Ez a könyv valami hihetetlenül ébresztően hatott rám. Sajnos az iskolás gyerekek nemcsak a látható és tapintható veszélyeknek vannak kitéve, hanem olyan tragédiáknak is, amelyek teljesen megváltoztathatják az életüket.
Főhősünk Emma. Tizedikesként tele van élettel, alig várja, hogy barátokra és szerelemre találjon. Minden jól is történhetne, hiszen a jóképű Eliottal azonnal romantikus kapcsolat alakul ki közöttük. Ám semmi sem az aminek látszik, hiszen a fiú lelki traumái méregként hatnak az együtt töltött időre. És ez az, ami örökre megváltoztatja a lány életét.
Azt szokták mondani: "Messziről jött ember azt mond, amit akar." Hatalmas igazság lalkozik ebben az egy mondatban, hiszen minden kapcsolat eleje arról szól, hogy a legjobb tulajdonságainkat szeretnénk mutatni a másik felé. Azt akarjuk, hogy megkedveljenek, szeressenek minket.
Egy egészséges kapcsolatban azonban, ahogy telik az idő, előjönnek a felek hibái és ekkor derül ki igazán, hogy mennyire is lesz tartós az ismerettség.
A két fiatalnál is hasonló a helyzet, csakhogy Eliot olyan mentális és lelki problémákkal küzd, melyre sem Emma, sem pedig a környezete nincs felkészülve. Pedig általában ennek komoly előjelei vannak: zárkózott vagy éppen a feltünést kereső személyiségjegyek, komoly családi problémák, melyről általában sokan tudnak mégsem tetsznek semmit, balhék a suliban, rossz tanulmányi eredmények és még sorolhatnám.
Az írónő fantasztikusan felépítette a cselekményt, hiszen először minden egy rózsaszín cukormasszának tűnik, pont úgy, ahogy ezt általában átéljük. Novelláról van szó, így ne várjunk hosszú és nagy kibontakozásokat, viszont a lényeg fantasztikusan meg lett oldva. Ez volt az első novellám tőle, de hatalmas dicséret illeti innen is!
A végére pedig pár gondolat, kedves olvasóim. Nem feltétlenül tudjuk befolyásolni, hogy kikkel találkozunk, de azt igen, hogyan kezeljük az adott helyzetet. Az iskola egy olyan hely, ahova többféle identitású, gondolkodásmodú, neveltetésű tanuló jár, kortól és nemtől függetlenül. Azt nem tudjuk kontrállni, hogy a gyermekünk kivel áll szóba, de megtaníthatjuk neki, hogyan legyen elfogadó úgy, hogy közben megvédi magát.
Itt emelném még ki azt is, hogy tanítás után, vagy este mikor együtt az egész család szánjunk rá tíz percet, és hallgassuk meg a napjukat. A rengeteg munka mellett is kell, hogy ennyi időnk legyen a gyermekünkre, amikor is nemcsak a jegyekről szerezhetünk tudomást, de észrevehetünk olyan jeleket is, melyek segíthetnek gátatvetni az iskolai bántalmazásnak.
Én is tanítok gyerekeket és az óra első 10 perce mindig arról szól, hogy megkérdezem mi volt a suliban. Az, hogy van valaki aki napi rutinként felteszi nekik ezt a kérdést a szüleik mellett nemcsak a kommunikációs kézségüket fejleszti, de ha szükséges beszélhetünk egy kicsit az élet nagy kérdéseiről is, megelőzvén így a nagyobb bajokat.
Ne feledjük, rohanó világ ide vagy oda, mi neveljük ki a következő generációt. Azt a példát látják, amit mi mutatunk nekik. És remélem, nemcsak a magam nevében mondhatom, hogy azt szeretnénk, hogy jó emberekké váljanak!
A novella ajándék volt, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!
Amennyiben kíváncsi lettél keresd a kötetet ingyenes a BookDreams Kiadó kínálatában! Ám mindenképpen 15 felülieknek ajánlanám!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése