Maren von Klitzing - Pihe - puha mesék

 Őszintén szólva nem ez volt a legjobb mesekönyv, amit az idén olvastam, ám rossznak sem mondanám. 

A könyvecske tíz darab különálló történetet tartalmaz: boszorkányos, állatos és ezekhez hasonló témakörökben. 

Ami miatt nagyon tetszett az az, hogy interaktív történetekről van szó: egy-egy szót kiemeltek és ehhez kérdések, feladatok tartoznak. Különféle nehézségi szintről beszélünk és a picurkák és a kicsit nagyobbak is részt vehetnek a történetekben, Azért fogalmaztam így mert maximum negyedik osztály első feléig ajánlanám, hiszen olyan alapszavak jelentésére kérdez rá, annyira egyszerű feladatok vannak benne, hogy annál idősebbeknek már nem feltétlenül izgalmas. Igaz, a könyv elején található instrukcióknál írják, hogy ezt személyre lehet szabni, szóval elmehetünk akár az alsó tagozat végéig is.

Amit még kiemelnék, hogy minden mese végén kreatív feladat várja a gyerekeket: készíthetnek   például szélfogót, álomitalt és hasonló érdekességeket. A legtöbbet gond nélkül megcsinálhatják egyedük is, ám néhol szükség lehet felnőtt segítségére, kérlek,, erre figyeljünk oda!

 Egyébként a mesék szerintem átlagosak. Bőven jók lehetnek esti altatáshoz, de nagyon nagy különlegességeket ne várjunk tőlük.

Az illusztrációk azonban nagyon szépek, a lapok is vastagok, így nyugodtan nézegethetjük  együtt a kisebbekkel.

Önálló olvasásra is alkalmas lehet, csak néhol a feladatokhoz való színezett szó picit nehezen olvasható szerintem. De ezt lehet csak én érzékeltem így.

Összességében egy jó vétel lehet, főleg akkor, ha más-más korosztályban lévő gyermek is tudja olvasni. Így maximálisan ki lesznek használva a könyv lehetőségei és senki nem fog unatkozni!

Ha érdekel, a Pagony weboldala várja a rendelésedet!

Írta: Isabel

Velencei Rita - Tiramisu (Kávé és krémes 2.)

 Először is szeretném megköszönni a lehetőséget az írónőnek, hogy elolvashattam a könyvét. Ezúton bocsánatot is kérnék, amiért eddig húzódott az olvasás, én is sokat voltam beteg illetve újra szerettem volna olvasni az első részt, a Kávé és krémest.

Főszereplőnk Annamari, aki boldog párkapcsolatban él, épp arra vár, hogy párja megkérje a kezét. Barátnőivel igyekszik fenntartani a kapcsolatot, ám ez nem könnyű, mivel mindenkinek van magánélete. És igyekszik helytállni a munkahelyén, ami egy maximalista főnök mellett nem is annyira egyszerű...

Egyszóval olyan az élete, amire azt hiszem, sokan vágyunk. Mégis, egy titok képes alapjában megingatni ezt az idilli képet.

Azt szeretem a szerző munkásságában, hogy könnyed kevésbé pörgős regényeket ír. Úgy gondolom, néha ilyen is kell az olvasás terén is: amikor csak előveszünk egy könyvet és a "lassú víz partot mos" elvet követve követhetjük nyomon a szereplők kalandjait. Bár, a Kávé és krémeshez képest ez talán picit még inkább érvényes, ezt azonban most nem bántam. 

Melegem is van, így kevésbé tudnám értelmezni a nyakatekert csavarokat, így most jól jött ez a pihenés. 

Most is szépen kidolgozott történetet kaptunk, szerelemmel, humorral fűszerezve. Noha az én kedvencem a kultúrák alapos ismertetése és a sok étel volt. Igen, nem tagadom meg magam: imádok más kultúrák ételeiről még olvasni is. Főleg a sütikért. Itt gratulálnék a szerzőknek ugyanis, azoknak is utánanéztem, amiket nem ismertem és az pontos volt. 

A borítót már az első résznél nagyon szerettem, de ezt legalább annyira. Ugyanolyan könnyedséget sugároz, mint ami a regényre jellemző. 

Azt mondom, ha olyan könyvre vágysz, ami ellazít, kikapcsol, de nem pörget fel nagyon a Tiramisu tökéletes választás. Önmagában is megállja a helyét, de a Kávé és krémes teszi teljessé az élményt. 

Ha kíváncsivá tettelek, a Book24-en megrendelheted a saját példányodat!

Írta: Isabel

Kiss Judit Ágnes -Babaróka ​kövecskéi (Babaróka 7.)

A most következő mesekönyv annyira elvarázsolt, hogy egész délután mosolyogtam, ha eszembe jutott. Könyvtárból van és csak ez az egy rész volt bent, ráadásul még nem is igazán merültem el az írónő munkásságában. Viszont ezt a cuki borítót nem tudtam otthagyni, így hát pár napig nálam vendégeskedett. 

Azt kell mondjam, hogy nagyon aranyos az egész, úgy ahogy van! De nézzük is mire gondolok!

Főhősünk Babaróka és családja . A kis lurkó, - mint ahogy a neve is mondja és a képről is látni - egy róka, aki oviba jár, van egy kistestvére, Apróka, és nagyon szereti a szüleit. Azt sajnos ebből a részből nem sikerült megtudnom, hogy fiú-e vagy lány, de ha ez valahol már említve van, a hiányosságomért elnézést kérek. Mindenesetre én kisfiúnak képzeltem.

Több fejezeten keresztül követhetjük nyomon a kalandjait. Az oviváltást és az új helyre való beilleszkedést, Aprókával való kapcsolatát és a vírushelyzet megélését is. 

Itt jegyezném meg, hogy bár több írót is megihletett a világjárvány, szerintem a szerző mutatta be a leginkább gyermekbarátibb módon az eseményeket. Egy másodpercig sem volt ijesztő, ahogy erről beszélt. Sokkal inkább volt mérhetetlenül kedves, hogy Babaróka megismerte az arcmaszk használatát és annak miértjét. Az is nagyon tetszett, hogy bár egy kisgyerek szemében a home office nagyon jó, hiszen otthon lehet maradni anyáékkal, mégis a kis főhősünk megtapasztalhatta ennek az árnyoldalát is. Feszültebb légkör, több felelősség, a betegségtől megélhetés elvesztésétől való félelem lengte be az önfeledt játszás érzését. De az írónő ezt is annyira gyerekszemmel, elképesztően aranyosan írta le, hogy bár felnőttként tudtam, hogy ez nem ennyire egyszerű, mégis akkor és ott azt éreztem minden rendben lesz.

Azt is megtudtam, hogy a kölyöknek arany szíve van. Tanítgatja a baba Aprókát, és bár még ő is kicsi, sokáig nem tud haragudni testvérkéjére, illetve a kis barátjának is segít átvészelni a nehezebb időket. 

Az írónő nagyon szépen ír szerintem. A cselekmény és a fogalmazásmód is pont olyan, ami tökéletes esetlegesen az esti altatáshoz vagy egy közös programhoz, anélkül, hogy a gyerek túlpörögne. 

Az illusztrációk nagyon illenek a könyv hangulatához. Letisztult és minimalista, pont a megfelelő a a kisgyermekek számára.

Azt kell mondjam, számomra ilyen egy jó gyermekkönyv. Bátran ajánlom már ovisoknak is, de elsőtől önálló olvasásra is tökéletesen alkalmas. Ha valami igazán szépet és építőt kerestek a kicsinek, ezt nyugodtan vegyétek!
Én pedig nagyon igyekszem elolvasni a többi részt is!

Amennyiben érdekel titeket a Pagony Kiadónál megrendelhetitek!

Írta: Isabel

Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sors

 A most következő értékelés nagyon kedves a szívemnek, ugyanis ezt a könyvet egy hónap alatt négyszer is elolvastam. Hosszabbítani is kellett a kölcsönzést, ugyanis több idő és tudást kellett ahhoz, hogy megfelelően megértsem a benne leírtakat. 

Minden családnak megvannak a maga gyökerei, és óhatatlanul olyan múltbéli sebek, melyek meghatározzák a jövőbeli életképet. 

Igazából a transzgenerációs szavunkat egy barát szájából hallottam először, mikor a lelki problémák feldolgozása témakörében beszélgettünk. Akkor csak ámulva néztem őt és arra gondoltam, hogy hú de okos és hogy én ezt mennyire nem fogom érteni, mert én nem tanultam annyit mint ő.... persze, igyekeztem ezt nem nagyon mutatni, mert kissé kellemetlen lett volna számomra ha rájön a hiányosságomra. Na, de aztán feljött az írónő neve és tudtam, hol kell keresni.

A család az a közeg, amiben - jobb esetben - a legtöbb időt töltjük. Itt tanuljuk meg a jó és a rossz fogalmát, az érzelmeinket először itt mutatjuk ki és sajnos kapunk itt rengeteg bántást is. Legyen ez akár szóbeli, akár fizikai mindegyik olyan sérülést okoz, melyek hatással lehetnek a jövőbeni családunkra és gyermekeinkre.  

Nem egy példát tudnék én is említeni, de csak hogy világos legyen miről van szó: ha valakit folyamatosan arra neveltek gyerekként, hogy csak akkor szerethető, ha elég figyelmet kap, ha csak akkor értékes, ha bizonyos elvárásoknak eleget tesz, akkor ez a személy is ugyanígy fog állni a gyermeke teljesítményéhez.  Szerintem mindenki tud példát mondani erre, ezt is csak azért említettem meg, hogy könnyebben összefoglaljam a véleményemet.

Az írónő fantasztikusan bontja ki  a témát és mutat rá arra is, hogy azért nem szabad mindenért a felmenőket okolni.  Ugyanis, ha felismerjük, hogy valami nem jó, ha tudjuk, hogy mi az ami nekünk fájdalmat okozott, akkor megvan a jogunk arra hogy másképp cselekedjünk. Tény, ehhez többek között önismeretre és bátorságra van szükség, de nem muszáj a rossz mintákat követnünk. 

Azt gondolom, mi szerencsésebbek vagyunk, mint anyáink, nagyanyáink, hiszen az ő idejükben korántsem foglalkoztak annyit és úgy a lélek gyógyításával, mint manapság. Mivel több eszköz van a kezünkben ahhoz, hogy jobban legyünk, használjuk ki. Soha nem késő változni és jobbá tenni a magunk és mások életét.

Az írónő nagyon alapos kutatómunkáját találhatjuk a könyvben. Kutatások eredményei, emberi sorsok elevenednek meg a lapon, mindezt közérthetően  az olvasó elé tárva. Alig várom, hogy további könyveit is olvashassam, mert ha azok is ennyire alaposak és emberiek, bizony új kedvenc íróm lesz a témakörben.

Ha valaki úgy érzi, olyan terheket cipel, mint a szülei/nagyszülei és ez negatív érzéssel tölti el, bátran vegye kézbe ezt a könyvet!

Többek között a Líránál megrendelhető!

Írta: Isabel