Az írónő nevére NiKy hívta fel a figyelmem. Születésnapom
egyik ajándéka volt tőle a Megsebzett szabadság és látva azt a lelkesedést,
amit mutatott, tudtam: valami nagyon jót kaptam. Arról fogalmam sem volt mit is
várhatok pontosan, de azt tudtam, hogy jó.
Sajnos, időbe tellett értékelnem a regényt, na nem azért mert untatott volna, hanem mert egyszerűen abban a hitben voltam, hogy ezt már megtettem. Ám most, hogy kiderült, adósotok vagyok, ezt azonnal pótolnám is.
Sajnos, időbe tellett értékelnem a regényt, na nem azért mert untatott volna, hanem mert egyszerűen abban a hitben voltam, hogy ezt már megtettem. Ám most, hogy kiderült, adósotok vagyok, ezt azonnal pótolnám is.
Sajnos sehol nem találtam a könyvben szereplő tényekhez hasonlót, bár azt hozzátenném, hogy csak érdeklődője vagyok az adott kornak. Nem ástam magam annyira mélyre a témában, csupán csak a bennem felébredő gyermek kérdezgetett nagyon sokat és szerettem volna válaszolni neki.
Azt ugyan nem tudom, hogy a szerző milyen ismeretekkel rendelkezik a témával
kapcsolatban, de azt szeretném elmondani, hogyha egy történelmi kort használunk
fel egy írás során, jó azt minél hitelesebben visszaadni. Kevés nagyobb
csalódás van annál, mint hogyha az olvasó olyan részekre bukkan, melyekről
kiderül, hogy nem egészen így történtek. Legalábbis számomra így szokott lenni.
De ha ettől eltekintek, akkor egy igen csak esemény gazdag és
jól megírt könyvet kaptam. Kaland, szerelem, felejthetetlen szereplők és minden
oldalra jutó izgalmat kaptam! Az írónő nagyon tehetséges és jól vezette a történet
szálait. Akár a párkák a fonalat.
Flavia, a főszereplő hölgy igazán maradandó élményt hagyott bennem. Remélem, blogtársam nem haragszik meg a hasonlatért, de egy hangyányit hasonló a természetük. (Leszögezném: bóknak szántam!) Nagyon szeretem azokat a főhősnőket, akikre nem jellemző a „hercegnő-effektus”: nem arra várnak, hogy valaki jobbá fordítsa a sorsukat és megmentsék őket, hanem a saját kezükbe veszik életük irányítását.
Flavia, a főszereplő hölgy igazán maradandó élményt hagyott bennem. Remélem, blogtársam nem haragszik meg a hasonlatért, de egy hangyányit hasonló a természetük. (Leszögezném: bóknak szántam!) Nagyon szeretem azokat a főhősnőket, akikre nem jellemző a „hercegnő-effektus”: nem arra várnak, hogy valaki jobbá fordítsa a sorsukat és megmentsék őket, hanem a saját kezükbe veszik életük irányítását.
Férfi főszereplőnk viszont nagyon nem volt szimpatikus, igaz, ez javuló tendenciát mutatott a történet vége felé. Értem, hogy fővezérként tekintélyt kellett parancsolnia, de akkor sem szerettem a felesleges megaláztatásokat, amiket hajlamos volt elkövetni a nő ellen, akit állítólag szeretett. Ám ez csak az én véleményem. Mint mondtam, több jó pontja is van a történetnek, amik miatt érdemes elolvasni. Csupán csak ne vegyük készpénznek a történelmi részeket.
Azt kell mondjam, hogy bár rajongója nem lettem a történetnek, Benina
munkássága iránt felkeltette az érdeklődésem. Szívesen olvasnék majd még tőle,
mert érdekel, hogy esetleg más műfajban, mit és hogyan alkot!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése