A most következő mesekönyv szerzője teljesen ismeretlen volt számomra. Kolozsi Angéla azonban annyira aranyos és tanulságos történetet alkotott, hogy alig várom hogy ismét olvashassak tőle!
Egyik főhősünk Bódog a kis királyfi, aki Nagy Útra indul, hogy találjon magának egy birodalmat - ugyanis nincs neki. Csak egy óriási bőröndöt visz magával, a vége-nincs országúton. Ám arra nem számít, hogy ezen az úton találkozik is majd valakivel. Pedig szembe vele érkezik Szomorilla, a tündérlány, aki nem tud varázsolni. Az ő találkozásukról és változásukról szól ez a történet.
Már az első benyomás is mosolyogtató: a kislány csak egyedül szeretne lenni a kosárkájával, mig Bódog teljesen fellelkesül, mikor megtudja, hogy Szomorilla egy tündér. Azt hiszi ajándékot kap majd, pusztán azért mert neki ez születéséből adódóan kijár. Nem tud viselkedni, vagy szépen kérni dolgokat, egyszerűen csak elvárja a tiszteletet másoktól.
A kis tündér pedig egyáltalán nem kedves, próbálja lerázni s fiút, nem akar vele foglalkozni. Ám amikor elkezdenek beszélgetni, valami mindkettőjükben megváltozik. Egymás fejére olvassák a hiányosságát, viszont a veszekedés után ráébrednek, hogy talán mégis van igazságtartalma annak, amit másik mondott róluk. Szomorilla megpróbál kedvesebb lenni és mindenféle trükköket bevetve megpróbálja megtanítani Bódogot, hogyan legyen jó király, az pedig igyekszik jó tanulóvá és önzetlenebbé válni.
Nagyon szép illusztrációk is tartoznak a műhöz, így igazán vidám hangulata van
A történetnek több fontos tanulsága is van, kezdve a magány és az elvárások megélésétől egészen a beismerésig. A változásig. Mindezt persze gyereknyelven, gyönyörű mesebeli motívumok mögé bújtatva.
Azt gondolom, hogy ezek a típusú mesekönyvek azért nagyon fontosak, mert gyermekkorban fejlődik ki az érzelmi intelligenciánk, az empatikus képességünk és a készség, hogy másokkal miképpen alakítunk ki kapcsolatokat. Minél többféle ingerként, többféle módban kap ilyet egy kisgyermek, annál könnyebben szocializálódik majd.
Az írónő nagyon jól ír, egy óra alatt végeztem a könyvvel, olvastatta magát. Jókat nevettem a gyerekek élcelődésén és a próbálkozásaikon, hogy jobban megértsék egymást. Igazán aranyos volt!
Jó szívvel ajánlom a családban közös olvasásra a kisebbeknél, de elsősöknek is bátran oda lehet adni. Nem sűrű a szöveg, alapok strapabíróak, szóval nyugodtan lapozgathatják!
Remélem, hogy a Pagony Kiadótól fogok még ilyen témában olvasni, mert jót tesz a lelkemnek, felnőttként is!
Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése