Cornelie C.G. - Bármi megtörténhet

Májusban a Magyar Szerzők Könyvei Magazin egy játékot indított, melyben kortárs szerzők könyveit értékelik, majd azt az ország más pontjain elhagyják, hogy így népszerűsítsék a magyar irodalmat!

Néhány írótól lehetőséget kapott az Álmok útján, hogy a blog keretein belül mondhassam el a véleményemet, illetve az elkészült interjúkat is itt közzétehessem, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök!

Az év egyik nagy meglepetése volt számomra a regény, ugyanis  - a fülszöveg ismerete nélkül - azt hittem, egy könnyed, romantikus történetet fogok kapni.

A főhősnő, Millie, éppen mikor kilépne egy rossz kapcsolatból, egy váratlan baleset következtében egy teljesen idegen helyen találja magát. Ám a meglepetések nemcsak ennyiből állnak ugyanis az új világban még csak nyoma sincs a modern kori fejlődésnek és technikának. Áram, ismeretek és könyvek híján a lány kénytelen felvenni a helyiek és vendéglátója életritmusát: a Nappal kel és fekszik, és megpróbálja hasznossá tenni magát addig a pillanatig, amíg meg nem találja a módját a hazajutásnak. 

Bár nem számítottam arra,  hogy a főszereplő élete ilyen irányt vesz majd, mégis nagyon tetszett ez a fordulat. Bár a mai világban elengedhetetlenek azok a vívmányok, melyeket használunk, mégis úgy gondolom, hogy nagyanyáink, akik még az áramot is alig ismerték, sokkal harmonikusabban éltek együtt a természettel és a többi emberrel is. Együtt dolgoztak, átsegítették egymást a gondokon, és tisztelettel fordultak az élet felé. Érdekes és izgalmas volt látni, hogy egy San Francisco - ból érkezett lány, miképpen viszonyul a vidéki élethez. 

Ám a könyv felvet egy kérdést a romantikát kedvelők számára is: vajon képes megtalálni a szerelmet, egy olyan férfi oldalán, aki odaszületett? Két lélek, amely ennyire eltér egymástól, boldog lehet együtt?

És ami a legfontosabb: sikerül hazajutnia?

Karakterek szempontjából is őt emelném ki: tetszett a naivsága és ártatlansága bizonyos dolgokat illetően. Jól megformált szereplőről beszélünk, akinek nem csak vicces pillanatai, de komoly gondolatai is bőven voltak.

A borító azon kevesek egyike szerintem, ami ugyanolyan gyönyörű fotókon mint élőben. Illik a főhősnő személyiségéhez is, bár én egy picit sejtelmesebbre készítettem volna el. De ettől függetlenül is nagyon szép.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, keresd a szerző könyvet a Álomgyár Kiadó weboldalán!

Az elhagyásról a képeket megnézhetitek a blogunk Facebook - oldalán!

Eredeti játék forrása: www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu

 Írta: Isabel

A szerző, aki gyerekek tanácsát kérte ki azért, hogy minél jobb meseregényt írhasson - Interjú Fekete Andrással

 

Fekete András munkásságával NiKy ismertetett meg, mikor értékelte nálunk a Tüsi és Lobonc megmenti Bam Bandit című meseregényét. Nekem pedig alkalmam nyílt interjút készíteni a szerzővel, aminek a lehetőségét ezúton is köszönöm szépen!

Jelenleg a fentebb említett könyve mellett egy regénye kapható a Pagony Kiadónál: Kalasnyikov és Rózsafüzér, melyet Grancsa Gergely szerzővel alkotott? Hogyan tekint vissza erre az időszakra?

Köszönöm szépen az interjú lehetőségét! A Kalasnyikov és Rózsafűzér életem egyik legszebb, legizgalmasabb kalandja. A munka minden percét élveztem. Grancsa Gergely zseniális partner volt, teljes összhangban alkottuk meg a regényt, beleszőve legtitkosabb gondolatainkat.

Véleménye szerint egy könyv alkotásánál melyik a célravezetőbb: párban írni vagy egyedül?

Mindkettő járható út. A megszokottabb természetesen az, ha egyedül vágunk bele a könyvbe. Olyankor eggyel kisebb a felelősségünk, azt nem kell figyelembe vennünk, hogy ne kerüljön olyasmi a szövegbe, amivel a társunk esetleg nem ért egyet.

Milyen a közös munka a kiadóval?

Minden szempontból nagyszerű. Megkapom a kellő szabadságot, ugyanakkor a legkiválóbb szakemberek látnak el tanácsokkal, ötletekkel. Csodálatos, baráti hangulatban folyik a munka.

Milyen érzéseket váltott ki blogtársam értékelése? A pozitív vélemények segítenek abban, hogy megőrizze kreativitását?

Nagyon hálás vagyok minden pozitív értékelésért, természetesen boldoggá tesz és ad egy lökést, hogy írjak és írjak.

Hogyan zajlott a közös munka Mayer Tamás illusztrátorral? Könnyen megtalálták a közös hangot?

Az első perctől kezdve. Már az ismerkedő beszélgetéskor kiderült számomra, hogy egy hullámhosszon vagyunk. És amikor megláttam az első vázlatait, úgy éreztem, a történetem kiteljesedik, a szereplők valóban életre kelnek. Tamás nem csak illusztrálta a könyvet, rajzaival lett teljes a sztori.

Mit gondol arról, hogy a kötelező olvasmányokat az ifjúság nagy része nem, vagy csak nagyon felületesen olvassa el? Hogyan lehetne kedvet csinálni számukra úgy, hogy regények által képviselt értékek mégis megmaradhassanak?

A „kötelező olvasmányok” kifejezés sosem tetszett. Valamiféle iránymutatásra persze szükség van, de inkább személyre szabott ajánlatra. Ez roppant nehéz feladat lehet egy irodalomtanárnak, ismernie kell azt a gyereket, akit tanít, és a személyiségéhez illő olvasmányt kell a kezébe adnia.

Milyen visszajelzéseket kapott eddig a célközönségétől? Mennyit változott a gyerekek ízlése a mesékkel szemben az elmúlt 50 évhez képest?

A Tüsi és Loboncot úgy írtam, hogy minden fejezetet teszteltem öt gyereken. Ők még őszinték, lelkesek voltak, alig bírták kivárni, hogy elkészüljek az újabb részlettel. Azóta is jó kritikákat kapok, bár  bizonyos szempontból rétegkönyvről van szó, az abszurd világ és nyelv nem mindenkinek jön be felnőtt korban sem. A meseirodalom, ugyanúgy mint a felnőttirodalom állandó megújulásban van. Ahogy változik a világ, úgy változik az ízlés is, a témák, a nyelv, a tempó. A legfeltűnőbb változás talán az illusztrációknál fedezhető fel. Magyarországon a Pagony Kiadó élen járt és jár ennek megújításában.

Ha találkozna egy olyan gyermekkel, aki nem szeret olvasni, milyen érvekkel próbálná rávenni az ellenkezőjére?

Mint az előbb mondtam, első lépésként meg kell ismerni az adott gyereket. A személyiségéhez illő olvasmányt adnék a kezébe. Ha eltaláltam, onnan kezdve már nincs is visszaút. Sok ismerősömnél már az a probléma, hogy nem tudja olyan ütemben hazavinni a könyveket, ahogy a gyermeke elolvassa őket. Az olvasás szenvedéllyé válik nagyon könnyen.

Mint szerző, hogyan éli meg a világjárványt? Gátolja ez az alkotásban?

Maga a járvány, a betegségtől való esetleges félelem nem gátol, viszont a járványnak köszönhetően a polgári foglakozásomban a munkamennyiség jelentősen megnövekedett, így időhiányban szenvedek.

Milyen új történetekkel készül a jövőben?

Rövidebb távon szeretném megírni a Tüsi és Lobonc folytatását. Hosszabb távon pedig dolgozom már egy ideje egy regényen, ami a felnőtt korosztálynak szól, de ez több éves munkának ígérkezik.

Amennyiben sikerült kíváncsivá tennünk, keresd a szerzőt Facebook-on, vagy könyveit a Pagony Kiadó webshop-ján!

NiKy-vel együtt további sok olvasót és mesekönyveket kívánunk Andrásnak!

Írta: Isabel