Illene azzal kezdenem, hogy ez a könyv nagy meglepetés volt, de azt kell mondjam, nem így történt. Pontosan azt kaptam tőle, amire vártam: misztikumot és egy elgondolkodtató történetet.
Több értékelésemben is említettem, hogy szeretem a lassú folyású gyönyörűen lefestett cselekményt, és ez ennek a könyvnek kifejezetten jót tett. A témája nem egyszerű: főhősnőnk egy bántalmazó kapcsolatból szabadulva keresi a helyét a világban.
Fiával Essex-be költöznek, ahol megismerkedik Marthaval. A két nő között nagyon mély barátság alakul ki, lelkük legmélyéből válnak fontossá egymásnak.
Cora a XIX. század szemével nézve egy nagyon intelligens, modern gondolkodású és független nő, akit bár nem kímélt az élet, mégis volt bátorsága szembenézni vele.
Szereti a természetet, így amikor megismeri az essexi kígyó legendáját, azonnal a tettek mezejére lép.
A történet másik fontos szereplője egy papa, aki úgy véli a kígyó csupán egy mítosz. William atya szerint ráadásul ezt a mítoszt az emberi félelem táplálja. Véleménye szerint a tudomány megbukott és nem ad biztonságot az emberek számára, amíg a vallás igen.
A két karakter nézete szépen ütközik egymással és pont azért, mert ez a rész valóban ki lett fejtve, mindkét szereplőnek igazat tudok adni. Ha ez még nem lenne elég, magának a történetnek nagyon különleges hangulata van. Libabőrös lesz tőle az ember karja, de jó értelemben.
Összességében azt kell mondjam, hogy ilyen történetet még nem olvastam és ehhez az érzéshez csak hozzátesz a borító design-ja. Nagyon gyönyörű, számomra egy picit hipnotikus érzést is keltett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése