2021. január 11., hétfő

Nagy Eszter · Tóth Gergely - Örök ​tűz - A papnő


Mivel egy olyan ember dicsérte ezt a regényt, akinek a szavára sokat adok, nagyon vártam, hogy elolvashassam. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a NewLine Kiadó vezetőségének!

 Mindig izgalommal tölt el, ha egy szerzőpárostól olvashatok. Tapasztalatból tudom, hogy az írás elég izgalmas tud lenni egyedül is: milyen lehet akkor kettesben?
Nem egyszerű összeegyeztetni mással a terveinket - különösen oda kell figyelni akkor, ha az ellenkező nem képviselői fognak bele egy ekkora projektbe.
Féltem attól, hogy ez az ellentét érződni fog a művön, de szerencsére tévedtem! Bár (még) nem ismerem a mű keletkezésének körülményeit, mégis végig azt éreztem, hogy a szerzők egyenrangú partnerei voltak egymásnak!
Őszintén gratulálok ahhoz, hogy sikerült megtalálniuk egymást, és remélem, nem hagyják abba a közös munkát!

Nem szoktam különösebb kutatómunkát végezni olvasás közben, ám most kivételt tettem. A szerzők bevezetője annyira kíváncsivá tett, hogy rákerestem a fontosabb helyszínekre, tisztségekre és úgy egyébként a római történelemre.  (Egyébként szívesen olvasok ebben a témában is, igaz, eddig nem sok könyv akadt a kezembe.)
Szóval, pont az információk ellenőrzése miatt tartott kicsit tovább az olvasás, mint ahogy az általában megszokott tőlem. De jelentem megérte: hiszen itt tényleg azt kaptuk, amit ígértek nekünk. A történelmileg megjelölt információk hitelesek. Olyan boldoggá tett ez a felismerés, hogy csak na!
Eszter és Gergely nem sajnálták sem az időt sem pedig az energiát és egy hiteles világot hoztak létre. Olyan történetet írtak, ami akár meg is történhetett és ezt a legteljesebb mértékig hiszem! 
Ha lehetne online tapsolni, most hallhatnátok: büszke vagyok arra, hogy itt nemcsak a szórakoztatás, de talán az oktatás is fontos szerepet játszott. (Remélem, a szerzők nem sértődnek meg, de még a leíró részek is annyira szépen ki voltak dolgozva, mintha egy dokumentumfilmet néztem volna!)

Ha valakit elriasztottam volna a soraimmal, megnyugtatom, hogy ez csak az egyik pozitív pontja a regénynek. Nem egy száraz adathalmazt kapunk, korántsem erről van szó! A szereplők nagyon szerethetők és bár egyikük sorsa sem egyszerű, mégis könnyű velük azonosulni. Jellemvonásaik egyediek, így mindegyiket lehet szeretni vagy utálni valamiért.
Az igaz szerelem kedvelői is bátran belekezdhetnek; megkapjuk azt is, ráadásul nem akárhogy!

A borító pedig annyira szép és illik a történethez, hogy keresve sem találhattak volna jobbat! Én amúgy is nagyon szeretem a fehér színt a tisztaságával és ártatlanságával.

Összességében mint tartalmilag, mint pedig felépítésében egy olyan könyvet kaptam, amit szerintem nem lehetett volna ennél jobban megírni!
Ritkán avatok kedvencet, de ez az idei év eddig legjobb olvasmánya volt és nagyon magasra tette a mércét, legalábbis a saját zsánerében biztosan!
Zárómondatnak pedig annyit: ha ez lenne az utolsó könyv, amit bloggerként értékelhetnék, örömmel zárnám le életem eme szakaszát! Soha semmilyen platformon nem írtam még ehhez hasonlót sem!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a regényt a NewLine Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az szerző, aki éveket szánt a kutatómunkára - Interjú Kristin M. Furrierrel

Kristin M. Furrier írónő legújabb regénye kicsit más, mint az eddigiek. Bár egyszer már beszéltünk róla, most, hogy én is a végére értem az ...

Népszerű bejegyzések