A most következő mesekönyv nem volt betervezve, de jól esett az elolvasása. Kifejezetten valami könnyed történetet kerestem és mikor elővettem a könyvtáramból nem tudtam ellenállni ennek az aranyos illusztrációnak. Szerintem nagyon aranyos.
Történetünk két főhőse egy árva kislány és a kígyója. A kislány szüleit elkapta egy Szörny és nagyon valószínűsíthető, hogy meg is ette őket. Azóta ketten élnek együtt és vigyáznak egymásra.
Jó népmeséhez méltóan itt is útra kerekednek és pár próbát is ki kell állniuk. Ez az elején picit furcsa volt számomra, mert nem ilyen fordulatra számítottam. Azt hittem, picit nagyobb hangsúlyt kap a kiközösítés, így azonban tényleg egy mesét kaptam.
Maga a könyv egyébként nem hosszú, húsz oldalas, így hamar a végére lehet jutni. Van pár aranyos rajz is benne, de szerintem a borítókép miatt érdemes beszerezni.
Azt tudni kell rólam, hogy nem igazán szeretem a kígyókat, nagyon kötődnöm kell ahhoz, aki a közelükbe akar vinni. Igaz még nem kísérleteztem, de ki tudja...
Az viszont tény, hogy minden élőlénynek meg van a maga helye az életben. Attól, mert személyes ellenérzéseink vannak valamelyik faj iránt, ő is ugyanolyan élőlény, mint mi.
Ez a kis könyvecske tökéletes az állatbarát gyermekeknek esti mese gyanánt, ha pedig olyan félős a gyerkőc, mint én egy délutáni olvasásnak is jó lehet, hogy utána beszélgethessetek róla.
Itt is köszönöm, pár éve kaptam ajándékba!
Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a DiBook kínálatában!
Írta: Isabel
.png)
