Kérlek, mutatkozz be a blog olvasóinak! Mit tudhatunk rólad?
35 éves, elsősorban szépirodalmat olvasó szerző vagyok, Candide- és Houellebecq- rajongó, a magyar nyelv és az abszurd kedvelője, lelkes formabontó.
Pár szóban elmondanád, mi is az a Bekezdés-pályázat?
A Bekezdés a Twister Media regénypályázata volt, melyre több kategóriában lehetett nevezni. A pályázatok nagy előnye, hogy záros határidőn belül garantáltan értesítik az embert, ezért beküldtem az első regényem akkortájt elkészült kéziratát, remélve, hogy belefér a kiadó profiljába. Mivel a szakmai zsűri részéről a szöveg egyöntetűen pozitív elbírálásban részesült, nyertem, ám a kötetet a kiadó arculatához kellett igazítani, ezért kapott némiképpen könnyedebb külsőt.
Milyen érzés volt megtudni, hogy nyertél?
Elhánytam magam az idegtől.
Most, hogy picit elevenítettük a múltat, térjünk rá A rendszer ellenségére. Hogyan láttál neki az alkotásnak? Azt a vonalat követted, ami A nép igazságánál bevált, vagy próbáltál eltérni?
A rendszer ellensége már egy szépirodalmi kiadónál jelenhetett meg, a Napkútnál, miáltal közelebb kerülhettem az önazonossághoz. A fantasy zsánere nem áll távol tőlem, eddig megjelent regényeimet azonban nem elsősorban fantasynek szántam, humoros kalandregénynek pedig végképp nem, mivel olvasni sem ilyen jellegű köteteket szoktam. Mindkét eddigi regényem posztmodern társadalomkritika, csak a második már hivatalosan is az. A rendszer ellensége letisztultabb, mint A nép igazsága, akinek az tetszett, annak ez is fog, ám aki nem olvasta még az első regényemet, az mindenképpen A rendszer ellenségével kezdje.
Mint nyertes szerzőre, mekkora nyomás nehezedett rád írás közben? Meg kellett felelned bizonyos kritériumoknak, vagy szabad kezet kaptál?
Az irodalomban is, akárcsak az élet többi területén, meg kell húznunk a határainkat. Tudnunk kell, hogy meddig vagyunk hajlandók elmenni, mennyire vagyunk hajlandók kilépni a komfortzónánkból. Ezen a határon belül az ember jól érzi magát, és az írás hozza az alkotói folyamat flow-élményét. A határ holléte azonban nincs kőbe vésve, élethelyzetektől függően, és a korral is változhat. Egyik legemlékezetesebb komfortzónából kilépős élményem, amikor pár éve elolvastam Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő című erotikus regényét, amely téma erőst idegen tőlem, a kötet mégis olyannyira kedvencem lett, hogy rögtön utána a teljes magyarul megjelent Jelinek-életművet felkutattam. Úgyhogy kimozdulni a komfortzónánkból, új és új hangokkal kísérletezni üdvös, de csak annyira, hogy az ember még önazonos maradhasson.
Azok számára, akik még nem olvasták, bemutatnád A rendszer ellenségét?
Egy színesbőrű kisebbséghez tartozó, hátrányos helyzetű fiatal fiú, miután szakít a párjával, a vidéki élet nehézségeit megelégelve felköltözik a nagyvárosba, hogy karriert csináljon. Mivel sem végzettsége, sem tartalékai nincsenek, lehetőségei nem túl rózsásak. Sorsán keresztül megismerjük a városi nyomort, drogokkal, alkoholizmussal, prostitúcióval, kilátástalansággal, megküzdési stratégiákkal együtt. A regény az emberi természet fonákságai elé tart görbe tükröt, és társadalmi problémákat mutat be, történelmi korokra és jelenségekre reflektálva. A szerteágazó kulturális szimbólumrendszer miatt elsősorban a negyven év feletti olvasókat szólította meg, míg a fiatalabbak általában a humor felől szoktak kapcsolódni hozzá, és sokuk igen vonzónak találja a főhőst. A rendszer ellensége ajánlott mindenkinek, aki hajlandó szembenézni mindazzal, amivel nem szeretnénk, pedig kéne. Vagy aki egy sötétebb, fajsúlyosabb könyvet olvasna egy szerethetően gyarló férfival a főszerepben.
Mi volt a legemlékezetesebb része az írói folyamatnak? Hány álmatlan éjszakát töltöttél a piszkozatok felett?
A rendszer ellensége írási folyamatának legemlékezetesebb részei évtizedekkel ezelőttiek. Akkoriban hasonló helyen laktam, mint a főszereplő. Néha magam sem értem, hogy éltem túl.
Mostanában már nem töltök álmatlan éjszakákat semmi fölött. Idővel eljut az ember oda, hogy nagyra értékel minden, pihentetően átaludt éjszakát.
Volt részed szerkesztési folyamatokban, illetve a borítótervezésben?
Volt, igen. Mindkét regényemnek olyan szerkesztője volt, akinek a fő profilja a szépirodalom, ezért a szövegek megőrizhették formabontó nyelvezetüket. Mindkét szerkesztő fontos támaszom volt, akikkel gördülékenyen ment a közös munka. A rendszer ellensége borítója és illusztrációi is elég pontosan tükrözik az elképzeléseimet, készítésük során folyamatos levelezésben voltunk a grafikussal, Szabó Borkával, közel 1000 üzenetet váltottunk, hogy a könyv pontosan úgy nézhessen ki, ahogy elképzeltem.
Összességében mennyire vagy elégedett az eredménnyel?
Elégedett vagyok vele. A borítótervezésnél mérlegeltük, hogy mennyire távolodhatunk el az első kötet arculatától: a kiadó is, és én is minél szépirodalmibbat szerettünk volna, a túl nagy váltás azonban kontraproduktív lehetett volna. Ezért a kötet főbb vonásai – mérete, formátuma – az előző mintáját követi, ugyanakkor sokkal letisztultabb borítót kapott, melynek vörös alapszíne a regényben megjelenített autokratikus rendszerekre utal.
Mikor találkozhatnak veled legközelebb az olvasók?
Jelenleg turnézom A rendszer ellenségével, vidéki könyvtárakban tartok bemutatókat. Legközelebb október 7-én 17 órakor lehet velem találkozni, Veszprémben, a Cholnoky Könyvtárban, az Országos Könyvtári Napok keretében. Kedvezményes könyvvásárlással, ajándékokkal és jó hangulatú beszélgetéssel várunk mindenkit.
Mivel készülsz ezután? Előreláthatólag mi publikus a terveidből?
A harmadik regényem más jellegű lesz, azonban ez is a felnőtt korosztályt fogja megszólítani, és a gyarló szereplők, valamint a komor, sötét tónusok is maradnak. A szemfülesebb követőim már találhattak néhány utalást az oldalaimon arra, hogy ezúttal merrefelé fogunk kalandozni.
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése