Hámori Zsófia nevével pár nappal ezelőtt találkoztam, egy
online hirdetés kapcsán. Azonnal felkeltette az érdeklődésem,
ezért felkerestem a weboldalát, ahol a
novellásköteteiből is olvashattam részeket.
Nemcsak az írástechnika fogott meg, de az igényesség és
egyediség is, ezért megkérdeztem az írónőt lenne-e kedve interjút adni a
blogunknak.
Jöjjön akkor ez a beszélgetés; ismerjük meg Zsófia
munkásságát!
Kérlek, pár szóban foglald össze a munkásságodat! Bár a
weboldaladon sok információt találhatunk ezzel kapcsolatban, mégis szeretném,
ha mesélnél magadról egy kicsit!
Szabadúszó író vagyok, noha igazából nem ez a tanult
szakmám. Hogy művészi pályán kötöttem ki, az alighanem annak köszönhető, hogy
gyerekkorom óta vonzalmat érzek a kreatív alkotás különféle formái iránt. 17
éves koromban vettem először a bátorságot, hogy tollat ragadjak, és sok belső
megpróbáltatás után mostanra jutottam el oda, hogy mint jelen hivatásomat,
felvállaljam az írást. Igazság szerint, ha tehetem, kerülöm a nyilvánosságot,
mert kellemetlen érzés magamról beszélnem. Szeretném, ha az embereket
elsősorban a könyveim érdekelnék. Aki ismer, az tudja, hogy a novelláim
tökéletesen tükrözik azt, aki vagyok. Bár sokszor hétköznapi élethelyzeteket,
problémákat demonstrálnak, mégsem átlagosak. Eléggé megülhetik az olvasói
képzeletet, s úgy gondolom, szükséges egyfajta látásmód és érzelmi
intelligencia ahhoz, hogy érthetőek legyenek.
Jelenleg három novellásköteted van forgalomban: a Nincs
idő!, a Szürreália, illetve a Perennrose. Miért éppen ebben a műfajban alkotsz?
Van valamilyen meghatározó élményed, mely segített, hogy ezt az utat válaszd?
Az általános iskolai szavalóversenyekre tudnám
visszavezetni, ahol mindig prózát szavaltam. Talán akkor fogott meg ez a műfaj.
Legelső írói próbálkozásaim során nem is volt kérdés, hogy ilyen formában
fejezzem ki magam. Tetszik a sokszínűsége, mind terjedelem, mind témaválasztás
tekintetében. Ugyanakkor éppen az általa kínált lehetőségek teszik nehézzé a
megírását. Egy novellát általában végig bír olvasni az ember egy szuszra
anélkül, hogy adott esetben ráunna. Egy kiragadott epizód, amely élénkebb színt
kap az élet szürkéjében azáltal, hogy egy konkrét szituációra vagy érzelemre
összpontosít, s kiélezi azt.
Az olvasóidtól milyen visszajelzéseket kapsz? Szerinted
melyik a kedvencük a három közül?
Legtöbben a Nincs idő! kötetet választják bemutatkozónak,
mivel az a legelső könyvem. A visszatérő olvasóimtól pozitív és biztató
véleményeket kapok. Mivel novelláskötetekről van szó, szerintem nehéz lenne
eldönteni, hogy az idáig megjelentek közül melyik az abszolút dobogós.
Lehetséges, hogy az emberek inkább egy-egy adott történetembe szeretnek bele.
Ahogy mindenki más, úgy én is gyakorlás útján fejlődök. A szerkesztőm szerint a
későbbi könyveim már érettebbek, s a fogalmazásmódom is egyre letisztultabb
lesz.
Volt/van olyan szerző, akinek a munkássága inspirált?
Persze. Rengeteget olvasok, különösen azért, hogy ezzel
gazdagítsam a szókincsemet. Az agyam ilyenkor szinte észrevétlenül szívja
magába az inspirációt, ami aztán az alkotás közepette később visszaköszön.
Akiket gyakran olvasok: Szabó Magda, Csáth Géza, Vladimir Nabokov, Shirley
Jackson, Anne Rice, H. P. Lovecraft.
Mi gondolsz, a mai irodalomban a novella, mint műfaj
mennyire piacképes? Fel tudja venni a versenyt a jelenlegi igényekkel?
A magyar irodalomban ennek a műfajnak nagy hagyománya van, s
ezért számunkra ez egy teljesen természetes forma. Viszont amióta jelen vagyok
a külföldi piacokon is, azt látom, hogy ott rendszerint a regény áll a listák
élén. Kaptam már visszajelzésként olyan kérdést külföldi olvasóktól, hogy „Jó
történet, de miért ilyen rövid?”. A novella, mint műfaj máshol is jelen van, de
kisebb mértékben, s úgy vettem észre, hogy főleg az erotika témájában hódít.
Tény, hogy manapság a nagyközönség a regényekhez van szokva. Nehéz felvenni
ezzel a versenyt.
Mint olyan sokan, te is a magánkiadás mellett döntöttél; a
könyveid keménykötésűek és van személyes grafikusod is. Mennyire járható ez az
út?
Abszolút járható, de szükséges hozzá a megfelelő nagyságú
tőke. Bevallom, a szerencsén múlott, hogy ez ebben a pillanatban nem jelent
akadályt a számomra. Dolgoztam kiadóval is, de túlságosan korlátok közé
szorította az igényeimet. Számomra fontos, hogy a megírt könyv a saját
elképzeléseim alapján kaphasson külalakot, hiszen a borító valahol tükrözi a
beltartalmat is. Sokan azt mondanák, hogy túl magasra teszem a lécet, de
szeretek igényes munkát kiadni a kezeim közül. Hosszú időbe tellett, mire
megtaláltam azokat az embereket, akik partnerek ebben a felfogásban.
A marketing mennyire nehéz része a munkádnak? Hogyan oldod
meg azt a mindennapi feladatot, hogy folyamatosan fenntartsd az érdeklődést?
A kiadói együttműködésnek az volt a legnagyobb előnye, hogy
megkönnyítette a terjesztést. Hogyha az ember magánkiadásba bocsátkozik, ez az
út el van vágva előtte. Egyedül kell boldogulnia. Sajnos a marketing is a
pénzről szól. Jelenleg facebook-on hirdetek, illetve különböző blogok karitatív
reklámjaiból élek. Mivel a bolti terjesztést nem tudom megoldani, megpróbáltam
pályázat útján eljuttatni a könyveimet különböző könyvtárakba, de elutasítottak
arra hivatkozva, hogy a bírálóbizottság magánkiadású könyvekre nem tart igényt.
A borítóid nagyon szépek. Mióta belekóstoltam a grafika
világába, próbálom nemcsak a
szépérzékemre támaszkodva nézni ezeket és el kell ismerjem, hogy mindhárom
nagyon igényes munka. Hogyan készül
nálatok egy végleges borítóterv?
Rendszerint úgy zajlik a folyamat, hogy hosszas töprengés
után kialakul egy kép a fejemben a borítóról, s ezt aztán közös erővel
létrehozzuk. Mivel a grafikusom japán anyanyelvű, nem tudja elolvasni a
könyveimet. Ezért rajtam áll, hogy mennyire vagyok képes precízen körülírni
azt, amit szeretnék megrajzoltatni vele. Van, hogy készítek egy egyszerűbb
vázlatot a víziómról, hogy ezzel is segítsem a munkáját. Sok előzetes
megbeszélés zajlik köztünk, mielőtt az első vázlatot kézhez kapom. S hogyha
azzal minden stimmel, következhet a kidolgozás. Nem csupán a rajz
tökéletesítése jelent sok munkát. A borító meg kell feleljen a nyomdai
kritériumoknak is a szövegelhelyezkedés, a méretek és a színbeállítás
szempontjából. Egy komplett borító elkészülte nagyjából egy hónapot vesz
igénybe. E-könyvek esetében nyilván egyszerűbb a dolog. Az angol nyelvű könyvem
tervén sokkal gördülékenyebben tudtunk dolgozni, hiszen ott már volt egy, a
grafikus számára is érthető szöveg, ami alapján ötletelhetett. Szeretem a
művészi stílusát, úgy gondolom, hogy nagyszerűen illik a történeteim
hangulatához. Érnek olvasói megjegyzések azzal kapcsolatosan, hogy a grafikusom
nem magyar nemzetiségű, s hogy ez helytelen dolog. Kérdem én: miért félünk
ennyire a határokon túlra tekinteni?
Fentebb említettem, hogy saját weboldallal rendelkezel, ahol
nemcsak vásárlást és beleolvasást biztosítasz, de novellákat is
olvashatnak az odalátogatók. Egyedül
működteted vagy van segítséged?
Jelenleg még segítséggel, viszont nemrég elkezdtem képezni
magamat technikai irányokba is, hogy a jövőben ne kelljen feltétlenül mások
szaktudására szorulnom ebben.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Lehetőségeimhez mérten szeretnék bemutatkozni a külföldi
piacon is a könyveim angol nyelvű változatával, és szélesíteni az olvasóközönségemet.
Stílusomat tekintve elég szűk az a réteg, amelyet a művészetem képes
megszólítani, úgyhogy tovább vadászom a lehetőségeket az érvényesülésre.
Következő magyar könyvmegjelenés a közeljövőben nem várható, de a háttérben
azért lassacskán gyártom az új történeteket. Biztos vagyok benne, hogy
előbb-utóbb megérnek majd a szabadulásra.
Ha szeretnétek még többet megtudni az Zsófiáról, az alábbi weboldalon érdekességeket és könyvrendeléssel kapcsolatos információt találhattok!
A blog szerkesztősége nevében további sok sikert kívánunk az írónőnek!
Írta:Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése