2020. december 12., szombat

A szerző, aki a romantikus regényei mellett foglakoztató mesekönyveket ír és illusztrál - Interjú Tomor Anitával


Tomor Anita neve számomra egyet jelentett a romantikus regények világával, egészen addig, míg fel nem hívták arra a figyelmem,  hogy gyerekkönyvek területén is alkot az írónő.
Én Az ovinak vége, irány az iskola! című mesekönyvét értékeltem nálunk, és annyira felkeltette az érdeklődésem az írónő sokszínűsége, hogy mindenképpen szerettem volna interjút készíteni vele a blog számára. Nagyon köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet, vágjunk is bele!

Biztosan sokszor válaszoltál már ehhez hasonló kérdésekre, de megtennéd, hogy egy picit mesélsz a kezdetekről? Cégvezetőként dolgozol, hogyan jut mellette idő és energia az írásra?

Nehezen. Az utóbbi egy év nem is tudom, hogy ment el ilyen gyorsan. Annyi tennivaló akadt, hogy az írásra maradt szinte a legkevesebb időm. Talán ezért is várom annyira most ezt a karácsonyt. Nagyon vágyom rá, hogy csend vegyen körül, hogy anélkül, hogy e-maileket kelljen nézni, egy picit leülhessek a családom körébe, vagy épp elbújhassak egy sarokba, kezemben egy bögre forró kakaóval és a laptopommal vagy épp egy szuper jó könyvvel. Sokan kérdezik tőlem üzenetben, hogy hogyan csinálom. Hogyan fér bele minden az időmbe. Erre sajnos az a válasz, hogy bármennyire szeretném, nem tudok mindig minden területen százszázalékosan helytállni. Én legszívesebben mindig csak írnék és csak hoznám és hoznám az újabb és újabb történeteket. De én más vagyok, mint a többi író. Nekem vannak vállalkozásaim, van egy könyvkiadóm. Sokan azt gondolják, egy író élete milyen könnyű, csak leül a gép elé és gépel, ez közel sincs így. Sokszor fordul elő, hogy hetek, sőt hónapok telnek el úgy, hogy hulla fáradtan fekszem le és a laptopom, amelyen a regényeimet és a mesekönyveimet írom, nem is volt a kezemben. Egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy megnyissam a kéziratokat és folytassam, amit elkezdtem. 

Tanári végzettséged biztosan hozzájárult ahhoz, hogy gyerekkönyvekkel is elkezdj foglalkozni. Hogyan született meg az Az ovinak vége, irány az iskola!?

A gyerekeknek szóló kiadványaim, csakúgy, mint Az ovinak vége, irány az iskola! című mesekönyvem először a saját gyerekeimnek íródtak. Nekik szerettem volna segíteni azzal, hogy olyan meséket mesélek vagy épp olyan játékos feladatokat készítek nekik, amelyek nem csak szórakoztatnak, de fejlesztenek is. Ebben a mesekönyvben egyfajta átmenetet képeztem az ovis évek és az iskola, az első osztály között. Ahogyan a felnőtteknek, úgy a kisgyerekeknek sem olyan egyszerű a váltás, mint ahogyan mi azt elképzeljük, igenis félhetnek az iskolától, az újdonságtól, a változástól. Viszont, ha mesélünk nekik az iskoláról, arról, hogy mi vár rájuk és elmondjuk, nincs mitől tartani, mert egy nagyon klassz időszak kezdődik, amelynek során a sok-sok új tapasztalás, tanulás mellett igaz barátokra is lelhetünk, lehet, hogy könnyebben veszik az akadályt.

Mit gondolsz, az iskolára való felkészítésben mennyire hatékony módszer az, ha ebben a témában olvasunk a kicsiknek? 

Fontosnak tartom, hogy beszélgessünk velük róla.  Hogy mi vár rájuk majd az iskolában. Akár a saját tapasztalataink megosztása is hatásos lehet. Én például mindig azzal nyugtatom a gyerekeimet, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szerették volna, hogy majd legközelebb jobb lesz, és elmesélem, nekik, hogy bizony velem is számtalanszor előfordult, hogy valami nem úgy sikerült, ahogyan előtte elterveztem. De az élet nem fehér vagy fekete. Mindig mindenen lehet fordítani, mindig minden lehet jobb, csak kitartónak kell lenni és akarni kell. A mesék, a könyvek világa mindenben tud segíteni. A legnagyobb varázslat az bennük, hogy kiszakítanak minket a jelenből és elrepítenek bennünket egy-egy, messzi-messzi tájra, egy másik világba. Így, amíg olvasunk, vagy hallgatjuk a meséket elfelejtjük, milyen nehézségeink is vannak, milyen feszültségek is rejtőznek bennünk, az olvasás, a mesélés és a mesehallgatás mind-mind pihentetnek, kikapcsolnak, segítenek összeszedni magunkat, segítenek megnyugodni, újra megtalálni a belső harmóniánkat. Felnőttként is, amikor nagyon-nagyon elfáradok, csak a kezembe veszek egy könyvet és olvasok, néhány órára jó megállítani az időt, hogy aztán flottul, flottabbul menjen a munka, és a hétköznapok egy picit színesebbé váljanak.

Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől? Azt a célt érted el a gyerekeknél, amit szerettél volna?

Szerencsére csupa pozitív visszajelzés érkezett eddig hozzám. Van, hogy óvodák, intézmények rendelik meg a foglalkoztató füzeteimet. Én magam azt szeretem nagyon bennük, hogy színesek, egyáltalán nem tankönyvszagúak, tehát az ovisok számára inkább szórakozást jelentenek, mintsem tanulást és mégis észrevétlenül is fejlesztenek. Igen, én úgy gondolom, ha csak egy vagy két kisgyereknek is örömet tudok okozni a játékos feladataimmal, és a pedagógusok részéről is pozitív visszajelzések érkeznek, én már elértem a célomat.

Az értékelésemben kiemeltem, hogy nagyon tetszenek az illusztrációk a könyvben? Volt részed a megalkotásukban?

Igen, nagyon is volt részem benne, ugyanis mind a mesekönyvek, mind a foglalkoztató füzetek tekintetében valamennyi illusztrációt én magam készítettem. Az első mesekönyvemnek, a Nyúl Benő, Csiga Bandi és a Sün Testvéreknek még ezen kívül annyi a bája, hogy abba a könyvbe a saját, kézzel készített, fekete-fehér rajzaim kerültek bele. A többi kiadványhoz már a digitálisan készített illusztrációim lettek felhasználva. A feladatokat is mind én magam találtam ki a foglalkoztató füzetekben, így a mesekönyveket is és a foglalkoztató füzeteket is nagyon magaménak érzem, szívem-lelkem bennük van.

A mesekönyvek mellett foglalkoztató füzetek is jelennek meg a neved alatt. Esetleg volt alkalmad szakmabeli (pedagógusok, óvodai dajkák,) véleményét is kikérni? Ha igen, ők hogyan nyilatkoztak a könyvekről/füzetekről?

Igen, rá is írtuk a kiadványokra, hogy pedagógusok ajánlásával kerültek kiadásra. Mielőtt nyomdába küldtük volna a foglalkoztató füzeteket átolvastattuk és átnézettük óvoda pedagógusokkal és tanárokkal. Nekik is nagyon tetszett az ötlet, hogy piacra kerüljenek ezek a színesen, gazdagon illusztrált kiadványok.

Térjünk egy picit át a felnőtteknek szóló regényeidre. Én azok közül eddig még egyet sem olvastam, ezért érdekelne, hogy melyiket ajánlanád kezdésnek és miért?

Én romantikus regényeket írok, ha szereted ezt a műfajt, akkor nyugodt szívvel ajánlom neked őket. Bármelyik könyvemmel is kezdjél, remélem, bele fogsz szeretni a történetbe. Én mindet nagyon szerettem írni. Nem tudom, hallottad-e, de én imádok utazni, és mindig olyan helyszínekről írok, ahol már jártam. A regényeimben írtam már Baliról, Kambodzsáról, New Yorkról, Los Angelesről, San Francisco-ról és még sorolhatnám. A visszajelzések alapján nagyon szeretik az olvasók, hogy úgy írom le a helyszíneket, hogy amikor olvassák a regényt, szinte ők is úgy érzik, ott járnak. Képzeletben ők is velem utazhatnak. Ha kedveled a fantasyket, akkor az Álmodtam már rólad sorozattal is kezdhetsz, ebben a regény-sorozatban Kambodzsába és egy fiktív világba, Indorába kalauzolom el az olvasókat. Egy csipet régészet, a történész énem erősen megjelenik benne. Ez egy nagyon összetett és kifejezetten izgalmas történet, és még nincs vége, mert hamarosan jön a Még mindig rólad álmodom, és a Most már együtt álmodunk után a negyedik rész, az Újra veled álmodom. Ha igazi romantikus regényre vágysz, akkor azt javaslom, kezd időrendi, megjelenési sorrendben az olvasást: Helló újra, kedves exem!, Nyolc éjszaka, Sugar Daddy, Irány Hollywood!, Veled egy szigeten. Remélem, ha egyszer elolvasod bármelyik regényemet, nagyon fog tetszeni!

Szerzőként mennyire nehéz váltani a felnőtt - és a gyermek-irodalom között? Melyiket írod szívesebben, már ha van ilyen?

Kezdetben szinte minden pillanatom és gondolatom a gyerekeim körül forgott, ezért akkoriban csak nekik készítettem kiadványokat, most, hogy már nagyobbak és van egy pici időm magamra, előjött a régi hóbortom, a regényírás. Még egyetemista koromban kezdtem el írni az első regényemet, és amint újra visszataláltam ehhez a világhoz, tudtam, hogy ez az, amit a világon a legjobban szeretek csinálni. Leírni és megalkotni azokat a történeteket, amelyek megfogannak a fejemben, amelyek megtalálnak. Romantikus regényeket szeretek írni a legjobban.

Van olyan romantikus regényed, aminek az írása nagy kihívást okozott? 

Az Álmodtam már rólad sorozat nagyon összetett, hihetetlen összpontosítást igényel, és mivel nem egymás után írtam az egyes részeket, köteteket, hanem köztük mindig más regényeken dolgoztam, így mindig nehéz visszazökkennem és pontosan átlátnom a történet szálait és számon tartanom a szereplőket. Most épp a negyedik részen dolgozom. Remélem, nemsokára elkészülök vele és meglephetem az olvasókat.

Gondolom, a te terveidet is felborította a világjárvány. Hogyan töltöd a 2020-as éved? Van pár olyan jó tanácsod az olvasóid számára, ami segít átvészelni ezt a helyzetet?

Egy jó könyv, vagy egy-egy szuper film mindig jó kedvre derít, bármennyire is szürke világot élünk. Ha úgy érzem, most nagyon-nagyon zord körülöttem minden, akkor én is előkapok mindig egy jó könyvet. Ezt bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani. Hogy milyen volt a 2020-as év? Hát, őszintén, egy kicsit valóban nyomasztó. Tele munkával, kihívásokkal. Számomra márciustól a digitális oktatás is nagy kihívás volt a két általános iskolás gyerkőcöm miatt. Aztán nyáron jött egy kis nyugalom, akkor tudtam megírni a nemrégiben megjelent, új regényemet, a Veled egy szigetent, amelybe belecsempésztem egy kicsit ezt az aktuális világot. Úgy éreztem, muszáj ezt az élethelyzetet kiírnom magamból. Muszáj írnom róla. Aztán azóta, hogy szeptemberben elkezdődött az iskola, és ahogyan közeledtünk az év végéhez, egyre csak gyűltek a napi feladatok. Ezért is mondtam a beszélgetésünk elején, hogy most valahogy sokkal-sokkal jobban várom a karácsonyt, mint a korábbi években. Talán nem szégyen bevallani, hogy egy picit elfáradtam és nekem most az kell, hogy újra belefeledkezzek az egyik történetembe és írhassak. Az írás egy pillanat alatt fel tud dobni és életet tud lehelni belém.

Milyen műfajban várhatunk tőled legközelebb művet? A kicsik vagy a nagyok reménykedjenek jobban?

A nagyok. Várhatóan regényeket fogok hozni a következő évben. Romantikus, szenvedélyes, tűzzel teli történeteket, és képzeletben olyan messzire fogunk utazni velük, amilyen messzire csak tudunk. Jön Kambodzsa, Indora, Los Angeles. Nem folytatom. A többi legyen inkább meglepetés.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát, ha pedig a könyvei érdekelnének, weboldalán megtalálhatod őket a foglalkoztató füzetekkel együtt!

Ezúton szeretnék boldog karácsonyt és sok olvasót kívánni Anitának!

Írta: Isabel


2020. december 10., csütörtök

A regény, melynek a megalkotásában szakember is segített - Interjú a Mögötted! szerzőjével


 Ludányi Bettina írónő, az egyik azon szerzők közül, akinek folyamatosan követem a munkásságát. Nagyon érdekelnek az új regényei, mivel szinte biztosra vehetem, hogy lesz bennük erős pszichológiai szál, ami – mint tudjátok – számomra letehetetlenné tesz egy könyvet. A következő percekben legfrissebb regényéről fogunk beszélget, fogadjátok szeretettel!

Kezdésnek mesélj nekünk a Mögötted! mögött álló kutatómunkáról! Mennyit tanulsz, mielőtt belevágsz egy új történetbe?

A kutatómunka mindig sok időt elvesz, ám nagyon élvezem. Általában könyveket és tanulmányokat olvasok, viszont ebből a szempontból a Mögötted! egy áttörés volt, mert egy pszichológussal is konzultáltam a pszichológiai háttér megalkotása miatt. Innentől kezdve pedig szeretném mindegyik könyvemnél szakember segítségét igénybe venni. A Mögötted!-nél például több dokumentumfilmet is néztem Charles Manson életéről, valamint a szekták működéséről.

Eddig két könyved olvastam és mindkettőben mesterien kidolgoztad a szereplők jellemét. Valóban minden karaktered emberi – jó és rossz tulajdonságokkal. Ha hozzátesszük a pszichológia iránti érdeklődésed, hogyan születik meg nálad egy szereplő?

