Kérlek, kezdésként mesélj magadról a blog olvasóinak! Mi vezetett az írás útjára?
Húszesztendős érdi fiatal vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója. Az íráson túl a fényképezés túrázás és olvasás a hobbim, szeretek rockkoncertre járni, érdekel a természet világa és a történelem.
A gazdag fantáziám, és a mesélni vágyás tereltek az írás felé. Egész kicsi koromban rajzokkal igyekeztem grandiózus világokat bemutatni, főleg magam szórakoztatására, valamint a testvéreimmel folytatott rengeteg, műanyag állatokkal és LEGO-figurákkal folytatott szerepjátékban éltem ki mindezt. Ám ahogy nőttem, egyre inkább úgy éreztem, ezeket a történeteket meg szeretném osztani másokkal is, szeretném szórakoztatni az embereket. S erre az írást találtam legalkalmasabbnak
Mikor kezdtél el foglalkozni a szövegalkotással? Esetleg folytattál vagy folytatsz tanulmányokat is a témában?
Ötödikes koromban egy versszavaló versenyen gyönyörűen díszített füzetet nyertem. Egyből arra gondoltam, ebbe írni kell valamit. Versek születtek, rövid, mondókákra hasonlító szösszenetek, melyek állatok jellemzőit foglalták rímbe. Mivel a környezetem lelkesen fogadta, valamint az érdi Így írok én… diákpályázaton kétszer is díjazott lettem, arra gondoltam, megpróbálkozom valami nagyobb hangvételűvel is. Számos történet keringett a fejemben, s az egyiket elkezdtem papírra vetni. Ugyan nem fejeztem be, de több elemet felhasználtam a Sötét sorsok írása során.
A gimnáziumban jött az újabb fordulat, az Üstökös láng kreatív írás pályázattal, mely arra motivált, folytassam, mélyüljek el az alkotásban. Így is lett: költeményeket írtam, majd 2019 nyarán A farkasfalka első, kézírásos változata született meg. Egy év múltán pedig vers- és novellapályázatok rendszeres versenyzője voltam, váltakozó sikerrel.
Célzott tanulmányokat nem folytattam, önképzéssel haladtam ezen az úton. Ám nem mehetek el szó nélkül azok mellett, akik az elmúlt években sokat hozzátettek írói vénám fejlődéséhez. Magyartanáraim, különösen Somfainé Szűcs Mária órái sziklaszilárdan megalapozták bennem az irodalomszeretetet, megismertették velem a nagy elődök munkásságát, ezzel gazdagítva költői, írói kifejezésmódjaimat. Daróci Lajosné Márta néni, az Érdi IRKA Csuka Zoltán-díjas vezetője teret adott a publikációra folyóiratában, rendszeresen ellát tanácsokkal. Szerkesztőm és jó barátom, Nagy Krisztina pedig a Sötét sorsok alakulása során útitársam: felhívja a figyelmemet a feloldandó ellentmondásokra, megjegyzi, mely részeket tartja annyira jónak, hogy azon egy betűt se szabad változtatni, s közben ötleteket ad, tippeket, további forrásokat. A lista itt persze nem ér véget, de ők tették hozzá a legtöbbet művészi vénám fejlődéséhez.
Honnan jött a sorozat alapötlete? Melyek azok a művek, melyek hatottak rád?
A mitológia, folklór, a legendák világa régóta érdekelt, szívesen mélyedek el a témában a mai napig. Ahogy egyre több témába vágó művet olvastam (nem csak szakkönyveket, hanem mitikus témájú regényeket is), azt vettem észre, hogy egyes népek folklórja, mítoszrendszere kevéssé ismert, nem épült a köztudatba – ilyen a magyar, az eszkimó, az ausztrál hitvilág. Úgy gondoltam, olyan történetet szeretnék írni, melyben emléket állítok az egyiknek. Választásom az ősmagyar hitvilágra és a népi folklórra esett, melyek időben ugyan eltérőek és csak néhány elemük közös, de ezeket egyesítve hoztam létre Mistariát. Hogy miért ezt választottam? Számos érdekes, számomra meglepő elemet találtam benne (mint a mi farkasemberünk, a csordásfarkas), szeretném mindezt egy izgalmas történet segítségével közismertté tenni.
A Sötét sorsokat ihlető műveket két csoportra osztom: szakkönyvek és regények. Előbbiek a folklór és hitvilág feltérképezését, az anyaggyűjtést segítették. Ipolyi Arnold Magyar mythologiája, a Magyar Néprajzi Lexikon és Solymossy Sándor A magyar ősi hitvilág című kötete jelentették fő mankóimat számos egyéb mű mellett. A regények közül Rick Riordan, Böszörményi Gyula és J. R. R. Tolkien alkotásait emelném ki.
A történet idősíkja a középkorra tehető. Bár én az értékelésben kifejtettem, miért volt jó döntés ezt választani, de érdekelne, hogy te miért ide helyezted a cselekményeket?
Több okom volt rá. Szerettem volna ellentétet teremteni a mi modern világunk, s az ősi, mitikus, varázslatos Mistaria között. Ezért helyeztem a történetet napjainkba, egy miénkkel kapcsolatban lévő, ám mégis tőle elszigetelt világba. Ezenfelül van benne egyfajta elvágyódás-motívum, az ismerősen ismeretlen, távoli hely egzotikuma. Végül pedig egész egyszerűen így képzeltem el szereplőimet: abban a korban élnek, ahol őseink fejéből kipattantak.
Mivel a regény beszélő állatokat is tartalmaz, meg kell kérdezzem: milyen kapcsolatod van velük? Szereted őket? Mi az oka annak, hogy ennyire különleges képességet kaptak tőled?
Nagyon szeretem az állatokat! A ragadozók és a különös kinézetű vagy életmódú lények a kedvenceim, többek közt a ködfoltos párduc, az imádkozó sáska és (nem meglepő módon) a szürke farkas.
Otthon nem sok állatot tartottunk, pár alkalommal halat, illetve egy hörcsögöt. Azonban volt középiskolámban, az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban beléptem az Akvarista Blokkba, ahol halakat, hüllőket, rákokat gondoztunk, többek közt veszélyeztetett kékfarkú fogaspontyokat a KLG Goodeid Projekt keretein belül. Ezekről az évekről blogomon vezetett Akvarista novellák sorozatomban emlékeztem meg tavaly.
A különleges képességnek két oka van. Egyrészt a népmesékben, folklórban gyakran visszatérő elem, hogy az állatok értik az emberek szavát, s beszélni tudnak velük. Másrészt így akartam kicsit tisztelegni a természet előtt, s közelebb hozni az olvasókhoz az erdők lakóit.
Már az eleje is nagyon izgalmas: viszály két család között, egy tiltott szerelem és egy gyermek, akit a mágia ment meg. Nem tartottál attól, hogy ezeket az elemeket már túl sokszor felhasználták?
Kerepesi Igor költő mondta azt egy IRKA-esten, hogy lényegében már tele az írói asztal, mindent elmeséltek már az idők során, bármely témára, motívumra ráfogható, hogy „azt valaki koppintotta” – ellenben abban igenis lehet újítani, hogy az író, költő hogyan meséli el a már sokszor körüljárt témát. Ezt a gondolatot magam is osztom, és az írás során többször szemem előtt lebegett. Írtak már hasonlót, igen. A fantasynak megvannak a maga „kötelező körei”, igen. De én úgy igyekszem szőni a történet szálait, olyan elmélkedéseket csempészek bele, hogy valami újdonságérzetet nyújthasson a veterán olvasóknak is. Bízom benne, hogy sikerül.
Melyik részt írtad a legszívesebben és melyikkel volt a legtöbb gondod?
A mély bölcselkedések, erkölcsi dilemmák, belső monológok a kedvenceim. Így Acsar és Roland beszélgetése a csillagok alatt, Roland vitái az ösztönökkel és Kristóf őrlődése a kanóc mellett állnak a dobogón.
A legtöbb fejtörést és időt az Evilágban játszódó fejezetek okozták. Hitelesen akartam ábrázolni a létező helyszíneket, így pontosan utánajártam az adott falvak, városok, tájak látképének (a történetben felbukkanó legtöbb helyszínt élőben is felkerestem, sőt: a Zemplénben eltöltött egyhetes nomád tábor adta meg a végső löketet a sorozat megírásához).
Eddig milyen véleményeket kaptál? Hogyan készíted fel magad a pozitív és az esetleges negatív kritikákra?
Többségében nagyon pozitívakat, ami elmondhatatlanul jó érzés. A kötet megjelenése után alig két hónappal Valentini Zsuzsa tizenhét kötetes írónő méltatta A farkasfalkát a Balatonkenesei Hírlapban, majd Kling József értékelte röviden az Érdi Újságban megjelent terjedelmes interjú alatt, s itt, az Új Álmok oldalán jelent meg legutóbb pozitív hangvételű kritika. Ezen túl olvasóim is rendszeresen ellátnak hosszabb-rövidebb véleménnyel. Akad, aki csupán tömören annyit mond, jó volt, tetszett, mások részletekbe menően elemzik, mely jeleneteket szerették és miért, mi az, amin ők változtatnának.
Úgy állok hozzá a kezdetektől, hogy az őszinte vélemény aranyat ér. Ha szépeket mondanak a könyvemről, az bizonyíték, hogy jól csinálom, érdemes folytatni. Ha felhívják a figyelmemet visszás, összezavaró részekre, negatívumokra, abból tanulok, fejlődök. A szakszerű negatív kritika sokat tud segíteni a fejlődésben, a pozitív a remény, az írni vágyás ébren tartásában. Épp ezért vallom, hogy minden olvasói vélemény számít, s mindegyiket szívesen fogadom, meghallgatom, elolvasom.
Ki segített neked a borító tervezésében?
A borítóillusztráció Hafner Gergő barátom munkája. Egy közös ismerős révén tudtam meg, hogy kiválóan bánik a ceruzával, s bátorkodtam megkérni, hogy készítse el a borítót. Alapötletem volt ugyan, de ő minden várakozásomat felülmúlva sokkal ámulatba ejtőbbet alkotott. Voltak, akik megjegyezték, hogy kicsit furcsa egy kézzel rajzolt borító a XXI. században, de a többségi vélemény (így az enyém is) az, hogy pont ez teszi különlegessé, kiemeli a többi közül.
Gergő mellett Vasváry-Tóth Tibor keze munkája van a borítóban, aki műszaki szerkesztőként segített megtalálni a tökéletes betűtípust, elrendezni a címet, alcímet, összerakni nyomdakészre.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Smaragd Kiadóval és milyen véleménnyel vagy a velük való közös munkáról?
Egy szinténírással (is) foglalkozó barátom mesélt róluk. A könyvem kiadása után terjesztőre volt szükségem, s mivel említett barátom azt mondta, ők ilyet is vállalnak a kiadáson túl, felvettem velük a kapcsolatot. A részletek megbeszélést követően rövidesen megkezdődött az együttműködés, mely a kezdetektől töretlenül szakszerű, baráti hangulatú, zökkenőmentes. Egy remek közösség tagja lettem, a könyvterjesztésen túl volt adventi kalendárium versekkel, novellákkal, Smaragd Díj, könyvhéti találkozó, ötletgazdag posztgyártó-verseny, Hét Könyve-rovat. Élmény a közös munka velük!
Számomra a regény, azokat a régi fantasy sorozatokat idézik, melyek alapokat adtak ennek a zsánernek. Szerinted mi kell ahhoz, hogy ez a mai napig ilyen sikeres legyen az írók és az olvasók körében is?
Én úgy vélem, a könyvek, az irodalom (s általában a művészet) arra szolgálnak, hogy kiszakítsák az embert a szürke hétköznapokból, valami különlegest adjanak neki. Szerintem a legtöbbünk el-elkalandozik gondolatban távoli korokba, mesés világokba, különleges tájakra. Ez okozhatja a fantasy töretlen sikerét, népszerűségét: a gazdag fantáziájú író megteremti saját, egyedi világát, univerzumát és meghívja oda az olvasókat, akik ha elfogadják, felfedezőutat tehetnek egy olyan helyen, ami teljesen más, mint az övék. Utazhatnak úgy, hogy az ágyon fekszenek vagy a fotelban ülnek oda, ahova nem visz el hajó vagy repülőgép.
Mesélted, jön a folytatás, aminek én nagyon örülök. Mikorra várható és milyen terveid vannak még a jövőre nézve?
Reményeim szerint idén jelenik meg, de ennél többet egyelőre nem merek mondani. A kézirat kész, szerkesztés alatt áll, ez azonban a vártnál hosszabb ideig tart. De türelem rózsát terem.
Rövidebb távon a Sötét sorsokat fogom befejezni. Ettől csupán hetek választanak el, ugyanis a harmadik rész kézirata már majdnem végleges formát öltött. Emellett jövő év elejére szeretnék újabb verseskötet összeállítani, s mint A valóság verseit, mindenki számára hozzáférhetővé tenni. Hosszabb távon pedig Mistaria világát tervezem bővíteni egy új sorozattal, melyben több itt megismert szereplő is felbukkan majd.
Blogján és Insta oldalán is találhattok érdekességeket!
Írta: Isabel
