2020. november 20., péntek

Az alkotó, akinek csupa jót hozott a 2020-as év - Interjú a Gabó Kiadó novellapályázat és a Szerelem a Corona idején egyik szerzőjével, Csoma - Lőrincz Tamarával


Csoma – Lőrincz Tamara egy fiatal és nagyon sokoldalú szerző. Nevével egy molyos hirdetés kapcsán találkoztam, melyben megemlítik, hogy novellái több kötetben is megjelennek. A hölgy nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hiszen a koronavírus az alkotói folyamatokra is hatással lehet.  Örömmel tapasztaltam, hogy az írónő elfogadta a felkérésemet egy interjúra; ez következik most!

Pár szóban szeretném, ha mesélnél magadról! Hogyan képzeljenek el téged az olvasók?

29 éves vagyok, és Budapesten élek a férjemmel. Egyforma szeretettel írok science fiction és realista romantikus történeteket, óriási szenvedélyem az olvasás, a könyvtárba járás, és úgy általánosságban véve könyvek között érzem magam a legjobban.
A kedvenc íróim közé tartozik J.K. Rowling – szerintem a Harry Potter az egyik legcsodálatosabb történet, amit valaha írtak. Rajta kívül Szabó Magda, Moskát Anita, M.C. Beaton, Meg Cabot, Stacey Halls, Agatha Christie és Gerald Durrell könyvei is közel állnak a szívemhez… és még rengeteg írót fel tudnék sorolni. 
Az íráson és az olvasáson kívül nagyon szeretek társasozni a családdal és a barátokkal, színezni, horgolni és főzni.  Élek-halok a kávéért, nélküle nem kezdődik nap.

Az életedben melyik volt az a meghatározó pillanat, mikor úgy döntöttél, hogy az írással szeretnél foglalkozni?

14 évesen, amikor az első novellámat megírtam. Akkoriban sok krimit olvastam, úgyhogy az lett a címe, hogy Egy gyilkosság története, és már nem emlékszem pontosan, hogy miről szólt, de egy amatőr írós oldalon olyan sok kedves hozzászólást kapott, hogy arra gondoltam, ez nekem megy, lehetnék író! Akkor persze még gyerek voltam, és sejtelmem sem volt, milyen hosszú út vezet a kiadásig. Életemben arra vagyok az egyik legbüszkébb, hogy ezt az utat végigjártam, és az ötvenedik, századik nemleges válasz sem tántorított el, amit a kiadóktól kaptam. A nem ugyanis mindig azt jelenti, hogy most még nem. 
Érdekesség egyébként, hogy idén tavasszal, amikor a Noé című regényem továbbjutott az Aranymosás regénypályázaton, megkeresett egy úriember, és elmesélte, hogy ő még emlékszik az Egy gyilkosság történetére, és ugye én voltam az a kislány, aki írta? Szép pillanat volt, mert ezek szerint már tizennégy évesen tudtam akkora nyomot hagyni az írásaimmal valaki lelkében, hogy tizenöt évvel később is emlékezett rám.

Számodra miért a novella a legmegfelelőbb arra, hogy kifejezd önmagad?

Novellákat és regényeket is szeretek írni, a témától is függ, hogy melyik terjedelemben lehet jobban kifejteni. Novellázással azért is szerencsésebb eleinte próbálkozni, mert jól meg lehet rajtuk tanulni a szakma fogásait, és ezekre később, a regényeknél nagy szükség lesz. Illetve egy novellát sokkal könnyebb javítani, hiszen rövidebb, és eleinte, a pályája elején az ember rengeteget javít, mire eléri a megfelelő minőséget.

Főképpen a romantika és az űrfantasy kedvelőinek alkotsz: hogyan tudod ezt a két, alapvetően nem egymáshoz közeli műfajt a lehető leghitelesebben átadni az olvasóknak?

Az űrfantasy regényem és novelláim kifejezetten sötétek, azt mutatom meg bennük, ami szerintem rosszul működik a világban. Itt tényleg minden jöhet, az összes fájdalom, amit életemben átéltem, vagy aminek tanúja voltam. Azt hiszem, az írókban alapvetően rengeteg az empátia, át tudjuk élni mások szenvedését, és én például sokszor képtelen vagyok túllépni rajtuk. Ha olvasok a hírekben egy kisgyerekről, akit bántottak, akkor hetekig nem alszom jól, nem tudom kiverni a fejemből, ami történt, egyszerűen hiányzik belőlem az a képesség, hogy tovább lépjek, és úgy éljem az életemet, mintha mi sem történt volna. Nem értem a bántást, a kegyetlenséget, a közönyt. Ezekkel csak úgy tudok megbirkózni, ha megírom őket.
Ezzel szemben a romantikában az élet napos oldalát mutatom meg, sokat merítek például a saját házasságomból. Nagyon boldog feleség vagyok, és minden egyes romantikus történetem ennek a boldogságnak egy lenyomata. A mostani időszakban például hiszem, hogy mindannyiunknak szükségünk van olyan novellákra és regényekre, amik emlékeztetnek minket arra, hogy az életnek van egy csodálatos oldala.
A két műfaj váltogatása egyébként abban is segít, hogy ne égjek ki. Ha folyton szomorú, sötét űrfantasy-t írnék, valószínűleg egy idő után kimerülnének az érzelmi tartalékaim. Így viszont, hogy közbeékelek egy-egy romantikus történetet, fel tudok töltődni.

Nyomtatásban Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2020 című kötetben lehet tőled olvasni. Pályakezdőként is lehet jelentkezni és a Gabo Kiadó szerkeszti az antológiákat már három éve. Szerintem szerzőként ide bekerülni, egy nagyon szép eredmény. Mesélnél nekünk erről egy kicsit részletesebben? Hogyan találtál rá a pályázatra, miként zajlott az alkotás folyamata és milyen érzéseket váltott ki belőled, hogy bekerültél?

A Gabo kiadó tevékenységét folyamatosan figyelem, már csak azért is, mert náluk jelenik meg Moskát Anita, aki az egyik legnagyobb példaképem. Eddig három novellapályázatot hirdettek meg, és én már az elsőre is jelentkeztem, de nem sikerült bekerülnöm a kötetbe. Most, a harmadik alkalommal már elegendő volt a tudásom. Ne felejtsétek: a nem csak annyit jelent, hogy még nem. Ki kellett várnom az időmet.
Egyébként az értesítést arról, hogy idén nyertem a pályázaton, e-mailben kaptam meg, és az első reakcióm az volt, hogy biztosan tévedés.  Napokig tartott, amíg felfogtam, hogy mi történt.

Ám a te sikertörténeted csak most kezdődik, ugyanis egy másik nagy kiadó is válogatott a novelláid közül. A Könyvmolyképző Szerelem a Corona idején c. novelláskötetében is megtalálható lesz egy alkotásod. Milyen érzés két nagynevű kiadónál szerző lenni?

Nagyon meglepődtem. Szeretek írni, ezt szeretem a világon a legjobban csinálni, de hogy mások is elismerik a tehetségemet, az egy teljesen új dolog. Megpróbálom azzal meghálálni a bizalmat, hogy minden egyes nap keményen dolgozom. Azt hiszem, még mindig úgy érzem, bizonyítanom kell, hogy helyem van ezeknél a kiadóknál.

A fentebb említett kötet karácsonykor fog megjelenni. Milyen fogadtatásra számítasz? A cím esetleg nem lehet riasztó az emberek számára?

Remélem, hogy senkit sem fog elriasztani a címválasztás. Sokat gondolkodtam rajta, hogy írjak-e olyan történetet, amiben szerepel a koronavírus, és végül arra jutottam, hogy szeretnék írni róla. A traumákat nekem mindig történetek segítettek feldolgozni. Ha az ember olvas arról, amin keresztülment, az már egy lépés a gyógyulás felé. Nagyon vigyáztunk rá a szerzőtársaimmal és a kiadóval, hogy senkit se bántsunk meg és kellően komolyan vegyük a témát. Én őszintén hiszek benne, hogy ezzel a kötettel segíteni fogunk.

Ha már Corona: te hogy éled meg ezt az emberpróbáló helyzetet? Nyilvánvalóan inspirálóan hatott az alkotói énedre, de hogyan éled meg magánemberként?

