2020. szeptember 12., szombat

Varga Emese - Jó reggelt, kis pillangó!



 Varga Emese meséje azonnal felkeltett az érdeklődésem, amit megláttam az egyik közösségi oldalon a felhívását. Posztjában kedvesen kérte az olvasókat, hogy akinek van kedve mondjon pár szót a könyvéről. Mivel én nagy meserajongó vagyok, azonnal éltem is a lehetőséggel!

A Jó reggelt, kis pillangó!  egy igazán aranyos történet. Címszereplőnk felkel és virágról virágra szállva fedezi fel az életet és egy kicsit önmagát. A különböző színű növények hasznos tanácsokkal látják el őt; hogyan uralkodhat az érzelmein, találhatja meg a lelki békéjét és minként élhet harmóniában a világban.
És, hogy mi ebben az egyedi? Az, hogy a szerző a történetét a meditáció alapjaira helyezte. A meditáció segít az ellazulásban és abban, hogy a belsőnkre koncentrálhassunk, így hozzájárul a fizikai és mentális egészség fenntartásához. Elismerem, hogy ezt a gondolatot nehéz volt elképzelnem egy kicsi gyerek esetében, ezért beszélgettem erről az írónővel. Ő elmesélte, hogy már egész kisgyermekes családoktól kapott olyan visszajelzést, hogy a meséje mennyire pozitív hatással volt a kicsire.

Ami mellett nem tudok elmenni, azok az illusztrációk. Igazán szépek, letisztultak és gyermek-barátok. Nem használ sok színt, sőt, vannak olyan részek, ahol nincs is az egész kép kifestve, így tényleg csak a lényegre fókuszálhatunk. De a legfontosabb persze az, hogy maximálisan kiegészíti a történetet.
Összességében hálás vagyok, hogy elolvashattam, mert felnőtt fejjel is élveztem a történetet és sikerült lazítanom is általa.

Hamarosan interjút is készítek a szerzővel, ám addig is ha kíváncsiak vagytok a történetre,  letölthetitek az Inspiráló könyvek weboldaláról!

Írta: Isabel

2020. szeptember 10., csütörtök

Sienna Cole - Elmejáték


Na erre utaltam a Reményszimfónia értékelésem végén! Ez a könyv igazán jól sikerült, és ezt mondom úgy, hogy nagyon szkeptikusan ültem neki.
Kezdjük a témaválasztással! Az, hogy a szerző nem ijedt meg attól, hogy bemutassa az iskolán belüli erőszakot, bátor választás volt. A történet elején egy diák végez a társaival és ez sajnos nemcsak a könyvek lapjain történhet meg, de a való életben is. Véleményem szerint nem foglalkozunk eleget ezzel a témával, pedig nagyon fontos odafigyelni a fiatalok lelkivilágára, hogy elkerüljék a testi és nem utolsó sorban a lelki sérülést. Nem szabad hagyni, hogy egy intézmény, ahová elméletileg biztonságérzettel engedjük el a gyermekeinket, a rettegés színhelyévé váljon! Ennek megelőzése nemcsak a pedagógusok és a szülők felelőssége, hanem mindannyiunké.Na, de nagyon elkalandoztam, vissza a könyvhöz!
Az írónő jól alapozza meg a hangulatot: a merényletet elkövető fiú érzéseit nagyon összetetten adja át. Ez csak pár oldal, de teljesen rá tudtam hangolódni a több szálon futó történetre. Ahogy egy jó thrillerhez illik, apránként rakhatjuk össze a teljes képet, megismerve nemcsak a gyilkost és áldozatait, de a cselekedetek mögött rejlő embereket is.

Szerintem az élet egyik alapigazsága, hogy minden valamiért történik és az írónő ezt nagyon jól tudja és használta is a cselekmény felépítésében. Szerettem, hogy pont úgy volt felépítve, hogy én is tudtam gondolkodni az ügyön dolgozó nyomozóval együtt, az pedig csak hab volt a tortán, hogy Mike-t nemcsak, mint a törvény emberét ismerhetjük meg, de bepillanthatunk abba is, hogy mint ember, hogyan éli meg a történteket. Bár kissé nyers volt szerettem a karakterét. Úgy érzem nagyon illik a szakmájához a habitus, amivel rendelkezik.

Az írónő a Reményszimfóniához képest nagyon sokat fejlődött. Olyan érzésem van vele kapcsolatban, mintha ott még nem hajtott volna ki az a lehetőségekkel teli fa, ami az Elmejátékban már dús lombkoronával ékeskedett. Ritkán látni ilyen szép ívet egy karrierbe és ehhez gratulálok!

Remélem, ez a továbbiakban legalább így marad ; mert ha igen, Sienna egy új, hűséges olvasót talált magának!

Ha Téged is érdekel a történet, az Álomgyár Kiadó várja, hogy postázhassa neked!

Írta: Isabel

Sienna Cole - Reményszimfónia


 Az írónő nevével, bár sokat találkoztam, mégis csak a közelmúltban jutottam el a könyveihez. Első olvasmányomként a Reményszimfóniát választottam, mivel nemcsak a tartalom, de a borító is megfogott. Rajongok a zenéért, akárcsak a könyv főhősei, szóval ez jó alapnak bizonyult. 
A kötet elejét nagyon szerettem: tetszett Carla kedvessége és az, hogy mennyire kitartó volt a zenetanulást illetően. Nyílt és nagyon kedves, egyenes nő. Legalábbis hittem ezt én.
Másik főszereplőnk Patrick, aki bár zárkózott személyisége miatt; a magánéletben nem valami közkedvelt, viszont a komolyzenei életben mindenki csodálattal beszél tehetségéről.

Carla  tanárának szeretné felfogadni a férfit és Istenem, mennyire boldog lettem volna, ha ez  a kapcsolat meg is marad ezen a szinten!

Na de ne szaladjunk ennyire előre ugyanis szereplőink elég erősen menekülnek saját démonjaik elől: a férfi a drogok, a nő pedig egy beteljesületlen álmokkal és vágyakkal teli házasság rabja....
Ahhoz, hogy az értékelésem ezen része hiteles legyen el kel mondjam, hogy én még csak hasonló helyzetben sem voltam soha, így nem tudhatom azt sem miképp cselekednék, ha ilyen helyzet elé állítana az élet.
De! Valóban az a megoldás mindkét problémára, hogy viszonyt kezdjenek egymással? Nem szeretem a férjem, jó akkor megcsalom? Drog - és alkohol bajára keressen szexpartnert, akit mellesleg zongorázni is megtaníthat!

Most komolyan! Tényleg ez a helyes út? Így kell a nehézségeket elviselni? Félreértés ne essék, nem tartom magam maradinak, sőt kölcsönös megegyezéssel szerintem sok minden megoldható, de egyenesen és tisztességesen! Tudom, hogy most nagyon nem vagyok szimpatikus, de ha Carla kilép a rosszul működő kapcsolatából, Patrick pedig kicsit észreveszi magát, máris minden sokkal emészthetőbbé vált volna a számomra a kapcsolatuk. 


Ugyanakkor értem a szerző üzenetét is: bármit is hozzon az élet, mindig mindenből van kiút és soha nem késő megtalálni a saját boldogságunkat, még akkor sem, ha sok rossz döntést hoztunk előtte.

Ám Sienna ezt így álmodta meg, tehát ezt nem is boncolgatnám tovább. Viszont amiről szívesen beszélek, az a szerző tehetsége. Mert bizony van neki. Mivel itt nem volt összehasonlítási alapom, azt nem tudom, hogy az előző könyvéhez képest mennyit fejlődött, de azt igen, hogy a lelki és zenei részeket, nagyon szépen átadta az olvasóinak. Azok a kedvenc részeim, amikor a főszereplők a zenéről vagy a lélek mélységeiről beszélgetnek. Nagyon át tudtam élni ezeket a pillanatokat.
A borító, bár az Álomgyár Kiadó stílusához hű, mégis nagyon szép. A címmel együtt nagyon szépen visszatükrözi a regény tartalmát és sejteti a befejezést is.
Összességében, bár picit csalódott voltam, mégis megérte megismerkednem a szerző munkásságával. Mikor becsuktam a könyvet, akkor még nem is tudtam, hogy az Elmejátékot, mennyire szeretni fogom.

Ám, ha inkább a komolyzene világába merülnétek, keressétek a regényt az Álomgyár Kiadónál!

Írta: Isabel

2020. szeptember 8., kedd

Mary E. Pearson - Az imádott Jenna Fox



Mary E. Pearson az egyik kedvenc szerzőm. Fantázia gazdag történetei rabul ejtik az olvasót, mindezt úgy, hogy elgondolkodhat: talán egy nap ez is megtörténhet?


Ugyanez a kérdés fogalmazódott meg bennem Az imádott Jenna Fox olvasása közben is. Mikor NiKy-től megkaptam a könyvet, szándékosan nem olvastam el sem a fülszöveget, sem pedig egyéb ismertetőt. Azt szerettem volna, ha az újdonság varázsa teljes mértékben hatni tud és el kell ismernem jól döntöttem.  Ha elolvastam volna más véleményeket, lehet nem lettem volna annyira lelkes olvasója, hiszen ez a regény teljesen más alapokon nyugszik, mint a fantasy – sorozata, amivel megismertem.

Műfaj szempontjából nehéz behatárolni, mert van benne sci-fi szál, de találhatóak benne poszt-apokaliptikus elemek is.  Ugyanakkor ezek annyira halványan szövik át a történetet, hogy nem szívesen kategorizálnám így. Őszintén szólva, soha nem voltam még ekkora dilemmában a műfaji meghatározást illetően, de aki nekiül a regénynek, szerintem érteni fogja a problémámat.

A történet a 17 éves Jenna-ról szól, aki balesetet szenved és elveszíti az emlékeit. Családja, hogy segítse a felépülését, új otthont teremtenek a számára egy nyugodt városkában. A lány többnyire otthon van és próbál emlékezni, de a családtagok bármit tesznek, úgy érzi, hogy azok az emlékek, melyekre emlékeznie kellene, nem is a sajátjai. Ám ennek ellenére is próbálja megtalálni önmagát és a helyét a világban.

Mindazonáltal, mint már említettem, ez a könyv nem akcióra, kalandra vagy nagy szerelmekre épül. Nem úgy olvastatja magát, hogy „most azonnal tudni akarom a végét” hanem inkább úgy, hogy érdekel, mi lesz, de nekem is időre van szükségem az információmorzsák összerakására. A regény teljes egészét ez a picit nyomasztó, de elgondolkodtató érzés hatja át. A magány okozta vagy az ismeretlentől való félelem legyőzése, saját magunkba vetett hit a legmélyebb mondanivalója szerintem a regénynek. Az, hogy akkor se adjuk fel, ha semmibe sem lehetünk biztosak. Még az emlékeinkben sem.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, még akkor sem, ha semmi köze nem volt a Fennmaradottak Krónikáihoz. Hiszem, hogy kellenek ilyen olvasmányok is és örülök annak, hogy a szerző ebben a műfajban is maradandót alkotott.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, látogass el a Gabo Kiadó oldalára a saját példányodért!

Írta: Isabel

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések