2020. április 2., csütörtök

Mechler Anna - Bíborka és a varázsfőzet





"Szükség van a barátokra!"

Rólam elmondható, hogy olyan idézeteket választok az adott kötetből, melyeket jó magam is vallok, vagy egyetértek vele.
A fenti kis szöveg is egy ilyen mondat. Szükségünk van a barátokra, mert mindig jó, ha van kivel beszélgetni, segíteni ha szüksége van rá, de a legjobb a tudat, van aki önmagunkért szeret és ez a legfontosabb.

Eme mesekönyv a szívem csücske, mert bizony a Manó Könyvek gondozásában jelenik meg ez a bűbájos sorozat, A Virágtündérek titka címmel, melynek második része eme tüneményes mesekönyv.

A mostani részben, Bíborka kap főszerepet és az általa gondozott növény, a bíbor kasvirág. Számos előnnyel rendelkezik ez a különleges növényke, nézzétek csak:

" Érdekes – gondolta –, a virág közelében mindig új erőre kapok! Ez lehet a bíbor kasvirág titka; úgy látszik, megerősíti a szervezetet.

Közben az is eszébe jutott, hogy mit tanultak a növényről: hatékonyan növeli a szervezet ellenálló képességét, felgyorsítja a gyógyulást, ha valaki megfázott, folyik az orra, fáj a torka és tüsszög."

Mint látható a sorozat főtémája a gyógynövények ismerete, tudásának átadása egy gyönyörű mesébe szőve. A kis tündérek világa varázslatos, különleges és érzelmekkel teli.
Néhol bódító, néhol kedves, de bizony itt is előfordulnak tanulságos pillanatok is.
Ilyen például ez az eset:


"– Anyó, én senkit sem bántottam! Akkor miért gonoszkodnak velem a többiek? (…)

– Néha nagyon nehéz elfogadni, hogy valaki a szemünk láttára kap egy óriási ajándékot. Ráadásul olyat, amit meg sem lehet osztani a többiekkel."

Mint látjátok a mese tele van becsülettel, kedvességgel és határtalan szeretettel.
És, hogy ezt még fokozzuk, a lapokban megbúvó rajzok csodálatosak, szemet gyönyörködtetőek. Láng Anna rajzai már az előző mesénél is ámulatba ejtettek, de most teljesen elvarázsoltak.
Olvasás után, a képeket nézegettem jó pár percig.
Számomra Mechler Anna meséi kellemes kikapcsolódást nyújtanak, felmelegítik a szívemet ebben a nehéz időkben is, és alig várom, hogy olvashassam a következő művét is.
Számomra nagy kedvenc és remélem te is, aki eme sorokat olvasod kíváncsivá váltál annyira, hogy kézbe vegyed.
Ötéves kortól bátran ajánlom olvasásra, vagy mese hallgatásra.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a Manó Könyveknél utánanézhetsz a mesének!


Írta:Niki

2020. április 1., szerda

Viktor Pelevin - A sárga nyíl



"Mindent, amit csinálsz, a szeretet miatt csinálsz. Különben ülnél a földön, és üvöltenél az iszonyattól vagy az undortól."

Mostanában többször elém került, valamilyen formában az író különböző alkotása, és többször is kérdeztem a páromat, hogy olvasott-e  tőle, de megállapítottuk, hogy bizony még ismeretlen a számunkra.
Így nagyon megörültem, mikor a Helikon Zsebkönyvek sorozat újra kiadta.
Amit szeretnék itt is megköszönni a kiadónak, mert nélkülük nem hiszem mostanában vettem volna kézbe a kötetet.

Ez az alig 124 oldalas könyvecske, hűen követi az eddigi sorozatbeli tagok kopottas, de a történethez illő képét.
Nagyon tetszik ez a stílus és együtt a többivel polcon nagyon jól néz ki.

Visszatérve a kötethez, két novellát tartalmaz.
Az első a címadó is, az az A sárga nyíl címet viseli.
Fülszöveg alapján egy ember meglátásait, a mindennapi malom örlést, a külső társadalmi torzulást mutatja be, melyben él.
Érzi, hogy nem megfelelő ami történik, de nem érti tulajdonképpen mi veszi körül, hogy került oda és hogyan szabadulhatna.
A megjelenő mellék karakterek is teljesen beleilleszkednek eme világ nyomorába, a bűnözés különböző formáiba, és abba a körforgásba, amire igazándiból semmi szüksége, mégis létkérdésként van jelen.
Karakterünk kíváncsi, de óvatos. Merész, de beilleszkedő, egy kaméleon tudásával jár és kel.
A különböző emberekkel való párbeszéde szépen követhető, sokszor lázongó, de sosem túlzásba vívő.
Az események alakulása, a különböző meglátások felszínre kerülése, és a külső világ felfedezése ad egy groteszk képet, hogy mi lehetne, ha lenne mersze, de megmutatja azt is, hogy miért marad a saját "mocskában" táplálva a rendszert, mely elnyomja a személy létét, és csak a közösségnek ad teret.

A második novella ennél sokkal bonyolultabb és felettébb rejtélyesre sikeredett.
Címe alapján, mely a Remete és Hatujjú néven publikált, bevallom először valami western témára asszociáltam, de szerencsére hamar elmúlt ez a tévhitem.
Viszont sokáig nagyon zavarosnak és helyenként már túl gondoltnak éreztem.
De az utolsó tíz oldal, bizony felért egy hatalmas pofonnal és rá kellett döbbenjek ez egy óriási társadalom kritika ugyanúgy, mint az előző novella is, mégis sokkalta több annál.
Rendkívül megrendített és egy ideig csak ültem a csukott könyv felett.

 Összességében elmondhatom, hogy egy remek írót köszönthetek a kedvenc alkotóim között.
Merész, a szavakkal boszorkányosan bánni tudó író, Viktor Pelevin.
Ha a többi kötete is ilyen jó, egy szavam sem lehet.

Már csak ezért az idézetéért is:
"Ha mindaz, ami egy másodperccel ezelőtt létezett, nem tűnne el – gondolta –, akkor a vonatunk és mi magunk is másképp néznénk ki. Szét lennénk kenődve a levegőben a talpfák fölött. Olyasmik lennénk, mint az egy kupacba összetekeredett kígyók, és ezek körül a kígyók körül végtelen szalagként műanyag, üveg, vas. De minden eltűnik. Minden elmúló pillanat mindazzal együtt, ami benne volt, eltűnik, és egyetlen ember sem tudja, a
következő milyen lesz. És lesz-e egyáltalán. Nem lesz-e elege az Istennek abból, hogy egymás után teremti ezeket a pillanatokat mindazzal együtt, amit tartalmaznak. Hiszen senki, abszolút senki nem garantálhatja, hogy eljön a következő másodperc. Az a pillanat pedig, amelyben valójában létezünk, olyan rövid, hogy képtelenek vagyunk megragadni, és csak emlékezni tudunk az elmúltra. De mi létezik akkor valójában, és kik vagyunk mi?"

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Helikon Kiadónál meg tudod venni a könyvet!

Írta: Niki
 

2020. március 31., kedd

Szemán Zoltán - A valóságon túl




Szemán Zoltán, egy újabb hátborzongató novelláskötettel örvendeztette meg az olvasóit.
A kilenc darab történet, hátborzongató és elgondolkodtató is egyben.
Bennem a legmélyebb nyomot, A múlt bűne hagyta, ki is fejtem, hogy miért:

A történet úgy indul, hogy egy fiatal férfi, Steve egy egyéjszakás kaland után otthagyja a fiatal és szép Beckyt. A lány fülig szerelmes volt belé, de számára ez csak egy felejthető légyott volt.
Tíz év után Steve-ből sikeres védőügyvéd lett. Barátja ajánlására felmegy egy weboldalra, ahol több ezer rejtett kamerát lehet nézni élőben. Kíváncsiságát kielégítve elkezdi nézni a felvételek, melyek eleinte igencsak szokványosak: sétáló párok, autószerelő műhely, éjszakai utcáról egy látkép és ezekhez hasonlók.
Felbuzdulva a látottakon, minden nap felkeresi az oldalt, de amit az egyik nap talál, teljesen letaglózza: a tíz évvel ezelőtti önmagát látja, amint Becky-vel szeretkezik. Titokban készített egy felvételt róla, de senkinek nem mesélt erről és sohasem nézte meg.
Ám ahogy nézte az adást, rá kellett döbbennie, hogy a lány tudta, hogy videóra veszi magukat.
Steve életét ez teljes mértékben megváltoztatja. Megpróbálja kideríteni, hogy hogyan és miként került egy ilyen helyre a felvétel, mivel retteg, hogy a jól felépített karrierje bánhatja, ha ez kiderül.
Sajnos a félelme be is igazolódik, sőt a felesége is elhagyja őt, miután megtudja.
A férfi az idegösszeomlás szélén áll, mikor elmegy Becky családjához, hogy beszéljen vele és bocsánatot kérjen. Viszont, mikor találkozik a szüleivel, megtudja, hogy az együtt töltött éjszakájuk után a lány öngyilkos lett.