A könyvkiadókat is érinti a gazdasági válság, így sokkal kevesebb nyomtatott megjelenési lehetőséget fogunk kapni a következő egy-két évben. Nekem ez egyáltalán nem törte le a lelkesedésemet: sok új, online olvasható novellát tervezek idénre és jövőre is. Érdemes lesz figyelni a Facebook- és a moly.hu oldalamat, mindkét helyre ki fogom tenni az elérhetőségüket. Mindegyik ingyenesen olvasható lesz.
Magánemberként őszintén szólva nem sok minden változott. Én eddig is otthonról, egyedül dolgoztam: ültem a dolgozósarkomban, és gépeltem. Most is ezt teszem, annyi a különbség, hogy a családomat egy kicsit ritkábban láthatom. Ők nagyon hiányoznak, de bízom benne, hogy egyszer vége lesz ennek a helyzetnek.

A családod/barátaid hogyan fogadták a megjelenéseket? Támogatnak?

A férjem az első számú és leglelkesebb olvasóm, ő már akkor hitt bennem, amikor még senki más. A többi családtagom eleinte féltett egy ilyen bizonytalan pályától, úgy gondolták, egy irodában, ahol minden hónapban fix fizetést kapok, nagyobb biztonságban lennék. Mostanra szerencsére már látják az eredményeket, és remélem, megnyugodtak azt illetően, hogy boldogulni fogok. Mindannyian olvassák az írásaimat és nagyon szeretik őket. Apósom például néhány napja olyan büszkén mutatta, hogy már neki is megvan a sci-fi novelláskötet, hogy egészen meghatódtam. 

Több, ingyenes novellád is van – ezeket megtalálhatjátok majd az interjú végén belinkelve – én mindet elolvastam és a kedvencem a Teaszertartás lett. Nagyon megható, én meg is könnyeztem. Személyes élmény ihlette?

Igen. Volt egy időszak, amikor nagyon féltem tőle, hogy a férjemnek valami baja esik, például beteg lesz vagy balesetet szenved. Teljesen egészséges, harmincegy éves, életerős férfi, mégis valahogy befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy ő és mindaz a boldogság, amit magával hozott az életembe, elveszíthető. Úgyhogy megkérdeztem, nem bánná-e, ha leírnám, hogy milyen lenne nekem a halála. Azt mondta, ha nekem ez segít, akkor nem bánja. Miután kész lett a Teaszertartás, sokkal könnyebben lélegeztem: kiírtam magamból azt, amitől rettegtem.

Mire számítsunk tőled legközelebb? Esetleg regényíráson gondolkodsz? Kérlek, avass be minket a terveidbe!

Sok-sok novellára számíthattok, ezen kívül dolgozom egy karácsonyi romantikus regényen, és van egy űrfantasy regényem, ami majdnem teljesen elkészült. Meg is tudom mutatni a fülszövegét. 

Noé

A teremtés még javában zajlik, és nem tudni, hogy Isten valaha képes lesz-e befejezni. 
Brett intergalaktikus nyomozó, és egy olyan teremtési hibával született, amibe hamarosan bele fog halni. Ha élni akar, rá kell vennie Istent, hogy gyógyítsa meg. Ez a teremtő azonban nem a könyörületességéről híres…
Eli és Mark szeretik egymást, de csak három évük van. Ha letelik az idő, meg fognak halni a Noé bolygó nagy részét elpusztító Özönvízben. Vagyis meghalnának, ha Eli nem talált volna egy kiskaput.
Brettet a Noéra vezénylik, és hamar rájön, hogy ezen a Földön Isten az emberek jövőjének szinte minden apró részletét előre kidolgozta. A tragédiákat is. Brett feladata, hogy Elit és Markot visszaterelje az Özönvíz és a haláluk felé vezető útra. Ha sikerrel jár, Isten talán hajlandó lesz meggyógyítani.
Csakhogy Eli és Mark legalább annyira élni akar, mint ő.

Az interjú végén pedig csatolom Tamara írásait, melyeket ingyenesen elolvashattok:

Ha felkeltettük az érdeklődésed, keresd a hivatalos Facebook-oldalát vagy megtalálhatod Molyon is!

Ezúton kívánok a szerzőnek sok sikert és még több olvasót!

Írta: Isabel


2020. november 18., szerda

E. K. Johnston - Ezer éjszaka


Mint sokakat előttem, engem is a könyv borítója vett rá az olvasásra. Számomra valóban mesebeli hatása van, a kék árnyalata pedig egyszerűen gyönyörű.

Volt egy olyan érzésem, hogy a történet egy picit emlékeztetni fog az Ezeregyéjszaka meséire és igazam lett. A főhősnő ugyanolyan bátran lépett bele egy olyan házasságba, ami a halálos ítéletét jelentette, mint Seherezádé.  Tetszett, hogy ezúttal egy testvéri kötelék volt az, ami rávette erre.
A sivatag, mint helyszín, számomra egyet jelent egy varázslatos világgal és most sem kellett csalódnom. Gyönyörű leírásokat kaptunk a helyszíneket tekintve.

Az a tény, hogy a történet lassan bontakozik ki, számomra most kifejezetten hasznos volt: nem igazán volt kedvem az elmúlt hetekben olvasni, mégis jól esett a tudat, hogy vissza-vissza térhetek ebbe a világba, ha mégis arra vágynék.

Viszont!
Sokszor ismételte magát a szerző és ez alatt most nem a szóismétlést értem. Újra és újra elmesélt részeket, amit előtte már megtudtunk. Ennek egyszerre előny és hátrány is, hiszen ha gyorsan szeretnénk elolvasni, nagyon zavaró tud lenni. Ám ha nagy szüneteket hagyunk az olvasásba – mint ahogy én is tettem – segít újra felvenni a történet fonalát. 
Amit még egy pici negatívum volt számomra az a lezárás. Nagyon bízom benne, hogy lesz folytatása a történetnek, mert bennem nagy kérdőjeleket hagyott.

Mindazonáltal egy kellemes mesét vehetünk a kezünkbe, ha ezt a könyvet választjuk. Nem ez volt a legjobb, amit idén olvastam, de nagyon ígéretes.

Én a Scrib oldalán olvastam az elektronikus verziót, de papírkötésben megtalálható a Libri kínálatában is!

Írta:Isabel

2020. november 16., hétfő

A szerző, aki a legnagyobb hangsúlyt a szereplői érzésvilágának kidolgozására helyezte - Interjú a Bármi megtörténhet megalkotójával



Cornelie C.G.  - Bármi megtörténhet c. regényét a Magyar Szerzők Könyvei Magazin elhagyós játékán belül volt alkalmam elolvasni. A fordulatokkal teli fantasy az egyik kedvencem lett ebből az évből: többször is elolvastam, amíg nálam volt. A következő percekben a szerzőt kérdezem az alkotás folyamatáról, inspirációkról és arról, miként éli meg az írás folyamatát!

Kérlek, először mutatkozz be az olvasóknak! 

Többen kezdenek úgy egy interjút, hogy… már gyermekkoromban naplót vezettem, novellákat írtam, tudtam, hogy egyszer író lesz belőlem… Nálam szó sem volt ilyesmiről. Viszont olvasni nagyon szerettem. Amolyan kis könyvmoly voltam, aki ha éppen egyedül volt, biztosan egy könyvvel bújt el a szobában vagy éppen a kert végében, évszaktól függően. Számtalan világot megismertem a regényekből, melyeket aztán a maguk valójában is szeretettem volna felfedezni. Így kerültem a légiutas-kísérő pályára, ahol ezt jórészt megtehettem. Ekkor már kacérkodtam az írással, olyan történeteket találtam ki, melyeket magam is szívesen elolvastam volna. Persze ezeket megtartottam magamnak, de azért gyakorlatnak príma volt. Mikor 2012-ben véget ért ez a pályám és döntést kellett hoznom, hogy merre tovább, a feszítő érzésnek engedve megírtam az első, már kiadásra érdemes regényemet Érzelmi vírusveszély címmel. Ezt követte a folytatás, a Teremtő erő és a Talán mindörökké, majd 2019-ben a Bármi megtörténhet. 

Hogyan ültél neki a Bármi megtörténhet írásának? Melyik a legemlékezetesebb pillanatod?

Általában - mint mindig - romantikus történetek születnek meg a fejemben, mert ezek állnak legközelebb a lelkemhez. Egy pár kapcsolatán keresztül bemutatni azt, amit szeretnék. Ezúttal sem történt másként, de ahogy a többi regényben, itt is belecsempésztem azokat a gondolatokat, melyek, hiszem, nem csak engem foglalkoztatnak. Amikor írok, nem ismerek még én magam sem minden fordulatot, a kitalált szereplőim gyakran elkalandoznak, van, hogy engedem nekik, de van, hogy nem. Az, hogy hová szeretnék kilukadni a végére, az azért már az első leírt soroknál a fejemben van. 

