2021. május 14., péntek

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)



Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek az Ábel a rengetegben című regényhez kapcsolódnak.

Kissé kellemetlenül éreztem magam, mert nem emlékeztem arra, hogy én az ő korukban olvastam volna a művet. Miután megoldottuk s feladatokat, kissé hiányérzetem maradt: zavart, hogy nem ismerem teljes egészében Ábel történetét. 

Miután a gyerekekkel együtt én is megtanultam az író önéletrajzát, úgy éreztem, hogy mindenképpen meg kell ismerkedjek a munkásságával, három nap alatt kiolvastam a történetet és meg kell mondjam elég vegyes érzéseim vannak.

Nagyon tetszett a cselekmény és tájleírás. Nemcsak a célközönségnek izgalmas és érdekes a történet. A leíró részek nagyon élethűek, láttam magam előtt a helyszíneket. Úgy gondolom, ebben az író nagyon kiemelkedő. Emellett számos hasznos tevékenységet mutat be a könyv, melyről azt gondolom, hogy a mai korban is fontos lenne tudni és ismerni!

A társadalomkritika nagyon fontos mondandója a könyvnek, hiszem Ábel személyiségének változásához nagyban hozzájárulnak. Főszereplőnk jellemfejlődése is nagyon látványos, a regény végére korántsem az a kisfiú, akit az elején megismer az olvasó.

Viszont a nyelvezete nem egyszerű a mai kor számára. A tanulóim számára is volt jó pár kifejezés, amely nehezítette az olvasást és a szövegértést. Emiatt nem is igazán voltak lelkesek, ám elmagyaráztam, hogy ez hozzátartozik az alapműveltséghez. 
Azt azonban én is elismerem, hogy nem a legegyszerűbb olvasmány egy 14-15 éves gyermek számára.

Számomra tanulságos olvasmány volt, több lettem általa, bár nem valószínű, hogy egyhamar újraolvasom majd!

Amennyiben szeretnéd a polcodon tudni, keresd a könyvet a Líra kínálatában! Természetesen film is készült belőle, melyet az ezen az oldalon megtekinthettek!

Írta: Isabel


 

2021. május 11., kedd

Anita Boza - Elrabolt szerelem


A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az olvasásnak.

Tudni kell rólam, hogy bár mostanában nem sok romantikus regényt olvasok, volt idő, mikor nagyon szerettem ezeket a regényeket. Elvarázsolt a kor, a sokszor kalandos cselekmény - és természetesen a szerelem.

Az alaptörténet most is tetszett volna: férfi főhősünk még gyermekként szemtanúja lesz édesapja meggyilkolásának és elhatározza, hogy bosszút áll. Férfiként ezt meg is teszi: elrabolja a gyilkos leányát, ám egy valamire nem számít: vonzódni kezd a nőhöz.

Constance és Brad macska-egér játéka még tetszett is. Mindkettő makacs és intelligens, szítják a tüzet egymásban. Azonban egyetlen egy dolgot nem tudtam hova tenni. Miért kellett az első pillanatban szexuális vonzódást érezni egymás iránt? 

Természetesen én is tudom, hogy létezik ilyen, de azt sehogyan sem tudom elképzelni, hogy ennek azonnal hogyan lehet engedni? Mármint, persze tetszett meg de jó lenne az ez meg az...de konkrétan a hölgyet elrabolták, a pasasban meg nincs más, csak gyűlölet..... Hosszú tervezgetés után végre fájdalmat okozhat az ellenségének és csak a vágyaikra tudnak gondolni? Nem tudom, számomra ez, ebben a formában annyira életidegen és kissé rémisztő, hogy teljesen rányomta a bélyegét az olvasásra. Ha pedig a szerző esetleg egy cseppnyi pszichológiát szeretett volna belevinni a történetbe, ahhoz pedig a háttérinformáció kevés.

Aztán természetesen megkaptam azokat a tudásmorzsákat, melyekre szükségem volt, ahhoz, hogy azonosulhassak a szereplőkkel, csak azt sajnáltam, hogy ez nem a csókok előtt történtek.

Nem is tudom...számomra a szerelem nemcsak a testi vonzódáson alapszik, sőt! A szerelem az ha a kémia mellett szeretem a másik lelkét is. Ehhez pedig idő kell.

Ugyanakkor tudom, hogy a 17. század valóságában sem ez volt a megszokott. Ebből a szempontból a regény  nagyon korhű. 

Azt is tudom, hogy, amikor az ember fáradt egy hosszú nap után és csak egy kis kikapcsolódásra vágyik, az ilyen regények tökéletesek. Segítenek ábrándozni, megélni a titkolt - vagy éppen nem titkolt -vágyainkat. Igenis kellenek az ilyen olvasmányok is és nekem is vannak kedvenceim. Majd megmutatom nektek őket.

Ha innen nézem a dolgokat, akkor az írónő számos női olvasóinak segíthetett abban, hogy képes legyen ellazulni. Látok benne fantáziát, és remélem legközelebb egy olyan művét olvashatom, ahol picit több hangsúly kerül az ok-okozati összefüggésekre. Természetesen a romantika megtartásával!

 Amennyiben elolvasnád keresd a Magnusz webáruházában!

Írta: Isabel

2021. május 10., hétfő

Maya Motayne - Nocturna (Varázshamisítás 1.)


A sorozat hozzám még csak most jutott el, de pár óra alatt ki is olvastam. Nagyon szeretem a mágiával átszőtt fantasy - világot és azt ha egy szereplőt nem kötik a rangok és a szokások. Azt ha valaki képes felrúgni minden szabályt és elvárást, csak azért, hogy azt tegye, ami helyes. 

Tetszett a mágia sokfélesége, minden embernek egyedi képessége van. Ráadásul olyan dolgokra is használták, amelyekre eddig nem is gondoltam. Konkrétan megkönnyítették vele a saját mindennapjaikat és nemcsak a sorsdöntő pillanatokban került elő. 

A szereplők, egyediek, a főhősök személyisége és képességei is eltérnek egymástól. Természetesen a jóképű herceg és a tolvajlány találkozása nem egyedi eset, mégis a szerző képes volt újdonságot csempészni ide is, a mágia segítségével.

Az alaptörténet, miszerint Alfehr herceg megpróbálja felkutatni az eltűnt bátyját, szinté nem újszerű gondolat, mégis, az írónő képes volt szabadjára engedni a fantáziáját és a megszokotthoz olyan elemeket kevert, amitől egy új és ismeretlen világot fedezhet fel az olvasó. 

Természetesen egy valamire való kalandból nem hiányozhat egy csöppnyi romantika sem, de ezt is megkaptuk. Kifejezetten örültem, hogy csak egy csöppnyit kaptunk ebből és a szerző nem esett túlzásba. 

Az írástechnika is tetszett, a szerző szépen és választékosan fogalmaz. A cselekmény tempója elég gyors, nem hagyja unatkozni az embert.

Nyugodt szívvel ajánlom a fantasy és kalandregények szerelmeseinek, akár már 15 éves kortól is. Igaz, nem a legvékonyabb regény a piacon, de nagyon hamar be tudja szippantani az olvasóját!

A könyv ajándék volt, amit ezúton is köszönök! Remélem, alkalmam nyílik majd a folytatás elolvasására is!

Amennyiben te is szereted a hasonló történeteket, a Libriben megveheted a saját példányodat!

Írta: Isabel

2021. május 8., szombat

Sofía Rhei - A dodó rejtélye


Még nem sok alkalmam volt olvasni a kiadótól, de ha minden könyvük ennyire aranyos és gyermekbarát, bővíteni fogom az olvasótáborukat. Ez a regény annyira kedves, kacagtató és szórakoztató, hogy remek kikapcsolódást nyújthat bárki számára. 

A testvérpár, James és Arabella csipkelődése nagyon tetszett. Nekem gyermekkoromban nem volt alkalmam ezt kiélni, a legkisebbként a családban ez a korszak kimaradt. 
(Igaz, ezt felnőttként valamelyest sikerült megtapasztaljam.)

A két gyerek rivalizálását és ellentétes személyiségét nagyon jól kiemelte a szerző.  James okos és kalandvágyó, Arabella pedig, bár szereti a kihívásokat, mégis megmarad kislánynak. 
Nagyon vicces volt, mikor a gyerekek megkapták bácsikájuk ajándékát és a kisfiú a nővéréről nevezte el a meztelen csigáját. Tipikus gyermekcsíny, ami sokkal közelebb hozza a gyerekekhez a szereplőket.

Ezután természetesen kalandok, új ismeretségek és tapasztalatok érik őket, melyek segítik a szellemi fejlődésüket. Mindezt ugyanazzal a könnyed hangvétellel, amit az elején kaptunk.

A borító és a belív is nagyon szép. A megfelelően nagy betűméret segíti az olvasást és azt, hogy az iskolások ne veszítsék el az érdeklődésüket. Fontos, hogy egy történet ne csak izgalmas, de megfelelően haladós is legyen ahhoz, hogy egy gyerek ne unja meg és hagyja félbe. Nos, ez a regény. 

Egy dolgot említenék negatívumként, az pedig az oldalszám. A kicsivel több, mint 100 oldalas terjedelem, számomra kevés, de ha figyelembe veszem a célközönséget, még ez is találó lehet. A szöveg könnyen érthető, ezért nemcsak önálló olvasásra alkalmas, de akár a helyesírás gyakorlására is. 

Bátran ajánlom 10 éves kortól felfelé, fiúknak és lányoknak egyaránt, mert remek kis nyári olvasmány lehet belőle.

 Amennyiben kíváncsi lettél a Főnix Könyvműhely várja a rendelésed!

Írta: Isabel

2021. május 4., kedd

Pék Zoltán - Feljövök érted a város alól


Nagyon szeretem az újszerű, magyar sci-fiket.  Ennek a fülszövege is nagyon megfogott, de azt kell mondjam, nagy csalódás volt a regény.

Maga történet alapja nagyon tetszett. Érdekes világkép és egyedi karakterek. Még izgalom is volt. Tetszett a főszereplő gondolkodása is és az, hogy belőle láttuk a legtöbbet.
Azért, hogy a szerzőről is mondjak valami pozitívat nagyon választékos és igényes szókinccsel rendelkezik, melyeket tudatosan használ.
 
Viszont az egész annyira kusza, hogy nagyon megszenvedtem vele.

Alapvetően nagyon szeretem az E/1 íródott műveket, én is ebben szoktam alkotni. Jobban el tudom képzelni a főhős életét, gondolatait lelkivilágát. Viszont az számomra nagyon zavaró, amikor a történetben változik az elbeszélésmód. Nem is igazán értem....
A másik, ami nagyon zavaró volt, azok a tőmondatok. Nekem is gyakorolnom kell, hogy ne legyenek nagyon hosszúak az összetett mondataim, mivel az nehezíti a szövegértést. Viszont nagyon le tudja lassítani a cselekményt, ha pedig jelenidőben íródik akkor még inkább. Számomra ettől nagyon vontatottá és kissé unalmassá vált egy olyan alaptörténet, amiből rengeteget ki lehetett volna hozni.

A borító viszont rettentően figyelemfelkeltő és nagyon szép színeket használ.

Nem tudom, lesz-e alkalmam olvasni még a szerzőtől, de mindenképpen szeretnék neki esélyt adni. Továbbá a fordításaira is nagyon kíváncsi lennék!

A könyvet kaptam, köszönöm szépen!

 Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Agave Könyvek Kiadó oldalán leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

2021. május 3., hétfő

Dr. Csernus Imre - Főnix

Először is szeretném megköszönni egy barátnak, hogy felhívta a könyvre a figyelmem. Igazán elgondolkodtató olvasmány volt - őszintén szólva még most, az értékelés írása közben sem vagyok teljesen biztos abban, mit is szeretnék írni.

Mindenekelőtt azt tudni kell, hogy bár nagyon szeretek a pszichológia témakörében olvasni, az írótól eddig nem igazán volt alkalmam. A Sors és önismeret c.regényben olvastam egy rövid írását, de mivel ott több szerző is közreműködött, nem tudok arról nyilatkozni mennyire hatott rám másként, mint a többi regénye.

A regény a világjárvány idején született és az író a saját tapasztalatait, gondolatait ossza meg az olvasókkal, mindezt nagyon... szókimondó módon. 
Természetesen a fennálló helyzet mindenkire nagy hatással van és vannak olyan személyiségek, akiknek  az erős szavak jót tesznek. Olyan ez, mint a jeges víz; hozzáérsz és felébredsz. De olyanok is vannak, akiket a hideg víz csak álmatagabbá tesz - ilyen vagyok én is, ezért használok langyos vizet.
Na a leírtak körülbelül úgy hatottak rám, mint amikor a meleg és a hideg összekeveredik és valami új lesz belőle.
Sok dologban egyet kell értsek a szerzővel: például abban, hogy a változáshoz való alkalmazkodás elengedhetetlen. Gondoljunk csak bele, az őseink is így élték túl már a kezdetektől! 
Ehhez azonban belső erőre, kitartásra és rengeteg pozitivitásra  van szükség. Ám ezeknek a megfelelő kombinációja nem mindig adatik meg, pláne, ha az ember fél. 

A koronavírus - járvány sokunkban félelmet keltett. Itt van valami - és ettől az egész világ megváltozott. Ám én azt gondolom, hogy az ismeretlentől való félelem teljesen normális reakció, pláne akkor ha 0-24 órában ezt az ingert kapjuk mindenhonnan. 
Mint mondtam az értékelésem elején, írás közben formálódik a mondanivalóm és most az jutott eszembe, hogy mikor egyedül vagyok és nem látja senki sokszor próbálkozom olyan dolgokkal, amik számomra sérülésekkel járhatnak. Mégis nagyon szeretném megcsinálni őket. Nem egyszer sikerül is megütnöm magam, ám ez nem tart vissza attól hogy próbálkozzam. Ugyanakkor, ha ezt társaságban kivitelezem, már megijedek, mert látom másokon, hogy mennyire félnek attól, hogy elesem....

Na de vissza a könyvhöz! A szerző többször megemlíti, hogy érdemes lenne nyitni a vidék és a tiszta levegő felé a nagyvárosokból. Számára ez nagy pozitívum ezen időszak alatt, de engedjétek meg, hogy elmeséljem, miképpen éljük meg vidéken a járványt. Nem, nem kisvárosban, hanem egy picike faluban.

Mi nem tettünk ki semmilyen táblát, semmiféle felirattal: eleinte mindenki élte tovább  a megszokott mindennapokat. Legkésőbb este mindenki leült tájékozódni a hírekből, vagy közösségi oldalakról, aztán másnap próbáltuk megfejteni ezeknek a valóságtartalmát. Aztán a járvány elején pár fiatalember ablakon keresztül beadott két mosható maszkot a szüleimnek, közölték ezzel támogatja az időseket a polgármester. Dacára, hogy hárman lakunk egy háztartásban. 
Telt az idő és mindenki betartotta a kötelező távolságot, hordták a maszkot, a gyerekek szépen átálltak a digitális oktatásra. Úgy tűnt,  a fontosabb dolgok megmaradnak, ám mindenki nagyot tévedett. 
A faluban kettő élelmiszerbolt működik jelenleg, melyeket a tulajdonosok önerőből tartanak fent. Ez azt jelenti, hogy több élelmiszer hiánycikk, vagy egy hetet kell rá várni. (Csak példaként: tejet is hetente egyszer hoznak és bizony gyorsnak kell lenni....) A szomszéd városban természetesen van egy Peny, de oda csak busszal lehet eljutni, ami sok idősnek nagyon megterhelő. 
Szerencsére bevezették az online bevásárlás lehetőségét, de ez is csak fél megoldást, ugyanis hűtést igénylő élelmiszereket a fővároson kívülre nem szállítanak.  Továbbá sokszor az alapvető élelmiszerekből is hiány van. 
Ehhez hozzájönnek a személyes igényeim: laktóz - és glutén -érzékeny vagyok. Nem ehetem meg a kilós kenyeret a kisboltból, hozni pedig nem hoz a tulaj, mert túl drága, nem éri meg neki. A szomszédban városban pedig hiába van malom és pékség is, gluténmentes termékeik nincsenek. Marad az online rendelés itt is, de konkrétan rámegy a fél fizetésem a tésztákra és a lisztre. És ez nem divat, vagy csak mánia nálam: tényleg szükségem van rá, máskülönben kiütéses és aftás leszek, amik bizony nagyon fájnak. Azt is próbáltam, hogy teljesen kiiktatom az étrendemből ezeket az élelmiszereket, ám akkor felmerül a kérdés: mivel helyettesítsem? Marad a zöldség, a gyümölcs, a tojás  és a hús. Az utolsó kettő még csak - csak elérhető. De zöldséget konkrétan már alig lehet kapni - örülünk ha hetente egyszer répát sikerül.  
Az orvosi ellátás mindenhol borzasztó, de nálunk külön meg kell említeni, hogy jelenleg csak háziorvosi ellátás van és ő is olt. Nincs fogászat, röntgen, szemészet és semmi sem. 
A munkakörülmények változását nagyon nem tapasztaltam -eddig is jártak a fővárosba dolgozni, most is megteszik. 
Számomra, mint magánszemélyre is érdekesen hatott a vírus: dolgozom és ezért mindig hálás leszek, de sok tervemről vágyamról kellett lemondanom. Olyanokról is, melyek megváltoztathatták volna az életemet. Viszont nagyon hálátlan lennék, ha nem emelném ki azokat, amik viszont megadatnak: ki lehet menni a kertbe bármikor! A friss levegő rettenetesen fontos, ezért én sokat szellőztetek is! Mivel itt mindenki ismer mindenkit ezért anélkül is tudnak beszélgetni, hogy közel mennének egymáshoz - egyszerűen átkiabálnak egymásnak. Megszűnt a bandázás, sokkal nyugodtabban alszunk éjszaka.
Szóval úgy gondolom, hogy minden relatív: a koronavírushoz való hozzáállás is. Természetesen borzalmas hátrányai és következményei vannak, viszont segít fókuszálni az apró, jó dolgokra és ez segít túlélni és nem összeroppanni.

Azt gondolom a szerző valami hasonlót szeretett volna közölni az olvasókkal, bár a modora kissé nyers volt. Egy biztos: a mű többször olvasós lesz nálam, mert hiszem, hogy minden élethelyzetben tud majd mondani valamit, amin elgondolkodhatok. És ameddig ezen rágódom, elfelejthetem a saját problémámat.

Ha te is szeretnéd kialakítani a saját véleményed, a Jaffa Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

 


2021. április 29., csütörtök

Király Anikó - Semmi pánik!


Először szeretném megköszönni a Menő Könyvek Kiadónak, hogy lehetőséget biztosítottak az olvasásra!

Pár héttel ezelőtt egy baráttal beszélgettem és megkérdezte, olvastam-e már valamit az írónőtől. Azt válaszoltam, hogy ez a regény van tervben, mire röhögőgörcsbe tört ki és el kellett harapnia a mondatait, nehogy valami fontos információt. Kipirulva mesélte, hogy mennyire szórakoztató és vicces történet elevenedik meg a lapokon, így alig vártam, hogy végre nyugodtan nekiállhassak.

Ma volt egy pár szabad órám így nekiültem. Aztán azt vettem észre, hogy este lett és közben annyit nevettem, hogy megfájdult a hasam.

Mivel ez volt az első olvasásom Király Anikótól, összehasonlítási alapon nincs. Viszont jó pár pozitívumot tudok mondani, lássuk is szépen sorban.

Az ifjúságnak íródott, ezt tudtam. Ám most meg is győződhettem arról, hogy valóban ők a célközönség. Az ő nyelvük, az ő tempójuk, az ő világuk. Ami pedig különösen tetszett ebből a szempontból, hogy nem tudom azt mondani, hogy csak lányok, vagy csak fiúk élvezhetik. Szerintem mindkét nem találhat hozzá közelálló részeket és ez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok könyvekről beszélgessenek.

A következő, amit kiemelnék az a karakteralkotás. A főszereplők és a mellékszereplők is mind-mind egyediek és nagyon könnyen megszerethetőek. Személyes kedvencem a polgármester és Terike alakja, akik nagyban hozzájárulnak a könyv hangulatához. Konkrétan ők felelősek a hasfájásomért.
Általában kiemelem a főszereplőket értékeléskor, de itt most minden annyira komplex, hogy semmi értelme. Olyan érzésem volt végig, mintha becsöppentem volna egy kis faluba, ahol minden lakos egyedi személyiség és együtt adják a helység összképét - függetlenül attól, kivel beszélek.
Szimpatikus volt a helyszínválasztás is, az, hogy nem egy trendi helyet választott a szerző.

Ami számomra még fontos az az írói stílus. Az írónő nagyon szépen és gördülékenyen vezeti a szálakat, izgalmas - és számomra cuki -csavarokkal. Fentebb említettem, hogy nyelvezete megfelel a fiatalságnak, de ez nem azt jelenti, hogy igénytelen, vagy kevésbé választékos volna. 

Utoljára maradt a borító, ami alapszínével az egyik kedvencem ebben az évben. Már képeken is elgyönyörködtem benne, de élőben még inkább nyugtatólag hatott a szememre.

Összességében nagyon kellemesen csalódtam és boldog vagyok amiatt, hogy ez volt az első regényem a szerzőtől. Szórakoztató, könnyed mégis segít felkészülni az élet nehézségeire. 
Ami nálam plusz, hogy bár 342 oldalas eléggé apró betűs ahhoz, hogy jó sokáig ne kelljen a vége miatt aggódni. Mindenképpen ajánlani fogom a tanítványaimnak is bár, ők még nem teljesen csatlakoztak az olvasók táborához. Egyelőre a rövidebb regényeket szeretik, na de az én kezem alatt ez szép lassan változni fog!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Könyvet a Menő Könyvek Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel



2021. április 27., kedd

A szerző, aki ráveszi az olvasót, hogy érezzen - Interjú Ellyne írónővel


 

Ellyne írónőtől már többször volt alkalmam olvasni - ám most két olyan novellát alkotott, amit biztosan nem felejtek el egyhamar. Elgondolkodtató nagyon mély ám tanítószándékú művei egyszerre kiborít és reményt ad.
Ezúton köszönöm a szerzőnek az élményt és azt, hogy elfogadta az interjúra való felkérésemet!

Kezdésnek mesélnél egy kicsit magadról?

Két és fél éve írok komolyabban, de egyébként már három éve építgetem a kis olvasói közösségemet. Már gyerekkorom óta a művészet szerelmese voltam. Évekig zenéltem, és egy-két éve kezdtem újra, amikor nekiálltam egy dalszerzői specializációnak, grafikusként végeztem az egyetemen három éve, illetve évekig színjátszóztam, társulatoztam, és táncoltam is.  Mindig is szerettem több lábon állni, mivel hiperaktív vagyok, és ki kell fárasztanom magam. 

Mi késztetett arra, hogy az élet sötétebb oldaláról írj az ifjúságnak?

Talán az úgynevezett sötétség, nem olyan negatív, mint amilyennek hisszük. Persze iszonyatosan fájdalmas, viszont több pszichológiai tanulmány szól arról, hogy leginkább akkor tud fájni egy negatívnak titulált érzelem, érzés, ameddig ellenállunk neki, és ameddig az elfojtás szerepel nálunk az élet repertoárjában, az bármikor képes lesz visszaütni, sokkal pokolibb módon, mint hisszük. Ezért szeretek írni róla, hogy rávegyem az olvasót arra, hogy érezzen, és engedje át. Egyszer át kell szakadnia annak a gátnak.

A Pieces of heart - Egy szív darabjai és a Hurt - Fájdalomról két különálló novelláskötet. Miért döntöttél emelet a zsáner mellett?

Új volt, és úgy éreztem szükségem van rá. Öngyógyítás is volt, illetve bennem volt, ha én megéltem ezt, vajon még hányan? Kíváncsi is voltam, és sok mindenre választ kaptam. : )

Egy testvérpár gondolatai elevenednek meg a lapokon. Mi segített a lányok személyiségének kialakításában?

A depresszió.

Az érzések, gondolatok számomra nagyon élethűek, megfoghatók voltak. Saját tapasztalat is megbúj közöttük?

Az egész egy saját tapasztalat. Igaziból én vagyok mindkét napló, két karakterbe bújtatva. Talán, hogy könnyebben befogadható legyen, és könnyebben belebújhasson az ember, ezért öltöztettem fel.

A borítóid nagyon elegánsak. Magad tervezted őket?

Én terveztem, és én is készítettem el őket. 

Pár szóban mesélnél arról, te hogyan élted meg a kiadást?

Az elején féltem, mert olyan volt, mintha meztelen lennék. Ennyire még sosem engedtem be olvasót az életembe, és egyszerre nem csak a megszokott kis táboromnak adtam ki magam, hanem a külföldi olvasóknak is. Ijesztő volt.

Tudom, hogy a művek angol nyelven is elérhetőek és több neves író pozitívan reagált rá. Hogyan élsz meg egy ekkora sikert?

Szerintem még mindig nem fogtam fel. Szépen lassan haladok, lépcsőfokról-lépcsőfokra, de azért egy ilyen visszajelzés mindig amolyan nagy érzelmi hullámként ér.

Itthon milyen a fogadtatás?  

Soha nem volt még könyvem, amit ennyire szerettek volna az olvasók.

Beavatnál minket pár tervedbe? mire számíthatunk még tőled 2021-ben?

Két-három történeten dolgozom, amit a következő egy évben örülnék, ha tudnék publikálni, illetve most egy teljes könyvet is szeretnék publikálni a külföldi olvasóimnak, hogy kicsit jobban megismerjenek. Egyébként mindig csak a közeljövőt tervezem meg, mert a hosszútávú sosem úgy sül el, ahogy kiagyalom. 

A blog nevében további sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, keresd Ellyne hivatalos Facebook - oldalát, vagy regényeit többek között a Bookline kínálatában!

Írta: Isabel

2021. április 26., hétfő

Egy könyv, ami boldogságot hozott a karantén időszakába - Interjú a Márti mama manómeséi szerzőjével


Szabóné Nagy Márta elsőkönyves meseíró nagyon kedves hölgy. Márti mama manómeséi című gyermekkönyve a járvány ideje alatt készült és tele van illusztrációkkal. A következő percekben az alkotásról, tanulságokról és persze a mesék szeretetéről beszélgetünk!

Először is köszönöm szépen, hogy interjút adsz a blog számára. Mesélnél egy kicsit magadról?

Köszönöm szépen, hogy megkerestél! Nagycsaládos, sok unokás nagymama vagyok, ezt gondolom ma a legfontosabbnak magamról.

Melyik az a legmeghatározóbb gyermekkori emléked, amely az olvasással kapcsolatos?

Fekete István könyveit nagyon szerettem gyermekkoromban, olyannyira, hogy igyekeztem minden írásához hozzájutni. Ikonikus regényeit: -Tüskevár és Téli berek- évente képes vagyok elolvasni, és minden alkalommal találok benne valami csodálatosan szép gondolatot, amit korábban még nem fedeztem fel. Van egy másik könyv is, amit többször is átlapoztam már: Gárdonyi Géza : Egri Csillagok c. műve. Mindig szerettem olvasni, ebből a szempontból „mindenevő” vagyok. Örömmel veszem kezembe a könyvet, az illata, a nyomtatott papír varázslata már az olvasás előtt hat rám. Természetesen tudom, a fejlődés megállíthatatlan, az e-könyvek világa már nem újdonság senkinek, én mégis így szeretek olvasni.

Hogyan kezdted el a regényed vázlatát? Miként telt egy ilyen napod?

Megjelent mesém nem készült könyvnek. 2020 tavaszán, amikor a korona vírus radikálisan megváltoztatta az életünket, el kellett fogadnom, hogy a családtagjaimmal nem találkozhatunk. A kor technikáját kihasználva meséket olvastam fel, amit a telefonomon rögzítettem, majd a hangfájlt a felhőbe küldtem, és a család, a gyerekek akkor hallgatták meg, amikor az idő erre számukra alkalmas volt. A sok mese után azt gondoltam, biztosan örülnek majd az unokák, ha olyan történeteket hallanak viszont, melyek velük estek meg, amiket közösen éltünk át. Így kezdődött a meseírás. Először mindegyikükről külön-külön írtam egy kis mesét, aminek van valóság alapja. Később a figurákat egy elképzelt kirándulásra vittem, melynek helyszíne jól ismert az unokáim körében.

A történetek írása alatt gyakorlatilag szimbiózisban éltem a klaviatúrával, és ha még a tintaceruzás időkben írtam volna, bizonyára tele lettem volna lila foltokkal. Nagyon sokat dolgoztam rajta, igyekeztem a történet érthetősége mellett a magyar nyelv szépségeire is vigyázni. Most, hogy nyomtatásban látom, kezembe foghatom, természetesen látok hibákat, amit sajnálok. De aztán arra gondolok: egy régi történet szerint az indiánok, mikor a gyöngy ékszereiket fűzték, olykor elvétették a mintát. Ilyenkor azt mondták: az nem hiba, hanem a munka lelkecskéje….hát nekem is van sok lelkecském ebben a könyvben.

Melyik a kedvenc részed a könyvből és miért?

Nem tudok kedvenc részt mondani, minden kedvemre való, mert a történetek mindegyike valóságos alapokon nyugszik, így aztán könnyebben emlékezhetek a gyerekekkel közösen átélt eseményekre.

Hogyan születtek meg az illusztrációk és a borítóterv?

Az illusztrációk kivétel nélkül az unokáim rajzai. Ez pedig úgy alakult ki, hogy a felolvasott mesék után kértem őket, rajzoljanak le a történetből, ami tetszett nekik, én a rajzokat „értékeltem”, és postai úton okleveleket küldtem el nekik az alkotásokért cserébe. Így ők, ezek után a mesék után is rajzoltak nekem.

A borító pedig egy kedves barátunkat dicséri, aki a könyv kiadásának útvesztőiben is segítségemre volt.

Miért döntöttél a magánkiadás mellett? Próbálkoztál esetleg kiadóknál a kéziratoddal?

Nem kerestem meg egyetlen kiadót sem, a könyvemet nem tartottam olyan különösre, hogy felkeltené a nagyobb kiadók érdeklődését. Mostanában sok ismerősöm magánkiadásban adja ki a könyvét, így ezért döntöttem így magam is. Végül is az egyik gyermekem javaslatára rendeztem könyv formába, és jelentettem meg. Ha ő nem javasolja, sosem lett volna ebből könyv.

Bár a megjelenés még nagyon friss, milyen visszajelzéseket kaptál eddig a mesékről?

Aki olvasta, ők mind nagyon kedvesen és elismerően jeleztek vissza, és mindenkinek hálás vagyok érte. Még a kritikát is elfogadom, hisz jobbító szándékkal küldték. Legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy egykori általános iskolai osztályfőnököm felhívott, és gratulált a munkámhoz!

A fülszövegedben megemlíted, hogy a mesefelolvasás segített a kapcsolattartásban az unokáiddal. Milyen meséket meséltél nekik?

Nem tudom, szabad-e néven nevezni őket, de gondolom, ezen a fórumon nyugodtan lehet reklámozni a könyveket: A RUMINI sorozat több darabját, BRUMI könyvekből kettőt, Fekete Istvántól a Bogáncsot, - és azt hiszem, volt még más is. Úgy igazítottam, hogy nagyjából 20-25 perc legyen egy-egy alkalom, amit meghallgathatnak.

