2022. január 20., csütörtök

Borítóleleplezés – Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

Idén megjelenik a Napkút Kiadónál Tarja Kauppinen A rendszer ellensége című regénye. Mivel több ember dicsérte az írónő munkásságát, nagyon felkeltette az érdeklődésem nemcsak az első, de a második rész is!
Íme, a borítója!



Fülszöveg:

Havasfelföldön tort ül a gyarlóság, az erény szitokszónak számít. Leiden Ahnenstolzot ábrándjai a nagyvárosba csábítják, azonban az égbe nyúló bérházak közt beteljesedés helyett csak önzést és kilátástalanságot talál. Meg egy új világrendet, mely a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását hirdeti…

Gunyoros és megrázóan valószerű kalandjai Leident, ezt a kisszerűségében nagyon is ismerős figurát a történelem útjába sodorják, s nyomában kő kövön nem marad. Fineszes főurak, vérbő perditák, zord amazonok, önkény, ármány, köpönyeg és annak forgatása kíséri végig főhősünket valóság és fikció merész, pikírt és duhaj nászán, ahol az emberi esendőség távlatait a fantasztikum eszköztára bűvöli végtelenné.

A többszörösen díjazott írónő második regénye görbe tükör, abszurd humorú szatíra, mely az emberi természet fonákságait állítja pellengérre. Szarkasztikus látlelet kiüresedett, eszméit vesztett társadalmunkról. Bravúros profizmussal megírt drogos trip, ínyenceknek.

Benkő-Szabó Zsanett, kritikus, blogger

Ha kíváncsi lettél, a Napkút Kiadónál előjegyezheted, hogy az elsők között olvashasd!


A szerzőről

Fotó: Vitovszki Szilárd / Perfekt Szilu-ett Fotó

Tarja Kauppinen 1987-ben született kicsiny hazánk egyik mély bugyrában, ahol hamar megtanulta, hogy a világ őrültségét csak humorral lehet átvészelni. Az élet egy párszor földhöz teremtette, de mindig talpra állt, és keresetlen szavakat dünnyögve továbbhaladt. Végül hátat fordított a XXI. századnak, s megtalálta a helyét: hegyek ormán, falu szélén, az erdő vadjai és a lég madarai között.

Barátai 2017-ben győzték meg arról, hogy ne csak a fióknak írjon, azóta egy regénye és 24 novellája jelent meg kötetekben, pályázati sikerek folytán. A 100 szóban Budapest c. pályázaton négyszer került a legjobb 100 művet tartalmazó antológiába több ezer pályázó közül, legutóbb publikált novellája pedig az Ayahuasca című sci-fi, amely a Cherubion kiadónál jelent meg.

Első regénye, A nép igazsága című szatíra [bekezdés]-díjat nyert, és 2020 őszén került a boltokba a Twister Media gondozásában. A nép igazsága a Dugonics András Irodalmi Díjon II. helyezést ért el „Humor, szatíra” kategóriában, A legszebb magyar könyvborító díját „Humor” kategóriában megnyerte, és Margó-díjra is jelölték. Idén érkező második regénye, A rendszer ellensége szintén szatíra, mely immár a szépirodalmi toplistákon mindig jelesen szereplő Napkút Kiadónál fog megjelenni.


EXKLUZÍV IDÉZETEK


#1

A bátor hangadók igazán a máglya tüze sem változtat.

#2 

Tekintete tétován vándorolt ide-oda a jobbjában szorongatott sarló és a baljában tartott kalapács között, azon tűnődve, hogy miféle műveletet lehetne ezzel a kettővel elvégezni. Kalapálja bele a sarlót valamibe? Vagy vágja ketté a kalapácsot? Minél tovább töprengett, annál kevesebb értelmet látott a dologban.

#3

– Vegyél magad mellé annyi embert, amennyit csak jónak látsz…

– Csúcs! Akkor egyedül megyek.

#4

– Szociológus voltam – improvizált a nő, mert nem volt kedve belemenni ilyen személyes kérdésekbe.

– Az mit termeszt?

– Szociográfiákat. Jegyzeteket a mélyszegénység kultúrájáról, hogy az értelmiségnek legyen min röhögnie.

A fickó bólintott, mint aki érti. Arra gondolt, hogy alighanem látott is már szociológust, az a tag volt az a krimóban, aki tréfás anekdotákat adott elő, mire két spanjával megvárták a tyúkól mögött, és a műsor után irtózatosan elpáholták.

#5

Pár hónap múlva aztán meglett az ürge, aki leadta a gázolajas kannát. Egy illegális bevándorlókat szállító szénás szekér hajtójaként fogták le a vámosok, amikor gyanús lett nekik, hogy a ló elég nehézkesen halad ahhoz képest, hogy csak széna a rakománya. A széna alatt egy tucat megfulladt bevándorló hullájára bukkantak, amelyek láttán emberünk váltig állította, hogy soha semmiféle gázolajos kannát nem talált szomszédja, a Külső Gyártelep dűlő 13. helyrajzi szám alatt lakó Pálinkás Fribold csíkos lábtörlőjén folyó év nyárközép hava hetedik napján, hajnali két óra harminchét perckor, mialatt épp a reterátról tartott visszafelé. A leírás alapján rövidesen Pálinkás Fribold is meglett, a Lunából fogták ki pár mérfölddel lejjebb, de már nem volt kihallgatható állapotban.

Rendeljétek elő a regényt kedvezményesen a kiadótól!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

2022. január 17., hétfő

Bombicz Judit - Mesevarázs


A Mesevarázs egy igazán aranyos és elgondolkodtató történet, már a legkisebbeknek is.

Főhősünk Zoé, aki új óvodába érkezett a középsősök közé. A kislány nagyon meg van ijedve, nem is barátkozik senkivel. Aztán szépen lassan felenged és legjobb barátnőjével Suzyval vág bele a nem mindennapi kalandokba. Többek között megismerkednek Benivel, a zöldmanóval. Ő a lányokat is picivé változtatja, hogy megmutathassa nekik, milyen a virágok között élni.
Később elmennek a tündérekhez is, sőt segítenek Tarajosnak, aki egy egyfejű sárkány, és rettenetesen fáj a foga.

A fejezetek - bár külön történetet mesélnek el - összefüggőek a két kis főszereplő álltak. A kislányok koruknak megfelelően okosak, kíváncsiak és aranyosak. Mindig próbálnak segíteni az új ismerősüknek, de sosem kérkednek azokkal a csodálatos dolgokkal, amelyeket megtapasztalnak. 

Az írónő ennél a történetnél pályázatot is kiírt: a gyerekek részt vehettek az alkotásban. Írást és rajzokat is beküldhettek, és mindkét kategória első  helyezettjének pedig a szerző megjelenést biztosított. 
Azt gondolom, ez egy nagyon egyedi kezdeményezés volt, ami nemcsak az olvasás népszerűsítésében segített, de az alkotás folyamatában is. Minden jelentkező kibontakoztathatta a kreativitását a művészet, illetve a szövegalkotás terén.

A belív ismét nagyon szép és hangulatos lett. Nagyon tetszik a szines oldalak ötlete, hiszen ez méginkább feléleszti a képzeletet. De ezt már az írónő más könyvénél is említettem. 
A borító pedig - szerintem - magáért beszél.

Összeségében jó szívvel ajánlom a kicsiknek és szüleiknek is. Izgalmas, mégis segít lenyugodni egy nehéz nap végén. Ráadásul a pozitív végkifejletek hozzájárulnak a nyugodt alváshoz.  

Köszönöm szépen az írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam és részese lehettem a varázslatnak! 

Amennyiben te is rendelnél a gyerkőcnek, keresd a NewLine Kiadónál!

Írta: Isabel


2022. január 7., péntek

A szerző, aki már több könyvet írt csoportja tagjaival - Interjú az Istenek játéka írónőjével


 

Aurora Lewis Turner - Az istenek játéka volt az idei első értékelésem! Az írónő és csoportja egy olyan történetet alkottak, amely még hosszú hetekig motoszkálni fog a fejemben. A most következő pár percben beszélgetünk arról, milyen csoporttal együtt létrehozni egy könyvet, továbbá arról is, mennyire kell cenzúrázni saját magát! Tartsatok velünk!

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet! Először is szeretnék boldog új évet kívánni! Hogyan telt 2022 első pár napja? Sikerült pihenned?

Köszönöm, viszont kívánok Boldog Új Évet! Igen, szerencsére sikerült. Nagyon kimerültem az év végére, mivel tavaly három könyvem is megjelent, úgyhogy kellett a pihenés, és az év utolsó hete, amikor nem foglalkoztam semmivel, csak filmet néztem, olvastam, kikapcsolódtam.

Van már ötleted arra vonatkozólag, hogy ez évben mit alkottok majd közösen a csoportoddal?

Van, persze. Tavaly elkezdtük harmadik interaktív történetünket, ami szintén három részből áll, tehát trilógia lesz. Ennek első két részét már megírtam, a harmadikkal még adós vagyok. A többi pedig csak az olvasókon és a szavazataikon múlik.

Az istenek játéka egy jövőben játszódó fantasy, ahol az emberek fizikai kontaktusoktól és érzelmektől mentesen élnek, mely számomra egy ébresztő pofon volt. A pandémia ihletett meg? Meséld el nekünk hogyan raktad össze az alapokat!

Részben igen. Valójában ez már több éves sztorim átdolgozása. Az alapötlet már megvolt, akkoriban angolul írtam, így az első verzió ezen a nyelven látott napvilágot. Ezt dolgoztam át interaktív történetté, így csupán az eleje és az alapkoncepció hasonlított az eredetire. A vírushelyzetet szándékosan tettem bele, no nem azért, hogy ezzel mások nehézségein „élvezkedjek”, hanem azért mert ebben a világban élünk. Olyan dolgok történnek meg nap mint nap, amiről néhány évvel korábban nem is gondoltuk volna. De amúgy nem ez a leghangsúlyosabb dolog a regényben, csupán a keretét adja.

Hogyan zajlott a közös munka a többiekkel? Csak a csoporton belül kommunikáltatok, vagy magánemberként is beszélgettek a részletekről?

Vannak, akikkel magánemberként is beszélgetek, de nem feltétlenül a részletekről. Nem volt olyan még soha, hogy valaki megpróbált volna meggyőzni, hogy merre vigyem a történet fonalát. Előfordul, hogy beszélünk róla, de főként az aktuális, már megírt fejezetekről. Illetve vannak, akikkel későbbiekben is együtt dolgozunk, mert megírják a felhívásomra a címötleteket, vagy éppenséggel bloggerek, és küldenek ajánlót a könyv hátuljára. 

Mennyire nehéz egy ekkora közösséget kézben tartani és megfelelően teljesíteni a kéréseket?

Úgy gondolom, annyira nem nehéz, mivel nem azt kérdezem: Mi legyen a következő fejezetben? Ha ezt kérdezném, valószínűleg kaotikus lenne a helyzet. De úgy, hogy magam adok meg szavazati lehetőségeket, és sokszor az olvasók is hozzáírhatnak pár opciót, úgy egyszerűbb. 

Bár pont ennél a regényemnél fordult elő, hogy az egyik házi trollom (szeretjük őt, úgyhogy nem haragszom egyáltalán) olyan lehetőséget adott meg szavazásra, és az is nyert, ami nagyjából keresztre feszítette a történetet. Kreatívnak kellett lennem, miként lábalok ki belőle. Éppen ezért lett az a vége, ami. Én ennél jóval habos-babosabb happy endet terveztem, ehelyett lett egy nem szokványos happy end, aminek tulajdonképpen örülök, mert ez jobban illik ehhez a történethez. Ebből is látszik, mekkora szabadságuk van a csoportban. Én pedig megpróbálom kézben tartani a szálakat. 

Volt olyan kérdés, amelyben nem értettetek egyet? Ha igen, hogyan oldottátok meg?

Olyan volt, hogy nem az jött ki szavazás végeredményeként, amit én szerettem volna. Mert bárki bármit mond, amikor megadok bizonyos lehetőségeket, titkon drukkolok az egyiknek, hogy én azt szeretném, de nem feltétlenül az jön ki a szavazás eredményeként. Én persze nem szavazok. Ilyenkor mély levegőt kell venni, és újra kell tervezni, mivel nálam az olvasó akarata szent. Próbálom úgy alakítani a történéseket, ahogy a többség kívánja. 

Ki az/kik azok, akiknek a legtöbbet köszönheted?

Egyértelmű a válasz: a családom. A férjem és a szüleim támogatnak, ha interaktívot írok, ha más típusú regényt. Ha kell, lelket öntenek belém, vagy éppen józanészre térítenek. Anyukám és a férjem olvassa a történeteket, szoktak is szavazni. A csoportban vannak olyanok, akikkel napi vagy éppen heti szintű Messenger beszélgetésben vagyunk, már-már barátságig fajult a kapcsolatunk.  Még Lukács Edinát említeném meg, aki az önjelölt menedzserem. Nagyon sokat dolgozik értem, támogat, lelkesít, olvassa a regényeimet, kreatív ötleteivel feldobja a napomat. De vannak még más lelkes szavazók is, akik figyelemmel kísérik a munkásságom. Nagyon hálás vagyok értük.

A kiadó hogyan fogadta az újabb ötletet?

Jól fogadta, örült neki. Szerencsére nem csinálnak abból problémát, hogy egyszer már megjelent a blogomon. Ezért hála és köszönet.

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?

Eddig pozitív volt a fogadtatása, aminek örülök, mivel joggal akadhatnak ki az olvasók a lezáráson és azon a nem tipikus happy enden. Úgy érzem, van okom félni emiatt, de ha visszautazhatnék az időben, akkor sem változtatnék rajta. Szerintem mindennek van oka és célja, semmi nem történik véletlenül. Ugyanez igaz a végével kapcsolatban. Akkor kicsit kiakadtam a szavazás végeredménye miatt, de most örülök neki, hiszen így nem mindennapi befejezést kapott Luna és Hunter története. Különben sem szeretem olvasóként a csillámpónis, unikornisos, vattacukros happy endeket. Szeretem, ha elgondolkoztat a történet, és viszonylag reális, logikus véget ér. Ezzel próbálkoztam ennél a sztorinál is. 

Melyik a kedvenc jeleneted a történetből és miért?

Több kedvenc jelenetem van. Hármat említenék. Az egyik, amikor kijutnak a szereplőink a városból, ahol azelőtt érzések nélkül éltek, majd Hunter, az isten (az isteneknek vannak érzéseik) tanítja szereplőinket káromkodni, illetve mesél nekik a madarakról és méhekről… Szóval az egyfajta humorforrás. Szerettem, amikor Dylan és Hunter verseng Lunáért. És az a jelenet is fontos, amikor először említem a csacsogó liliomot. Egy olyan növényt, ami dalával magához csábítja a gyanútlan madarat, majd megragadja és elfogyasztja őt. Ez a jelenet megjelenik a borítón is. Egyfajta metafora, mivel a madár Lunát, a virág pedig Huntert jelképezi.

Önállóan is készülsz kiadásra az idén, ugyanis megjelenik a Névtelenek harmadik része. Ezen kívül tervezel még megjelentetni valamit idén? 

Több tervem is van, köztük harmadik interaktív történetünk első részének kiadása. És igen, a Bolygókeringő 3. is megjelenik, remélhetőleg minél hamarabb. És vannak még más tervek is, de azokról csak akkor beszélek, ha a tervekből valóság lesz (legalább kilátásban). Úgyhogy regények, tervek és ötletek mindig vannak. Reméljük, a megvalósulás sem várat magára. 

Köszönöm szépen az érdekes kérdéseket és az interjút.

Ezúton is szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek! 

Amennyiben szeretnél további érdekességeket megtudni róla és a regényeiről, keresd a hivatalos Facebook-oldalát vagy rendeld meg könyveit az OlvasniMenő oldaláról!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy



2022. január 3., hétfő

Peter L. Stork - A ​múmia életre kel! - Egyiptom titkai

 


Már gyermekként is nagyon érdekesnek találtam az egyiptomi kultúrát. Elvarázsoltak a szokások, a többistenhit és mindaz a csodálatos dolog, amit adtak a világnak.

Mikor megkaptam ezt a könyvet ajándékba, megfogadtam magamnak, hogy csak akkor olvasom ki, ha nagyon rossz kedvem lesz. Nagyon megtetszett a borítója, tudtam, hogy a tartalom is legalább ennyire színes és aranyos lesz!

A tartalom is nagyon izgalmas volt. Rengeteg mindent megtudhatunk az ókori Egyiptomról, fáraókról, istenekről és szokásokról. Mindegyik oldal más témakört olel fel, modern szöveggondozásban. 
Nekem Nefertiti története tetszett, de olvashatunk a piramisépítéstől kezdve Ré isstenen át, a Nílusig mindenféle érdekességeket.
A végén pedig egy játékot is találunk, kvíz formájában. A kérdések megválaszolásával pontokat gyüjthetünk, a megoldókulcs segítségével pedig ellenőrizhetjük is magunkat. Nagyon ötletesnek tartom ezt a fajta megközelítést, hiszen így akár közös játékban is részt vehetnek a gyerkőcök.

Összességében nagyon tetszett a könyv, bátran ajánlom 4. osztálytól felfelé, mert nagyxon jó alap lehet, azoknak a diákoknak, akik történelmet kezdenek tanulni. Felkelti az érdeklődést az új tantárgy iránt és azt hiszem ez a legfontosabb!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, a Bookline weboldalán még van pár példány!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: NiKy

2022. január 1., szombat

Aurora Lewis Turner - Az istenek játéka


Kezdésként szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy elolvashattam a regényét. Nagyon ötletesnek találom, hogy a csoportja tagjaival alkotnak közösen, ám én szándékosan nem veszek részt ebben - így valóban az első benyomásomat tudom megosztani veletek.

Bár, az ünnepek picit sűrűre sikerültek – nem jutott annyi időm az olvasásra, mint szerettem volna – alig vártam, hogy Lunáék története ismét beszippantson.

Az alaptörténet egyszerűen lenyűgöző! Olyan jövőképet fest elénk, mely egyszerre hátborzongató, és elképesztő! 

Luna-33-03-30 egy olyan világban él, ahol minden ember érzéketlenné vált. Nincs fizikai kontaktus, semmilyen érzelmet nem mutatnak az emberek, még  egymás iránt sem. Az életük szervezetten, megfigyelve zajlik és nekik így természetes. 

A lány azonban egy picit mégis más, ugyanis kiválasztották, hogy pár társával együtt feláldozzák őt az isteneknek. Ezt is természetesnek veszik, senki nem próbál meg küzdeni az életéért, sőt, amikor Luna életben marad, a város lakóiból ez félelmet és ellenszenvet vált ki. Ő is így gondolkodik, ezért amikor döntenek a kivégzése időpontjáról, minden ellenvetés nélkül belemegy. 

A nagy napon azonban új, nem várt dolog történik: az isten leszáll a felhők közül azért, hogy beszámoljanak neki az emberek az Áldozati Eseményről. Mikor Hunter hall Lunáról, úgy dönt, elviszi feletteseihez, hogy ők döntsenek ebben a lényes kérdésben, ám arra nem számít, hogy milyen kalandokba - és szerelembe esik…

Mint említettem, nagyon tetszett az alap, melyből a konfliktus bontakozik ki. Szép kis látomás is lehetne… de bocsánat, nem kalandozom el. 

Luna személyisége is eléggé különleges ahhoz, hogy egy ilyen világ szereplője legyen. Bár ő maga is hiszi, hogy a világa alaptörvényei jók és megkérdőjelezhetetlenek, mégis, valahol a lelke mélyén nem akar meghalni. Jól bánik a fegyverekkel, így meg is tudja védeni magát. Emellett nagyon intelligens és nyugodt. Talán pont ez a kettőség az, ami felkavarja az olvasót és őt magát is. Ez, ami a végzete felé sodorja őt.

Hunter, a tipikus férfi. Bár Isten, mégis az első benyomásom az volt róla, hogy itt van a pasas, akiért olvadoznak majd a nők. Számos olyan tulajdonsága van, ami leveszi a hölgyeket a lábáról, ezért azt gondoltam, hogy egy macsót kaptunk. Tévedtem, és ennek őszintén örülök!
Nemcsak nagyon gyorsan felméri az igazságtalan helyzetet Luna ügyében, de kiviszi ő őt és a segítőit a normális, élettel teli világba. Egyszerre empatikus és határozott: bár, megérti a többieket, mégis elég erős jellem ahhoz, hogy ne az érzelmei irányítsák. Legalábbis, ha nincs Luna a közvetlen közelében…

Mostanában nem igazán olvadok el a férfi főhősöktől, de Hunternek egy kicsit sikerült elérnie, hogy mégis…

Őszintén szólva ez egy nagyon igényesen megírt fantasy, elgondolkodtató összefüggésekkel és szerethető szereplőkkel. Gratulálok mindenkinek, aki részt vett a megalkotásában, mert a maga zsánerében egy gyöngyszemet hoztak össze!

Amennyiben kíváncsi lettél, a Libri webáruháza várja a rendelésed!

Írta: Isabel

2021. december 26., vasárnap

W. Bruce Cameron - Karácsonyi ​kutyavásár

Idén megnéztem az Egy kutya négy élete című filmet és azonnal belopta magát a szívembe. Ezért arra gondoltam, adok egy esélyt ennek a történetnek is.

Őszintén szólva vegyes érzéseim vannak. Egy része nagyon tetszett, viszont a másikat véleményem szerint akár ki is lehetett volna hagyni.

Adott a főszereplőnk Josh, aki egy vemhes kutyusra vigyáz. Lucy azonnal elvarázsolja őt, bár soha nem volt saját kutyája. Megpróbál gondoskodni a vemhes ebről, ám sajnos a kiskutyák halva születnek. Viszont nincs veszve semmi, ugyanis a szülés utáni napon a egy doboz kiskutyát találnak, akiket Lucy azonnal el is fogad.
De Josh még nem is sejti, hogy a kutyus az egész életét megváltoztatja.

Az a szál, ami az állatokról szólt nagyon cuki. Szerettem a hangulatát, még Josh ügyetlenségét is. Mindent tőle telhetőt megtett Lucy-ért, még úgy is, hogy fogalma sem volt a kutyatartásról. Emberi volt és nagyon szórakoztató. Remekül írt le mindent a szerző, szinte magam előtt láttam a kis cukiságokat.

Amit én kihagytam volna, az a szerelmi szál. Nem feltétlen kellett volna bele, anélkül is élvezhető volt a történet. Nem tudom, úgy éreztem, hogy azokat a lapokat, a kutyusok csínytevéseivel is meg lehetett volna tölteni. Emiatt kissé csalódott vagyok, hiszen maga a könyv sem hosszú.  

Viszont a borító annyira nagyon szép! A modell kutyus olyan édes, hogy legszívesebben megölelném!

Összességében egy délutáni kikapcsolódásra teljesen alkalmas a könyv. 16 éves kor felett szerintem bátran olvasható, de nem szabad sokat várni tőle. Megmelengeti egy kicsit a szívet, és kellemessé teszi az olvasással töltött időt.

Amennyiben kíváncsi lettél, a Könyvmolyképző Kiadó választékában megtalálhatod!

Írta: Isabel

 

2021. december 21., kedd

Maros Edit - Ünnepre várva

 



Nagyon kedves és aranyos szinezőt ajánlanék most nektek, amiben minden oldalon aprócska történetek várják a gyerkőcöket. Olvashatunk a Mikulásról, a Karácsonyról és az ünnepi hangulat szeretetéről is. 
Az illusztrációk tényleg illenek az ünnepek hangulatáshoz. Az egyszerű és tiszta vonalak segítik a koordináció gyakorlását a kicsiknél - minden kép külön lapon kapott helyet, így bátran nekieshetnek azok a gyerkőcök is, akik szeretik a tollal való színezést, vagy nagyon rányomják a ceruzát.
Viszont vízbázisú tollakat, festékeket nem javaslom, mert ahhoz túl vékony a lap.

Maros Edit regényéhez már volt szerencsém, azt nagyon szerettem. Itt azonban a  történetek annyira nem ragadtak meg. Értem, hogy a kicsiknek szánták, de lehetett volna benne egy pici plusz. Olvashatunk készülődésről, várakozásról, de számomra nem mondott újat. Mondjuk az is igaz, hogyha egy három éves ebben a könyvecskében találkozik először ezekkel az értékekkel, valóban megragadhatja az újdonság varázsa. Rövidségük viszont arra tökéletesen alkalmas lehet, hogy egy kis időt együtt töltsünk és megbeszéljük az olvasottakat.

A maga nemében ez egy kedves kis szinező, ami a karácsony előtti hetet bőven kitöltheti a kicsik számára is. Én is odaadom majd az unokaöcsémnek.

Amennyiben te is meglepnéd vele a legkisebbeket, megrendelheted a Libri kínálatában!
Írta: Isabel

2021. december 20., hétfő

A szerző, aki nem retten vissza a valóságtól - Interjú az Emlékkönny megálmodójával




Robin O’Wrightly már több oldalát megmutatta itt a blogon. A mai nap a romantikáé és a komoly mondanivalóé a főszerep, amiben az írónő szintén nagyot alkotott. A következő percekben szó lesz a történelmi regényéről, romantikáról és arról is, hogyan várja az ünnepeket!

Kezdjük az Emlékkönny világával. A regény és a novella is ugyanahhoz az univerzumhoz tartozik, bár a történeteik teljesen elkülönülnek egymástól. 
A regényt igaz történetek ihlették. Mesélnél egy picit az események hátteréről?

Cirka fél óra leforgása alatt a feje tetejére állt a világom 2015. novemberében, amikor kiderült, hogy a családom egyik ágán majdnem negyven évig hazudtak nekem, és maguknak is. A dédszüleim története teljesen más színben tűnt fel, ami totálisan sokkolt, és arra bírt rá, hogy még aznap a regény egyhuszadát képernyőre vessem. Ezt le is írom a könyvben, így nem fejtem ki jobban, de a lényeg, hogy eddig ez a legtöbb valós elemet tartalmazó könyvem, de még így is kevertem bele némi mágikus realizmust, mert szeretem az igaz meséket.

Hogyan zajlott az információgyűjtés?

Ki tudtam indulni családi fotókból, dokumentumokból, de az információ nagy részét a családom egyik tagja szolgáltatta. A többiek is segítettek, amennyire belefolytak anno a történetbe, mert már sajnos nem élnek sokan abból a generációból. Az is nehezítette a dolgomat, hogy a mesélő rettentően jól szórakozott rajtam és az igazságkeresésemen, így vagy háromszor kellett átírnom a sztorit, mire végre kibökte az igazat. Megdolgoztatott rendesen, de sarokba szorítottam: addig nem mehetett haza, amíg nem mesélte el töviről hegyire az igazságot. Szerintem már megsajnálta, hogy annyit túráztatott engem, és tiszteletreméltónak tartotta, hogy ezt a regényírást tényleg komolyan gondolom. Persze emellett sokan mások is segítettek, ismerősök, barátok, akik jártasak voltak abban a korban. Mivel a könyv két kiadást is megért, a másodikat már olyan szerkesztő nézte át, aki több szempontból ismerője annak a kornak és a családunk egyedi helyzetének is.

A családod mennyire támogatta az ötleted? Esetleg segítettek is a kutatásban?

Amennyire csak tehették. Egyrészt a nagybátyám a meséléssel, de anyukám is elég sokat hozzá tudott adni. Még a nagyobbik unokahúgom is beszállt a kutatásba.

Az  Amor vincit omnia című novelládat a 2015-ös párizsi terrorcselekmény alapján írtad. Mi volt a mozgatórugód, amikor elkezdted írni?

Két hete éltem 0-24 transzban, és írtam a könyvet, amikor érkeztek a hírek a párizsi terrormerényletről. Eleve iszonyatos lelkiállapotban voltam, és akkor még ez is megtörtént. Egyszerűen annyira kiborultam, hogy meg kellett írnom novellaként egy amúgy fiktív történetszálat. Ehhez beleástam magam az akkori hírekbe, eseményleírásokat olvastam, kutattam, mint egy megszállott. Az egész novemberem és a december első két hete ilyen őrült állapotban telt el. 

Lelkileg mennyire volt megterhelő a történetek megírása?

Nagyon. Borzasztó állapotban voltam. Nem lehetett hozzám szólni, nem is emlékszem már, mit csináltam az íráson kívül. A családom biztos nehezen élte meg, de nem beszélnek róla, a gyerekeim szerencsére nagyon kicsik voltak akkor, a férjem pedig átvette arra a másfél hónapra a helyemet. Annyira megviselt a történet, és a franciaországi események negatív alakulása, hogy amikor elkészültem a könyvvel és a novellával, a karácsonyra való tekintettel elsüllyesztettem egy évre a fiókba. Utána még vagy három évig nem voltam képes sírás nélkül elolvasni. Mára már sikerült feldolgoznom, főleg, mert „ki kellett terápiáznom” magamból a problémát, a második kiadás okán. Meg kellett edződnöm, szóval már nem sírok, ha meglátok akár csak egy idézetet is a könyvből. Inkább mosolygok, mert azért megérint. Mindig meg fog.

A Stronger than love - Erősebb a szerelemnél, az utolsó a sorban. Ez merőben eltér az eddigiektől, hiszen a romantikus zsáner kedvelőinek írtad. Milyen volt kilépni a komfortzónádból?

Mindig imádok új vizekre evezni, mert… szeretem a kihívásokat. :) Az alapsztori egy pályázatra készült, de végül a projektet hibernálták, és közben én elkészültem a teljes történettel. Gondoltam, ilyet még nem írtam, mi lenne, ha kiadnám, vajon tudnék-e mainstream zsánerben alkotni, vagy sem? Kifejezetten nehéz volt megírni, annyira távol áll tőlem a könnyed érzelmes műfaj. Vagy humort rakok bele, vagy drámát – hát ebbe sikerült mindkettőt becsempészni azért a zsáner kötelező elemei közé.

A három történet közül hozzád melyik áll a legközelebb?  Ez egyezik az olvasói visszajelzésekkel?

Egyértelműen az Emlékkönny, de ez sosem lesz másként, amíg meg nem jelenik egy újabb „szívtörténet”. (Igen, már készül. :) ) Amennyire észrevettem, ezt szeretik általánosságban a legtöbben, akik olvassák, a Molyon is a legmagasabb százalékon áll.

Az illusztrációk szintén a te munkádat dicsérik. Mennyi idő alatt készült el egy-egy kép?

Fotók alapján dolgoztam, de ettől függetlenül változó volt. Egy-két óra minimum kellett egy-egy képhez, de volt, ami „beragadt” akár hónapokra is.

Mivel megígértem az olvasóknak, hogy picit bekukkantunk a magánéletedbe, ezért mesélnél nekünk arról, hogyan készültök az ünnepekre? Mit terveztek Karácsonykor?

Abszolút bensőséges, meghitt és családi ünnep lesz, csak mi magunk. Nem igazán úgy alakult az elmúlt év, ez a hónap meg különösen nem, hogy ünnepeljünk – viszont én hiszek abban, hogy lehetne egész évben karácsony. A kis műfa tavaly óta feldíszítve áll a könyvespolc tetején, nem szedtük le, így volt tervben, ezért nálunk egész évben karácsony volt. Remélem, jövőre is így marad.

Számotokra mit jelent az évnek ezen időszaka?

Aggodalommal tölt el, hiszen az emberiség nem változik, nem lesz jobb vagy kedvesebb. Persze azért van bennem idealista reménység, hátha mégis. Kicsit megtanulunk bízni egymásban, megcsillannak az emberi lelkek, segítenek egymásnak az emberek. És persze végre én is szanaszéjjel nyereményjátékozhatom a könyveimet és magamat – imádok adni és kapni is. Csak azért szeretem a karácsonyt, mert az emberek végre elkezdenek emberségesen viselkedni egymással. Nem nagyon értem, ez miért ne folyhatna egész évben?

Végül: milyen terveid vannak 2022-re? Melyik korosztály számíthat először újabb történetre tőled?

Igazából pont tegnap érkezett meg az előőrse a jövendőnek. :) Megjelent a Mesepelyhek c. hangoskönyv-antológia, ami hamarosan a MEK-en is elérhető lesz ingyen, és a 13. track rajta „A fatündérek karácsonya” című történetem. Magam is mesegyűjteménnyel készülök, aminek ez a karácsonyi sztori is a része; illetve egy versantológiában jelennek majd meg soraim az év elején. Ezekhez az alkalmakhoz találtam ki azt a szerzői nevet – Váczy Virág –, amiben végre a felmenő családi örökségemet is felvállalhatom. Természetesen ez nem akadályozza meg a bennem élő Robin O’Wrightly-t és Szabó Borkát a további alkotásban. :) Ezen nevek alatt is várhatóak még könyveim és valamilyen formájú megjelenéseim, ám ezek egyelőre maradjanak meglepetések. ;) (Bár nem titok, hogy a Tripiconi sztori 4. részét is jövőre szeretném megjelentetni e-bookban, de egyelőre még szerkesztőkeresés folyik.) Emellett elhatároztam azt is, hogy komolyabban kiállok a legális elektronikus terjesztés és megjelenés mellett, mert egyre inkább azt látom, hogy a tomboló papírválság és a könyvterjesztők visszatetsző áremelései miatt az e-booké a használható jövő.

Ezúton is további sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben kiváncsi lettél, keresd Robin hivatalos Facebook-oldalátweboldalát, vagy könyveit többek között a shop.konyvmogul.hu webáruházban!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Stronger ​than love – Erősebb a szerelemnél


 Elérkezett az idő, hogy Robin O'Wrightly olyan oldalát is megmutassa, amit még nem láttunk.
Bár itt is fel-feécsillan a jól ismert humor és a remek írástechnika, mégis ez a regény tartokat egy óriási meglepetést is: teljes mértékben a mai olvasónak íródott. 

A történet főhőse Loraine Hindeman, aki egy ígéretes karriert futott be jogászként. Munkaügyben Brassóba megy, ahol egy műkincsügyletet kell lebonyolítania. A nőnek valami azt súgja, teljesen megváltozik majd az élete és mikor megismerkedik Ioan Popaval, akivel azonnal működni kezd a kémia.
Hála az égnek nem csak erről szólt a történet, hanem kaptunk mellé egy kalandos, pörgős cselekményszálat. 

Lo és a barátnője nagyon szimpatikusak voltam. Tetszett a csipkelődésük, arra emlékeztetett, mikor én is ugyanezt csináltam... A jogász egyébként rettentő eszes és szabad szájú. 

Romantikát is találünk benne bőven - bár én most azt az időszakomat élem, amikor ez kevésbé érint meg. Ne értsétek félre: a szerző nagyon jól megírta ezeket a részeket is, csak én nem vagyok (most) ennek a célközönsége. 

Viszont a humort imádtam! Pár óra alatt kiolvastam a regényt és azalatt megfájdult a hasam a nevetéstől. 

A karakterábrázolások zseniálisak, még a rosszakat is szerettem. Mindenki egyedi, de megvan a helyük a történet alakulásában. Senki sem felesleges, a mellékszereplők sem. 
A borító pedig annyira aranyos és nyugtató hatással van rám, hogy ennél jobbat nem is találhatott volna ki a szerző

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyed romantikát és a humort, ugyanakkor ezekkel egyidőben komoly és igényes tartalomra vágyik. A kritikai rész nem Robin képességeinek szólt, sokkal inkább az én lelkiállapotomnak. 

Összességében jó volt egy kis desszert Robin világából: mert számomra ez az. Valami édes, egy finom, de kiadó ebéd után, ami egy cseppnyi jókedvvel töltött el.

Amennyiben te is szereted az ilyen könyveket,  Könyvmogulnál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel


Robin O'Wrightly - Emlékkönny - Egy igen-zet története (Jubileumi kiadás)


Az igazság az, hogy ez nem teljesen friss értékelés lesz, hiszen az írónő jóvoltából egyszer már volt alkalmam elolvasni a történetet. 
Ám az új, jubileumi kiadás, csak fokozta az első okozta élményt. Köszönöm, hogy gondolt rám!

Robin saját családja történetét meséli el nekünk. Az első világháború után megismerkedhetünk a dédszüleivel és a történet csak mélyebbre visz minket a múlt eseményeiben. 
Egy fiatal szerelmespár életébe közbeszól beleszól a sors és elválasztja őket.  Drukkoltam nekik, de számtalan nehézségeken kellett átmenniük...olyanokon is, amelyek talán megelőzhetőek lehettek volna. 

Sokat gondolkodtam azon, miért is fogott meg engem az Emlékkönny: a válasz talán az, hogy nagyon emberi. Nincsenek benne óriási, de üres szavak, senki sem fekete, vagy fehér és mindennek meg van a maga oka. Nem találhatóak benne a szó szoros értelmében vett izgalmas részek, vagy nagy jutalmak. Sokkal inkább az emberi lélek az, ami magasságokba repíti a regényt. Kicsit olyan érzésem volt közben, mintha a régi nagy magyar íróinktól olvastam volna - csak modernebb nyelvezettel. 

Az írónő itt is gyönyörűen fogalmaz, és véleményem szerint ez az a zsáner, amiben a tehetsége leginkább szembetűenő. Világos, hogy a humor egy nélkülönözhetetlen forrása az életnek, de itt annyira gyönyörű és választékos a nyelvezet, hogy azt tanítani lehetne. 

Az illusztrációk, mint mindig, itt is hozzáadnak az érzelmekhez, segít elkézelni a szereplőket és az eseményeket.

A véleményem az, hogy Robinnak még sok ilyet kellene írnia, neked pedig, kedves olvasó, ha ismeretlen számodra ez a név, mindenképpen az Emlékkönny valamelyik részével kezd! Minden egyes oldala bölcsebbé tehet!

Amennyiben érdekelne a regény megtalálhatod a Könyvmogul illetve a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Robin O'Wrightly - Amor ​vincit omnia - Emlékkönny-novella


Nagyon rég sírtam könyvön, de most kiengedhettem mindent. 
2015 november 13. nemcsak Párizsnak, de az egész világnak traumát okozott. A terrortámadás-sorozat, melyben több száz ártatlan megsérült és életét vesztette, örökre megváltoztatta a történelmünket és az életünket.

Robin O' Wrightly ezeket az alapokat használta fel novellája írása során. Az írónő  egy francia lány Perle és egy magyar fiú Tamás találkozását veti papírra ezekben a nehéz pillanatokban. A két fiatal együtt búj el, és próbálják túlélni a Bataclan színházban. 
A leírás egyáltalán nem véres vagy traumatikus, hiszen főhőseinket látjuk, amint próbálják egymásban tartani a lelket. Ez mellett érzékeljük a valós eseményeket és azt gondolom, hogy pont ez teszi annyira szomorúvá és emberivé a történetet. Amikor "csak hallunk" ilyesmiről, korántsem éljük át annyira, mint amikor valaki elmeséli a történteket. Az írónő mesterien mesélt. Láttam magam előtt a jeleneteket, éreztem a rettegést, az életért való küzdést. 
Aztán, mikor mindennek vége lett, és a szereplőink újra találkozhattak szeretteikkel, megkönnyebbülést és a hálát.

Bár, Perle és Tomi kapcsolata nem végződött szerelemmel - szerintem tökéletes volt ez így,- mégis megmutatta, hogy korántsem csak ez az egy érzelem lehet életreszóló. Barátságuk túlmutat nemzeteken, időn és traumákon is, mert bár az hozta össze őket, nem hagyták, hogy ez legyen a kapcsolatuk alapja.

Így a végén, már csak annyit mondanék, hogy köszönöm az írónő bátorságát, amiért megírta ezt, és  segített, hogy mi sem felejtsünk. 
Kívánom az áldozatoknak és hozzátartozóiknak, hogy leljenek békére!
A történteket nem törölhetjük el, de tehetünk azért, hogy ilyet soha többé ne kelljen átélni senkinek.. Soha!
„Csak azért sem gyűlöllek titeket!” ~ Antoine Leiris

Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a  Könyvmogul kínálatában!

Írta: Isabel


Borítóleleplezés – Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége

Idén megjelenik a Napkút Kiadónál Tarja Kauppinen A rendszer ellensége című regénye. Mivel több ember dicsérte az írónő munkásságát, nagyon ...

Népszerű bejegyzések