Emlékezetes pillanat? Amikor többen is visszajeleztek, szeretik azt a világot, melyet ebben a regényben teremtettem. Jól érezték magukat benne, még ha nem is valós, és velük maradt akkor is, mikor véget ért már az a 300-400 oldal. Ezért érdemes, ezért is csinálom. 

Honnan jött a történet alapötlete és mennyi ideig tartott kidolgozni?

Az élet, szerencsére vagy sajnos, mindig ad ötletet az íráshoz. Az irány, amerre tartunk, kérdéseket vet fel, melyeket, ha sarkítva is, de szerettem volna ebben a regényben bemutatni, összefoglalni. El kell fogadnunk, amennyiben nem változtatunk a világhoz való hozzáállásunkon, akkor a jelenlegi életformánk sem marad ugyanolyan. Majd egy év alatt született meg a regény úgy, hogy közben a civil munkám miatt nem tudtam érdemben foglalkozni az írással, hónapok maradtak ki. Utólag már nem bánom, a történet jobban megérett bennem. 

Melyik az a fejezet, amin a legtöbbet dolgoztál? Mesélnél nekünk erről részletesen? 

A hőseim érzésvilágának bemutatásával dolgoztam a legtöbbet. Nem akartam egy sablont követni, de azt sem, hogy érzelgős vagy éppen elnagyolt legyen a kapcsolatuk. Az egyensúlyra kellett a legjobban figyelnem írás közben. Mert ugye a kevesebb néha több. 

A borítód az egyik legszebb, amit az idén láttam. Ilyennek álmodtad meg?

Többféle variációt is elképzeltünk. Mivel a történet első jelenete San Franciscóban játszódik, felmerült, hogy a nevezetes híd, a Golden Gate is felkerül a borítóra. Végül inkább a rejtély, a teremtett világ és persze a főhősnő maradt a fókuszban. Sokkal kifejezőbbnek találtuk ezt a történet szempontjából. 

Hogyan fogadták a könyved az olvasóid? Mesélnél a könyvbemutatódról?

Ez a regény más, mint az előzőek. A tartalmi elemek miatt váltottam, és bár nem lett kifejezetten fantasy elképzelt élőlényekkel, varázsképességekkel, mégsem az a hagyományos értelemben vett romantikus krimi, ahogy tőlem már megszokott. Szívesen veszem a visszajelzéseket, hogy kinek, melyik irány tetszik jobban. 

Amúgy minden írótársamnak ilyen csodás olvasókat kívánok, mint akik engem követnek. Egy könyvbemutató képes olyan energiával feltölteni, ami hosszú időre ad muníciót. Lassan egy éve volt, de az a hangulat még bennem él, bármikor visszanyúlhatok érte, ha szükségét érzem. Nagyon klassz beszélgetőtársam volt Ildikó személyében, és tetszett, hogy a bemutató az interaktív közönséggel szinte egy közös, együttgondolkodás volt. 

Számomra a legörömtelibb kérdés, ami egy olvasómtól érkezhet, miután egy szuszra végigolvasta a történetemet: Mikor érkezik az újabb kaland? 

A családod mennyire segít az írói karakteredben? 

A társam mindvégig támogatott, és jó ideje már senki nem néz rám úgy, mint egy UFO-ra. Természetessé lett, hogy nálam az írás már több mint hobbi. 

Hogyan telik egy alkotással töltött napod?

Nekem írás szempontjából a délelőttök lennének a legértékesebbek, és nagyon el tudnám képzelni, létezik ilyen, hogy alkotással eltöltött nap. A munkám mellett egyelőre a hétvégék és a szabadság pillanatai állnak a rendelkezésemre. Persze jegyzetelni és fejben dolgozni mindig lehet, amivel élek is. 

A koronavírus mindenki életére hatással van. Téged magánemberként vagy alkotóként visel meg jobban?

Senki nem tudja kivonni magát a megváltozott körülmények és rendelkezések alól. A home office az én civil munkámnál részben lehetséges, ami jó, de időm, az nem lett több ezzel sem, sőt. Amit tehetek, igyekszem ezen a téren is egyensúlyban maradni. 

Többen jelezték, hogy a Bármi megtörténhet című regényemben leírtak  - kis spoiler -  számos ponton emlékeztetnek az azóta bekövetkezett változásokra, igencsak aktuálisak. Kérdezték, hogy honnan jutott eszembe ez már tavaly?  Figyelem a világot, az embereket, és némi fantáziával kiegészítve igyekszem összerakni egy teljes képet. Mivel a történet kitaláció, ezért valóban csak emlékeztethetnek a valóságra. 

Mi vett rá, hogy jelentkezz a MaSzeK elhagyós játékára?

Szeretem a játékokat, és a kíváncsiság is dolgozott bennem. Remélem, jó helyre került a regény.  

Lassan vége az évnek ezért megkérdezem: hogyan tervezed a lezárást és mit várhatunk tőled legközelebb?

Hogy mást ne mondjak, furcsán alakult ez az év. Muszáj volt alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, így a karácsonyi regényem megjelenése jövő évre csúszott át. A kézirata már elkészült, és az előolvasóknál jár. Az első visszajelzések szerint az egyik legizgalmasabb lesz azok közül, melyeket eddig írtam. De valamivel azért készülök az olvasóknak. Akik eddig a regényeim e-könyvben való megjelenését várták, most készüljenek. Reményeim szerint mindegyik még ez évben megjelenik e-pub formátumban is.

Nagyon szépen köszönöm a kérdéseket. ♥ 

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd az írónő web - és Facebook-oldalát további információkért! A véleményemet, pedig az alábbi oldalon olvashatjátok el!


 A blog nevében további sok sikert kívánok a szerzőnek!

Írta: Isabel



2020. november 15., vasárnap

Harmatcsepp - Minden apróság számít

 Ez a bejegyzés nem könyvekről fog szólni. Nem is interjúkról. Inkább valami olyasmiről, ami mindannyiunkat érint.A segítségnyújtásról és annak elfogadásáról.

Szívügyemmé vált, hogy ahol tudok segítsek - még akkor is, ha a jelenlegi helyzetemmel nem engedhetek meg nagy tetteket. Csakúgy, mint mindenki megtapasztaltam az élet árny oldalát és élénken emlékszem arra, mennyit számított a felém nyújtott segítő kéz.
Most egy ismerősömnek van szüksége egy ilyen kézre.
Nem, nem vagyunk barátok, sőt, hosszú ideje nem is beszéltünk egymással. Nem vezet semmiféle nyereségvágy, hiszen ezért a posztért nem kapok semmit. Ám azt gondolom, hogy az ember attól lesz igazán ember, ha önzetlenül képes segíteni ott, ahol kell!

A kortárs magyar irodalom egyik alkotójának van szüksége minden apró megmozdulásra! Az íróként és grafikusként dolgozó kétgyermekes édesanya sokunknak segített abban, hogy megéljük az álmainkat és kiadhassuk a könyveinket. Ő most nem egy álomért küzd - csupán egy mindennapi életért. 

Férje betegsége és a koronavírus-járvány miatt azonban ez az egyszerű kérés is lehetetlennek tűnik a számára! Elvesztette a megélhetését, párja a betegsége miatt nem tud dolgozni, és a helyzet már odáig fajult, hogy kilakoltathatják őket.

Létrejött egy csoport - amit a bejegyzésem végén linkelek - ahol a legapróbb összegnek is nagyon örülne a család. Tárgyi adományokat jelenleg nem áll módjukban fogadni, hiszen az első, hogy a fedél megmaradjon a fejük felett.

Mi, írók pedig nem maradunk hálátlanok: felajánlottuk könyveinket, melyet az utalók között osztunk szét. Mesekönyv, novelláskötet, romantikus  regény, fantasy, teljes sorozatok és friss megjelenések is!

Viszont akkor se ess kétségbe ha nem áll módodban segíteni: kérlek oszd meg ezt a posztot vagy a csoport linkjét, hogy szebbé tegyük egy nehéz sorsú család életét!

Neked egy kattintás nekik pedig egy újabb esély!

Összefogás Szabó Borkáért csoport

 Köszönöm, hogy végigolvastál! 

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések