Ker Dukey - K. Webster - Pretty ​Lost Dolls – Elveszett babácskák (Csinos játékbabák 2.)

Az előző értékeléseben alig bírtam ki, hogy ne lőjem le a második rész elejét. Sajnos (vagy éppen nem, ki tudja?), nekem a sorozatokkal az a bajom, hogy egybefolynak a részek, hacsak azonnal nem írok egy-egy véleményt az elolvasás után. Viszont most nagyon odafigyelek, hogy ne csússzak el, ígérem!

Szóval ott tartottunk az előző rész végén hogy Jade és Benmy ismét szemtől szemben, bár nem úgy, ahogy azt a rendőrnő elképzelte. Újra ott van, azon az átkos helyen, ahol annyi kínt élt meg, ráadásul a kishúga is egy szörnyeteggé vált. Benny mindenkit eltávolított Jade mellől, és boldog mert azt hiszi ismét birtokolhatja őt. Ám azzal nem számol, hogy most nem egy kislányt kapott el, hanem egy erős, tanult nőt, aki jártas a pszichológiában és egész életében arra edzett, hogy szembeszállhasson vele. Azonban még így is vannak a férfinak olyan eszközei, amelyekkel elképesztő fájdalmat tud okozni neki. A szülei meghalnak, testvére a szeme láttára kínozza a foglyokat. Ilyen helyzetben csak egy reménye marad: szerelme Dillon rendőr rátalál és kimenti ebből a pokolból.

Amint látjátok az első rész függővéges, aminek annó nagyon örültem, mert várhattam a folytatást. Nem gondoltam volna, hogy a második rész legalább olyan izgalmas lesz, mint az első, de végül nagyot kellett csalódnom. Itt is voltak olyan elmejátékok, pszichológiai csavarok, hogy tátott szájjal olvastam. Benny-t már ismerjük, ahogy Jade-t is. Viselkedésben egyikük sem okozott számomra nagy meglepetést. Mármint eleinte. Viszont Marcy, Jade húga volt az első pofon nekem. Értem én, hogy borzasztó, kegyetlen dolgokon ment át, de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy Benny szárnysegédje lesz.... és még élvezi is...Na erre mondtam azt, hogy nem születünk gonosznak...

Jade, most sokkal közelebb került hozzám, talán azért mert használta a tanultakat, míg fogságban volt. Tudta mi vár rá, sok minden meg is történik, de igyekszik mindent a maga javára fordítani és Benny rajongását arra használni, hogy végleg kiiktassa az életéből. 
Aki még szimpatikusabb lett,jade szerelme, Dillon. Az ő szemszögét is olvashatjuk, láthatjuk, hogyan próbálja megtalálni a lányt és elkapni a gyilkos. Hideg fejjel gondolkodik, ugyanakkor vannak érzései is. Igazán emberi karakter lett. Nem tudom, talán ilyen egy igazi férfi. Vagy legalábbis olvasás közben ezt éreztem. 

A történet most is gördülékeny, mióta megkaptam, már háromszor kiolvastam. Ugyanakkor én sosem voltam hatalmas rajongója a váltott szemszögben írt történeteknek, mert mindig félek attól, hogy nem fogom tudni követni vagy unalmassá válik. Itt egy picikét nekem zavaró volt, hogy mikor pont egy jó résznél ért véget az egyik szereplő szemszöge jött egy másik. De ez az én dilim, sokszor vagyok így. Viszont utána meg az a rész tetszett és sajnáltam a váltást, szóval na.... nem a könyv a vétkes.

Ám itt is él, amit az első résznél mondtam, csak 18 éven felül olvassátok, mert tele van elég durva és kegyetlen részlettel! Viszont ha tetszett az első rész, ne hagyjátok abba, mert lesz ez még jobb is!

A könyvet pár éve kaptam karácsonyi ajándékként, amit itt is köszönök szépen!

Amennyiben érdekel a folytatás, a Könyvmolyképző várja a rendelésedet!

Írta: Isabel

Ker Dukey - K. Webster -Pretty ​Stolen Dolls – Ellopott babácskák (Csinos játékbabák 1.)

 Azt hittem, hogy ennek a sorozatnak az első részét már értékeltem, de mivel nem, ezért újraolvastam. Na, nem mintha nagyon bántam volna, hogy vissza kellett térjek a kezdetekhez

Főhősnőnk Jade Philips, akit húgával együtt elrabol egy elmebeteg. Benjamin a lányokat éveken át fogva tartja, fizikálisan és mentálisan is kínozza őket. Ám Jade más, mint a többiek. Ő küzd, nem adja meg magát, bármi is történjen. A férfi erős vágyat érez iránta és amikor egy pillanatra óvatlanná válik a lány megszökik tőle. Hazakerül és rendőr lesz, feltett szándéka, hogy megtalálja Benny-t és megmentse testvérét, akit egykor nem tudott. Arra fel van készülve, hogy egy nap újra szemben áll majd a férfival, ám arra az útra, ami ezzel jár egyáltalán nincs felkészülve.

Na most ez a könyv kegyetlen. Lelkileg teljesen kikészíti az embert és mégis....valahogy olvastatta magát velem. Minden egyes fejezet fenn tudta tartani a kíváncsiságom pedig Beni nagyon beteg ember.
De akkor nézzük meg az ő, illetve Jade jellemét. 

Mint mondtam, a lány bátor: hiába éheztetik, zárják be, vagy erőszakolják meg, soha nem adja fel a próbálkozást és a reményt. Mikor végre ismét otthon lehet, hatalmas bűntudata van, amiért húgát otthagyva menekült el. Ráadásul olyan lelki sérülései vannak, amik megnehezítik a mindennapjait. Rendőrnek áll és az egyik legjobb lesz a szakmájában. Mindene a munkája és a testvére illetve Beni utáni kutatás, mégis szerelmes lesz, az egyik kollégájába. Révbe is érhetne, de a múlt nem ereszti őt.

Eközben Benjamin azt hiszi,  elvesztette élete szerelmét.Teljesen összetör, amikor Jade-t elveszíti és éveken át keresi őt. Senki sem pótolhatja számárra a lányt, még a húga sem, teljesen megszállottjává válik. Arról nem is beszélve, hogy az egója is nagyot sérült, hiszen egy kislány, akiről azt hitte, hogy teljesen megtörte és az övé megszökött tőle.  Vissza kell kapnia, nem számít mit kell tennie ezért.

Mint látjátok,  elég összetett a történet maga. Adott egy pszichopata férfi és egy tönkretett de bosszúéhes nő. Itt már csak az a kérdés, melyikük talál rá előbb a másikra.

A cselekményt váltott szemszögben olvashatjuk ezáltal eldönthetjük kivel is szimpatizálunk jobban. Minden jóérzésű  ember az áldozattal érez együtt, de bennem felmerült a kérdés, hogy vajon mitől válik valaki pszichopata gyilkossá? Én hiszem, hogy senki nem születik annak. Ez persze, nem azt jelenti, hogy bármi mentség is lehet az ilyen tettekre, mert nagyon nem, pusztán pszichológiailag érdekelt a dolog. (Erre választ kaptam a következő részekben egyébként.)

Ha az olvasási időt nézem, nagyon hamar lehet vele végezni, ha valaki szereti ezeket a történeteket. A történetvezetés gördülékeny és izgalmas, egy percig sem unatkoztam.

A történet hatalmas kedvencem, ajánlom, de csak 18 éven felüli erős idegzetű olvasóknak! Komolyan!

A könyv ajándék volt, amit itt is köszönök!

Amennyiben te is elkezdenéd a sorozatot, keresd a Könyvmolyképző Rázós könyvei között!

Írta: Isabel

S. A. Locryn - Gyufaláng

 Először szeretnék bocsánatot kérni a Smaragd Kiadótól, amiért ilyen sokat kellett várni az értékelésemre. A pótlások még folyamatban vannak, ráadásul a regény témája picit nehéz volt a számomra. Ettől függetlenül, köszönöm szépen, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra!

Két főszereplőnk, Nemessy Sándor százados és a hadifogságból szabadult Szép Tamás, akik külön külön is nehéz sorsot húztak. Miután az útjaik találkoztak, nemcsak a mindennapi nehézségekkel kell megküzdeniük, hanem a saját érzéseikkel is, egy olyan világban ahol az azonos nemhez való vonzódás nem volt elfogadott. 

Kezdem azzal, ami számomra a negatívabb rész. Mint tudjátok, én nagyon ritkán olvasok erotikus könyveket. Na, amit eddig nem olvastam el, azt most megkaptam pótlásnak. Számomra nagyon sok volt. Ennek semmi köze nincs az LMBTQ tartalomhoz, egyszerűen azt gondolom, hogy vannak olyan történések, amiket nem feltétlen kell leírni, sokkal inkább az olvasó fantáziájára bízni.

De mint tudjuk, én ebből a szempontból kilógok a olvasó-kosárból. Mindegy, mondom a pozitívumokat inkább, mert az van bőven. 

Nagyon tetszett a mágikus -realizmus  szál (a valós világot mágikus elemekkel egészíti ki, elmosva a határokat), főleg, hogy a szerző a látomásokhoz nyúlt. Nagyon szeretem ezt a témát, igazán érdekes dolgok születhetnek azokban a történetekben ahol ezt használják. 

Emellett nagy bátorságra vall, hogy időben időben a II. világháborúban járunk, ami az érzelmek nélkül is elég nehéz téma.

Az szerző azonban igazán tehetséges. Az egyik legjobb dramaturgiai ívet járja be, szép leírásokkal és olyan szereplőkkel, akiket nehéz elfelejteni. Igazán kellemes meglepetés volt. 

Ez a szépség jellemzi érzelmi szempontból főszereplőink érzéseit is, ami kontrasztban áll a világképpel, ám ez a kettősség volt számomra igazán az, ami fenntartotta az érdeklődésemet, dacára az erotikának. 

Terjedelemben a sűrűn szedett szöveg és a 400+ igazán csábító lehet azoknak akik a vastag könyveket szeretik. 

Összességében egy nagyon érdekes és maradandó történetet kaptam. Ajánlom azoknak akik szeretik azokat a történeteket ahol a nehéz téma ellenére előtérbe kerülnek az emberi tulajdonságok és érzések.  Viszont mindenképpen csak 18 éven felülieknek!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Smaragd Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Andy T. Miller - Areán - Magam vagyok a tűz!

 Először is szeretnék köszönetet mondani a Smaragd Kiadónak, amiért elolvashattam a történetet. Nem tagadom, hogy el vagyok csúszva az olvasásokkal, de a héten elindult mindennek a pótlása, így ez a könyv is sorra kerülhetett. 

