2022. október 18., kedd

Estelle Brightmore - 13. napon


 Egy nagyon érdekes sci-fi akadt a kezembe, mikor tavasszal a szavazáskor választhatóként jelöltem meg. Rémlik, mintha még régen olvastam volna, de mivel elsöprő győzelmet aratott a versenytársával szemben, úgy gondoltam, nem lesz baj abból, ha újraolvasom. Ezúton is köszönöm, hogy megajándékoztak vele!

A történet időpontja 2195. Élhető terület már csak a Városon belül található, de hiába ez a kis menedék, ugyanis az embereket már születésüktől fogva csoportokba osztják. Lehetsz szegény vagy gazdag és nincs átmenet a kettő között, ugyanis az irányítás a zsarnok Vezetők kezében van. Időnként játékokat szerveznek, ahol akkor is részt kell venned, ha nem akarsz, dacára annak, hogy akár meg is ölhetnek.
Főszereplőnk Ana Andropov egy fiatal újságíró, aki minden veszély és ármány ellenére, saját maga próbálja felkutatni a Fantomot, aki egy gyilkos és önkényes igazságosztó. Viszont, amit a lány tapasztal, legvadabb álmait is felülmúlja.

Azt kell mondjam, hogy a történet alapja nagyon realisztikus képest fest.  Ne legyen igazam, de a társadalmunkban is érzem ezt szétszakadást egy picit. Tudom, hogy ezeket a gondolatokat már sok művész felhasználta a munkáihoz, de szerintem mindenki a tapasztalataiból is tesz a munkáiba, így teljesen megértem a szerzőt. Bár azt azért megjegyezném, hogy a világ kidolgozásával nem voltam teljesen megelégedve. Valahogy azt érzem, hogy egy ilyen cselekményhez bővebb háttér és részletesebb bemutatás jobban illett volna. 

Ana számomra picit idegesítő karakter volt. Az rendben van hogy önfejűen cselekszik - én is szoktam ilyen lenni - de néha gondolkodás nélkül teszi ezt, ami egy olyan helyzetben, mint amiben ő van életveszélyes is lehet. Nem mindig értettem, hogy mit miért tesz, és ezen felhúztam magam. Továbbá én szeretem megismerni a szereplők múltját, mert így könnyebb velük azonosulni, ez most nem volt meg.

Mint talán várható, szerelmi szál is található a történetben, amiről annyit, hogy én kihagytam volna. Pont azért nem írok erről többet, mert nem maradt meg bennem. Véleményem szerint,  vannak olyan témák, amikbe nem feltétlen kell a romantika és az írónő annyira jó alapgondolatot rakott le, hogy ez de egyáltalán nem hiányzott. Gondolhatjátok, hogy ellene vagyok a szerelmes történeteknek, pedig nem, jó pár van, ami tetszik - holnap hozok is egyet - de tényleg azt gondolom, hogy mindennek meg van a maga helye és ideje. 

Maga a könyv rövid, nem éri el a kétszáz oldalt, így hamar ki lehet olvasni. Ha hétköznapra keresünk olvasnivalót, amikor kevés az időnk, ez jó választás lehet. A borító pedig gyönyörű, elismerésem!

Összességében egyszeri kikapcsolódásnak megfelelt, elgondolkodtató dolgokat is találunk benne. Azt mondom, hogy a fiatalabb korosztály talán jobban értékeli a könyv pörgését és kiszámíthatóságát. Azt hiszem én ehhez már öreg vagyok.

Mindazonáltal, ha szeretnétek egy példányt, az Álomgyár Kiadót kereshetitek!

Írta: Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az szerző, aki éveket szánt a kutatómunkára - Interjú Kristin M. Furrierrel

Kristin M. Furrier írónő legújabb regénye kicsit más, mint az eddigiek. Bár egyszer már beszéltünk róla, most, hogy én is a végére értem az ...

Népszerű bejegyzések