Szeretitek a Romana, Tiffany, Szívhang, stb füzeteket? Ha igen, eROWmaniX-füzeteket is imádni fogjátok!
Mia Frances sorozatának első része nagyon nosztalgikus állapotba hozott, hiszen én magam is előszeretettel olvastam ezeket fiatalként. Ha valaki nem tudná, ezekben a rövid történetekben általában egy hirtelen jött, sorsszerű szerelem áll a középpontban és a főhősök testileg szinte azonnal egymásra találnak. Aztán ahogy lenni szokott egy nagyobb félreértés után, a szerelem győzedelmeskedik és megkapjuk a happy end-et.
A Vénusz a habokból is erre a sémára épül. Főhősnőnk a tizenkilenc éves Dolores Buendía, aki gyönyörű és kedves. Egy nap megmenti Bradley Carroll életét és a szigeten töltött idő alatt közel kerülnek egymáshoz minden téren. Szenvedély és szerelem jellemzi a kapcsolatukat, dacára annak, hogy teljesen más világból származnak.
A hangulat, amit hozott a történet az nagyon tetszett. Nemcsak a szerelmen volt a hangsúly, de kaptunk egy izgalmas háttértörténetet is. Ez volt az egyik varázsa a fentebb említett füzeteknek is, szóval örülök, hogy az írónő ezt nem hagyta figyelmen kívül.
Különösképpen az felnőttes részek sem zavartak, olvasok ilyeneket is, csak legyen számomra jól megírva. Itt nekem tetszett.
Viszont, amik engem megállítottak az olvasásban, azok a fejezetcímek voltak. Sosem gondoltam, hogy egyszer zavarni fognak, de itt most megakasztottak. Értem, hogy hasznos, mert egyrészt előkészíti az adott részt, másrészt segít megjegyezni, hol tartott az ember (én az utóbbi miatt szeretem), ám nem feltétlen gondolnám, hogy itt szükség volt rájuk. A magam részéről az ilyen típusú történeteket szeretem egy nap alatt kiolvasni, ha lehet, egyhuzamban.
A borító viszont nagyon tetszett, nagyon átadja ezeknek a kiadványoknak a hangulatát. Romantikus, szerelmes, felnőttes.
Ajánlom azoknak a felnőtteknek, akik szerették ezeket a füzeteket, mert csalódni nem fognak. Aki pedig még nem olvasott ilyet, ezzel is bátran nekivághat.
Ha pedig a tartalomjegyzék sem zavar, szuper délutáni kikapcsolódásban lehet részed!
Amennyiben szeretnél egy példányt, keresd a KönyvekSorban kiadó termékei között!
Írta: Isabel
Először is köszönöm szépen az írónőnek, hogy megmutatta nekem ezt a történetet. Mondhatnám, hogy kihozott az olvasási válságomból, de inkább megmondom az igazat: betegen olvasni számomra nem a legegyszerűbb feladat. Lázasan, kimerülten nem tudok úgy koncentrálni, hogy abból tényleges és normális értékelés születhessen.
Viszont mikor Robin átküldte nekem és láttam, hogy kevés oldalszámmal rendelkezik, úgy döntöttem, megpróbálkozom az olvasással. És milyen jól tettem, mert olyan szinten előhozta belőlem a jó érzéseket, hogy én magam is meglepődtem. De nézzük is a sztorit:
Helen egy családanya, aki nehéz időszakon meg keresztül. Férje Joshua zászlósként szolgál a második világháborúban, így a nőnek egyedül kell talpon maradnia két kiskorú gyermeke kedvéért. Az ő helyzetük sem könnyű, de próbálja a reményt tartani mindhármójukban.
Egy nap értesíti a hadsereg, hogy a férje szolgálatteljesítés közben eltűnt és családnak hosszú éveket kellett várni a viszontlátásra. Joshua két év múlva hazatér, ám ami ez után következik, az olyasvalami, amire Helen álmában sem gondolt volna.Vajon megérdemelnek egy második esélyt családként és egy párként? Kiderül, ha elolvassátok a kötetet.
Sem az írástechnikába, sem pedig a tartalomba nem tudok belekötni, mert nekem mindkettő nagyon tetszett. Általában Robin novelláinál meg szoktam említeni, hogy írhatta volna még, de most azt gondolom, ez így volt tökéletes. Látni, ahogy két ember, akik fontosak egymásnak, képesek megoldani nem mindennapi gondokat, igazán meghatott. Az érzelmi része nagyon tetszett végig, pedig mostanában kerülöm az ilyen olvasmányokat.
A borító nagyon szép, a zöld a háttérben jó érzéseket keltett bennem. Illett a történethez.
Összességében ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikát és a nem várt fordulatokat. Gyorsan ki lehet olvasni, nemcsak a rövidsége miatt, hanem mert teljesen be tudja szippantani az embert. Szóval, ha olyan történetet keresel, amit akár egy vonatút alatt kiolvashatsz, ne keresd tovább, mert megtaláltad!
A kötet az alábbi linkeken ingyenesen olvasható!
Írta: Isabel
Szemán Zoltántól már megszokhattuk, hogy a lehető legmisztikusabb világba kalauzol el bennünket. Ez a gyűjtemény sem más, mint egy valódi utazás a pokol-föld-mennyország világa között.
Öt novellát kapunk, melyekben közös a vallásosság, hiszen démonokkal és angyalokkal is találkozhatunk bennük. Ennek ellenére nem felszínes és kidolgozatlan, hiszen nagy szerepet kap benne például az ember esendősége vagy éppen a tetteink következményének a viselése. Hosszúságuk eltér egymástól, így mindenki az idejéhez igazíthatja az olvasást.
Én két kedvencet emelnék ki: az egyik Az utolsó járat, a másik pedig Az utolsó angyal Az előbbi azért, mert bemutatja az emberek felelőtlenségéből adódó következményeket, melyek semmilyen módon nem játszhatóak ki. Az utóbbit pedig nagyon helyállónak érzem a mai világban.
Azt kell mondjam, hogyha valakit nem riaszt ez a világ, szuper esti kikapcsolodásban lehet része, igaz 16 évnél azért legyen idősebb, mert egyes jelenetek felkavaróak lehetnek a fiatalabb olvasók számára.
A szerző nemcsak tanulsággal látta el az egyes történeteket, de a rá jellemző humorral sem fukarkodott. Engem egy picit egyébként Stephen King novelláira emlékeztettek egyébként, csak még nem annyira kiforrottak.
Bár én jobban szeretem a szerző teljes regényeit, ez is egy olyan alkotása, ami biztosan újraolvasós lesz nálam, ha csak kis időm van rá!
Amennyiben te is elolvasnád, keresd a Google Play kínálatai között! Köszönet a szerzőnek, amiért ingyenessé tette!
Írta: Isabel
Először szeretném megköszönni Szilágyi Helénának, hogy elolvashattam az antológiát! Mindig bajban vagyok, mikor különböző stílusú szerzőktől olvashatok egy kötetben, mert van, ami nagyon tetszik, de olyan is, ami nem annyira nekem íródott és ilyenkor egy pici lelkiismeret furdalást érzek, miképpen írhatnék a kötetről. Kérlek, vegyétek figyelembe, hogy ez csak szubjektív vélemény, ami nekem nem tetszik annyira, lehet nektek az lesz a kedvencetek! De nézzük az elejétől!
A borító és a cím is nagyon figyelemfelkeltő, bár az utóbbit a novellák elolvasása előtt nem igazán tudtam hova rakni. Aztán persze, minden világos lesz, hiszen nagyon erős szerepet játszanak az évszakok a történetekben, mint motívumként, mint pedig metaforikusan.
A borítóterv és az illusztrálás Iván Eszter munkája, akinek a munkájával még nem igazán találkoztam, de nagyon tetszik, minden elem ami ide tervezett. Mindegyik nagyon jól kifejezi a történet mondanivalóját, úgy, hogy az egyszerűséget megtartotta. Gratulálok, szerintem nagyon jól sikerült!
A kötetben 10 történetet kapunk melyek mindegyike kapcsolódik valamilyen formában a szerelemhez, kapcsolatokhoz. Na most azért vagyok itt egy picit bajban, mert számomra a romantika akkor tud hatni, ha az egy nagyobb esemény kiteljesedése. Lehet kiöregedtem már a az erős, de a semmiből jövő szerelemből, nem tudom... Ezzel nem akarok bántani senkit, tudom, hogy ennek is megvan a maga varázsa, de számomra kevés ahhoz, hogy érezzem, hogy romantikus hangulatba kerültem és ott lennék az adott szituációban.Na most, nagyon megörültem, mikor találtam hozzám szóló novellákat is.
Az első és nagy kedvencem, Alex L. Hooper: Sárkánybőrben volt. Egy olyan történetet kapunk, mely a romantika mellett izgalmakat is tartalmaz! Egy lányt elrabol egy sárkány, akiről kiderül, hogy az a jóképű férfi, akivel kölcsönösen vonzódnak egymáshoz! Logan átkát meg kell törni, de ehhez nem elég csak a vágy, szerelem is kell. Itt fontos szerepet kapnak az évszakok, hiszen az életet és a halált is jelképezik. Nagyon durván jó történet, innen üzenem a szerzőnek, hogy ez nem egy novellát ér; regényt kórnék szépen belőle. Annyi lehetőség van benne, úgy olvastam volna még!
A második, akit kiemelnék, M.Z. Chapelle: Ősz után a tél című munkája. Itt nem álltam meg sírás nélkül, hiszen a szereplőknek óriási veszteségből kell egyedül felállniuk, hogy aztán együtt, kéz a kézben folytathassák útjukat. Nem egyszerű feldolgozni, ha elveszítünk valakit és az emlékével továbbélve realizálni azt, hogy mással is lehetünk boldogok. Ezt az írónő nagyon szépen átadta a sorain keresztül. Itt is fontos szerepet játszanak az évszakok csak most a bánatból indulunk a boldogság felé! Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt így megírtad!
A harmadik amit nagyon élveztem, az Szilágyi Heléna írása. Tudjátok, hogy én nagyon szeretem azt a szemléletet, ahogy ő hozzááll a fantasykhoz. A Holtak Birodalmában, a görög mitológiába, azon belül Hádész életébe csöppenünk bele és megtudhatjuk, hogy bizony az alvilág ura is lehet szerelmes. Sosem gondolkodtam róla, de nagyon élveztem ezt a változatosságot. Szeretem, ahogy a szerző mindig tud valamit mutatni azoknál a történeteknél, amik szinte már lerágott csontnak számítanak. Nála nem létezik ez a kifejezés, azt hiszem.
Amit még megemlítenék az HoRa: Múlt és jövő határán című műve. Szó szerint kirázott tőle a hideg, de nagyon tetszett! A vezérfonal egy álom egy titokzatos fiúval, akihez a főszereplőnket titokzatos erők és a múlt fűzi, nagyon szerettem ezt a sejtelmességet, valóban hátborzongató volt végigolvasni. De tudjátok, hogy én ezt nagyon szeretem, igaz?
Mindegyik általam kedvelt történetben fontos a szerelem és a testi kapcsolat is, de mint mondtam itt csak kiemelik, segítik a lényeget, nem azok csúcspontok.
A többi is novella is szépen felépített történet, fontos vagy éppen szórakoztató mondanivalóval, csupán csak számomra a fenti négy hagyott nagyon maradandó nyomot!
Zárásképpen még két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik, hogy a szerzők nem tudták milyen véleménnyel leszek az írásaikról, nem beszélünk sosem ilyesmiről, csak amikor már kiment az értékelés.
A másik dolog pedig, hogy mindent összevetve is nagy gratulációm a szerzőknek hiszen tényleg egy színes kötetet kaptunk. Mindenki megtalálhatja benne korának, élethelyzetének, lelkivilágának megfelelő történetet, amivel azonosulhat. Az, hogy kinek mi tetszik, az egyéni viszont a kötet színvonalából semmit sem von le!
Amennyiben te is el szeretnéd olvasni és megtalálni a kedvencedet, keresd a FairBooks Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Egy különleges novelláskötet került a kezembe. Köszönet a szerzőnek, amiért ingyenesen is elérhetővé tette az olvasók számára!
A
kötetben található novellák nagyon vegyesek, vannak, amik könnyeket
csalnak a szemünkbe, megmosolyogtatnak, vagy elgondolkodtat. Az, hogy
kiből milyen érzéseket váltanak ki nagyban függ az aktuális
lelkiállapottól, mint ahogy a novelláknál általában lenni szokott.
Viszont én éppen emiatt sokszínűség miatt szeretem őket olvasni.
Érdekes
módon mégis lassan haladtam vele, mert úgy éreztem elég minden napra
egy történet. Picit adventi naptárként kezeltem, vártam, hogy mi lesz a
következő napi meglepetés.
Az írót tehetségesnek gondolom, a 13+1
című regényét nagyon szerettem. Ezért is bosszantott picit a sok
szóismétlés a történetek során, nem ezt tapasztaltam tőle. Nem szoktam
kiakadni nyelvtani dolgokon, egyrészt azért mert én sem értek annyira
hozzá, hogy másoknak emlegessem, másrészt pedig emberek vagyunk,
hibázhatunk. Viszont a többször előforduló szóismétlés meg szokott
maradni bennem és most emiatt picit csalódott vagyok...
Viszont
a novellák hangulatában van valami varázslatos, valami nehezen
megfogalmazható. Nem csupán a tanmese jelleg miatt mondom ezt, hanem
mert beleláttam egy pillanatra a szerző lelkébe. Rengeteg kedvesség árad
a kötetből és ezt köszönöm neki
Nem is tudom...talán megvolt az
oka, hogy eddig nem olvastam, annak, hogy éppen most került előtérbe.
Úgy éreztem, mintha egy csendes, meleg szobában lennék, bekuckózva egy
forró kakaóval azzal az emberrel, aki ugyanúgy szeret olvasni, mint
én... Minden hibájával együtt gyönyörű pillanatot okozott a számomra.
A borító nagyon szép és figyelemfelkeltő, méltó a tartalomhoz.
Összességében,
szerintem egy jó választás lehet, ha vegyes történetekre vágytok. Akár
közös olvasásra is, jó lehet, a színessége miatt. Bár 260 oldalas, nem
kell sem megijedni, sem pedig gyorsan végigrohanni rajta. Ahogy a szerző
is mondja a fülszövegben:
"Ez a pár novella talán segít abban, hogy
ki tudj lépni a mindennapok taposómalmából, és pár ünnepi olvasmány
ezek közül, a naptár megfelelő helyén valódi örömet is adhat."
Ha téged is érdekel, keresd a szerző weboldalán!
Írta: Isabel
A most következő antológiát nagyon vártam, hiszen tudtam, hogy a Diabolika világa is megjelenik benne. Szilágyi Heléna írónő illusztrálta is a kötetet, úgyhogy a hosszú hétvége alatt szakítottam is időt az elolvasására!
