Rövidekkel a nagyvilágból


Nagyon ritka, hogy egyszerre két művet értékelek a blogon, de most úgy érzem nem tehetek másképp. A két történet annyira közös gyökereken nyugszik, hogy véteknek érezném külön bejegyzésbe tenni őket.

Novellákról lévén szó, én egy rövid de kibontott történetet vártam. Ehhez képest nagyon mást kap az olvasó. Naplójegyzeteket. Két könyvben, két nővértől. Akik ugyanazon a mérhetetlen fájdalmon mennek keresztül és akik képesek felülkerekedni a legmélyebb sötétségen is.

Sokszor voltam már nagyon mélyen az életben. Nem egyszer éreztem azt, hogy nem látom a sötétség végét. A szerző ezt az érzést gyökerestül megfogta és az összes lehetséges módon körbejárta. Választékosan, mégis szívből írt sorai az ember lelkéig hatolnak és képesek újra átéreztetni azt, amit már halottnak hittél. Mindezt azért, hogy a végén rájöjj arra, hogy mindig mindenből van kiút. A saját mélységedből is.

A lapokon nem kapunk kerek történetet, csupán gondolatokat, érzéseket. Ezekből kell egy képet kiraknunk és meglátni a mondandót. Pozitívum  ezeknek a kialakítása: a szöveg mellett szebbnél szebb fotókat találunk, emlékeket, melyek még inkább felerősítik érzéseinket. Ugyanakkor minden oldal tele van apró csillagokkal, melyek számomra a reményt, a fényt jelentették.

Már volt alkalmam pár könyvet olvasni a szerzőtől, így az írástechnikája nem okozott meglepetést. Tudom, hogy jól ír. Viszont az átadni kívánt érzelmek most sokkal jobban átjöttek, mint eddig bármikor. Véleményem szerint ez hatalmas fejlődés volt a részéről.

Borítói - mint mindig - nagyon szépek és kifejezőek. 

Az értékelés végére már csak annyit fűznék hozzá, hogy fontosnak tartom az olyan történetek olvasását/írását, ami az élet negatív oldalát (is) megmutatja. Azt, hogy korántsem úgy működnek a dolgok, mint a mesében. Hogy nem feltétlenül létezik boldog vég - de mindig van lehetőségünk a változásra és - amit a legfontosabb - az újrakezdésre!

A szerzőnek köszönöm szépen, hogy lehetőséget adott az olvasásra! Figyelni fogom a munkásságát  -csakúgy, mint eddig!

Amennyiben te is elolvasnád a novellákat keresd többek között a Líra webáruházban!

Írta: Isabel  


 



A véletlennek köszönhető, hogy rátaláltam erre a könyvecskére, de nagyon hálás vagyok ezért. 
Nem olyan rég kaptam egy csomó - nem szép állapotban lévő, de még olvasható  - könyvet és ez is közöttük volt. 

Bár a héten rengeteg nagyon jó könyvet volt szerencsém olvasni, ezen nevettem a legtöbbet. Nagyon humoros történetek találhatóak benne - és bár nem vagyok állatorvos - nekem nagyon életszerűnek tűnnek. 
A több rövid történet tényleg csak a lényegre törekszik: nincs bevezetés, sem pedig lezárás. Olyan érzésem volt, mintha ebéd közben mesélnének nekem. Nem kevés szakértelemre és türelemre van szükségük - jókat derültem, némely gazdi megnyilvánulásán. Az állatok pedig annyira aranyosak, hogy szinte mindegyiket sikerült megjegyeznem.

Az írástechnika egyszerű, de nem is kell túlbonyolítani a történeteket. Ez is segíti, hogy maradandó emlék maradjon. Remélem, lesz még alkalmam a szerzőktől olvasni!

Azt gondolom, hogy az orvoslás a legcsodálatosabb szakma, teljesen mindegy, hogy embereket vagy állatokat gyógyítunk vele. Talán az állatorvosnak picit nehezebb a dolga, hiszen a tüneteket magának kell felismernie - hiszen a páciensek nem tudják elmondani a problémájukat. Viszont talán pint ezért néha hálásabb hivatásnak is gondolom. 
Ám bármelyik szakirányt is választjuk,  biztosak lehetünk abban, hogy a lehető legtöbbet tettünk azért, hogy boldogabb és minőségibb életet teremtsünk másoknak. Politikától és fizetéstől függetlenül!

Amennyiben te is elolvasnád, keresd a Régikönyvek.hu oldalán!

Írta: Isabel

Fotó: Nagy Eszter

Nagy Eszter szerző - bár tudtam, hogy tehetséges - most hatalmas meglepetést okozott a Régi idők karácsonyával. 
A címéből sejtettem, hogy megható történeteket fogok kapni, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna.

Novellákat és gyermekverseket is tartalmazó gyűjtemény valóban hű a címéhez. Végig olyan érzésem volt, mintha a nagymamám mesélt volna nekem a gyerekkoráról, az ünnepekről és azokról a dolgokról, melyek valóbban fontosak az életben. 
Nemcsak arról van sző, hogy visszautazunk abba az időbe, mikor még nyoma sem volt a technikának és teljesen más értékrenddel éltek az emberek, hanem a fogalmazásmódról és arról a szeretetről, mely süt a sorokból.

Számomra ennyi is elég volt ahhoz, hogy elérzékenyüljek; viszont ha hozzáesszük, hogy az írónő nagyon fiatal még inkább kinccsé varázsolja a könyvet.
Mindegyik történetnek nagyon komoly mondanivalója van és megérintik az emberi lelket. 
A versek aranyosak, valóban gyermekeknek íródtak, a novellákban pedig az idősebb korosztály is elmélyülhet. 
Nekem az utóbbiak jobban tetszettek, de tekintve a koromat ez talán nem is meglepő. Véleményem szerint az írónő mesterien fogalmaz és valóban előhozza az elfeledettnek hitt emlékeinket.

Kedvenceim A varázs pokróc és Mari néni karácsonya; az előbbiben egy szegény, sokgyermekes család életébe pillanthatunk bele, az utóbbinál pedig megmutatják nekünk milyen a tiszta gyermeki szeretet és önzetlenség.  Mindkettő nagyon megható, nekem potyogtak a könnyeim.

Nem tudom, hogy Eszter mennyire ért velem egyet, de az a meglátásom, hogy ezt a könyvet nyugodtan lehet iskolások kezébe is adni: a kicsik örömmel tanulnák a verseket, a nagyobbak pedig megismernék nagyszüleik, dédszüleik gyermekkorát és más forrásból is magukba szívhatnák a szeretet, és az emberség fogalmát.
Nem állítom azt, hogy ez kihalóban van, de korántsem fektetünk erre olyan nagy hangsúlyt, mint kellene.....pedig a gyermekeink jelentik a jövőnket! Mi pedig a jelenben tehetünk azért, hogy a lehető legjobb irányba tereljük őket!

Egy olvasni szerető gyerkőc számára ez a könyv igazi érték lehet a fejlődése szempontjából - akár ő olvassa, akár mi olvassuk neki! 
Nekünk pedig nosztalgiázást és átértékelést hozhat.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a NewLine Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel


 Őszintén szólva ennek a borítója a legfigyelemfelkeltőbb az öt mű közül, amit alkalmam volt az írótól olvasni. Nem tudom miért, de mikor ránéztem, valami azt súgta, nagyon érdekes kalandban lesz részem olvasáskor. Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget Andrásnak, hogy lehetőséget adott erre!

Eddig volt jól és kevésbé jól megírt műhöz szerencsém az író jóvoltából, de garantálom, hogy ez a legérdekesebb. Találhatunk itt mindenféle elemet: nem is találom a megfelelő szót rá. 
A modern művészfilmekre emlékeztet, ahol mindenből van egy kicsi és valahogy ebből a káoszból összeáll, egy egész.....A cselekmény ehhez hűen van ábrázolva, káprázat az egész. 

Most először éreztem úgy igazán a szerzőben rejlő humort, aminek szintén saját, egyedi íze van. Tényleg nagyon zavarban vagyok, mert bár sokat olvasok, soha nem találkoztam még ilyen alkotással és mint ilyet nagyon nehéz is érdemben értékelni. 
Az ember az ismeretlent megpróbálja az ismereteivel megmagyarázni, de ez nem adja vissza hűen a valóságot - pont így érzem magam én is. 

Egy biztos, ha András ilyet tud írni, akkor nagyon jó helyen van, már ami az írói pályát illeti. Hiszem, hogyha a világ tele lenne ennyi színnel mint ez a könyv sokkal jobb helyé válhatna!

Bár, most is csak 100 oldalról van szó, azt kell mondjam ez pont elég ahhoz, hogy mély nyomot hagyjon az emberben jó pár napig!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a szerzőnél keresheted a saját példányodat!

Írta: Isabel



 
A változás gondolata mindig is rémisztő volt a számomra.  Természetemből fakadóan rettegéssel tölt el, ha amit megszoktam, hirtelen eltűnik az életemből. (Bár, szerintem sokan vagyunk ezzel így.)
Az egészségemet tekintve, illetve a a magánéletemben is hasonló dolgokkal küzdöm, így az első reakcióm erre a könyvre a sírás volt. úgy sírtam, mint egy kisgyerek és nem bántam. 

A szerző gyönyörűen adja át gondolatait életének egy nagyon nehéz szakaszáról és valljuk be, ehhez óriási lelki erő kellett. Ám ha eltekintek a személyes érzelmektől, számomra íróként is ez a legmaradandóbb mű amit tőle olvastam. Legalábbis eddig.

Talán pont az érintettség miatt, de itt mutatkozott meg igazán a szerző írói vénája. Gyönyörű, lényegre törő mondatok, melyek úgy írják le a történéseket, hogy az ember azonnal bele tudja képzelni magát. 

Ebből a műből is van felolvasás, bár bevallom, nem volt lelkierőm ahhoz, hogy végighallgassam. Viszont tény, hogy az olvasó kellemes hangszíne csak fokozza az élményt!

Egyetlen problémám van csupán: a terjedelem. Miért nem lehetett erről hosszabban írni, kedves szerző? Tapasztalatból tudom, hogy ez az út nem könnyű: de ha már elindultunk rajta boncoljuk szét teljesen, mert fontos teljes valójában megmutatni.

Így az értékelés végére illene odaírnom, hogy kitartást, de inkább azt kívánom, hogy ez a könyv sok emberhez eljusson, így adva reményt mindenkinek, aki nem látja a fényt a sötétségben!

Ha olvasnál, a Magyar Elektronikus Könyvtár és a Mogul Kiadó a te helyed! Ha pedig hallgatnád a Youtube vár rád!

Írta: Isabel



 Őszintén szólva, ha valaki, akkor én nagyon keveset értek a kerékpárokhoz. Édesapám szereti ezt a tevékenységet, de hozzám valahogy sosem került közel. Éppen ezért, azt nem tudom megítélni, mennyire pontosak a kifejezések vagy hitelesek az erről szóló részek. Azt viszont el fogom tudni mesélni, milyen érzéseket keltett bennem a mű.

A történet nagyon érdekes: olyan témával foglalkozik a szerző, ami mint olvasót, eddig elkerült. Gyermeki kíváncsisággal olvastam a sorokat és egyre inkább láttam lelki szemeim előtt a történéseket. Ám egyszer csak vége lett. És őszintén számomra ez volt a legnagyobb gond a művel. 
Száz oldalban próbált meg a szerző egy olyan komplex történetet elmesélni, ami sokkal többet érdemelt volna. Mélyebben elmerülni a szereplők lelkivilágában, jobban kidolgozni a hátteret és az ok-okozati összefüggéseket.
Véleményem szerint az egyedi témaválasztás sokkal több olvasót vonzana, ha hosszabb lenne a mű.

Viszont, ami nagyon tetszett, az az írói fejlődés. A Nyeregben a Konstantin -kereszt és a Tengercseppek megjelenése között durván hat év telt el és bizony ez meglátszik. 
Amíg az előbbinél nem volt gondom a fogalmazással, addig bizony volt jó pár mondat, amit kissé lassan sikerült megértenem. 
Bár, kéretlen tanácsot nem adunk, mégis én azt javasolnám a szerzőnek, hogy dolgozza át a szöveget és adja ki újra bővített kiadásként. Hiszem, hogy sok embert érdekelne a téma, pláne András írói tollából. 
Viszont így azt kell mondjam, hogy még csak a negyed részét sem mutatta meg magából az olvasók felé. Ő ettől sokkal többre is képes.

Amennyiben kialakítanád a saját véleményed, a könyv a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán elolvasható!

Írta: Isabel



Ez volt az első mű, amit elolvastam a szerzőtől és már az elején feltűnt, hogy mennyire ösztönösen képes hangulatokat teremteni és ez a képesség elengedhetetlen számomra akkor, ha rövid történekről van szó.
Nagyon szeretem a jó novellásköteteket, dacára annak, hogy itt nem mindig jutunk el a megoldásig. Sokszor csak egy érzelem, amit kapunk, vagy egy szituáció, amiből nekünk kell összerakni az egész képet. 

Ahhoz, hogy valaki jó novellákat tudjon írni, szükséges van arra a képességre, hogy a fentebb említett elemeket röviden de erőteljesen legyen képes közvetíteni az olvasó felé. Ha ez elmarad, akkor olyan érzést kelt, mintha csak egy szeletkét kaptunk volna egy olyan egészből, melyet nem mutatnak meg és ezért az olvasó általában félreteszi a kötetet. Legalábbis én így szoktam reagálni.

Szerencsére, itt ez most nem történt meg, hiszen a történetek nagyon nagy erővel hatnak. Legtöbbjük megrázó, de vannak benne finomabb részek is és pont ez a sokszínűség teheti vonzóvá az olvasó számára, Cím alapján nem lehet megmondani, hogy mit fogunk kapni - lehet csak nekem nem sikerült - így egy picit zsákbamacskás érzetünk lehet. 
Ám ez ne riasszon el senkit, sőt! Pont emiatt egyedi és lehetelhetetlen   a Tengercseppek!
Ezen felül mindegyik alkotásnak erős mondanivalója van, amint az ember akaratlanul is gondolkodni kezd.

A szerző írástechnikája nagyon szép. Választékosan fogalmaz, ezzel segítve mondanivalóját.

Összességében  ez a válogatás nagyon jó azokra a napokra, amikor kicsit el szeretnénk vonulni a világ elől, hogy egy kicsit más szemével nézzük az életet!

Van még valami, amit még ki szeretnék emelni: a kötet Gépész felolvasásában hangoskönyvként is elérhető. Ez nemcsak a látássérültek számára nagyon hasznos, hanem mindenki másnak is; a mai rohanó világban rengeteg időt meg lehet spórolni, mert akár főzés közben is részesei lehetünk a szerző világának. Köszönöm, hogy elérhetővé tették ezt a lehetőséget is!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a kötetet megtalálod a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján, illetve youtube-n is!

Írta: Isabel



Szemán Zoltán, egy újabb hátborzongató novelláskötettel örvendeztette meg az olvasóit.
A kilenc darab történet, hátborzongató és elgondolkodtató is egyben.
Bennem a legmélyebb nyomot, A múlt bűne hagyta, ki is fejtem, hogy miért:

A történet úgy indul, hogy egy fiatal férfi, Steve egy egyéjszakás kaland után otthagyja a fiatal és szép Beckyt. A lány fülig szerelmes volt belé, de számára ez csak egy felejthető légyott volt.
Tíz év után Steve-ből sikeres védőügyvéd lett. Barátja ajánlására felmegy egy weboldalra, ahol több ezer rejtett kamerát lehet nézni élőben. Kíváncsiságát kielégítve elkezdi nézni a felvételek, melyek eleinte igencsak szokványosak: sétáló párok, autószerelő műhely, éjszakai utcáról egy látkép és ezekhez hasonlók.
Felbuzdulva a látottakon, minden nap felkeresi az oldalt, de amit az egyik nap talál, teljesen letaglózza: a tíz évvel ezelőtti önmagát látja, amint Becky-vel szeretkezik. Titokban készített egy felvételt róla, de senkinek nem mesélt erről és sohasem nézte meg.
Ám ahogy nézte az adást, rá kellett döbbennie, hogy a lány tudta, hogy videóra veszi magukat.
Steve életét ez teljes mértékben megváltoztatja. Megpróbálja kideríteni, hogy hogyan és miként került egy ilyen helyre a felvétel, mivel retteg, hogy a jól felépített karrierje bánhatja, ha ez kiderül.
Sajnos a félelme be is igazolódik, sőt a felesége is elhagyja őt, miután megtudja.
A férfi az idegösszeomlás szélén áll, mikor elmegy Becky családjához, hogy beszéljen vele és bocsánatot kérjen. Viszont, mikor találkozik a szüleivel, megtudja, hogy az együtt töltött éjszakájuk után a lány öngyilkos lett.

A csattanót direkt nem mondom el, viszont, amiért kiemeltem ezt a történetet az a következő:
Soha nem tudhatjuk, hogy a szavaink milyen nyomot hagynak a másik emberben. Lehet, hogy azonnal elfelejtik és továbblépnek, de az is megeshet, hogy olyan mély sebet ejtünk velük, amit nem, vagy csak nagyon nehezen képes feldolgozni. Mivel mindannyian mások vagyunk, másképpen gondolkodunk, nem ugyanúgy dolgozzuk fel a dolgokat.

Ahhoz, hogy a legkevesebb sérülést okozzuk, azt szoktam javasolni, hogy beszéljetek. Akkor is, ha érzelmileg fontos kapcsolatról van szó és akkor is, ha kevésbé. Valamiért megtörtént az a közös dolog az életetekben, mindketten akartátok.  Innentől kezdve azonban valamilyen szinten felelősséggel tartoztok egymásért, még akkor is, ha az egyikőtöknek kevesebbet jelentett.
Az egyik legfontosabb dolog az életben szerintem az, hogy képesek legyünk meghallgatni egymást. Ha egy kapcsolat véget is ér, mindenképpen érdemes beszélgetni róla, mert ha bennünk marad az a bizonyos tüske, a feldolgozatlan fájdalom és a ki nem mondott kérdések, az egész életünket tönkreteheti.

A többi történet is izgalmas és mély mondanivalóval rendelkezik, de hozzám ez állt a legközelebb!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, itt elolvashatod:


 Írta:Isabel




Őszintén szólva az Esővágy előtt Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál című regényét olvastam az írónőnek és nem voltam elragadtatva. Jól fel volt építve, szépen megírva, de a humor számomra nem jött át.
Aztán Niki elolvasta a Vágymágusokat és ódákat zengett róla.  Elmondta mennyire szerette, és hogy nekem is mindenképpen el kell olvasnom, mert a lábujjam is begörbül majd a gyönyörtől. Na most azt tudni kell, hogy én nem vagyok az a lábujjbegörbítős fajta; nem is emlékszem, hogy lett volna olyan könyv, ami ezt kiváltotta volna.
Mindenesetre megkaptam Nikitől a novelláskötetet kedvcsinálóként, és ha már neki ennyire tetszett, adtam az írónőnek még egy lehetőséget.
És milyen jól tettem! Ez a novelláskötet fantasztikus volt! Kaptam fantasy-ba bujtatott életigazságokat és annyit nevettem a poénokon, hogy megfájdult a hasam!

Két kedvenc történetem is van: a Jóvágású vérfarkas nősülne, illetve a Mentsd meg Krisztust!
Az első nagyon szórakoztató volt: egy vérfarkas barátságot köt a Halállal, és próbálja bevezetni őt a mindennapi életbe. Azon túl, hogy itt megláttam az írónő képzelőerejét, a humora is a kedvemre való volt! Hali, a kaszás olyan alapvető dolgokkal nem volt tisztában, hogy az ember nem tudott mást tenni csak mosolyogni a megjegyzésein. (Kicsit magamra emlékeztetett az esetlenségével, de talán vált még inkább szerethetővé a számomra.)
A Mentsd meg Krisztust! a témaválasztás miatt keltetette fel nagyon a figyelmem. Mivel azt tudtam, hogy a szerző főként sci-fi műfajban alkot, nagyon kíváncsi voltam, hogy ez fér össze egy bibliai vonatkozással. Hozzáteszem, mindig is nagy rajongással tekintettem azokra az írókra, akik hozzámertek nyúlni ezekhez a történetekhez és esetlegesen más oldalról közelítették meg azokat!
Nos, itt inkább a sci-fi vonal, ami nagyon erős (időutazás katonák), ám az írónő zseniálisan oldotta meg a feladatot, hiszen olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy minden plusz, ami tőle származik beleillik a korba és a történetbe!
Természetesen a többi 11 novella is szórakoztató volt, ám bennem ez a kettő hagyta a legmélyebb nyomot!
Amiről még muszáj beszélnem, az a csodálatosa grafika! Már a Vágymágusoknál is mondtam Nikinek, hogy valami eszméletlenül szép a kivitelezés, de el kell ismerjem, az Esővágy sem marad el mögötte!
Itt nemcsak a borító, de a belső díszítőelemek is nagyon kifinomultak és szemet gyönyörködtetőek!
Gratulálok a grafikusnak!
Összességében most is bebizonyosodott az, amit már nagyon régóta tudok: ha az adott írótól nem tetszik egy mű, az még nem azt jelenti, hogy egy másik sem fog! Ezért kap tőlem újra és újra esélyt, olyan szerző is, akinek eleinte nem sikerült megérintenie a könyvmolyt bennem!

Ha te is szeretnél válogatni a jobbnál jobb történetek között, a Könyvmolyképző Kiadónál megrendelheted a kötetet! 

Írta: Isabel


Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy az elsők között olvashattam el az új novelláját. Mikor szólt nekem, hogy az utolsó simításokat végzi rajta, előre örültem, mert tudtam rosszat nem fogok kapni. 
A történet a romantika rajongóinak kedvez, mint ahogy eddig Elyn minden műve. 
Delilah a barátnője helyett utazik el Quebec-be és itt találkozik egy jóképű és szexi Mikulással. Azonnal beindul nála a kémia, ezért minél előbb  haza  szeretne érni  a bérelt faházba, ahol a barátnője is lakott volna… Ekkor azonban betör hozzá a fentebb említett télapó….
Mikor ezt a részt olvastam teljesen lefagytam.  Az volt az első gondolatom, hogy „ Mekkora horrort lehetne már ebből kerekíteni! Begerjedt csajszi pszichopata Mikulás, elhagyatott ház…igen kissé elcsépelt, de akkor is…” És bár tudtam, hogy nem ez az a műfaj, melyben az írónő alkot, szerettem volna olvasni egy ilyen változatot is. 
Na, de vissza a történethez: mint kiderült, a ház, a Mikulás apjáé, és a pasas nem tudott arról, hogy vendég érkezik.
Tekintve a körülményeket Delilah és Blake egyességet kötnek: együtt töltik ezt a pár hetet. Eleve nehéz lehet összezárva lenni valakivel, akihez ösztönösen vonzódsz, ám főszereplőink komoly lelki sérüléseket hurcolnak magukkal, így nem egyszerű nyitniuk egymás felé. Ám, ahogyan az lenni szokott, a végére minden a helyére kerül.
Szeretem az írónő stílusát, bár most úgy érzem lehetett volna több a műben, mint amennyi belefér egy novellába. Érdemes lett volna a szereplők lelkében, múltjában vájkálni egy kicsit, mert a lehetőséget nagyon adta a történet. Nem kell mindig pátyolgatni őket, szenvedhetnek csak bátran, mert az jót tesz a jellemfejlődésüknek!
Ettől függetlenül kellemes kikapcsolódást nyújtott a 60 oldal, a borító pedig most nagyon cuki lett.
Ha nem olvastatok még Elyn-től, a Santa Night tökéletes választás az ismerkedéshez.


Az írónő írói oldalán érdeklődhettek a novella iránt!

Írta:Isabel


L.J Wesley író nevével még csak most ismerkedem. Elsőként a legfrissebb regénye, A hetedhét birodalom fülszövege keltette fel nagyon az érdeklődésem, azóta figyelem a munkásságát.
Ezt a mesét is akkor találtam, mikor az ő nevére rákeresvén valami könnyed szórakozást kerestem.
A történetben egy kisfiúnak kell megmentenie a karácsonyt, mert a Mikulás náthás. Már a gondolat is annyira aranyos, nem? Minden gyerkőc szeretne hős lenni, pláne akkora, hogy magát a Télapót kelljen kisegítenie.
Nos, Jesse-nek ez meg is adatik, ugyanis hóember építés közben betoppan hozzá egy Barbara nevű manó és a segítségét kéri. Együtt elmennek az Északi-sarkra, hogy segítsenek Télapónak meggyógyulni és a kisfiúnak számos új élményben lesz része.
Muszáj megemlítenem a borítót! Azon kívül, hogy aranyos és illik a történethez, el tudtam volna képzelni egy-egy aprócska illusztrációt a lapok alján.
Itt nem beszélhetünk nagy mívű történetről, hiszen ahhoz túl rövid. Itt jegyezném meg, hogy olvastam volna még, de elfogytak a lapok….
Viszont írástechnikáról igen. Végig olyan érzésem volt, mintha egy szép karácsonyi mesét néztem volna a gyerekkoromból. Nem volt benne dráma, erőszak, akció, mégis végig lekötötte a figyelmemet. A szerző tudta mit csinál, és ez minden oldalon érződik. Ha a felnőtteknek szóló regényei is ilyen módon íródnak, lesz egy új hűséges olvasója!

Ha van még kedvetek egy kis karácsonyi hangulathoz, a novella ingyenesen beszerezhető a Mogul Kiadónál!

Írta: Isabel





Pár nappal ezelőtt volt alkalmam interjút készíteni Hámori Zsófiával, azóta pedig kiolvastam a Nincs idő c. novelláskötetét is.
Számomra a novella apró lélegzetvételeket jelent, két hosszabb regény között. Szeretem, ha a történetek valamilyen egységet alkotnak, mégis másfélék. Ezt a 144 oldalon maximálisan megkaptam.
Az írónő stílusa nagyon szép és összeszedett. Egyetlen apró észrevételem lenne csak: néha túl hosszúak voltak számomra a mondatok. Én is szeretem a szép kerek összetett mondatokat, de 5-6 sor néha picit sok volt. Ettől eltekintve a fogalmazás nagyon szép és választékos; érződik rajta a precizitás.
A történeteket összefogó erő egy kissé borús, ugyanakkor nagyon erős mondanivalóval rendelkezik. Szépen becsomagolt társadalmi kritikának is mondhatnám, bár engem inkább a lélek bizonyos állomásaira, esetleges fejlődésére emlékeztettek. Olyan dolgokat éreztem egy-egy novella mögött, hogy le kellett tennem a könyvet és komolyan elgondolkodnom.
Bár, a maga módján mindegyik képes volt olyan üzenetet átadni, mely megérintett, egy kedvencet szeretnék kiemelni: ez pedig Isabel mackója.
A történet röviden annyi, hogy Isabel kézzel szeretne készíteni egy plüssmackót barátja, Robert születésnapjára. Hogy miképpen és kinek történik mindez arról most nem mesélnék, mert erősen spoileres tartalom lenne; de a lényeg hogy ennek a hangulata az egyik legegyedibb a novellák között. Kedves, bájos dolog egy saját kézzel készített ajándék, legalábbis mindenkinek ez ugrik be először. Mégis a sorok között megbújik valami megfoghatatlan érzés. Talán a félelemhez tudnám a leginkább hasonlítani: amikor látszólag nem történik semmi, mégis érzed, hogy bármelyik pillanatban elérhet a katasztrófa.
Amit még kiemelnék az a borító. Itt is az az igényesség érvényesül, amit már az elején említettem. A könyv keménytáblás és egyetlen felesleges motívum sem szerepel rajta; a színe pedig elképesztően gyönyörű. Jómagam nem szeretem különösképpen a lilát, de mikor logótervezést tanultam, rávilágítottak arra, hogy ez az elegancia színe is. És valóban; itt olyan eleganciát adott a könyvnek, hogy azóta is csak gyönyörködni tudok benne.

Ha téged is érdekelne a könyv, az alábbi oldalon leadhatod a rendelésed!

Írta:Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések