2021. január 12., kedd

Amikor az írás nemcsak az új tapasztalatokat, de egy barátság ígéretét is magában rejti - Közös interjú Mimi Taylor és Abby Winter szerzőkkel



 A napokban került forgalomba Mimi Taylor – Abby Winter – Az utolsó kívánság című regénye, melyet a megjelenés alkalmából értékeltem is a blogon.
Mindig nagy izgalommal és kíváncsisággal tölt el, ha több szerző a szülője egy-egy műnek, ezért felkértem a hölgyeket egy interjúra. Fogadjátok szeretettel!

Mindketten több könyvvel rendelkező alkotók vagytok. Mesélnétek egy kicsit az alkotói folyamatokról és az írás szeretetéről?

Abby: Nekem nem olyan régre nyúlik vissza, mert az első betűket 2017. szeptemberében ütöttem le a billentyűzeten. Akkor már fél éve motoszkált egy történet a fejemben, ami az életem egy részének átgondolása, jobban mondva tovább gondolása volt. Viszont mivel addig nem volt példa arra, hogy írtam volna bármit is, így azt sem tudtam, hogyan fogjak neki. Ekkor vettem a bátorságot és közzétettem egy részletet az egyik facebook csoportban, ahol tetszett az olvasóknak és így elindult a könyv írása. Nem terveztem kiadni, de aztán mégis beadtam a derekam. Az írás attól a pillanattól kezdve hobbi lett a számomra, ami azóta is tart.

Mimi: Szerintem minden író az olvasás szeretetéből fejlődik tovább. Én magam is eleinte csak faltam a könyveket, aztán a saját kedvtelésemre írtam egy rövidebb szösszenetet, amit szintén a saját szórakoztatásomra folytattam. Szeretem az írásban, hogy mekkora hatalmam van. Hiszen minden tulajdonságával minden körítésével, minden eseményével én ruházhatom fel a karaktereimet, mondhatjuk hogy íróként Istent játszhatunk a papírlapokon.  Ám ez egy kétélű fegyver, amivel tisztában kell lenni, hiszen az írásunk minden olvasóra másként hat, éppen ezért nem mindegy milyen témát, és hogyan tálalunk. Én imádok írni, ha nem adnám ki a történeteimet, valószínűleg akkor is írnék, mert örömöt okoz. Az írással lett teljes az életem.

Honnan jött a közös munka ötlete? Régóta terveztétek már?

Abby: Az ötlet Mimitől jött, és egy hirtelen felvetés volt. Épp beszélgettünk, aztán ő felvetette, én pedig igent mondtam.

Mimi: Sosem terveztük. Ez egy hirtelen felindulásból elkövetett közös regényírás volt és amilyen hirtelen jött olyan hamar el is készült. Számomra rekordidő alatt.

A regény egy szépen felépített történetet mesél el a veszteségről és az újrakezdésről. Ezzel kapcsolatban milyen személyes élmények jöttek elő írás közben? Egyáltalán hogyan kezelitek a nehéz helyzetek?

Abby: Voltak személyes tapasztalatok, amik még nehezebbé tették az írás folyamatát. Mi is sokszor érzékenyültünk el, és csak reméljük, hogy sikerült átadni ezeket az érzéseket.

A történetnek van némi valós alapja. Érzések, gondolatok, amik bennünk játszódtak le. Ezeket nagyon nehéz volt megírni, mert akaratlanul is feltépte a sebeket. Többször sírtunk írás közben, és reméljük, hogy sikerült átadni, amit akartunk és érezhető a végeredményen.

A főszereplő kisfia nagyon aranyos és élethű karakter lett. Anyaként mennyire volt nehéz, vagy éppen könnyű kialakítani a személyiségét?

Abby: Ez inkább Mimi kérdése 

Mimi: Szeretem a gyerekkaraktereket. Három saját gyermekem van, és sok kicsi gyerkőc van a családunkban. Sokat láttam, tapasztaltam meg velük, ami nagy segítség egy gyerekkarakter megformálásában. 

Ki a kedvenc szereplőtök és miért?

Abby: Én a fiúkért vagyok oda. Mindegyik másért a kedvenc. Sebastian az érző lelkéért, Adam eléggé titokzatos maradt, de ettől még kedveltem és Damien a barátjához való viszonya miatt. Nagy támasz volt és szükség is volt rá.

Mimi: Nem is tudom… talán Joan, bár nem róla szól a történet és csak egész pici ideig szerepel, mégis az ő személyisége, a lénye áthatja az egész történetet. 

Melyek voltak az alkotás legemlékezetesebb és legnehezebb pillanatai?

Abby: A legnehezebbek főleg fájó jelenetek voltak, még akkor is, ha épp nem én írtam az adott részt. Emlékezetes több is volt, mert általában nagyon jó hangulatban teltek az estéink. De talán a legtöbbet újraolvasáskor szórakoztunk.

Mimi: Nehéz volt megírni néhány jelenetet, de mégis élveztük minden pillanatát. A legnehezebb talán az volt, amikor a szerkesztőnk közölte, hogy a történéseket picit át kellene variálni a logikai bakik illetve a hitelesség miatt. Na ezt azt hiszem nagyon megszenvedtük.  De jó volt mert közben rengeteget tanultunk is és nem utolsó sorban, jókat szórakoztunk saját magunkon.

Íróként és magánemberként adott nektek Az utolsó kívánság?

Abby: Egy újabb tapasztalatot és sok szép és szórakoztató órát.

Mimi: Ennek a kötetnek mindig különleges helye lesz a szívemben, hiszen az első olyan történet, amit nem egyedül írtam, hanem egy kedves barátnőmmel közösen, akivel ez idő alatt még jobban összecsiszolódtunk. Íróként új tapasztalatokat szereztem, magánemberként pedig egy barátságot.

A borító nagyon elegáns és kifejező. Ezt is közös tervek alapján készítettétek el?

Abby: Őszintén szólva a borítóval jól megszenvedtünk. Mindegyikünknek megvolt a saját elképzelése, ami nem is állhatott volna messzebb egymástól. Aztán, ahogy teltek a napok, szépen egymáshoz igazítottuk az elképzeléseket, és végül sikerült összehoznunk, amit elterveztünk.

Mimi: A grafikusunk, Ashley Redwood a megmondhatója, hogy a borítónk milyen nehéz szülés volt.  Hiszen két ellentétes ízlésből kellett összegyúrni egyet. Szerintem ennek ellenére csodás lett a végeredmény. Már csak azért is, mert a borítón minden jelentőséggel bír a történet szempontjából.

*Hogyan várjátok a karácsonyt és az új évet?

Abby: Nekem munkával és tanulással telik majd, de a téli szünetben azért szeretnék sokat olvasni, pihenni is.

Mimi: Már sehogy.

Mit terveztek 2021-re? Lesz még közös projekt vagy egyenlőre külön folytatjátok az írást?

Abby: Első körben talán visszatérünk a saját munkáinkhoz, mert mindkettőnket van néhány elkezdett története, amiket szeretnénk befejezni, de ahogy az olvasóinknak is mondtuk, a közös könyvtől akár folytatásként, akár különálló történetként nem zárkózunk el, már csak időre lenne szükségünk, jó sok időre.

Mimi: Egyelőre külön utakon járunk, mert szeretnénk befejezni a megkezdett projektjeinket, de mivel mindketten élveztük a közös munkát, és hiányoznak ezek az esték, nem zárkózunk el az újabb közös sztoritól sem. Mindössze idő kérdése. 

*A kérdéseket még az ünnepek előtt tettem fel a szerzőknek és Mimi utána válaszolt rájuk, ezért nem fejtette ki a gondolatait a témában!

Ezúton is sok sikert kívánok az írónőknek! Remélem, ez az év is legalább annyi örömöt hoz számukra, mint a közös regény írása!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket:

 Mimi hivatalos Facebook - oldalát, csoportját és könyveit

Abby hivatalos Facebook - oldalát, csoportját és könyveit az alábbi linkeken találjátok meg!

Írta:Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Anita Boza - Elrabolt szerelem

A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az...

Népszerű bejegyzések