A szerző, aki a példamutatást tartja a legfontosabbnak történeteiben - Interjú Pöttöm Pötty megálmodójával

 Tóth Eszter,  Pöttöm Pötty megálmodója egy nagyon aranyos és tanulságos sorozattal tanítja a gyermekeket az egészséges táplálkozásra. Az idei évem első olvasásai között volt Pöttöm Pötty és a Folyadék Szörny is, ami a kis tündérlány kalandjait meséli tovább. Ha szeretitek, vagy éppen még nem ismernétek a történetét, tartsatok velünk!

Először is bocsánat, amiért egy picit várnod kellett, de a technikai hátterem nem volt éppen stabil. Bár picit megkésve teszem fel a kérdést, de hogyan telt az újév eső pár napja? Sikerült teljesíteni az olvasással kapcsolatos célodat?

Örülök, hogy ismét beszélhetünk és köszönöm azt a szeretetet, amit az oldaladon kapunk Pöttöm Pöttyel. Nekem is húzós volt ez az év, sok mindent hoz 2023. A tavalyi céljaimat szerencsére egész jól teljesítettem. 100 könyvet olvastam el, ami a célom volt és az írással is jól haladtam. Elsődleges célom volt a készülő ifjúsági regényem befejezése, ami sikerült, így abszolút pozitívan zártam az elmúlt évet.

Aki nem ismerné Pöttyöt, annak elmondom, hogy a duci tündérlány nem igazán szerette az egészségesebb ételeket, a csokit és a sok cukros dolgot viszont annál inkább. Ám az Ízek Birodalmában megtanulta, hogy vannak sokkal egészségesebb finomságok is. Hasonló vonalat követ a második rész is, ám ezúttal a Folyadék Szörny a ludas. Honnan jött az inspiráció a folytatáshoz?

Az előző könyvben az ételekre fókuszáltunk, de az egészséges táplálkozás nem csak ételekből, hanem innivalókból is áll, így nekem kézenfekvő volt, hogy Pötty érdemel egy második kalandot. Sokszor nem is gondolunk bele, hogy a megfelelő folyadékfogyasztás mennyire fontos az egészség szempontjából. Munkámból adódóan sajnos azt tapasztalom, hogy sokaknak gondot okoz a napi hidratáltság fenntartása, így úgy gondolom kiemelten fontos, hogy már kisgyerekkorban elkezdjünk beszélni erről a témáról.

Még az első részben a lány egyedül kalandozott, addig most társa is akadt Berkenye, a rosszcsont osztálytárs személyében. Miért őt szántad mellé?

Az előző részben Berkenye volt a „rosszfiú”, hisz csúfolta Pöttyöt. De már akkor éreztem, hogy ez a tündérfiú több figyelmet érdemel. Nagyon élveztem kettőjük kis csapatát és remélem sikerült bemutatni, hogy régi ellenségekből akár barátokká is lehet válni.

Melyik rész írását érezted könnyebbnek és miért?

Ezen sokat gondolkoztam valószínűleg mert az előző rész sokkal több kihívást tartogatott abból a szempontból, hogy az első mesém volt, meg kellett találnom az egyensúlyt hol nem lesz még didaktikus a történet. Ezek a dolgok a második rész írása közben már könnyen jöttek, azonnal felvettem a mese fonalát. Plusz ki ne akarna kakaó imádó kalózokról írni? :)

A kiadó mit szólt a folytatáshoz? Ők a kezdetektől fogva tudták, hogy több részből fog állni a történet?

Igen, már a kezdetektől beszéltünk róla, hogy lesz folytatás. A kiadó pozitívan állt a dologhoz, de érdemes lehet kiemelni, hogy a két mesekönyv önállóan is olvasható, úgyhogy szerintem, aki a második résszel találkozik nyugodtan megpróbálkozhat vele.

Neked melyik a kedvenc részed a második részből? 

A kalózok, ez egyértelmű. Nagyon élveztem az ő részüknek a megírását. És persze az ásványteknősöket is nagyon megszerettem.

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig az olvasóktól? Hogyan érzed sikerült elérni azt, hogy a gyerekek egészségesebben étkezzenek a mese hatására?

Időről időre kapok olyan visszajelzéseket, hogy a mese célt ért. Persze nem kell nagy dolgokra gondolni, de szerintem, ha csak egy gondolatmagot el tudunk ültetni a gyerekek fejében az is bőven elegendő. Számomra az is sikerélmény, hogy a gyerekek egyszerűen élvezik a meséket.

Mit tanácsolnál a szülőknek azért, hogy minimalizálják a kicsik cukorfogyasztását? Vannak bevált trükkjeid?

Mindig a példamutatást emelem ki. Tudom evidens tanácsnak tűnik, de ha belegondolunk miért választaná a gyerek a vizet a cukros üdítők helyett, ha azt látja, hogy a szülei is az utóbbiakhoz nyúlnak?

A második részt is Imelda Green illusztrálta, csakúgy, mint az elsőt. Elégedett voltál vele?

100%-ig elégedett voltam. Imelda csodálatos illusztrátor, nagyon élveztem a közös munkát vele. Remélem még lesz lehetőségem sokszor találkozni az ő munkáival.

Te vezeted a Könyves 1x1 Youtube csatornát. Milyen érdekességeket találhatnak ott az érdeklődők?

Ez egy lassan 3 éve futó projekt, amit abszolút szórakozásból csinálok. Könyves tartalmak kerülnek fel, igazából mindenről, ami aktuálisan érdekel, amiről olvasok. Nagyon élvezem ezt az új kihívást, remélem még sokáig folytathatom.

A blog nevében is további sok sikert kívánok !

Amennyiben Titeket is érdekelnek Eszter alkotásai, keresd a a szerző Facebook-oldalát, vagy közvetlenül a sorozatért a Könyvmolyképző Kiadó weboldalát!

Írta: Isabel

A szerző aki nemcsak a thriller-fantasy-ban, de a romantikus drámában is alkot - Interjú Julia RedHood írónővel

 

Vannak olyan könyvek és szerzők, akik kevés figyelmet kapnak. Nagyon szeretek közöttük mazsolázni, mert mindig meg tudnak lepni. Ilyen Julia RedHood írónő is, akinek a regényét ingyenesen olvastam el a Google kínálatából. A most következő percekben pedig ő lesz a beszélgetőpartnerem! Gyertek, tartsatok velünk!

Először is hadd köszönjem meg, hogy Az örökséget elérhetővé tetted mindenki számára, mert egy remek fantasy.  Mesélnél magadról? Mikor léptél rá az írás útjára?

Egészen kiskorom óta történeteket találok ki. Hat éves korom környékén lerajzoltam a történeteimet, mint egy képregényt, a szüleim évekig őrizgették ezeket. Tizenkét évesen rengeteg fanfictiont írtam az akkor épp kedvenc zenekaromról. Tizennégy éves voltam, amikor megírtam életem első regényét, ami történetesen, pont a fentebb említett Az örökség kezdetleges változata volt. 

Tulajdonképpen úgy születtem, hogy tele van a fejem történetekkel.

Több könyved jelent már meg, noha, én eddig csak ezt az egyet olvastam. A többi is a fantasyk táborát erősítik? Mit tudhatunk róluk?

Eddig három könyvem jelent meg, a legújabbat épp várom a nyomdából (tűkön ülve). Két zsánerben szeretek írni. Az egyik thriller-fantasy. Ezt azért sorolom egybe, mert az ilyen jellegű írásaimban mindig van egy közös: általában rejtélyesek és kissé sötét hangulatúak. A másik zsáner, amiben szívesen alkotok, a romantikus dráma. Tudom, kicsit furcsa, hogy két ilyen különböző tárborba tartoznak az írásaim, de a szerelmes regényeim is hasonlóak a többihez; szereplőimet mindig rengeteg nehézség elé állítom, és teljes erőbedobás kell nekik ahhoz, hogy célba érjenek, miközben sok-sok kérdésre keresnek választ.

Nemcsak kiadónál vannak könyveim, használom a Google Play felületét, ahol ingyenesen is olvashattok tőlem. Még mindig annak örülök a legjobban, ha az olvasók élvezik az írásaimat, kikapcsolódnak és elvonatkoztatnak, elmerülve egy-egy könyvemben. Ezért továbbra is lesznek olyan írásaim, amiért nem kérek pénzt. Szeretek tanulni, fejlődni, és bőven elég viszonzás nekem ezért az, ha valakinek élményt tudtam adni.

Olvastam az oldaladon és beszéltünk is arról, hogy az Örökség újrakiadáson esik át. Mi ennek a döntésnek az oka és milyen változtatásokra lehet számítani?

A történet több mint száz oldallal hosszabb, mint az eredeti. Szóval rengeteg változáson esett át, az eddigi legjobb könyvem ez. Fordulatosabb történet lett belőle, a két kamasz szereplőnek jócskán megnehezítettük a dolgát, és az érzelmekre is nagyobb hangsúlyt fektettünk a szerkesztés alatt, beleértve a családi kapcsolatokat és a szerelmi szálat. A könyvben található sötét, démoni világ is kidolgozottabbá vált. 

A kiadásnak különösebb oka nincs. Csak annyit akartam, hogy ez a régi, kissé csonka ötletem kiforrott írás legyen. 

Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak a szerkesztésért Mészáros Szabolcsnak. Nem csak alapos munkát végzett, gördülékenyen tudtunk együtt dolgozni. 

Mikorra várható asz új megjelenés és milyen érzések kavarognak benned?

A könyv jelenleg utolsó korrektúrára vár, annyi biztos, hogy július közepétől e-könyv formában ismét elérhetővé válik. Nyomtatott változatot augusztus környékére ígérhetem, tőlem lehet majd megvásárolni. 

Most boldog és bizakodó vagyok, de a szerkesztés alatt ismét visszacsöppentem annak a kiskamasznak a gondolataiba és érzéseibe, aki az Örökséget eredetileg írta, és pont arról álmodozott, hogy egyszer majd a kezébe foghatja, és interjú keretein belül mesélhet róla.

Neked van valami bevált rutinod az íráshoz? Hogyan képzeljük el az alkotói folyamatokat?

Én nagyon spontán író vagyok. Általában csak leülök, és leírom, ami épp eszembe jut. Talán, ami rutinnak nevezhető: a zenehallgatás. Minden könyvemhez tartozik egy lejátszási lista, ami inspirál az alkotás alatt.

Van olyan alkotó/regény, amely meghatározza a munkásságodat?

Ó, még szép! Rengeteg! De csak a két legfontosabbat említem, melyek a romantikus könyveimet inspirálták. Tizenkilenc évesen (nem most volt sajnos), olvastam Vladimir Nabokov Lolitáját. Ebből a könyvből mind a mai napig ragadok ki részeket, és valamilyen formában beleépítem az írásaimba, melyeket csak az ismer, aki olvasta, vagy esetleg látta a filmjét. Ezek apró jelek a regényeimben arra, milyen fontos nekem, a nem épp könnyű témát feldolgozó könyv, és egyben tisztelgek is előtte ezzel.

Két évvel ezelőtt olvastam André Aciman, Szólíts a neveden, világirodalmi klasszikusát. Erre csak annyit tudok írni, hogy levett a lábamról. Rengeteg inspirációt adott, az akkor készülő, szintén hasonló témájú regénysorozatom, első kötetéhet.

A borítótervezés a te kezed munkája?

Igen! Nagyon szeretek borítót tervezni. Volt szerencsém más íróknak is segítséget nyújtani e téren, és büszkén látom, hogy használják a terveimet online felületeken. 

A Közösségi  írók Céhe keretein belül már megjelent a Hétmérföldes mesék, ami a te munkádat is tartalmazza. Milyen a munka a csapatban?

Szuper! Szerkesztőségünk tagja vagyok, és nemcsak az írók között remek az összetartás, munkamegosztás is gördülékeny. Két írásom jelent meg eddig a KIC segítségével. Az első kiadványunkban, a Stigma antológiában, LMBTQ kategóriában került kiadásra, A lámpás c. novellám.

Ez a csapat kiírt egy írói pályázatot, ahová fantasy zsánerben a boszorkányság témakörében várjátok a történeteket. Mondanál egy pár szót a jelentkezésről és hogy pontosan mit is vártok?

A boszorkányság témaköréhez kapcsolódó, vagy boszorkány szereplőt mozgató, próza formájú történeteket várunk. Nem csupán egy, három művel is lehet jelentkezni. Az alábbi link tartalmazza a jelentkezési lapot:

https://forms.gle/4zDcm4mZV97SBg8y7

Szeretettel minden zsánerben alkotó írót!

Részt vettél az idei könyvhéten? Ha igen, hogy érezted magad?

Sajnos nem, de következő évre tervben van.

Milyen terveid vannak az évre? Várhatunk egy teljesen új történetet?

Nekem mindig rengeteg tervem van. Ebben az évben szeretném befejezni egy LMBTQ szereplőket mozgató, romantikus drámám utolsó részét, illetve egy új thriller zsánerű kisregényemet is. Az örökség második kötete is kész, év vége felé tervezem a megjelenést. 

Sajnos már nincs meg a facebook oldalam, ahol tájékozódhattak az olvasók, de az új profilom megjelölésével bárki értesülhet arról, épp min dolgozom.

Arra kérek mindenkit, aki megjelöl, jelezze üzenettel is!

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy válaszolhattam a kérdésekre! Egy élmény volt számomra.

Én is nagyon köszönöm a beszélgetést és további sok sikert és olvasót kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, megtalálhatod a szerzőt Facebookon, vagy könyveit többek között a Google Play kínálatában!

Írta: Isabel

Tomcsik Nóra - A nyírfák csendje

 Tomcsik Nóra regényeit már volt alkalmam olvasni, ezért biztos voltam abban, hogy ismét egy nagyon mély mondanivalójú történetet kapunk tőle. Nem tévedtem, hiszen ez a mű nem egyszer könnyeket csalt a szemembe és olyan mélyen elgondolkodtatott, hogy félre kellett tegyem.

A nyírfák csendje alapját az 1917-es Oroszország és az ott zajló forradalmak adják. Főhőseink egy testvérpár - Grisa és öccse Kolja. Az ő szemszögváltásaik segítségével ismerjük meg a történetet, ami mindkét nézőpontból tekintve is végtelenül szomorú.

Grisa, már kisgyermekként is katonai pályára vágyott, sajnos sem ő, sem testvérei nem osztoztak édesapjuk zene iránti rajongásában. Ám, mikor megszületett Kolja minden megváltozott hiszen a kisfiút istenadta tehetségnek  mondták. Magas rangú emberek ismerték meg a kisfiú nevét, még a cári udvarban is játszhatott, ám a a férfi most sem élhette meg az álmait, hiszen a Kolja súlyos betegségben szenvedett. 

Kolja imádja a zenét, egy életvidám fiú, aki rajong testvéréért. Azért, hogy apja kedvébe járjon, mindent megtesz, amit kér tőle, az egészségét is kockára téve. A szülők halála után bátyja gondoskodik róla, és bár nagyon közel állnak egymáshoz, a bizonytalanság és a halálfélelem folyamatosan ott lebeg a fiú feje felett.

Azzal indulunk, hogy Grisa már tiszt a seregben, az előzményeket a történet folyása közben tudjuk meg. Harcolnak a németek ellen, ám a sereg már fáradt. Nincs egy erőskezű vezetés, akit tisztelhetnének, ráadásul a harctéren a katonák egyre inkább összebarátkoznak az ellenséggel. Nem azért, mert nem szeretnék a hazájukat, hanem azért, mert mindkét fél oldalán emberek harcolnak! Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy ezt kiemelte!

A férfi egy nagyon jó barátjukra bízza öccsét Petrográdban és próbál helytállni, abban a tudatban, hogy legalább testvére távol van attól a pokoltól amiben ő él. Ám az otthon maradtaknak sem sokkal jobb hiszen forradalom tör ki az országban.  Az emberek éheznek, bizonytalanok, nem tudják melyik oldalt kellene választaniuk. Ide próbálnak visszatérni legjobb barátjával, hogy együtt nézzenek szembe az élet nehézségével, öccse betegségével és a jövő megpróbáltatásaival.

Szerintem már ebből is látszik, hogy a szerző nagyon kemény témához nyúlt. A könyv végén leírja mennyi kutatómunkát is végzett az írás során, ám, ha valaki elkezdi olvasni, ez nem lehet kérdéses számára. Jómagam nem vagyok jártas Oroszország történelmében, de szeretem, amikor valami újat tanulhatok. Ideértem a német kifejezéseket, eseményeket vagy akár a gasztronómiát is, amit lábjegyzetben megmagyaráz az írónő. Számomra ezek nagyon hasznosak voltak ahhoz, hogy teljes képet kaphassak a történet során.  

Ha a fogalmazást vagy az írástechnikát nézzük, Tomcsik Nóra azon szerzők közé tartozik szerintem, akik nem kapkodják el a dolgokat. Nemcsak a tájleírásai nagyon részletesek, de az emberi lélekhez is nagyon finoman szól a történetein keresztül. Szereplői mindenképpen maradandóak, nagyon könnyen sikerült azonosulnom velük. El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen háborús helyzetben mit tennék, de az írónő olyan döntéseket hozott, amik nagyon passzoltak a személyiségekhez. 

A borító és a cím is nagyon illik a történethez!

Zárásképpen pedig csak annyit: mindenkinek, aki most hasonló helyzetet él meg, mint a könyvben szereplő fiatalok, azt kívánom, hogy őrizzék meg a reményt. Tudom, hogy könnyű beszélni egy fotelből, de egyszer minden rossznak véget kell érnie. Hiszem, hogy az emberség, az alapvető szeretet, nem engedi, hogy olyan könnyen legyőzzék!

Szeretnék köszönetet mondani a kiadónak és a szerzőnek, amiért olvashattam a könyvet! Több lettem általa!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, a regény megvásárolható a a https://shop.konyvmogul oldalán!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: NiKy