A csattanót direkt nem mondom el, viszont, amiért kiemeltem ezt a történetet az a következő:
Soha nem tudhatjuk, hogy a szavaink milyen nyomot hagynak a másik emberben. Lehet, hogy azonnal elfelejtik és továbblépnek, de az is megeshet, hogy olyan mély sebet ejtünk velük, amit nem, vagy csak nagyon nehezen képes feldolgozni. Mivel mindannyian mások vagyunk, másképpen gondolkodunk, nem ugyanúgy dolgozzuk fel a dolgokat.

Ahhoz, hogy a legkevesebb sérülést okozzuk, azt szoktam javasolni, hogy beszéljetek. Akkor is, ha érzelmileg fontos kapcsolatról van szó és akkor is, ha kevésbé. Valamiért megtörtént az a közös dolog az életetekben, mindketten akartátok.  Innentől kezdve azonban valamilyen szinten felelősséggel tartoztok egymásért, még akkor is, ha az egyikőtöknek kevesebbet jelentett.
Az egyik legfontosabb dolog az életben szerintem az, hogy képesek legyünk meghallgatni egymást. Ha egy kapcsolat véget is ér, mindenképpen érdemes beszélgetni róla, mert ha bennünk marad az a bizonyos tüske, a feldolgozatlan fájdalom és a ki nem mondott kérdések, az egész életünket tönkreteheti.

A többi történet is izgalmas és mély mondanivalóval rendelkezik, de hozzám ez állt a legközelebb!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, itt elolvashatod:


 Írta:Isabel

Novák Vica - Minka és a felhőfoltozók




Egy újabb ajándék Nikitől, amit nagyon eltalált! Még csak tegnap kaptam meg, de már el is olvastam.
Minka egy kislány, aki bizony nagylányos szobát kap a szüleitől és már mesemondás nélkül kell elaludnia!
Emlékszem, mikor nekem kellett egyedül az anyukám nélkül aludnom, mennyire féltem. Igaz kisebb voltam, mint a mese főszereplője, mégis minden árny, vagy nesz megrémisztett.
Hasonló érzéseket táplál Minka is és egyik este, egy hullócsillagtól óriási vihart kíván, azért, hogy újra édesanyjához bújhasson félelmében.
A kiscsillag olyan jól teljesíti a kérést, hogy hatalmas vihar támadt. Olyan nagy, hogy Minkát felkeresi egy fiú, aki állítja, hogy ezt a bajt csak a kislány és ő tudják megoldani.
Elrepülnek és kalandosabbnál kalandosabb események sora veszi kezdetét.
Ahogy haladunk előre a történetben, a kislány egyre inkább rájön, hogy rengeteg mindenre képes anyukája segítsége nélkül is. Szépen lassan megkomolyodik, okosodik és egyre magabiztosabb lesz.
A több fejezetre bontó történetet gyönyörű illusztrációk díszítik, ezzel téve teljesé az élményt.
Ez volt az első olvasásom az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Igazi mesedélután-hangulatot volt képes teremteni, még egy 30 éves nő számára is!
Nagyon ajánlom kicsinek és nagyoknak: akár közös olvasásra, akár egyedüli kikapcsolódás gyanánt!
Az első ajánlásomat már meg is tettem: édesanyám is nagy meserajongó és megígérte, hogy ő is elolvassa!

Ha te is szeretnél részese lenni ennek a varázslatos világnak, megrendelheted a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónál!

Írta: Isabel

2020. március 30., hétfő

Barsi Ödön - Az erdő meséi


A világjárvány okozta változások, lehetővé tettek számtalan magyar és külföldi könyv ingyenes elolvasását!
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani, az íróknak, a kiadóknak és minden segítő szándékú embernek, akik így is szeretnék megkönnyíteni ezt a nehéz helyzetet!




Ez a könyv is így került a birtokomba, és azt gondoltam, hogy gyorsan értékelem is nektek, hátha ti is kedvet kaptok hozzá!
Több rövid mesét találtok majd benne, melyek a dzsungel állatairól és világáról szólnak. Végig az volt az érzésem, hogy az írónak nem kevés kutatómunkájába került a helyszín minél pontosabb felvázolása, ugyanis teljes mértékben el tudtam képzelni a leírások legapróbb részletét is.
A történetek inkább tanmesék: az állatok emberi érzésekkel és tulajdonságokkal rendelkeznek. Némelyik gyarló, a másik kedves, de van, aki saját naivságának áldozatává válik.
A tanító szándék nagyon erős és elgondolkodtató: én is meg-megálltam átgondolni az olvasottakat. Figyelembe véve, hogy a mesék egyáltalán nem hosszúak nem kell sok idő ahhoz, hogy a segítségükkel kikapcsolódhassunk.
Írástechnika és tördelés szempontjából is nagyon szépen össze van rakva a könyv. Látszik, hogy gondot fordítottak erre.
Néhol találunk illusztrációkat is, de ezek annyira nem feltűnőek. Viszont a borító nagyon aranyos lett!

Összességében nem bántam meg, hogy olvastam és szerintem közös időtöltésnek is tökéletes lehet! Viszont, ne a legkisebbekkel kezdjük el, inkább az általános iskolás gyermekekkel, mert ők könnyebben megértik majd a sorok között bujkáló tanulságokat!

Én a https://www.scribd.com/ oldalon találtam rá a könyvre, de felhívnám a figyelmet, hogy itt csak 30 napig ingyenesek a szolgáltatások!

Bartis Attila - Az eltűnt idő nyoma



Bár nem vagyok egy kényelmes ember, hiszen kíváncsi természetem más országok, népcsoportok kultúrája iránt hatalmas. Azonban elmondható rólam, szeretem az otthonom nyújtotta kényelmet, hisz megtehetem, hogy egy kényelmes fotelben ülve, más emberek által megteremtett helyszínekre és eseményekre látogassak el.

Most mégis azt kell írjam, hogy eme kötet olvasása közben elfogott a vágy, ne csak képzeletben, hanem személyesen is részese lehessek mindannak, amikről az alkotó említést tesz a kötetében.

A könyv birtokbavétele után, jó pár hétig hozzá se nyúltam. Ehhez ugyanis kell egy bizonyos befogadó képesség és nyitottság, ráadásul elgondolkodtat, felháborít, néhol kiborít, és mégis nyugtat.
Hogy lehet ennyire sokrétű és vegyes?
Erre jómagam is nehezen találom a választ, talán úgy tudom megfogalmazni, hogy nem erőltet semmit olvasójára, egyszerű képekben örök igazságot tár olvasója elé az alkotó, és ezt teszi lazán, jó szándékkal, de nem tudatosan és egy fontos szempontból, hogy nem csak író, de fotósként is számos nézőpontot tud megmutatni. 
Olyanokra is rávezetett, amit eddig csak ösztönből használtam, és nem is gondoltam át, hogy honnan ered, miért is használom, vagy miként készült. 
Rávilágít arra, hogy ne vegyek semmit természetesnek, még a légzést sem.
Sokunknak mindenünk megvan, amire szükségünk van a boldog életre, és bizony nem feltétlen a menő kocsi, a nagy ház, vagy a bankszámlánkon gyűlő pénz.
Mert kell, hogyne kellene, de elegendő egy hely, ahol kényelmesen, melegben vagyunk, van annyink, hogy kényelmesen megéljünk, de ezek azon funkciók, melyek a társadalomban való jogot adják, de belülről nem táplálnak.
A belső éréshez és boldogsághoz mindenkinek egyéni, hogy mit igényel, akár a nagy figyelmet, akár egy virágokkal teli kertet, a lényeg mindenkinek maga kell felfedezni, hogy mitől elégedett, hogy mikor érzi azt, pont elég, nem kell több.
Az objektív látás fontos, de a másik oldalról is meg kell vizsgálni az életünket, a létünket.

Aztán elgondolkodtam, hogy milyen fotókkal is rendelkezem és be kell lássam igen kevéssel.
A szülői házban, persze van egy régi doboz telis-tele elhunyt felmenőimmel, némi gyermekkori alkotás is fellelhető, és olyan képek, melyek már nem fontosak, de valamikor emberi lelkek apró lét pillanatai voltak. Értékek, mégsem tudom hova tenni őket, és csak porosodnak a dobozban.
Elfelejtem őket és ezzel az értékük is feledésbe merül.

És belegondoltam, hogy egyszer a rólam készült kép is egy ládika rabja lesz, melyet ellep majd a por és elfelejtenek.
Nyomasztó érzés a mulandóság, és ezt az alkotó stílusosan leírja, minden szavával egyet kell értsek. 

A kötet stílusa könnyed, de komoly mondanivalóval rendelkezik.
Az alkotó kettős része, mint író és fotógráfus mutatkozik meg a lapokban, szépen szemléltetve az átmenetet, és mind a két szempontból felfedi gondolatait, meglátásait.
A könyv elején megtudtam, hogy a beltartalom régi naplók válogatásaiból van összegyűjtve, pontokba szedve.
Megtalálható egy-egy múltbéli történet, maga a fotózás léte és mint szakma mibenléte, hogy az író miként szemlél munkásságára, és az általa készített képek, mikor értékesek és mennyi munka van velük.

Érdekes volt olvasni, sokszor megállni és átgondolni az olvasottakat.
Meglepetésemre felfedeztem, hogy mennyire szeretek érdekes emberekről olvasni, megnyugtatnak és egyben felcsigáznak.

És, bár ez csak a személyes meglátásom, a hely ahol élt a könyv készítése alatt, valami páratlan szépségű. Persze még sosem jártam ott, de felkerült arra a bizonyos listára.

A könyv nagy kedvencem lett és többször kézbe fogom venni.
Csak ajánlani tudom.

Ha te is szívesen elmerülnél ebben a világban, Magvető Kiadónál megtalálod a művet!

Írta: Niki

2020. március 29., vasárnap

Gergely Melinda - Ne ítélkezz felettem



Azzal kezdeném, hogy megcáfoljak egy dolgot: sokan azt gondolják rólam, hogy nem szeretem az erotikus könyveket, de ez így ebben a formában nem igaz. Szeretem, ha a mögötte lévő mondanivaló olyan mély, hogy le tudja kötni a figyelmemet!
Melinda könyveiben ez maximálisan teljesül. Nem a szirupos romantikára és az ezzel járó kellemes élményekre fekteti a hangsúlyt, sokkal inkább az emberi lélek mélységeit fogja meg. Szereplőit kényszerhelyzetbe hozza, amiben kénytelenek olyan döntéseket hozni, amik igazán megterhelik a lelket.
Mirabella házassága tönkrement. Hogy kilábaljon a magánéleti válságából, viszonyt kezd főnökével, aki nős. Mindketten tudják, hogy ez csak egy kaland, így hamar el is vállnak az útjaik. Ám egyvalamire nem számít egyikük sem: a férfi sógora Krisz, miután kinyomozza a történteket, megfenyegeti Mirabellát: ha nem megy hozzá feleségül, mindent kitálal a családjának.
Azért, hogy megvédje a saját, a gyermekei és a szülei becsületét, a nő igent mondd az ajánlatra, de jövendőbeli férje előre figyelmezteti: minden egyes nap pokol lesz a nő számára, amiért viszonyt kezdett a sógorával. Bosszút akar, ugyanakkor tetszik is neki Mira.
Így kezdődik az az élet, amit egy nőnek sem kívánnék: a lelkek csatája.  A férfié, akit a düh, az önérzet és a szenvedély vezérel és a nőé, akiben rengeteg szomorúság és félelem van.
Ebből is látszik, hogy a szerző karakterei nagyon emberiek: tele pozitív és negatív tulajdonságokkal. Nem idealizált világban élnek, idealizált álmokkal, hanem olyan élethelyzeteket élnek túl, melyek bármelyikünkkel megeshetnek.
Nagyon remélem, hogy Melinda továbbra is ezt a vonalat fogja képviselni és, hogy lesz még alkalmam olvasni tőle!

Információim szerint a postázás jelenleg nem megoldható, ám amint ez változik jelezni fogjuk nektek!

Írta: Isabel

2020. március 28., szombat

Melinda Taub - Veronai szerelmesek


Elég szkeptikusan álltam neki a könyvnek, hiszen számomra egy nagyon meghatározó történet, a Rómeó és Júlia folytatása.
Shakespeare szerettette meg velem a drámát. Mikor hetedikben először találkoztam vele, teljesen elvarázsolt. Bár nyelvezete nem könnyű, mégis az első perctől fogva olvastatta magát. Súlyos mondanivalója és tanulsága is elgondolkodtatott.
A Rómeó és Júliát ezután követte a Hamlet, a Szentivánéji álom és társai, mégis a legmélyebb benyomást, a két fiatal szerelmes története hagyta meg bennem.
Ezek után nagyon féltem, hogy mit kapok majd a regénytől. Egyrészt úgy gondoltam, hogy nem biztos, hogy egy ennyire köztudatban élő regényt folytatni kellene, másrészt pedig sejthető volt, hogy nem az eredeti szerző stílusában fog mindez megtörténni.
Ám, ahogy elkezdtem olvasni és jöttek az ismerős szereplők, nagyon boldog lettem. Verona, a herceg és a jól ismert viszály. Újra azon a helyszínen találtam magam, amit annyira szerettem 15 évvel ezelőtt. Ismét szerelmesekért aggódhattam és - bár ők nem Rómeó és Júlia voltak -, Benvolió és Rozalin is megérdemli ugyanazt a szurkolást.
Kifejezetten tetszett, hogy két mellékszereplő kap sorsdöntő szerepet a folytatásban.
Örültem, hogy Rozalint megismerhettem, mert az eredeti történetben nem voltam valami túl jó véleménnyel róla. Szerencsére ez most megváltozott, mert viszonylag hamar megkedveltem.
Benvulió olyan volt, mint amire emlékeztem és ez a stabilitás jót tett a regénynek.
A herceg döntésén - miszerint a fiatalok házasodjanak össze - megdöbbentőnek, ugyanakkor bölcsnek gondolom. Kockázatos vállalkozás volt, hiszen miért ne lehetne családon belül is folytatni a sok éves harcokat? De ilyen egy jó uralkodó: erős kézzel kormányoz és ha kell meglepő döntéseket hoz.
A regény borítója egyszerű, mégis letisztult. Nekem nagyon tetszik ez a minimalista stílus, igazán ízlésesre sikerült.
Összességében nagyon kellemeset csalódtam a könyvben. Könnyen és gyorsan olvastatta magát: két nap alatt a végére is értem. Aki szereti a szerelmes történeteket, - főleg a veronai szerelmesekét - garantáltan jól fog szórakozni!

Ha megrendelnéd, keresd a Könyvmolyképző Kiadónál!

Írta: Isabel

2020. március 18., szerda

Arany János - A kismalac és a farkasok




Mivel nagy meserajongó vagyok, anyukám meglepett egy mesekönyvvel, mely az egyik kedvenc költőm, Arany János válogatott történeteit tartalmazza.
Jó volt ismét belecsöppenni gyermekkorom világába: A kismalac és a farkasok, A macska és az egér és társaik segítségével.
Mondanivaló szempontjából természetesen másként látjuk a dolgokat gyerekként és felnőtt fejjel. Amíg kicsiként örültem, hogy a gonosz farkas nem tudta megenni a malackát, most azért elgondolkodtam a büntetése súlyosságán. Némelyik mese egész érdekes dolgokat indított el bennem az önzésről, a lustaságról és arról, hogy sokszor  mennyire csak magunkra figyelünk a környezetünk helyett. Ám mivel általában a korosztály, melyekhez ezek a történetek szólnak, míg ártatlan lélekkel rendelkeznek, ezért én sem szerettem volna ezeket a gyerekkori kedvenceket felnőttként bepiszkítani. Megpróbáltam kizárni a tudatomat és a bennem élő gyermekre hallgatni és így már elég kellemes félórában volt részem.
Nekem a 2018-as kiadás van meg, melyben az illusztrációk nagyon aranyosak. A nyolc meséhez készítettek egy vagy több képet, amik színesek és nagyon kellemes rájuk pillantani olvasás közben. A kemény borító pedig hasznos, tekintve hogy a kicsik mennyit nézegethetik majd.

Esti olvasáshoz nem ajánlom, mert megijedhetnek a kisebbek, viszont délutáni kikapcsolódáshoz, közös időtöltéshez igen! Együtt nézegethetjük a képeket és olvasás után, akár meg is beszélhetjük a cselekményt, a kicsikkel, hogy minden kérdésük megválaszolásra kerüljön!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a könyvet a Lira weboldalán!

Írta:Isabel

2020. március 17., kedd

Borsa Brown - Bogi ​és Buksi kalandjai


Az év meglepetése volt számomra, mikor felfedeztem, hogy egy számomra ismert, de kevésbé kedvelt írónőnek mesekönyve jelent meg a tavalyi év folyamán.

A romantikus-erotikus irodalmat - nem tagadom - kevésbé szerető olvasó vagyok, a legtöbb esetben ugyanazon események, klisés karakterek váltják egymást, csak a helyszín és nevek mások.
Bár el kell ismernem, olvastam nagyon jót is, de sajnos igen keveset.
Mikor egy ilyen témában tevékenykedő írót látok, egy teljesen eltérő műfajban alkotni kíváncsi leszek, vajon ezen oldala mennyire lesz hiteles, vagy érdekes.

És bizony a padlón van az állam, elképesztő aranyos, de tanulságos történetet olvashattam Borsa Brown tollából.

A kötet egy család hétköznapját mutatja be, ami nem is olyan átlagosan alakul.
A főkarakterek, ahogy a cím is mutatja, Bogi, a család legkisebb gyermeke, és Buksi, aki szintén kutyakölyökként éli mindennapjait.
A történet váltott szemszögből halad előre, hol a kislány gondolatait, hol a kutyust követhetjük nyomon.
A két karakter kapcsolata igen szoros, ugyanakkor mindkettőre jellemző a világ felfedezése, hisz Bogi most megy iskolába, míg Buksi most ismeri meg környezetét, és még igen keveset látott a világból.
A kettőjük nézetei a felnőttekről, -mit lehet és mit nem- rávilágít arra, hogy mennyire fontos következetesen nevelni mind a gyermekeket, mind a háziállatainkat.
Erre ez a kiragadott idézet bőven rámutat, nézzétek csak:

"Hatéves vagyok. Vagyis nemsokára hét leszek.

Olykor azt hallom, hogy „még kicsi vagy”, néha meg azt, hogy „de hisz te már olyan nagylány vagy”. Így néha én magam sem tudom, hogy miként is kellene viselkednem."

Ugye nem is olyan érthetetlen, ha a kíváncsi lélek nem tudja akkor most jót, vagy rosszat cselekedet-e!
Ez az állatokra is pontosan igaz.

A történet fő szála egy kis kaland megélése, és egy bizonyos rámutatás, hogy ezen kicsiny lelkeknek is mennyire értelmes, és fontos meglátásaik vannak, valamint a közös élet egy közös egymásra figyelést igényel, hogy teljes értékes felnőtté válljanak.
Biztos vagyok benne, hogy nehéz a mindennapok nyomása és a túlzott gyermeki kiváncsiságot kielégíteni, mégis rendkívül fontos a megfelelő nevelés.
Ha azt akarjuk, hogy gyermekünk komolyan vegyen és ne félelemből tegye, a hitelesség és következetesség elengedhetetlen, a humor és játékossággal egyetemben.
A kötet szépen bemutatja, hogy a háziállat tartása is milyen sok felelősséggel jár együtt.
Nem csupán játék és kacagás, ugyanakkor érezhető a gazda és állatka kapcsolata.

Nincs rossz gyerek, csak kíváncsi, vagy meg nem értett, ezt anno szeretett nagyapám mondta mindig és milyen igaza volt!

A mesekönyv egy kedves, néhol kacagtató, néhol szomorú, de rendkívül tanulságos mese.
Nagyon örülök, hogy olvashattam, mert bizony az írónőnek egy olyan oldalát ismerhettem meg, amit eddig homály fedett.
Számomra nem egyszer olvasós, már csak azért is, mert igazi kutya, cica bolond vagyok.

Ajánlom esti mesének, vagy önálló olvasásra is.
Remélem, megtalálja benne mindenki a maga értékét.


Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Álomgyár Kiadónál megtalálod a könyvet!

Írta: Niki

Mechler Anna - Bíborka és a varázsfőzet

"Szükség van a barátokra!" Rólam elmondható, hogy olyan idézeteket választok az adott kötetből, melyeket jó magam is...

Népszerű bejegyzések