Kristin M. Furrier - A ​másik Watton lány - Anne Watton története

 Először szeretném megköszönni az írónőnek, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra! Akárcsak Emma történetét, ezt is nagyon szerettem. 

A Watton családot már megismerhettük a Társalkodónő című regényben. Ott a legidősebb nővér történetét követhettük nyomon, aki teljes ellentéte a húgának. 

Míg Emma egy szabadabb lélek, addig Anne egy szófogadó, család centrikus fiatal hölgy. Minden napja abból áll, hogy próbál megfelelni a családjának és ez teljesen boldoggá is teszi őt. Legkedvesebb  hobbija a versírás, amit a közeli erdőben szeret végezni. Egy napon azonban összefut Lord Morlanddel  és felfordul az egész élete. 

Voltak olyan pontok a regényben, amiket nagyon szerettem és olyanok is, amiket kevésbé. 

A főhős természete nagyon tetszett. Eleinte félénk volt, ám, szép lassan kinyílt és a sarkára állt, ugyanakkor mindvégig kedves teremtés maradt. A családi helyzetből adódóan nem volt könnyű sorsa, mégis tiszta lélek maradt. 

Amit én egy picit nehezményeztem az, hogy mennyire szemtelenül fiatalon talál rá a szerelem. A XIX. században persze, ez természetes volt, csupán csak bennem vetődött fel ez az érzés olvasás közben. Ez nem hiba csak nagyon bennem ragadt.

Kristin, mint mindig, most is remekül csinálta a korhű ábrázolást. Nemcsak a párbeszédek, hanem az egész regény hangulata hozta azt az igazi régi romantikát. De épp ezt várjuk el egy ilyen típusú regénytől, nemde? Ezt koronázták meg a meseszép illusztrációk is. 
Szinte láttam magam előtt a helyszíneket, a szereplőket - akárcsak egy régi filmet. Ebben az írónő nagyon jó.

Ebből adódóan a a cselekmények nem történnek gyorsan. Az írónő hagy elég időt arra, hogy feldolgozzuk a történteket és átéljük a tizenéves lány érzéseit. Ám ehhez a történethez nem is tudnék elképzelni mást.  Sokszor jól esik ilyeneket olvasni, a sok "zaj" után, ami egyébként körülvesz minket. 

Tekintve, hogy az illusztrációk egy-egy oldalt elfoglalnak, szerintem annyira nem vastag, hogy ne lehessen jól haladni vele. Én pár óra alatt elolvastam a kb. 374 oldalt. 

Összegezve ez egy olyan történet, ami méltó Kristin örökségéhez. Aki szereti a munkásságát, nem fog csalódni. Aki pedig csak most ismerkedne vele, bátran kezdheti ezzel a regénnyel is, hisze a Társalkodónő ismerete nélkül is teljes értékű élményt nyújt. Aki szereti a történelmi romantikus zsánert, annak ez kihagyhatatlan darab!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál beszerezheted!

Írta: Isabel

Kristin M. Furrier - Joanne - A Hamilton kisasszonyok

Először is köszönöm szépen az írónőnek, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra, és itt kérek elnézést is, amiért ez eddig tartott. A hosszú időnek semmi köze a könyvhöz sokkal inkább az én egészségi állapotomhoz; de most, hogy már jobban vagyok elhoztam nektek a véleményem. 

A szerző ezúttal a romantika kedvelőinek alkotott, amin én azért lepődtem meg, mert számomra az ifjúsági könyvei a nagy kedvencek és valamiért azt hittem, ezen a vonalon leszünk majd. Félre ne értsétek, semmi bajom  romantika zsánerével, sőt, csupán csak mást vártam. 

Főszereplőnk, Joanne Hamilton, aki 16 évesen mindkét szülőjét elvesztette, így édesapja testvéréhez kell költöznie. A fiatal lány vegyes izgalommal várja új életét, ami valljuk be, egyáltalán nem meglepő, viszont nagyon várja, hogy közelebbről is megismerje Angelica Hemiltont. 

Olvasás során végigkísérhetjük miképp lesz egy gyermeklányból érett , felnőtt nő, aki nemcsak új otthonra lel, de saját belső békéjét is megtalálja.  És, hogy min kell átmennie ahhoz, hogy megtalálja a boldogságot? A könyvből kiderül.

Na jó, azért nem ennyi volt az értékelés, ugyanis még van valami, amiről szívesen beszélnék nektek. Az egyik a kedvenc szereplőm Angelica. Már az elején szimpatikussá vált számomra, hiszen úgy vette magához az unokahúgát, hogy nem is ismerték egymást. Lehet mondani, hogy mi mást tehetett volna, hiszen rokonok, de azt hiszem, hogy nem mindenki cselekedett volna így. Igazán nemes jellemnek képzeltem, még mielőtt megjelent volna a regényben. Később sem csalódtam, hiszen a nő kedves és számomra nagyon szerethető maradt.

A másik amit szerettem az a helyszín ábrázolás volt. Kristin nagyon élethűen hozta a 19. századi Anglia jellegzetességeit, mint párbeszédben, jellemekben és (ami a legfontosabb) hangulatban. Nekem nagy kedvencem Louisa May Alcott - Kisasszonyok első része, és hasonlóan kellemes érzések fogtak el a Joanne olvasása közben is. 

A történet picit lassan indul be, de ehhez a hangulathoz erre volt szükség. Ráadásul én ezt kifejezetten szeretem a szerzőnél: valóban olyan könyveket ír, amivel igazán be lehet kuckózni és megnyugtatja az olvasókat. Viszont, itt megemlítenék egy dolgot, amit egy picit zavart. A történet elején nekem túl hosszúak voltak a mondatok. Tudom, írjunk szép összetett mondatokat, de volt olyan, hogy mire elértem a mondat végére elfelejtettem az elején lévő fontos információt. Ez egyébként azért maradt meg ennyire bennem, mert pár fejezeten belül ez szépen megszűnt és nem felejtettem el a lényeget.  Mindegy, tudom,, hogy vannak, akik kifejezetten ezeket kedvelik, csak gondoltam, megemlítem. 

A borító és az illusztrációk is mutatósak!

Mindent összevetve egy nagyon kellemes, de mégis tanulságos történetet kaptunk Kristintől. Ajánlom a romantika kedvelőinek, de azoknak is, akiknek a lelkében most vihar tombol és szeretnének valami olyat olvasni, ami picit megnyugtatja őket!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

 

 

Hercz Júlia - Arany és Ónix

Azzal kezdeném, hogy ez egyik legszebb borítós magyar szerzős könyv, amit eddig láttam.Minden elismerésem a tervezőnek!

A történet a 19. században, Angliában játszódik.  

Főhősünk Asarella szüleit a lány szeme láttára ölik meg, így ő lesz a Fátyol őrzője, ami világokat választ el egymástól és a résein hátborzongató lények szöknek át. A lány titkolja a képességét, ám hat évvel később a megszokott életét egy levél felforgatja:  egy különös levélből kiderül, hogy a halottnak hitt unakahúga életben van és csak ő segíthet neki. Kísérőre van szüksége ehhez a kalandhoz, amit meg is talál Dhelward. az earl személyében. Tíz éve él az emberek között, de senki sem tudja róla, hogy nem tartozik közénk: ahhoz, hogy megőrizze képességeit varázserejű emberek vérét kell innia. 

Szereplőink útra kelnek, és miközben az életveszéllyel néznek szembe, egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Azt kell mondjam, hogy nagyon meglepett a könyv, pozitív értelemben. Azt hittem, hogy cselekmény szempontjából megkapom a szokásos természetfeletti történet mesélést, de a kor bemutatása, az élethű ábrázolás nagyon sokat hozzátett a különlegességéhez. Talán nem baj, ha elmondom, hogy követem az írónő munkásságát és rengeteg érdekességet szokott megosztani ebből az időszakból.  A tudása érződik a könyvből is. Tetszettek a fantasy elemek, de szerintem ezek nélkül is megállta volna a helyét a történet. Mindenesetre egy olyan világ tárul a szemünk elé, ami a mai rohanó életünket is izgalmassá teheti. 

Szereplők szempontjából a kedvencem Dhelward, ő hozott mindent, amit hozzá képzeltem . Asarella viszont lehetett volna egy kicsit vagányabb. Persze, tudom én hogy a kor amiben él, ezt nem igazán engedheti meg egy hölgy számára, de tekintve mennyire menő képessége van, többet vártam tőle. 

Mindazonáltal, mivel a regény váltott szemszögben íródott, talán segít abban, hogy közelebbről megismerjünk mindenkit, így választva ki a kedvencünket.

Az írónőt egyébként nagyon tehetségesnek gondolom. Szépen, szemléletesen ír, könnyen oda tudja képzelni magát az olvasó az adott helyzetbe. Persze mindig van hova fejlődni, de mivel tudom, hogy hamarosan jön a második rész, ez látszani fog! 

Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes rászánni az olvasással töltött időt, mert egy különleges történettel leszünk gazdagabbak. Az pedig, hogy mikor melyik karakter a szimpatikus  - egyéni (és lelki) beállítottság kérdése!

Nagyon örülök, hogy olvasásra választottátok nekem!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Ami Harmon - Homokból és hamuból

Ezért a történetért nagyon hálás vagyok az ajándékozónak és nektek is, amiért kiválasztottátok nekem.

 Amennyiben te is elmerülnél a történetben. Hiszek abban, hogy minden könyvnek van valami üzenete az olvasók számára és abban is, hogy nem véletlenül választjuk ki az aktuális olvasásainkat. A lelkem mostanában kissé megfáradt és szomorú, így ez most jó apropó volt arra, hogy kisírjam magam. 

1943-ban járunk, a második világháború idején. Olaszország nagy részét megszállták a németek, a zsidókat szörnyű dolgok fenyegetik. 

Főhősnőnk a Gestapo elől menekülve találkozik gyermekkori szerelmével Angelo, aki időközben a papi hivatást választotta. A férfi befogadja a lányt, és ő rájön, hogy a katolikus valódi menedék sok üldözött számára. 

A történet alapja is nagyon nehéz téma. A történelemkönyvek nem részletezik a világháborúk idején történteket, csak tanítják. Viszont azok a szerzők, akik így vagy úgy, de beleszövik a történeteikbe olyan részleteket is felkutathatnak, amik az emberibb oldalát mutatják be a történteknek. 

Elképzelni sem tudom, mit élhettek át akkor, de őszintén szólva nem is szeretném....

A főhőseinket most nem bontanám szét, hiszen mindketten hősök a maguk nemében. Angelo bújtatja az üldözötteket, Eva pedig bátran szembenéz mindennel, ami rá várhat. A szerelmük is erős, de mindketten tudják, hogy nem ez az az idő, amikor megélhetik az érzéseiket. 

Úgy tudom, az írónő valós elemeket is használt az írás során és gyönyörűen átadta annak a kornak a vegyes érzelemvilágát. Szerelem, félelem, harag és bátorság egyszerre elevenedik meg a lapokon. 
Belegondolni abba, hogy ezeken egyszer valakik átmentek, egyszerre borzasztó ás bátorító.

Nem igazán olvastam még a szerzőtől, ám ez nagy hiba volt tőlem. Gyönyörűen, érzékletesen ír. Utána fogok nézni a munkásságának, de ha hasonlóak ehhez a regényhez, új kedvencet avattam. Akár angolul is szívesen olvasnék tőle.

A borító pedig nagyon kifejező, azonnal tudja az ember, hogy nem mindennapi regény van a kezében.

Bátran ajánlom olvasásra, noha nehéz könyvről van szó, mint a tartalmát, mint pedig az oldalszámát tekintve. Ez nem az a történet, amit hamar le lehet tudni, nekem is jó pár hónap kellett hozzá. És még ma délelőtt is meg tudott ríkatni... 

Nálam hatalmas kedvenc lett, egy igazán maradandó emlék!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Anita Boza - Elrabolt szerelem

A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az olvasásnak.

Tudni kell rólam, hogy bár mostanában nem sok romantikus regényt olvasok, volt idő, mikor nagyon szerettem ezeket a regényeket. Elvarázsolt a kor, a sokszor kalandos cselekmény - és természetesen a szerelem.

Az alaptörténet most is tetszett volna: férfi főhősünk még gyermekként szemtanúja lesz édesapja meggyilkolásának és elhatározza, hogy bosszút áll. Férfiként ezt meg is teszi: elrabolja a gyilkos leányát, ám egy valamire nem számít: vonzódni kezd a nőhöz.

Constance és Brad macska-egér játéka még tetszett is. Mindkettő makacs és intelligens, szítják a tüzet egymásban. Azonban egyetlen egy dolgot nem tudtam hova tenni. Miért kellett az első pillanatban szexuális vonzódást érezni egymás iránt? 

Természetesen én is tudom, hogy létezik ilyen, de azt sehogyan sem tudom elképzelni, hogy ennek azonnal hogyan lehet engedni? Mármint, persze tetszett meg de jó lenne az ez meg az...de konkrétan a hölgyet elrabolták, a pasasban meg nincs más, csak gyűlölet..... Hosszú tervezgetés után végre fájdalmat okozhat az ellenségének és csak a vágyaikra tudnak gondolni? Nem tudom, számomra ez, ebben a formában annyira életidegen és kissé rémisztő, hogy teljesen rányomta a bélyegét az olvasásra. Ha pedig a szerző esetleg egy cseppnyi pszichológiát szeretett volna belevinni a történetbe, ahhoz pedig a háttérinformáció kevés.

Aztán természetesen megkaptam azokat a tudásmorzsákat, melyekre szükségem volt, ahhoz, hogy azonosulhassak a szereplőkkel, csak azt sajnáltam, hogy ez nem a csókok előtt történtek.

Nem is tudom...számomra a szerelem nemcsak a testi vonzódáson alapszik, sőt! A szerelem az ha a kémia mellett szeretem a másik lelkét is. Ehhez pedig idő kell.

Ugyanakkor tudom, hogy a 17. század valóságában sem ez volt a megszokott. Ebből a szempontból a regény  nagyon korhű. 

Azt is tudom, hogy, amikor az ember fáradt egy hosszú nap után és csak egy kis kikapcsolódásra vágyik, az ilyen regények tökéletesek. Segítenek ábrándozni, megélni a titkolt - vagy éppen nem titkolt -vágyainkat. Igenis kellenek az ilyen olvasmányok is és nekem is vannak kedvenceim. Majd megmutatom nektek őket.

Ha innen nézem a dolgokat, akkor az írónő számos női olvasóinak segíthetett abban, hogy képes legyen ellazulni. Látok benne fantáziát, és remélem legközelebb egy olyan művét olvashatom, ahol picit több hangsúly kerül az ok-okozati összefüggésekre. Természetesen a romantika megtartásával!

 Amennyiben elolvasnád keresd a Magnusz webáruházában!

Írta: Isabel

Nagy Eszter - Életünk harcai

Fotó: Nagy Eszter

Amikor olyan regényt olvasok, amely a második világháború idején játszódik, akaratlanul is azért kezdek el szurkolni, hogy a lehető leghitelesebb legyen. Véleményem szerint ez olyan korszak, melyről viszonylag pontos információkat lehet gyűjteni - és ezalatt nem csak a történelemórákat értem. 
A nagymamám számos történetet mesélt a fiatal korában átélt dolgokról, így nagyon szerettem volna, ha a könyv hozza ezeknek a történeteknek a hangulatát. 
Azt kell mondjam: teljesült ez a vágyam. (Bár itt jegyezném meg, hogy az Örök tűz után nem lep meg Eszter precizitása.)
Emiatt viszonylag lassabban tudtam haladni az olvasással. Meg kellett emésztenem az érzelmi részét a történetnek, de ez is csak azt bizonyítja, hogy az olvasó teljesen át tudja adni magát a történéseknek.

Főhősnőnk Juliska, akinek a teljes életét nyomon követhetjük és bár nem mindig tudtam egyetérteni döntéseivel, tekintve a helyzetet amiben élt, nagy empátiát érzek vele szemben. Mint karakter, talán ő volt a legmaradandóbb számomra, mivel nagyon szépen és részletesen ki van dolgozva a személyisége.

A szerelmi szál azonban nagyon gyönyörű. Nincsenek felesleges drámák, körök, csak az őszinte és tiszta érzések Juliska és Ferenc között. Bár az emberek, és a sors is akadályokat görget eléjük, mégis ez egy percig sem szűnik meg kettőjük között. 
Lehet túl romantikus lélek vagyok - vagy csak naiv - de én így képzelem el az igaz szeretetet. Történhet bármi, ami igaz érzésekből fakadt azt nem lehet teljes mértékben kiirtani.
Hálás vagyok az írónőnek, amiért ezt megerősítette bennem.

Fogalmazás szempontjából nem fogok újat mondani: Eszter tud írni. A leírások nagyon szépek, a szöveg pedig élvezetes és gördülékeny. 

