2020. november 27., péntek

J. D. Hartley - A bosszú


Érdekes volt egy ilyen stílust olvasni a szerzőtől  - ha még nem tudjátok, ki rejlik a név mögött, akkor a hamarosan ékező interjúból erre is választ fogtok kapni. Nem azért, mert nem lenne olyan jó, mint a többi, hanem azért mert nagyon más volt. Köszönöm szépen, hogy biztosított egy példányt a számomra!

A magam részéről szeretem a naplóregényeket, mert így könnyebben átélhetem a szereplők érzéseit. 
Főszereplőnk Lucy szókimondása és humora pedig elemi erővel hatott rám, talán azért, mert most ez hiányzik a legjobban az életemből. Könnyen megkedveltem őt, még akkor is, ha nem mindig értettem egyet vele. 

A történet számomra túl egyszerű volt, hiányoltam még egy kis csavart belőle, de tekintve, hogy könnyed kikapcsolódásnak szánta a szerző, valószínűleg ez tudatos döntés volt. 
Egyetlen egy apróságot említenék, bár valószínűleg ez az én kis hibám: nekem sok volt a pasi. Meglátta-megszerette, meglátta-megszerette... Tudom, tudom, romantikus regény...de szerintem elég lett volna egy, aki már az elején a nagy Ő.

Ettől eltekintve egy tisztességesen megírt regényről beszélünk. Az író kifejezésmódja választékos, érezni a rengeteg energiát, amit az írásba fektetett. 

Ajánlom azoknak a hölgyeknek, akiket nem zavar, ha a főszereplő a szívügyekben hajlamos elbizonytalanodni, de mind ezt egy jó nagy adag humorral képes eladni nekünk.

Nem lesz hatalmas kedvence, de kikapcsolódásra teljesen megfelelt!

Ha kíváncsi lettél a regényre, keresd a Google Play oldalán!

Írta: Isabel



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések