Főhősünk a hatodik osztályos Szandra, aki épp most kezdi felfedezni önmagát és a világot. Az iskola egyre nehezebbé válik - már semmi sem olyan, mint régen. A kislány rájön, hogy egyre inkább nőiesedik, hogy nem mindenki kedves körülötte, egyszóval kezdi megtapasztalni, milyen a nagybetűs élet.
Én alapvetően nem szeretem, ha egy gyerek szemtelen. Tudom, sokan úgy gondolják ez a kamaszkor egyik velejárója, én azonban azt az elvet vallom, hogy amíg egy felnőtt tisztelettel beszél egy gyerekhez, addig az a minimum, hogy ő is hasonlóképpen válaszoljon vissza. Ha pedig a felnőtt a tiszteletlen, akkor meg kell tanítani a gyereknek, hogy ilyenkor ne süllyedjen le arra a színtre. A rossz modor nem azt minősíti akinek mondják, hanem azt aki mondja.
Attól kezdve, hogy ez a jelenség felüti a fejét egy könyvben onnantól lehet bármilyen jó egy törénet, nekem ellenszenves marad.
Az írónő egyébként tehetséges, csak véleményem szerint túlságosan is modern nyelvezetet használ. Értem én, hogy a regény a mai fiatalokat célozza meg. Azt is értem, hogy szórakoztató irodalom, és emiatt nem szárnyalhat nagyokat. Viszont, szerintem amikor olvasunk tudatosan vagy tudat alatt tanulunk. Nem feltétlen gondolnám azt, hogy mélyebb gondolatok és az izgalmas cselekmény - vagy bármi, ami leköti a gyerkőcöt - kizárná egymást.
Talán, egy nap megpróbálom elolvasni a többi részt, de ez most nem igazán tetszett.
Viszont, ha nálatok a lányzó csajos vagy szeretnétek valami könnyed olvasmánnyal rászoktatni az olvasásra, arra jó lehet. A történet énbeszélő, gyorsan halad és a könyv sem hosszú. Ha nem támasztotok felé nagyon nagy reményeket 9 év felett szórakoztató is lehet.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a ManóKönyvek kínálatában!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése