:
Egy nagyon cuki és tanulságos, élményekben gazdag mesét rejt. A címe is már felér egy kacagással és nagyon beszédes, ami tulajdonképpen eléri, hogy az olvasó rögtön tudni akarja, miről vagy kiről is van szó. Bája abban rejlik, hogy bemutatja, hogy sokszor a nem előnyös, csillogó-villogó játék lesz a legfontosabb az életünkben. Annyira elbűvölt az alkotó ezzel, hogy a korábbi mesékkel kapcsolatos gondjaimat meg is bocsájtottam az írónak.

Alfa bácsi titka:
A címadó meséről írok most itt nektek. Egy belvárosi házban három gyermek furfangos játékot eszel ki. Úgy adódik, hogy éppen ekkor egy idős úr költözik be a házba. Négyükről szól ez a remek mese. Ez az első olyan írás, amiben semmi olyat nem találtam, ami fura lett volna. Az egész egy hatalmas vidám, szeretet gombóc és nem lehet nem kedvelni.

Apu-Bé:
Egy igen elfoglalt férfi szembe találja magát egy kisfiú kérésével, amire bizony érdekes megoldást vett fel az alkotó. Őszinte leszek, a gond megoldása kedves, de a mese végére nagyon zavart lettem és rájöttem, hogy végül ez a megoldás erőltetett lett.

Tihany:  
Sajnos rendkívül irritáló volt a számomra, hogy egy ennyire goromba szülői képpel még nem találkoztam gyerekeknek szóló mesében és úgy gondolom emiatt az egész elvesztette a maga báját.

Bagollyal nyaraltunk:
Az eleje nagyon tetszett, de aztán a gyermeki gonoszkodás elvette a kedvemet tőle. A vége megint kedvemre való volt, bár nem szórakoztató, a szememben mégis a Bagoly az igazi táborlakó.
Palotás rádió, Budapest:
Ne is kérdezzétek, semmi értelmet nem találtam benne.

Babszem-hóember:
Egy kicsi lányka és testvére kalandjairól szól a hóemberekkel. Végre megint egy olyan mesét olvashattam, ami kedves volt, érdekes és tanulságos.

Mónika és a tévé:
Bár ez a mese is inkább helykitöltésnek volt jó, annyiban mégis kellemes érzéssel párosult, hogy Mónika rájött, az álmodás sokkalta izgalmasabb, mint a tévé.

Karácsonyesti mese:
Végezetül ezzel a mesével záródik a kötet. Megmondom őszintén ez sem a szívem csücske, de el tudom képzelni, hogy a karácsonyi vendégvárás sok fejfájást okoz a háziasszonynak és emiatt nem marad türelme a gyermekeire. Ezért mikor a gyerekek elmennek „szomszédolni”, egy idős magányos hölgy, Bíró néni is boldog lesz.

Úgy gondolom, még mindig tartom azon nézetemet, miszerint Marék Veronika jó írónő, hiszen fent említettem a régebbi alkotásai mind kedvenceim. Attól, mert szeretünk egy alkotót, még nem kell, hogy hozzánk szóljon minden története. 
Kár érte, de ez csak a személyes élményem.

Amennyiben nem vettem el kedvedet, a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni!

Írta: NiKy

2020. július 29., szerda

Schilli Tímea - Szívtükrözés - ahogy Isabel látja



Májusban a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy játékot indított, melyben kortárs szerzők könyveit értékelik, majd azt az ország más pontjain elhagyják, hogy így népszerűsítsék a magyar irodalmat!

Néhány írótó lehetőséget kapott az Álmok útján, hogy a blog keretein belül mondhassam el a véleményemet, illetve az elkészült interjúkat is itt közzétehessem, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök!

Az első ilyen könyv, amiről mesélnék nektek, egy verseskötet Schilli Tímea tollából. NiKy már értékelte nálunk a művet, és már akkor eldöntöttem, hogy ha lehetőségem lesz rá, én magam is szeretnék elmerülni a költőnő soraiban.

Köztudott, hogy nagyon szeretem a verseket, mert másképpen tud hatni rám, mint egy regény. Mindkettőnek más hangulata van, és másképp segít feldolgozni az érzelmeket. 

Tímea kötete is rengeteg érzelmet képes előhozni az emberből. Olyan szinten képes voltam azonosulni vele, hogy nem is tudtam hamar végigolvasni. Felkavaró őszintesége a lelkemig hatolt.

A könyv 5 nagyobb részből áll, melyek mindegyike a lélek szilánkjait tükrözi vissza.  Nem mennék bele mindegyik taglalásába, mert ahányan csak olvassuk, mindenkinek más jelent majd; ehelyett inkább megmutatnám az egyik olyan költeményt, ami hatalmas kedvencemmé vált. Mióta nálam van a Szívtükrözés, nem telt el olyan nap, hogy ne olvastam volna el, ezért mindenképpen meg szeretném mutatni nektek. A vers az első fejezetben található, ami a Lármázó lelkek címet viseli:

Lánc és szárny

Minden ember lánccal születik, 
legtöbben azzal is halnak.
Lázadó életed mit sem ér,
Ha nem adsz hangot a dalnak.

Van olyan ember, számtalan,
Ki súlyától majd összeroskad,
Mégis hajtja valami érthetetlen,
Mikor fojtogatja akaratát a tudat.

Szabad szellem hadd szárnyaljon…
Csak az a baj, hogy mindig van,
Van egy mézes, könnyed érzetű,
Madzagocska, bár néha láthatatlan.

Bármennyi láncot szakíthat az ember,
Szabadnak ugyan nem született,
De azzá válni már nem mer,
S mulasztani nem tudja a tünetet.

Van olyan ember – fehér holló,
Aki könnyedséggel szárnnyal,
Messze a mindennapi gondolatoktól, 
De szabadságot csak egyedül vállal.

Nem itt van, s nem lehet vele senki,
Hogy ő mit érez, mit gondol,
Hogy van, mit keres, nem értheti,
Magányba mártva, lánctalan tombol.

De mire jó, kérdem én ha
Szárnyad van s egyedül szállsz,
Mire jó, ha boldog vagy,
Kedves mosolyt sem találsz?

Azt hiszem, ezek a sorok nem igényelnek különösebb magyarázatot. Olyan életigazság és erő rejtőzik bennük, amik azonnal felébresztik a tudatot és a tenni akarást.
Hiszem és vallom: ha egy kötetben csak egyetlen egy vers van, mely képes valamit adni, ami által több lesz az ember, már megérte az árát.
Itt több ilyennel is találkozhat olvasó és csak az adott lelkiállapota fogja meghatározni, hogy mely részek szólítják meg a leginkább.
A magam részéről köszönöm szépen Tímeának, hogy lehetőséget biztosított az olvasásra, mert könnyebbé tett számomra egy igazán emberpróbáló időszakot.

Ha te is elmerülnél ebben a világban, keresd a kötetet a Libriben!

Az elhagyásról a képeket megnézhetitek a blogunk Facebook - oldalán!

Eredeti játék forrása: www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu

Írta: Isabel


Aradi Péter - Orbán, az oroszlán


A most következő mese nem napjaikban íródott, mégis úgy érzem, érdemes beszélnem róla.
Aradi Péter - Orbán, az oroszlán című, 1997-ben kiadott könyve olyannyira aranyosan és szerethetően szólítja meg a kicsiket, hogy mindenképpen szerettem volna, hogy ti is megismerhessétek!

Ha kinyitjuk, két rövid történetet találunk benne.
Az első, melyről a könyv a címét is kapta, egy idős oroszlánról szól, aki az idő múlásával elvesztette fogsorát és ezzel együtt a tekintélyét - legalábbis ő így látja. Az állatok szívesen beszélgetnek és barátkoznak vele, de már nem érzi magát királynak. Aztán egy nap megérkezik egy doktor az erdő lakóihoz és új fogsort csináltat Orbánnak - ám a bajok itt kezdődnek.

Ez a történet csodálatos példa az idő múlására és folyamatos változására. Amit fiatalon birtokoltunk - erő, tekintély - szépen lassan átalakul valami mássá. Nem veszik el, csak megváltozik velünk együtt.
Ezt meglátni és elfogadni sokszor nagyon nehéz, pedig az élet része. Fontosnak tartom, hogy már gyerekként is halljunk olyan történeteket, melyekben erről esik szó és elmagyarázzuk a fiatalabbaknak, hogy bizony semmi sem - vagy csak nagyon kevés - dolog állandó.

A második történetben egy baromfiudvarban találjuk magunkat, ahol a kakas már nem él, így az egész udvar felbolydul. A tyúkok nem tojnak, a kiscsibék nem járnak iskolába és folyamatos a zűrzavar. Ezt megelégedvén, Cézár, a kutyus veszi át az irányítást.

Az ebben rejlő tanulságot is nagyon fontos megismertetnünk időben a gyermekeinkkel: fontos, hogy legyen a környezetükben valaki, akire felnézhetnek, és aki meghúzza azokat a bizonyos határokat, hogy a jelenlegi és jövőbeli életük a megfelelő mederben folyhasson. Ez akkor is igaz, ha éppen nem értünk vele egyet.

Az egész könyv tele van szebbnél szebb illusztrációkkal, melyeket bevallom többször is megnézegettem olvasás után. Színesek és rendkívül édesek.
Az olvasással gyorsan lehet haladni, mivel nem hosszú; ajánlom már nagycsoportosok részére is esti mese gyanánt.
Ami még nekem külön tetszett, hogy a történetek versbe vannak szedve és ez még inkább segít abban, hogy ne legyen száraz a mondanivaló.

Összességében kellemesen meglepődtem, kedvenc lett számomra a könyv. Mindazonáltal a beszerzése picit nehézkes, mivel a legtöbb helyen csak előrendelhető. Ám én addig keresgettem nektek, amíg találtam egy oldalt, ahol még megvásárolható!

Szóval ha felkeltettem az érdeklődéseteket, a Librinél még kapható!

Írta: Isabel



2020. július 26., vasárnap

Acsai Roland - Csonthavazás




Acsai Roland író munkássága nem ismeretlen a számomra, hiszen számos kötetet írt és fordított már a korábbiakban.
Én tavaly év elején olvastam először az írótól, akkor a Jin és Jang című regénye sajnos nem azt váltotta ki nálam, amit vártam, végül közepes értékelést kapott a kötet. A mostani regényét a Napkút Kiadó recenziójaként választottam, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy egy másik műfajban milyen élményt hagy bennem az alkotó munkája. A könyvet ezúton is szeretném megköszönni a kiadónak. Köszönöm a lehetőséget, hiszen végre kellemesen csalódtam az alkotó eme írásában.

A csonthavazás a fülszöveg alapján bizalomgerjesztő és igencsak felcsigázza az olvasni vágyó moly lelkét. A történet egy nem is annyira fantázia szülte világot vetített lelki szemeim elé. Az emberek a társadalom rohamos hanyatlásától, a meddőség általános elterjedésétől és az állandó veszélyektől meggyötörten élik mindennapjaikat.
És, ha még mindez nem lenne elég: hó helyett csontszilánkok hullanak a járókelők fejére.
Ha belegondoltok már ennyi tudás is elegendő ahhoz, hogy megállapíthassuk egy elég bizarr és érdekes alaptörténetet tár elénk az alkotó.



A társadalmi felépítés eléggé kietlen, mint a táj is, melyen a történet játszódik. A belső harc feloszlik az osztagosok és a szerzetesi rendek között, kettőjük között a különbség nem csak a fény és sötétség képviseletében, hanem a harci módszerekben is megmutatkozik. Az előbbi feladata ez a katatónikus pusztulat megtartása, míg az utóbbiaktól a megváltást és az új korszak eljövetelének ígéretét kapjuk.
A történet több szemszögből íródott, sok karakteres, és bizony minden szereplő kulcsfontosságú a maga nemében, az események alakulásában. Akik először csak említés formájában kerülnek képbe, később azok is szerephez jutnak és bizony fontos események láncolatát indítják el.

Mégis négy szereplőt sorolok a fő karakterek közé.
Per, Ethümia, a főpapnő és Hannah, ők négyükről szól igazán ez a történet.
Mindenkinek megvan a maga árnyalt oldala, még akkor is, ha első körben ellentmondásosnak tűnik a szereplők személyének ábrázolása. Mégis ezen szereplők köré épülnek az események és bőven okoznak fejtörést.
Igazán egyiket sem tudtam megkedvelni, de főleg azért éreztem így, mert az alkotó nem hagyott időt arra, hogy jobban megismerjem őket.
Ahhoz túl rövid és túl zsúfolt volt a történet, mind eseményileg, mind pedig a szereplők felsorakoztatása kapcsán.
Ebből is adódik azon nézetem miszerint kisregénynek túl sok volt. Már az elején belecsöppentem az események közepébe. Innen kiindulva bontja szét az író a múlt és a jelen történéseit, mégis túl gyorsnak éreztem a sztori haladását. El tudtam volna viselni egy hosszabb, kicsit összeszedettebb társadalmi leírást, a karakterek múltjának szélesebb áttekintését ahhoz, hogy felismerhessem, kivel tudok azonosulni és kivel nem.

Ettől függetlenül még mindig úgy gondolom, hogy egy nagyon jó alaptörténetet kaptam. Az események és világ felépítése a maga komor hangulatában tárult szemeim elé és úgy gondolom, hogy nagyon tudtam volna élvezni, ha a fent leírtakkal nem szembesülök.
Azt kell, hogy írjam meghozta a kedvem az író a további műveihez, és csak remélem, hogy legalább ilyen izgalmas olvasmányban lesz részem.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a feszültséggel teli, izgalmas történeteket és élvezik a misztikus lényekkel megszínesített társadalom kritikus írásokat.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Napkút Kiadónál be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

2020. július 23., csütörtök

A költő, akin keresztül üzennek - Interjú Gipi Tibivel a Gipeszes-versek szerzőjével

Gipi Tibi – Gipszes versek című kötete az Ágenda kiadó gondozásában jelent meg, 2020-ban . A szárnyát próbálgató tehetség, nagyon komoly érzelmek átadására és gondolatok kifejtésére képes, melyet jól tükröznek az alkotásai is.
A kötetet már értékeltem nálunk és most eljött az idő, hogy megismerjétek az alkotót is!

Hogyan ismerkedtél meg a versekkel? Megosztanád velünk az első élményed?

Szia, sziasztok. Üdvözlet minden kedves olvasónak.

Mielőtt belekezdenénk szeretném megköszönni a felkérést a beszélgetésre.

Természetesen, nagyon szívesen mesélek róla:

Általános 6. Osztályt jártam, amikor megismerkedtem a rímeléssel, az akkor kibontakozó underground hip-hop zene által.
Suhancok voltunk, amolyan telepi lázadók, bő, mély ülepű nadrágban, deszkás cipőben, vagy éppen korával a lábunkon. Ebben az időszakokban tetszett meg a rím faragás.

Rap szövegeket írtam, a fájdalom és harag szülte őket. Ahogyan bennem zajlott a változás, valószínűleg úgy lettek ezek elhagyva, elkavarva az idők folyamán. Állítólag meg állták volna a helyüket kiadott lemez formában is, de én szégyelltem felvenni az illetékesekkel a kapcsolatot, hogy zenei pályára lépjek.  18 évesen írtam először érzelmi töltetű verset, ami Édesanyámnak íródott, amolyan köszönet nyilvánításként, mindenért. Aki azt olvasta, az száraz szemmel nem bírta.   

Pedig csak írtam, amit éreztem, pont úgy, mint ahogyan ma is.

Volt példaképed a nagy költők között? Ha igen, ki?

Költők közül nem. Példaképnek, jobban fogalmazva, tanítónak azokat az embereket tartottam akikkel személyes beszélgetéseim alatt úgy éreztem, hogy előrébb visz amit szól, és ha hiteles is volt a  az illető. Valami csoda folytán, mindig éreztem kire kell nagyon figyelnem és kire nem.

