Nőiségnapló - neves írónőktől hölgyeknek - Interjú Sienna Cole és Ludányi Bettina szerzőkkel

 Ludányi Bettina és Sienna Cole munkássága sem idegen a számomra. Mindkettőjüktől olvastam már, ezért tudom, hogy mindkét hölgy hazánk tehetséges szerzői közé tartozik. Most azonban egy különleges dolgot alkottak együtt: a napokban jelent meg egy közös művük: a Nőiségnapló, egy a piacon hiánypótló mű. Ennek apropóján feltettem pár kérdést a szerzőknek, fogadjátok szeretettel!

Kezdésnek mesélnétek magatokról egy pár szót? 

Bettina: Alapvetően nyitottan állok az olvasóimhoz, ezért nehéz olyat mondani, amit még nem tudnak rólam.  Az írás, az önfejlesztés és az utazás a legnagyobb szenvedélyeim. Imádok a természetben lenni, töltődni, új kihívásokat megálmodni és megvalósítani. A regényeimmel mindig arra törekszem, hogy valami újat tudjak adni az olvasóimnak.

Sienna: Nehéz kérdés. Azt hiszem, a legjobban épp az írásaim képesek kifejezni azt, ami vagyok. Szóval, ha bárki is szeretne egy kicsit belelátni a lelkembe és a fejembe, bátran vegye kézbe a könyveimet.  

Hogyan született meg a napló gondolata?

Bettina: Zsófival a pszichológia iránti érdeklődés hozott össze. Később kiderült, hogy az önfejlesztés is közel áll mindkettőnkhöz. A tavalyi év nagyon meghatározó volt ebből a szempontból. Sokat fejlődtünk, alakultunk, és innen jött az ötlet: minden nőnek tudnia kell, hogy lehet másképp.

Sienna: Szerettük volna átadni az eddigi tapasztalatainkat. Úgy gondoltuk, ha egyetlen nőnek is segítő kezet nyújthatunk egy nehéz élethelyzetben vagy elakadásban, már nyertünk.

Az ismertető szerint segít felfedezni a nőiességünket, feladatokkal és egyéb érdekességekkel. Mennyi kutatómunka áll mögöttetek?

Bettina: Évek tapasztalata áll mögötte, nem csak kutatómunka. Ez a könyv egy személyes utazásból született meg mindkettőnk jóvoltából. Csak olyan dolgokról írunk, amit megtanultunk, megtapasztaltunk, megfejlődtünk az évek során.

Sienna: Azt mondanám, 20% kutatómunka és 80% saját tapasztalat áll a napló mögött. Szerettük volna a lehető legtöbbet átadni magunkból, hogy a könyvet forgató nők egyenrangú partnernek, közülük valónak érezzenek bennünket.

Bettináról tudom, hogy szeret elmerülni a pszichológia világában. Mennyire hatottatok egymásra írás közben?

Bettina: Nagyon jól ment a közös munka. Egy szemernyi nehézség sem volt benne. Nagyon jól egymásra tudtunk hangolódni, így minden perce élvezetes volt.

Sienna: Jól jött a pszichológia terén szerzett jártasság, de inkább egymás tisztelete és a kölcsönös nyitottság a közös munkafolyamat sikerének titka.

A mű tartalmaz a személyes élményeitek közül is néhányat? Milyen érzésekkel vetettétek ezeket papírra?

Bettina: Igen, kitérünk néhány konkrét személyes élményre is a könyvben. Én abszolút nyitottan álltam ezekhez is. Szívesen megosztom, min mentem keresztül, ha ezzel segíthetek másoknak is. Azt gondolom, hogy sokkal többet nyerhetünk, ha nőként támogatjuk egymást.

Sienna: Természetesen, úgy éreztük, nem lett volna hiteles, ha a saját önismereti utunkból nem osztunk meg történeteket, legyen szó akár sikerekről, akár bukásokról.

Számotokra melyik rész a kedvenc és miért?

Bettina: Én személy szerint nem tudok egy részt kiemelni. Imádom az egész naplót úgy, ahogy van. :)

Sienna: Én is egységként tekintek a naplóra, nem tudnék belőle kiemelni semmit.

Hogyan fogadta az ötleteteket az Álomgyár Kiadó?

Bettina: Szerencsére nagyon nyitottan. Boldog vagyok, mert tényleg álmok valósulhatnak meg a kiadó berkein belül. 

Sienna: Úgy emlékszem, nagyon lelkesen fogadták, és azonnal ötletelni kezdtünk a tartalomról és a külalakról egyaránt. 

Milyen tapasztalatokat szereztetek alkotás közben?

Bettina: Számomra a legnagyobb tapasztalat az volt, milyen jó közöttünk az összhang. Ez számtalan ötletet és gondolatot indított el a fejünkben más együttműködések kapcsán is. Fontos tanulság volt továbbá a türelem. A Nőiségnapló márciusban jelent volna meg, ám a munkálatok miatt végül májusban adtuk ki. Nagyon nehéz volt elengedni a kontrollt, és rábízni az életre a napló sorsát, szerencsére azonban sikerült, és gyönyörűbb lett, mint amire számítottam.

Sienna: Én is az összhangot emelném ki. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy milyen könnyedén, gördülékenyen zajlott a közös alkotás.

Kinek ajánljátok a könyvet? Például én, aki ebben a témában kisgyermek - cipőben járok, bátran a kezembe vehetném?

Bettina: Minden nőnek. Tudom, ez elég tág célcsoport, de tényleg mindenki megtalálja benne a maga tanulságát. Számos témát érintünk, bizalom, intuíció, párkapcsolat, érzések megélése, elnyomása stb., amelyek mindenki életébe hozhatnak változást. Kezdő önfejlesztők éppúgy a kezükbe vehetik, mint a már jártasabbak.

Sienna: Ha úgy érzed, gyermekcipőben jársz ezen a területen, akkor szerintem neked különösen sokat adhat a napló. ;) De persze mindenkinek, aki szeretné megismerni saját magát, felfedezni a nőiségében rejlő erőt.

Milyen élményeitek vannak a közös munkával kapcsolatban? Várható több olyan mű, melyet együtt írnátok meg? 

Bettina: Igen, tervezünk még közösen alkotni. Én személy szerint már nagyon várom. Szeretem, ha egy munka ennyire élvezetes és gördülékeny.

Sienna: Igen, még rengeteg ötlet lapul a tarsolyunkban. ;)

Ezúton kívánok további sok sikert a szerzőknek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, Sienna és Bettina hivatalos Facebook-oldalán több érdekességre bukkanhattok, a Nőiességnapló pedig az Álomgyár Könyvesboltjában vásárolható meg!

Írta: Isabel

A szerző, akit egy álom ihletett meg - Interjú Alan Dave Darellel

 

 

A Bújj - Bújj a Muselière Alkotói Csoport tollából származó novelláskötet, amely sokszínűbbnél sokszínűbb történeteket tartalmaz. Mindig izgatott leszek attól, ha több szerző alkot valamit együtt, mivel egy zsáneren belül több látásmódot és gondolatot is megismerhetek! 

Ezúton szeretném megköszönni az interjúra adott lehetőséget a szerzőknek!

Pár szóban összefoglalnátok a Muselière Alkotói Csoport lényegét?

ADD: Van pár jó történetünk. A Muselière tagjait a jó történetek iránti szerelem köti össze, és az, hogy ezeket a történeteket meg is akarjuk osztani másokkal. Hasonlóképp gondolkodunk az írásról, mégis egészen máshogy nyúlunk hozzá. Ez megkönnyíti a közös munkát.

Honnan jött az alapkoncepció és mi a fő motivációtok?

ADD: Már régebben is dolgoztam együtt többekkel a csoportból. Jó volt velük a munka, bár abból a projektből egyelőre nem lett semmi. Egyelőre! Estell Ivyval, most fogtunk bele egy egészen nagy közös munkába. Folyamatosan jönnek az újabb és újabb koncepciók, amikben látunk perspektívát. Aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem, ez talán nem is olyan lényeges, mint maga a közös munka és a közös gondolkodás.

Szeretnénk minél több emberhez eljutni. Bebizonyítani, hogy jó történeteket, nem csak a mai mainstream íróktól lehet olvasni. Aztán idővel persze jó lenne mainstream írónak lenni.

Hogyan válogattátok össze a csoport tagjait? Esetleg van lehetőség a csatlakozásra?

ADD: Eredetileg baráti alapon kezdődött a dolog. Aztán barátok barátai alapon. Bevehetem még őt? Jókat ír? Persze.

A Búj - Búj fantasy -thriller, teljesen egyedi elemekkel. Honnan merítettetek ihletet?

ADD: A többiek nevében nem tudok nyilatkozni. A Sötétség ura egy álomból ihletődött, pedig nálam ritka az ilyesfajta ihletődés, talán ez az egyetlen ilyen történetem. Nyilván sokat kellett alakítani rajta, beleilleszteni Jouwenbe, a világba, ahol a fantasy történeteimet írom. Az ötletek meg folyamatosan jönnek. Mindenhonnan. Emberek, helyek, tárgyak, események, dalok, érzetek. Ezek mind alapját szolgálhatják egy történetnek.

Mennyire volt nehéz összehangoltan alkotni? Megbeszéltetek részeket írás közben vagy mindenki szabad kezet kapott?

ADD: Szabad kezet kaptunk. Nekem az egyik feltételem volt, hogy akkor dolgozom, ha azt írok, amit akarok. A sötétség volt meghatározva, mint téma. Ez azért bőven kimeríti a szabadság fogalmát.

Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok?

ADD: Minden történet megírása élmény és tapasztalat. Mivel csak egy apró ötletből, csak egy magból dolgozom, nagyon meglepő tud lenni néha a végeredmény. Nagyon sokszor meglepnek a saját szereplőim, és nagyon sokat tudok tőlük tanulni a világról, az írásról, de leginkább magamról.

Elsősorban kinek ajánlanátok a kötetet? Alkalmas azok számára is, akik csak most ismerkednek a magyar szerzők munkásságával?

ADD: Ha szeretik a fantasyt, akkor nyilván. Attól még mert valami magyar, nem lesz sem jobb, sem rosszabb. Persze az angol piac lényegesen nagyobb, és hozzánk már megszelektálva jut el. De az, hogy ide a külföldön már befutott művek jutnak el, ez azt az érzetet keltheti, hogy na ott minden jó, az nem jelenti azt, hogy itt nincsenek olyan művek, amik méltók, vagy méltók lennének a nagy karrierre. Csak itt kisebb a szelekció, könnyebb belefutni rosszabb olvasmányokba. És ez egyfajta félelmet generál. De a Bújj-Bújjtól nem kell félni. Ha valaki nyitott a fantasyra, a horrorra, akkor biztos vagyok benne, hogy nem egy novellát fog itt találni, ami magával ragadja.

Kinek mi volt a legkedvesebb emléke a munka során?

ADD: Nekem jólesett, hogy a többiek bíznak bennem. Én nem akartam a második kötetbe írni, (igen lesz második kötet) mert az nem az én műfajom lesz, de az első után nagyon bíztattak a többiek, hogy, deeee mindenképp próbáljam ki magam ebben a zsánerben is.

Magánemberként mennyire sikerült megismernetek egymást? Kötettek ismeretségek?

ADD: Van, akit jobban, másokat kevésbé, akad, akit egyáltalán nem ismerek. Estell Ivyvel nagyon régóta jóban vagyunk, Ronnie W. A. is régi barátom, elsősorban velük mélyült el a kapcsolatom, mondhatni ők az origói ennek a közegnek, de Gergővel, a szerkesztővel is ismertük egymást régebbóta, és vele sokat javított a kapcsolatunkon a közös munka (legalábbis én így érzem, remélem ő is).

Mire számíthatunk tőletek legközelebb? Terveztek folytatást?

ADD: Lesz folytatás. Ha be tudom fejezni határidőre, amit ígértem, akkor benne is leszek a következő Muselière kötetben. Ezt nem ígérem, mint mondtam, nem az én zsánerem, és ez megnehezíti a munkát. Egy romantikus antológia lesz, bízom benne, hogy a műfaj igényeinél jobb minőségű szövegekkel.

De én emellett, most rengeteg más projektben is benne vagyok. Írok két filmet, egy rövidfilmet és egy nagyjátékfilmet is, remélhetőleg mind a kettő eljut majd a forgatásig. Emellett pedig Jouwen világát bővítem egy regénnyel, ami a testvéri szeretetről, az elvesztésről, gyászról, feldolgozásról szól egy szaftos, sárkányos, háborús fantasy köntösben.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónak!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek az író hivatalos Facebook - oldalát, vagy látogass el honlapjára!

Írta: Isabel

A szerző, aki ha csak tud, ír - Interjú Szemán Zoltánnal

 

A Bújj - Bújj a Muselière Alkotói Csoport tollából származó novelláskötet, amely sokszínűbbnél sokszínűbb történeteket tartalmaz. Mindig izgatott leszek attól, ha több szerző alkot valamit együtt, mivel egy zsáneren belül több látásmódot és gondolatot is megismerhetek! 

Ezúton szeretném megköszönni az interjúra adott lehetőséget a szerzőknek!

Pár szóban összefoglalnátok a Muselière Alkotói Csoport lényegét? 

Sz. Z.: Én úgy vélem, a Museliére is olyan, mint bármely más alkotói közösség. Habár én csak úgy belecsöppentem a csoportba…

Honnan jött az alapkoncepció és mi a fő motivációtok?

Sz.Z.:A koncepció már készen volt, mire én csatlakoztam a csoporthoz, szóval, csak igazodtam a többiekhez. Személyesen csupán egyetlen motivációm volt: szeretek írni. Ja, és igyekszem minden lehetőséget megragadni az írásra.  

Hogyan válogattátok össze a csoport tagjait? Esetleg van lehetőség a csatlakozásra?

Sz.Z.: Engem egy aktív csoporttag hívott meg. Kérdezte, hogy nincs-e kedvem írni egy horrornovellát. Naná, hogy igent mondtam. Én úgy tudom, hogy nem tilos a tagfelvétel, viszont, azt hiszem, az admin igyekszik kordában tartani a taglétszámot. Sajnos, manapság gyakran megesik, hogy éppen a túl sok tag miatt úgymond „felhígul” a csoport, elindul a széthúzás, és ezáltal egy idő utána a csoport funkcionálisan befejezi a pályafutását.

A Bújj - Bújj fantasy - thriller, teljesen egyedi elemekkel. Honnan merítettetek ihletet?

Sz.Z.:Őszinte leszek: sejtelmem sincs. Amikor értesültem erről a lehetőségről, egyszerűen csak beugrott a novellám alapsztorija, és két nappal később már küldtem is bétázásra a kéziratot.

Mennyire volt nehéz összehangoltan alkotni? Megbeszéltetek részeket írás közben vagy mindenki szabad kezet kapott?

Sz.Z.:Szerintem ebben a kérdésben én leszek a fekete bárány, mert én bizony csak elkezdtem írni, nem törődve se királlyal, se huszárral… 

Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok?

Sz.Z.:Megtudtam magamról, hogy nem vetem magam a tengerbe, ha a szerkesztő belejavít a munkámba. Oké, a viccet félretéve: viszonylag ritkán dolgozom együtt másokkal. Én kicsit amolyan magányos farkas vagyok, de határozottan tetszett, hogy ezúttal nem csak az én nevem szerepel minden novellacím felett, és hogy átengedhetem valakinek (a szerkesztőnek) a kormányrudat a publikálás és marketing terén. Hiszed vagy sem, egy nem kiadónak dolgozó szerző esetében e két dolog sokszor legalább annyi időt, energiát emészt fel, mint a mű megírása.

Elsősorban kinek ajánlanátok a kötetet? Alkalmas azok számára is, akik csak most ismerkednek a magyar szerzők munkásságával?

Sz.Z.:Nehéz kérdés, mert éppen a novellák vegyessége az, ami miatt azt mondanám, hogy egyszerre ajánlanám a zsánerrel még csak ismerkedőknek és a már rutinosabb olvasóknak. A kötetben akad olyan mű, ami inkább a véres jelenetekre koncentrál, míg a másik a pszicho-thriller felé hajlik. 

Kinek mi volt a legkedvesebb emléke a munka során?

Sz.Z.:Nekem az a rész tetszett leginkább, amikor már a borítóról folyt a vita. Oké, igazából nem volt vita, mert a tervezeteket látva, legfeljebb olyanok hangzottak el, hogy: „Hú!”, „Azta!”, „De tök jó!” és hasonlók.

Magánemberként mennyire sikerült megismernetek egymást? Köttettek ismeretségek?

Sz.Z.:Sok szerzőt már ismertem, de például Gergővel, a szerkesztővel még sosem dolgoztam együtt. Részemről kicsit nehézkes az ismeretségkötés, már csak a távolság miatt is, mivel lassan tizennyolc éve, hogy Új Zélandon élek.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni Zoltánnak!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek az író hivatalos Facebook - oldalát, vagy regényeit többek között a Google Play oldalán!

Írta: Isabel

Az írónő, aki tanulási folyamatként is tekint a novellaírásra - Beszélgetés Remy Dalmore - ral

 

A Bújj - Bújj a Muselière Alkotói Csoport tollából származó novelláskötet, amely sokszínűbbnél sokszínűbb történeteket tartalmaz. Mindig izgatott leszek attól, ha több szerző alkot valamit együtt, mivel egy zsáneren belül több látásmódot és gondolatot is megismerhetek!
Ezúton szeretném megköszönni az interjúra adott lehetőséget a szerzőknek!

