Aurora Lewis Turner írónő fantasy-krimijét olvastam legutóbb és megkértem jöjjön, meséljen nekünk egy kicsit az alap ötletről, illetve arról, mi újság vele mostanában. Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet!
Pár mondatban mesélnél magadról? Mik történtek veled szerzőként, mióta utoljára interjút adtál nekem?
Hűha, tekintve, hogy sok videós és írásos interjúra is felkértél már – amit nagyon köszönök – nem is tudom, hol kezdjem. Talán kezdjük azokkal, akik nem ismernek. Szóval Aurora vagyok, magyar író, és már több mint 11 regény anyja. A legtöbbjük fantasy műfajú, de mostanság kísérletezek kevert műfajokkal is, mint amilyen a fantasy-krimi. Próbálom feszegetni a határaimat, többféle elbeszélési módot, szemszöget használni jelenlegi írásaimban, és persze az interaktív történeteimben egyaránt.
A fentebb említett új könyv a Bűvölet és apró mocskos gyilkosságok, amely sorozatindító történet. Milyen érzés volt belevágni egy új kaland írásába?
Mindig nagyon izgalmas, ha új könyvbe kezd az ember. Tekintve, hogy ez egy interaktív történet, azonnal kaptam rá reakciót (nagyjából fejezetenként), és szerencsére már ebben az állapotában is elég sokan olvasták, volt rá érdeklődés, és sok pozitív vélemény is, amit nagyon köszönök. Kihívást is jelentett, hiszen a Bűvölet-sorozat próbál nagyon egyedi lenni, és ezt nemcsak a vagány főhősnőre vagy a borítóra értem, hanem arra is, hogy keverednek benne a fantasy és a krimi szálak, de reményeim szerint nem annyira, hogy teljesen hihetetlen és hiteltelen legyen tőle a történet. Elgondolkozik az ember, ha lennének boszorkányok, akkor akár ez is megtörténhetne. No de ki mondja, hogy nincsenek? :)
Mi adta annak az ötletét, hogy keverd a fantasy és a krimi zsánereket?
Az tulajdonképpen, hogy mindkét műfajt szeretem. Elgondolkoztam, milyen lenne őket keverni, és erre megszületett ez a történet, amit amúgy inkább mondanék kriminek, mint fantasynak, mivel az egyedüli fantasztikus elem benne tulajdonképpen maga a főszereplőnk, Ophelia Goodwin, aki boszorkány, és képes a mágiára. Emiatt hangsúlyos szerepet kap a négy elem, a Wicca vallás, és egy kis bűvölet is. A sztori képzeletbeli városban játszódik, de Gaxburn City elmenne bármely nagy amerikai metropolisznak, úgyhogy próbáltam nagyjából a valóság talaján maradni, ami egy fantasy írónak ugye nehéz, de ezt majd a következő kérdésednél fejtem ki.
Hogyan emlékszel vissza az írás folyamatára? Nehéz volt két ennyire eltérő oldalról kialakítani a történetet?
Igen, egyértelmű kihívást jelentett. Elvégre egy fantasy világ teremtése is nehéz, és meg kell lennie a maga logikájának, viszont egy jelenlegi korban és világban működő történetnél sok mindennek utána kell néznie az embernek. És mivel többnyire reggel írok, voltak érdekes pillanataim is, mivel nem biztos, hogy a legfelüdítőbb foglalatosság a hullák bomlási üteméről olvasni reggeli közben, de ez a folyamat része. Több mindennek kellett utánanéznem, mint általában, de élveztem, mivel tanultam belőle. Már csak azon drukkolok, hogy sikerült tükröznie a regénynek a kutatómunkát, amit belefektettem. Persze a szerkesztőm nem rendőr vagy ügyvéd, a javaslatai viszont nagyon hasznosak voltak, valószínűleg egy szakember másként tekintene a regényre, mint egy átlag olvasó. De szerintem pont ez a bája a két műfaj vegyítésének, hogy itt is bármi megtörténhet, elvégre a krimi mellett fantasy is. És igen, itt viszonylag büntetlenül „gyilkolászhattam”, anélkül, hogy ráncba szaladna az olvasó homloka, amiért ennyi szereplőt ölök meg egy fantasy regényben (főleg, ha kedvenc szereplőről van szó, de nem spoilerezek). Persze a gyilkolászás sem öncélú, mindig van miértje, viszont ez az a műfaj, ahol szinte kötelező ölni. :)
Melyik az a korosztály, akinek ajánlanád a regényt?
Egyértelműen felnőtteknek. Szerintem a késő húszas, korai harmincas olvasók az a korosztály, akik leginkább tudnak azonosulni Opheliával (elvégre ő is 27 a történet kezdetén). Nem egy szende leányzó, van munkája, keresi a szerelmet és egy kicsit önmagát is, szóval az előbb említett korosztály problémáival küzd. Persze olvashatják fiatalabbak és idősebbek is, de tinédzsereknek nem ajánlom (szemben mondjuk Az ikerlángbűbáj sorozattal).
Általában kedvenceket szoktam kérdezni, de mivel te rutinos vagy, picit nehezebbet tennék fel: melyik volt az a jelenet, amit a legkevésbé szerettél írni és miért?
Hűha, ez fogós kérdés. Nyilván egy írónak is vannak kedvenc és kevésbé kedvenc jelenetei, de most így hirtelen nem jut eszembe olyan, amit kevésbé szerettem. Több mint egy éven át lélegeztem együtt Opheliával – akinek a szemszögén keresztül ismerhetjük meg a történetet –, így amikor szenvedett, kiakadt, vagy rossz napja volt, nem igazán esett nekem zokon, mivel tudtam, hogy lesznek jobb napjai is, és a rossz is kell ahhoz, hogy elérjen a jóhoz. Inkább azokat a jeleneteket mondanám nehéznek, amelyek valóban megtörténtek. Jó, nem feltétlenül pont ugyanúgy, ahogy a regényben, és persze nem Opheliával, hanem velem. Van egy rész, amikor Lia elrohan, mert összeveszik az edzőjével, aztán leül az utcára összeszedni magát, persze sír is. Csövesnek nézik, még aprót is dobnak neki – elvégre raszta és tetovált, ráadásul nő is, az emberekben még itt-ott dolgozik az előítélet – mire jön egy idegen asszony és megpróbálja megvigasztalni. Nos, ez nem teljesen így, de velem is megtörtént. Volt egy problémám, ami elől szó szerint elfutottam, és ott ültem az állomáson pénz nélkül, egyedül, és én is bőgtem saját nyomoromon, mire jött egy kedves asszony, aki megpróbált megvigasztalni. Szóval az ilyen életszagú helyzetek azok, amiket nehezebb volt leírnom, mivel bennük saját magamat láttam.
A borítót az első perctől kezdve dicsértem. Hogyan zajlott a grafikai munka és előkészítés?
Ez egy koprodukció volt Bakonyi Tímea és Lukács Edina között, úgyhogy megvoltak a maga szépség(hibá)i, de végül is az eredménnyel elégedett vagyok. A koncepció szerint az első rész borítóját Ophelia bőre és tetoválásai borítják. Ha emlékeztek, van a Hókuszpókusz film, amiben bőrkötéses könyve van a bosziknak, kicsit hasonló a koncepció – bár Lia nem az ördögtől kapta a bőrét –, és mivel Lia tetovált, ezért nyilván szerepenek rajta a tetkói, és némi vér is, elvégre krimi. A második részt Harper Nyomozó tetkói fogják borítani, a többiről pedig inkább nem beszélek, majd ha eljön az ideje. :)
Mikorra várható a következő rész? Tudhatunk valamit a munkálatokról?
Jelenleg készül a borító és a tördelés. Remélhetőleg július végére meglesz mindkettő. A megjelenést ismét Október 31-re, Halloweenra tervezem. De csak nagyon halkan beszélek erről, mivel az első résznél is volt egy hónapos csúszás papírhiány és egyéb dolgok miatt, szóval ezt ne kőbe vésett szabálynak vegyétek, inkább csak terveknek.
Bár jó pár hónapot kihagytam, ami az online jelenlétet illeti, ám azt láttam, hogy megjelent egy új regényed, melyhez itt is szívből gratulálok! Mesélnél nekünk róla?
Köszönöm szépen. Igen, A lélekdoboz az, egy dark fantasy regény (és nem, ebben nincs krimi), amely egy háborús időszakról szól, és egy mindent elpusztító Lepelről, ami miatt szűkül az emberek élettere. A Lepel akkor jelent meg, amikor valaki ellopta és elfordította a Világ Kerekét, így az egyik császár öngyilkos csapatot verbuvál gyilkosokból, tolvajokból, érzéketlen nokturnókból, aminek fő feladata a Kerék visszafordítása. A regény a keleti mitológián alapszik, de egy elképzelt világ szabályai szerint működik, és a központjában egy nyolcéves kislány áll, ő az egyetlen, aki tudja, hol a Kerék. A csapat szépen lassan családdá (vagy éppenséggel ellenséggé?) formálódik. Ez a regény is felnőtteknek szól, mivel olyan témákat szólaltat meg, hogy miben áll az emberség és a lélek egy embertelen világban, van benne lelki és testi erőszak is, de úgy gondolom, a végére szerethető történetté formálódik.
Találkozhatunk veled az idei Könyvhéten? Milyen terveid vannak?
Mindenképpen. Már nagyon várom, de a hivatalos hangnemet, úgy döntöttem, most mellőzöm, és inkább sodródok, találkozom emberekkel, beszélgetek. Remélhetőleg jó hangulatban és eső nélkül telik majd.
Milyen terveid vannak még 2024-re?
A fő tervem egyrészt a Bűvölet és apró mocskos hazugságok (tehát a második rész) megjelentetése, és a Zantikur, a bűnevő interaktív történetem befejezése. Két kötetesre tervezem, és már az első rész végéhez közeledünk, de még hátravan a második. Közben egy másik regényemet is szerkesztésre küldöm, úgyhogy vele is lesz munka bőven. Remélhetőleg, minden eloszlik majd, nyilván az aktuális melón van mindig a nagyobb hangsúly. Köszönöm az interjút, jók voltak a kérdések.
A blog nevében is további sok sikert és könyveket kívánok Aurórának!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed további információkat találsz a szerző hivatalos Facebook-oldalán, könyveit pedig keresd a NewLine Kiadó, illetve az Olvasni Menő weboldalán!
Írta: Isabel
.png)
.png)
