Üdvözöllek a Távol- Kelet birodalmaiban



Egy kis magánélettel kezdeném az értékelést.
Bár nem beszélek folyékonyan japánul, az országban sem jártam még, mégis autodidakta módon tanulom a nyelvet és olvasok el mindent, aminek köze van hozzá. Imádom a kultúráját, rengeteg mangát/animét ismerek és úgy egyáltalán nagyon szeretem és tisztelem az életfelfogásukat.

Azt kell mondjam, hogy ez a könyv volt, amit 2019-ben a legjobban vártam. Az írónő munkássága teljesen ismeretlen volt számomra, viszont a regény nem. Tudtam, miről szól és láttam szebbnél szebb borítóterveket, melyeket az olvasók elé tártak. Mikor elmondtam Nikinek, hogy szívem vágya elolvasni a történetet, mindent bevetett azért, hogy nekem is legyen egy saját példányom belőle.

Amikor megláttam, majd kiugrottam a boromből és örömmel nyugtáztam, hogy a nyertes borító a valóságban is ugyanolyan gyönyörű, mint online.
Félretettem és azt gondoltam, hogy igen ezt majd akkor olvasom amikor nagyon kell egy kis keleti varázs; majd amikor valami olyasmire vágyom, ami megdobogtatja a szívem.
Aj.. de nehéz… Aki ismer/ figyeli az értékeléseimet tudja, hogy minden írónál -  főképp ha magyar -, igyekszem kiemelni a pozitívumot. Itt is nagyon-nagyon koncentrálok erre, de nem könnyű, mert a könnyeimmel küszködöm.
A történet nagyon tetszik. Egy lány, aki rókává tud alakulni, mégis az emberek világában kell megtalálnia a helyét. Szerelmes is lesz, méghozzá egy olyan férfiba, aki még nekem is szimpatikus. Mi ez, hanem egy nagyon jó alap?
De aztán jött az, amint teljesen lemerevedtem és majdnem abbahagytam a regényt. (Pedig köztudott, hogy semmilyen könyvet nem hagyok olvasatlanul! Soha!)

A japán nyelvben különböző megszólításokat használnak a nevek mellett, ezzel jelezve többek között az egymás közti kapcsolatot, illetve a tiszteletadást egy magasabb rangú személy felé.
Ennek megvannak a maga formai követelményei. A legegyszerűbben egy példával tudom elmondani: sokszor szólítják a főhőst Midori-channak a barátai. Ez nem véletlen, hiszen Midori egy lány, a chan pedig a közeli köteléket jelzi. Ezt, ha latin betűkkel akarjuk átírni chan-ként tesszük és csan -nak ejtjük ki.
Na, most a történetben ez végig csannak van írva. Mikor először láttam, azt hittem nem jó a szemem vagy csak elírás, de az írónő vagy a korrektora végig így használta az egész könyvben! Nemcsak ez az egy szó íródott igy, hanem a sensei is.

Rengeteget gondolkodtam, hogy vajon miért? Valószínűleg így szerették volna megkönnyíteni a nyelvben járatlanok számára a megértést, de ennyi erővel akkor az angol neveket/megszólításokat is átírhatnánk. Számtalan gyerekkönyv jelenik meg angolul, - lásd.: Harry Potter -, de mégsem kiejtés szerint olvassuk azt, amit nem úgy kell. (Bár visszagondolva Minerva McGalagony nevének kiolvasása könnyebb lett volna úgy 13 évesen!)
Olvasva a sorokat próbáltam erről elterelni a figyelmemet, de úgy éreztem, hogy nem vált valóra, amit nagyon vártam. A logika és az empátiám azt súgta, hogy csak jót akartak ezzel az egésszel, de emiatt pont az a varázs veszett el, ami számomra Japánt jelenti. Olyan volt az egész, mint egy gyakorlatlan anime-rajongó fan-fic-je. Pedig a történet ennél sokkal, de sokkal jobb!

Azon gondolkodtam a könyv vége felé, hogy lehet érdemes lett volna a végére egy szójegyzéket készíteni és lásd csodát, tényleg volt egy az utolsó lapokon: itt az írónő elmagyaráz olyan fogalmakat, helyszíneket, amik nálunk nincsenek. Ez nagyon tetszett, csak azt nem értettem, hogy akkor a megszólításokat miért nem lehetett ideírni és betenni a történet elejére? Nem ismered a nyelvet? Nem gond: párszor odalapozol és megjegyzed, amit kell. Tanulsz, és egyébként is, ha érdekel egy japán alapokról szóló regény, csak van valami fogalmad az országról…
A könyv végén van egy fogalmazás, melyben megtudhatunk egy pár dolgot Ritáról is. Itt tudtam meg, hogy nemcsak beszéli a nyelvet, de élt is az országban, ami szerintem nagyon szuper, de ennek tudatában még inkább nem tudom hova tenni ezt a dolgot.

Található még egy kanával (japán írásmód) szedett szöveg is, melyből jelenleg még csak szótagokat ismertem fel, de ha le tudom fordítani, mindenképpen megosztom veletek! Ez szintén remek, de megint csak felvetett bennem egy kérdést: ha azért írták könnyítve a japán szavakat, hogy a nyelvet nem ismerő olvasók dolgát megkönnyítsék, akkor ezt miért nem fordították le?
Ami a szívemen az a számon, ezért elmondom: mikor Nikivel arról beszélgettünk, hogy milyen könyvet várok most a legjobban azt mondtam neki: „ Előbb olvasd el te,  mert nem akarok még egyszer így elszomorodni.”
Mindazonáltal, ha téged is vonz minden, ami Japánnal kapcsolatos, rendeld meg a könyvet a Könyvmolyképzőtől!



Írta:Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Anita Boza - Elrabolt szerelem

A könyvet még tavaly kaptam édesanyámtól és a borítója teljesen lenyűgözött. Nagyon kellemes látvány, emiatt nagy reményekkel vágtam neki az...

Népszerű bejegyzések