Jenei András író könyveit amikor csak tudom, ajánlom nektek, hiszen egy olyan szerzőről van szó, aki bármilyen zsánerben is alkosson képes nyomot hagyni az olvasóiban.
A most következő beszélgetésben szó lesz a legújabb könyvéről és arról is, hogy íróként hogyan látja a magyar irodalom jelenlegi helyzetét! Tartsatok velünk!
Azoknak, akik még nem ismerik a neved, bemutatkoznál, kérlek?
Köszönöm a lehetőséget, hogy „itt lehetek”. :D
Jenei Andrásnak hívnak és ha nagyon tömören kell válaszolnom, akkor onnan indítok, hogy 12 évesen is firkáltam már, de igazán 16 évesen vettem komolyabban az írást. Ekkor még csak inkább verseket fabrikáltam- melyek jelenleg eldugva pihennek egy fiókban- és pár egyperces novellát vetettem papírra. A 2000-es években írtam egy történetet, ami az álmom volt ( bringás mentőegység), ez végül 2009-ben jelenhetett meg nyomtatásban. Ez volt az első könyvem, s ez ma már valóság, még ha nem is úgy, ahogy én elképzeltem.
Aztán 2010 után valahogy megszaporodtak az írásaim. Bár vakon élem mindennapjaim, dolgozok és boldog házasságban is élek, azóta huszon pár könyvet adtam ki-vagy kiadónál, vagy magánkiadásként-, de sokféle zsáner színesíti a palettám. Van életrajzi, van fantasy, horror, de mára már történelmi regény is adhat az olvasóimnak kikapcsolódást.
Ma egy sorozatodat és a legújabb könyved is értékelhettem, amit itt is köszönök. Kezdjük a legfrissebbel, ami pár hónapja jelent meg. Milyen gondolatokkal vágtál bele a „Hol fogantam, ott leszen sírod - avagy a csajági Röcsöge-domb legendája” írásába?
Amikor megszülettek a fantasy könyveim, amiknek majdnem minden tagja „történelmi jellegű” , megkérdezték tőlem: Miért nem írsz igazi történelmi regényt?
Én azt vallottam, hogy az más. Több és mélyebb kutatás kell hozzá, jobban kell ragaszkodni dolgokhoz és dátumokhoz, eseményekhez, én pedig imádom azt, ha szabadon írhatok.
Ám van a szülőfalumnak egy legendája és valahogy zavart, hogy erre, mármint a magyarázatára sehol nem leltem választ. „Ki volt Röcsöge, akiről a falu határában levő domb a nevét kapta?”
Ekkor jött a villám, majd egymásra a gondolataim is. Aztán nem maradt más, nekivágtam a kutatásnak és egyszerűen kerekítettem a történetet…:D
Más volt egy ma is létező faluról, helyről írni és ehhez csak hozzá jött, hogy mindezt úgy, hogy az én történetemben 470 évvel korábbra kellett rakni az időt. A Török hódoltság idejére…
Az írás érdekes volt, izgalmas, majd amikor a szerkesztőmmel- Kiss Ildikóval, akinek itt is köszönöm munkáját- véglegesítettük a szöveget, már tudtam: életem egyik legkeményebb írásán vagyok túl. Vajon mit szólnak hozzá az olvasók? Mit azok, akik ma is Csajágon élnek, ahol ez a Röcsöge – domb van? Tetszik majd vajon azoknak, akik a történelmi regényeket szeretik?
S a regény megszületett…:D
Azok számára, akik még nem halottak a regényről, röviden összefoglalnád?
Nehéz úgy beszélni egy regényről, hogy mondjak is róla, meg ne is…
A történet fő vonala 1552-ben játszódik a Török hódoltságban, a dunántúlon. Mindez egy faluban, amit Csajágnak hívnak az ott élő egyik legismertebb nemesi család miatt. ( Ők a Csajághy-ak)
Érkezik a faluba egy lovászlegény, segít egy lovon a nemes gazda istállójából, pillantása pedig az ott levő cselédlányra, Annára esik. Na és innen indul a történet, ami nemcsak a két fiatal kapcsolatát meséli el, de azt is, hogy a fiú hová kerül onnan, mi lesz Annával és aztán hogy lesz a falu határában levő domb majd a Röcsöge-domb…
Mindezt úgy, hogy én, mint Jenei András közben egy tanárral beszélgetek a jelenben egy vonatúton…
Nagyon fontosnak tartom, hogy ma is szülessenek olyan történelmi regények, amelyeket nyugodtan oda lehet adni az ifjúság kezébe is. Véleményem szerint ez a könyv ilyen. Írás közben szem előtt tartottad, hogy a fiatalabb olvasók számára is értéket adj át?
Én mindig úgy írok, hogy adjak vele az olvasóknak s mindegy, hogy milyen korúak. Itt már jó pár fejezet után jött az, hogy úgy adagoltam az információkat, hogy azt egy fiatalabb korosztály is megértse, emlékezzen rá, esetleg megjegyezze azt. E mellé adtam a legendának a hátteret, s ez volt az, amit megfűszereztem a „mesélő” tanárságával, Kálmán bácsival. Mert ha száraz tényeket közlök, az nemcsak unalmas, de arra ott az internet, ott vannak a lexikonok és senki nem jegyzi meg őket. Így viszont, hogy van vele egy sztori, egy regénybe van beépítve egy néveredet- ami akár lehetett volna így is-, talán többet adok és vele az egykori világ ízét, zamatát, jó és rosszabb, sötétebb oldalait is. Mindezt úgy, hogy a legtökéletesebben törekedtem arra: hiteles legyek és amennyire lehet, valóság és korhű is. Talán az is a cél volt, hogy csak annyira legyen brutális, amennyire a kor megkívánja, de nem túlzó…még ha néha a történelem sokkal zordabb is volt.
Mennyi időt és energiát igényelt a megfelelő információk felkutatása? Mivel Csajág a szülőfalud, volt különleges segítséged?
Két évnyi olvasás, filmnézés, zenehallgatás és más anyagok böngészése van mögöttem. Meg talán az, hogy a „történelmi ízt” már próbálgattam korábban. Valahol azt is leírtam, hogy hány adag pipadohány, mennyi kávé és csokoládé fogyott…:D
Ám ezek van, hogy adtak, van, hogy csak egy keveset tudtam beépíteni belőlük…
A tényeket, a csajági és a történelmi anyagokat finoman adagoltam a regénybe, s bízom benne, hogy sikerült pont annyit adni, ami kell.
Segítségképp meg kell említenem a múltamból sok helyi beszélgetést felnőttekkel és tanárokkal a falu egyes részeiről, illetve alap volt számomra Simon Gyula: Csajág története című könyve is. Aztán szintén fontos segítségeket kaptam a falu helytörténeti kutatójától, Vörös Sándor úrtól ( Csajág múltja nevű oldalt visz a Facebook-on) , aki nem mellesleg az ősi Csajághy család egyik utolsó és legidősebb leszármazottja…
Néprajz-kutatókkal leveleztem, anyagokat gyűjtöttem be a Pannonhalmiaktól és a veszprémi levéltártól, könyvtártól.
Körülbelül egy hónapja tartottál is ott könyvbemutatót, melynek felvételét meg is nézhetitek Youtube-on. Visszagondolva, miként emlékszel erre a különleges eseményre?
Kicsit izgultam amikor odaértem Csajágra, de nem nagyon, hiszen mivel ott születtem- igazából Veszprémben, de hát ugye Csajág a szülőfalum-, meg 12 éves koromig ott éltem, inkább azt éreztem: hazajöttem…
A felkérés nagyon jól esett és meghatott, pont úgy, mint az, amikor megláttam, hogy a falusi könyvtár megtelt. Sok régi ismerős, szomszéd, rokon és volt osztálytárs jött el, egyszerűen meghatott az ottaniak kedvessége és érdeklődése.
Aztán elkezdtem nekik mesélni magamról, majd áttértünk a könyvre és végül egy igazi, családi beszélgetés lett a programból. Köszönöm!
A sorozat, amit ma ajánlottam az olvasóknak az a Calderania –duológia, amelyet álnéven írtál. Beszéltünk már egyszer arról honnan jött a J. A. A. Donath név, viszont nem bántad meg azt hogy nem csak az egyikkel publikálsz?
Igazából ezt az álnevet azért találtam ki, mert azt gondoltam a fantasy stílusú írásaimnak jól fog jönni, ha nem az eredeti nevemmel publikálom. Akkor azt gondoltam, hogy majd jobban felnéznek rá, talán azt gondoltam, hogy egy angolnak tűnő név segít majd a népszerűsítésben. Aztán egyrészt automatikussá vált, másrészt jó volt látni az embereken a megdöbbenést, hogy az írói nevem is az igazi…csak rövidítve és hozzárakva egy plusz.