A borító pedig nagyon szép és letisztult, teljesen illik a regény hangulatához!

Zárásképpen még csak annyit: bár számomra eddig az Örök tűz a nagy kedvenc, az Életünk harcai a maga nemében egy igazi különlegesség! 

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál megrendelheted a saját példányodat!

Írta: Isabel

 

Sarah Maclean: Hozományvadászok kíméljenek!

A Hozományvadászok kíméljenek! egyike azon regényeknek, melyekre a legtöbben voksoltatok az áprilisi szavazás során.

Engem elsőként a borítója fogott meg, ezért is került a választható listába: szerintem nagyon elegáns, mégis figyelemfelkeltő lett az összkép.

Nem rémlik, hogy olvastam volna mást az írónőtől, így nemcsak a történet újdonságát vártam, de az írástechnikáét is. 

Férfi főhősünk Bourne márkija, aki megrögzött szerencsejátékos.  Fiatal és jóképű, de ez a szenvedélye nyomorba taszítja: egy férfi, akit a barátjának hisz, egy éjszaka elnyeri az egész örökségét- az ősi családi birtokot- az egész nemesség előtt megalázva őt. 

Bourne meglepően méltóságteljesen veszi tudomásul a történteket: elismeri, hogy legyőzték, de nem könyörög, hanem felemelt fejjel távozik.  Továbbá felismeri azt is, hogy az évek alatt rossz embernek szavazott bizalmat. Számomra ez egy nagyon pozitív jellemvonás, mert az a tapasztalatom, hogy ilyenkor a könyörgés szokott lenni a következő lépés.

Bosszút esküszik és megfogadja, bármibe is kerüljön visszaszerez mindent, ami az övé.

Évek telnek el, és vagyonos emberré válik: társalapítója lesz egy eliteknek szóló játékbarlangnak, ami meglehetősen sok hasznot hoz, de hiába a pénz, nem tudja visszavenni a birtokait. 

Ez volt az a csavar, amin azért meglepődtem: nem gondoltam volna, hogy átáll a másik oldalra, de talán pont ez volt az, ami sikerre vitte őt az üzleti életben. 

Azt gondolom, hogy egy ilyen veszteség után nagyon nagy lelkierő kellett a talpra álláshoz és ahhoz, hogy legyőzze a játék iránti szenvedélyét. 

Mivel többször hangoztatja, hogy bármit megtenne azért, hogy hazatérhessen, mikor tudomására jut, hogy birtoka hozományává vált gyerekkori barátjának, a nősüléstől sem riad vissza. Csak azt nem tudja, hogy Penelope, nem az a kimondott úri kisasszony, aki otthon ülve varrogat.

A nagyszájú lány, egy félresikerült eljegyzés után sorra utasítja vissza kérőit és azt sem zavarja, hogy családja szerint „akkor kell valamit eladni, amikor kelendő.” Na, nem azért, mert jelenleg én is egyedülálló vagyok, de ez mondat teljesen felháborított!

Tárgyra, vagy valamire, aminek az értékét pénzzel ki lehet fizetni, még rendben is lenne, na de egy emberi életre így reagálni? Mert igen, a házasság, - főképp a z 1800 -as években - valamit valamiért alapon működik, de hogy ezt ennyire szó szerint értelmezze a kedves rokon…. Még szerencse, hogy Penelope volt olyan nagyszájú és intelligens, hogy képes megvédeni magát. 

A két főhős szála így fonódik össze, de persze ennél jóval több izgalom, csavar és romantika található a regényben.

Ha magát a korhűséget és az írástechnikát nézem, akkor a szerző elég szép munkát végzett. Fogalmazásmódja letisztult, szép és választékos, ugyanakkor a történetvezetés gördülékeny és tele van kifinomult humorral.  

Mivel ez -A szerencsejáték szabályai- első része, sajnos várnom kell a következő rész olvasásáig. Az utolsó lapok elolvasása feltüzelte a természetem, mivel olyan véget kaptam, amire tényleg nem számítottam!

Alig várom, hogy a kezembe kerüljön a második kötet, melyről a véleményem szívesen megosztom majd veletek is!

Addig is, ha felkeltettem az érdeklődéseteket a Könyvmolyképző Kiadónál leadhatjátok a rendeléseiteket!

Írta: Isabel