Először mindig csak fejben. Sokat gondolkodom rajta, a jellemén, hogyan reagálna bizonyos helyzetekben. Aztán elkezdtem megformázni írásban is. Próbálom olyan részletesen megírni a jellemrajzát, amennyire csak lehetséges. Pszichológiai ismeretekkel azért sokkal könnyebb. Ráadásul több önismereti tanfolyamot is végeztem, többek között egy life coaching képzést, aminek kiemelt része volt az emberismeret. Ezeket a tapasztalatokat is fel tudom használni a karakterek megalkotásában.

Mennyiben más ez a regény, mint az eddigiek? 

Egyrészt abban, hogy ezúttal a lehető leghitelesebb forrásból, egy pszichológus segítségével dolgoztam, másrészt pedig abból, hogy eddig ez a legkomolyabb téma, amiről írtam.

Melyik volt az a szereplő, akit a leginkább nehéz helyzetbe szerettél volna hozni a történet során? Sikerült elérni a célodat?

Erre a kérdésre csak részben válaszolnék. :) Szeretem nehéz helyzetbe hozni a szereplőimet, ezt szerintem már tudják az olvasóim. (nevet) Ebben a regényben sem volt másképp. Viszont, ha elárulnám, kit hoztam igazán nehéz helyzetbe, egy picit talán spoilereznék. Annyit azonban elárulhatok, hogy egyik szereplőmnek sem volt könnyű dolga.

Milyen visszajelzéseket kaptál az olvasóidtól: tetszik nekik a Mögötted!?

Az a tapasztalat, hogy igen. Szerencsére sok visszajelzést kapok, bár mindig arra bátorítom az olvasókat, hogy írjanak. Szeretek üzeneteket kapni tőlük.

Alkotóként mi a legnagyobb elismerés számodra?

Volt egyszer egy lány, aki azzal keresett meg, hogy épp túl van egy szakításon, és a könyvem neki a mentsvár; ki tudja szakítani a mindennapokból. Több hasonló véleményt is kaptam már, ezeket imádom a legjobban. Szerintem nem kell ennél nagyobb elismerés! :)

Mikor leadsz egy új kéziratot az Álomgyár Kiadónak, milyen érzések kavarognak benned? Könnyen elengeded a regényed kezét?

Igen, azt mondhatom, hogy könnyen. Olyankor mindig az van a fejemben, hogy elindult az útján, hamarosan az olvasók elé fog kerülni. Ez mindig nagyon izgalmas időszak.

Magánemberként milyen könyvet veszel elő, ha kikapcsolódásra vágysz? 

Leginkább a krimi, thriller és horror könyveket szeretem, viszont az önfejlesztő könyvek is nagy helyet foglalnak el a szívemben és a polcomon. Egy Stephen King vagy egy Chris Carter regénnyel bármikor le lehet venni a lábamról.

Mit tervezel az ünnepek alatt? Pihenni vagy alkotni fogsz?

Szeretnék pihenni, mert ez az év nekem elég zsúfolt volt. Túl is vállaltam magam szinte hónapról hónapra. Viszont azt is tudom, hogy képtelen vagyok sokáig tétlenkedni, úgyhogy biztosan fogok dolgozni a következő regényemen. 

Milyen terveid vannak 2021-re? Remélem, legalább két új regénnyel örvendeztetsz meg minket!

Van tervben egy meglepetés kiadvány (ha hívhatjuk így), amiről még nem beszélhetek. :) Azt azért elmondom, hogy merőben más lesz, mint amit eddig adtam az olvasóknak. Illetve természetesen érkezik ősszel a Festménybe zárt lelkek, amelynek lapjain egy sorozatgyilkos fog megelevenedni.

Amennyiben érdekesnek találtad az interjút keresd Bettina hivatalos Facebook-oldalát, illetve látogass el az Álomgyár Kiadó oldalára és válogass kedvedre a könyvei közül!

További sok olvasót kívánok az írónőnek!

Írta:Isabel

2020. december 9., szerda

Megjelent a Vágymágusok 2. - Interjú a szerzővel


Eljött az a pillanat, amit szerintem oly sokan vártunk: december 9-én hivatalosan is elérhető lesz a Vágymágusok folytatása. Ennek apropójából ismét felkereste On Sait, hogy kielégíthessem a kíváncsiságomat és remélhetőleg a tiéteket is!

Kérlek, mesélj nekünk az írás folyamatáról! Miben hasonlít, vagy tér el az első részhez képest? 

Az Álruhában története Rianna első élményeiről szól, egyfajta bevezető a világ titkaiba. Itt a fő hangsúly az új élményeken volt, a fiúkon, akiket megismert, és akikkel sok zavarba ejtő és mulatságos helyzetbe keveredett. Néhol krimis pillanatok is zajlottak, amikor megpróbálták túlélni a merényleteket. A második kötetben, A két hercegben Rianna egyre inkább cselekvő erő lesz. Keresi a saját útját a szerelem terén, és keresi a saját helyét nőként egy férfiak által uralt világban. Közben arra is rájön, hogy ez a háború bizony nagyon furcsa, és elkezd nyomozni utána… 

Onnan folytatod a történetet, ahol abbahagytad, vagy önálló regényként is megállja a helyét?

A Vágymágusok trilógia kötetei szorosan egymásra épülnek, csak együtt lesznek érthetők. 

Szerinted melyik karakterednél a leglátványosabb a jellemfejlődés az első részhez képest? 

Rianna öccse, Roan próbál kilépni önmagából és felnőni a helyzethez, ami nem várt dolgokhoz vezet. Az ő hátterét csak nyomokban, villanásokra látjuk, de a harmadik kötetben majd kidomborodik, mennyire okos, és mennyire más úton jár, mint bárki.

Mi volt a legkritikusabb pillanat írás közben?

Amikor rájöttem, hogy E/1-ben lassabb a történetszövési ütem, sokkal több leütést igényel egy-egy jelenet. Ez az első E/1-es sorozatom, így meglepetésként ért a dolog. A Calderon kötetek a huligán főnemessel, és a Szivárgó sötétség űropera a gonoszt kereső kis csapattal még E/3-as volt, ahogy az Apa, randizhatok egy lovaggal? könyvem is. Nekem jobban kézre esik ez a narrációs mód, és a több nézőpont, de pont ezért izgalmas újdonság és jóleső kalandozás volt az E/1 világa. 

A borító most is ugyanolyan szép, mint az első részé. Sokat kellett dolgoznotok rajta, vagy már megvolt az alapkoncepció?

László Maya nagyszerű alkotó, nem kell neki pontos instrukciókat adni, csak néhány gondolatot, és abból ő kiváló megérzéssel megalkotja a képeket. 

Összességében elégedett vagy a végeredménnyel?

Igen. A borítót is imádom, és nagyon-nagyon szerettem írni is ezt a regényt. Valahogy mindig jókedvem lett az egész máguscsapattól. Remélem, ez átsüt a sorokon, és ebben a nehéz, vírusos időben kis energiacsepp lesz Rianna és Lidérc története. 

Milyen érzésekkel várod az olvasói visszajelzéseket? 

Mindig nagyon izgalmas, hogy mit sikerült átadni, és hogyan valósul meg olvasók fejében a történet. Az utolsó két jelenetre nagyon kíváncsi leszek, milyen benyomást kelt, illetve Zaher természetére is, mert itt kicsit csavartam a dolgokon.  

Hogyan készülsz az ünnepekre? Szereted a karácsonyt és az ezzel járó készülődést?

Igen, nagyon szeretem a karácsonyt. Idén nem tudunk a nagycsaláddal találkozni, de remélem, tavasszal egy jó tábortűz mellett bepótoljuk.

Mit tervezel 2021-re? Jön esetleg egy Vágymágusok harmadik része?

Már írom a trilógia záró kötetét, a kiadó is nagyon várja. Utána a Calderon harmadik kötete jön a humoros és jóképű kapitánnyal, aki mindig kavar valamit.

Köszönöm a kérdéseket, és boldog karácsonyt mindenkinek!

Amennyiben te is szereted az írónő műveit vagy éppen megismerkednél velük, keresd hivatalos Facebook oldalát, vagy látogass el a Könyvmolyképző Kiadó webáruházába!

További sok sikert és még több szuper könyvet kívánok a szerzőnek!

Írta: Isabel

2020. december 8., kedd

Az írónő, akinek az írás egyet jelent a levegővétellel - Interjú a Csodák könyve szerzőjével


A napokban lehetőségem nyílt elolvasni Bombicz Judit legfrissebb mesekönyvét. A Csodák könyve valóban olyan varázslatos, mint ahogy a cím sugallja, ezért nagyon kíváncsi lettem az alkotójára. Szerencsére a szerző elfogadta az interjúfelkérésem, így együtt tudunk hangolódni a karácsonyra!

Kérlek, pár szóban mutatkozz be a blog olvasóinak! Miért pont meséket kezdtél el írni?

Először is nagyon köszönöm a felkérést. Egy interjú kérdéseire mindig megtisztelő válaszolni.
Bombicz Judit vagyok és a meseírást, egyáltalán az írást a hivatásomnak tekintem. Civilben a lakóhelyemen egy cukrászdát vezetek, alkalmazottként. Miért pont a mesék? Nos, nem azokkal kezdtem, hanem versekkel, tizenévesen. Tipikusan egy szerelem hatására. Később aztán más témájú versek is jöttek természetesen. Viszont, amikor a lányom, Judit megszületett, akkor kezdődött a mesélős korszak, hiszen egy kisgyerek igényli ezeket. Igazság szerint nekem is nagy igényem volt ezekre a meghitt pillanatokra. Olvastam sokat mesekönyvekből, de nagyon sok általam kitalált mesét mondtam a lányomnak, aki ezeket nagyon szerette. Akkor még eszembe sem jutott bármelyiket leírni, vagy elgondolkodni azon, hogy belőlem akár író is lehetne. Lányom már bőven tizenéves volt, amikor az első mesét leírtam. Ettől kezdve nem volt megállás, jöttek sorban az új történetek. Mindig is szerettem a meséket, aztán persze ráéreztem a saját mese írásának ízére. Bevallom, szerintem függő lettem. Szeretem ezt a varázsvilágot, ahol bármi teljesülhet. Szeretem, amikor egy kisgyerek csillogó szemmel hallgatja a meséimet, és újra kéri őket. Azt hiszem, ennél nagyobb doppingszer nem is kell az íráshoz. Számomra az írás már olyan szinte, mint a levegővétel. Spontán jön.

A Csodák könyve egy testvérpár varázslatos kalandjait meséli el kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Engem a benne található mesekönyv egy nagyon picit emlékeztet a Végtelen történet ikonikus könyvére. Honnan jött az alapötlet?

Őszinte leszek, nem ez volt a terv. Mivel olvastad, tudod, hogy az első mesében még nem a könyv segíti kalandokhoz a gyerekeket, hanem egy varázslatos karácsonyfadísz. Amikor aztán a második mesét kezdtem írni, akkor jött, hogy mivel Fanni eléggé könyvmoly, valamit kezdenem kéne az egyik könyvével, így aztán megszületett a varázskönyv is. Igazából nekem eszembe sem jutott a Végtelen történet (pedig láttam a filmet nem egyszer), amíg nem tetted fel ezt a kérdést.

Nagyon élethűen sikerült átadnod a gyerekek civakodását és gondolkodásmódját? Saját tapasztalat alapján fogalmaztad meg ezeket, vagy szakkönyvet olvastál?

Igazság szerint nagyon élénken él bennem a gyermekkorom. Van egy unokanővérem, aki csak két héttel idősebb nálam, és minden nyáron együtt nyaraltunk a Nagyszüleinknél. Sosem fogom elfelejteni azokat a csodálatos nyarakat, amiket együtt tölthettünk gyermekkorunkban. A mai napig imádjuk egymást, de persze két kislány ettől függetlenül azért össze is tud különbözni bármin. Az is igaz, hogy szinte percek alatt kibékültünk, s nem is történt meg olyan sokszor, de azért emlékszem rá. Nagyon sokat tudok meríteni a saját életemből, tapasztalataimból, a gyermekkoromból, na meg a lányom gyermekkorából is. Mivel a húgom és köztem 13 év korkülönbség van, a mi életünkből ezek a civakodások már kimaradtak.

Miért a NewLine Kiadót választottad, mikor úgy döntöttél megjelenteted a történetedet?

Amikor az előző kiadóm megszűnt, muszáj volt új kiadót keresnem az írásaimnak. Feltétlenül olyat szerettem volna, ahol igazán foglalkoznak a kéziratommal, ahol nem csak a profit a lényeg, hanem az író és műve is. Elég sokáig nem találtam megfelelőt. Aztán egy kedves internetes ismerősöm, Kovács Ági ajánlotta a NewLine Kiadót. Utánanéztem, átnéztem az oldalukat, és láttam, hogy mesekönyv még nem jelent meg náluk. Benne volt a pakliban, hogy nem is szeretnék, de azért megpróbáltam. Végül is semmi mást nem veszíthettem, mint azt, hogy kapok egy újabb nemet. Ez engem sosem tántorított el, mindig úgy gondoltam, egy újabb mérföldkő volt, ami után mennem kell tovább, hogy elérjem a célomat. Ma már tudom, hogy nagyon jó helyen vagyok a NewLine Kiadónál, mert éppen olyan, amilyet kerestem. A kiadó vezetője, Gibicsárné Szabó Noémi maga is író, így tudja, min megyünk keresztül egy-egy kiadás előtt, ezért mindenben segít, amiben csak tud. A kiadó írói gárdája pedig már olyan szinte, mint egy nagy család. Ha kell segítünk egymásnak, ha kell, akkor lelket öntünk a másikba. Mikor, mire van szükség. Egyébként a meséken kívül írtam egy közel négyszáz oldalas romantikus fantasy regényt is, de hogy annak mi lesz a sorsa, azt még homály fedi. Ha a kiadó jónak látja, akkor talán az is megjelenhet egyszer.

A borító és az illusztrációk is nagyon szépek: valóban segítségünkre vannak abban, hogy egy valódi mesevilágban érezzük magunkat? Mesélnél a közös munkáról a grafikusoddal?

Nagyon szívesen mesélek róla, hiszen ő a fogadott lányom. A neve Hiczkó Zsuzsanna, aki már kicsi koruktól kezdve a lányom barátnője. Ennek ellenére sosem tudtam, hogy ilyen szépen tud rajzolni. Amikor szerettem volna illusztrációkat az előző (Mesék elalvás előtt) mesekönyvemhez, a szerzői oldalamon kezdtem keresni valakit, aki segíteni tud ebben. Zsuzsi pedig rajzolt az egyik mesémhez és átküldte nekem. Szinte azonnal beleszerettem a rajzába. Bájosak, kedvesek voltak rajta a mese szereplői. Éppen ilyet képzeltem el illusztrációnak. Azóta is együtt dolgozunk, vita nélkül. Amikor átadom neki a kéziratot, elolvassa, jegyzetet készít, és megbeszéljük az elképzeléseit. Eddig még semmit nem vetettem el, amit kigondolt, mert annyira illettek a rajzok a történetekhez. Jelenleg egy következő mesekönyv illusztrációján dolgozik, plusz egy meglepetés kézirathoz is készít néhány rajzot. Remélem, a mesekönyv a jövő évben meg is jelenhet majd.

Milyen visszajelzéseket kaptál? Az olvasótáborodnak hogy tetszik a Csodák könyve?

A visszajelzések szerencsére nagyon jók. Igazából nem nagyon kaptam negatív visszajelzéseket. Bár minden véleményt azért kicsit fenntartással kezelek, hiszen az olvasóim közül nagyon sokan személyesen is ismernek, van, aki gyerekkorom óta. Ilyenkor megmozdul bennem a kisördög, hogy valóban azt gondolja, amit mond, vagy csak azért mondja, mert ismerjük egymást. Azonban egyre többen mondják, írják, hogy már nagyon várják a következő mesekönyvet. Szerintem ez elég sok mindent elmond! Egy biztos. Én az igazságra vágyom, arra, hogy azt mondják el nekem, amit valóban gondolnak az írásaimról. Ha negatív, azt is lehet normális stílusban, sértés nélkül előadni, és akkor az ember elgondolkodik rajta, vajon tényleg úgy van-e, ahogy mondja az illető.

Több mesekönyved és antológiád is megjelent már. Melyik a te személyes kedvenced? Melyiket ajánlanád egy olyan gyerkőcnek, aki megismerné az írásaidat és miért?

Igazság szerint a meséim olyanok, mintha a gyermekeim lennének. Egy jó anya pedig nem tesz különbséget a gyermekei között. Természetesen ettől függetlenül a valódi gyermekemet, a lányomat imádom legjobban. Mivel imádom a karácsonyt, az akkor játszódó meséimet nagyon szeretem. Aztán nagyon szeretem azokat, amik állatokról szólnak, vagy éppen a felhők között játszódnak, na meg a többit. Tényleg nem tudnék kiemelni igazán egyet sem. Mindet szeretem. Azonban, ha olyan gyerkőcről van szó, akit még rá kell vezetni az olvasás szépségére, akkor talán a rövidebb mesékkel kéne kezdenie, amiket egy olvasásra meg is tud emészteni. Utána jöhetnek a hosszabbak, amiket akár két alkalomra is beoszthat. Rövidek például azok a meséim, amiket a havi nyereményjátékok nyerteseinek írok, már három éve. Ezekből is szeretnék majd mesekönyvet megjelentetni, ha sikerül.

Elmúlt a Mikulás és lassan itt a Karácsony. Ti hogyan készültök ebben a megváltozott helyzetben az ünnepekre?

A Mikulás és a karácsony számomra mindig a varázslat, a csodák időszaka. Ilyenkor sokkal intenzívebben érzem a késztetést arra, hogy találjak valakit, aki mellettem lehet. Eddig nem sikerült, de nem adom fel. Az idei Mikulás napon néhány kedves barátom éreztette velem a szeretetét, amivel hatalmas boldogságot okoztak a szívemben. Nem számítottam rá, úgyhogy nagy meglepetés volt, amit tettek. A karácsony viszont idén kicsit a szomorúság jegyében is telik. 24 évvel ezelőtt Édesanyám karácsony után hagyott itt minket, idén pedig Édesapám távozott el, novemberben. Ez azért kicsit rányomja a bélyegét, de igyekszem elvonatkoztatni ettől, és különválasztani a gyászt és az ünnepet. Hiszen imádom a karácsonyt. Már megterveztük, hogy a lányoméknál tölti az egész család a szentestét. Nagyon szeretünk együtt lenni, együtt vacsorázni, ajándékokat bontani, nevetni. A hangsúly az EGYÜTT szón van. Utána itthon leszek, pihenek kicsit, olvasni fogok, filmeket nézni, aztán januárban új erővel, feltöltődve nekivágok a következő évnek és a munkának.

Van valami olyan szokás, ami visszatérő hagyomány a családotokban? Esetleg egy esti meseolvasás szenteste?

Mesét nem szoktunk olvasni, de számomra fontosak a karácsonyi dalok, zenék. Most már évek óta van egy hagyományunk, hogy minden együttlétkor csoportkép készül a családról. Nincs ez másképpen karácsonykor sem. Ilyenkor pedig van egy plusz fotózás is, a család nőtagjairól. Négyen vagyunk. Édesapám özvegye, az én pótanyukám, a húgom, a lányom és én. Ez elmaradhatatlan. Nagyon remélem, még sokáig tehetjük ezt ugyanígy, együtt. Édesapám hiányozni fog közülünk fizikailag, de tudom, hogy a lelke velünk lesz, ahogy Édesanyámé és Nagyszüleimé is.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Van már elgondolásod arról, milyen mesét szeretnél írni legközelebb?

Nagyon sok mesém van már készen. Viszont amikor a Csodák könyvét a NewLine Kiadó elfogadta, akkor már beszéltünk arról, hogy szeretnék, ha írnék majd hozzá egy második kötetet is. Egyelőre még nem körvonalazódott a mesék tartalma, nem tudom még, hová kirándulunk a testvérpárral, milyen új világokba, de meg fogom írni. Először a már kész kéziratot szeretném mesés köntösbe öltöztetve kiadni, aztán a jövő évben talán elkészülök a Csodák könyvének második kötetével is majd. Később pedig jöhetnek a nyereménymesék csokorba kötve, vagy ami még majd az eszembe jut. Boldog lennék, ha évente egy könyvet meg tudnék jelentetni, remélve, hogy az olvasóim is örülnének neki.

Ha  felkeltettük az érdeklődésed, további érdekességekért keresd Judit hivatalos Facebook-oldalát, keresd a mesekönyvet a NewLine Kiadónál!

Ezúton szeretnék további sok sikert kívánni az írónőnek!

Írta: Isabel


 


 

2020. december 7., hétfő

Bombicz Judit - Csodák könyve

 



Mikor a kezembe veszek egy könyvet, nemcsak a tanulás iránti vágyamat szeretném kielégíteni, de szeretnék egy picit távol kerülni az élet gondjaitól is.Különösen igaz ez, ha mesekönyvekről van szó. Megnyugvást, szórakozást és csodát várok tőle.
Sosem titkoltam, hogy felnőttként is mennyire szeretem ezt a műfajt. Véleményem szerint szükség van arra a varázslatra, amik ebben rejlenek, arra a tisztaságra, ami eredendően bennük van.

A Csodák könyve nem árul zsákbamacskát: valóban egy aprócska csodában volt részem általa. 
A történet egy olyan testvérpár kalandjait meséli el több fejezeten keresztül, akik különböző varázslényekkel találkoznak. Ebben egy varázskönyv segít nekik, ami hol tanácsokkal látja el őket, hol pedig átjáróként szolgál egy másik világba. Sellők, manók, és egyéb kedves karakterek tanítják őket elfogadásra, a szeretet erejére és arra, hogy érdemes odafigyelni másokra és a szívünkre hallgatni.

 Engem a könyves szál egy picit Michael Ende  - A Végtelen Történet c. regényére emlékeztetett, de ez a hasonlóság tényleg csak egy pillanatig tartott, hiszen az írónő megteremtette a saját, egyedi világát.
A szereplők kidolgozottak, minden történet megválaszolja a saját kérdését, a fogalmazásmód pedig nagyon igényes.

Amit még kiemelnék, azok a gyönyörűen megrajzolt és papírra vetett illusztrációk. Már a borítón is látszik, hogy nagyon odafigyeltek erre, de a történetek lapjain ez még inkább érződik. Nemcsak a képek fokozzák a látványvilágot, de maguk a lapok is színesek, így még nagyobb élményt okozott az olvasás.

Jó szívvel ajánlom a könyvet bármelyik gyerkőc szobájába, hiszen nemcsak kalandokban lehet része, de segítheti a lelki és szellemi fejlődését is. Közös és önálló olvasásra is egyaránt alkalmas!

Ez volt az első alkalom, hogy megismerkedhettem a szerző munkásságával, de ha minden könyve ilyen, azokra is kíváncsi vagyok!
Zárásképp pedig szeretném megköszönni a NewLine Kiadónak, hogy biztosítottak egy példányt a számomra!

Ha felkeltettem az érdeklődésed, a kiadó weboldalán leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

Anita Boza - Elrabolt szerelem

A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az...

Népszerű bejegyzések