Pár szóban összefoglalnátok a Muselière Alkotói Csoport lényegét? 

R.D.: A Museliére egy olyan csoport, ahol az írók egy-egy történet erejéig a „saját” zsánerükön kívülre is kalandozhatnak, és a közösség ereje segíti őket abban, hogy a művük minél szélesebb körben eljusson az olvasókhoz. Remek lehetőség számunkra, hogy zsánerspecifikusan tudjunk újat mutatni, hiszen normál körülmények között például egy romantikus írótól nem számítanak horrortörténetre az olvasók. Viszont a Bújj-bújj zsánere – és a többi, tervezett köteté is – egyértelműen meghatározott, ezáltal lehetőséget kapnak az olvasók arra, hogy más oldalról ismerjék meg a kedvenc írójukat.

Honnan jött az alapkoncepció és mi a fő motivációtok?

R.D.: Az alapkoncepció egyben a motiváció is: megfelelő írástechnikai szintű, változatos stílusú és cselekményű írások kerüljenek egy kötetbe, ahol minden olvasó megtalálhatja a maga kedvencét. 

Hogyan válogattátok össze a csoport tagjait? Esetleg van lehetőség a csatlakozásra?

R.D.: Leginkább meghívásos alapon történik a válogatás, Gergő igyekszik olyan írókkal dolgozni, akik megbízhatóak, tartják a határidőket, a szerkesztés során kompromisszumkészek és nem mellesleg elhivatottak az írás, alkotás iránt. 

A Bújj - Bújj fantasy - thriller, teljesen egyedi elemekkel. Honnan merítettetek ihletet?

R.D.: Az ihlet bárhonnan jöhet, egy képről, egy zene hallatán, vagy akár egy jó könyv is inspirálhat minket arra, hogy továbbgondoljunk, esetleg más szemszögből mutassunk meg egy történetet. De a legjobb inspiráló közeg a való élet, aki rendszeresen néz híradót, előbb-utóbb képes összeállítani a saját krimi- vagy horrortörténetét. 

Mennyire volt nehéz összehangoltan alkotni? Megbeszéltetek részeket írás közben vagy mindenki szabad kezet kapott?

R.D.: A zsáner adott volt, ezen kívül szabad kezet kaptunk. Természetesen fontos elvárás volt a minőség, amire Gergő és a csapata garanciát jelentett. Bár a saját történetét mindenki maga alkotta meg, az írók maximálisan támogatták egymást, és a szerkesztés végére igazi csapatfeeling alakult ki.

Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok?

R.D.: Ezt a történetet már régóta dédelgettem magamban, így nagyon örülök, hogy  lehetőséget kaptam Gergőtől a publikálására. Mivel nem vagyok novellista, így jó alkalom volt a tanulásra és gyakorlásra, hogy szűk keretek közé szorítsam a cselekményt. A közös munka mindig nehéz, ha az ember idegenekkel dolgozik, de a magam részéről elmondhatom, hogy pozitívan csalódtam. Hamar eljutottunk az „én-tudat”-tól a „mi-tudat”-ig, és onnantól képesek voltunk összetartó csapatként funkcionálni.

Elsősorban kinek ajánlanátok a kötetet? Alkalmas azok számára is, akik csak most ismerkednek a magyar szerzők munkásságával?

R.D.: Természetesen alkalmas a kötet azok számára, akik most ismerkednek a magyar szerzők munkáival, mert a novellák nem egykaptafára íródtak, így bárki megtalálhatja magának a kedvencét a művek között. Mivel nagyon változatos a novellák stílusa, ezért úgy gondolom, hogy bárkinek ajánlható, aki szereti a borzongást.

Kinek mi volt a legkedvesebb emléke a munka során?

R.D.: Amikor először kézbe vehettem fizikai valójában a kötetet.

Magánemberként mennyire sikerült megismernetek egymást? Köttettek ismeretségek?

R.D.: Én az írók java részét már ismertem, így új kapcsolatként Gergőt tudnám kiemelni, akiről a közös munka kezdetéig szinte semmit nem tudtam. Nagyon örülök, hogy őt megismerhettem, azóta is rengeteget segít nekem, amit ezúton is köszönök szépen neki. Magánemberként szintén számíthatok rá, bármilyen problémám van, azonnal a magáénak érzi és próbál segíteni. Azt gondolom, hogy egy kivételes ember, és az ő személye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy kicsit családként tekintsünk a Museliérre.

Mire számíthatunk tőletek legközelebb? Terveztek folytatást?

R.D.: A Museliére megy tovább a maga útján, ha jól tudom, romantikus antológia következik. Ebben a kötetben nagy valószínűség szerint a nekem nem jelenik meg művem, mivel elég kaotikus időszakot élek. Határidős munkáim vannak, tanulok, és ha csak tehetem, önkéntes munkát is végzek a saját munkám mellett. Számomra egy novella megírása komoly erőpróba, és semmiképpen sem kétperces folyamat. Szeretek olyan művet kiadni a kezemből, amit én magam is szívesen elolvasnék, és a jelenlegi helyzetemben nem biztos, hogy rá tudok áldozni ennyi időt a novellaírásra. De a többieknek szurkolok, nagyon tehetséges írók vannak a csapatban, akik remek történeteket alkotnak, és biztos vagyok abban, hogy a Museliére következő antológiája hatalmas siker lesz majd. 

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek hivatalos Facebook - oldalát, vagy regényeit a Delta Vision Kiadó gondozásában!

Írta: Isabel

A szerző, akit egy hangyaboly ihletett meg - Beszélgetés Ronne W.A. írónővel, a Bújj - Bújj egyik szerzőjével

A Bújj - Bújj a Muselière Alkotói Csoport tollából származó novelláskötet, amely sokszínűbbnél sokszínűbb történeteket tartalmaz. Mindig izgatott leszek attól, ha több szerző alkot valamit együtt, mivel egy zsáneren belül több látásmódot és gondolatot is megismerhetek!

Ezúton szeretném megköszönni az interjúra adott lehetőséget a szerzőknek!

Pár szóban összefoglalnátok a Muselière Alkotói Csoport lényegét? 

Ronnie: A Muselière egy francia szó, a jelentése szájkosár. Igen, igen, ez Gergő... Bár a csoportot többen alapítottuk, azt kell mondanom, hogy Gergő a lényege ennek. Biztos kézzel fogott össze minket. Nélküle nem lennénk egy csapat.

Honnan jött az alapkoncepció és mi a fő motivációtok?

Ronnie: Együtt akartunk írni, megjelenni, minőségi novellákat írni, és nem utolsó sorban tanulni egymástól.

Hogyan válogattátok össze a csoport tagjait? Esetleg van lehetőség a csatlakozásra?

Ronnie: Az ismerőseink közül kerestünk tagokat első körben. Utána sorban jöttek az ajánlások. Gergő szigorúan vette a jelentkezéseket, a tagok előszűrőn mentek át, és csak azok publikálhattak, akik minőségileg megfelelő novellát adtak le. Csatlakozásra továbbra sincs lehetőség, a tagokat mi hívjuk meg.

A Bújj - Bújj fantasy - thriller, teljesen egyedi elemekkel. Honnan merítettetek ihletet?

Ronnie: A novellám alapötletét egy hangyaboly adta. Szinte bármiből képes vagyok ihletet meríteni.

Mennyire volt nehéz összehangoltan alkotni? Megbeszéltetek részeket írás közben vagy mindenki szabad kezet kapott?

Ronnie: Szabad kezet kaptunk. A novellák egy része a Gabo kiadó horrorpályázatára készültek, köztük az enyém is. Nem vagyok nagy novellás, ez a második novella, amit írtam. Nem éreztem még rá a novellák ízére, szerintem én mindenből képes lennék regényt írni.

Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok?

Ronnie: Szerkesztővel dolgozni nagyon közeli kapcsolatot jelent. Egy szerkesztő nem csak olvas, kötekedik (persze ezt csak mi, szegény áldozatok érezzük így J ), ötletel veled, hanem a bőröd alá mászik, megismer annyira, hogy tudja előre, mit gondolsz, mit írnál a következő mondatodba. Nekem ez a kedvenc részem minden esetben. Nagyon sokat lehet tanulni javítás közben, és bár Gergő nem az a fajta szerkesztő, aki szeret tanítani, mert nem sok türelme van hozzá, mégis sikerült most is rengeteg fogást ellesni tőle.

Elsősorban kinek ajánlanátok a kötetet? Alkalmas azok számára is, akik csak most ismerkednek a magyar szerzők munkásságával?

Ronnie: Mindenkinek ajánlom. A kötet zsáneren belül nagyon vegyes. Mindenki találhat benne megfelelő novellát. A címadó novella, illetve a Bárd weirdbe hajló igazi horror. Remy Dalmore és M. Z. Chapelle novellái inkább véres thrillerek, Anita Boza Tripje igazi X-aktás hangulatával varázsol el. Estell Ivy az űrbe repít minket, hogy megmutassa, ott is leselkedhet ránk veszély. Szemán Zoli novellája igazán borzongató, és ott van Alan Dave Dareltől a Sötétség ura, ami egyetlen csepp romantikával megvette a női olvasókat.

Kinek mi volt a legkedvesebb emléke a munka során?

Ronnie: A legeslegvége. Amikor elkészült már a kézzelfogható kötet. Alig várom, hogy további Muselière antológiákat tehessek majd a Bújj-Bújj mellé. 

Magánemberként mennyire sikerült megismernetek egymást? Köttettek ismeretségek?

Ronnie: A csoportból már mindenkit ismertem előzőleg is. Nagyszerű csapatot hoztunk össze, a közös munka meglepően könnyen ment.

Mire számíthatunk tőletek legközelebb? Terveztek folytatást?

Ronnie: A Bújj-Bújjos novellámon kívül mostanában a regényemen dolgoztam. Ha minden igaz, nemsokára a kezemben foghatom. A róka vére címen jelenik meg a Delta Vison kiadó gondozásában. Ezen kívül is vannak még terveim, rendületlenül írom a regényem folytatását, illetve már érkeznek be a következő projektünkhöz a novellák. A Muselièreről legközelebb decemberben hallhattok, akkor érkezünk újabb antológiákkal. Ezúttal romantikus novellákat publikálunk.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek az Ronnie hivatalos Facebook - oldalát!

Írta: Isabel

Interjú a Bújj - Bújj grafikusával - Beszélgetés Estell Ivy szerzővel

 

A Bújj - Bújj a Muselière Alkotói Csoport tollából származó novelláskötet, amely sokszínűbbnél sokszínűbb történeteket tartalmaz. Mindig izgatott leszek attól, ha több szerző alkot valamit együtt, mivel egy zsáneren belül több látásmódot és gondolatot is megismerhetek!
Ezúton szeretném megköszönni az interjúra adott lehetőséget a szerzőknek!

A Bújj - Bújj fantasy - thriller, teljesen egyedi elemekkel. Honnan merítettetek ihletet?

E.I.: Az első novellámnak egy álom volt az alapja, a másodiknál pedig egy általam kitalált, alternatív világban játszódó történetemből vettem a főszereplőket, akik a háttérsztorijuk szerint sokat kalandoztak az űrben fiatalon. Az egyik ilyen kalandjukat fejtettem ki bővebben.

Mennyire volt nehéz összehangoltan alkotni? Megbeszéltetek részeket írás közben vagy mindenki szabad kezet kapott?

