2020. október 27., kedd

Hercegnők - Legszebb mesék


 Ezt a mesekönyvet a napokban kaptam az édesanyámtól és őszintén szólva nagyon örültem neki.
A Grimm testvérek meséin nőttem fel, ám sajnos csak könyvtárból tudtam kikölcsönözni a gyűjteményüket, így ezt a válogatást igazán nagy becsben fogom tartani.
Miután kigyönyörködtem magam a borítóban, itt ért az első meglepetés: olyan meséket is tartalmaz, amelyeket eddig nem ismerem. Igaz, ez csak plusz pont, hiszen így nemcsak azokat olvastam, amiket már kívülről tudok.
A belső grafika is ugyanolyan szemet gyönyörködtető, mint a borító, majdnem minden lapra jut egy belőle.

Ha egy történetet kell kiemeljek az Hófehér és Rózsapiros lenne. Nemcsak azért, mert eddig ismeretlen volt számomra, hanem azért is, mert hozta azt a jól ismert " jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig amit érdemel" érzést. Igen, tudom, hogy  a világ nem így működik, mégis, gyermekként olyan jó volt hinni a jóság eredendő erejében és szurkolni nekik egészen a történet végéig. 

Nem voltam sosem az a tipikus hercegnő - alkat, nem vártam a királyfit fehér lovon, hogy megmentsen, sőt némelyik mese, ami így végződik, már kislányként is idegesített.  Viszont azt szerettem, mikor a főhősben  - legyen az lány vagy fiú - a világ felismerte a lehetőségeket és segített neki egy jobb élet kialakításában.

Ez a mesegyűjtemény is ezt erősítette bennem és remélem, ha megveszitek, Ti és esetleg a gyermekeitek is hasonló tanulságokat tudtok majd levonni. 
Mivel a betűk elég nagyok, nemcsak közös, de önálló olvasásra is tökéletes!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, és visszautaznátok egy picit az időben, a könyv megvásárolható az Auchan webáruházban!

Írta: Isabel 


2020. október 26., hétfő

Kiss Judit Ágnes - Babaróka esti meséi

 


„Mindenki bolond, aki csak a saját kárán képes tanulni (…).”


Igazság szerint nagyon vegyes érzésekkel fejeztem be ezt a mesekönyvet. Ugyanis még az év elején valamikor szereztem be és akkor rögtön nagy lelkesen olvasni kezdtem, de sajnos meguntam és félretettem. Aztán minap megint elém került és úgy voltam vele, hogy teszek egy újabb próbát. Nem bántam meg.

Az első, amit megemlítenék az a borító, mely nagyon bájosra sikeredett és legnagyobb örömömre, hűen tükrözik a belső tartalmat.

A könyv hét mesét foglal magába, melyek tematikájukban megegyeznek,- hiszen különböző gombákról szólnak,- mégis eltérnek. A történetek tanulságosak, szórakoztatóak és sokszor szomorúak. Legalább is a számomra mindenképpen azok voltak, mivel bár tudom, hogy ez a természet rendje, mégis a kis gombákat nagyon megkedveltem. Sokszor úgy éreztem, hogy sok a mese, vagy fullasztó, és ezt sajnos megindokolni igazán nem tudom. Jómagam is nagyon szeretem a gombából készült ételeket, igazán felsorolni sem tudom hány félét kóstoltam már. Mégis mikor erről olvastam a mesében-, még ha nem is közvetlenül- elszorult a torkom és nagyon szomorú lettem.

A hét mese közül kettőt szeretnék kiemelni. Az egyik  A gomba, aki szeretett volna repülni, a másik pedig  A termesztett csiperke címet kapta. Az előbbit azért választottam, mert fontos üzenetet hordoz magában. Még pedig azt, hogy ha nagyon vágyunk valamire, akkor nem szabad hallgatni azokra, akik ellenünk vannak. Ahogy a kis gomba is tette, addig harcolt, míg lehetősége nem lett megvalósítani az álmát. Bár nem úgy végződött, ahogy azt elképzelte, de még is úgy gondolom, hogy büszke lehetett magára, hiszen megpróbálta és ezt több mint, amit sokan elmondhatnak magukról. Az utóbbit pedig azért választottam, mert a szabadság fontosságáról mesél. Nem baj, ha úgy érzed más vagy, hiszen a kis Csiperke is olyanra vágyott, amire a többiek nem. De megtalálta a helyes ösvényt és megkapta, amit szeretett volna. A szabadság az, mikor felemelt fejjel, vállalva a tetteink és álmaink következményeit végig merünk menni az ehhez vezető ösvényen.

Olvashatunk olyan fontos témákról, mint, hogy melyik gomba ehető és melyik mérgező, hogyan ismerhetjük fel a különböző típusokat, de fontos társadalomkritika is meghúzódik a háttérben. Hiszen a kis gombák sokszor társaik nevetségtárgyai, gúnyolódásoknak és megvetéseknek vannak kitéve, mégis megmutatja, hogy kitartással, hittel és szorgalommal minden megváltoztatható, akár még egy olyan társ viselkedése is, aki előtte rajta köszörülte a nyelvét. Persze a mesék vége többnyire pozitív élményt fog nyújtani a gyermeknek, mi felnőttek látni fogjuk, hogy a meséket érdemes külön beszélgetés formájában is megemlíteni, hogy mit gondol a gyerkőc a olvasottakról és milyen megoldásai lehetnek, ha vele történne meg az adott szituáció. Fontos, hogy ne csak felolvassuk, de át is beszéljük a történet lényegét, üzenetét. Ezzel hozzá segítjük a fiatal kíváncsi lelket a szövegértéshez, az üzenet játékos, de fontos feldolgozásához és a vélemény kinyilvánítást is megerősítjük, hogy ezt később kamatoztatni tudja az élet különböző területein is. Az egészséges és kíváncsi felnőtt mindig érdeklődő, tudását folyamatosan gyarapító és soha fel nem adó, de ehhez már egész korán érdemes elültetni a magokat az ifjonti lélekben.

Bár ez a kötet egy sorozat harmadik része, számomra újdonságként hatott, hiszen első olvasásom volt. És bár mint írtam az elején is, először meguntam, de nagyon örülök, hogy adtam egy új esélyt a könyvnek, mert végre ráéreztem a hangulatára és képes voltam könnyeket ejteni mikor kellett és a kis gombák sikerét is mosolyogva ünnepelni. Ez a történet nagyon kedves lett a szívemnek és ajánlom nemtől és kortól függetlenül mindenkinek. Meglátjátok mennyi érték, szeretet és vidámság lapul meg ennek a kis kötetnek a lapjain.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Pagony Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.

Írta: NiKy


Mihó Izabella - Életmorzsák

 


„Amikor elengedjük az álmainkat és belenyugszunk a biztonságot sugalló megszokásba, az életünk szépen kisimul, mint egy tó. Na, és akkor! Akkor biztosan jön egy hatalmas szélvihar és felborzolja a tükörsima állóvizet. Hatalmas hullámokat korbácsol, amelyek arcul csapnak, és habos, hideg vízként a nyakunkba zúdul maga az élet. Mert a sors megkerülhetetlen, nem menekülhetünk előle; mert az élet folytonos változások láncolata.”


A kötetet utazókönyvként kaptam, amit itt is szeretnék megköszönni.

Ez a csepp könyv alig 124 oldal, de a benne leírtak rendkívül fájdalmasak és igazak. Hiszen az életről szólnak. Öt novella található a könyvben, melyhez ugyanennyi kérdés is társul. Vajon megleltem- e rájuk a válaszokat? Nézzük hát:

Az első történet Láncszemek címmel egy olyan körforgást vetít szemünk elé, melyben nők és férfiak sorsai, apró boldog pillanatai és mérhetetlen sok sérülései mutatkoznak meg. Ki a leggyengébb láncszem? Erre a kérdésre nem kaptam választ, hiszen a fent említett körforgás egy teljes és ép kört alkot. Akivel kezdődik, azzal a személlyel is ér véget. De olvasásomkor egy cseppet értetlenkedtem, hogy miért kell ennyi emberi léleknek az életébe belelátnom, mikor az utolsó sor, utolsó mondata helyre billentett bennem mindent. Túlságosan sokat akarunk sokszor, és akit elhagyunk a végén mégis reá vágyunk. Hát nem érdekes?

A második történet Titko(s)írás címet viseli. Először nem tetszett, hiszen egy amerikai sorozat képei vetültek szemeim elé, de aztán a szép szavak, a mély gondolatok és az a hihetetlen eleven fájdalom beette magát a lelkembe és szívembe. Egy asszony gondolatain át láthatjuk a múlt és jelen pillanatképeit, melyekben egy árnyékként létező személy is helyet kap. Az ő létezése és cselekedetei összessége irányítja az érzelmi hullámzást és érteti meg, hogy a történethez tartozó kérdésre már az első oldalon meglelhetem a választ. Tényleg annyira bonyolult a női lélek? Nos, ezt mindenki eldönti maga, de számomra egyértelműen igen a válasz. De csak azért, hogy leírhassam minden emberi lélek bonyolult és nehéz, csak a szebbik nem képviselőinek, bizonyos tagjainak lelke egy táptalaj. Ahova a mag elültetése után –legyen az szerelem, gyűlölet, becsvágy, anyai ösztönök- csirát fakaszt és felcseperedik. Védve hidegtől, forróságtól, esőtől és széltől. Mert mi nők mindig teremtünk, ki jót vagy rosszat, de életre keltjük a ránk bízott életeket, érzelmeket.

A harmadik novella kicsit eltér a többitől. Egy idős férfi utolsó útjáról szól, melyet meghatároz egy bőrkötéses könyv és egy mély gondolat. A hozzá tartozó fülszövegi kérdést nem tartom helyesnek, ugyanis egy beteg test és egy megfáradt lélek nem fogja azt a választ megadni, ami ehhez illene. A férfi egészsége teljében már adhatna egy kielégítő feleletet, de itt erről szó sincsen. Ettől függetlenül a történet csodálatos és rendkívül fájdalmas.

A negyedik novella talán a legmegrázóbb az összes közül, hiszen asszonyok csokorba foglalva mesélik el különböző, mégis egy tőből fakadó fájdalmukat. És egy kakkuktojás is helyet kapott a „mesében”, kinek sorsa érintett meg a legjobban. Ezen személy kezét képzeletemben megfogtam, átöleltem és fülébe súgtam: minden rendben van. Nem vagy hibás!

Az utolsó rész pedig egy fiatal szerelmes pár hánytatott sorsáról mesél, kiknek a kezdet nagyon nehezen indult, sok lemondással találkoztak, de a kitartásuk és az egymás iránt mutatott végtelen szerelmük és tiszteletük példaértékűvé vált a szememben is. Nagyon boldog lettem, ahogy a végén egymáséi lehetettek.

Az összes novelláról elmondható, hogy mély érzelmekből, az emberiség iránti tiszteletből és egy rendkívül szépen fogalmazó írónő gondolataiból születtek meg. Az emberiség mostoha gyermeke az életnek. Sokunknak igen kemény sors jutott és bizony akaratlanul is megkeményítette a lelkünket. A boldogságért és a röpke pillanatokért nagy árat fizetünk, de ha kitartunk meglelhetjük, amire nagyon vágyunk.

A könyvben egy számomra nagyon nagy kedvenc alkotó híres mondata is belekerült, amit szeretnék kiemelni nektek. Kérlek, figyelmesen olvassátok!

„Balzacot hallgatom zsongva üresedő fejemben.
Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.”

Minden szava igaz, de ettől még nem kell belenyugodnunk, sőt. Ha valami fáj, ha valami nem jó, tegyünk ellene. Ha nem rajtunk múlik, akkor pedig keressünk olyan pontokat életünkben, amik átsegítenek minket ezen az időszakon. Mert elmúlik, hiszen semmi sem állandó. Az élet egy örök körforgás. Egyszer fent máskor lent, de mindig mozgásban van, ahogy az idő kerekei sem állnak meg. Mi gyászunkban vagy nagy boldogságunkban sokszor szeretnénk megállítani a világot, de ez nem így működik szerencsére. A változás jó még akkor is, ha először fájdalommal jár. Az ösvény melyen lépkedünk, mindig tele van ingovánnyal, de a felfedezés öröme járjon át, és sose vedd le szemeidet célodról. Aki valamit nagyon akar és tesz is érte, bátran, felemelt fejjel, annak megadatik a célba érés lehetősége. Az persze megint más kérdés miről kell lemondanunk utunk folyamán.

Embernek lenni annyit jelent, mint sírva megszületni, létezni térben és időben, majd könnyek között eltávozni a sötétbe.

Ez a kis novelláskötet számomra maga az élet és bár újra nem szeretném olvasni, hisz túl fájdalmas lenne, de kedvenceim között tartom számon. Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert hiszem az olvasni szerető lélek meg fogja találni a számára értékelhető és érhető történetmorzsát.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed az írónőnél tudod beszerezni a magad példányát!

Írta: NiKy


2020. október 24., szombat

Ruby Saw - Csak két lépés Észak


 Már tavaly megkaptam a könyvet NiKy jóvoltából és el is kezdtem olvasni, csak valamiért mindig félretettem. Ám tegnap úgy döntöttem,, megérdemli a könyv, hogy normális véleményt alkothassak róla és persze megérdemli az ajándékozóm is, hogy tudja, tetszett-e, amit tőle kaptam.

Most szólok, hogy az értékelésem teljesen őszinte lesz és nem célom, hogy bárkit is megbántsak vele. Magyar szerzőként jól tudom, mennyi befektetett munka van egy könyv megírásában és én mindig próbálok a pozitívumokra koncentrálni, teljesen mindegy, hogy az a könyvnek hány százaléka. Már a munkát, a kitartást is nagyra szoktam becsülni. Ruby-nál is becsülöm. Ám sajnos nagyon nem azt kaptam amire számítottam.

A történet elején megismerjük főhősnőnket, akiről kiderül, hogy már egy éve aktívan dolgozó újságíró és nagyon szereti Koreát. Bár tudja, milyen állapotok uralkodnak Észak - és Dél Korea között munkaügyben elmegy, hogy cikket írhasson a témáról. Ez eddig nagyon izgalmas is lenne: viszont az első, ami szembeötlött, hogy Hadley egy egyetemi kirándulás keretein belül indul el az utazásra. Percekig ültem és azon gondoltam, hogyha a lány már nem tanul, hogyan engedhették meg neki, hogy iskolai kirándulás keretein belül utazzon? Létezik egyáltalán ilyen lehetőség? Annyira tanácstalannak éreztem magam az ügyben, hogy még NiKy-t is megkérdeztem erről - ő jelenleg is felsőoktatási tanulmányokat folytat, így gondoltam, ha van ilyen akkor tudja. Nem erősítette meg, hogy lenne ilyesmire lehetőség. 

Tudom, szőrszálhasogatónak tűnhet, de ez engem akkor is zavart. Aztán pár fejezettel később világossá vált, hogy a lány is abban az intézményben tanult és ez bizonyos magyarázattal is szolgál, de akkor már az országban tartózkodik. Félreértés ne essék semmi bajom az iskolai kirándulással, csak akkor már az elején fel lehetett volna vezetni azt, hogyan kapcsolódik Hadley múltjához.... Mindegy, menjünk tovább!

Miután a csoportot letartóztatják Észak - Koreában nem is igazán tudom szavakba önteni mi történik. Azt éreztem, hogy az írónő szerette volna bemutatni az ott élők kegyetlenségét és eltérő gondolkodásmódját, de ez valahol félúton megrekedt. Nekem nem voltak elég kegyetlenek, de a jóindulatot sem súrolta senki sem. Még a lány majdani szerelme sem. Néha megijesztik őket, elcsattan egy-két pofon, de ennyi. Személy szerint nem volt halálfélelmem, pedig egy túszejtés során annak kellene lennie.

 Jó, az egy dolog, hogy nekem nem volt halálfélelmem, de Hadley-nak sem volt. Mint mondottam az elején, újságíróként munkaügyben megy egy olyan országba, amit magánemberként is nagyon szeret. Nekem evidens lenne, hogy amit csak tudok kiderítek az úti célomról, még akkor is ha Észak-Koreáról meglehetősen szegényes információk állnak a rendelkezésünkre. Én imádom Japánt, Spanyolországot és most már Koreát és Kínát is egyre inkább kezdem megszeretni, ezért igyekszem a tudásomat gyarapítani velük kapcsolatban, pedig a munkámhoz semmi közük.  Viszont ha kifejezetten olyan feladatot kapnék, ahol meg kell jelennem személyesen sokkal több információval indulnék el, mint ami a lánynak volt. Pláne akkor, ha nem éppen kedves népek közelébe megyek.... Azt éreztem, hogy nem ijedt volt, hanem meglepett: nem értette miért bánnak vele úgy ahogy. Értem én, hogy meg akart szökni ezért szabályokat szegett, de ha több tudás lett volna a fejében, akkor tudhatta volna, hogy Észak-Korea nem az a hely, ahonnan olyan piti trükkökkel csak úgy kisétálhat az ember. Még a lakosok sem, nemhogy akit fogva tartanak!

De nem lenne teljes a történet szerelmi szál nélkül: az újságírónőnk bizony beleszeret az egyik ezredesbe a fogva tartói közül.  Természetesen ez az érzés viszonzásra lel, ezt adva reményt a szerelmeseinknek egy szebb jövő ígéretével.... Khm....

Nem vagyok pszichológus, de a lány szeretete a férfi iránt, az, hogy az élete kockáztatásával is meg akarja menteni, erősen Stockholm-szindrómára ad okot (Stockholm- szindróma: Ha kedvességet kap, akkor a túsz, empátiát/szeretetet érez a fogva tartója iránt. ) Tudom, hogy ennyire kilátástalan helyzetben az ember legalább úgy ki van téve a pszichés sérüléseknek, mint a testinek, de amikor az életösztönt (lehetősége van hazamenni, de inkább marad a szerelmével) legyőzi ez a ragaszkodás ott bajok vannak. És nem, ez egyáltalán nem romantikus! 

De Jin Park ezredes sem jobb: még ha a segítő szándék is vezérli, hagyja, hogy a lány és a saját vágyai uralkodjanak felette. Beleszeretett? Oké előbb juttassa biztos helyre és utána "legyenek egymáséi", ha szerencsétlen lánynak kitisztult a feje! A férfi érzelmeit egyébként a pszichológia: Lima -szindrómának nevezi.

Nézzétek én tudom, hogy létezik ilyen és iszonyatos dolognak tartom, ha valakinek át kell mennie rajta. Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy kell erről beszélni, mert a mai napig több száz esetleg ezer eset lehet a világon, amiről nem tudunk és nincs megfelelően kezelve; így téve tönkre az ebben szenvedők életét! Nyugodtan lehet erről olvasni, könyvet írni, az sem baj, ha nem szakmai oldalról van megközelítve a dolog...de ne higyjük azt, hogy ez romantikus! A romantikus az, amikor két ember érzelmei külső hatás nélkül szárba szökkennek és viszonzásra találnak egymásban, nem az, amikor  érzelmeket táplálok azért, mert veszélyben érzem az életemet, vagy éppen azért mert tetszik nekem, hogy hatalmam van a másik sorsa felett!

Egyszerűen számomra ez a könyv borzasztó nagy csalódás volt. Az alaptörténet nagyon jó lehetne, ha a szerző jobban utánajárt volna azoknak a dolgoknak, ami a történet gerincét adják. Persze, természetesen nem lehetett egyszerű a dolga, mert sem a helyszín sem a sorsok alakulása nem egyszerű, de egy könyv véleményem szerint akkor lesz szerethető, ha annak az alapjai a valósághoz legközelebb állnak . ( Kivételt ez alól a fantasy és az ahhoz hasonló kategóriák képeznek, de ez a könyv, határozottan nem az volt.)

Ám senki kedvét nem szeretném elvenni: mások vagyunk így ha szeretnéd elolvasni a regényt, keresd az Álomgyár kiadónál e-könyv-ként!

Írta: Isabel

Hel Enai Dawn - Sunderon - Az Ördög vére

 


A könyvet utazókönyvként kaptam, amit itt is szeretnék megköszönni.

Úgy gondolom, hogy kis hazánk is számos fantasztikus alkotót tudhat magáénak és bár sokan úgy tartják, hogy egy külföldi írótól biztosabb a sikeres kötet lehetősége, azt kell, hogy írjam tévedés. Egyáltalán nem biztos, hogy kintről számunkra megfelelő, vagy jó történetet olvashatunk, teljesen mindegy, hogy mit mutatnak a kinti számok. Mindenki egyéni ízlésű, de hiszem, hogy több hazai alkotó írását olvasnánk, nekünk is lehetnének egy Sarah J. Maas vagy akár egy Stephen Kinghez hasonló íróink, akik mernének egyre többet és jobbat írni számunkra. Ennek legnagyobb bizonyítékát most értékelem. Ez a történet egy magyar írónő tollából született meg és annak jele, hogy itthon is vannak fantasztikus képzelőerővel és írástechnikával rendelkező alkotók.

Bár a külső borítás először nem győzött meg, hiszen nem éppen a legszebb külalakú kötet, mégis a látszat csalóka. A témáját nézve hűen letükrözi a belső tartalom egy nagyon fontos alkotóelemét és így ezért jobban meg tudtam békélni vele.

Hel Enai Dawn – Sunderon- Az ördög vére című alkotását az idei évem legjobb fantasy regényei között tartom számon. Nagyon részletes és egyedi világképet álmodott meg az alkotó, mindennek megvan a helye és ideje, nincsenek túlzások vagy elcsúszások, és pont ezért csak többet akar tudni az olvasó.

A kötet a „szokásos” angyal-démon harcokról szól, mégsem lerágott csont, mert egy teljesen új alapra helyezi a létüket és a két harcoló fél közötti ellentéteket. Az események középpontjában egy lány áll, akit mindenki meg akar győzni, hogy álljon az adott oldalra, de senki sem bánik vele fontosságának megfelelően és az őt védelmező vagy neki ártani akaró lények konfliktusából indul el a történet.

De nemcsak a világ, hanem az események és karakterek együttese adja ezt a fantasztikus történetet. És ha már a szereplőkről írók, ennek a könyvnek úgy gondolom, hogy több főszereplője van. Ahogy fontos Sun, úgy szintén kiemelkedő Deron, Arez, Gewn, Mush és sorolhatnám. Számotokra egyelőre csak nevek, de számomra csodálatos személyiségű lények és emberek. Igen jól olvasod, hiszen mégiscsak fantasyról van szó, és mint olyan nagyon is kiemelkedőről. Több nézőpontból ismerhetjük meg az eseményeket, és igen oda kell figyelni ki kivel van szövetségben, ki kinek az ellensége. De ami számomra rendkívüli, az az árnyaltság, mely jellemzi a szereplőket. Itt se angyal, se démon nem jó vagy rossz. Mindenkinek megvan a maga indítéka és terve, hogy mit miért tesz. Mindenkinek van folt a múltjában, és igen a jelenében is.

De nézzük sorra őket:

Sun: elsőre egy egyszerű lány, aki egy para boltban dolgozik, imádja a horror filmeket és nem túl kedves a környezetéhez. Másságához hozzájárul egy sérült testrész, melynek lüktetése mindig emlékezteti őt arra, hogy nem feledkezhet meg arról, mi a célja és ezért a múltját is fel kell kutatnia. Számomra a lány bőrébe bújni egy igazi kihívás volt, mert nagyon élveztem a gondolatait, mégis nehezen emésztettem meg a sorsát és bizony többször mérges voltam rá. Aztán rá kellett döbbenjek, hogy ez így van rendjén, neki még fontos szerepe van, és bizony megértem, miért hajszolja azt a tudást, melyért mindent képes feláldozni.

Deron: már kicsit másképpen hatott rám. Vele könnyebben azonosultam, de sokszor feldühített az arroganciája és többször éreztem szívesen fejbe verném egy péklapáttal. Ugyanakkor nincs könnyű helyzetben, hiszen sem a felmenője, sem a népe nem bánik vele kesztyűs kézzel. Bár a viselkedése és mániája Sun felé némileg örömmel töltött el, meg is zavarodtam, hiszen nem egészen azt nyújtotta, amit vártam tőle.

Arez: a kedvenc karakterem ebben a történetben. Kivetettsége, meg nem értettsége szánni való, de ugyanakkor sokkalta több van benne, mint egy átlagos erős harcos félvérben. A hűsége csodálatos érzéssel töltött el, bár tudom, hogy még tartogat számomra meglepetéseket és nagyon szurkolok, hogy érezze, amit kell egy bizonyos személy felé.

Gewn: egy talány az egész könyv során. Hiszen a látszat csal, mégis ő a legbölcsebb és legerősebb karakter mind közül. Az ereje nem feltétlen az külső adottságaiban mutatkozott meg a számomra, hanem abban a páratlan hűségben és hitben, amit képviselt a történet folyamán.

Mush: már egy más típusú figyelmet kapott tőlem. Nem utáltam, de nem is tudtam megkedvelni. Bőven értem, hogy miért vált azzá aki, de ugyanakkor számos rossz döntései miatt sokszor felidegesített és azt a bizonyos ostort a nyaka köré tudtam volna tekerni. Viszont nagyon sok kérdést hagyott bennem, amire választ szeretnék kapni.

Ez a világ nem gyermekeknek való, van benne bőven horror elem is. Bár számomra csak egy fűszere volt a cselekményeknek, mégis úgy gondolom, hogy fel kell kötnie a nadrágot mindenkinek, aki olvasni szeretné ezt a könyvet. És, hogy miért is lettem függő?

Amit a kedves írónő lerakott az asztalra az számomra egy nagyon erős és határozott igent jelent. Rábólintok arra, hogy olvasni szeretnék még tőle. De, hogy tehete ezt velem? Vagy bármely olvasóval? Igen panaszt merek fogalmazni az alkotó felé, hiszen már most kaparom a falat, hogy hol a kötet folytatása. Ilyen függővéget hagyni, nem szép dolog, nagyon nem. Elérte, hogy szeretnék egy saját példányt a polcomon látni és nagyon várom, hogy megjelenjen a következő része a sorozatnak.

Mint látható kedvencemmé nőtte ki magát a kötet és cseppet benne ragadtam ebben a világban. Nagyon örülök, hogy megíródott, annak pedig főleg, hogy magyar tollból származik.

Ajánlom minden fantasy rajongónak és annak is, aki csak egy jót szeretne szórakozni.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed az Underground Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.


Írta: NiKy


2020. október 22., csütörtök

Horányi Katalin - Morci


 Nagy állatbarátnak tartom magam, és a kedvenceim a cicák. Imádom őket. Mivel falun élek köztük nőttem fel, a mai napig is van saját cicám, de sok kóbor macska is ellátogat hozzánk ha éhes. Nem tudjuk kié: egyszerűen csak jönnek, esznek és elmennek.

Mikor megláttam ezt a borítót, gyermekkorom egyik meghatározó élménye ugrott be, ami szintén macskával kapcsolatos: Gárdonyi Géza - Micó című története. Emlékszem, miután elolvasták és megmutatták a képeket nekünk - a régi olvasókönyvekben az anyamacska egy fekete kismacskát visz a szájában a lángok elől, nem tudom, most hogyan illusztrálják - napokig képtelen voltam sírás nélkül elaludni. Persze, már akkor is tudtam, hogy a veszteség az élet része, de nagyon mély nyomot hagyott bennem a történet.

Tehát, mikor megláttam ezt a cicát és elolvastam az első öt sort, azt hittem hasonló, életre szóló élményben lesz részem. Tévedtem. 

Magával a mondanivalóval semmi gondom nincs. Egy kiscica befogadása és ami ezután történt, így is jellemezhetném. Viszont lehetett volna benne több. Akár humor szempontjából, vagy esetleg problémák szempontjából. Ám nem kaptam semmi mást, csak egy történetet arról, hogyan fogadott be valaki egy állatot. Körülbelül úgy, mint amikor az ismerősöd elmondja, hogy talált egy kiscicát. 

Amit viszont nagyon nem tudok hova tenni, hogy ezt miért is kellett verses mese formájában megírni? Talán, ha próza marad, nagyobb szabadsága lett volna az alkotónak is, hogy színesítse ezt az egészet. 
Félreértés ne essék, semmi bajom a versekkel - akik olvassák a blogot, azok ezt nagyon jól tudják -  de akkor legyenek benne rímek. Jó elnézést, nem feltétlen kellenek bele, de akkor legyen dallama, vagy valami ami által azt érzem, hogy nem csak egymás alá írt szavakat olvasok. 

Többször szembejött velem helyesírási hiba is, bár ez lehet a költő szabadsága? Nem tudom. Mindazonáltal a történet és a forma sem igazán volt kompatibilis egymással a számomra.

Viszont! Mivel a művet 3 éves kortól ajánlják, és maga a hangvétel is erre enged következtetni, lehet, hogy a szerző inkább erre fektette a hangsúlyt. Jelenleg nincs olyan családtagom, aki korban megfelelő lenne ahhoz, hogy felolvassam neki, de ha azt nézem, hogy egy ennyi idős gyerek az óvodában pont így kezd tanulni, akkor már kicsit más szemmel tudok nézni az egészre. Arra tökéletes a mese, hogy megmutassuk a gyereknek mennyire fontos, hogy csak akkor fogadjunk be bármilyen állatot, ha arról felelősségteljesen is tudunk gondoskodni.  Azt is bemutatja, hogy ez nemcsak a simogatásból áll, hanem bizony az a cica pisilni, kakilni, karmolászni fog, tehát egy ilyen döntéssel nemcsak kellemes dolgok fognak velünk történni.  Ez nagy pozitívuma a könyvnek és szerintem a borító is szép.
Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy prózában, illusztrációkkal sokkal jobban megállta volna a helyét.

Rövidsége miatt gyorsan lehet vele haladni és ha éppen ilyen korban vagytok a gyermekeddel egy próbát tényleg megér. Esetleg utána készíthettek egy rajzot a saját cicátokról  - vagy ha nincs, akkor a kedvenc állatáról - és megbeszélhetitek, hogyan gondozzátok/gondoznátok őt. Egy pár órára biztosan le fogja foglalni a kicsiket.

Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, keressétek az ingyenes példányotokat a Book&Walk webáruházában!

Írta: Isabel

2020. október 21., szerda

Vadadi Adrienn - Matricás Laci Londonban / Stickers Laci in London

 


A Pagony Kiadó Most angolul olvasok! sorozatát egy remek kezdeményezésnek tartom, miszerint a gyermekek játékosan, szórakoztatva tanulják meg a szavakat, mondatokat. Elsődlegesen fókuszálva arra, hogy tíz éves kor alatt nem nyelvtanulásról beszélünk, hanem nyelvelsajátításról. A kettő közti eltérés főképpen abban látható, hogy nem a hagyományos nyelvtani nehézségű szövegeket követi a kötet, hanem egy sajátos "játszva" tanulásét, mely hasznosítja a gyermekek korai, nagyon fogékony felfogó készségét.

A sorozat harmadik része ez a könyv, mely Vadadi Adrienn már jól ismert Matricás Laci szériájának egy újabb darabja. A különleges kiadói szándék ott is megmutatkozik, hogy minden könyv más – más alkotó tollából származik. A stílus és mesék változatossága nemtől és kortól függetlenül csábítóan hathatnak a gyermekekre, hiszen mindenki megtalálhatja a maga kedvére való olvasmányt. Én bevallom őszintén nagy Matricás Laci rajongó lettem, hiszen ki nem szeretne egy kis egyszerű, de annál szórakoztatóbb és leleményesebb rablót, aki attól is egyedi, hogy mindenhova matricákat ragaszt megtévesztő szándékkal, nehogy lebukjon a hatóságok előtt. Az már persze más kérdés, hogy emiatt legnagyobb „ellensége” Sárika is folyton a nyomába ered, ahogy ebben a kötetben is.

Bár Laci nagy utat tesz meg, hiszen a jól ismert kis hazánk utcáit leváltotta London nagy területére, de sajnos a szándéka még mindig ugyan az, elcsenni valamit, ami éppen megtetszik neki. Most éppen nem is olyan kis kincset szeretne magáénak tudni, de a feladat bizony még neki is okoz némi fejtörést. Sárika pedig hozza a szokásos formáját, és minden lében kanál viselkedésével boldogítja a rabló úr tevékenységét. A mese végkifejlete mulatságosra sikeredett és számomra ezért beváltotta az előzetes elvárásaimat.

Számomra a korábbi itthoni környezetben játszódó történetek jobban tetszettek és talán az alkotó is otthonosabban mozgott a cselekménnyel, karakterekkel. Persze a funkcióját betölti így is ez a mese, hiszen egyik oldalt magyarul, míg a másik oldalt angolul olvashatjuk a történetet. A kötet vége felé pedig kreatív játékokkal és feladatokkal erősítik és tesztelik a gyermekek tudását, de ettől is olyan szép az egész, hiszen játszva tanulhatunk. Mint fent említettem a kiadói sorozatot remek ötletnek tartom, az már más kérdés, hogy számomra nem okozott felhőtlen kikapcsolódást ez a történet.

Ajánlom minden angolul tanulni vágyó lurkónak, de annak is kellemes időtöltést nyújthat, aki már ismeri az alapszavakat, kifejezéseket.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy


2020. október 20., kedd

Iain Reid - Azon ​agyalok, hogy ennek véget vetek

 


Nem könnyű belekezdenem ennek a történetnek az értékelésébe, hiszen, ha már több bejegyzést olvastatok tőlem, tudjátok, hogy érzelmi alapon működöm és nagyon megviselnek, azok a regények, ahol a vívódás áll a középpontban.
A főhősnőnk a kedvesével együtt elindul a párja családjához, hogy megismerkedjenek, de a lány már az út elején elbizonytalanodik: vajon valóban ez a fiú való mellé? Szereti őt? Hogyan indult és hová tart a kapcsolatuk? Az ő elmondásából ismerjük meg a kezdeteket, ám ez kevés lenne ahhoz, hogy a thriller is helyet kapjon a címkék között. 
Gondolatait rejtélyes üzenetek szakítják meg, melyeket a telefonjára kap és a hideg is kirázza tőlük az embert: nem azért mert annyira félelmetesek, hanem mert olyan érzést kelt bennetek, mikor tudjátok, hogy valaki figyel. Nem tudni ki és miért csak hogy ott van....Már jó pár hete végeztem az olvasással, de ez az érzés még mindig bennem van....

Nagyon tetszett a lány  - és nem lustaságból nem írom le a nevét, hanem azét, mert a könyvből sem derül ki - filozofálgatása a  magánéletéről. Szeretem az ilyen szálakat, hiszen segít abban, hogy én magam is átgondoljam az életemet és a megfelelő döntést hozhassam arról, merre szeretnék továbbhaladni. 

Ám összességében számomra ennyi volt a pozitívum: valamiért nem sikerült kedvenccé avatnom a könyvet. Talán, a "kevesebb, néha több" elv jobb lett volna, vagy vagy több thrillert belevenni, magam sem tudom. 
Zavart az is, hogy konkrétan nem kapunk választ semmire, egyszerűen csak úgy megtörténnek az események. Ha valamit, akkor az üres várakozást utálom a legjobban az életben is.

Ám akik szeretik  lassú folyású, elmélkedős regényeket, az Athenaeum Kiadónál leadhatja a rendelését!

Írta: Isabel


2020. október 19., hétfő

Mirejla Boglaar - Tollászkodás

 


Ezt a könyvet utazókönyvként kaptam, amit ezúton is szeretnék megköszönni, ugyanis egy csodálatos és mély érzelmi utat járhattam be általa.

Bevallom Mirejla Boglaar – Tollászkodás című verseskötete először csak a címével, majd a borítójával hívta fel magára a figyelmemet. Számos hasonló kötetet volt szerencsém idén olvasni, de kíváncsivá tett, hiszen a fülszöveg egy játékkal kecsegtetett. Vajon mitől másabb és mit adhat számomra? A kötet kézhezvétele után nem akartam rögtön elkezdni, de gondoltam beleolvasok. Nos, annyira megtetszett, hogy végül úgy döntöttem végig olvasom.

Az alkotó valóban elrejtett egy bizonyos játékot az olvasó felé, de csak akkor élvezhető igazán, ha figyelmesen, az apró részlekre is odafigyelve olvassuk ezt a könyvet. Nagyon tetszik az az egyediség, ami jellemzi a kötetet, ugyanis nyitó és záró versekkel üdvözli és köszön el olvasójától. Hét külön fejezetre bonthatóak az alkotások. Minden részben megleltem egy –egy kedvencnek mondható költeményt. A hetes szám fellelhető a versszakokban és a sorokban is egyaránt. Egy kis matematikai játék, de figyelmesen haladva előre könnyen követhető és nagyon kellemes érzéssel párosuló. Minden alkotásnál éreztem a költőnő kétségbeesett kiáltásait, melyek nem feltétlen az élet nagy kérdéseit boncolgatják. Sokkalta inkább szól személyekhez, akikhez mély, őszinte érzésekkel kötődik az alkotó. Több helyen érződik az elveszettség érzése, és egy bizonyos gyászé is.

Az egyik legkedvesebb versét szeretném megmutatni neked kedves olvasó, mert ettől a pár sortól kibuggyant egy-egy könnycsepp szemeimből és újra gyermek akartam lenni. Remélem megérted majd miért és felfedezed benne azt a fájdalmas gyönyört, melyet én éreztem. Kérlek, figyelmesen olvasd!

„Majd ha újra kicsi leszel,
gyere mindig hozzám el.
És nekem te minden óriásnál
kedvesebb és nagyobb leszel.

Mint kicsi tó, ha néz az égre, figyelnélek
Csupa játékból visszatükröznélek
Te lennél sugaras Napom
Csak igaziból szeretnélek.

Örülj velem, bolondozzunk,
bolondulva bohóckodjunk,
Álló nap és álló éjjel,
önfeledten viháncoljunk.

Figyelj rám, hogy megérthess,
hogy a sárkányról mesélhess,
és engedjem, hogy levágni
a hetedik fejét segíthess.

Van nálam egy birodalom,
Veled sokszor megláttatom.
Ott te nemcsak vendég leszel,
Tiéd minden varázslatom.

Egyszer csak megismerheted
a koboldokat s tündéreket,
és a szemükkel megpillanthatod
a titkaimat s a kincseimet.

A hátizsákod bal zsebében
hozhatsz egy pogácsát nekem.
Hamuban sült madárláttát,
s abból jóllakunk mindketten.

Ha lázam nagy vagy elesek csak, tedd
a homlokomra a gyógyító kezedet,
hogy egy szempillantás alatt
gyógyulhassak meg.

S ha indulsz majd és kérlelnem kell,
ne hagyj itt és ne menj még el,
te csak nevetess meg,
hogy megbirkózzunk a könnyeinkkel.

S ha majd sokszor újra kicsi leszel,
észrevétlen növünk együtt fel.
S egymásnak örökbe adott barátságunk
mi már sohasem veszíthetjük el.”

 Találtam olyan sorokat is, amikkel nap, mint nap megküzdünk, de nem tudatosan. Kevesen vagyunk képesek leejteni az álarcunkat, de talán ez a pár sor megérteti miért is fontos annyira. Nézzétek csak!

„Kifelé mosolyogni,
ha befelé sírni
Befelé hallani,
ha kifelé írni.”

Sokszor felmerült a kérdés, hogy mitől is ember az ember? Számos válasz létezik, de talán itt a legmegfogóbb az alkotó gondolata. Figyeljétek csak!

Ember vagyok, ez bármit is jelentsen
Nem emlékszem, hogyan lett életem
Ki adta ezt a színes, gyereki játékot,
ezt a kívülem-mint-bennem tükörországot?

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
mi a tükörkép forrása ezen a vidéken?
Ki vetíti a képeket összes lencsémen:
szellememen, lelkemen és testemen?”

Amikor eljutunk az életünk bizonyos szakaszaihoz és le kell zárnunk egy-egy korszakot előtte, úgymond lomtalanítanunk kell belülről magunkat, hiszen évente is ezt tesszük csak akkor otthonainkban. Ami számunkra már felesleg, az még más számára kincs és elengedhetetlen. Erről és számos más értékről mesél ez a vers:

„Kidobja a lomokat, az összeset kiszórja hát
Praktikus lesz az élet, egyszerű lett a világ
Kihajítja a kereteket mind valahára
Sorsa összetört képeit is kicsivel utána

Ma tör ki utoljára a múlt vulkánja
A halott leveleket is a tűzbe dobálja
Elhamvad, ami az emlékekre tapadt
vágy – és érzésmúmiákból még itt ragadt

Kirámolja a lelkéből a flancot, a homályt,
mindent, mit látni sem bírt, ami útjában állt
A másoknak s magának megfelelés görcsét
A sok lom idegeneké lehet vagy szemét

Csak a tükör, a jó öreg – kancsal a foncsora –
áll némán a sarokban, nem vihetik sehova
Ha egészen belenéz, a tükör vallomása
szelíden tereli figyelmét a vallomásra.”

És úgy gondolom, hogy élni és játszani mindig tudni kell. Emberré válni, kitűnni a tömegből, valami újat és különlegeset hátra hagyni miután távoztunk innen nem is olyan könnyű, pedig nagyon sokan erre vágyunk. De kinek mi ez az egyedi és maradandó? És vajon attól, hogy én így látom másnak is az lehet? Ezekre a kérdésekre talán egyszer választ lelek, de addig is lássuk, hogy miként vélekedik az alkotó!

„Drága tested aluszik, de Te merre jársz?
Lett-e égi családod, van-e, ki Rád vigyáz?
Üzenj, hogy szenvedés ott nem érhet
s elfelejtheted a földi árnylétet,
félelmet, fájdalmat, szomorúságot,
mert mind már kihunyt semmi zsarátnok.
S az ajándékodat, ragyogó Önmagad
az égiek felismerik, mint Önmagukat…
S ha nem üzenhetsz, üzenünk mi fel az égbe,
Szavunk zengjen szét a mindenségbe,
hogy meghalld bármilyen csillagon:
Mindörökké szeretünk, angyalom!”

Mint látható, nagyon mély érzelmekről, sokszor a legmélyebb fájdalmakról mesél az alkotó. De mégis attól, hogy ilyen súlyos témákról van szó, érződik egy bizonyos selyemszál, egy könnyedség is, melyről úgy gondolom, hogy mindenképpen említést kell, hogy tegyek. Sokszor úgy érzem, hogy a mai emberek nem társalognak egymással, hanem közli mindenki a maga mondanivalóját, pedig az egymás meghallgatása és a teljes figyelemmel való beszélgetés lélekemelő, feltöltő és fantasztikus hatást elérő. Ezt a fajta megértő kommunikációt éreztem egész végig olvasásomkor. Nem terhelő, nem tolakodó, mégis megérinti az adott olvasó lelkét, és talán eléri, hogy gondolkodjon. Hol tart most az életben? Jól érzi-e magát a jelenben? Milyen jövőt tervez, és vajon mit tesz érte? Kik veszik körül? És együtt halad-e az emberekkel, vagy idegenként bolyong a napi szürke hétköznapokban!

Én ezekre a kérdésekre leltem válaszokat, és megértettem azt, hogy a múlt fontos, a jövő vélhető, de a jelen kiemelkedő. Nem tagadhatom meg azt, hogy honnan jöttem, hiszen ez határozza meg azt, hogy most ki vagyok. A jövőmet tervezve nehéz ösvényt választottam magamnak, mely járatlan még, de a jelenemben élek. A most és itt határozza meg terveimet, hogy kivé akarok válni. És ezek a pillanatok összessége, az adott emberek felé érzett érzelmeim segítik vagy hátráltatják a még meg nem történt álmaimat. Hálás vagyok ezért a csepp könyvért, de főleg a benne leírtakért, mert megajándékozott a rálátás tudásával és a vággyal, hogy megbecsüljem azt, amit elértem és minden szeretteimre büszke legyek.

Különleges verseskötet, ezért ne úgy olvasd, mint átlagban tennéd. Hagyd leülepedni az olvasottakat és csak azután haladj tovább. Ajánlom mindenkinek ki szereti a költészetet és értékeli az újat, a különlegeset.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Libri oldalán megveheted a könyvet.

Írta: NiKy


2020. október 15., csütörtök

Igaz Dóra - Ádám és a dzsúdó

 


„(…) jó dolog küzdeni. Jó dolog célokat kitűzni, igyekezni, kitartani.

És jó, ha az ember le tudja győzni önmagát.”


Ádám és a dzsúdó kötet a Pagony kiadó idei újdonságai között fedeztem fel. Valamiért már a könyv címe is melegséggel töltötte el a lelkemet, így mindenképpen el akartam olvasni a mesekönyvet. Igaz Dóra könyvei számomra egyet jelentenek a tanulságos, de annál szórakoztatóbb kikapcsolódással. Számos műve jelent már meg, de eddig csak három kötetét olvastam (Egy fiú a csapatból, Tiki otthonra talál és Ádám és a dzsúdó). Eddigi tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy egy igen csak érdekes és felemelő olvasmányban lesz részem és milyen igazam lett.

Ahogy a címből már kiderül történetünk főhőse Ádám, aki egy általános iskola alsó osztályának tanulója. Igazi izgága gyermek, ezért sokszor megszidják és bizony beírással végződnek a nyugtalan percei. Bár a tanulmányaival nincs gond, mégis nehezen viseli a kötelezettségeket és rendre összetűzésbe kerül a felnőttekkel. Míg nem egyik délután felfedezi, hogy dzsúdó edzést tartanak az iskolában. A kezdeti lelkesedés átcsap egy kissé tudatlan nagyképűségbe, de több tanulságos szituáció után Ádám is felfedezi milyen csapatban „egy mindenkiért mindenki egyért alapon” edzeni és hogy nem szégyen a kudarc, ha azt emelt fővel és még elszántabb tervekkel tudjuk átvészelni.

Ez a mese nem csak szórakoztató, hanem egyben megmutatja, hogy nem minden gyermek képes arra, hogy a napi robotot csendben, fegyelmezetten csinálja végig. De attól még, hogy valaki izgága, nem biztos, hogy rossz, sőt. Ezen gyerekek mozgásigénye sokkal nagyobb, mint az átlagé és ahelyett, hogy leteremtjük őket, inkább egy megfelelő sportággal érdemes lekötni a figyelmüket és az energiájukat. Hiszen a sport nem csak egészséges, de megtanít küzdeni a céljainkért, mindig a szorgalomra buzdít minket, hiszen a jó teljesítményhez nem elég a kitartás, a sok gyakorlás is szükséges. És minden egyes mérkőzésen fejlődünk és tanulunk, levonva azon konzekvenciákat, melyek hozzá segítenek majd a következő versenyen való eredményesebb szerepléshez.

Szülőnek lenni nagy felelősség és igen nehéz lehet a megfelelő nevelést megtalálni, de mégis hiszem, hogy ha odafigyelünk ezen gyermekekre is, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb felnőttekké válnak és a legfontosabb az, hogy életre neveljük őket.

Az egyik idézet a könyvből igen megfogó volt a számomra, melyet szeretnék külön kiemelni.

„Sokat kell edzened, és sokat kell tanulnod. És még többet edzened, és még többet tanulnod. Ha kitartó vagy, bármit elérhetsz.”

Ami pedig az illusztrációkat illeti, ismételten kellemes élményben részesültem, hiszen Endrődi Kata rajzai nem csak szépek, de energiával teltek. Szeretem külön is megcsodálni őket, hiszen egy különleges élményben részesülök általuk.

Ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak olvasásra, vagy esti mese gyanánt. Egy nagyon kellemes élményben volt részem és ennek igazán örülök.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet. 

Írta: NiKy


2020. október 14., szerda

Horváth István Péter - Desztillátum

 


Utazókönyvként került hozzám a kötet, melyet itt is szeretnék megköszönni.

A külső borítás tetszett meg először, mivel felnőtt fejjel nagyon megszerettem a kémiát és minden vonz, ami ehhez köthető. Reméltem, hogy valami izgalmas újdonságot fedezhetek fel miután elkezdtem az olvasást.Részben igazam is lett.

A kötet négy részre bontható, de igazság szerint főleg csak a tematikájuk tér el egymástól, hiszen java részük vers és egy pár oldalnyi novella olvasható. A versek nagyon vegyes témákat dolgoznak fel, hiszen a történelmi és lélektani költeményektől kezdve, bizonyos szójátékokig olvasható minden típus. Több érdekes és lélekemelő alkotást fedeztem fel, de számomra kettő nagyon megfogó volt.

Az első, amit ki szeretnék emelni, egy olyan vers, melytől lüktetni kezdett a vérem és többszöri olvasás után is úgy éreztem nagy igazságot oszt meg velünk a költő. Nézzétek csak!

Világíts, mint gyertyaláng,
hiszen mi írjuk a dalt.
A sötétség szörnyen falánk,
mindent apróra vagdalt.

Építsük egy új világot,
ahol szeretet lebeg.
Ez a föld annyi kínt látott,
szegény krónikus beteg.

Eljött a nap, hogy változtass!
Nyisd ki a szíved, hogy láss!
Nem lehetsz céltalan utas,
a világ sötét padlás.

…mert fegyverek ontják a vért,
az utcákon romhalom.
Ha megkérdik, mégis miért?
Ez az éhes hatalom!

Építsük egy új világot,
ahol nincs több félelem!
Építsük egy új világot,
ahol Istent meglelem!

Eljött a nap, hogy változtass!
Nyisd ki a szíved, hogy láss!
Nem lehetsz céltalan utas,
a világ sötét padlás.

 A második alkotás pedig tulajdonképpen a legkedvesebb hangszeremmel azonosítható, amint elolvastam már tudtam, hogy kedvencemmé válik ez a költemény. De aki szintén szereti a hegedűt, biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni a rajongásom okát.

Hegedű az éjszakába:
bánatszonáta…
holdarcú bús érzés kába
melódiája.

Ne játssz… sebes ujjad fájva
érinti lelkem.
A szerelem vörös mályva,
lassan vér serken.

Mélyen remeg a csendfátyol,
foltok cseppennek.
Érzem, ahogy sír a távol:
Mindig szeretlek..

 Ami még kiemelkedő volt számomra, azok az egyperces novellák. Különösen egynek sikerült ledöbbentenie és többször újra olvastatnia magát. A Lóhalálában címmel már adott egy kellemetlen feszületet a lelkemnek, de miután megértettem miről is szól éreztem, hogy erre sok mindent rá lehet húzni úgy, mint társadalomkritika vagy lelkifröccs.  Feltölt és elgondolkodtat és ettől is olyan különleges a számomra.

Viszont a külső borító megtévesztő volt részben és tudom, hogy a kedves alkotó egy Beetető című írásával megmagyarázza a szándékot, nekem mégis csalódással párosult, hogy nem egészen azt kaptam, amit vártam. Talán tartalomhoz képest ez a kép túlzottan is tudományos talán.

Ez a kötet kicsit szétszórt, kicsit erőltetett érzetet is hagyott bennem, de ugyanakkor ez a kavalkád egy művész szemével izgalmas és érthető. Úgy gondolom, hogy az alkotótól nem utoljára olvastam, és ajánlom mindenkinek, aki szereti az új és izgalmas alkotásokat.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed az Underground Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy


Hercegnők - Legszebb mesék

 Ezt a mesekönyvet a napokban kaptam az édesanyámtól és őszintén szólva nagyon örültem neki. A Grimm testvérek meséin nőttem fel, ám sajnos ...

Népszerű bejegyzések