Őszintén szólva nekem picit döcögősen indult a történet, nem igazán szippantott magával az első pár oldal. Nagyon különleges hangulata van ez azonnal érződik, de kellett egy kis idő még sikerült azonosulnom.

Főhősnőnk Areán , egy erős női karakter. Olyan érdekes sors vár rá, ami teljesen megváltoztatja az egész világát. A történet egy vizatekintéssel indul, amiből megtudjuk,  hogyan kezdődött minden két évvel ezelőtt. Egy  nap furcsa érzés keríti hatalmába,  ráadásul régiségboltban felfigyel egy ládikára. Tudja, hogy azt mindenképpen magával kell vinnie, ám, amint hazaér vele a zár nem nyílik. Ekkor ismét egy furcsa bizsergést érzett és az érintésére végül sikerült felnyitnia. Rá kellett ébrednie, hogy ezt az akaratával csinálta. A ládában egy idegen nyelvű  könyvet talált, és az első oldalon egy nevet: Akiram. A lány akkor még nem tudta de ez a név lett a végzete. Tudatuk összekapcsolódott és elkezdték megosztani egymással a tudásukat, érzéseiket. 

Minél inkább közelebb kerültek egymáshoz, engem annál jobban érdekelt a történet. Nagyon izgalmasan volt megoldva a kommunikáció és a közös jelenetek. Viszont nekem ebből kicsit kevés volt. Az elején nagyon hiányoltam, hogy részletesebb emlékképeket kapjunk, akár kérdezhettek volna egymástól, ha már a lány tanulta újdonsült barátja nyelvét. A fantasy szál szerintem mesterien lett kitalálva.

Természetesen izgalomban sem lesz hiány, hiszem Akriam rabságban van és a vágyak is a felszínre törnek. 

A lány végig erős és kitartó marad, de nekem ezek a részek is kevesek voltak. Lehetett volna még kifejteni történéseket, több jelenetet beletenni, több veszéllyel....

A karakterek egyébként nekem tetszettek szépen belesimultak a világba. Csak róluk is megtudhattunk volna kicsit többet....Nem tudom, hogy a szerző tervez-e folytatást, vagy egyéb módot arra, hogy megválaszolja a  nyitott kérdéseket, de ne aggódjatok, nemsokára megkérdezem. 

Viccet félretéve az alaptörténetet végül nagyon megszerettem, csak úgy érzem, sok kihasználatlan lehetőség van még benne.

A borító egyébként lehetne picit misztikusabb szerintem: szépek a lángok de annyira nem különleges, mint amilyen a történet maga. 

Egyébként hamarosan egy új dologban veszek részt és ha minden a terveink szerint alakul ez a történet és még pár másik is górcső alá kerül.  Ám erről picit később. 
 
Ám addig is, ha szeretnétek egy saját példányt, keressétek a Stílus és Technika Könyvek kínálatában!

Írta: Isabel

 
 

Darynda Jones - Első ​sírhant (Charley Davidson 1.)

Először is köszönöm szépen a könyvet, ajándék volt. 
Őszintén szólva, nagyon elhúztam az olvasását, mert úgy gondoltam, van még időm és lesz kivel megbeszélnem a tapasztalatokat.... Na, de majd most, megbeszélem veletek.

Főszereplőnk egy nyomozó, aki már kicsi kora óta beszél a halottakkal. Szívességet és igazságszolgáltatást kérnek tőle, de ha mindez nem lenne elég misztikus, Charley álmaiban valaki meg akarja kaparintani ma a testét....

Na most, nem nagyon szoktam erotikus tartalmat hozni ide,  de nem is értem, miért nem olvastam el hamarabb a könyvet? Talán szokatlan tőlem, de nagyon tetszett a történet Az erotika is illett bele, nem éreztem feleslegesnek a történet alatt, hanem kiegészítette azt. 

Charley egy nagyon szimpatikus a történetben. Nagyszájú,  bátor és kicsit kotnyeles, aki  mindig belekeveredik valamibe. Akkor is, ha nem akarja. 
Kifejezetten szeretem az ilyen karaktereket, mert lehet izgulni értük és szurkolni nekik. Ügyesen deríti fel a gyilkosságokat és miközben dolgozik, saját életében felmerülő kérdéseire is meg kell találnia a válaszokat. 

Aztán ott van még Reyes, akivel nagyon jól működött a kémia....amit...khm...nem csodálok, mert nem semmi a fickó. 

Humorban is bővelkedik a történet, sikerült mosolyognom részeken. Tetszettek a szellemek és a párbeszédek, nem hagyták ellaposodni a történetet. Kicsit a Szellemekkel suttogó című filmre emlékeztetett, amikor a szellemek szó szerint bárhol és bármikor felbukkanhattak, csak nem olyan ijesztő kiadásban. 

Tekintve, hogy magyarul három, angolul pedig tizennégy része van a sorozatnak, korántsem végeztem vele. Viszont bemelegítésnek szuper volt, valóban meghozza a kedvet ahhoz, hogy belevágjunk ebbe a hosszú kalandba. Ma már talán nem egyszerű hozzájutni, de én mindenképpen vadászni fogom a többi részét is.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti ezt a zsánert!  

 Amennyiben érdekel titeket, a Líránál elektronikus formában még kapható!

Írta: Isabel

Ronnie W.A. - A róka vére

Először is szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kaptam az olvasásra! Kissé félve kezdtem bele, mert - bár tudtam, hogy az írónő tehetséges, hiszen olvastam már tőle - figyelmeztettek az erotikus tartalmakra. Nem az a jellemző rám, hogy túl sokat ebben a zsánerben olvasnék, most mégis úgy érzem meg kell osszam veletek az élményeimet. 

Az eleje valóban kissé nehezen indult nálam. A főszereplő hölgy Rita az FBI-nál dolgozik, ám egy súlyos sérülés miatt átmenetileg felfüggesztik. Miután felépül a New York - rendőrségnek segít egy sorozatgyilkos letartóztatásában. Miközben főnöke igyekszik rávenni, hogy épüljön be a maffiába, a lány  - egy újabb áldozat mellett  - talál egy titokzatos vésett követ és ez teljesen megváltoztatja az életét. 

A tartalomról ennél többet nem mondanék a főszereplőnkről viszont mesélnék egy kicsit.
Rita egy nagyon talpraesett, modern felfogású nő. Éles esze és bátorsága  kiemeli a többi szereplő közül. Az írónő azt is a tudtunkra adja, hogy Rita nem fél felfedezni a nőiesebb oldalát - Az egész történetet átszövi az erotika. Számomra ez egy picit sok volt - kicsit kevésebb is elég lett volna szerintem. Ám, mivel mások vagyunk és sokan szeretik ezeket a pillanatokat, igyekszem a személyes érzéseimet kissé visszafogni és objektív maradni. Azt azért hozzá kell tegyem, hogy az írónő ezt a szálat átütően írta meg: sikerül az érzékekre hatnia, bár nem tudom, mennyire ez volt a cél.

A misztikum összekötése a jelen borzalmaival nagyon jó megoldás volt, számomra oldotta az ellenérzéseket. Rita úgy reagált az újdonságokra, ahogyan az a személyiségéhez illik. Sokkal jobban lekötötte a figyelmem a cselekmény, igazán izgalmassá és szórakoztatóvá vált! 
A fordulatok pedig nagyon jól ki voltak találva! 

Talán ez a kettősség az oka annak, hogy nem olvastam ki a több, mint 500 oldalt egy hét alatt. Remélem, érzékelitek a bennem rejlő vívódást. Számomra - hangsúlyozom, számomra - kevesebb erotikával sokkal nagyobbat ütött volna! Ám biztos vagyok abban, hogy sokakat pont emiatt fogja elvarázsolni.

Az írónőt - mint mondtam az értékelésem elején - nagyon tehetségesnek gondolom. Több novellát is olvastam már tőle. Nagyon jól áll neki ez a veszélyes fantasy világ, remélem, ebben a zsánerben fog továbbra is alkotni! Szívesen megnéznék tőle mondjuk egy dark fantasy-ban írt alkotást is.

A borító figyelemfelkeltő, simán leemelném a polcról, ha szembejönne velem. 

Összegezve egy izgalmas, rejtélyekkel teli regényt kapunk, ha A róka vérét választjuk, viszont kizárólag a 18. életévüket betöltötteknek ajánlanám a fentebb említett okokból! Ám ha nem vagy félős és szereted az erotikát is, új kedvencet avathatsz majd!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Delta Vision weboldala várja a rendelésed!

Írta: Isabel

 

Maurice Druon - Zeusz emlékiratai

 Pár napja a Moly.hu oldalán egy általam követett felhasználónak ajánlották ezt a könyvet. Azt írták, hogy ha a görög mitológiával kapcsolatos könyvet olvasna, ebben nem fog csalódni. A sors épp úgy hozta, hogy az a néni, akivel könyvekről szoktunk beszélgetni épp ezt olvasta és kölcsönadta nekem is. Pár óra alatt a végére is értem és azt kell mondjam, nagyon tetszett!  

Röviden a tartalomról: Zeusz zajokra ébred kétezer éves álmából és elmeséli nekünk a történetét. Megismerhetjük a családján belüli viszály kezdetét, a születését és végig követhetjük a főistenné válás útján. 

Nagyon érdekes volt az E/1 elbeszélésmód, ám egyszersmind ez varázsolt el igazán. A felsős gyermekeimmel éppen most tartunk a görög mitológia résznél irodalomból, így ha máshonnan nem is, onnan ismerősnek kell lennie a történetnek. Ilyen - olyan feldolgozásban mindenkinek lehet róla valamilyen mélységű ismerte. De olyannal, hogy ő maga meséljen, én még nem találkoztam. Imádtam ezt a megoldást!

Az elbeszélésmód egyben lehetővé tette, hogy közelebb engedjük a főistent, már-már emberré válik az olvasó szemében. Igaz, a görög mitológia alakjai véleményem szerint sokkal közelebb állnak az emberi lélekhez - hasonló tulajdonságaik miatt. 

Itt is megismerhetjük Zeusz érzéseit, motivációit, gyarlóságait és gyengeségeit is. Döntések sorozata teszi őt azzá aki, ezek pedig néha a nemvárt következményeket hozzák maguk után. 

Különösen tetszettek a születését és a fiatalságát bemutató fejezetek, hiszen itt még tapasztalatlan: egy cél vezérli - testvérei kiszabadítása és egyben apja megölése. Tudja, hogy óriás teher van a vállán mégsem tántorodik meg: pedig amennyi kedvese volt a regény szerint, volt rá alkalma.

Ha már a kedvesek szóba jöttek: ifjúkorától kezdve majdnem minden fejezetbe jutott egy - egy hölgyemény, egészen Héra megismeréséig. Több ágról több gyermeket nemzett, és persze mindezt tudatosan tette.Leányai mind mind azért kaphattak életet, hogy segítsék őt, ha trónra kerül.

Minden egyes rész végén Zeusz - mint egy jó atya -  tanácsokkal látja el az emberiséget, melyek közül néhány a mai is elgondolkodtató és érvényes. 

Elismerésem az íróé, hiszen az erotikus pillanatokat, olyan ízlésesen tárta az olvasó elé, hogy nem elvett a regény értékéből, de kiegészítette azt. Gondolhatjátok, ha itt értékelem, akkor a téma teljesen emészthető azok számára is, akik nem szeretnek erről részletesen olvasni. 

Ez volt az első könyvem tőle, de ha többi is ilyen állok elébe!

Nagyon ajánlom a könyvet mindenkinek aki érdeklődik a téma iránt, de kizárólag 18 év felettieknek! Egyesüléseken kívül van itt gyilkosság, családon belüli szexualitás, lelki terror, stb. szóval mérlegeljétek ezeket olvasás előtt! Mindazonáltal nem kell megijedni; tényleg csak annyira van részletezve minden, amennyi feltétlenül szükséges!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Régikönyvek.hu weboldalán van még antikvár példány!

Írta: Isabel

Abby Jimenez - Barátnak tartalak

 Őszintén szólva ez a történet nem az enyém. A blogra is azért kerül fel, mert egy szavazás keretében kértétek az értékelését. Nem véletlenül húztam eddig a dolgot, na de nézzük miről is van szó.

Bár a főhősnőnk szókimondó és ezt nagyon szoktam szeretni, most valahogy mégis idegesített. Általában a hozzá hasonló szereplőknek szokott egy bája lenni, de számomra ez most nem volt meg.  

A meddőségével kapcsolatos problémát értem és együtt is érzek vele, de ez az egyetlen olyan érzelem, amit pozitívként tudok elkönyvelni irányában. 

A történet elején párja van, várja, hogy eljegyezzék - ehhez képest szinte azonnal vonzódni kezd máshoz. Nevezzetek maradinak, de ha én az eljegyzésemet várnám eszembe se jutna más felé kacsingatni.

Ezután természetesen kialakul a a kémia, ami szerelemmé növi ki magát, legalábbis a férfi főszereplőnk részérél. Ezzel még semmi baj nem lenne, de itt jön a "szappanoperás" csavar - ugyanis amíg Josh nagy családot szeretne, addig Kristen sajnos meddő, így ezt nem tudja megadni kedvesének.

De ezt nem ám úgy oldják meg, hogy leülnek, a csaj megmondja mi a baj, aztán megpróbálnak megoldás találni vagy szépen elbúcsúznak...Kristen egymaga eldönti, hogy ő úgysem elég jó a férfinak és anélkül, hogy szerencsétlent bármibe is beavatná egyedül cselekszik.

Mégis miért? Egy kapcsolathoz két ember kell, nem egyedül hozunk döntéseket! Itt jött el az a pont, hogy azt mondtam, csak miattatok olvasom végig a történetet. 

Azért, hogy valami pozitívat mondjak, nekem a borító kifejezetten tetszett, nagyon kedves hangulata van.

Azzal zárnám az értékelést, hogy molyon sokan szeretik a regényt, így attól mert nekem nem tetszett, veletek még történhet másképp. A romantika minden jegyét hordozza, vannak benne erotikus részek is és néhol egész jó poénok is vannak benne!

Ha kíváncsi lettél, keresd az Álomgyár Kiadónál!

Írta: Isabel

Ruby Saw - Csak két lépés Észak

 Már tavaly megkaptam a könyvet NiKy jóvoltából és el is kezdtem olvasni, csak valamiért mindig félretettem. Ám tegnap úgy döntöttem,, megérdemli a könyv, hogy normális véleményt alkothassak róla és persze megérdemli az ajándékozóm is, hogy tudja, tetszett-e, amit tőle kaptam.

Most szólok, hogy az értékelésem teljesen őszinte lesz és nem célom, hogy bárkit is megbántsak vele. Magyar szerzőként jól tudom, mennyi befektetett munka van egy könyv megírásában és én mindig próbálok a pozitívumokra koncentrálni, teljesen mindegy, hogy az a könyvnek hány százaléka. Már a munkát, a kitartást is nagyra szoktam becsülni. Ruby-nál is becsülöm. Ám sajnos nagyon nem azt kaptam amire számítottam.

A történet elején megismerjük főhősnőnket, akiről kiderül, hogy már egy éve aktívan dolgozó újságíró és nagyon szereti Koreát. Bár tudja, milyen állapotok uralkodnak Észak - és Dél Korea között munkaügyben elmegy, hogy cikket írhasson a témáról. Ez eddig nagyon izgalmas is lenne: viszont az első, ami szembeötlött, hogy Hadley egy egyetemi kirándulás keretein belül indul el az utazásra. Percekig ültem és azon gondoltam, hogyha a lány már nem tanul, hogyan engedhették meg neki, hogy iskolai kirándulás keretein belül utazzon? Létezik egyáltalán ilyen lehetőség? Annyira tanácstalannak éreztem magam az ügyben, hogy még NiKy-t is megkérdeztem erről - ő jelenleg is felsőoktatási tanulmányokat folytat, így gondoltam, ha van ilyen akkor tudja. Nem erősítette meg, hogy lenne ilyesmire lehetőség. 

Tudom, szőrszálhasogatónak tűnhet, de ez engem akkor is zavart. Aztán pár fejezettel később világossá vált, hogy a lány is abban az intézményben tanult és ez bizonyos magyarázattal is szolgál, de akkor már az országban tartózkodik. Félreértés ne essék semmi bajom az iskolai kirándulással, csak akkor már az elején fel lehetett volna vezetni azt, hogyan kapcsolódik Hadley múltjához.... Mindegy, menjünk tovább!

Miután a csoportot letartóztatják Észak - Koreában nem is igazán tudom szavakba önteni mi történik. Azt éreztem, hogy az írónő szerette volna bemutatni az ott élők kegyetlenségét és eltérő gondolkodásmódját, de ez valahol félúton megrekedt. Nekem nem voltak elég kegyetlenek, de a jóindulatot sem súrolta senki sem. Még a lány majdani szerelme sem. Néha megijesztik őket, elcsattan egy-két pofon, de ennyi. Személy szerint nem volt halálfélelmem, pedig egy túszejtés során annak kellene lennie.

 Jó, az egy dolog, hogy nekem nem volt halálfélelmem, de Hadley-nak sem volt. Mint mondottam az elején, újságíróként munkaügyben megy egy olyan országba, amit magánemberként is nagyon szeret. Nekem evidens lenne, hogy amit csak tudok kiderítek az úti célomról, még akkor is ha Észak-Koreáról meglehetősen szegényes információk állnak a rendelkezésünkre. Én imádom Japánt, Spanyolországot és most már Koreát és Kínát is egyre inkább kezdem megszeretni, ezért igyekszem a tudásomat gyarapítani velük kapcsolatban, pedig a munkámhoz semmi közük.  Viszont ha kifejezetten olyan feladatot kapnék, ahol meg kell jelennem személyesen sokkal több információval indulnék el, mint ami a lánynak volt. Pláne akkor, ha nem éppen kedves népek közelébe megyek.... Azt éreztem, hogy nem ijedt volt, hanem meglepett: nem értette miért bánnak vele úgy ahogy. Értem én, hogy meg akart szökni ezért szabályokat szegett, de ha több tudás lett volna a fejében, akkor tudhatta volna, hogy Észak-Korea nem az a hely, ahonnan olyan piti trükkökkel csak úgy kisétálhat az ember. Még a lakosok sem, nemhogy akit fogva tartanak!

De nem lenne teljes a történet szerelmi szál nélkül: az újságírónőnk bizony beleszeret az egyik ezredesbe a fogva tartói közül.  Természetesen ez az érzés viszonzásra lel, ezt adva reményt a szerelmeseinknek egy szebb jövő ígéretével.... Khm....

Nem vagyok pszichológus, de a lány szeretete a férfi iránt, az, hogy az élete kockáztatásával is meg akarja menteni, erősen Stockholm-szindrómára ad okot (Stockholm- szindróma: Ha kedvességet kap, akkor a túsz, empátiát/szeretetet érez a fogva tartója iránt. ) Tudom, hogy ennyire kilátástalan helyzetben az ember legalább úgy ki van téve a pszichés sérüléseknek, mint a testinek, de amikor az életösztönt (lehetősége van hazamenni, de inkább marad a szerelmével) legyőzi ez a ragaszkodás ott bajok vannak. És nem, ez egyáltalán nem romantikus! 

De Jin Park ezredes sem jobb: még ha a segítő szándék is vezérli, hagyja, hogy a lány és a saját vágyai uralkodjanak felette. Beleszeretett? Oké előbb juttassa biztos helyre és utána "legyenek egymáséi", ha szerencsétlen lánynak kitisztult a feje! A férfi érzelmeit egyébként a pszichológia: Lima -szindrómának nevezi.

Nézzétek én tudom, hogy létezik ilyen és iszonyatos dolognak tartom, ha valakinek át kell mennie rajta. Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy kell erről beszélni, mert a mai napig több száz esetleg ezer eset lehet a világon, amiről nem tudunk és nincs megfelelően kezelve; így téve tönkre az ebben szenvedők életét! Nyugodtan lehet erről olvasni, könyvet írni, az sem baj, ha nem szakmai oldalról van megközelítve a dolog...de ne higyjük azt, hogy ez romantikus! A romantikus az, amikor két ember érzelmei külső hatás nélkül szárba szökkennek és viszonzásra találnak egymásban, nem az, amikor  érzelmeket táplálok azért, mert veszélyben érzem az életemet, vagy éppen azért mert tetszik nekem, hogy hatalmam van a másik sorsa felett!

Egyszerűen számomra ez a könyv borzasztó nagy csalódás volt. Az alaptörténet nagyon jó lehetne, ha a szerző jobban utánajárt volna azoknak a dolgoknak, ami a történet gerincét adják. Persze, természetesen nem lehetett egyszerű a dolga, mert sem a helyszín sem a sorsok alakulása nem egyszerű, de egy könyv véleményem szerint akkor lesz szerethető, ha annak az alapjai a valósághoz legközelebb állnak . ( Kivételt ez alól a fantasy és az ahhoz hasonló kategóriák képeznek, de ez a könyv, határozottan nem az volt.)

Ám senki kedvét nem szeretném elvenni: mások vagyunk így ha szeretnéd elolvasni a regényt, keresd az Álomgyár kiadónál e-könyv-ként!

Írta: Isabel

Sierra Simone - Az apáca

Őszintén szólva nagyon nem akartam elolvasni ezt a könyvet. Az első rész annyira maradandó élményt okozott (negatív értelemben), hogy messzire elkerültem volna a folytatást.
Niki azonban szépen megkért, hogy mondjam el a második részről is a véleményem és minden gúny nélkül állítom: köszönöm hogy rávettél!

A történet Tyler, A pap főhősének családjával folytatódik. Édesanyjuk leukémiában szenved, az orvosok nem sok esélyt látnak a felépülésre. Ilyen helyzetben ismerkedünk meg Sean Bell-lel, aki ugyanolyan nőfaló mint a testvére. Anyja betegsége miatt elvesztette hitét Istenben és eléggé borúsan látja az életet.
Egy nap aztán felbukkan a legjobb barátja húga, Zenny, akire nagyon begerjed. Mikor a lány közli, hogy novícia és hamarosan fogadalmat tesz, Sean helyesen cselekszik - ez volt az első meglepetés- és kerülni kezdi a lányt, bár nehezére esik. Ekkor jön a hideg zuhany, ugyanis Zenny közli, hogy az ő mentora egy nagyon modern apáca és megengedi neki, hogy felfedezze az életet, mondván ha nem tudja miről mondd le sosem lesz teljesen biztos abban, hogy valóban Isten menyasszonya szeretne-e lenni.
Ezen azért elgondolkodtam, mert végig az volt az érzésem, hogy a kis hölgy ezt nem egészen jól értelmezte.
Zenny látja Sean-en hogy mennyire nagy hatalma van a teste felett, ezért elmondja, hogy mielőtt döntene, szeretné kipróbálni a test gyönyöreit is. Kereken egy hónapot tölthetnének el együtt párként.  Jó pár oldalon győzködi a férfi (újabb kellemes meglepetés) hiszen őt visszatartja a korkülönbség, az erkölcsi morál. Mikor aztán a lány bevallja neki, hogy már kamaszként is szerelmes volt belé és még szűz, átszakad a gát és elkezdenek játszani egymással. Itt is meglepődtem, mert bár részletezve voltak egyes alkalmak mégsem annyira, mint az első részben. A szereplők tiszteletben tartják egymás életterét, beszélgetnek közös programokat csinálnak.
Az élet közben folyik tovább a saját medrében: a fiúk anyja rosszabbul lesz, Zenny-nek pedig lassan döntést kell hoznia. Azt nem mondom el miért de végül a lány ott találja magát a ceremónián és készen áll, hogy teljesen megváltozzon az élete.

Azt kell mondjam, hogy az első részhez képest óriásit fejlődött a történet. Sokkal jobban emészthető, sokkal inkább emberi. Mivel nem egy felszentelt apácáról van szó, így erkölcsileg sem annyira elítélendő szerintem.
Tény, hogy a sok trágárságot, illetve bizonyos jeleneteket ki lehetett volna hagyni, ám az, hogy kicsit jobban előjöttek az emberi sorsok jellemek és nem csak azon volt a hangsúly. sokat dobott az olvasáson. Arról nem is beszélve, hogy Zenny sokkal szimpatikusabb volt, mint Poppy. Okos és tudja mit akar. Tapasztalatlansága ellenére az ágyban is használja az eszét.
Őszintén szólva ha ezzel indul a sorozat. sokkal boldogabb lettem volna. Ám ebben is van tanulság: nem szabad félbehagyni sorozatot, akkor sem ha az első rész kicsapja biztosítékot, mert érhetnek meglepetések!

Ha titeket is meggyőzött, hogy érdemes esélyt adni a sorozatnak, a Művelt Nép Kiadó várja a rendeléseteket!

Írta: Isabel

Sierra Simone - A pap

Jómagam is írással foglalkozom, ezért igyekszem mindig szem előtt tartani, hogy mennyi munka van egy könyv elkészítésével.  Nagyon próbálkozom most is ezt szem előtt tartva megírni…
Kérek szépen mindenkit, hogy aki szereti a regényt vagy nagy reményekkel várja, NE olvasson tovább!

Katolikus családból jöttem. Nagymamám, aki sajnos már nem él, arra tanított, hogy egy papban jobban meg lehet bízni, mint az orvosokban. Ennyit elöljáróban.

Nekem már az író megjegyzése nagyon gyanús volt: állítása szerint szereti  a katolikus egyházat. Nem tudom mások, hogy vannak vele, de ha én valakire/valamire így nézek, akkor annak a jó, a tiszta oldalát mutatom nem pedig azt a mocskot amit rejtegetni akarnak….. Mert igen sajnos, van a szép mögött az is, de ha én úgy kezdek valamit hogy „maximális szeretettel és tisztelettel tekintek a katolikus egyházra” akkor ahhoz tartom magam! Vagy szerinte ez az? Mert akkor áldom az eget, hogy engem nem így szeretnek!
Na jó gondoltam lehet ez egy könnyed kis marketing-fogás is, majd meglátjuk.
Az elején megismerkedünk a 29 éves Bell Tyler atyával, aki egy kis közösséget vezet és néha rájön hogy férfi.  Ám igyekszik kordában tartani vágyait. Oké, erről nem tudok nyilatkozni, mert nem vagyok  sem férfi sem pap. De azt tudom, hogy milyen éveken át nem kapni meg azt amire mindennél jobban vágysz. Igen nehéz, elmondhatatlanul nehéz, de nem kivitelezhetetlen! De jó mit tudom én…nem vagyok abban a helyzetben… Olvastam tovább.
És megérkezik a Poppy…. Bocsánat nem bírom ki, hogy ki ne mondjam: de mint valami kiskutya….:D Ezt az érzetemet az események csak tovább fokozták; de mindjárt kitérek oda is.
Mit nem ad az ég, a nő kezdi a bonyodalmak okozását… Mert miért is ne… Az ő hangja, illata és már a létezése kísérti meg „szegény” atyát…. Itt már a fejemet fogtam azért…. Eleve aki elhivatott egy döntés mellett az nem csábul el úgy hogy még az arcát se látta valakinek… meg egyáltalán: a hűség ( jelen esetben Isten és a papi hivatás felé) döntés kérdése, nem pedig a körülményeké.
Oké, megtörtént a kísértés, szegény Pap már ki van, de azért próbál ellenállni. Igaz, ez csak pár oldalra terjed ki, de na…Óriási kísértésről van szó  :D
Aztán egy nap a nő elmegy gyónni és elmeséli defektes életét: imádja ha a férfiak csurgatják utána a nyálukat, a kemény szexet sem veti meg. (Persze ez sokkal trágárabb módon van leírva; én nem vagyok hajlandó olyan szavakat használni). Bellnek meg nem hogy az nem esik le, hogy akkor itt a komoly önértékelési gondok vannak, de még be is gerjed tőle! Ez most komoly? Nőként ha nekem ilyeneket mondana egy férfi úgy elküldeném valahova, hogy porzana utána az út, nemhogy még vele akarjak lenni! De oké….vannak érdekes emberek gondoltam majdcsak jön valami kicsit értelmesebb rész is…
Jönni jött az újabb meglepetés; de akkora hogy a döbbenettől félrenyeltem a vizet….
Egy újabb beszélgetés vége egy jó nagy szexbe fullad; de nem akárhogy! Helyszínnek a templomot választják (hm…az akusztikája tuti jó, mert tiszteletet az a hely már nem kap) de kiderült hogy a csaj Szándékosan alsónemű nélkül ment oda? Nincs sok tapasztalatom, sem a csábításban, sem pedig az utcán való közlekedésben, de miféle nő megy el otthonról bugyi nélkül? Nem fél hogy…felfázik? :D Szándékosan és kész akarva gyújtotta be a puskaporos hordót és ez nagyon erkölcstelen és önös húzás volt DE! Tyler (itt már nem érdemli meg a titulusát szerintem) se kérette magát sokat . „Fordulj meg!” aztán kész tette amit akart.  A végén meg még meg is sajnálta a nőt, hogy ő volt az első, aki ilyen jellegű élményben részesítette…Ne már! Ha tudom valamiről, hogy nem szabad de megteszem, majd utána sem érzek bűntudatot, akkor azt a lelkem mélyén nem is éreztem rossznak.
Történet mesélésből mára elég is, csak egy pár gondolatot fűznék még hozzá:

Ha a főszereplő teszem azt egy átlagember, akkor is ugyanúgy ki lennék akadva, mert ez a fajta erkölcstelen viselkedés az én szememben nem elfogadott. Lehet azt mondani, hogy a pap is elsősorban férfi; igen az. De a Férfi szó szerintem nem egyelő azzal hogy az első Katával táncba megyek. Még az állatokban is megvan az az ösztön, hogy megválogatják a partnerüket, pedig ők jobbára a fajfenntartásért csinálják.
Viszont az hogy a szerző az egyik legrégebbi és legnagyobb tiszteletet követelő szakmát adta a főhőse kezébe, úgy hogy az összes elvét áthúzta, nagyon felelőtlen tett volt!

Molyon rajta van a romantikus címke a könyvön. Magyarázza már el nekem valaki, hogy ebben hol van romantika? Mert ha ez akkor én nagyon fordítva vagyok bekötve.

És az utolsó talán legmegrázóbb megjegyzésem a következő: az írónőnek ez a fajta szexualitás nagyon bejön, mert ha nem így lenne, nem erről szólt volna a regény. Viszont engem arra tanítottak, hogy ha valaki ennyire szeretne valamit hajrá! Ne írjon róla, hanem a magánéletében vegye a kezébe az irányítást!

Elnézést kérek mindenkitől aki ilyet szeret írni/olvasni és hozzáteszem, vannak  nagyon jól és igényesen megírt könyvek ebben a témában,  amik kedvenceim! De efféle „akciókat” tartsuk meg inkább magunknak. Ha a kis lelked ez boldoggá teszi rendben; de nem kell mindenből könyvet írni! ;)

u.i.: Ajánlanék egy nagyon hasonló témájú könyvet, ami a kedvencem! Romantikus is, erotikus is és igen itt is a pap lesz szerelmes egy nőbe; de itt igazi bűntudat sírás vezeklés és minden van:

Sidney Lawrence: Rontás virága

Nagyon jó szívvel ajánlom!

Ha kedvet kaptál hogy mégis  elolvasd A papot, többek között a Líránál megrendelheted! 

Írta: Isabel