Mikor és milyen indíttatásból kezdtél el verseket írni? Mindig ez volt az álmod vagy történt valami, ami erre az útra vitt?

Eme kérdésre már az első pontban, félig válaszoltam.

Kamasz fejjel még, az érzelmeim írásos formája volt minden szöveg illetve vers, amit költöttem. Egyfajta megkönnyebbülést nyújtott ha ki írtam magamból őket vagy ki rajzoltam jót, rosszat.

A Gipszes versek nagyon sokrétű témában íródott.  Hat rá a hazaszeretet, a vallás, az elválás fájdalma többek között. Mi segített rendszerezni önmagadban ezt a sokféleséget?

Nem akartam tudatosan költővé válni, és hozzá kell tegyem, ma sem tartom magam annak. Sokkal inkább definiálnám magam egy eszközként. Eszköz, akin keresztül írnak, üzennek.

Van olyan személy az életedben, akinek sokat köszönhetsz költőként?

Az írás az, ami önmaga elrendezi bennem a dolgokat, amit leírok, az részemmé válik, és helyére is kerül bensőmben. Kivéve, amit a sírig tanulnom kell nekem is, az a Cheiron tanítása.

Mit gondolsz arról a feltevésről, hogy költőként nehezebb érvényesülni, mint regényíróként? Mikor ezt a műfajt választottad, nem volt benned ilyen jellegű félelem?

Amint említettem, nem választottam minden kereszt nehéz, pont ezért csodálatos az élet.

„Ad aspera ad Astra. „ avagy: „Rögös az út a csillagokig. „

Az olvasók hogyan fogadták a művedet? Tudsz arról információt adni, hogy esetleg melyik versed örvend a legnagyobb népszerűségnek körükben?

Pár kivételével, a versek üzenetek az emberiség számára. Nagyon közeli hozzátartozók közül is csak 3 ember őszinte véleményét ismerem. Nem tudok erről bővebben információt adni.

Neked van személyes kedvenced? Ha igen, melyik?

Több is igen, pontosabban, amiket intuíció vezérelve írtam az mindegyik szívem csücske.

Hogyan indult el a szakmai kapcsolatod a kiadóval?

Iminek és kedvesének nagyon hálás vagyok, a munkájukért, segítségükért.

Jó pár kiadónak át küldtem részleteket versekből, mert úgy éreztem arra születtek, hogy segítő kezet nyújtson sokaknak. Az Agenda kiadótól másnap visszahívtak, hogy ők is érdemesnek találták arra, hogy megjelentessék. Így kezdődött gyümölcsöző kapcsolatunk az Agenda kiadóval.

Bár borítód színválasztása nagyon igényes, számomra mégis nehezen olvasható volt az a betűtípus, amit választottatok? Milyen szinten volt beleszólásod a borítótervezésbe?

Teljes egészében magam terveztem a borítót, a betűtípus pedig, az a gyors írásom amivel a füzetbe is írok.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Intuícióim vezetnek, ezért tervek nincsenek. Maximum annyi, hogy még inkább halljam meg ezeket es, hogy minél jobban megismerjem önmagam. Valamint emberségesnek lenni illetve holtig gyakorolni, hogy Emberként viselkedjek. Ez az a cél, és ez még nagyon hosszú út előttem.     

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!

Áldást, békességet és jó egészséget kívánok mindenkinek!

Ha szeretnétek többet megtudni a szerzőről, látogassatok el az Ágenda Kiadó,  vagy GipiTibi oldalára!

További sok sikert és ihletben gazdag alkotásokat kívánunk!

Írta:Isabel



2020. július 22., szerda

Egyszerűen csak megálmodtam, hogy kalandregényt szeretnék írni...Interjú Buótyik Dorina írónővel




Buótyik Dorina első könyves írónő, akinek 2020 első felében jelent meg III. Amenemhat rejtélye című regénye. Rólam köztudott, hogy mennyire szeretem Egyiptomot és nagyon kevés alkotónál éreztem ezt a hitelességet, így nagy örömömre szolgált, mikor elfogadta az írónő az interjú felkérésemet. Személy szerint nagyon szerettem a könyvet, mert egy rendkívül mély kutatómunka mutatkozott meg előttem és a történet mindvégig izgalmas, akciódús eseményekkel szórakoztatott. Erről és sok más érdekességről fogom őt kérdezni. Vágjunk is bele!

 Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Mit érdemes rólad tudni?
Buótyik Dorina vagyok, 25 éves, csorvási. Van egy lány ikertestvérem, akivel sok mindent csinálunk együtt, bár egy kicsit más a stílusunk és nem hasonlítunk annyira – noha ezt kívülállók nem így gondolják. Már óvodás korunk óta érdekeltek a zászlók, az országok, a földrajz. Általános iskolában voltunk a legjobb tanulók az osztályunkban, sőt az iskolában földrajz tantárgyból. Ezért is szerettünk volna ezzel tovább foglalkozni, így megtaláltuk a megfelelő iskolát a számunkra. A békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskolában tanultunk, ahol az érettségi bizonyítvány mellé megszereztük a geológiai végzettségünket is. Azután külön váltunk, én pénzügyi és számviteli ügyintéző szakot választottam, ő pedig elment a divat iránya felé. Már Budapesten élünk immár 3 éve a testvéremmel és a barátommal. Nagyon szeretek olvasni és sorozatokat nézni.

Ilyen fiatalon igen nehéz témakört választottál első könyved alap tematikájául. Honnan jött az ötlet, hogy Egyiptomról és ezen belül is egy létező, de kevésbé ismert fáraóról írj?
Sokaknak mondogatom ezt a sztorit. 13 éves koromban testvéremmel néztük a Született kémek animációs mesét, amiben éppen egy múmiás rész ment. Ez adta az ihletet. Utána azt mondtam, én most megyek és írok egy regényt. Tudtam, hogy Egyiptomról fogok írni, de már előre leszögeztem magamnak, hogy semmiképp nem írok ismert fáraóról – hiszen abból már dögivel van. Így elővettem egy Egyiptomról szóló könyvet, böngésztem a fáraók nevei közt és egyszerűen csak ráböktem III. Amenemhat nevére, mert ez volt a szimpatikus.

Mennyi időt szántál a kutató munkára és mennyi időbe telt megírni az első regényedet?
Amikor tudtam, hogy III. Amenemhat rejtélye lesz a könyvem címe – igen, először a címet találtam ki és utána a történetet hozzá, akkor előkaptam az összes Egyiptomról szóló könyvemet és utána olvastam. Apukám barátjától kaptam őket, így csak azokat a lapokat tudtam a kezembe venni – és mindig III. Amenemhat-nál. Abban az időben nekünk nem volt internet, még számítógép se. Így kénytelen voltam könyvtárba menni iskola után, kiírogattam egy füzetbe szinte az egész könyvet, ami az ókori Egyiptom kultúrájáról szólt. Onnan megtudtam hogyan éltek a fáraók, milyen volt a társadalom, hogyan kellett elképzelni az akkori élet mindennapjait.

Volt segítséged az írás közben, ha esetleg elbizonytalanodtál? Ha igen ki és milyen módon segített átlendülni a felmerülő nehézségeken?
Ha voltak is nehézségeim, sosem kértem segítséget. Próbáltam egyedül megoldani, és ezt a mai napig így teszem. Most már Nádasi Kriszre tudok számítani, hiszen ő a szerkesztőm.

III. Amenemhat rejtélye című regényed két idősíkon játszódik. Melyiket szeretted jobban írni és voltak-e esetleg felmerülő problémák, vagy keltett –e zavart a múlt és a jelen párhuzamos ábrázolása?
Mondhatni két idősíkon, ugyanakkor a múlt, az ókori emberek is pont a jelenbe tértek vissza. Most játszódik. Ettől függetlenül úgy kellett írnom, mintha tényleg 3000 évvel ezelőtt éltek volna. Bevallom, nem sikeredett teljesen hitelesnek az ő nyelvezetük, az elején próbáltam figyelni rá, de aztán elvesztem. Remélem ez nem szegi kedvüket az olvasóknak. Erre kellett nagyon figyelnem, meg ugye a körülöttük lévő emberekre, környezetre – hogy néztek ki, milyen a táj. Ez különösebben nem okozott problémát. Azt kell, hogy mondjam, én a jelent szerettem írni, vagyis a nyomozást.

Négy fő karaktert ismerhetünk meg a regényedben. Kihez milyen érzések fűznek? Kivel tudtál igazán azonosulni és ki volt az a személy, aki kevésbé állt közel hozzád? Mennyiben befolyásolja egy szereplő sorsának alakulását az a tény, hogy kedveled-e vagy sem?
Gracie és David karakterét már korábban megalkottuk testvéremmel, amikor szerepjátékot játszottunk. Louis karaktere egy sorozatból jött, valahogy őt tudtam elképzelni. Adam pedig már az én képzeletemből pattant ki, egy egyszerű régész, majd ahogy haladt a történet, úgy formálódott. Mindegyik szereplőben egy kicsit magamat látom, ezért is szeretem őket. Mindegyik közel áll hozzám, már csak azért is mert én alkottam meg olyanná, amilyenek a történetben – azzal, ahogy leírtam, megszólaltattam őket. Így nem befolyásolja semmi sem. 

Én többnyire nagy figyelmet fordítok olvasóként a negatív karakterekre. Mint író, milyen érzésekkel álmodtad meg ezen szereplőket és végül azt a sorsot adtad számukra, amit eredetileg szántál, vagy az írás folyamán ez megváltozott?
Nekem konkrétan Lara, mint negatív karakter – ha lehet őt így nevezni -, ő a kedvencem. Végül is azt adtam nekik, amit szántam. Azt elárulom, hogy az első változatomban Neuszer karaktere volt a kedvencem, aki nagyon negatív karaktere volt a történetnek, na annak a sorsa teljesen megváltozott, szinte jó lett!

Beszéljünk kicsit arról, hogy hogyan fogadta a környezeted az első regényedet! Család, rokonok, barátok esetleg munkatársak támogattak-e az írás során? Hogyan fogadták az első regényedet? Olvasták –e és milyen visszajelzéseket kaptál?
Amikor először írtam a könyvet, csak tesómat unszoltam, hogy olvassa el. Azonban nagyon unta, hogy mindig kérleltem őt az olvasásra. Rajta kívül senki sem olvasta, de mindenki tudta, mivel csakis erről beszéltem. Apának, vagy néhány barátnőmnek felolvastam belőle. Amint elkészült a második változat - még lektorálás és szerkesztés előtt – elküldtem barátnőimnek, akik már tudtak erről a regényről. Sőt, még nevelőapám lánya teljesen elolvasta, elmondta mi tetszett és mi az, ami nem. Amikor pedig megjelent a könyv, mindenki csak gratulált, persze a Csorvásiak anyának és mamának adták át. Az akkori munkatársaim is csak meg-meglepődtek, hogy ilyen fiatalon megjelenik a könyvem. 


Mint alkotó sokszor azt tapasztalom, hogy vannak időszakok, mikor nehezen tudok leülni dolgozni. Számodra volt-e ilyen időszak, és ha igen, mivel motiváltad magad? Van-e olyan plusz kikapcsolódás vagy akár inspiráló tevékenység, amitől jobban érzed magad és átlendít ezen az holtponton? Ha igen megtudhatjuk, hogy mi az?
Ez igaz, van, amikor nem jön az ihlet vagy az írni akarás. De ez leginkább most mutatkozik meg. Amikor írtam, szinte minden hét kitette az időmet. Volt, hogy munka után hozzákezdtem, vagy olyan is, hogy csak hétvégén, noha, akkor egy fél napot vett igénybe. Ha csak pár óra maradt a napomból, nem fogtam hozzá, mert kellett minimum egy óra, hogy belerázódjak és még nem írtam. Közben mindig hallgattam arab zenéket - Hakim és ókori egyiptomi ihletésű zenét-, zene nélkül pedig nem tudok írni. Ha csak elképzelem a történetet, egyből elfog az érzés, hogy írnom kell.

Mint író, mennyi beleszólásod volt a borítókép kinézetébe? Azt a végeredményt kaptad, amit szerettél volna?
Első tervem az volt, hogy kézzel készül a borító, aztán kerültem a NewLine kiadóhoz, ahol már adott volt a grafikus. Tudtam, hogy csak jogmentes platformokról lehet letölteni képeket, ahonnan majd a grafikus összeállítja a borítót. Ami nekem a fejemben volt: sivatag, piramis és teve. Ez lett belőle. Nekem így tetszik, még ha nem az a piramis, ami a történetben szerepel. A füst pedig jól ki lett találva, szemlélteti a rejtélyességet.

A kezdeti pozitív visszajelzések milyen érzéseket indítanak el benned? Sarkallnak-e arra, hogy még ebben a tematikában írj tovább? Vagy más témakört várhatunk?
Meglepődtem, mennyi embernek tetszett a regényem. Volt egy-két ember, akinek nem, no de nem tetszhet mindenkinek, ezzel már elsőre tisztában voltam vele. Nem szeretnék más témakört választani. 

A regényed low fantasy és kalandregény egyben. Miért ezeket a témaköröket választottad?
Egyszerűen csak megálmodtam, hogy kalandregényt szeretnék írni. Ahol a szereplők mindenféle akciókba, fordulatokba és izgalmakba kerülnek. Ezért is mondható, hogy low fantasy, hiszen a jelennek találkoznia kellett a múlttal.  

Hogyan élted meg az idei év kaotikus időszakát? Mennyire befolyásol az írásban? Inspirál vagy inkább félelmet generál benned?
Ha mondhatjuk, nekem jól jött ez a szabadság, mert lett plusz időm az írásra. Inspirált is, hogy minél többet írjak, hogy kihasználjam ezt az időt. Így nagyon hamar megírtam, már majdnem be is fejeztem a második könyvemet. Nem sok kellett, hogy teljesen befejezzem, az új munka lassította ezt.

Milyen érzés a NewLine Kiadóval együtt dolgozni? Hogyan kell elképzelnünk a kiadóval való közös munkát? Volt-e esetleg folyamatos visszacsatolás, kaptál-e esetleg egyéb szakmai segítséget?
Elsőre rábólintottak, utána elküldték a szerződés-tervezetet, amire elsőre nemet mondtam. Mivelhogy önköltséges, megtorpantam. De aztán csak igent mondtam, mert nem bírtam tovább várni, hogy megjelenjen a könyvem. Így is majdnem fél évet vártam egy kiadóra. Egyébként könnyű a kiadóval a munka, nagyon segítőkész és igazán talpraesett a vezetőnk.

Szerinted mennyi esély van arra, hogy a mostani országos viszonylatokban egy első könyves író a későbbiekben csak alkotóként dolgozhasson? Van-e reális jövedelem és megélhetési lehetőség Magyarországon íróként jelen pillanatban?
Amit eddig láttam, biztos, hogy első könyvből nem lehet egyből megélni. Több könyvből már lenne valami haszon. Ebben az esetben, jó, ha a ráfordított költségem visszajön és tovább tudom fordítani a bevételt az utánnyomásra.

És végezetül milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mikor várhatunk újabb történetet?
Úgy voltam vele, hogy ezt kiadom és kész. De utána eszembe jutott egy régi ötlet, amit tovább gondoltam, így már készül a második része. Most megint úgy vagyok vele, talán még tudom folytatni. Illetve lenne egy másik kötet, ami csak az ókorban játszódna. 

Isabellel együtt további sok sikert kívánunk az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó írói oldalát hiszen sok érdekességet olvashattok!

Írta: NiKy




A költőnő, aki nem félt lelke legmélyebb bugyraihoz nyúlni és megmutatni azokat - Interjú a Szívtükrözés szerzőjével

Schilli Tímea verseskötetét a napokban értékeltem a blogon. Bár ott is elmondtam, de most is megemlíteném, hogy nagyon pozitív hatással vol...

Népszerű bejegyzések