A következő címkéjű bejegyzések mutatása: #háború. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: #háború. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. június 27., kedd

Tomcsik Nóra - A nyírfák csendje


 Tomcsik Nóra regényeit már volt alkalmam olvasni, ezért biztos voltam abban, hogy ismét egy nagyon mély mondanivalójú történetet kapunk tőle. Nem tévedtem, hiszen ez a mű nem egyszer könnyeket csalt a szemembe és olyan mélyen elgondolkodtatott, hogy félre kellett tegyem.

A nyírfák csendje alapját az 1917-es Oroszország és az ott zajló forradalmak adják. Főhőseink egy testvérpár - Grisa és öccse Kolja. Az ő szemszögváltásaik segítségével ismerjük meg a történetet, ami mindkét nézőpontból tekintve is végtelenül szomorú.
Grisa, már kisgyermekként is katonai pályára vágyott, sajnos sem ő, sem testvérei nem osztoztak édesapjuk zene iránti rajongásában. Ám, mikor megszületett Kolja minden megváltozott hiszen a kisfiút istenadta tehetségnek  mondták. Magas rangú emberek ismerték meg a kisfiú nevét, még a cári udvarban is játszhatott, ám a a férfi most sem élhette meg az álmait, hiszen a Kolja súlyos betegségben szenvedett. 

Kolja imádja a zenét, egy életvidám fiú, aki rajong testvéréért. Azért, hogy apja kedvébe járjon, mindent megtesz, amit kér tőle, az egészségét is kockára téve. A szülők halála után bátyja gondoskodik róla, és bár nagyon közel állnak egymáshoz, a bizonytalanság és a halálfélelem folyamatosan ott lebeg a fiú feje felett.

Azzal indulunk, hogy Grisa már tiszt a seregben, az előzményeket a történet folyása közben tudjuk meg. Harcolnak a németek ellen, ám a sereg már fáradt. Nincs egy erőskezű vezetés, akit tisztelhetnének, ráadásul a harctéren a katonák egyre inkább összebarátkoznak az ellenséggel. Nem azért, mert nem szeretnék a hazájukat, hanem azért, mert mindkét fél oldalán emberek harcolnak! Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy ezt kiemelte!
A férfi egy nagyon jó barátjukra bízza öccsét Petrográdban és próbál helytállni, abban a tudatban, hogy legalább testvére távol van attól a pokoltól amiben ő él. Ám az otthon maradtaknak sem sokkal jobb hiszen forradalom tör ki az országban.  Az emberek éheznek, bizonytalanok, nem tudják melyik oldalt kellene választaniuk. Ide próbálnak visszatérni legjobb barátjával, hogy együtt nézzenek szembe az élet nehézségével, öccse betegségével és a jövő megpróbáltatásaival.

Szerintem már ebből is látszik, hogy a szerző nagyon kemény témához nyúlt. A könyv végén leírja mennyi kutatómunkát is végzett az írás során, ám, ha valaki elkezdi olvasni, ez nem lehet kérdéses számára. Jómagam nem vagyok jártas Oroszország történelmében, de szeretem, amikor valami újat tanulhatok. Ideértem a német kifejezéseket, eseményeket vagy akár a gasztronómiát is, amit lábjegyzetben megmagyaráz az írónő. Számomra ezek nagyon hasznosak voltak ahhoz, hogy teljes képet kaphassak a történet során.  

Ha a fogalmazást vagy az írástechnikát nézzük, Tomcsik Nóra azon szerzők közé tartozik szerintem, akik nem kapkodják el a dolgokat. Nemcsak a tájleírásai nagyon részletesek, de az emberi lélekhez is nagyon finoman szól a történetein keresztül. Szereplői mindenképpen maradandóak, nagyon könnyen sikerült azonosulnom velük. El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen háborús helyzetben mit tennék, de az írónő olyan döntéseket hozott, amik nagyon passzoltak a személyiségekhez. 

A borító és a cím is nagyon illik a történethez!

Zárásképpen pedig csak annyit: mindenkinek, aki most hasonló helyzetet él meg, mint a könyvben szereplő fiatalok, azt kívánom, hogy őrizzék meg a reményt. Tudom, hogy könnyű beszélni egy fotelből, de egyszer minden rossznak véget kell érnie. Hiszem, hogy az emberség, az alapvető szeretet, nem engedi, hogy olyan könnyen legyőzzék!

Szeretnék köszönetet mondani a kiadónak és a szerzőnek, amiért olvashattam a könyvet! Több lettem általa!

Amennyiben kíváncsivá tettelek, a regény megvásárolható a https://shop.konyvmogul oldalán!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

2022. október 19., szerda

Ami Harmon - Homokból és hamuból


Ezért a történetért nagyon hálás vagyok az ajándékozónak és nektek is, amiért kiválasztottátok nekem.
 Amennyiben te is elmerülnél a történetben. Hiszek abban, hogy minden könyvnek van valami üzenete az olvasók számára és abban is, hogy nem véletlenül választjuk ki az aktuális olvasásainkat. A lelkem mostanában kissé megfáradt és szomorú, így ez most jó apropó volt arra, hogy kisírjam magam. 

1943-ban járunk, a második világháború idején. Olaszország nagy részét megszállták a németek, a zsidókat szörnyű dolgok fenyegetik. 
Főhősnőnk a Gestapo elől menekülve találkozik gyermekkori szerelmével Angelo, aki időközben a papi hivatást választotta. A férfi befogadja a lányt, és ő rájön, hogy a katolikus valódi menedék sok üldözött számára. 

A történet alapja is nagyon nehéz téma. A történelemkönyvek nem részletezik a világháborúk idején történteket, csak tanítják. Viszont azok a szerzők, akik így vagy úgy, de beleszövik a történeteikbe olyan részleteket is felkutathatnak, amik az emberibb oldalát mutatják be a történteknek. 
Elképzelni sem tudom, mit élhettek át akkor, de őszintén szólva nem is szeretném....

A főhőseinket most nem bontanám szét, hiszen mindketten hősök a maguk nemében. Angelo bújtatja az üldözötteket, Eva pedig bátran szembenéz mindennel, ami rá várhat. A szerelmük is erős, de mindketten tudják, hogy nem ez az az idő, amikor megélhetik az érzéseiket. 

Úgy tudom, az írónő valós elemeket is használt az írás során és gyönyörűen átadta annak a kornak a vegyes érzelemvilágát. Szerelem, félelem, harag és bátorság egyszerre elevenedik meg a lapokon. 
Belegondolni abba, hogy ezeken egyszer valakik átmentek, egyszerre borzasztó ás bátorító.

Nem igazán olvastam még a szerzőtől, ám ez nagy hiba volt tőlem. Gyönyörűen, érzékletesen ír. Utána fogok nézni a munkásságának, de ha hasonlóak ehhez a regényhez, új kedvencet avattam. Akár angolul is szívesen olvasnék tőle.

A borító pedig nagyon kifejező, azonnal tudja az ember, hogy nem mindennapi regény van a kezében.

Bátran ajánlom olvasásra, noha nehéz könyvről van szó, mint a tartalmát, mint pedig az oldalszámát tekintve. Ez nem az a történet, amit hamar le lehet tudni, nekem is jó pár hónap kellett hozzá. És még ma délelőtt is meg tudott ríkatni... 

Nálam hatalmas kedvenc lett, egy igazán maradandó emlék!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel


A szerző, aki szabadságot és pozitivitást talál a legendákban - Interjú Buótyik Dorinával

Buótyik Dorina neve nem lehet ismeretlen azok számára, akik szeretik a kalandregényeket és rajonganak Egyiptomért. Szeretnék bocsánatot kérn...

Népszerű bejegyzések