Megbánni? Nem, azt hiszem az eredeti ötlet ma is áll és már bevésődött…már az enyém ez a név. :D
Az első rész 2019-ben jelent meg és azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, hogy nagyon szerettem a történetet, hiszen kaland és fantasy elemek szuper egyvelege. Emlékszel még hogyan alkottad meg a világot és az szereplőket?
A legelső az volt, hogy bevillant előttem egy kép és egy szó egy Two steps for Hell zenére. A szó az volt: kardtánc, a kép pedig az, hogy egy csomó férfi egy szertartásban nagy tűz körül táncol égnek emelt karddal a kezében…
Ezután jött a következő szó, hogy : caldera” Ennek a kifejezésnek meg tetszik a csengése.
Imádom keletet, imádom a vikingeket és az ógermán mitológiát, na és a fantasy műfajt. Aztán egyszer csak megírtam a Calderania - A Kardtánc prológusát és onnantól nem volt megállás.
Tudtam végig, mit akarok és emellett kitartva vezettem végig a főhősöm azon az úton, ahol ifjúból a tanuláson át végül harcos lehessen…bezárólagosan a vizsga utáni beavató Kardtáncon…:D
Életszerűségre törekedtem, olyan alakokra, akik élnek. Mindehhez jött a két ellentétes és más-más korban jellemző világ: a vikingek és a szamurájok. Ehhez pedig már csak igazodnom kellett és kalandokba vezetni a szereplőket…
Íróként milyen jövőbeli terveid vannak? Mesélj nekünk egy kicsit!
Kicsit vissza kellett vennem a tempómból, mert az élet azért közben zajlik velem is. De írogatok, csak nem olyan gyorsan.
Mivel már három novelláskötetem van kint, elkezdtem a negyedik összegyűjtését; majd ebbe is húsz kis írást tervezek, de az, hogy mikor lesz kész, még nem tudom. A címe és már egy írás megvan hozzá.
Terveimben van egy antológiai részvétel a közeljövőben- sci-fi zsánerben-, s elkezdtem írni a "Mindenki jó lesz, tesó!” kisregényem folytatását. Aztán meglátjuk. :D
Tudom, két részes sorozatról van szó, de nem tervezel esetleg folytatást vagy kiegészítő kötetet?
Nos jó, látom nagyon izgat a dolog…:D Az a titkom, hogy ha nem is folytatást, de egy olyan regényt még gondoltam, ami szintén ott játszódik valahol Calderania körül. Ám ebben nem, vagy csak épphogy jelenne meg maga a királyság, ez inkább egy amolyan művikinges sztori lenne. Ehhez is már gyűjtögetek, de még nincs meg a váz, csak mozaikképek villannak meg előttem. Ha több ugrik fel, nekifutok és meglátjuk. :D
Melyik korosztálynak ajánlanád jó szívvel?
Igazából 16 talán 15 évestől bármeddig. Ifjúsági, mert fiatalok vannak benne, de nem az a tipikus „Egri csillagok” típusú sorozat. Ugyanakkor gondolataim, elmélkedéseim, meglátásaim miatt mindenképp azt érzem: adok vele az olvasóknak. Ez pedig akkor az igazi, minél ifjabb, aki kapja. :D
Térjünk át a globálisabb kérdésekre: hogyan látod te a könyvkiadást ma Magyarországon?
Ma már bárki adhat ki könyvet akár elektronikusan, akár nyomtatott formában. S ehhez számtalan kiadó, vagy kiadónak hívott társulás létezik…
A nagy kiadók másképp dolgoznak, mint az előbb említettek, hozzájuk bejutni nem egyszerű és mégis éves szinten többezer? többszáz? könyv lát napvilágot. Én hiszem, hogy mindenkinek lehet teret biztosítani ahhoz, hogy publikáljon, de hiba mindenkinek kiadni amit írt. Félreértés ne essék: nem én vagyok a király, de azt látom, hogy sok olyan írás jelenik meg, amikben vagy maga a szerző, vagy az őt segítő, segíteni őt akaró társulás alapvető hibákat hagy ott, nem vesz észre. Ettől pedig romlik a minősége az összességnek, s a minőségi könyvek egyszerűen eltűnnek a sok kiadvány közt. Vagy észre sem veszik őket.
Én biztos jobban megszűrném a kiadást, s jobban keresném azokat, akik valóban munkát, energiát, értéket adnak ki és nemcsak leírtak valamit, amiből már több ezer van, csak tekertünk egyet benne.
Igen, mi olvasók is hibázunk, mert megelégszünk a sokkal egyszerűbbekkel is már. Ne legyen túl bonyolult, mert nincs időm olvasni, ne legyen túl vaskos se, értsem és gondolkodni se kelljen. Aztán egyszer csak posztregényeket olvasunk, ahol XY jön, lelövi az ellenséget, beugrik az autóba, majd hazaérve boldog lesz”
De vállalom, hogy ez globális, nem magyar sajátosság és lehet az irodalom ebbe az irányba megy. Akkor pedig nem tudom mi lesz a vége…
Kaptam már olyan kérdést, hogy megéri-e az írással foglalkozni ezekben az időkben? Mint alkotó és mint magánember, te mit válaszolnál erre? Melyek a pro és kontra érveid?
Mindenképp megéri, hiszen olyat csinálok, amiben jól érzem magam és nem bántok senkit vele, nem okozok kárt senkinek. Sőt, ha adni tudok, akkor meg már duplán megérte!
Mivel én nem a megélhetésemért írok, megint csak jó, de a lényeg, hogy épp ezért tudom: megélni belőle…én nem tudnék. Hogy azért, mert másképp-gyengébben- írok, vagy nincs mögöttem kiadó, vagy kevesebben olvasnak, nem tudom, de anyagilag nekem nem nyereséges. Viszont ugyan törekszem arra, hogy legalább nullázzak, meg legyen bevétel is, nem kezdek el aggódni, ha nem tudok eladni tízezer kötetet. Jó lenne lehet, de…
Ha kőkeményen beállnék egy sorba, megkötném magam egy kiadónál és tudnék rendelésre írni, lehet bejönne belőle jóval több bevételem, de mint írtam: nem viselem jól a kötöttséget és rendelésre nem tudok írni. Így mindig csak akkor írok és azt, ami jól esik. Ez meg nem mindig egyezik a kereslettel…De ez egy hobbi, s minden hobbi drága. Viszont a feltöltődés megvan belőle , még ha az anyagi nem is…mindig…
Mit tanácsolnál annak, aki most fontolgatja ezt az utat, mire számítson?
Gyakoroljon nagyon nagy türelmet és alázatot és ha bárki azonnal azt mondja: Kiadjuk! , legyen kritikus önmagával és legyen óvatos is.Ugyanígy, ha egy kiadó „nem”-et mond, ne adja még fel az elején…
Örüljön a nem mindig pozitív visszajelzésnek- főleg, ha nemcsak frázisokat "pufogtatva" ömlesztik elé-, s ha segítenek neki, fogadja el, s mindig köszönje meg még akkor is, ha elsőre bántónak tűnik. Legyen kitartó, olvasson nagyon sokat előtte, alatta és utána is. Ne ijedjen meg a kudarcoktól és ha eljut oda, hogy reklámozni kell amit írt, ne menjen le egy bizonyos szint alá…
Higgyen magában, gyakoroljon, s ha tud és kell, ne féljen tanulni is.
Ám ugyanakkor ne higgye el minden magát kikiáltó tanárnak, szerkesztőnek, korrektornak, hogy amit mond, az tuti…
Ne legyen irigy; ha nem tud valamit, kérdezzen, ha tud valamit, mondja el. Törekedjen a minőségre, ha pedig nem megy, ne szégyellje beismerni és merjen váltani! Ha kell, vitázzon, de sose vitatkozzon. Valamint tudjon különbséget tenni a szerzői szemszög és az olvasói között, ha pedig amit írt és az olvasónak épp nem tetszett, azt is el kell fogadni.
Nagyon szépen köszönöm Andrásnak a mai napot és további sok sikert kívánok!
Ha érdekel a könyvbemutató, a felvételt itt találod: Youtube
Ha további érdekességekre vágysz, látogass el szerző weboldalára, ahol nemcsak megrendelheted a könyveit, de bele is olvashatsz, továbbá felkeresheted a hivatalos Facebook-oldalát is!
Írta: Isabel
.jpg)