E.I.: Nem volt megbeszélt téma, csak a műfajban egyeztünk meg, utána mindenki szabad kezet kapott. 

Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok?

E.I.: Megismertem új írókat, és összejött egy jó kis csapat. Ez volt az első mélyebb szerkesztésem, úgyhogy az újraírás kínjával együtt ez is jó tapasztalás volt, úgy érzem sokat fejlődtem tőle. Na meg a kötet alakulása közben megesett pár emlékezetes ökörködés… :D Nekem külön élmény volt a borítón meg a tördelésen dolgozni, mint rájöttem, az utóbbi remekül passzol az OCD-hajlamomhoz.

Elsősorban kinek ajánlanátok a kötetet? Alkalmas azok számára is, akik csak most ismerkednek a magyar szerzők munkásságával?

E.I.: Talán fura, de nem feltétlenül a horror/thriller műfaj kedvelőinek ajánlanám, mert a legtöbb írás nem olyan ijesztő, mint azt hiszik sokan. Bárkinek ajánlom, aki csak épp bemerészkedne erre a területre, mert jó kis vegyes kóstolót kap belőle, és megismerhet pár új magyar írót is.

Kinek mi volt a legkedvesebb emléke a munka során?

E.I.: Ez alaposan ki fog lógni a sorból, de nekem a borító készítése :) Nagyon hamar sikerült összehozni, és mai napig nagy szerelem, főleg a nyomtatott verzión. Egy álmom vált valóra azzal, hogy végre kézbe foghattam így az alkotásom.

Magánemberként mennyire sikerült megismernetek egymást? Köttettek ismeretségek?

E.I.: A legtöbb íróval már ismertük egymást, vannak közöttük nagyon jó barátaim, de jó volt új emberekkel is összeismerkedni, olvasni tőlük. Sose lehet tudni, mit hoz a jövő az ilyen kapcsolatoknál.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni Estellnek! A borító nekem is az egyik kedvencem ebben a zsánerben!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket,  további érdekességekért keressétek az írónő hivatalos Facebook - oldalát!

Írta: Isabel

Az írónő, akit a filmek ihlettek novellája során - Interjú M.Z.Chapelle írónővel

 

A Bújj - Bújj a Muselière Alkotói Csoport tollából származó novelláskötet, amely sokszínűbbnél sokszínűbb történeteket tartalmaz. Mindig izgatott leszek attól, ha több szerző alkot valamit együtt, mivel egy zsáneren belül több látásmódot és gondolatot is megismerhetek!

Ezúton szeretném megköszönni az interjúra adott lehetőséget a szerzőknek!

A Búj - Búj fantasy -thriller, teljesen egyedi elemekkel. Honnan merítettetek ihletet?

M.Z.C.: Ez az első thriller novellám. Ezt a műfajt sokkal jobban ismerem filmvásznon, mint könyvek útján, ezért számomra inkább filmes inspirációk jöttek az írás során. Hétköznapi helyszínt szerettem volna, kicsit kifordított személyiségekkel (és egy majdnem kifordított macskával xD)

Mennyire volt nehéz összehangoltan alkotni? Megbeszéltetek részeket írás közben vagy mindenki szabad kezet kapott?

M.Z.C.: Bizonyos formai keretek között szabad kezet kaptunk, ami az elején bennem sok bizonytalanságot szült azzal kapcsolatban, mennyire illik a novella a koncepcióba, mennyire állja meg a helyét a többieké mellett. Utólag azt gondolom, éppen ez a téma-szabadság adja a kötet sokszínűségét, hogy minden olvasó megtalálhatja benne a kedvencét.

Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok?

M.Z.C. Nagyon örülök, hogy kipróbálhattam magam ebben a zsánerben, hogy profi szerkesztést kaphatott a novellám. Imádom, hogy egy ilyen színes és izgalmas könyvben szerepel az írásom. Az elmúlt két évben tudatosan építem és bővítem az írói tapasztalataimat, a Bújj-Bújj pedig egy fontos állomás ezen a téren. 

Elsősorban kinek ajánlanátok a kötetet? Alkalmas azok számára is, akik csak most ismerkednek a magyar szerzők munkásságával?

M.Z.C.: Mindenkinek, aki szereti a borzongás. És azoknak is, akik azt hiszik, hogy nem! Biztos vagyok benne, hogy bárki is olvas bele a kötetbe, talál olyat, ami megragadja (és nem ereszti :)).

Kinek mi volt a legkedvesebb emléke a munka során?

M.Z.C.: Amikor végre sikerült címet adnom a novellámnak.

Magánemberként mennyire sikerült megismernetek egymást? Köttettek ismeretségek?

M.Z.C.: Azt hiszem, szakmai és baráti kapcsolatok is alakultak a kötet elkészülte során. Örülök, hogy ilyen tehetséges írókkal együtt jelenhettem meg, és Pálffy Gergő szerkesztői munkájáért is hálás vagyok. 

Mire számíthatunk tőletek legközelebb? Terveztek folytatást?

M.Z.C.: A következő Muselière antológia várhatóan az év végén jelenik meg. Dupla kötettel készülünk, részben klasszikus, részben LMBT tematikájú írásokkal.    

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek hivatalos Facebook - oldalát!

Írta: Isabel

A szerző, akit vonzanak a kihívások - Interjú Boza Anitával

A Bújj - Bújj a Muselière Alkotói Csoport tollából származó novelláskötet, amely sokszínűbbnél sokszínűbb történeteket tartalmaz. Mindig izgatott leszek attól, ha több szerző alkot valamit együtt, mivel egy zsáneren belül több látásmódot és gondolatot is megismerhetek!

Ezúton szeretném megköszönni az interjúra adott lehetőséget a szerzőknek!

Pár szóban összefoglalnátok a Muselière Alkotói Csoport lényegét? 

Anita: A Museliére egy többféle zsánerben alkotó, kezdő és már publikált írókat összefogó közösség. Annak ellenére, hogy többen most „találkoztunk” először, a közös munka gördülékenyen és flottul ment, a Bújj-bújj pedig egy olyan kötet lett, amire mindannyian büszkék lehetünk.

Honnan jött az alapkoncepció és mi a fő motivációtok?

Anita: Az alapkoncepcióról Gergőt kellene megkérdezni, az én személyes motivációm az volt, hogy kipróbáljam magam olyan zsánerben is, amiben nem sűrűn szoktam írni, vonzott a kihívás, hogy tudok-e valami élvezhető thrillert letenni az olvasók elé. 

Hogyan válogattátok össze a csoport tagjait? Esetleg van lehetőség a csatlakozásra?

Anita: Engem Gergő hívott, olvasta egy korábbi novellámat és ismerte a már megjelent könyveimet. Átbeszéltük, mi az elvárása, átgondoltam, menne-e és arra jutottam, mindenképp megpróbálom. Nagyon örülök, hogy így döntöttem.

A Bújj - Bújj fantasy - thriller, teljesen egyedi elemekkel. Honnan merítettetek ihletet?

Anita: Én bárhonnan tudok ihletet meríteni. A Trip című novellámnál elkezdtem gondolkodni, ötletelni, és akkor eszembe jutott a repülőgéptemető, a katonaság, onnan meg adta magát a többi. Nem tagadom, vért izzadtam írás során, alaposan utána kellett néznem mindennek, de úgy érzem, maximálisan megérte a ráfordított energia.

Mennyire volt nehéz összehangoltan alkotni? Megbeszéltetek részeket írás közben vagy mindenki szabad kezet kapott?

Anita: Minden meglepően gördülékenyen ment. Mindenki időre elkészült a novellájával, Gergő biztos kézzel fogta össze a csapatot. Mi Remy Dalmore-ral rendszeresen bétázunk egymásnak, most se volt ez másképp, nagyon szépen köszönöm neki és a többi bétámnak is, hogy segítettek kigyomlálni a hibákat az írásomból. Minden munka során izgalmas kérdés, hogy az író és a szerkesztő egymásra tud-e hangolódni, ezen nagyon sok minden áll vagy bukik. Jelen esetben Gergővel abszolút megtaláltuk a közös hangot, élveztem vele a szerkesztést.

Milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtatok?

Anita: A novellák és én… még mindig csak barátkozunk egymással. Nagyon örültem a lehetőségnek, mindig megragadom az alkalmat, ha tanulhatok az írás során. Úgy álltam neki, hogy a thriller/horror nem az én zsánerem, mondtam Gergőnek, ha nagyon nem megy, nem haragszom meg, ha kihagy a kötetből. De ő kezdettől töretlenül hitt bennem, amiért nem lehetek elég hálás neki. 

Elsősorban kinek ajánlanátok a kötetet? Alkalmas azok számára is, akik csak most ismerkednek a magyar szerzők munkásságával?

Anita: A Bújj-bújjban rejtélyes, nyomozós, misztikus, torokszorító hangulatú történetek vannak. Remekül kiegészítik egymást, változatosak és arra késztetik az olvasót, hogy többször végiggondolja őket. Bátran olvassa el mindenki, aki szereti a thriller és horror zsánert, de azok is megkockáztathatják az olvasást, akik az írókat eddig más zsánerekből ismerték, mert nem okoznak csalódást.

Kinek mi volt a legkedvesebb emléke a munka során?

Anita: Az éjszakába nyúló beszélgetések, a korrektúrázás és amikor először olvashattam el a többiek novelláját.

Magánemberként mennyire sikerült megismernetek egymást? Köttettek ismeretségek?

Anita: Az írók egy részét ismertem korábbról, Remy Dalmore a legjobb barátom, Szemán Zolival szintén nagyon jóban vagyunk, rájuk bármikor bármiben számíthatok. Gergőt emelném ki azok közül, akikkel a Museliére kapcsán ismerkedtem meg, úgy érzem, vele túlléptünk az író-szerkesztő kapcsolaton, sőt, a haverságon is, avagy „this is the beginning of a beautiful friendship”.

Mire számíthatunk tőletek legközelebb? Terveztek folytatást?

Anita: A Museliére legközelebb romantikus antológiával jelentkezik, a munka már folyik. Az én időmbe egyelőre úgy tűnik, nem fér most bele a novellázás, a végső simításokat végzem az egyik regényemen, amit aztán adok le a kiadónak, illetve nekiálltam egy új regénynek, amivel nyárra el szeretnék készülni. Ezek mellett család, munka, állatmentés – ha egy nap 48 órából állna, nekem az se lenne elég, de kezdek rájönni, nem szabad kizsigerelni magunkat, szóval, próbálunk kikapcsolódni is, járunk túrázni a családdal. Természetesen a Museliére tagjai bármikor bármiben számíthatnak rám, legyen szó bétázásról vagy pár lelkesítő szóról, és nagyon remélem, a romantikus antológia fogadtatása is a Bújj-bújjhoz hasonlóan jó lesz. 

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni Anitának!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek az írónő hivatalos Facebook - oldalát, vagy regényeit többek között a Bookline oldalán!

Írta: Isabel

Beszélgetés a Muselière Alkotói Csoport egyik alapítójával - Interjú Pálffy Gergő szerkesztővel

A Bújj - Bújj a Muselière Alkotói Csoport tollából származó novelláskötet, amely sokszínűbbnél sokszínűbb történeteket tartalmaz. Mindig izgatott leszek attól, ha több szerző alkot valamit együtt, mivel egy zsáneren belül több látásmódot és gondolatot is megismerhetek!

Ezúton szeretném megköszönni az interjúra adott lehetőséget a szerzőknek, illetve Pálffy Gergő szerkesztőnek is!

Pár szóban összefoglalnátok a Muselière Alkotói Csoport lényegét? 

P.G.: Számomra a Muselière egy nagy család, tele nagyszerű írókkal.

Honnan jött az alapkoncepció és mi a fő motivációtok?

P.G.: Régóta tervben volt egy hasonló csoport létrehozása. Viszonylag régi motoros vagyok, aktív írós éveimben sok csoport tagja voltam. Mindig felvillanyozó, inspiráló egy közösségben alkotni, együtt dolgozni másokkal, valami nagyszerűt létrehozni. Egy olyan csoportot szerettem volna – és véleményem szerint sikerült is – létrehozni, ahol igazán baráti a légkör, tanulhatunk egymástól és ezáltal fejlődhetünk.

Hogyan válogattátok össze a csoport tagjait? Esetleg van lehetőség a csatlakozásra?

P.G.: Ronnie W. A. és jómagam alapítottuk a csoportot, a további tagok ajánlás alapján kerültek be. Nem vakon válogattunk, olyan szerzőket kerestünk, akik megfelelő írástechnikai szinten állnak, olvastunk már tőlük, és látszott az eddigi munkájukból, hogy igényesek, illetve nem ugranak kútba attól, ha szerkesztik őket.

Csatlakozásra nincs lehetőség, az íróinkat minden esetben mi hívjuk meg.

A Bújj - Bújj fantasy-thriller, teljesen egyedi elemekkel. Honnan merítettetek ihletet?

P.G.: Mindenből meríthetünk ihletet. Elég kimennünk az ajtón, kitárnunk az ablakot, vagy sétálunk egyet. Megihlethet egy jó könyv, egy film, egy jelenet bevásárlás közben. Íróként nyitott szemmel kell járnunk, befogadni a világot, a történéseket.

Mennyire volt nehéz összehangoltan alkotni? Megbeszéltetek részeket írás közben vagy mindenki szabad kezet kapott?

P.G.: Szabad kezet kapott mindenki az alkotási szakaszban, a zsánerhez ragaszkodtam egyedül, illetve volt egy hosszmegkötés. A szerkesztés nem volt minden esetben problémamentes, az íróink felétől sajnos búcsút kellett vennünk. Néhány esetben a novella nem érte el azt a minőségi szintet, amit elvártam. Ez nem azt jelenti, hogy rosszak voltak a novellák, mindegyikben láttam egy-egy eredeti ötletet, csupán a megvalósítás, a nyelvi szint, a felépítés, sok esetben a logika nem működött, és ezek javítása hosszadalmas lett volna; pár esetben a szerző nehezményezte a javaslataimat, és visszalépett. Ezen szerzőknek véleményem szerint még gyakorlásra van szükségük publikálás előtt, ennek ellenére végig adott volt a lehetőség a visszatérésre, amennyiben hajlandóak együttműködni.

Elsősorban kinek ajánlanátok a kötetet? Alkalmas azok számára is, akik csak most ismerkednek a magyar szerzők munkásságával?

P.G.: Horrorrajongóknak és egy kicsit a romantikusoknak. A kötet nagyon változatos stílusú, bárki találhat benne neki tetsző novellát.

Magyar szerzők munkáival magyar olvasóként ildomos megismerkedni. Sokan elkönyvelik a magyar szerzőket nem megfelelőként, nem is olvasnak tőlük. Nem értek egyet ezzel. Nagyon sok tehetséges írónk van, és a Muselière fontosnak tartja, hogy felfedezze ezeket a tehetségeket. A lehetőségeinkhez képest igyekszünk bemutatni nektek őket, készülünk interjúkkal, bemutatókkal, szeretnénk a könyvmegjelenéseiket megosztani az oldalunkon, hogy még több emberhez eljusson a hírük. Olvassatok magyart!

Kinek mi volt a legkedvesebb emléke a munka során?

P.G.: A szerkesztés vége. Utána kezdődött az igazi közösségi munka. Estell Ivy készítette a borítót, illetve ő tördelt az instrukcióim alapján. Remy Dalmore, Anita Boza, Susannah Skiethen ( aki akkor csatlakozott a romantikus szekcióhoz) és Ronnie W. A. a legeslegutolsó pillanatig rendületlenül olvastak újra és újra, vadászták a hibákat. Ez a csapatmunka igazán felvillanyozó volt.

Magánemberként mennyire sikerült megismernetek egymást? Köttettek ismeretségek?

P.G.: A tagok egy részét előzőleg már ismertem, a meghívottak jórészével szoros barátságot kötöttünk. Úgy érzem, sikerült egy olyan kis közösséget létrehozni, ahol a tagokkal, legyen bármilyen probléma is, meg tudjuk azt oldani.

Külön kiemelném, hogy a Bújj-Bújjal kapcsolatban ismertem meg Remy Dalmore-t és Anita Bozát. Bár olvastam tőlük már ezelőtt, a nevük nem volt ismeretlen, de nem ismertem őket személyesen. Mint kiderült mindketten nagyszerű írók és nagyszerű barátok.

Mire számíthatunk tőletek legközelebb? Terveztek folytatást?

P.G.: Ez év decemberében egyszerre két romantikus kötettel érkezünk. Nagyon sok szerzőnk fog LMBT novellákat írni, ezeket külön kötetben szeretnénk megjelentetni. Fontosnak tartom, hogy a novellák különleges helyet kapjanak, és éppen ezért külön kötetet. A kérésemnek megfelelően a novellák mindegyike – a romantikus volta ellenére – nem túlzóan szexuális tartalmú, éppen ezért minden korosztály találhat majd magának benne olvasnivalót. A másik kötet klasszikus férfi-nő kapcsolatokkal foglalkozik. A szerkesztési munkában ezúttal nem veszek részt, majd csak a legvégén csatlakozom újra a csapathoz. A romantikus köteteket Ronnie W. A . szerkeszti.

A blog nevében is szeretnék további sok sikert kívánni a szerkesztőnek!

Amennyiben kíváncsi vagy a munkásságára, keresd a Muselière hivatalos Facebook - oldalát!

Írta: Isabel