A kötet tizenhárom novellát tartalmaz, melyek misztikusak, hátborzongatóak, egyszóval hozzák a Halloweenkor elvárt hangulatot. Tekintve, hogy tizenkét szerző történetei olvashatjuk, nagyon változatos és fantáziadús az összeállítás. Volt, ami megmosolyogtatott, de olyan is, ami elgondolkodtatott. Félelmetesnek számomra egyik sem volt, de ez inkább csak annak köszönhető, hogy edzett vagyok a témában.
Nekem ilyenkor csak az okoz nehézséget, hogy miképp értékeljem a kötetet, ha voltak, amik nagyon tetszettek és voltak amik nem igazán hagytak bennem mély nyomot?
Kedvencem az Áldozati bárány volt, hiszen visszahozta azt a hangulatot, amit Szilágyi Helénánál szeretek. Örültem, hogy egy picit visszacsöppenhettem a világába. Számomra ez billentette egy picivel feljebb az értékelést, viszont mivel nagyon eltérő írói stílusok találkoznak a kötetben, nem lenne szép, ha csak miatta írnám ezt. A többi szerző is képes volt egyedit alkotni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a többivel gondom lenne, csupán csak engem érintett meg ez az egy ennyire nagyon.
A borító nagyon szép és figyelemfelkeltő, illik a könyv egész tartalmához.
Összességében azt mondom, hogy ha egy ijesztgetős estére vágyunk, ez az antológia, nem fog csalódást okozni. És még aludni is fogunk tudni utána.
Írta: Isabel
Ez a könyv valami hihetetlenül ébresztően hatott rám. Sajnos az iskolás gyerekek nemcsak a látható és tapintható veszélyeknek vannak kitéve, hanem olyan tragédiáknak is, amelyek teljesen megváltoztathatják az életüket.
Főhősünk Emma. Tizedikesként tele van élettel, alig várja, hogy barátokra és szerelemre találjon. Minden jól is történhetne, hiszen a jóképű Eliottal azonnal romantikus kapcsolat alakul ki közöttük. Ám semmi sem az aminek látszik, hiszen a fiú lelki traumái méregként hatnak az együtt töltött időre. És ez az, ami örökre megváltoztatja a lány életét.
Azt szokták mondani: "Messziről jött ember azt mond, amit akar." Hatalmas igazság lalkozik ebben az egy mondatban, hiszen minden kapcsolat eleje arról szól, hogy a legjobb tulajdonságainkat szeretnénk mutatni a másik felé. Azt akarjuk, hogy megkedveljenek, szeressenek minket.
Egy egészséges kapcsolatban azonban, ahogy telik az idő, előjönnek a felek hibái és ekkor derül ki igazán, hogy mennyire is lesz tartós az ismerettség.
A két fiatalnál is hasonló a helyzet, csakhogy Eliot olyan mentális és lelki problémákkal küzd, melyre sem Emma, sem pedig a környezete nincs felkészülve. Pedig általában ennek komoly előjelei vannak: zárkózott vagy éppen a feltünést kereső személyiségjegyek, komoly családi problémák, melyről általában sokan tudnak mégsem tetsznek semmit, balhék a suliban, rossz tanulmányi eredmények és még sorolhatnám.
Az írónő fantasztikusan felépítette a cselekményt, hiszen először minden egy rózsaszín cukormasszának tűnik, pont úgy, ahogy ezt általában átéljük. Novelláról van szó, így ne várjunk hosszú és nagy kibontakozásokat, viszont a lényeg fantasztikusan meg lett oldva. Ez volt az első novellám tőle, de hatalmas dicséret illeti innen is!
A végére pedig pár gondolat, kedves olvasóim. Nem feltétlenül tudjuk befolyásolni, hogy kikkel találkozunk, de azt igen, hogyan kezeljük az adott helyzetet. Az iskola egy olyan hely, ahova többféle identitású, gondolkodásmodú, neveltetésű tanuló jár, kortól és nemtől függetlenül. Azt nem tudjuk kontrállni, hogy a gyermekünk kivel áll szóba, de megtaníthatjuk neki, hogyan legyen elfogadó úgy, hogy közben megvédi magát.
Itt emelném még ki azt is, hogy tanítás után, vagy este mikor együtt az egész család szánjunk rá tíz percet, és hallgassuk meg a napjukat. A rengeteg munka mellett is kell, hogy ennyi időnk legyen a gyermekünkre, amikor is nemcsak a jegyekről szerezhetünk tudomást, de észrevehetünk olyan jeleket is, melyek segíthetnek gátatvetni az iskolai bántalmazásnak.
Én is tanítok gyerekeket és az óra első 10 perce mindig arról szól, hogy megkérdezem mi volt a suliban. Az, hogy van valaki aki napi rutinként felteszi nekik ezt a kérdést a szüleik mellett nemcsak a kommunikációs kézségüket fejleszti, de ha szükséges beszélhetünk egy kicsit az élet nagy kérdéseiről is, megelőzvén így a nagyobb bajokat.
Ne feledjük, rohanó világ ide vagy oda, mi neveljük ki a következő generációt. Azt a példát látják, amit mi mutatunk nekik. És remélem, nemcsak a magam nevében mondhatom, hogy azt szeretnénk, hogy jó emberekké váljanak!
A novella ajándék volt, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!
Amennyiben kíváncsi lettél keresd a kötetet ingyenes a BookDreams Kiadó kínálatában! Ám mindenképpen 15 felülieknek ajánlanám!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
Az írónő munkásságát már évek óta követem, mégis ez a novella volt az első olvasmányom tőle. Sajnos a Démonok között című regényét eddig nem volt alkalmam elolvasni, mégis nagyon kíváncsi voltam az előzményekre. Stephen King rajongó révén nem hagyhatok ki egy démonos történetet sem! Na, de nézzük is, nekem hogyan tetszett a mű, minden előismeret nélkül!
Egy kisvárosban járunk, ahol két fiatal barátnő együtt nő fel. Sarah és Carol gondtalan gyermekkorába pillathatunk bele. Sarah katolikus családból származott, ám ahogyan ez talán várható, egy olyan fiúba szeret bele, aki nem hívő. Jasonnal összeházasodnak és boldogan élhetnének, ám ez nem így lesz. A férfi egy nap furcsán kezd viselkedni, a nő úgy érzi fekete árny lepi be az életüket. Ám hamar felcsillan a remény, hiszen Sarah gyermeket vár. De ezek után ha lehet, minden rosszabbra fordul.
Az alaptörténet tetszett. Sokan használták már a gyökerét az tény, viszont, az írónőnek sikerült elérni azt a jóleső borzongást bennem, ami akkor szokott történni, mikor érzem, hogy itt még lesznek érdekességek.
Viszont azt gondolom, hogy a sötétebb részeket picit sejtelmesebben, kevésbé felvezetve is lehetett volna közölni. Valahogy tudtam, hogy milyen esemény után mi fog következni és ez egy picit zavart. Igaz, hogy mivel novelláról van szó nem hosszú, és ez lehet oka annak, hogy kitaláltam a történetet. Az azonban biztos, hogy jó alapot adott ahhoz, hogy el akarjam olvasni a Démonok között című regényét is, ami ehhez a történethez kapcsolódik.
Ajánlom azoknak, akik szeretnének egy csepp borzongást belevinni a mindennapokba, ám nincs sok idejük olvasni, vagy nem szeretnének a Mester mélységéig eljutni. Szerintem egy fél órányi kikapcsolódásnak tökéletes, akár elalvás előtt is! Már, ha nem félünk a sötétben!
Amenyiben kíváncsi lettél, a NewLine Kiadó várja a rendelésed!
Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy
Nagyon rég sírtam könyvön, de most kiengedhedtem mindent.
2015 november 13. nemcsak Párizsnak, de az egész világnak traumát okozott. A terrortámadás-sorozat, melyben több száz ártatlan megsérült és életét vesztette, örökre megváltoztatta a történelmünket és az életünket.
Robin O' Wrightly ezeket az alapokat használta fel novellája írása során. Az írónő egy francia lány Perle és egy magyar fiú Tamás találkozását veti papírra ezekben a nehéz pillanatokban. A két fiatal együtt búj el, és próbálják túlélni a Bataclan színházban.
A leírás egyáltalán nem véres vagy traumatikus, hiszen főhőseinket látjuk, amint próbálják egymásban tartani a lelket. Ez mellett érzékeljük a valós eseményeket és azt gondolom, hogy pont ez teszi annyira szomorúvá és emberivé a történetet. Amikor "csak hallunk" ilyesmiről, korántsem éljük át annyira, mint amikor valaki elmeséli a történteket. Az írónő mesterien mesélt. Láttam magam előtt a jeleneteket, éreztem a rettegést, az életért való küzdést.
Aztán, mikor mindennek vége lett, és a szereplőink újra találkozhattak szeretteikkel, megkönnyebbülést és a hálát.
Bár, Perle és Tomi kapcsolata nem végződött szerelemmel - szerintem tökéletes volt ez így,- mégis megmutatta, hogy korántsem csak ez az egy érzelem lehet életreszóló. Barátságuk túlmutat nemzeteken, időn és traumákon is, mert bár az hozta össze őket, nem hagyták, hogy ez legyen a kapcsolatuk alapja.
Így a végén, már csak annyit mondanék, hogy köszönöm az írónő bátorságát, amiért megírta ezt, és segített, hogy mi sem felejtsünk.
Kívánom az áldozatoknak és hozzátartozóiknak, hogy leljenek békére!
A történteket nem törölhetjük el, de tehetünk azért, hogy ilyet soha többé ne kelljen átélni senkinek.. Soha!
„Csak azért sem gyűlöllek titeket!” ~ Antoine Leiris
Amennyiben kíváncsivá tettelek, keresd a Könyvmogul kínálatában!
Írta: Isabel
Először szeretném megköszönni a kiadónak, hogy részese lehettem ennek a csodának! Ritkán használom ezt a kifejezést mostanában értékeléskor, de ennek a kötetnek minden szava kincs!
Azt már tudhatjátok rólam, hogy eléggé érzékeny vagyok a világ dolgaira, legyen az pozitív vagy negatív. Az, hogy ez most jó-e vagy sem, mindenki döntse el maga, viszont az olvasás területén ma már nem egyszerű megríkatni. Ahogy telik az idő, és egyre gyarapszik a tudásom, már nem érzékenyülök el olyan könnyen, mint mondjuk három évvel ezelőtt. Erre egyébként nagyon büszke voltam... egészen a hétvégéig.
Kedves olvasóim, be kell valljam, hogy az egész kötetet végigsírtam. Na, nem azért mert olyan rossz lett volna, hanem mert az írónő annyira mély érzelmeket mozgatott meg bennem.
A 21 novella egytől-egyig annyira életszerű és olyan mély mondanivalóval rendelkezik, amire nem számítottam.
Találhatunk olyat, amely az újrakezdésről, az elengedésről a jóságról, vagy "csak" az életről szól. Mivel mindegyik más hangulattal és tanulsággal rendelkezik, nem szeretnél mindegyikről beszélni, inkább kiemelném két kedvencemet.
Az első a Tiszta lappal címet viseli és ezzel indul a kötet. Egy idősödő férfi a főszereplője, aki hajléktalanként éli mindennapjait és emiatt ki van szolgáltatva a társadalomnak. Megtudjuk, hogy valamikor családapa volt, házzal, feleséggel és gyermekkel, ám amikor rosszra fordult az élete, mindenki átatfordított neki.
Éppen elmereng az életén, mikor egy fiatalember megosztja vele az ebédjét és felajánlja, hogy segít neki álláshoz jutni, mivel egy ismerőse éppen alkalmazottat keres a gyárába. Nem elég, hogy főhősünk valóban elmehet beszélni a főnökkel, de végül jóval magasabb poziciót ajánlanak fel neki egy betanított munkásnál.
Imádom, egyszerűen annyira emberi mondanivalója van! Történjen bármi az életben, nem tudhatjuk, hogy a másik min ment keresztül, éppen ezért, meg kell próbálnunk úgy élni, hogy közben figyeljünk egymásra. Ennek nem muszáj óriási gesztusnak lennie: sokszor elég egy érdeklődés, beszélgetés, vagy bármi, ami az adott szituációban pozitív élményt hagyhat bennünk.
A másik hatalmas kedvencem A virágárus. Főszereplője egy idős néni: virágokat árul egy aluljáróban, hogy képes legyen fenntartani magát. Nem megy jól az üzlet, az engedélye is lejárt már, ám van egy fiatal vásárlója, aki biztos pontot jelenti - a fiú ugyanis, mindig vesz tőle egy csokor rózsát. Nagyon érdekli, hogy vajon kinek vesz mindig virágokat a fiatal férfi és amikor rákérdez, meglepő választ kap: a fiú csak azért vásárol tőle, mert emlékezteti őt a csak képről ismert nagymamájára és így próbál segíteni, hogy jöbb legyen az idős hölgy élete.
Mindkettő nagyon hasonlő érzelmeket vállt ki az emberekből, de azt hiszem én most erre voltam fogékony. A csapból is az folyik, hogy " Segíts másokon" de azt nem mondják el hogyan és emiatt az emberek hajlamosak nagyon dolgokra gondolni. Aztán, amikor ezt nem tudják kivitelezni, hagyják a fenébe az egészet.
Pedig sokszor egy apró mosoly, egy együtt nevetés is képes visszadni a reményt, anélkül, hogy erről a másik tudna, vagy viszonzást várna érte.
Az írónő egyébként nagyon tehetséges. Választékos szókinccsel rendelkezik és képes hatni az olvasókra. (Itt szeretném megkérdezni, hogy a Tiszta lappal című művet nem lehet kibővíteni? Tudom, mi az a novella, de túl sok kérdést hagyott nyitva, nagyon szeretném tudni, mi lett a bácsival, miután elállt dolgozni....)
A borító gyönyörű, az egyszerűsége méginkább kiemeli a történetek varázsát.
Összességében ez az idei legszebb novelláskötet, amit olvastam! Hatalmas kedvenc, biztos vagyok abban, hogy mikor elmélyülésre, átértékelésre lesz szükségem, elő fogom venni!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál megrendelheted a saját példányodat!
Írta: Isabel
Nagyon szeretem, amikor több szerző együtt alkot valamit. Bár én még nem adtam ki közös projektet senkivel, mégis azt gondolom, hogy nagyon inspiráló lehet, továbbá számos fejlődési lehetőséget is kínálhat.
Ugyanakkor olvasóként azt gondolom, hogy nem kevés veszélyeket is rejthet magában a többszerzős kötetek kiadása. Főképp, hogy lesznek történetek, amik kissé jobban magával ragadják az ember lelkét, mint a többi. Számomra is volt ilyen, igaz, nem lenne etikus kiemelnem ezek szerzőit, éppen ezért megpróbálom a művet egészében értékelni.
A nyolc darab novella, bár egy zsánerben íródott, mégis nagyon különbözőek. Volt, ahol szó szerint kirázott a hideg a félelemtől, máshol pedig több romantikát kaptam. Azt gondolom, mindegyiknek meg volt a maga varázsa - bár számomra az ijesztőbbek jobban megmaradtak. Mindenesetre azt gondolom, ez éppen lelkiállapottól függ - ennek ellenére külön dicséretes, hogy több érzelmet is képes lefedni a kötet.
Voltak szerzők, akiktől már alkalmam volt korábban is olvasni, és akik tehetsége már nem meglepetésként ért, hanem elvárás feléjük a részemről. Azonban voltak nevek, akikkel most találkoztam először, viszont azt gondolom, nem utoljára. Több, új tehetséget fedeztem fel, akiktől szeretnék még olvasni - akár önálló alkotást is - a jövőben.
A borító nagyon figyelemfelkeltő, illik a borzongós hangulathoz. Elismerésem a tervezőnek, igazán kifejező lett!
Mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretik a horror-gyűjteményeket, de az azokat sem érhet csalódás, akik kissé finomabb lelkületűek. Továbbá, ha ritkán, vagy egyáltalán nem olvasol magyar szerzőtől, ez a gyűjtemény jó lehetőség arra, hogy felfedezd hazánk írói közül a kedvencedet!
Amennyiben kíváncsi lettél a Muselière Alkotói Csoport hivatalos Facebook - oldalán megtalálod a könyv letölthető verzióját!
Írta: Isabel
Nagyon ritka, hogy egyszerre két művet értékelek a blogon, de most úgy érzem nem tehetek másképp. A két történet annyira közös gyökereken nyugszik, hogy véteknek érezném külön bejegyzésbe tenni őket.
Novellákról lévén szó, én egy rövid de kibontott történetet vártam. Ehhez képest nagyon mást kap az olvasó. Naplójegyzeteket. Két könyvben, két nővértől. Akik ugyanazon a mérhetetlen fájdalmon mennek keresztül és akik képesek felülkerekedni a legmélyebb sötétségen is.
Sokszor voltam már nagyon mélyen az életben. Nem egyszer éreztem azt, hogy nem látom a sötétség végét. A szerző ezt az érzést gyökerestül megfogta és az összes lehetséges módon körbejárta. Választékosan, mégis szívből írt sorai az ember lelkéig hatolnak és képesek újra átéreztetni azt, amit már halottnak hittél. Mindezt azért, hogy a végén rájöjj arra, hogy mindig mindenből van kiút. A saját mélységedből is.
A lapokon nem kapunk kerek történetet, csupán gondolatokat, érzéseket. Ezekből kell egy képet kiraknunk és meglátni a mondandót. Pozitívum ezeknek a kialakítása: a szöveg mellett szebbnél szebb fotókat találunk, emlékeket, melyek még inkább felerősítik érzéseinket. Ugyanakkor minden oldal tele van apró csillagokkal, melyek számomra a reményt, a fényt jelentették.
Már volt alkalmam pár könyvet olvasni a szerzőtől, így az írástechnikája nem okozott meglepetést. Tudom, hogy jól ír. Viszont az átadni kívánt érzelmek most sokkal jobban átjöttek, mint eddig bármikor. Véleményem szerint ez hatalmas fejlődés volt a részéről.
Borítói - mint mindig - nagyon szépek és kifejezőek.
Az értékelés végére már csak annyit fűznék hozzá, hogy fontosnak tartom az olyan történetek olvasását/írását, ami az élet negatív oldalát (is) megmutatja. Azt, hogy korántsem úgy működnek a dolgok, mint a mesében. Hogy nem feltétlenül létezik boldog vég - de mindig van lehetőségünk a változásra és - amit a legfontosabb - az újrakezdésre!
A szerzőnek köszönöm szépen, hogy lehetőséget adott az olvasásra! Figyelni fogom a munkásságát -csakúgy, mint eddig!
Írta: Isabel
A véletlennek köszönhető, hogy rátaláltam erre a könyvecskére, de nagyon hálás vagyok ezért.
Nem olyan rég kaptam egy csomó - nem szép állapotban lévő, de még olvasható - könyvet és ez is közöttük volt.
Bár a héten rengeteg nagyon jó könyvet volt szerencsém olvasni, ezen nevettem a legtöbbet. Nagyon humoros történetek találhatóak benne - és bár nem vagyok állatorvos - nekem nagyon életszerűnek tűnnek.
A több rövid történet tényleg csak a lényegre törekszik: nincs bevezetés, sem pedig lezárás. Olyan érzésem volt, mintha ebéd közben mesélnének nekem. Nem kevés szakértelemre és türelemre van szükségük - jókat derültem, némely gazdi megnyilvánulásán. Az állatok pedig annyira aranyosak, hogy szinte mindegyiket sikerült megjegyeznem.
Az írástechnika egyszerű, de nem is kell túlbonyolítani a történeteket. Ez is segíti, hogy maradandó emlék maradjon. Remélem, lesz még alkalmam a szerzőktől olvasni!
Azt gondolom, hogy az orvoslás a legcsodálatosabb szakma, teljesen mindegy, hogy embereket vagy állatokat gyógyítunk vele. Talán az állatorvosnak picit nehezebb a dolga, hiszen a tüneteket magának kell felismernie - hiszen a páciensek nem tudják elmondani a problémájukat. Viszont talán pint ezért néha hálásabb hivatásnak is gondolom.
Ám bármelyik szakirányt is választjuk, biztosak lehetünk abban, hogy a lehető legtöbbet tettünk azért, hogy boldogabb és minőségibb életet teremtsünk másoknak. Politikától és fizetéstől függetlenül!
Írta: Isabel
Fotó: Nagy Eszter
Nagy Eszter szerző - bár tudtam, hogy tehetséges - most hatalmas meglepetést okozott a Régi idők karácsonyával.
A címéből sejtettem, hogy megható történeteket fogok kapni, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna.
Novellákat és gyermekverseket is tartalmazó gyűjtemény valóban hű a címéhez. Végig olyan érzésem volt, mintha a nagymamám mesélt volna nekem a gyerekkoráról, az ünnepekről és azokról a dolgokról, melyek valóbban fontosak az életben.
Nemcsak arról van sző, hogy visszautazunk abba az időbe, mikor még nyoma sem volt a technikának és teljesen más értékrenddel éltek az emberek, hanem a fogalmazásmódról és arról a szeretetről, mely süt a sorokból.
Számomra ennyi is elég volt ahhoz, hogy elérzékenyüljek; viszont ha hozzáesszük, hogy az írónő nagyon fiatal még inkább kinccsé varázsolja a könyvet.
Mindegyik történetnek nagyon komoly mondanivalója van és megérintik az emberi lelket.
A versek aranyosak, valóban gyermekeknek íródtak, a novellákban pedig az idősebb korosztály is elmélyülhet.
Nekem az utóbbiak jobban tetszettek, de tekintve a koromat ez talán nem is meglepő. Véleményem szerint az írónő mesterien fogalmaz és valóban előhozza az elfeledettnek hitt emlékeinket.
Kedvenceim A varázs pokróc és Mari néni karácsonya; az előbbiben egy szegény, sokgyermekes család életébe pillanthatunk bele, az utóbbinál pedig megmutatják nekünk milyen a tiszta gyermeki szeretet és önzetlenség. Mindkettő nagyon megható, nekem potyogtak a könnyeim.
Nem tudom, hogy Eszter mennyire ért velem egyet, de az a meglátásom, hogy ezt a könyvet nyugodtan lehet iskolások kezébe is adni: a kicsik örömmel tanulnák a verseket, a nagyobbak pedig megismernék nagyszüleik, dédszüleik gyermekkorát és más forrásból is magukba szívhatnák a szeretet, és az emberség fogalmát.
Nem állítom azt, hogy ez kihalóban van, de korántsem fektetünk erre olyan nagy hangsúlyt, mint kellene.....pedig a gyermekeink jelentik a jövőnket! Mi pedig a jelenben tehetünk azért, hogy a lehető legjobb irányba tereljük őket!
Egy olvasni szerető gyerkőc számára ez a könyv igazi érték lehet a fejlődése szempontjából - akár ő olvassa, akár mi olvassuk neki!
Nekünk pedig nosztalgiázást és átértékelést hozhat.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
Őszintén szólva ennek a borítója a legfigyelemfelkeltőbb az öt mű közül, amit alkalmam volt az írótól olvasni. Nem tudom miért, de mikor ránéztem, valami azt súgta, nagyon érdekes kalandban lesz részem olvasáskor. Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget Andrásnak, hogy lehetőséget adott erre!
Eddig volt jól és kevésbé jól megírt műhöz szerencsém az író jóvoltából, de garantálom, hogy ez a legérdekesebb. Találhatunk itt mindenféle elemet: nem is találom a megfelelő szót rá.
A modern művészfilmekre emlékeztet, ahol mindenből van egy kicsi és valahogy ebből a káoszból összeáll, egy egész.....A cselekmény ehhez hűen van ábrázolva, káprázat az egész.
Most először éreztem úgy igazán a szerzőben rejlő humort, aminek szintén saját, egyedi íze van. Tényleg nagyon zavarban vagyok, mert bár sokat olvasok, soha nem találkoztam még ilyen alkotással és mint ilyet nagyon nehéz is érdemben értékelni.
Az ember az ismeretlent megpróbálja az ismereteivel megmagyarázni, de ez nem adja vissza hűen a valóságot - pont így érzem magam én is.
Egy biztos, ha András ilyet tud írni, akkor nagyon jó helyen van, már ami az írói pályát illeti. Hiszem, hogyha a világ tele lenne ennyi színnel mint ez a könyv sokkal jobb helyé válhatna!
Bár, most is csak 100 oldalról van szó, azt kell mondjam ez pont elég ahhoz, hogy mély nyomot hagyjon az emberben jó pár napig!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a szerzőnél keresheted a saját példányodat!
Írta: Isabel
A változás gondolata mindig is rémisztő volt a számomra. Természetemből fakadóan rettegéssel tölt el, ha amit megszoktam, hirtelen eltűnik az életemből. (Bár, szerintem sokan vagyunk ezzel így.)
Az egészségemet tekintve, illetve a a magánéletemben is hasonló dolgokkal küzdöm, így az első reakcióm erre a könyvre a sírás volt. úgy sírtam, mint egy kisgyerek és nem bántam.
A szerző gyönyörűen adja át gondolatait életének egy nagyon nehéz szakaszáról és valljuk be, ehhez óriási lelki erő kellett. Ám ha eltekintek a személyes érzelmektől, számomra íróként is ez a legmaradandóbb mű amit tőle olvastam. Legalábbis eddig.
Talán pont az érintettség miatt, de itt mutatkozott meg igazán a szerző írói vénája. Gyönyörű, lényegre törő mondatok, melyek úgy írják le a történéseket, hogy az ember azonnal bele tudja képzelni magát.
Ebből a műből is van felolvasás, bár bevallom, nem volt lelkierőm ahhoz, hogy végighallgassam. Viszont tény, hogy az olvasó kellemes hangszíne csak fokozza az élményt!
Egyetlen problémám van csupán: a terjedelem. Miért nem lehetett erről hosszabban írni, kedves szerző? Tapasztalatból tudom, hogy ez az út nem könnyű: de ha már elindultunk rajta boncoljuk szét teljesen, mert fontos teljes valójában megmutatni.
Így az értékelés végére illene odaírnom, hogy kitartást, de inkább azt kívánom, hogy ez a könyv sok emberhez eljusson, így adva reményt mindenkinek, aki nem látja a fényt a sötétségben!
Írta: Isabel
Őszintén szólva, ha valaki, akkor én nagyon keveset értek a kerékpárokhoz. Édesapám szereti ezt a tevékenységet, de hozzám valahogy sosem került közel. Éppen ezért, azt nem tudom megítélni, mennyire pontosak a kifejezések vagy hitelesek az erről szóló részek. Azt viszont el fogom tudni mesélni, milyen érzéseket keltett bennem a mű.
A történet nagyon érdekes: olyan témával foglalkozik a szerző, ami mint olvasót, eddig elkerült. Gyermeki kíváncsisággal olvastam a sorokat és egyre inkább láttam lelki szemeim előtt a történéseket. Ám egyszer csak vége lett. És őszintén számomra ez volt a legnagyobb gond a művel.
Száz oldalban próbált meg a szerző egy olyan komplex történetet elmesélni, ami sokkal többet érdemelt volna. Mélyebben elmerülni a szereplők lelkivilágában, jobban kidolgozni a hátteret és az ok-okozati összefüggéseket.
Véleményem szerint az egyedi témaválasztás sokkal több olvasót vonzana, ha hosszabb lenne a mű.
Viszont, ami nagyon tetszett, az az írói fejlődés. A Nyeregben a Konstantin -kereszt és a Tengercseppek megjelenése között durván hat év telt el és bizony ez meglátszik.
Amíg az előbbinél nem volt gondom a fogalmazással, addig bizony volt jó pár mondat, amit kissé lassan sikerült megértenem.
Bár, kéretlen tanácsot nem adunk, mégis én azt javasolnám a szerzőnek, hogy dolgozza át a szöveget és adja ki újra bővített kiadásként. Hiszem, hogy sok embert érdekelne a téma, pláne András írói tollából.
Viszont így azt kell mondjam, hogy még csak a negyed részét sem mutatta meg magából az olvasók felé. Ő ettől sokkal többre is képes.
Írta: Isabel
Ez volt az első mű, amit elolvastam a szerzőtől és már az elején feltűnt, hogy mennyire ösztönösen képes hangulatokat teremteni és ez a képesség elengedhetetlen számomra akkor, ha rövid történekről van szó.
Nagyon szeretem a jó novellásköteteket, dacára annak, hogy itt nem mindig jutunk el a megoldásig. Sokszor csak egy érzelem, amit kapunk, vagy egy szituáció, amiből nekünk kell összerakni az egész képet.
Ahhoz, hogy valaki jó novellákat tudjon írni, szükséges van arra a képességre, hogy a fentebb említett elemeket röviden de erőteljesen legyen képes közvetíteni az olvasó felé. Ha ez elmarad, akkor olyan érzést kelt, mintha csak egy szeletkét kaptunk volna egy olyan egészből, melyet nem mutatnak meg és ezért az olvasó általában félreteszi a kötetet. Legalábbis én így szoktam reagálni.
Szerencsére, itt ez most nem történt meg, hiszen a történetek nagyon nagy erővel hatnak. Legtöbbjük megrázó, de vannak benne finomabb részek is és pont ez a sokszínűség teheti vonzóvá az olvasó számára, Cím alapján nem lehet megmondani, hogy mit fogunk kapni - lehet csak nekem nem sikerült - így egy picit zsákbamacskás érzetünk lehet.
Ám ez ne riasszon el senkit, sőt! Pont emiatt egyedi és lehetelhetetlen a Tengercseppek!
Ezen felül mindegyik alkotásnak erős mondanivalója van, amint az ember akaratlanul is gondolkodni kezd.
A szerző írástechnikája nagyon szép. Választékosan fogalmaz, ezzel segítve mondanivalóját.
Összességében ez a válogatás nagyon jó azokra a napokra, amikor kicsit el szeretnénk vonulni a világ elől, hogy egy kicsit más szemével nézzük az életet!
Van még valami, amit még ki szeretnék emelni: a kötet Gépész felolvasásában hangoskönyvként is elérhető. Ez nemcsak a látássérültek számára nagyon hasznos, hanem mindenki másnak is; a mai rohanó világban rengeteg időt meg lehet spórolni, mert akár főzés közben is részesei lehetünk a szerző világának. Köszönöm, hogy elérhetővé tették ezt a lehetőséget is!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a kötetet megtalálod a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján, illetve youtube-n is!
Írta: Isabel
Szemán Zoltán, egy újabb hátborzongató novelláskötettel
örvendeztette meg az olvasóit.
A kilenc darab történet, hátborzongató és elgondolkodtató is
egyben.
Bennem a legmélyebb nyomot, A múlt bűne hagyta, ki is
fejtem, hogy miért:
A történet úgy indul, hogy egy fiatal férfi, Steve egy
egyéjszakás kaland után otthagyja a fiatal és szép Beckyt. A lány fülig
szerelmes volt belé, de számára ez csak egy felejthető légyott volt.
Tíz év után Steve-ből sikeres védőügyvéd lett. Barátja
ajánlására felmegy egy weboldalra, ahol több ezer rejtett kamerát lehet nézni
élőben. Kíváncsiságát kielégítve elkezdi nézni a felvételek, melyek eleinte
igencsak szokványosak: sétáló párok, autószerelő műhely, éjszakai utcáról egy
látkép és ezekhez hasonlók.
Felbuzdulva a látottakon, minden nap felkeresi az oldalt, de
amit az egyik nap talál, teljesen letaglózza: a tíz évvel ezelőtti önmagát
látja, amint Becky-vel szeretkezik. Titokban készített egy felvételt róla, de
senkinek nem mesélt erről és sohasem nézte meg.
Ám ahogy nézte az adást, rá kellett döbbennie, hogy a lány
tudta, hogy videóra veszi magukat.
Steve életét ez teljes mértékben megváltoztatja. Megpróbálja
kideríteni, hogy hogyan és miként került egy ilyen helyre a felvétel, mivel
retteg, hogy a jól felépített karrierje bánhatja, ha ez kiderül.
Sajnos a félelme be is igazolódik, sőt a felesége is elhagyja
őt, miután megtudja.
A férfi az idegösszeomlás szélén áll, mikor elmegy Becky
családjához, hogy beszéljen vele és bocsánatot kérjen. Viszont, mikor
találkozik a szüleivel, megtudja, hogy az együtt töltött éjszakájuk után a lány
öngyilkos lett.
A csattanót direkt nem mondom el, viszont, amiért kiemeltem
ezt a történetet az a következő:
Soha nem tudhatjuk, hogy a szavaink milyen nyomot hagynak a
másik emberben. Lehet, hogy azonnal elfelejtik és továbblépnek, de az is
megeshet, hogy olyan mély sebet ejtünk velük, amit nem, vagy csak nagyon
nehezen képes feldolgozni. Mivel mindannyian mások vagyunk, másképpen
gondolkodunk, nem ugyanúgy dolgozzuk fel a dolgokat.
Ahhoz, hogy a legkevesebb sérülést okozzuk, azt szoktam
javasolni, hogy beszéljetek. Akkor is, ha érzelmileg fontos kapcsolatról van
szó és akkor is, ha kevésbé. Valamiért megtörtént az a közös dolog az
életetekben, mindketten akartátok.
Innentől kezdve azonban valamilyen szinten felelősséggel tartoztok
egymásért, még akkor is, ha az egyikőtöknek kevesebbet jelentett.
Az egyik legfontosabb dolog az életben szerintem az, hogy
képesek legyünk meghallgatni egymást. Ha egy kapcsolat véget is ér,
mindenképpen érdemes beszélgetni róla, mert ha bennünk marad az a bizonyos
tüske, a feldolgozatlan fájdalom és a ki nem mondott kérdések, az egész
életünket tönkreteheti.
A többi történet is izgalmas és mély mondanivalóval
rendelkezik, de hozzám ez állt a legközelebb!
Ha felkeltettem az érdeklődésed, itt elolvashatod:
Írta:Isabel
Őszintén szólva az Esővágy előtt Calderon, avagy
felségáruláshoz bricsesz dukál című regényét olvastam az írónőnek és nem voltam
elragadtatva. Jól fel volt építve, szépen megírva, de a humor számomra nem jött
át.
Aztán Niki elolvasta a Vágymágusokat és ódákat zengett
róla. Elmondta mennyire szerette, és
hogy nekem is mindenképpen el kell olvasnom, mert a lábujjam is begörbül majd a
gyönyörtől. Na most azt tudni kell, hogy én nem vagyok az a lábujjbegörbítős
fajta; nem is emlékszem, hogy lett volna olyan könyv, ami ezt kiváltotta volna.
Mindenesetre megkaptam Nikitől a novelláskötetet
kedvcsinálóként, és ha már neki ennyire tetszett, adtam az írónőnek még egy
lehetőséget.
És milyen jól tettem! Ez a novelláskötet fantasztikus volt!
Kaptam fantasy-ba bujtatott életigazságokat és annyit nevettem a poénokon, hogy
megfájdult a hasam!
Két kedvenc történetem is van: a Jóvágású vérfarkas nősülne,
illetve a Mentsd meg Krisztust!
Az első nagyon szórakoztató volt: egy vérfarkas barátságot
köt a Halállal, és próbálja bevezetni őt a mindennapi életbe. Azon túl, hogy
itt megláttam az írónő képzelőerejét, a humora is a kedvemre való volt! Hali, a
kaszás olyan alapvető dolgokkal nem volt tisztában, hogy az ember nem tudott
mást tenni csak mosolyogni a megjegyzésein. (Kicsit magamra emlékeztetett az
esetlenségével, de talán vált még inkább szerethetővé a számomra.)
A Mentsd meg Krisztust! a témaválasztás miatt keltetette fel
nagyon a figyelmem. Mivel azt tudtam, hogy a szerző főként sci-fi műfajban
alkot, nagyon kíváncsi voltam, hogy ez fér össze egy bibliai vonatkozással.
Hozzáteszem, mindig is nagy rajongással tekintettem azokra az írókra, akik
hozzámertek nyúlni ezekhez a történetekhez és esetlegesen más oldalról
közelítették meg azokat!
Nos, itt inkább a sci-fi vonal, ami nagyon erős (időutazás
katonák), ám az írónő zseniálisan oldotta meg a feladatot, hiszen olvasás
közben végig az volt az érzésem, hogy minden plusz, ami tőle származik
beleillik a korba és a történetbe!
Természetesen a többi 11 novella is szórakoztató volt, ám
bennem ez a kettő hagyta a legmélyebb nyomot!
Amiről még muszáj beszélnem, az a csodálatosa grafika! Már a
Vágymágusoknál is mondtam Nikinek, hogy valami eszméletlenül szép a
kivitelezés, de el kell ismerjem, az Esővágy sem marad el mögötte!
Itt nemcsak a borító, de a belső díszítőelemek is nagyon
kifinomultak és szemet gyönyörködtetőek!
Gratulálok a grafikusnak!
Összességében most is bebizonyosodott az, amit már nagyon
régóta tudok: ha az adott írótól nem tetszik egy mű, az még nem azt jelenti,
hogy egy másik sem fog! Ezért kap tőlem újra és újra esélyt, olyan szerző is,
akinek eleinte nem sikerült megérintenie a könyvmolyt bennem!
Írta: Isabel
Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy az elsők
között olvashattam el az új novelláját. Mikor szólt nekem, hogy az utolsó
simításokat végzi rajta, előre örültem, mert tudtam rosszat nem fogok kapni.
A történet a romantika rajongóinak kedvez, mint ahogy eddig Elyn minden műve.
Delilah
a barátnője helyett utazik el Quebec-be és itt találkozik egy jóképű és
szexi Mikulással. Azonnal beindul nála a kémia, ezért minél előbb haza
szeretne érni a bérelt faházba, ahol a barátnője is lakott
volna… Ekkor azonban betör hozzá a fentebb említett télapó….
Mikor ezt a részt olvastam teljesen lefagytam.
Az volt az első gondolatom, hogy „ Mekkora horrort lehetne már ebből
kerekíteni! Begerjedt csajszi pszichopata Mikulás, elhagyatott ház…igen kissé
elcsépelt, de akkor is…” És bár tudtam, hogy nem ez az a műfaj, melyben az
írónő alkot, szerettem volna olvasni egy ilyen változatot is.
Na, de vissza a történethez: mint kiderült, a ház, a Mikulás apjáé, és a pasas
nem tudott arról, hogy vendég érkezik.
Tekintve a körülményeket Delilah és Blake egyességet kötnek: együtt töltik ezt
a pár hetet. Eleve nehéz lehet összezárva lenni valakivel, akihez ösztönösen
vonzódsz, ám főszereplőink komoly lelki sérüléseket hurcolnak magukkal, így nem
egyszerű nyitniuk egymás felé. Ám, ahogyan az lenni szokott, a végére minden a
helyére kerül.
Szeretem az írónő stílusát, bár most úgy érzem lehetett volna több a műben,
mint amennyi belefér egy novellába. Érdemes lett volna a szereplők lelkében,
múltjában vájkálni egy kicsit, mert a lehetőséget nagyon adta a történet. Nem
kell mindig pátyolgatni őket, szenvedhetnek csak bátran, mert az jót tesz a
jellemfejlődésüknek!
Ettől függetlenül kellemes kikapcsolódást nyújtott a 60 oldal, a borító pedig
most nagyon cuki lett.
Ha nem olvastatok még Elyn-től, a Santa Night tökéletes választás az
ismerkedéshez.
Írta:Isabel
L.J Wesley
író nevével még csak most ismerkedem. Elsőként a legfrissebb regénye, A hetedhét
birodalom fülszövege keltette fel nagyon az érdeklődésem, azóta figyelem a
munkásságát.
Ezt a mesét is akkor találtam, mikor az ő nevére rákeresvén valami könnyed
szórakozást kerestem.
A történetben egy kisfiúnak kell megmentenie a karácsonyt, mert a Mikulás
náthás. Már a gondolat is annyira aranyos, nem? Minden gyerkőc szeretne hős
lenni, pláne akkora, hogy magát a Télapót kelljen kisegítenie.
Nos, Jesse-nek ez meg is adatik, ugyanis hóember építés közben betoppan hozzá
egy Barbara nevű manó és a segítségét kéri. Együtt elmennek az Északi-sarkra,
hogy segítsenek Télapónak meggyógyulni és a kisfiúnak számos új élményben lesz
része.
Muszáj megemlítenem a borítót! Azon kívül, hogy aranyos és illik a történethez,
el tudtam volna képzelni egy-egy aprócska illusztrációt a lapok alján.
Itt nem beszélhetünk nagy mívű történetről, hiszen ahhoz túl rövid. Itt
jegyezném meg, hogy olvastam volna még, de elfogytak a lapok….
Viszont írástechnikáról igen. Végig olyan érzésem volt, mintha egy szép
karácsonyi mesét néztem volna a gyerekkoromból. Nem volt benne dráma, erőszak,
akció, mégis végig lekötötte a figyelmemet. A szerző tudta mit csinál, és ez
minden oldalon érződik. Ha a felnőtteknek szóló regényei is ilyen módon
íródnak, lesz egy új hűséges olvasója!
Ha van még kedvetek egy kis karácsonyi hangulathoz, a novella ingyenesen beszerezhető a Mogul Kiadónál!
Írta: Isabel
Pár nappal
ezelőtt volt alkalmam interjút készíteni Hámori Zsófiával, azóta pedig kiolvastam a Nincs idő c.
novelláskötetét is.
Számomra a novella apró lélegzetvételeket
jelent, két hosszabb regény között. Szeretem, ha a történetek valamilyen
egységet alkotnak, mégis másfélék. Ezt a 144 oldalon maximálisan megkaptam.
Az írónő stílusa nagyon szép és összeszedett. Egyetlen apró észrevételem lenne
csak: néha túl hosszúak voltak számomra a mondatok. Én is szeretem a szép kerek
összetett mondatokat, de 5-6 sor néha picit sok volt. Ettől eltekintve a
fogalmazás nagyon szép és választékos; érződik rajta a precizitás.
A történeteket összefogó erő egy kissé borús, ugyanakkor nagyon erős
mondanivalóval rendelkezik. Szépen becsomagolt társadalmi kritikának is
mondhatnám, bár engem inkább a lélek bizonyos állomásaira, esetleges
fejlődésére emlékeztettek. Olyan dolgokat éreztem egy-egy novella mögött, hogy
le kellett tennem a könyvet és komolyan elgondolkodnom.
Bár, a maga módján mindegyik képes volt olyan üzenetet átadni, mely
megérintett, egy kedvencet szeretnék kiemelni: ez pedig Isabel mackója.
A történet röviden annyi, hogy Isabel kézzel szeretne készíteni egy plüssmackót
barátja, Robert születésnapjára. Hogy miképpen és kinek történik mindez arról
most nem mesélnék, mert erősen spoileres tartalom lenne; de a lényeg hogy ennek
a hangulata az egyik legegyedibb a novellák között. Kedves, bájos dolog egy
saját kézzel készített ajándék, legalábbis mindenkinek ez ugrik be először.
Mégis a sorok között megbújik valami megfoghatatlan érzés. Talán a félelemhez
tudnám a leginkább hasonlítani: amikor látszólag nem történik semmi, mégis
érzed, hogy bármelyik pillanatban elérhet a katasztrófa.
Amit még kiemelnék az a borító. Itt is az az igényesség érvényesül, amit
már az elején említettem. A könyv keménytáblás és egyetlen felesleges motívum
sem szerepel rajta; a színe pedig elképesztően gyönyörű. Jómagam nem szeretem
különösképpen a lilát, de mikor logótervezést tanultam, rávilágítottak arra,
hogy ez az elegancia színe is. És valóban; itt olyan eleganciát adott a
könyvnek, hogy azóta is csak gyönyörködni tudok benne.
Ha téged is érdekelne a könyv, az alábbi oldalon leadhatod a rendelésed!
Írta:Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése