Aurora P. Hill neve addig ismeretlen volt számomra, míg meg nem láttam fantasy-sorozatának gyönyörű borítóit. Az értékeléseimet már olvashattátok, most azonban jöjjön a beszélgetés az írónővel. Ha szeretnétek közelebbről megismerni őt, gyertek és tartsatok velünk!
Köszönöm szépen, hogy elvállaltad az interjút! Megtennéd, hogy bemutatkozol a blog olvasóinak? Mi vezetett az írói pályára?
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, szeretek bemutatkozni! :D
Kezdhetném azzal, hogy mindig is írónak készültem, de ez nem fedi a valóságot. Ami viszont igaz, hogy viszonylag korán megszerettem az irodalmat és a nyelvtant, suliban a fogalmazásokat kisujjból kiráztam, versenyeken vettem részt, illetve a későbbi tanulmányaim is az irodalom felé irányítottak. Végzettségemet tekintve magyar irodalom és nyelvtan szakos tanár vagyok, bár végül egyetlen percet sem dolgoztam ezen a területen. A diplomám megszerzése után Ausztriában, Tirolban telepedtem le, itt élek lassan 14 éve.
Amikor 16 évesen leültem írni, csak a valóságból akartam menekülni. Elég húzós időszakban voltam akkoriban, és az egyetlen dolog, amit irányítás alatt tudhattam, a saját fantáziám volt. Késztetést éreztem az írásra, de mivel nagyon magamnak való voltam, nem terveztem kiadásra egyet sem az akkoriban született 8 kéziratból. Tíz év olvasói és írói szünet (válság) következett, gimi, majd egyetem, külföldre költözés, munka és végül családalapítás miatt alig fogtam könyvet a kezembe, de az írás is akadozott.
2020-ban aztán jött a kovid, és valamivel le kellett foglalnom magam a rengeteg lezárás idején. Akkor vettem elő ismét a megírt kéziratokat, mivel tudtam rájuk időt szakítani. Az írói válságom idején csak egy történet keringett a gondolataimban, ez pedig a későbbi Serbeniai Krónikák volt. Így ezzel a kézirattal kezdtem foglalkozni. Annyira jól éreztem magam átírás közben, hogy a férjem (aki amúgy egy szót sem beszél magyarul) is mondta, meg kellene próbálkozni a kiadással. Semmit nem tudtam erről, így hónapokig tartó kutatómunka után végül egyedül, kiadó nélkül adtam ki a sorozat első részét, a Csillagos ösvényent. Ezt követte 2022 áprilisában az Adelin és Ettran, majd ugyanebben az évben a Télapó hozta a harmadik kötetet, A Gyöngyös Koronát. Az első kötet kiadása előtt álmodtam meg az írói nevemet is, ami a férjezett nevem angol tükörfordítása.
Miért a fantasy lett az a zsáner, amiben elkezdtél alkotni?
Nem én választottam a fantasyt, a fantasy választott engem. Vonzottak az olyan olvasmányok, amikben valami különleges erő vagy tulajdonság áll a középpontban, mindezt egy kitalált, csodálatos világ övezi, és nem kell feltétlenül a valósághoz hű maradni. Akkoriban éltem az animeimádó korszakomat is, így ez is rátett egy lapáttal arra, hogy a fantasy a dobogóm tetején landoljon.
A kézirataim között van egyébként más műfajban íródott történet is, de jelenleg a fantasyben érzem otthon magam, vagyis inkább annyira beszippantott Serbenia világa, hogy egyelőre nem is tudok mással foglalkozni. Viszont tervben van, hogy más zsánerben is megmutatom magam az olvasóknak.
Számodra mi a legnagyobb kihívás abban a tekintetben, hogy hitelesen hozd a zsáner hangulatát?
Az, hogy amit elképzelek, azt az olvasók is lássák olvasás közben. Már 20 éve megálmodtam Serbeniát, és annyira benne élek, hogy csak be kell hunynom a szemem, máris ott vagyok. Ha mindezt egy olyan olvasónak kell elmesélnem, aki addig sosem hallott erről a világról, akkor a legnagyobb nehézség átadni azt a nyugalmat, különleges hangulatot, a hétköznapitól eltérő világműködést és felfogást. Ha belekezdek, nincs megállás. Mindent el szeretnék mondani a vándorlelkekről, az attakőről, a csillaguniverzum minden csodájáról, a természeti erők felbukkanásáról, ahogy Gabriela és Aslios első találkozásáról is.
A valóságot és a fantasyt összeforrasztani elég nehéz dolog, de nem lehetetlen. Ebben Gabriela az összekötő kapocs, és az ő szemén keresztül ismerkedünk meg az új világ minden furcsaságával.
Van olyan jól bevált rutinod, ami segít az írás során?
A következetesség. Nekem lételemem az írás, a napi énidőm maximális kiélése. Két kicsi gyermek mellett kezdtem újra írni, a napirend olyan lyukaiba tömködtem ezt az elfoglaltságot, mint például a hajnal, az ebéd utáni szundiidő vagy az esti altatás utáni órák. Képes vagyok minden nap odaülni a gép elé, és írni. Ha csak egy mondat sikerül, akkor is tettem érte valamit. Nyilván van, amikor ez egyéb okok miatt nem jön össze, de igyekszem minden nap írni.
Ezen kívül nagyon szeretek zenehallgatás közben alkotni. Elég vegyes a lista. Van közte Lady Gaga, Ava Max, Gigi D’Agostino, Kajiura Yuki, Nightwish. A mostani kedvencem Thomas Bergersen, az ő zenéjére írom a negyedik kötetet. Az epikus zenék hallgatásakor szárnyal a fantáziám, így nem tudok enélkül írni.
Hogyan alkottad meg Gabriela és Aslios karakterét? Van egy aranyos történeted, amit megosztanál velünk ezzel kapcsolatban?
Gabriela miatt írtam meg a könyveket. Na jó, ez nem egészen így van, de az ő karaktere született meg először. Tulajdonképpen a gombhoz varrtam a kabátot. Gimis voltam, a gondolataim csapongtak, a világ összeesküdött ellenem, de Gabriela ott volt velem mindenhol: tesiórán, matekon, úton hazafelé, a kórusban. Belepróbáltam őt mindenféle helyzetbe, helyszíneket találtam ki neki, majd megállapodtam egy idegen csillagnál. Innentől már adott volt a helyzet, napról napra egyre jobban kibomlott előttem az alakja, a kinézete, a természete. Mivel nagyon romantikus alkat vagyok, tudtam, hogy kell mellé valaki, akinek a párja lehet, esetleg közös kalandokat élhetnek át.
A „fiú” eleinte egy arctalan, névtelen alak volt Gabriela mellett, de szerettem volna egy jólelkű, bátor és határozott személyiséget, akire mindig lehet számítani. Egy név kellett, ami tükrözi őt, ami egyedi és nem tucat. Épp akkoriban olvastam a görög mitológia néhány legendáját, és Helios figurája a kedvencemmé vált. Ő a napisten, aki egy harci szekéren állva szárnyas paripáival húzza az égboltra a napot. A neve is tetszett, mert olyan királyi és nemes hangulatot árasztott. Egy fura véletlen miatt alkottam meg Heliosból Aslios nevét. Az, hogy Aslios vándorlelke egy májbarna szőrű szárnyas ló, csak később tűnt fel párhuzamként számomra. Spontán ötlet volt Hanalin felbukkanása, de a kettősük mára már elválaszthatatlan.
Megvolt a főszereplő és a társa, aki ki nem mondott második főszereplője a sorozatnak. A visszajelzések azt mutatják, hogy az olvasóim közül sokan kedvelik őt, és nem titok, hogy nekem ő a kedvenc karakterem.
Mennyi ideig tartott felépíteni a világ képét és szabályait?
Még nem vagyok kész. :D
Eleinte Serbenia létezett mindenféle szabály, keret nélkül. Az első rész átírásakor merült fel bennem, hogy jó lenne más helyszíneken is barangolni, így végül megszületett az Adelin és Ettran, ami egy kalandregény, ha úgy vesszük. Hőseink mindenféle csillagon barangolnak, megismerik az ottani életet, a lehetőségeket, kialakítanak barátságokat.
A Gyöngyös Koronában aztán kibontottam Serbenia szabályrendszerét, a fontos mérföldköveket, a királlyá válás lépéseit, a hagyományokat. Nagyon szerettem ezt a részt, mert ennél a kötetnél éreztem, hogy ez bizony már nem az az egyszerű kis firkálmány, ami 5 darab A/4-es füzetbe elfért, hanem egy, a végtelenségig építhető univerzum. Bizonyos csillagokra például még el sem jutottunk igazán. Rengeteg ötletem van ezzel kapcsolatban, remélem, ennek majd az olvasóim is örülni fognak.
Mivel a történet az ifjúsági kategóriába is tartozik, mennyire volt számodra kihívás megszólítani a mai fiatalokat?
Amikor a történetet írtam, nem gondolkoztam a kategorizáláson, ahogy azon sem, kit akarok megszólítani. Én csupán egy olyan könyvet akartam írni, amit én is szívesen olvasnék, és ha bármikor lekapom a polcról, ne tudjam visszatenni, annyira ragadjon magával. Az, hogy az olvasóim nagy része a 30-40 éves korosztályból való, mutatja, hogy nem elsősorban a fiatalokat szólítja meg a történet, ennek ellenére sok szülő odaadja a gyermekének is olvasni a könyveket, mert látnak benne valamit, amivel szeretnék őket megismertetni.
Az ifjúsági kategória azonban tökéletesen illik a sorozatra, már ami az első részeket illeti. Hőseink ugyanis felnőnek, szembesülnek az élet sötétebb részével, és bizony a negyedik részt már nem biztos, hogy az ifjúsági kategóriába sorolnák.
A sorozat a Smaragd Kiadónál jelent meg. Mesélnél a velük való közös munkáról?
Ez nem egészen igaz, ugyanis magánkiadásban jelentettem meg a könyveket, kiadó nélkül. Ausztriában élek, innen kerestem grafikust, tördelőt, nyomdát, intéztem az ISBN-számot, aztán a marketinget, majd a terjesztést is. A harmadik könyvnél éreztem azt, hogy a terjesztés, a reklám, a postázás túlnő rajtam, hiszen család, háztartás, gyerekek mellett végeztem ezt a tevékenységet. Emellett a magyarországi olvasóim hátrányból indultak minden rendelésnél, mert a postaköltség gyakran magasabb volt, mint a könyvek ára, plusz addig kellett várniuk, amíg hazautaztam, hogy ne Ausztriából adjam fel a köteteket.
Tudtam, hogy megoldást kell találnom.
A 2022-es Ünnepi Könyvhéten találkoztam először a Smaragd Kiadó egyik vezetőjével, Zsiros-Petróczki Kittivel, és egy nagyon jó hangulatú ebéd közben sikerült megismerkednünk. Akkor én már tudtam, amit ő nem: megfordult a fejemben, hogy a könyveimet egyszer majd rájuk bízom. Így is lett. 2023 elején terjesztési szerződést kötöttünk. Azóta a közös munka is megvalósult, ugyanis egyéni vállalkozóként szerkesztem és korrektúrázom a náluk megjelent kiadványok egy részét. Szuper csapatunk van, az összetartás egészen kivételes közöttünk.
A borítók nagyon szépek lettek, a második rész nekem hatalmas kedvencem. Mennyi részed volt a megtervezésben?
A borítók alapját, kompozícióját én álmodtam meg. Bánki Szilvia grafikus, illusztrátor és festőművész öntötte formába mindhármat, és fogja majd a negyediket is. Szinte az első perctől fogva úgy tudtunk együtt dolgozni, hogy Szilvi azonnal ráérzett arra, mit szeretnék. Az ő érdeme a fekete, csillagos háttér, ami a sorozat védjegyévé vált. Ha elindul egy újabb közös projekt, annak minden lépése izgatottsággal párosul. Alig várom a borítóterveket, aztán pedig óriási örömmel osztom meg a végeredményt az olvasóimmal.
Mindegyik borítót nagyon szeretem, de a második nekem is a szívem csücske. A szarvasok a kedvenc állataim közé tartoznak, és adott volt, hogy lesz egy ilyen megnyilvánulási lehetőség számukra. Csupán azért is, mert a történet egyik fontos karaktere egy fehér szőrű, ónixfekete agancsú, különleges szarvas.
Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a sorozatról? Elérte a célközönségét?
A célközönséget nem tudnám behatárolni, ugyanis 12 és 80 év közöttiektől kapom a visszajelzéseket. Bár a sorozat korhatáros, és 14 éven felülieknek ajánlott, több szülő is azt írta, hogy kisebb gyermekeik nem győzik kivárni a folytatást, és azóta már többször is olvasták az egyes részeket. Többnyire női olvasóim vannak, de akad néhány férfi is, akik ismerik a sorozatot.
Szeretem a kritikát. Ha érzem, hogy valaki olvasta a könyveket, és ez alapján ír építő tanácsokat, azoknak örülök a legjobban. Nem zárkózom el a fejlődéstől, sőt, kifejezetten szeretem, ha a bétáim vagy később az olvasók szétszedik a történetet, rávilágítanak a gyengeségeire, erősségeire.
Igen, volt, akinek nem tetszett az egész, az első könyv után nem szerette volna a többit, de olyan is akadt, aki nem egészen 24 óra alatt elolvasta a 400 oldalt, annyira nem volt képes letenni a könyvet, aztán másnap már jelentkezett, hogy megvenné a másik kettőt is.
Úgy gondolom, hogy egyik történet sem tetszhet mindenkinek ugyanúgy, így nem is várom el, hogy csakis pozitív visszajelzéseket kapok. Mindegyikre büszke vagyok, mert ez bizonyítja, hogy a történet, amit alkottam, megmozdított valamit az emberekben, és ők ennek hangot is adtak, időt szántak rá, hogy megosszák velem.
Bár lassan vége az évnek, de megosztanál velünk párat a terveid közül? Mikor jön a következő rész?
A közeljövőben érkezik a kötet negyedik, befejező része. Ez áll most a középpontban, de megjelenési dátumot egyelőre nem tudok. Az írói oldalam követői azok, akik mindig mindent elsőként megtudnak, mert mindig oda teszem fel az aktuális híreket. Érdemes néha benézni hozzám, ha valakit érdekel a történet, vagy maga a könyvkiadás. Erről a folyamatról rendszeresen osztok meg információkat, érdekességeket.
Emellett a meglepetések embere vagyok, képes vagyok spontán hírekkel sokkolni a nagyérdeműt. :D
Ezen kívül van még egy kéziratom, amit szeretnék kiadni, de az teljesen más irányú, mint a Serbeniai Krónikák. Egyelőre átírás alatt van, ugyanis ezt is 16-17 évesen vetettem papírra, és ki kell javítanom a gyerekbetegségeit. Itt sem a feladat könnyebbik végét ragadom meg, szeretek kilépni a korlátok közül. Remélem, hogy meggyőző lesz, ha egyszer kiadásra kerül.
A blog nevében is kívánok további sok sikert, a magam részéről alig várom, hogy olvashassak még tőled!
Amennyiben további érdekességekre vágytok, keressétek az írónő hivatalos Facebook-oldalát, könyveit pedig a Smaragd Kiadó kiadványai között!
Írta: Isabel
