2020. március 7., szombat

Ami Harton - Arctalan szerelem




Már jó pár hete kiolvastam a könyvet, mégis csak most vagyok képes érdemben értékelést írni hozzá!
Nem fogok hazudni: végigsírtam az egészet!
Ebből is látszik, hogy itt szó sincs kacagásról, vagy humorról.  Ám az sem lenne helyénvaló, ha úgy definiálnám a könyv hangulatát, hogy szomorú. Sokkal inkább nevezném a nagybetűs életnek, ami tele van nehézségekkel, csalódással, fájdalommal, és nekünk embereknek kell meglátnunk/megteremtenünk azokat az apró örömöket, melyek segítenek ezeken átjutni.
Az írónő csodás szókinccsel és írástechnikával segíti az olvasót, hogy az eseményeket a lehető legjobban átélhesse!
A történet egy csapat barátról szól, akiknek a háború teljesen megváltoztatja az életét.
Fern már kamaszként szerelmes lesz Amrose-ba a jóképű srácba, de őt és barátait elszólítják a harcok. Miután csak ő tér vissza és már nem volt annyira megnyerő a külseje minden, ami eddig fontos volt, átértékelődik.
Ám személyes indíttatásból nem ez a szál az, ami a leginkább meghatott. Frennek van egy unokatestvére Bailey, aki kerekesszékben éli az életét. Ők nemcsak rokonok, de a legjobb barátok is egyben.
Tudom, hogy könyvről van szó, de fantasztikus volt arról olvasni, hogy létezik olyan barátság, mint az övék. A lány sosem éreztette a fiúval, hogy más lenne, mint a többi barátja; együtt élték meg a mindennapokat. Nevettek, álmodoztak, hülyéskedtek.
Aztán terrortámadás éri az ikertornyokat… Olyan esemény változtatja meg gyökeresen az életüket, melyre egyiküknek sincs befolyása. Nem tehetnek mást, mint szembenéznek a kialakult helyzettel; ezért mondtam azt az elején, hogy a történet maga az Élet!
Bailey pedig, bár néha elkeseredett, jól tudta, hogy Frenre és a barátaira mindig számíthat.
Ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de egyszerűen nem bírom magamban tartani: akik hozzám hasonló helyzetben vannak vagy egy szerettük él hátrányos helyzetben, biztos azt kívánják, hogy legyen egy olyan barátjuk, aki elfogadva, szeretettel fordul feléjük. Akik mellett igazán önmaguk lehetnek.
De én most mást mondanék! Minden ember ismeretségébe kívánok egy Bailey-t!
A világnak nagy szüksége lenne az őszinte szeretetre, az empátiára és azokra a pozitív energiákra, melyeket ezektől az emberektől a legkönnyebb megtanulni. És nem azért mert sajnáltatnák magukat, vagy, mert nem látják a nehézségeket, hanem mert tudják, hogy akarattal, bátorsággal és tiszta szívvel legyőzhetőek az akadályok!
És azt hiszem ezt az értékelést itt be is fejezném, mert nem bírtam megállni, hogy ne könnyezzek írás közben!
Ez az a könyv, melyre évekig emlékezni fogok!
Niki köszönöm, hogy általad elolvashattam!

Ha te is elmerülnél a történetben, a Twister Media várja a rendelésed!

Írta: Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Anita Boza - Elrabolt szerelem

A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az...

Népszerű bejegyzések