Kezdésként szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy elolvashattam a regényét. Nagyon ötletesnek találom, hogy a csoportja tagjaival alkotnak közösen, ám én szándékosan nem veszek részt ebben - így valóban az első benyomásomat tudom megosztani veletek.
Bár, az ünnepek picit sűrűre sikerültek – nem jutott annyi időm az olvasásra, mint szerettem volna – alig vártam, hogy Lunáék története ismét beszippantson.
Az alaptörténet egyszerűen lenyűgöző! Olyan jövőképet fest elénk, mely egyszerre hátborzongató, és elképesztő!
Luna-33-03-30 egy olyan világban él, ahol minden ember érzéketlenné vált. Nincs fizikai kontaktus, semmilyen érzelmet nem mutatnak az emberek, még egymás iránt sem. Az életük szervezetten, megfigyelve zajlik és nekik így természetes.
A lány azonban egy picit mégis más, ugyanis kiválasztották, hogy pár társával együtt feláldozzák őt az isteneknek. Ezt is természetesnek veszik, senki nem próbál meg küzdeni az életéért, sőt, amikor Luna életben marad, a város lakóiból ez félelmet és ellenszenvet vált ki. Ő is így gondolkodik, ezért amikor döntenek a kivégzése időpontjáról, minden ellenvetés nélkül belemegy.
A nagy napon azonban új, nem várt dolog történik: az isten leszáll a felhők közül azért, hogy beszámoljanak neki az emberek az Áldozati Eseményről. Mikor Hunter hall Lunáról, úgy dönt, elviszi feletteseihez, hogy ők döntsenek ebben a lényes kérdésben, ám arra nem számít, hogy milyen kalandokba - és szerelembe esik…
Mint említettem, nagyon tetszett az alap, melyből a konfliktus bontakozik ki. Szép kis látomás is lehetne… de bocsánat, nem kalandozom el.
Luna személyisége is eléggé különleges ahhoz, hogy egy ilyen világ szereplője legyen. Bár ő maga is hiszi, hogy a világa alaptörvényei jók és megkérdőjelezhetetlenek, mégis, valahol a lelke mélyén nem akar meghalni. Jól bánik a fegyverekkel, így meg is tudja védeni magát. Emellett nagyon intelligens és nyugodt. Talán pont ez a kettőség az, ami felkavarja az olvasót és őt magát is. Ez, ami a végzete felé sodorja őt.
Hunter, a tipikus férfi. Bár Isten, mégis az első benyomásom az volt róla, hogy itt van a pasas, akiért olvadoznak majd a nők. Számos olyan tulajdonsága van, ami leveszi a hölgyeket a lábáról, ezért azt gondoltam, hogy egy macsót kaptunk. Tévedtem, és ennek őszintén örülök!
Nemcsak nagyon gyorsan felméri az igazságtalan helyzetet Luna ügyében, de kiviszi ő őt és a segítőit a normális, élettel teli világba. Egyszerre empatikus és határozott: bár, megérti a többieket, mégis elég erős jellem ahhoz, hogy ne az érzelmei irányítsák. Legalábbis, ha nincs Luna a közvetlen közelében…
Mostanában nem igazán olvadok el a férfi főhősöktől, de Hunternek egy kicsit sikerült elérnie, hogy mégis…
Őszintén szólva ez egy nagyon igényesen megírt fantasy, elgondolkodtató összefüggésekkel és szerethető szereplőkkel. Gratulálok mindenkinek, aki részt vett a megalkotásában, mert a maga zsánerében egy gyöngyszemet hoztak össze!