Van pár jó tanácsod nagyra vonatkozólag, hogyan vehetnek részt online is aktívan a gyermekek életében?

A gyermekek manapság szinte a számítástechnika és az okostelefon tudásával születnek. Míg nekem, aki elmúltam „ennyimegannyi” tanulnom kell a készülékek használatát, ők ösztönösen képesek a kezelésére. Rengeteg játék áll rendelkezésükre, ami szórakoztatja, és fejleszti is őket, sőt tanítja is. Tudomásul kell venni, hogy ebben a világban élünk. Én annak örülök, hogy a mieink szeretnek kirándulni, hagyományos játékokat játszani: homokozni, babázni, focizni, társasozni, stb. miközben használják a fejlett technikát is, felelős szüleik korlátozásával. Nekem így sikerült velük a kapcsolatot tartani, a felolvasott mesékkel, olykor videochat-en, és hagyományos telefonálással. Tanácsom nincs, gondolom, mindenki, a lehetőségeinek megfelelően a kapcsolat tartását ki tudta alakítani ebben a nehéz, koronavírusos járvánnyal terhelt időszakban. Abban biztos vagyok, miután az emberek általában eltávolodtak egymástól, a közösségi élet fizikailag megszűnt, nagyon nehéz lesz újra, félelem nélkül megölelni azokat, akik kedvesek nekünk. Remélem, a félelem el fog múlni hamar!

Milyen írással kapcsolatos terveid vannak a jövőre nézve?

Ezt a könyvemet sem terveztem, és nem tervezek kiadni többet. De írásos terveim vannak. Régóta érdekel a családom múltja, és annak megörökítése. Ilyen-olyan módon már papírra vetettem, amit sikerült megőriznem, és kikutatnom. Most azt tervezem, a család számára elkészítek egy könyvecskét mindazokról, amikre még emlékszem, és megrajzolom az unokáim családfáit, annyi generációra visszamenőleg, amennyi lehetséges. Szeretném, ha tudnák, hogy pl. unokatestvérem, a férjem családtagjai, unokái, és ők közös gyökérrel rendelkeznek, és azt, őseik mivel foglalkoztak, hogyan éltek. Addig kell ezeket megírni, amíg megvan erre a lehetőség. Ha mostanában nem is, de mikor 30-40 évesek lesznek, talán érdekli majd őket, honnan jöttek. Ehhez a munkához van segítségem, többen is vagyunk a családban, akiket ez a téma foglalkoztat, megosztjuk egymással az információkat.

Köszönöm szépen, hogy megkerestél és érdeklődtél a munkám iránt. Remélem, aki olvassa majd a könyvemet, nem fog csalódni benne. Életkor szerint nagyjából alsó tagozatos kisiskolásoknak ajánlom, de mindenki másnak is jó szívvel, aki a meséket szereti.

Az Álmok útján nevében szeretnék még sok örömöt és olvasót kívánni Márti néninek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd a szerző hívatalos Facebook-oldalát, vagy könyvét az alábbi e-mailcímen: manomesek21@gmail.com!

Írta: Isabel

2021. április 25., vasárnap

Az írónő létező elemekből egy teljesen új egészet épít - Interjú a Felvont vitorlák szerzőjével


 V. K Bellone írónő egyedi világot teremtett a Felvont vitorlák című regényében. A fantasy zsánerben alkotó szerző  olyan cselekményt alkotott, mellyel még nem találkoztam a magyar irodalomban. A most következő beszélgetésben megismerhetjük az írással kapcsolatos gondolatait és azt, miképpen alkotta meg regénye világát!

Kérlek pár szóban mutatkozz be a blog olvasóinak!

Az erdős Bakony szülöttje vagyok, ám jelenleg Koppenhágában élek. Molekuláris biológus kutatóként dolgozom, a mindennapjaim azzal telnek, hogy meglessem, egyes fehérjék miként munkálkodnak a DNS-en, és óvnak minket pl. a rákos megbetegedéstől. Szabadidőmben pedig fantázia világokban kalandozom.

Hogyan jött a két ország alapjainak az ötlete? Mennyi kutatómunka áll a különböző kultúrák mögött?

Rengeteg kutatómunka, de számomra ez sosem fáradság. Lételemem a kutatás, szerintem legalább annyi időt töltök vele, mint tényleges írással. A különböző kultúrák, vallások, és azok ütköztetése tizenéves koromtól az egyik kedvenc témám.

Mindenképp olyan népeket akartam, akiknél éles ellentét feszül - az egyiket a sivatag, a másikat a tenger formálta.  A tengeri népet hozzánk közelebbinek akartam ábrázolni, ugyanakkor kicsit játszani is az ismert elemekkel. Pl. egyistenhitük van, de a Tengeristennő kultusza miatt a legfelsőbb egyházi tisztséget nő tölti be. 

A sivatagi „barbárok” esetében játszottam az előítéletekkel és azok visszájára fordításával. Emellett vettem át elemeket az Ezeregyéjszaka meséiből, a török világból, természeti népektől… Az egyik legkedvesebb forrásom a rajasztáni szokások tanulmányozása volt, innen jön pl. a tevetáncoltatás, de az indiai fegyverek (szikh maroktőr) beemelése is. Ezeket mindig építőkockaként kezeltem, nem célom egy létező kultúra másolása, inkább az elemekből egy új egész felépítése.

A főhősnőd - Anahita - miért pont papnő lett? Van valami különleges oka, amiért ezt szántad neki?

Szeretek a vallási szokásokkal játszani, és ez egyrészt remek alkalmat ad rá. Másrészt a szereplőnek saját hatalmi pozíciót is ad. A Felvont vitorlákban Anahitát a klasszikus „hercegnő” szerepben látjuk – fiatal, szép, és aki feleségül veszi, azé a trón.

Csakhogy a főpapnői cím nem családi örökség, és később sem csak a király mellett ücsörgő királyné lesz, hanem saját hatalma van. Azonban ezt a hatalmat nem egyszerű használni, a kezét szorosan kötik a szent hagyományok. Vajon megtanulja igazán kihasználni a főpapnői címet? A második kötetben erre a kérdésre is keresem majd a választ.

Milyen a kapcsolatod a karaktereiddel? Van valaki, akin nagyon szerettél dolgozni?

Mindben a különböző gondolkodásmódjukat szeretem. Néha rendkívül idegesítenek, máskor megölelném őket – akár a valós személyeket. Leginkább Ramallal azonosulok, a gondolataim legtöbbször vele közösek. A legpozitívabb személyiségnek viszont Kamét, a matrózinast tartom (talán túl jóságos is – a kemény világomban íróként néha igazán nehéz életben tartani). Ha már életben tartás: az egyik mellékszereplő, Eel már kétszer kerülte el a betervezett halálozást, egyszerűen azért, mert annyira élvezem írni a részeit. Ahogy észrevettem, az olvasók is szeretik őt, úgyhogy közkívánatra még életben hagyom.

Számodra melyik volt a legsarkalatosabb pontja az írásnak?

A Meridia sorozat esetében mindenképp a világ felépítése. Később tervezek jobban egyetlen karakterre fókuszáló regényeket is, de a Meridia sorozat „főszereplője” tulajdonképpen maga a világ. Azt élvezem benne, ahogyan a múlt rejtélyei, a szereplők vágyai, és a különböző emberi sorsok összerendeződnek, hogy végül kiadják az egész világ történetét. Egy sokszínű mozaik.

Miért döntöttél úgy, hogy írói álnéven adod ki a regényt? Milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?

A civil nevemet (Baráth Veronika) sem titkolom, de praktikus okokból a tudományos publikációimnak tartom fenn. Tudtam, hogy álnevet szeretnék, de a magyar álnevet kényelmetlennek érezném – az tényleg olyan lenne, mintha másik civil nevet választanék magamnak.

A V. = Veronica , K. = Kristina az óvónőm és első példaképem emlékére, a Bellone pedig egy 18. századi vitorlás, a HMS Bellona nevéből jön. Apukám ennek a hajónak a modelljét készíti már évek óta. Ő szerettette meg velem az olvasást, a tengert, a fantázia kalandokat. Az írói álnevem így rengeteget tartalmaz belőlem, de egy idegennek mégsem árul el rólam szinte semmit. Nem derül ki sem a nemzetiségem, sem az, hogy épp férfi vagyok vagy nő.

Eleinte féltem, hogy esetleg nem vennék a kezükbe azok, akik idegenkednek bármitől, ami hazai, vagy épp a férfiak nem akarnának olvasni egy nő tollából. Örömmel tapasztalom, hogy ezek a félelmek már egyre kevésbé érvényesek. Magyaroktól olvasni igenis menő, és a többség belátja azt is, hogy nők is írhatnak harcokról, míg férfiak is románcról.

De nem bánom a névválasztásomat. Szeretem, hogy a mű így jobban magáért beszél, és valószínűleg inkább a fülszöveg dönti el, hogy valaki visszateszi a polcra vagy hazaviszi.

Mint írtam az értékelésemben ez volt az első Sötét Örvény márka alatt megjelent könyv, amit olvastam. Hogyan kezdődött a kapcsolatod a Könyvmolyképző Kiadóval?

Megtiszteltetés az első Sötét Örvényednek lenni, és remélem, nem ez lesz az utolsó. Nagyon szeretem a Sötét Örvény köteteket, nekem Brent Weeks Éjangyal trilógiája volt az első, amit a Könyvmolyképző kínálatából olvastam.

Íróként az Aranymosás pályázatnak hála kerültem kapcsolatba a kiadóval. Középiskola után négy évig nem írtam, aztán egy barátom megmutatta az Aranymosás oldalát és a pályázatot. Emlékeztetett rá, mennyire szerettem írni. Tulajdonképp a pályázat hívott vissza az íráshoz. Nem volt kérdés, hogy amint kész a kéziratom, benevezek vele. Tanulni akartam a visszajelzésekből, de nem számítottam arra, hogy rögtön nyerek – az Aranymosás híresen kemény mezőny. Legnagyobb örömömre azonban a kiadónak annyira tetszett a történet, hogy a 2016-os Aranymosás nyerteseként a regényt megjelentették.

A borítód nagyon különleges. Ilyet képzeltél a Felvont vitorlák számára?

Nem ilyet képzeltem, de nagyon szeretem. Én valami sokkal kézenfekvőbb megoldásban gondolkoztam: sivatagos tengerpart, hajók, fémroncsok, esetleg egy-egy szereplő megjelenítésével. Ez a borító viszont inkább szimbolikus, zsigeri erővel adja át a világ kissé komor, de életteli és rejtélyes hangulatát. Hogyha ismeretlenül meglátnám a könyvespolcon, biztosan a kezembe akarnám venni.

Hogyan viseled a világjárvány okozta nehézségeket? Milyen pozitívumot adott számodra az elmúlt időszak?

Azt hiszem itt, Koppenhágában másképp élem meg a helyzetet, mint otthon. Az első hullám alig volt rám hatással – tavaly tavasszal pár hónapig nem mehettem dolgozni, de nem ejtett kétségbe a dolog, helyette örültem, hogy hirtelen rengeteg plusz időm akad az írásra.

Hiába járhatok azóta rendesen munkába, szép lassan az én erőmet is felőrölte a helyzet. A feszültség felszínre hozott egyéb, eltemetett életproblémákat is, így őszre teljesen szétestem. Annyira, hogy végül eldöntöttem, felkeresek egy pszichológust. Életem egyik legjobb döntése volt.

Egy krízis aligha kellemes, de ha minden szétesik az ember életében, az igazából egyben lehetőség is az újjáépítésre. Az elmúlt hónapokban kicsit eltűntem, visszahúzódtam a saját világomba, de már jobban érzem magam, mint valaha, és készülök a „visszatérésre”.
Számomra a járvány időszaka az önismeret, és személyes fejlődésem időszakává vált.

Milyen terveid vannak erre az évre? Esetleg jön a regény folytatása?

A folytatást már tavaly befejeztem, a kézirat a kiadónál van. Sajnos a megjelenés idejéről még nincs döntés, a járvány felborította a terveket. Remélem, hogyha elvonul a vész és újra kinyitnak a könyvesboltok, akkor majd megjelenhet.
Addig is egy új történet írásába kezdtem. Maradok a tengernél, de most az északi vizek mélyére merülök – az alakváltó fókatündérek világába.

A blog nevében további sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben sikerült felkeltenünk a kíváncsiságodat, keresd a szerző hivatalos Facebook - oldalát, vagy a regényét a Könyvmolyképző Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

2021. április 24., szombat

Az írónő, akinél az egyik első szempont a gyermekek fejlődése szempontjából hasznos dolgokat alkothasson - Interjú B. Habarics Kittyvel




 B. Habarics Kitty a Katica Könyv Műhely szerzője aranyos történeteivel hívta fel magára a figyelmem. Mindent nagyon szeretek, ami nyuszis - ráadásul az illusztrációitól elolvadtam.  
Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadta a felkérésem, mivel sok kérdésem van hozzá.

Először kérlek mutatkozz be nekünk!

B. Habarics Kitty író, költő, grafikus, illusztrátor vagyok, három kisgyermek édesanyja. 2017-től publikálok nyilvánosan, de hosszú évek óta írok a gyermekeimnek, már lassan 10 éve. Előtte is írtam, 10-12 éves korom óta, hol többet, hol kevesebbet, az életemnek mindig része volt az írás és persze az olvasás szeretete.

Mesélnél nekünk arról, hogyan kerültél közel a mesék világához? Neked mi volt a személyes kedvenced?

Édesanyám, aki egyébként tanítónő volt, minden este mesét olvasott és vele együtt persze édesapám is rengeteget mesélt nekünk. Rengeteg könyvünk volt/van, szóval olyan közegben nőttem fel, ahol a könyvek és az olvasás mindennapos volt, az életünk része.

Miért pont nyuszikat választottál főhősödül? Van valami különleges kapcsolat köztetek?

Nos, erről ritkán beszélek, egy nagyon kedves történet egyébként. Amellett, hogy a gyerekek imádják a nyuszikat, persze másképp is kötődöm hozzájuk. Gyermekkoromban volt egy plüss nyuszim, akihez folyton beszéltem, teljesen úgy nézett ki, mint Mami nyuszi. Minden gyereknek van egy féltett kis plüsse, kendője, akármi, hát nekem a nyuszkóm volt az. Azóta is tart a szerelem, imádom őket.

Nézzük, mit olvastam én tőled: a Két nyuszi mesék  -  Az évszakok, Fülü mondókás ügyeskedője és a legújabbat Két nyuszi mesék  - Az éjszakai szuszmanó azonnal a kosaramban landolt, ahogy megláttam őket.  Mi inspirált téged írás közben?

Fülü és Mami történetei a mi történeteink zömmel. Persze vannak speciális témák, amiket kérésre vagy egy ötlet mentén írtam, mint a bársonypuha aprótalpak vagy az elbűvölő csodabogár. Előbbi a koraszülött babák testvéreinek lelki kapaszkodója, utóbbi az Asperger- szindrómás gyermekeknek és társaiknak segít megérteni egymást, közelebb kerülni egymáshoz.
Többnyire azonban a mi mindennapi problémáinkat dolgozzák fel a mesék és beleszövöm az én megoldásaimat ezekre a szituációkra. Mi szeretettel nevelünk, a kapcsolódó, együttérző nevelés mentén haladunk, ezt tükrözik vissza a mesék.

A Két nyuszi mesék egy sorozat része, melyhez kapcsolódik a másik két mű is. Fülü mondókás ügyeskedője egy foglalkoztató füzet versekkel, feladatokkal és természetesen nyuszis kifestővel. Hogyan jött az ötlet, hogy ilyen is legyen a mesekönyvedhez?

A kiadóval egy állásponton vagyunk abban, hogy a gyerekek fejlődése szempontjából hasznos dolgokat preferáljuk a munkánk során. Így jött az ötlet, hogy készítsünk egy ilyen foglalkoztató füzetet, amire boldogan igent mondtam. A végeredmény nagyon szuper lett és nagyon szerethető, nekem ez volt az első ilyen projektem, nagyon örülök a sikerének.

A legfrissebb megjelenés Az éjszakai szuszmanó, melyhez nem olyan rég online könyvbemutatót tartottál. Mesélnél az élményeidről?

Normál esetben a könyvbemutatók nem az online térben zajlanak (illetve nemcsak), azonban a pandémia miatt kizárólag így tudom kivitelezni a dolgot. A magam részéről ezt a módot is szeretem, mert bár nincs személyes kontaktus, sokkal több emberhez tudok szólni, mint egy hagyományos könyvbemutató által. Persze talán a kettő kombinációja a legjobb, ha majd a lehetőségek engedik, nyilván lesz majd olyan is, hogy személyesen is tudunk találkozni a követőimmel és a könyveim rajongóival. Ennek is mindig nagyon örülök. Az első könyvbemutatóm egyébként a szülőfalumban, Porcsalmán volt. Nagyon meghatott, hogy miközben beszéltem arról, hogy hogyan segíthet a mindennapi olvasás a hátrányos /halmozottan hátrányos gyermekeknek, volt, aki a sorok között megkönnyezte ezeket a gondolatokat. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos a személyes találkozás, nekem is és másoknak is.

Hogyan lettél a Katica Könyv Műhely szerzője? Milyen a velük való együttműködés?

A Katica Könyv Műhelyről csak jókat tudok mondani. A kiadó pályakezdő  tehetséges írókat is támogat, a férjem volt az összekötő, egyébként első körben nem ebben a témában kérte a segítségét. Felvetődött közöttük a dolog, hogy dolgozzunk együtt és én örömmel elfogadtam ezt a lehetőséget. A velük való együttműködés egy szerzői oldalról nagyon kényelmes, családias dolog. Megvan a kellő alkotói szabadságom és nagyon támogatnak mindenben, egy szó, mint száz, nagyon szeretek velük dolgozni.

A Kiadó oldaláról letölthető egy Fülüs társasjáték is - melyhez partnert keresek, hogy én is játszhassak. Nemcsak a könyvekhez, de ehhez is te készítetted a grafikát. Hogyan zajlik nálad a rajzolás folyamata?

Én a hagyományos, szabadkézi rajzot preferálom (jómagam digitálisan készítem őket, de megvannak ehhez a megfelelő programok, hogy a papíralapú rajzokat tükrözhessék az illusztrációk), egy-egy új figuránál mindig van egy fázis, ami a tervezésről szól. Ilyenkor papíralapon és digitálisan is rengeteg vázlatot készítek a fejről, testről, több variációt magáról a figuráról, Fülüről és Mamiról még mindig őrzöm a ’kuka’ terveket, hatféle nyuszit terveztem és épp a hatodik lett a megfelelő, ami most ugye látható. Valahogy az ember érzi, hogy na, ez lesz az! Rengeteg élő nyuszis képet nézegettem és megpróbáltam a legjobban kombinálni a valódi nyuszik jellemzőit a mesefigurás kinézettel. Ez egyébként nálam bevált dolog, előbb a valódi állatok jellemzőivel foglalkozom, utána átviszem a saját elképzeléseimbe a rájuk jellemző tulajdonságokat.

Bár már lazulnak a karantén szabályok, mégis érdekelne, hogy van pár tanácsod kisgyermekes anyukák számára, hogy kössék le a kicsiket?

Erre nincs kimondott recept, azt hiszem, de sokat segíthet a Fülü mondókás ügyeskedője és az olvasás. Nem árt, ha van otthon só-liszt gyurmához elég alapanyag, papír, és valami, amivel lehet festeni, rajzolni. Ez nekünk mindig bevált.

Mikor számíthatunk Fülü újabb kalandjaira? Mik a terveid erre az évre?

Ebben az évben még jelenik meg néhány könyvem és kiadványom a tervek szerint, kicsit mindig félve nyilatkozom erről a pandémia kezdete óta, mert sosem tudni, mit hoz a jövő. Reménység szerint a Zugerdei meséknek jön a folytatása az év második felében és egy ehhez a sorozathoz kapcsolódó foglalkoztató, illetve egy adventi-karácsonyi könyv is minden valószínűség szerint nyomtatásba kerül még idén. A jövő évi terveket mindig az év vége felé egyeztetjük, hála Istennek van miből válogatni, ami ezt illeti. Rengeteg tervem van évekre előre és mindig kitalálok valami újat is.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni Kittynek!

Ha felkeltettük az érdeklődésed, további érdekességekért látogass el az írónő hivatalos Facebook-oldalára, vagy keresd a könyveit a Katica Könyv Műhely kínálatában!

Írta: Isabel

B. Habarics Kitty - Fülü mondókás ügyeskedője


 A mai utolsó értékelésem nem egy mese, hanem egy foglalkoztató füzet lesz, mely szorosan kapcsolódik Az éjszakai szuszmanó történetéhez. 
Itt a kicsik Fülüvel együtt végezhetnek el feladatokat: számolhatnak, rajzolhatnak és fejleszthetik képességeiket. Ám, ha csak játszani szeretnének, az is megoldott, hiszen találhatunk benne aranyos mondókákat, versikéket és színezőt is.

A képek élesek,  a terület, amin a kicsik dolgozhatnak pedig jó nagy. 
A mesék ismerete nélkül is bűbájos és élvezhető a füzet, de véleményem szerint sokkal nagyobb élmény, ha ott van a polcon a nyuszika valamelyik kalandja is.

Végezetül pedig annyit, hogy mindig nagyon tetszett, ha egy mesekönyvhöz, más is kapcsolható. Fülü aranyos karakterével pedig nagyon jó ötletnek tartom a foglalkoztató ( esetleg a jövőben más termékek) elkészítését. Egyedisége mellett nagyon könnyű megszeretni és azonosulni vele.

Nagyon hálás vagyok, amiért felhívták a figyelmem a kiadóra és az külön öröm, hogy az írónő könyvei ennyire pozitív érzéseket keltettek bennem. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is olvasok majd tőle és minden kisgyermekes vagy mese szerető embernek ajánlani fogom!

Amennyiben megvennéd a füzetet, a Katica Könyv Műhely oldalán megtalálod!

Írta: Isabel

 

B. Habarics Kitty - Az éjszakai szuszmanó (Két nyuszi mesék)


 Folytatódjék a kis Fülü ismerkedése a világgal! Kalandban most sem lesz hiány, hiszen a nyuszi most is mindenre kíváncsi és mindent tudni szeretne!

A legújabb részben - a címadó fejezetben -  a picurka nagyon fél eladni éjszakánként. Mindenféle zajok, ijesztik meg, ráadásul még az alvós játéka is eltűnik. Nagyon fél szuszmanótól!
Természetesen az anyukája megnyugtatja: nem kell félnie semmitől, hiszen a a hangok amiket hall, csak a megszokott élet részei, csupán a képzelete és a sötétség erősíti fel azokat. 

Most hat mesét kapunk, melyek mindegyike kedves és tanulságos történet. A kedvencem a hullócsillagos fejezet: Fülü megtudja, hogy a csillagoktól bizony kívánni is lehet! Az írónő nagyon kedvesen mutatja be az olvasónak ezt a csodálatos égi jelenséget, pont annyi információt adagolva, hogy a gyermekek kíváncsiságát felélessze.

Természetesen itt sem maradhatnak el a rövid versikék és a gyönyörű illusztrációk. Mindkettő legalább annyira minőségi, mint Az évszakokban találhatóak.
Ráadásul kialakítás szempontjából, ez is tökéletesen alkalmas arra, hogy a kicsiket utazás közben is lekösse. 
Ezt is ajánlom akár közös, akár önálló olvasásra is. 

A rész önmagában is tökéletesen olvasható és élvezhető, ám mindenképpen ajánlom Az évszakok megvásárolását is, így gyermekeink nem maradnak le a nyuszi egy érdekes pillanatáról sem!
Természetesen, ha felnőtt fejjel olvasnánk ezeket, akkor sincs miért aggódni, mert nagyon jót tesz az ember lelkének. Az enyémmel legalábbis így volt!

Amennyiben megvásárolnád a részt, a Katica Könyv Műhely weboldalán leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel


B. Habarics Kitty - Az évszakok (Két nyuszi mesék)


 B. Habarics Kitty szerzőre egy barát hívta fel a figyelmem. Kérdeztem tőle, tudna-e ajánlani valami olyan olvasni valót, amely kedves, aranyos és ragyogó arccal mutatta meg ezt a könyvet. 
Mikor megláttam a borítót azonnal megkérdeztem, hol lehet kapni, mert ezt mindenképpen el kell olvassam. Így találtam rá a Katica Könyv Műhely oldalára, ahol számtalan minőségi gyermekkönyv közül lehet választani. Kezdésnek három művet választottam  az írónőtől, amit ma nagyon jó szívvel ajánlanék is nektek.

Az első történetben megismerjük Fülüt a kis nyuszit és gondoskodó anyukáját. A réten élnek nagy szeretetben. 
A két nyuszi és az évszakok című részben - mint ahogy a cím is sejteti - Fülü megismerkedik azzal, hogy a természet változékony. Kezdeti ijedségét - miszerint mi lesz vele, ha nem ehet többé a kedvenc virágából - nagy kíváncsiság veszi át, mikor az anyja elmagyarázza neki, miképp is működik az évszakok körforgása. 
A nyuszi kölyök nagyon értelmes és hamar megérti, hogy a változás nem rossz dolog, sőt, kalandokat rejthet számára.
Ezen kívül még két, nagyon természetközeli mesét kapunk, természetesen ugyanilyen aranyos kivitelezésben.

Minden fejezet elejét egy rövidke vers indítja, amely megmosolyogtató vagy éppen bevezeti, hogy mire is számíthat az olvasó a következő lapokon.

Mint említettem elsőként a borító fogott meg, de nagyon örültem annak, mikor megláttam, hogy minden oldalpár illusztrált, ha lehet még aranyosabb módon. A szerző - mivel ezek is az ő keze munkái - nagyon finoman és egyszerűen ábrázolja a történéseket. Külön tetszett a színválasztás: finom, visszafogott árnyalatokat használt, semmit sem vitt túlzásba. Ha lenne rá időm, egész nap el tudnám nézegetni!

Jó szívvel ajánlom kisgyermekes családok polcára könyvet, nemcsak a kedves történet és a grafika miatt, hanem mert kicsi és masszív, így könnyen elfér a kisebbek kezében. A kemény borítós kialakítás nagyon praktikus ennél a korosztálynál, akárcsak a betűméret.
Alkalmas esti mesének, de akár utazás közben is magunkkal vihetjük. Én bátran ajánlom önálló olvasásra is az első osztályosok számára, hiszen a szöveg nem sok és könnyen érthető. De persze, ha anya olvassa fel, úgyis minőségi kikapcsolódásban lehet részük!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Katica Könyv Műhely várja a rendelésed!

Írta: Isabel

2021. április 23., péntek

Ellyne - Pieces of heart - Egy szív darabjai ÉS Hurt - Fájdalomról


Nagyon ritka, hogy egyszerre két művet értékelek a blogon, de most úgy érzem nem tehetek másképp. A két történet annyira közös gyökereken nyugszik, hogy véteknek érezném külön bejegyzésbe tenni őket.

Novellákról lévén szó, én egy rövid de kibontott történetet vártam. Ehhez képest nagyon mást kap az olvasó. Naplójegyzeteket. Két könyvben, két nővértől. Akik ugyanazon a mérhetetlen fájdalmon mennek keresztül és akik képesek felülkerekedni a legmélyebb sötétségen is.

Sokszor voltam már nagyon mélyen az életben. Nem egyszer éreztem azt, hogy nem látom a sötétség végét. A szerző ezt az érzést gyökerestül megfogta és az összes lehetséges módon körbejárta. Választékosan, mégis szívből írt sorai az ember lelkéig hatolnak és képesek újra átéreztetni azt, amit már halottnak hittél. Mindezt azért, hogy a végén rájöjj arra, hogy mindig mindenből van kiút. A saját mélységedből is.

A lapokon nem kapunk kerek történetet, csupán gondolatokat, érzéseket. Ezekből kell egy képet kiraknunk és meglátni a mondandót. Pozitívum  ezeknek a kialakítása: a szöveg mellett szebbnél szebb fotókat találunk, emlékeket, melyek még inkább felerősítik érzéseinket. Ugyanakkor minden oldal tele van apró csillagokkal, melyek számomra a reményt, a fényt jelentették.

Már volt alkalmam pár könyvet olvasni a szerzőtől, így az írástechnikája nem okozott meglepetést. Tudom, hogy jól ír. Viszont az átadni kívánt érzelmek most sokkal jobban átjöttek, mint eddig bármikor. Véleményem szerint ez hatalmas fejlődés volt a részéről.

Borítói - mint mindig - nagyon szépek és kifejezőek. 

Az értékelés végére már csak annyit fűznék hozzá, hogy fontosnak tartom az olyan történetek olvasását/írását, ami az élet negatív oldalát (is) megmutatja. Azt, hogy korántsem úgy működnek a dolgok, mint a mesében. Hogy nem feltétlenül létezik boldog vég - de mindig van lehetőségünk a változásra és - amit a legfontosabb - az újrakezdésre!

A szerzőnek köszönöm szépen, hogy lehetőséget adott az olvasásra! Figyelni fogom a munkásságát  -csakúgy, mint eddig!

Amennyiben te is elolvasnád a novellákat keresd többek között a Líra webáruházban!

Írta: Isabel  


 

2021. április 22., csütörtök

Michael Morpurgo - Kensuke királysága


Egy barátom azt mondta nekem, igyekezzek néha a saját örömömre is olvasni. Bár tisztában vagyok az igazával, számomra az első az adott szavam - legalábbis nagyon igyekszem ehhez tartani magam. Két napja azonban rábukkantam erre a könyvecskére, azok között, amit pár hete megmentettek nekem és pár óra alatt ki is olvastam. Nagyszerű volt a szó minden értelmében. Kedves, izgalmas és nagyon tanulságos. 

A történet egy kisfiúról szól. Michael és a családja - a hirtelen szegényéből menekülve - feltesznek mindent egy lapra és szeretnék körülhajózni a Földet, Tanulnak, majd útra is kelnek és egy ideig minden remekül is alakul: erről a fiú pontos naplót is vezet. Ám egy éjszaka ő és a hűséges kutyusa beleesnek a tengerbe és egy szigeten kötnek ki.

Kensuke egy idős, japán férfi, aki a háború alatt egy hadihajón szolgált orvosként. Miután hírét vettem az amerikaiak támadásának és az ő hajóját is lebombázták, meg volt róla győződve, hogy a családja is odaveszett. A sors a szigetre sodorta és itt érte az öregkor. Egyedül pár majom társaságában.

A fiú és az öreg kapcsolata eleinte nehezen alakul, növelve ezzel a feszültséget, de én valahogy mégis éreztem, hogy a férfi védeni és nem bántani akarja Michael-t. 
Ezután jön az, ami szokott összebarátkoznak és egymás tanítómesterévé is válnak. 
A történet egy nagyon szép és megható lezárást kapott; ám, ennél többet nem mondanék a cselekményről.

A szerző a fiú szemszögéből meséli el történetet. Felnőttként visszatekint az átélt dolgokra és gyönyörű emlékképeket kapunk.
Ami számomra külön öröm volt, hogy találkozhatunk a műben japán kifejezésekkel - amit most már értettem is. 

A végére szoktam hagyni, hogy kinek ajánlanám a regényt. Szerintem 13 éves kőrtől már elveszhető mindkét nem számára - függetlenül attól, hogy van- e japán nyelvismerete. Nem szükséges hozzá, csak nekem adott pluszt. 

Bő leírást kapunk arról, hogyan tanulja meg Michael a tájékozódást, a horgászatot és más hasznos dolgot, így aki egy kicsit is érdeklődik a természet iránt szerintem szeretni fogja a könyvet.
A fejezetek rövidek, nyelvezetük könnyed és élvezhető, így akár az olvasás megszerettetésére is alkalmas lehet.

Az utóbbi gondolatmenetemet folytatva holnap felolvasok belőle a tanítványaimnak, hátha kedvet kapnak hozzá. (Nem igazán szeretnek olvasni - még.)
Mivel a Robinson Crueso is hasonló témát dolgoz fel, lehet ez jó alap lenne nekik. Könnyedebb és korban a főhős közelebb is áll hozzájuk.

Amennyiben te is hasonló olvasmányt keresel gyermekednek vagy magadnak, a Libriben még kapható a regény!

Írta: Isabel

 

2021. április 20., kedd

V. K. Bellone - Felvont ​vitorlák (Meridia 1.)


 Szeretném megköszönni a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak, hiszen egy hatalmas kalandban részesülhettem!

A Felvont vitorlákról először egy baráttól halottam és mikor megláttam a borítóját, nagyon vegyes érzések kerítettek hatalmába. Egyrészt lenyűgözőnek találtam a koncepciót és a színválasztást, másrészt viszont félek a kígyóktól...
Ám amikor elolvastam a fülszöveget, tudtam, el kell olvasnom az egészet.
Picit megcsúsztam az olvasással, ám így alkalmam nyílt arra, hogy kétszer egymás után is elolvashassam a regényt, ami nagyon jó tett az én-időmnek.

Na de nézzük a cselekményt:  A történet közepén két nép áll, egymással konfliktusban. Eltérő nézetek, illetve kultúra a jellemző - ám létezik egy legenda, mely közös útra vezeti őket. 

Egyik főhősnőnk Anahita, Meridia főpapnője, akinek feladata, hogy hozzámenjen A Tengeristennő Bajnokához. Hogy ki is lesz ez, egy, az erre a célra rendezett versenyen dől majd el. A lánynak a szíve foglalt, így értesíti kedvesét , hogy megmentse a nem kívánt házasságtól. Espadon egy küldetés során igyekszik visszaszerezni Merida becses ereklyéjét, Ramal pedig megszegve országa törvényeit házasság révén próbálja rendezni a helyzetet az országok között. 

Hármuk sorsa elevenedik meg a lapok sorain, tele izgalommal rejtéllyel és gyönyörű leírásokkal.

A szerző egy különleges világot épített fel, bár azt hozzátenném, hogy szívesebben olvastam volna részletesebben: egy ilyen történetet érdemes lett volna aprólékosabban papírra vetni. Részletezni a népek életét szokásait, illetve minden egyebet, mely fontos a történet alakulása szempontjából. Számomra fontos egy egyedi ötlet kivitelezésénél, hogy minden apró részlet ki legyen dolgozva, a maximális élvezet kialakulása érdekében.
Történet több szálon fut melyek nagyon érdekesen és szépen kapcsolódnak össze.
Írástechnikai szempontból is elégedett voltam mert egy szépen megfogalmazott mesét kaptam. 

Így a végére még csak annyit tennék hozzá, hogy ez volt az első Sötét Örvény könyv, amit életemben olvastam. Bár nincs összehasonlítási alapom, ha a többi is legalább ilyen, akkor új kedvenc érkezik majd a Vörös Pöttyös és a Rázós könyvek mellé!

Amennyiben te is elolvasnád, a Könyvmolyképző Kiadó várja a rendelésed!

Írta: Isabel

2021. április 19., hétfő

Peter Wohlleben - A természet rejtett hálózata



 Akik valamennyire ismernek, esetleg olvassák a blogot, tudják mennyire szeretek tanulni. Szinte nincs olyan területe az életnek, ami ne ébresztene bennem kíváncsiságot - még ha csak kicsiny mértékben is.

Mikor tavaly megkaptam ezt a könyvet, - melyet ezúton is köszönök - félre kellett tegyem. Féltem, hogy a tudás mely a valódi megértéséhez vezetne, nincs még a birtokomban. Ám a kíváncsiságom, most is győzött: hetente olvastam el újabb és újabb részeket, majd utána is néztem az új információknak.

Na de nézzük a lényeget: mit is kaptam ettől a könyvtől? A legfontosabb az a globális kép. Átláttam, hogy mindennek meg van a maga helye a világban. A legkisebb hangyától az égbe nyúló hegyekig minden összhangban van egymással és a legkisebb változás is katasztrófákhoz vezethet. 
A szerző számtalan példát hoz ennek a bebizonyítására, mindezt a legkönnyebben megérthető módon. 
Aki nekiáll az olvasásának, megértik miről beszélek.

Amit még hozzáfűznék a fentiekhez, hogy az olvasmány kamaszoknak is tökéletes. Megmutatja nekik a körforgás fontosságát és azt, hogy bármit is tegyenek, nemcsak az ő életükre van kihatással. Tapasztalatból mondom, ugyanis meséltem már ebből két, tizenéves tanítványomnak és nagyon élvezték! Remélem, ez a pozitív élmény hozzásegíti őket, egy felelősségteljes élet kialakításához!

Amennyiben felkeltettem azt érdeklődésed, a Park Kiadónál leadhatod a rendelésedet!

Írta: Isabel

2021. április 12., hétfő

Helena Marten - A kávé illata

 


Szeretem, amikor különleges történetekre bukkanok. A kávé illata pedig sokkal többet ígér,, mint amit a cím sejtetni enged.

A történet az 1700-as években játszódik Frankfurtban. Főhősnőnk Johanna, aki bőven túlszárnyalta a kor asszonyait. Bátor Kreatív és erős személyiség. 
Kávézóját egyedül működteti, sőt sikerre is viszi, ebből adódóan persze nem kevés irigyre is szert tesz. 

Természetesen egy ilyen kaliberű nőre a férfiak is felfigyelnek. A hegedűművész Gabriel is szerelmet táplál a nő iránt és, bár az érzelmeiknek sok akadályt kell legyőznie, bátran és őszintén szálnak harcba.

A regény történelmi háttere egyébként eléggé korhű. Utána olvastam a történelemnek és sok ponton stimmeltek az események.
Pontos képet kapunk például az öltözködésről és a zsidóságról is. Nem kevés kutatómunka állhatott a háttérben, ám ez teszi szívbemarkolóan igazzá a regényt.  

Azt kell mondjam, hogy nem éppen egy könnyű olvasmány, ezért is tartott ennyi ideig az elolvasása. Viszont sokat tanultam általa a történelemről és az emberi életekről is. Mély nyomot hagyott bennem.

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a General Press Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

2021. április 7., szerda

Almási Kitti - Angster Mária - Bagdy Emőke - C. Molnár Emma - Csernus Imre - Hevesi Krisztina - Mester Dóra - Pál Ferenc - Ranschburg Jenő - Szendi Gábor - Párkapcsolat klinika


 Mindig félve kezdek bele olyan könyvekbe, mely több szerző tollából született, mert félek attól, hogy lesz olyan rész, ami nagyon fog tetszeni és olyan, amely nem.
Viszont az a véleményem, hogy a pszichológia témakörében kifejezetten előny, ha több szerző is elmondja a véleményét ugyanabban a témában.

Eme könyv szerzői, mind szaktekintélyek. Még nem volt alkalmam mindegyiküktől eleget olvasni ahhoz, hogy megfelelően kialakulhasson valamiféle vélemény bennem, de tény, hogy minél több szemszögből világítunk meg valamit, annál inkább megtaláljuk a számunkra megfelelő megoldást.

Pont a fentebb említettek miatt, arról a szerzőről beszélnék picit, akitől a legtöbbet olvastam - ő Almási Kitti.
Nagyon tetszik a doktornő közvetlensége és az, hogy sok olyan történetet mesél el, melyet pszichológusként tapasztalt. Én, aki laikusként olvasom ezeket a könyveket, ekkor érzem igazán emberinek ezt a szakmát. És ekkor újra és újra rádöbbenek, mennyire szerettem volna továbbtanulni...

Na de a lényeg: két történetet emelnék ki - azokat, amik rám a legnagyobb hatást tették. 

Az első egy fiatalemberről szól, akinek mindene megvan, ami csak kell, valahogy a párkapcsolatban azonban mégsem ér el sikereket. A doktornő elmeséli, hogy négy alkalommal ment el hozzá, de végig csak arról tudott beszélni, hogy ő mennyire tökéletes. 
Ám amikor a doktornő megpróbált rávilágítani, hogy ez a hozzáállás talán nyomasztóan hathat a környezetére, a férfi közölte vele, hogy nem a megfelelő orvost választotta. ( Nem ilyen szépen fogalmazott, mint most én.)
Nagyon elgondolkodtatott a dolog, hiszen a napokban nekem is volt hasonló élményem. Én olyan neveltetést kaptam (ezáltal számomra ez a természetes), hogy nem szégyen nem tudni. Pláne nem az ezt elismerni. És soha de soha nem tartanám magam sem tökéletesnek, sem pedig felsőbbrendűnek másnál. Lehet azt mondani, hogy felnőttként tanultam meg ezt a leckét, de én mindig ilyen voltam. Néha sikerült néha nem, de mindig igyekeztem úgy kiharcolni a helyem, hogy más ne sérüljön.
Természetesen ebben nagyon sokat segített a megfelelő erkölcsi normák átadása, de azt gondolom, hogy ennek valamelyest belső késztetésként is része kell hogy legyen az ember életének. Ha nem bántanak nem bántok - elv nemcsak akkor kell hogy jelen legyen ha megtanítottak erre, hanem ösztönösen kellene előjöjjön. Mondom, nem tanultam (még) ezeket mélyebben, pusztán jelenleg így gondolom.

A másik történeten elsírtam magam. Egy fiatal nő látszólag tökéletes párkapcsolatban élt: anyagilag mindene meg volt. Ám a felszín alatt más volt: a férfi chatelgetett más nőkkel, a párjával nem foglalkozott, érzelmileg és (egyéb területen) sem figyelt rá. A hölgy érezte, hogy ez így nem jó, de mivel a párja nem bántotta, kényelmes életet biztosított neki, nem akart lépni.
Aztán elment Kitti egyik csoportterápiájára, ahol egy bizalomgyakorlatot végeztek: hosszan egy idegen szemébe kellett nézni. 
Mikor végeztek a nőnek azt mondta a partnere, hogy köszöni szépen, hogy ilyen hosszan ennyire gyönyörű szemekbe nézhetett.
A nő elsírta magát és elmondta a doktornőnek, hogy ilyen szép bókot még sose mondott neki senki, még a párja sem. Kitti megjegyezte, hogy akkor talán lépnie kellene ez ügyben, hiszen fontos, hogy nőként is el legyen ismerve egy kapcsolatban. A hölgy erre megijedt és nem kereste fel őt többet.
A doktornő ekkor ismerte fel, hogy nem akarhatja jobban egy betege javulását, mint ő maga. Hiába mozdult meg valami a hölgyben, hiába mutatták meg neki, hogy máshogy is lehetne (még ha csak egy pillanat is volt), amíg ezt ő maga nem volt hajlandó észrevenni, senki nem tehetett semmit.

Néha hasonló helyzetben érzem én is magam, viszont mivel nagyon makacs vagyok elhatároztam, hogy kivárom, amíg eljön a megfelelő idő...

A könyv ajándék volt, köszönöm!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Nyitott Akadémia weboldalán!

Írta: Isabel


2021. április 6., kedd

Szemán Zoltán - A tizedik démon


 Először szeretném megköszönni a szerzőnek a lehetőséget az olvasásra. Mióta megkaptam kétszer is elolvastam.

A történet egy nagyon érdekes ötvözete a vallásnak és a sci-fi elemeinek. A magam részéről soha nem jutott volna eszembe ötvözni a kettőt, de elismerésem Zoltánnak: tökéletesen megtalálta az egyensúlyt. 

Dióhéjban a történet annyi, hogy Lucifer, megelégeli, hogy az embereket már nem lehet tartósan félelemben tartani, ezért elküldi a legerősebb démonjait, hogy kifürkéssze más fajok gyengeségeit, ebből nyerve új erőt.
Kilencet küld szét, de ezekből egyik sem tér vissza. Hogy kiderüljön mi történt, Azanielt emberi alakban elküldi az eltűnések színhelyére. A démon emberi alakban felszáll egy utasszállító csillaghajóra, de a történések szép lassan meghaladják a legvadabb képzeletét is.

Őszintén szólva nem vagyok nagy sci-fi rajongó, viszont az angyalos-démonos fantasy-kat nagyon szeretem. Fogalmam sem volt, hogyan fog ez a két dolog lecsapódni bennem, de sokkal jobban szórakoztam, mint vártam. 

A szerző pont annyit hozott mindkét zsánerből, ami egyensúlyt adott a történéseknek. Igaz, számomra a  fantasy-elemek kiemelkedtek: Azanielt nagyon szerettem. Nagyszájú, intelligens és nagyon vonzó karakter. Tapasztalata és éles esze, nemcsak a főhősnőnket, de engem is levenne a lábamról, démon ide vagy oda.....

Az íróról már több alkalommal is áradoztam itt a blogon, így most csak azzal toldanám meg ezt, hogy szépen fejlődik. Mindig érdekes és nagyon egyedi ötletei vannak, amit szépen kivitelez. Ha tudja tartani ezt a fejlődési ütemet, nagy név válhat még belőle.

A borító nagyon illik a regény hangulatához, jó választás volt.

Amennyiben  te is elolvasnád a Google Play-en megvásárolhatod!

Írta: Isabel

2021. március 31., szerda

A szerző, aki kamaszokról ír kamaszoknak - Interjú a Hűvösvölgyi Suli és a #bonyolult sorozatok megálmodójával

 Fotó: Szalmás Krisztina

Maros Edit gyerekkönyv íróval a #bonyolult sorozatának kapcsán találkoztam. Kamaszokról szóló regényét jó szívvel ajánlom a korosztálynak, hiszen az ő problémájukat az ő nyelvükön közelíti meg.
A következő interjúban kérdezem az írónőt az alkotás folyamatáról , öröméről és természetesen a gyerekekhez való viszonyáról is.

Megtennéd, hogy bemutatkozol az olvasóknak? Mikor kezdtél el az írással foglalkozni?

Már kisgyerekként is vonzott az írás, meséket, verseket találtam ki, általánosban a fogalmazás óra volt a kedvencem, később magyar szakra jártam az egyetemen, és elvégeztem egy újságíró tanfolyamot. Külsősként cikkeket írtam különböző lapokba, és jelent meg pár verses mesém kifestő füzetekben. A 2000-es évek elején egy könyvkiadóban kezdtem dolgozni szerkesztőként. Itt merült fel az igény egy új ifjúsági regénysorozatra, én pedig vállalkoztam rá, hogy megpróbálkoznék az írással. A Hűvösvölgyi suli első részének pozitív fogadtatás miatt a sorozatnak végül hét része lett. 

Mindig is gyermekeknek szóló könyvekben gondolkodtál, vagy kacsingattál más zsáner felé is?

A Hűvösvölgyi suli után volt egy női regényem is, az És ami mögötte van, de ezt kevesen ismerik.

Hogyan született meg a sorozat alapötlete?

A #bonyolult sorozat alaptémája gyakorlatilag ugyanaz, mint az összes hasonló kamaszregényé: a kamasszá válás folyamata egy főszereplő szemüvegén keresztül. Ehhez már csak hozzá kell adni a körítést (barátok, tanárok, szerelem, kamaszproblémák). Úgy gondolom, ezekből a könyvekből bármennyi elfér a könyvpiacon, hiszen mindig újabb és újabb tizenévesek kerülnek ebbe a korba, lesznek „érintettek”, és az ő ismerős „díszleteik” között játszódó történetek segítenek neki kiigazodni a kusza valóságban. Hiszen a kamaszlét velejárója, hogy minden megkérdőjeleződik, vagyis minden olyan „bonyolult”. 

Mennyi időt töltöttél a szereplők kidolgozásával? Esetleg van napi rutinod?

Nincs „rutinom”, ha épp egy könyvön dolgozom, gyakorlatilag bármikor kirajzolódhat a fejemben egy karakter. Séta közben, evés közben, filmnézéskor vagy a postán… elég hozzá egy buszmegálló, ahol épp egy hasonló korú fiatal ácsorog, elképzelem, milyen lehet ő, rápakolok képzelt tulajdonságokat, jellemzőket – és már formálódott is egy új szereplő.

Az olvasóközönség a Hűvösvölgyi Suli által ismerhette meg a neved. A hét részes sorozat után mennyire volt nehéz egy új történetbe kezdeni?

Új szereplőket kellett kitalálni a már „bejáratott” karakterek helyett – ez első gondolatra talán nehézség, de ugyanakkor izgalmas is, mert új lehetőségeket rejt. Sokszor ütköztem bele abba, hogy felismertem, „nahát, ezt egyszer már megírtam” – vagyis felfedeztem, hogy ugyanazok a helyzetek kerülnek elő, így sokszor kellett átírni, átalakítani, hogy ne ismételjem önmagam. Ettől függetlenül ha valaki azt a sorozatot is ismeri, lehet az az érzése, hogy hasonló, de szerintem ez nem baj: ha valakinek tetszik ez a „hang”, a „túlagyalós” főszereplő, szeretni fogja az új regényeket is. 

A Líra Könyvklub márciusi adásában szerepet kapott a Bonyolult egy banda is. Miként élted meg ezt a nagyszerű lehetőséget?

Izgalmas volt részt venni egy ilyen beszélgetésben, és emellett természetesen nagy megtiszteltetés is. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, örülök, hogy a célközönség, a tizenévesek figyelmét ilyen csatornán keresztül is megpróbálhatjuk felkelteni – ha már a személyes találkozókra mostanában nem kerülhet sor.

Milyen érzés a Menő Könyvek Kiadó szerzőjeként dolgozni?

Nagyon „menő”. A Hűvösvölgyi suli egy jóval kisebb, kevésbé ismert kiadónál jelent meg, nagyon jó érzés, hogy ennek ellenére olyan sikeres lett, hogy az egyik legnagyobb gyerek- és ifjúsági könyvkiadónál is szóba álltak velem. Mindig büszkén húzom ki magam, hogy a #bonyolult sorozatot a Menő Könyvek adja ki.

Mint mondtam, a kamaszok a célcsoportod. Milyen fogadtatásban részesítették a könyveidet?

Mikor a Bonyolult egy csaj megjelent és el lehetett volna kezdeni népszerűsíteni, például a Könyvhéten vagy a Könyvfesztiválon, beütött a koronavírus-járvány, így azóta még nem volt lehetőségem személyesen találkozni az olvasókkal. Innen-onnan azért eljutnak hozzám visszajelzések, amik alapján úgy gondolom, szeretik a sorozatot.

Kaptál már olyan kérdést tőlük, hogy miért olvassanak, ha van más szórakoztató eszköz is? Ha igen, hogyan reagálsz ilyenkor?

Nem, a gyerekek ezt nem szokták megkérdezni, inkább a szülőkkel vagy könyvtárosokkal szoktunk beszélgetni arról, mennyire nehéz manapság a könyveknek versenyre kelni az okos kütyükkel. Ez sajnos tényleg így van, éppen ezért kell úgy tálalni a könyveket, hogy kedvet kapjanak hozzá. Ezt a célt szolgálja például a szövegekben megjelenő „chat” forma az emojikkal – vagyis az a kommunikációs forma, amit ez a korosztály nap mint nap használ. Bár furcsa ebből az irányból közelíteni, de gondolj bele: a chat szövegek viszonylag rövid mondatokból, sokszor csak egy-egy szóból állnak. Viszont egy könyv lapjain jó sok sort „elhasználnak”, növelve ezzel a könyv terjedelmét. Ha egy chat szövegekkel tarkított „vastag könyvet” elolvas egy tizenéves, az a jóleső érzés járja át, hogy „kiolvasott” egy igazi, több száz oldalból álló könyvet. Vagyis megtapasztalja, hogy ez sem feltétlenül kínszenvedés vagy megugorhatatlan feladat, így legközelebb már bátrabban nyúl a következőhöz. Meggyőződésem, hogy úgy lehet megszerettetni ezzel a korosztállyal az olvasást, ha nekik való szövegeket adunk a kezükbe: olyat, ami róluk, az ő nyelvükön szól, az ő problémáikról. 

A koronavírus járvány mennyire borította fel az írói terveidet? Látod már előre mit szeretnél kiadni a kezed közül ebben az évben?

Annyiban borította fel, hogy az óvoda- és iskolabezárások miatt nem csak a négy hónaposom van otthon, hanem a két nagyobb gyerkőc is, így jóval nehezebb odaülni a gép elé és írni, mert mindig hangzavar van.  Ha a sorozatnak el tud készülni a harmadik része ilyen körülmények között is, én már boldog leszek.

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni a szerzőnek!

Amennyiben kíváncsivá tettünk, keresd a hivatalos Facebook-oldalát, vagy könyveit a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések