2020. július 23., csütörtök

A költő, akin keresztül üzennek - Interjú Gipi Tibivel a Gipeszes-versek szerzőjével

Gipi Tibi – Gipszes versek című kötete az Ágenda kiadó gondozásában jelent meg, 2020-ban . A szárnyát próbálgató tehetség, nagyon komoly érzelmek átadására és gondolatok kifejtésére képes, melyet jól tükröznek az alkotásai is.
A kötetet már értékeltem nálunk és most eljött az idő, hogy megismerjétek az alkotót is!

Hogyan ismerkedtél meg a versekkel? Megosztanád velünk az első élményed?

Szia, sziasztok. Üdvözlet minden kedves olvasónak.

Mielőtt belekezdenénk szeretném megköszönni a felkérést a beszélgetésre.

Természetesen, nagyon szívesen mesélek róla:

Általános 6. Osztályt jártam, amikor megismerkedtem a rímeléssel, az akkor kibontakozó underground hip-hop zene által.
Suhancok voltunk, amolyan telepi lázadók, bő, mély ülepű nadrágban, deszkás cipőben, vagy éppen korával a lábunkon. Ebben az időszakokban tetszett meg a rím faragás.

Rap szövegeket írtam, a fájdalom és harag szülte őket. Ahogyan bennem zajlott a változás, valószínűleg úgy lettek ezek elhagyva, elkavarva az idők folyamán. Állítólag meg állták volna a helyüket kiadott lemez formában is, de én szégyelltem felvenni az illetékesekkel a kapcsolatot, hogy zenei pályára lépjek.  18 évesen írtam először érzelmi töltetű verset, ami Édesanyámnak íródott, amolyan köszönet nyilvánításként, mindenért. Aki azt olvasta, az száraz szemmel nem bírta.   

Pedig csak írtam, amit éreztem, pont úgy, mint ahogyan ma is.

Volt példaképed a nagy költők között? Ha igen, ki?

Költők közül nem. Példaképnek, jobban fogalmazva, tanítónak azokat az embereket tartottam akikkel személyes beszélgetéseim alatt úgy éreztem, hogy előrébb visz amit szól, és ha hiteles is volt a  az illető. Valami csoda folytán, mindig éreztem kire kell nagyon figyelnem és kire nem.

Mikor és milyen indíttatásból kezdtél el verseket írni? Mindig ez volt az álmod vagy történt valami, ami erre az útra vitt?

Eme kérdésre már az első pontban, félig válaszoltam.

Kamasz fejjel még, az érzelmeim írásos formája volt minden szöveg illetve vers, amit költöttem. Egyfajta megkönnyebbülést nyújtott ha ki írtam magamból őket vagy ki rajzoltam jót, rosszat.

A Gipszes versek nagyon sokrétű témában íródott.  Hat rá a hazaszeretet, a vallás, az elválás fájdalma többek között. Mi segített rendszerezni önmagadban ezt a sokféleséget?

Nem akartam tudatosan költővé válni, és hozzá kell tegyem, ma sem tartom magam annak. Sokkal inkább definiálnám magam egy eszközként. Eszköz, akin keresztül írnak, üzennek.

Van olyan személy az életedben, akinek sokat köszönhetsz költőként?

Az írás az, ami önmaga elrendezi bennem a dolgokat, amit leírok, az részemmé válik, és helyére is kerül bensőmben. Kivéve, amit a sírig tanulnom kell nekem is, az a Cheiron tanítása.

Mit gondolsz arról a feltevésről, hogy költőként nehezebb érvényesülni, mint regényíróként? Mikor ezt a műfajt választottad, nem volt benned ilyen jellegű félelem?

Amint említettem, nem választottam minden kereszt nehéz, pont ezért csodálatos az élet.

„Ad aspera ad Astra. „ avagy: „Rögös az út a csillagokig. „

Az olvasók hogyan fogadták a művedet? Tudsz arról információt adni, hogy esetleg melyik versed örvend a legnagyobb népszerűségnek körükben?

Pár kivételével, a versek üzenetek az emberiség számára. Nagyon közeli hozzátartozók közül is csak 3 ember őszinte véleményét ismerem. Nem tudok erről bővebben információt adni.

Neked van személyes kedvenced? Ha igen, melyik?

Több is igen, pontosabban, amiket intuíció vezérelve írtam az mindegyik szívem csücske.

Hogyan indult el a szakmai kapcsolatod a kiadóval?

Iminek és kedvesének nagyon hálás vagyok, a munkájukért, segítségükért.

Jó pár kiadónak át küldtem részleteket versekből, mert úgy éreztem arra születtek, hogy segítő kezet nyújtson sokaknak. Az Agenda kiadótól másnap visszahívtak, hogy ők is érdemesnek találták arra, hogy megjelentessék. Így kezdődött gyümölcsöző kapcsolatunk az Agenda kiadóval.

Bár borítód színválasztása nagyon igényes, számomra mégis nehezen olvasható volt az a betűtípus, amit választottatok? Milyen szinten volt beleszólásod a borítótervezésbe?

Teljes egészében magam terveztem a borítót, a betűtípus pedig, az a gyors írásom amivel a füzetbe is írok.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Intuícióim vezetnek, ezért tervek nincsenek. Maximum annyi, hogy még inkább halljam meg ezeket es, hogy minél jobban megismerjem önmagam. Valamint emberségesnek lenni illetve holtig gyakorolni, hogy Emberként viselkedjek. Ez az a cél, és ez még nagyon hosszú út előttem.     

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget!

Áldást, békességet és jó egészséget kívánok mindenkinek!

Ha szeretnétek többet megtudni a szerzőről, látogassatok el az Ágenda Kiadó,  vagy GipiTibi oldalára!

További sok sikert és ihletben gazdag alkotásokat kívánunk!

Írta:Isabel



2020. július 21., kedd

Tomor Anita - Az ovinak vége, irány az iskola!

Tomor Anita neve számomra egyet jelentett a romantikus kortárs irodalommal. Bár ezen alkotások közül nem volt még alkalmam olvasni, igencsak meglepődtem, mikor kiderült számomra, hogy gyerekkönyveket is publikál az írónő. 

Az ovinak vége, irány az iskola! című művére Niky hívta fel a figyelmem és mivel nagyon szeretem a gyerekeknek szóló könyveket, kíváncsian kezdtem el az olvasását!

Az értékelésem előtt szeretném elmondani, mennyire fontosnak tartom azt, hogy olyan gyerekeknek szóló felkészítő könyvek is helyet kapjanak az irodalomban és a polcainkon, melyek segítik a különböző életszakaszok és feladatok közötti frusztráció feloldását. 

Véleményem szerint a változás folyamata szükséges, ám nem egyszerű meglépni; ez pedig a gyerekre különösen igaz. Amikor otthonról óvodába, majd onnan iskolába megy, hatalmas újdonság és nem kevés feszültséggel járhat. Mindezt úgy, hogy erről igazából nem dönt, hanem csak alkalmazkodik az új helyzethez. 
Azok a foglalkoztató, Illetve mesekönyvek, amik ezt igyekszenek enyhíteni, könnyebbé tenni, sok lelki nehézségtől és szorongástól kímélhetik meg a kicsiket.
Anita könyve is ezt célozta meg és el kell ismerjem, meglepetést okozott pozitív értelemben.
Azt nem mondanám, hogy maximálisan elégett vagyok, mivel személy szerint zavart a sok szóismétlés egy oldalon belül, viszont ha figyelembe veszem a korosztályt, akinek ez a kis történet szól,  el tudok tőle tekinteni. 
Amit picit nehezményezek néhány mondatnál, az a szórend. Voltak olyan részek, melyeket magyartalannak éreztem, annak dacára is, hogy a cselekmény egy hat éves gyerek szemszögéből íródott.

Viszont maga a történet nagyon aranyos és életszerű volt. Bár én nem féltem az iskolakezdéstől annak idején, teljesen érthető, hogy sok gyerek igen. Fél, hogy elveszíti a barátait, az ismerős közeget egy ismeretlenre kell cserélnie, ahol mindennek tetejébe még teljesítményt is várnak tőle. Az írónő ezeket a tiszta és gyermeki gondolatokat nagyon szépen megfogalmazta és megoldást is mutat az adott problémára.

A könyvet ezen felül nagyon kedves és szép illusztrációk ékesítik, melyekről az otthoni olvasás során akár át is beszélhetünk a gyerekkel. Nagyon tetszett, hogy erre ekkora hangsúlyt fektettek, hiszen a vizualitás fontos a képzelőerő beindításához. Ráadásul, amit látunk, azt könnyebben el is tudjuk fogadni. 

Azt gondolom, hogy összességében egy jól használható, célját betöltő könyvről van szó. 
Mivel a jelen helyzetben sok kicsi kezdi úgy az első osztályt, hogy nem mehetnek oktatási intézményekbe, javaslom a szülőknek az ilyen jellegű könyvek beszerzését is, mert könnyebbé tehetik a tanulás folyamatát. Jól tudom, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt ez nem mindenhol oldható meg könnyen, de gondoljunk arra: egy könyvet csak egyszer kell megvenni és az utána örökre megmarad. Továbbá, ha ezt egy magyar szerzőtől tesszük, neki is segítünk abban, hogy átvészelje ezt az időszakot.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Pyrus Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel


Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések