Szilágyi Heléna (szerk.) - Bodnár Alexandra (szerk.) - Kárhozottak Legendái

 Mára egy igazán hátborzongató antológiát hoztam nektek, ami a RedZoneBook gondozásában látott napvilágot. Itt is szeretném megköszönni Szilágyi Helénának, a recenziós példányt!

A Kárhozottak Legendái egy csokorba gyűjtötte a régi legendák démonjait, szellemeit, hogy egy sötétebb perspektívába helyezve őket hozzál el őket nekünk.

Magyarországon sárkányok, Európában démonok és szellemek, északon régi istenek, Amerikában pedig a wendigo kel életre.

A 12 darab novella teljesen eltérő lényeket, élethelyzeteket mutat be, egy azonban közös bennük: elképesztően félelmetesek.

Az írók között megtalálhatjuk például Alex L. Hooper, Szolár Bence M.Z. Chepelle írásait is, de voltak számomra teljesen új szerzők is, aminek én nagyon örültem.  

Én három novellát emelnék ki, ami nekem nagyon tetszett.

Szilágyi Heléna -A garabonciás története teljesen beszippantott. Főhőse egy egy nőstényfarkas, aki emberi alakban elcsábít egy férfit, aki ezek után arra teszi fel az életét, hogy bosszút álljon a démonom.  Nagyon hátborzongató hangulata van, végig rázott  a hideg, pedig háromszor is elolvastam.

Másodikként BB. Lewin - Egy halászlány balladáját mondanám. Hátborzongató mese egy lányról, akit miután meggyaláznak esélyt kap a bosszúra. Az ilyen történetektől még a vér is felforr az ereimben, de ebben a kontextusban nagyon izgalmas volt.

A harmadik történet Alex L. Hooper tollából származik, ami meg kell mondjam engem nagyon megérintett. A történet gerincét egy női szellem adja, akiben mérhetetlen fájdalom van. 

A többiek is nagyon tehetségesek, de most ez a három hagyta bennem a legmélyebb nyomot. 

Mindegyik novellához tartozik egy illusztráció, amit Szilágyi Heléna készített. Tudjátok, hogy nagyon szeretem a munkáit, ezért mindig érdeklődve figyelem, hogy éppen mit alkot. Most sem csalódtam, nagyon szép munkát végzett.

Azt kell mondjam, hogy megint egy olyan novelláskötettel lettünk gazdagabbak, ami a dark fantasy rajongóinak nagy kedvenc lehet egész évben!

Őszintén gratulálok a csapatnak és remélem, készülnek még hasonló gyűjteménnyel, mert én - és szerintem mások is - nagyon szívesen olvasnánk!

Amennyiben te is szeretnél magadnak egy példányt, keresd a RedZoneBook kínálatában!

Írta: Isabel

Goran Episcopus - Robin O'Wrightly - Szentek kis hibával

 Ezt az értékelést nem terveztem meg előre. Tegnap kaptam meg recenziós példányként az egyik szerzőtől és azt gondoltam megvan a hétvégi olvasásom. Viszont annyira magával ragadott a történet, hogy a lapok csak fogytak és fogytak....Köszönöm szépen, hogy lehetőséget kaptam és kicsit kisírhattam magam.

A történet Mátyás király korában játszódik. Egy testvérpárt Borkát és Gergelyt elválasztja az élet és a hivatás. Az egész történet az egymással történő levelezésen alapszik, így ismerjük meg őket és az életútjukat. 

Mindketten nagyon vallásosak, ezért a hitben és Istenben találják meg a menedéket egy olyan időben, ahol egyik napról a másikra elveszítheted az életed. 

Borka egy zárdában éli mindennapjait és igyekszik mindennapját a legtisztábban megélni, Istennek tetsző módon. Rábíznak egy novíciát, akivel nem igazán találja a közös hangot, de a tiszta lelke megsegíti őt. A bátyjával folytatott levelezés során pedig egyre bátrabbá és önazonosabbá válik.

Gergely nagyon okos és intelligens, aki az írásnak szentelte az életét. Mivel abban az időben nagyon kevés volt az olvasni-írni tudó személy, a férfi nagy kincs volt az udvarban.

A török támadások és az udvar szabályai egyáltalán nem segítik a két árva kapcsolattartását. Titokban leveleznek, próbálnak segíteni egymásnak, akár egy-egy szabály megszegésével is,  és soha nem szűnnek meg szeretni a másikat. Gyönyörű és erős kötelék lapul meg a sorok között, ami nagyon keveseknek adatik meg. Minden vágyuk, hogy még ebben az  életben együtt legyenek és ezt a nehézségek ellenére meg is próbálják véghez vinni. Pedig még a török hadak is az útjukba állnak, ami akkoriban egyet jelentett a fogsággal vagy a halállal.
És, hogy újra együtt lesznek-e? Kiderül, a könyv végéből. 

A valósághű történet még hihetőbbé válik a szövegkörnyezet segítségével, hiszen az írók nagyon figyeltek, hogy a kornak megfelelő stílust használjanak. Emiatt egy picit vontatottnak tűnhet a cselekmény, de nagyon sokat segít abban, hogy tényleg el tudjunk képzelni egy-egy jelenetet. Én nagyon szeretem, ha valaki ennyire figyel a részletekre, ráadásul a levelek egyáltalán nem hosszúak, így tudtam olvasás közben mást is csinálni anélkül, hogy elvesztettem volna a fonalat.

Mivel illusztrált kötetről van szó, emellett nem mennék el. Egyszerű elemek díszítik az egészet, néha egy egy portréval, de el kell ismernem, most annyira nem figyeltem meg őket, mert sokkal jobban érdekelt a szereplők sorsa. Szép a grafika, dob a látványon, de számomra ami igazán értékes volt az a történet maga.

Robin munkásságát ismerem, ezért engedjetek meg ide egy gondolatot: amikor elkezdtem olvasni teljesen ledöbbentem, hogy ennyire képes volt a karakteréhez átszellemülni. Fantasztikus mennyi arca van!

Gorantól még nem olvastam ezelőtt, de nagyon tetszett Gergely karaktere, mert egyszerre volt aggódó testvér, elhivatott a feladatai iránt és bátor férfi, akiből húga erőt meríthetett. 

Nem titkolom, hogy az utolsó egyharmad részt végigsírtam, annyira meghatott a történet. Hiszem, hogy vannak olyan kapcsolatok, amelyek időn és téren függetlenül léteznek, amelyeknek be kell teljesülniük. Írók között is létezik ilyen és ezt a történetet nekik meg kellett írniuk. Nekem pedig pont most kellett elolvasnom!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Veszteségből ​nyereség, vereségből győzelem - A lelki megküzdés útjai

A most következő kötet már sokszor a segítségemre volt, mióta megkaptam. Először egyben olvastam el, azóta pedig, csak azokat a részeket veszem elő újra, melyek segíthetnek egy-egy nehezebb élethelyzet feldolgozásában. 
Itt is köszönöm szépen, hogy ajándékként megkaphattam!

A könyvben szereplő írók (Almási Kitti, Bagdy Emőke, Böjte Csaba, Szendi Gábor) mint neves szakemberek, megéltek már egy s mást a szakmájukban.  A két hölgytől már olvastam pár történetet, az urak viszont újdonságként hatottak első olvasáskor.
Őszintén szólva, kicsit vegyes érzéseim vannak, mert noha valóban eltérő történeteket kapunk, eltérő élethelyzetre kínálnak megoldásokat, hozzám mégis Almási Kitti szavai szóltak igazán. És ilyenkor mindig lelkiismeret furdalásom támad,  hiszen egy többszerzős kötetben nem lehet csak egy valakit kiemelni, mert más munkái is szerepet játszanak benne. Kitti azonban annyira nyíltan, kedvesen és emberien szólította meg a lelkemet, hogy sosem fogom elfelejteni a szavait és azt, amit nekem adott általa. 
Véleményem szerint a pszichológus akkor tudja hatékonyan végezni az életfeladatát, ha kapcsolódni tud a beteggel és ez sikerült is, már az első történettel. Lehet ezért van az, hogy a többieké, bár hasznosak, nem tudtak olyan mélyen érinteni, 
Kitti gondolatai és világnézete számomra nagyon motiváló és egyben húsba vágó is.
Egyik kedvenc idézetem a könyvből:

"Hiszen, ha azt tudom mondani, hogy én is teszek valamit, amivel ezt a helyzetet fönntartom, akkor tehetek valamit azért is, hogy ne tartsam fönt!"

Nem kis munkát és elfogadást igényel az, hogy megértsük, hogy a legrosszabb helyzetekben is észrevegyük, hogy miben gátoljuk önmagunk fejlődését. 

Mindig őszintén írtam nektek az értékeléseket, nem szeretek bort inni és vizet prédikálni, ezért megosztanék veletek egy ideillő történetet magamról.
Sosem szégyelltem sem a mozgássérültségemet, sem pedig az anyagi helyzetünket. Egy vidéken élő nő, akinek a családja a kisebbséghez tartozik, így halmozottan nehezebb mindent elérni. Szépen élünk, de örülünk ha hónapról hónapra kijövünk  -  gondolom ezt abban a helyzetben amiben most az egész ország él, nem kell túlragozni.
Budapesten jártam általános iskolába, ezért tudom, hogy ott sokkal több elfogadás van a megváltozott képességű sortársaim felé, még akkor is, ha most ott sem egyszerű az élet.
Ám ennek ellenére megpróbáltam , (és a mai napig próbálom) képezni magam. Van egy érettségim és több tanfolyamot elvégeztem online. Nem az az álomtudás, amire vágytam (pszichológus akartam lenni, így talán érezhetőbb a kontraszt), de nem adom fel. Esélyem sincs jelenleg egy egyetem közelébe sem kerülni, mégis minden nap teszek valamit. Legalábbis én így láttam. Aztán nem is olyan régen megkaptam, hogy azért kell megszakadjon egy barátság, mert nem vagyok elég erős és nem teszek meg mindent azért, hogy kitörjek a jelenlegi élethelyzetemből.
Elmondani nem tudom mennyire fájtak ezek  a szavak és nemcsak amiatt mert egy kapcsolat végét jelentették, hanem azért is, mert minden erőfeszítésem, amit az évek alatt önmagamba fektettem kevés volt. A hozzám közelállók ezek szerint ezt nem látták. Összeroppantam. Nem tudtam, hogy most akkor mihez kezdhetnénk? Bár dolgozom, a fizetésem limitált, az az alapszükségletekhez kell. Jelentkezhetnék levelező tanfolyamra, de oda minimum egy nyelvvizsga kell, amire bár készülök egyedül, egy kevés ellenőrzésre  szükségem lenne. Ám még ha sikerülne is minden és felvennének,  x időként meg kellene jelennem személyesen az órákon, ami szintén nehézkes lenne. Dolgozhatnék többet, de azokhoz az online végezhető munkákhoz, melyek valósak, szintén felsőfokú végzettség kell. 
Padhelyzetbe kerültem és távolabb éreztem az álmaimat mint valaha. Csalódott voltam, magányos és szomorú. Aztán ismét elővettem ezt a könyvet, elolvastam Kitti történetét és egy kis remény költözött a szívembe. A fentebb idézett mondat erőt adott ahhoz, hogy folytassam. Hogy rájöjjek, tudok még keményebben próbálkozni.
Azóta a külvilág számára nem változott semmi. Az vagyok, aki voltam. Csak bennem változott valami. A hozzáállás és a fontossági sorrend. Nem lett több a pénzem, nem kezdem a tanulmányaimat, de sokkal többet foglalkozom azzal, hogy mik azok a dolgok, melyek nekem segítenek, mintsem azzal, hogy folyamatosan ott legyek mások számára. Mert, ha jobban megismerem a saját szükségleteimet és határaimat, akkor elérni és tágítani is tudom azokat. 
Még mindig fenntartom azt, hogy mindig mindenben a maximális tudásomat adtam, most csak  felismertem, ez nem elég. Hála ennek a küzdőszellemnek, újra erőre találtam és tudom továbbra is hozni nektek a bejegyzéseket.

Egy jó terapeutát nem pótolhatja az olvasás. Viszont ebben a zsánerben íródott alkotások segíthetnek, beazonosítani a problémát, szembenézni a félelmeinkkel és elfogadni, hogyha komolyabb segítséget kell kérnünk.  Ezért bátran ajánlom mindenkinek, mert veszítenivalója tényleg nincs senkinek. Nem szégyen ha a padlón vagyunk, mert legalább egyszer mindenki volt már ott az életben. Nem egyszerű felállni, ám ha megpróbáljuk, biztosan többre visszük annál, mintha ott ragadtunk volna.

Köszönöm szépen, hogy kiválasztottátok nekem ezt olvasásnak a legutóbbi alkalomkor!

Ha szeretnél egy saját példányt, keresd a Könyvtündér kínálatában!

Írta: Isabel

Bodnár Alexandra (szerk.) - Halálosan szeretlek- Véres Valentin-antológia

 A most következő novelláskötetről már sok jót hallottam még azelőtt, hogy belemerültem volna. Igaz, ez kétélű fegyver lehet, mert nem egyszer előfordult már velem, hogy amit nagyon jónak tartottak mások, nálam éppen az ellenkező hatást váltotta ki. De mondom is a véleményem! 

A kötet 30 novellát tartalmaz, 17 különböző szerzőtől. Mindig ámulatba ejtő számomra, mikor ennyi ember összefog azért, hogy valami értéket alkothassanak. Már ezért tiszteletet érdemelnek!

Az illusztrációkat Szilágyi Heléna készítette, ami ismét precízre és különlegesre sikerült.

Olvasásnál magam is meglepődtem, mert már az első novella úgy felhúzott. hogy csak na! Monos Anett: Testbörtön című írása betalált. Nagyon. A történet röviden annyi, hogy egy fiatal lányt évek óta erőszakol a nevelőapja. Mikor elérkezne a szabadulás pillanata az sem hoz megváltást a lány számára...Tudom, hogy ez csak fikció, (legalábbis remélem), de a szerző annyira élethűen ábrázolt dolgokat, hogy olyan indulatokat váltott ki belőlem, amikre én sem számítottam. Le a kalappal az írónő előtt!

A második kedvencem HoRa: Vörös Démonja volt, ami egy hátborzongató történet egy másvilági lényről és a megtört szívekről. Olvastam már hasonlót viszont azt a sötét hangulatot, ami kell egy igazi borzongáshoz, nagyon jól hozta. És érzelmileg is picit felüdülés volt Anettéhez képest.

Orosz Krisztián: Égető nagy Éhség c. alkotásától kirázott a hideg. Az, hogy E/1-ben írta meg a történetet, ráadásul nem az áldozatok szemszögéből, nagyon tetszett. Úgy gondolom, a nehezebb utat választotta így, de nagyon jól tette.

Szollár Bencét vártam a legjobban olvasáskor és nem kellett csalódnom! Az Egy romantikus este fantasztikusra sikeredett. Zombik és egy szerelmes férfi, aki nem képes reálisan dönteni párját illetően.  Ha a jégvirágoknál azt mondtam, hogy egy-egy történetből regény kellene, akkor itt Bencééből tudnék hasonlót elképzelni. 

Nem szeretnék mindenkit megemlíteni, csak a számomra legmaradandóbbakat emeltem ki. Mivel van választék bőven, azt mindenki találhat magának kedvenceket. 

A kötetben minden cselekedet alapja a szerelem, lett légyen az bármi. Viszont, mint a példáimból is látszik, itt a sötét és beteges oldalát helyezték a szerzők előtérbe. Semmi szeretetteljes, vagy romantikus dolog nincs benne, hiába épül a szerelmesek napja köré. Nagyon tetszett ez a felfogás, ahogy hogy nem a rózsaszín ködöt látjuk. 

Az pedig, hogy mennyire lett hátborzongató, mindenkinek az ingerküszöbére bízom. Én, aki nagyon szeretem az ilyen történeteket, tudtam tőlük aludni,viszont nagyon -nagyon jól szórakoztam. Mindenkinek ajánlom, aki nem fél belépni egy sötét világba...még akkor sem, ha szerelmes!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a kötet ingyenesen letölthető a FairBooks Kiadó weboldaláról! Ezúton is köszönöm a szerzőknek, hogy ezt az utat választva díjmentes elérhetővé tették nekünk!   

Írta: Isabel

Koós Patrícia (szerk.) - Jégvirágok - Évszakok Antológia

 Először szeretném megköszönni Szilágyi Helénának, hogy elolvashattam az antológiát! Mindig bajban vagyok, mikor különböző stílusú szerzőktől olvashatok egy kötetben, mert van, ami nagyon tetszik, de olyan is, ami nem annyira nekem íródott és ilyenkor egy pici lelkiismeret furdalást érzek, miképpen írhatnék a kötetről.  Kérlek, vegyétek figyelembe, hogy ez csak  szubjektív vélemény, ami nekem nem tetszik annyira, lehet nektek az lesz a kedvencetek! De nézzük az elejétől!

A borító és a cím is nagyon figyelemfelkeltő, bár az utóbbit a novellák elolvasása előtt nem igazán tudtam hova rakni. Aztán persze, minden világos lesz, hiszen nagyon erős szerepet játszanak az évszakok a történetekben, mint motívumként, mint pedig metaforikusan.

A borítóterv és az illusztrálás Iván Eszter munkája, akinek a munkájával még nem igazán találkoztam, de nagyon tetszik, minden elem ami ide tervezett. Mindegyik nagyon jól kifejezi a történet mondanivalóját, úgy, hogy az egyszerűséget megtartotta. Gratulálok, szerintem nagyon jól sikerült!

A kötetben 10 történetet kapunk melyek mindegyike kapcsolódik valamilyen formában a szerelemhez, kapcsolatokhoz. Na most azért vagyok itt egy picit bajban, mert számomra a romantika akkor tud hatni, ha az egy nagyobb esemény kiteljesedése. Lehet kiöregedtem már a az erős, de a semmiből jövő szerelemből, nem tudom... Ezzel nem akarok  bántani senkit, tudom, hogy ennek is megvan a maga varázsa, de számomra kevés ahhoz, hogy érezzem, hogy romantikus hangulatba kerültem és ott lennék az adott szituációban.Na most, nagyon megörültem, mikor találtam hozzám szóló novellákat is.

Az első és nagy kedvencem, Alex L. Hooper: Sárkánybőrben volt. Egy olyan történetet kapunk, mely a romantika mellett izgalmakat is tartalmaz! Egy lányt elrabol egy sárkány, akiről kiderül, hogy az a jóképű férfi, akivel kölcsönösen vonzódnak egymáshoz! Logan átkát meg kell törni, de ehhez nem elég csak a vágy, szerelem is kell. Itt fontos szerepet kapnak az évszakok, hiszen az életet és a halált is jelképezik. Nagyon durván jó történet, innen üzenem a szerzőnek, hogy ez nem egy novellát ér; regényt kórnék szépen belőle. Annyi lehetőség van benne, úgy olvastam volna még!

A második, akit kiemelnék, M.Z. Chapelle: Ősz után a tél című munkája. Itt nem álltam meg sírás nélkül, hiszen a szereplőknek óriási veszteségből kell egyedül felállniuk, hogy aztán együtt, kéz a kézben folytathassák útjukat. Nem egyszerű feldolgozni, ha elveszítünk valakit és az emlékével továbbélve realizálni azt, hogy mással is lehetünk boldogok. Ezt az írónő nagyon szépen átadta a sorain keresztül. Itt is fontos szerepet játszanak az évszakok csak most a bánatból indulunk a boldogság felé! Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt így megírtad!

A harmadik amit nagyon élveztem, az Szilágyi Heléna írása. Tudjátok, hogy én nagyon szeretem azt a szemléletet, ahogy ő hozzááll a fantasykhoz. A Holtak Birodalmában, a görög mitológiába, azon belül Hádész életébe csöppenünk bele és megtudhatjuk, hogy bizony az alvilág ura is lehet szerelmes. Sosem gondolkodtam róla, de nagyon élveztem ezt a változatosságot. Szeretem, ahogy a szerző mindig tud valamit mutatni azoknál a történeteknél, amik szinte már lerágott csontnak számítanak. Nála nem létezik ez a kifejezés, azt hiszem. 

Amit még megemlítenék az HoRa: Múlt és jövő határán című műve. Szó szerint kirázott tőle a hideg, de nagyon tetszett! A vezérfonal egy álom egy titokzatos  fiúval, akihez a főszereplőnket titokzatos erők és a múlt fűzi, nagyon szerettem ezt a sejtelmességet, valóban hátborzongató volt végigolvasni. De tudjátok, hogy én ezt nagyon szeretem, igaz?

Mindegyik általam kedvelt történetben fontos a szerelem és a testi kapcsolat is, de mint mondtam itt csak kiemelik, segítik a lényeget, nem azok csúcspontok. 

A többi is novella is szépen felépített történet, fontos vagy éppen szórakoztató mondanivalóval, csupán csak számomra a fenti négy hagyott nagyon maradandó nyomot!

Zárásképpen még két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik, hogy a szerzők nem tudták milyen véleménnyel leszek az írásaikról, nem beszélünk sosem ilyesmiről, csak amikor már kiment az értékelés. 

A másik dolog pedig, hogy mindent összevetve is nagy gratulációm a szerzőknek hiszen tényleg egy színes kötetet kaptunk. Mindenki megtalálhatja benne korának, élethelyzetének, lelkivilágának megfelelő történetet, amivel azonosulhat. Az, hogy kinek mi tetszik, az egyéni viszont a kötet színvonalából semmit sem von le!

Amennyiben te is el szeretnéd olvasni és megtalálni a kedvencedet, keresd a FairBooks Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Alex L. Hooper (szerk.) · Monos Anett (szerk.) - Lámpások éjszakája

A most következő antológiát nagyon vártam, hiszen tudtam, hogy a Diabolika világa is megjelenik benne. Szilágyi Heléna írónő illusztrálta is a kötetet, úgyhogy a hosszú hétvége alatt szakítottam is időt az elolvasására!

A kötet tizenhárom novellát tartalmaz, melyek misztikusak, hátborzongatóak, egyszóval hozzák a Halloweenkor elvárt hangulatot. Tekintve, hogy tizenkét szerző történetei olvashatjuk, nagyon változatos és fantáziadús  az összeállítás. Volt, ami megmosolyogtatott, de olyan is, ami elgondolkodtatott. Félelmetesnek számomra egyik sem volt, de ez inkább csak annak köszönhető, hogy edzett vagyok a témában. 

Nekem ilyenkor csak az okoz nehézséget, hogy miképp értékeljem a kötetet, ha voltak, amik nagyon tetszettek és voltak amik nem igazán hagytak bennem mély nyomot?

Kedvencem az Áldozati bárány volt, hiszen visszahozta azt a hangulatot, amit Szilágyi Helénánál szeretek. Örültem, hogy egy picit visszacsöppenhettem a világába. Számomra ez billentette egy picivel feljebb az értékelést, viszont mivel nagyon eltérő írói stílusok találkoznak a kötetben, nem lenne szép, ha csak miatta írnám ezt. A többi szerző is képes volt egyedit alkotni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a többivel gondom lenne, csupán csak engem érintett meg ez az egy ennyire nagyon. 

A borító nagyon szép és figyelemfelkeltő, illik a könyv egész tartalmához. 

Összességében azt mondom, hogy ha egy ijesztgetős estére vágyunk, ez az antológia, nem fog csalódást okozni. És még aludni is fogunk tudni utána.

  

 Amennyiben te is elolvasnád, keresd a FairBooks Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Katarína Kerekesová - Katarína Moláková - Alexandra Salmela - Mimi &Liza

A mai történet, amit megosztanék veletek, nagyon megható a számomra.  Ennyi év blogolás és online jelenlét után talán már nem titok, hogy mozgáskorlátozott vagyok. Nem szoktam ezt felhozni, sem pedig egyéb módon visszaélni vele, most is csupán csak azért teszem, hogy érzékeltessem mennyire átérzem a két kislány helyzetét. 

Főszereplőink, Mimi és Liza nem mindennapi barátságot kötnek egymással. 
Mimi nem lát, ennek következtében másképpen érzékeli a világot. Történetünk elején kicsit magányosnak képzelem el őt, dacára annak, hogy vidám gyermekkora van. Ám amikor a szomszédba új lakók költöznek, összebarátkozik a cserfes Lizával, aki megmutat neki olyan dolgokat is, amik teljesen újak a számára. 

De, nehogy azt higgyük, hogy Mimi nem tudja meglepni újdonsült barátnőjét, mert bizony csalódni fogunk. Segít neki legyőzni a sötétségtől való félelmét, és megmutatja, hogy nem csak szemmel lehet látni a színeket. Liza pedig  egyedi memóriajátékot készít a kislánynak, hogy együtt élvezhessék a játékot.  Mindeközben pedig együtt indulnak felfedezni a fantázia-birodalmát. 

Csak pár apró dolgot emeltem ki a könyvből, de talán ebből is látszik a lényeg: ha két lélek barátságot köt, olyan hogy "akadály", "nehézség", nincs. Csupán csak közös élmények vannak, amiket együtt, közösen élnek meg. 

Számomra nagyon megható volt, amikor a két kislány egymást segítve léptek túl egy-egy akadályon. Mikor Lisa olyan memória-kártyákat varratott Miminek, amiben térben vannak a motívumok, egyenesen elsírtam magam.  És ezt teszik úgy, hogy a legtermészetesebb a számukra.  Nem akarnak mást, csak a legtöbb időt együtt tölteni. 

Anélkül, hogy most nagyon belemennék az elemezgetésbe: ezt az értékelést a mese tanulságával zárnám. Mindig lesznek nehézségek az életben.Sokszor kapunk olyan dolgokat, amiket nem kértünk. Sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, aminél kényelmesebbet is választhatnánk. Az egyszerűbbet. De ha igazán szeretünk valakit, akkor nem számít mit kell kiállnunk, mihez kell alkalmazkodnunk, mert tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Legyen az 10 perc vagy órák, örülünk a vele együtt töltött időnek, tanulásnak, kikapcsolódásnak. Amennyire tudunk, odafigyelünk a másikra, fényt árasztva egymás világába. 

Nagyon ajánlom családoknak, iskoláknak, baráti társaságok polcára érzékenyítésként! Nemcsak gyerekeknek...
Egyébként az illusztrációk nagyon szépek:D

 

 Amennyiben szeretnétek egy példányt, a Scolar Kiadó várja a rendeléseteket!

A Videa pedig tartogat egy aranyos, karácsonyi részt is!

Írta: Isabel

Szabó T. Anna -Tóth Krisztina - Varró Dániel - Kerge ABC

Emlékszem, mikor gyerek voltam és ismerkedtem a betűkkel, az Ablak Zsiráf volt a segítségemre. Nagyon szerettem,hogy minden oldal segítségemre volt abban, hogy elsajátítsam az új tudást, ezért sok reményt fűztem a könyvhöz. Nos, kicsit csalódott lettem.

Mindhárom szerző nevével sűrűn találkozom könyves oldalakon, Varró Dánieltől olvastam is, ezért lepett meg picit, amit kaptam.

Minden egyes oldal kapott egy külön versikét, amiben az ABC betűit tanulhatják meg a kicsik. Illusztrálva vannak, így könnyítve meg a tanulási folyamatot. Na, de...

A versek számomra nagyon nem voltak átütőek. Sokszor volt olyan érzésem, hogy csak arra figyeltek az alkotók, hogy a sor végi rím kijöjjön...vagy éppen még arra sem. Igen tudom, hogy a haiku is például ilyen, de ott legalább van tartalma a mondanivalónak. Itt találkoztam olyannal, aminek még ez sem igazán volt.  

Véleményem szerint, attól mert egy gyerek még kicsi, nagyon is értelmes. Pusztán azért, hogy a költői eszközök kijöjjönek az "angolna" ne legyen már "angolná". Ha van ilyen kifejezésünk az angolnaalakúak bármelyikére, én kérek elnézést. Sajnos több ilyennel találkoztam a könyvben...

Viszont voltak kifejezetten cuki és aranyos mondanivalójú versek is. Nem sok, de azért akadt. Meg is mutatnám a kedvencemet, mely a T betűhöz tartozott: 

Zárható a teveorrlyuk,

Tudják ezt a teveborjúk.

Fújhat a Szahara szele!

Nem megy homok soha bele.

Itt a gyerkőc nemcsak a betűt tanulhatja meg, de egész sok érdekességet is a tevéről. A klasszikus rímelés lehetővé teszi, hogy könnyen megtanulható legyen, ráadásul még vicces is! Nem is igazán értem, miért nem lehetett az összes betűnél valami ilyesmit csinálni...

Összességében azt mondanám, hogy azon a pár darab versikén kívül, amik emészhető információt tartalmaztak, nem igazán ragadott magával a könyv. Pedig nagyon jó kezdeményezésnek tartom és a remény is megcsillant benne...

Ezt a kötetet is ajándékba kaptam, amit nagyon szépen köszönök!

Amennyiben te is kialakítanád a véleménnyed, a Pagony Kiadó várja a rendelésedet!

Írta: Isabel

Szilágyi Heléna (szerk.) - Grimm: ​Sötét mesék

 Először is szeretném megköszönni Szilágyi Heléna írónőnek, hogy én is kaphattam egy példányt a regényből! Bár nem sikerült olyan hamar kiolvasnom, mint szerettem volna, fantasztikus élmény volt!

Az antológia számos tehetséges szerzőnk művét tartalmazza, ám az alapjuk ugyanaz. A Grimm - fivérek munkássága. 

Gyermekként a mesékkel, felnőttként pedig az eredeti művekkel találkozhatunk. Mint a címből is sejthető a Sötét Mesék az utóbbiból merített ihletet.Mind a 21 mű egy történetet dolgoz fel, vagy bővít ki a testvérek tollából - természetesen fantasztikus izgalmakat okozva ezzel.

Sosem titkoltam, hogy nagyon szeretem a Grimm testvérek munkásságát, több nyelven olvastam a kicsiknek és a felnőtteknek szőlő történeteiket is, így picit féltem attól, hogy számomra nem lesz elég izgalmas a könyv. De szerencsére óriásit tévedtem, ugyanis a szerzők valóban csak inspirációnak használták az alapot. Ez azt eredményezte, hogy teljesen újszerű történetek születtek, amik még az olyan sokat olvasott személyt is elvarázsolják, mint én.

Többek között bepillanthatunk A palackba zárt szellem, A tizenkét fivér, A Holle anyó és Az ördög három aranyhajszála világába, de a felsorolás a teljesség igénye nélkül történt.

Az összes alkotó nagyon tehetséges, volt aki elgondolkodtatott, vagy akinek a történetétől a karomon is felállt a szőr. Mindenki hatot rám valamiképp, és számomra ez a legfontosabb, ha új szerzőket ismerek meg.

Szöveggondozás szempontjából is szép munkát végeztek, a betűméret számomra nagyon alkalmas volt arra, hogy a történetekbe esténként is elmélyülhessek. (Valljuk be, ehhez ez a legideálisabb napszak. ) 

A borító nagyon szép és figyelemfelkeltő, ez a vörös szín nagyon telitalálat volt! Külön kiemelném a fejezeteket elválasztó grafikai elemeket, melyek nemcsak igényesek, de bőven hozzátesznek a borzongós hangulathoz.

Egyedül a +18 karika lehet picit zavaró, hiszen szerintem annyira nem voltak félelmetesek a mesék, hogy ez rákerüljön. Bár, az is igaz, hogy így biztosan nem kerül majd kisebbek kezébe!

Összességében azt kell mondjam, fantasztikus könyv került ezzel a magyar piacra!

Nálam mindenképpen kedvenc és újraolvasós lesz!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, keressétek az Underground Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Stephanie Dray - Ben Kane E. Knight - Sophie Perinot - Kate Quinn - Vicky Alvear Shecter - A tűz napja - Pompeji regénye

 Ez a történet nagyon megrázó volt és mély nyomot hagyott bennem. Bár jó pár napja kiolvastam, nem volt lelkierőm ahhoz, hogy megírjam az értékelésem.

Mint, ahogy az várható, a regény egy ókori város, Pompeji utolsó óráit mutatja be. Konkrétabban: az utolsó 24 óráját. Átélhetjük az ott élők minden félelmét, megismerhetjük a gondolataikat és azt, miként fogadják el a rájuk váró sorsot: a halált. 

Mint minden városban itt is sokféle ember élt, Volt, aki a szerelmével szeretett volna új életet kezdeni vagy az anyaságra készültek, mások pedig üzletet kötöttek vagy éppen hódítani szerettek volna. Úgy élték a mindennapjaikat, akárcsak mi most, még egy nap a Vezúv kitör. 

A szerzők briliánsan oldották meg, hogy minden társadalmi réteg szerepet kaphasson a műben, hiszen több karakter szemszögéből rakhatjuk össze az eseményeket és a sorsukat. Mindegyik szereplő életútja nagyon megérintett és érdekes volt látni, hogy a különböző személyiségek, mennyire másképp viszonyulnak az elkerülhetetlenhez. 

Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha egy nagyon részletesen megírt történelemkönyvet olvastam volna a városról, nem volt olyan pörgős cselekménye, mint egy regénytől vártam volna. Viszont, tekintve az ismereteimet, ez számomra nem volt hátrány, mert tanulhattam valamit. 

 Bár, a könyv vastag és száraznak is tűnhet, az érzelmi töltöttség miatt nem unatkoztam. Emlékeztetett arra, hogy az élet véges. Bármelyik pillanat lehet az utolsó, anélkül, hogy annak bármiféle előjele lenne. 

Nem tagadom, sok zsebkendő elfogyott olvasás közben, de megérte, hiszen gazdagabb lettem általa! Előjött a pszichológiát szerető énem és sokat tanultam arról, hogy ugyanarra a helyzetre miképpen reagálhatunk. 

Ajánlom mindenkinek, aki szeret hasonló témában olvasni, vagy csak szeretne elmerülni az emberi lélek megismerésében!

Amennyiben megvásárolnád, többek között a Lírában megteheted!

Írta: Isabel

Murányi-Kovács Endréné - Kabainé Huszka Antónia - A ​gyermekkori és a serdülőkori személyiségzavarok pszichológiája

 Mióta napi szinten foglalkozom gyerekekkel, nagyon hasznosnak találom ezeket a kiadványokat. Igaz, régebben is olvastam gyermekpszichológiával kapcsolatos könyveket, most azonban tanulás, ismeretszerzés céljából veszem a kezembe őket.

Ez a könyv nagyon hasznos volt a számomra, mivel különböző kamaszokkal dolgozom, akik eltérő háttérrel és tapasztalattal érkeznek hozzám. Ahhoz, hogy a leghatékonyabban a segítségükre lehessek, nemcsak a jelen problémáit kell megoldanunk, de hiszem, hogy azt is meg kell értsem, hogyan jutott el oda, ahol jelenleg tart. Mi kell ahhoz, hogy azt esetleges rossz berögződéseken változtassunk és, hogy egy teljesebb, pozitív élet felé terelhessem őket. 

Mivel a kamaszkor alapból nem egyszerű időszak, fontosnak tartom a lehető legnagyobb stabilitást biztosítását mindegy gyerek számára. Azt, hogy feltehessék a kérdéseiket, hogy hasznosnak érezzék magukat és természetesen azt, hogy soha ne adják fel.

Ám ez különösen nehéz feladat akkor, ha a gyermek szociálisan nehezen illeszkedik be, esetleg olyan háttérrel rendelkezik, mely megnehezíti a fizikai és szellemi fejlődést.

Sajnos a környezetemben számtalan példát látok arra, hogy a fentebb említettek, mennyire befolyásolják egy fiatal életét. 

A kiadvány nemcsak elméleti, de gyakorlati tapasztalatokat is megoszt az olvasóval és bevallom, néhol nagyon megrázó sorokat olvastam.

Mivel szakkönyvről van szó, sajnos a szakmai részbe nem tudok belemenni, ahhoz a jelenlegi tudásom kevés. Ám biztosítalak benneteket, hogy ezen igyekszem változtatni és amint sikerül elindulnom ezen az úton, ki fogom egészíteni az értékelésem.

Ám addig is bátran ajánlom olvasásra mindenkinek, aki gyerekekkel foglalkozik, még akkor is, ha hiányosak az ismeretei. Hiszem, hogy minden, ami segíti a saját a fejlődésben (akár magunkról, akár másokról van szó), rossz nem lehet!

Amennyiben megrendelnéd, keresd a Régikönyvek.hu oldalán!

Írta: Isabel

Csapody Kinga - Lakatos Levente - Az első vakkantás (Tomo 1.)

 Azt kell mondjam, hogy kellemes csalódás volt számomra a könyv. Nem tagadom, olvastam pár véleményt róla az interneten, mielőtt nekikezdtem volna és nagyon meglepődtem, mikor rájöttem, hogy nekem tetszett a történet.

A történet arról szól, hogy Levente miként fogad a szívébe és az otthonába egy kiskutyát. Hogyan találkoznak, miképpen telnek az első napok és milyen újdonságokat élnek át együtt? Nagyon aranyos volt, hogy mindezt a kutyus szemszögéből ismerhetjük meg.

Tomo egy igazi kis cukorborsó: játékos bátor és igazán szeretni való. Maga az elbeszélés is ilyen, szókimondó néha vicces és nagyon könnyen át tudja érezni minden gazdi a szituációkat.

Itt azért azt megjegyezném, hogy a gügyögés kissé visszavett az olvasás élményéből. 

Alapjáraton nem voltam az a gyerek voltam, aki szerette ha így beszéltek és ez ma sem változott. Nekem is volt már kutyusom, cicám, most éppen papagájom van -  aki visszabeszél - de hozzájuk sem szóltam így soha. Ám mindannyian másképp fejezzük ki a szeretetünket - viszont a kevesebb ebből kicsit több lett volna....

Viszont ennyi, amit negatívumként fel tudnék hozni. Az, hogy az Tomo többször mesélt a gazdijáról, szerintem kifejezetten cuki és életszerű volt. Én is azt tapasztaltam, hogy egy kisállat élete javarészt a gazdija körül forog.... (Ki tudja Rozi papagáj, miket gondol rólam?)

Az illusztrációk igényesek és nagyon aranyosak, dicséret a grafikusnak!

Szándékosan hagytam a végére az írókról a gondolataimat. Azt kell mondjam, hogy nem sok könyvet olvastam tőle eddig - ezzel együtt hármat - de bárkinek is nyilatkoztam róla, mindenkinek azt mondtam, hogy nagyon jól ír! Ami miatt nem vagyok rendszeres olvasója,  az az erotikus zsáner - amit nem igazán tudok befogadni. Van egy szint persze, amit szívesen elolvasok, de ahol már részletekbe menően megtudhatunk mindent, na azt nem szeretem.

Viszont, ha ettől eltekintek, Levente egy kivételesen tehetséges szerző. Külön öröm számomra, hogy akadnak más stílusban írt könyvei is, így én is kikapcsolódhatok a műveivel.

Csak azt sajnálom, hogy ezek nem olyan hosszúak, mint a Simlis vagy az Aktus. 

Csapody Kingáról eddig csak annyi értesülésem van, hogy több fordítása és gyermekkönyve van. Amint olvasok tőle valamit külön, azonnal megosztom veletek is!

Kisgyermekes szülőknek merem ajánlani, szerintem egy pár órára jó időtöltést biztosít majd! Annyit hozzátennék, hogy ha valakinek tényleg ellenérzése van Leventével kapcsolatban, inkább hagyja ki, mert  - mint mondtam - sok szó esik róla. Viszont egy gyerekeknek írt könyvnek az  célja, hogy szórakoztassa /tanítsa a kicsiket, nem pedig az hogy lássa anya vagy apa mennyire nem szereti azt, ami esetlegesen nekik tetszik. Ha mégis ez történne, az hatással lenne az olvasás és a könyvek megszeretésére, ami nem volna bölcs dolog.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed,  Lakatos Levente hivatalos oldalán megrendelheted a saját példányodat!

Írta: Isabel

Pálffy Gergő (szerk.) - Bújj - bújj

 Nagyon szeretem, amikor több szerző együtt alkot valamit. Bár én még nem adtam ki közös projektet senkivel, mégis azt gondolom, hogy nagyon inspiráló lehet, továbbá számos fejlődési lehetőséget is kínálhat.

Ugyanakkor olvasóként azt gondolom, hogy nem kevés veszélyeket is rejthet magában a többszerzős kötetek kiadása. Főképp, hogy lesznek történetek, amik kissé jobban magával ragadják az ember lelkét, mint a többi. Számomra is volt ilyen, igaz, nem lenne etikus kiemelnem  ezek szerzőit, éppen ezért megpróbálom a művet egészében értékelni.

A nyolc darab novella, bár egy zsánerben íródott, mégis nagyon különbözőek. Volt, ahol szó szerint kirázott a hideg a félelemtől, máshol pedig több romantikát kaptam. Azt gondolom, mindegyiknek meg volt a maga varázsa - bár számomra az ijesztőbbek jobban megmaradtak. Mindenesetre azt gondolom, ez éppen lelkiállapottól függ - ennek ellenére külön dicséretes, hogy több érzelmet is képes lefedni a kötet.

Voltak szerzők, akiktől már alkalmam volt korábban is olvasni, és akik tehetsége már nem meglepetésként ért, hanem elvárás feléjük a részemről. Azonban voltak nevek, akikkel most találkoztam először, viszont azt gondolom, nem utoljára. Több, új tehetséget fedeztem fel, akiktől szeretnék még olvasni - akár önálló alkotást is -  a jövőben.

A borító nagyon figyelemfelkeltő, illik a borzongós hangulathoz. Elismerésem a tervezőnek, igazán kifejező lett!

Mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretik a horror-gyűjteményeket, de az azokat sem érhet csalódás, akik kissé finomabb lelkületűek. Továbbá, ha ritkán, vagy egyáltalán nem olvasol magyar szerzőtől, ez a gyűjtemény jó lehetőség arra, hogy felfedezd hazánk írói közül a kedvencedet!

Amennyiben kíváncsi lettél  a Muselière Alkotói Csoport hivatalos Facebook - oldalán megtalálod a könyv letölthető verzióját!

Írta: Isabel

Almási Kitti - Angster Mária - Bagdy Emőke - C. Molnár Emma - Csernus Imre - Hevesi Krisztina - Mester Dóra - Pál Ferenc - Ranschburg Jenő - Szendi Gábor - Párkapcsolat klinika

 Mindig félve kezdek bele olyan könyvekbe, mely több szerző tollából született, mert félek attól, hogy lesz olyan rész, ami nagyon fog tetszeni és olyan, amely nem.

Viszont az a véleményem, hogy a pszichológia témakörében kifejezetten előny, ha több szerző is elmondja a véleményét ugyanabban a témában.

Eme könyv szerzői, mind szaktekintélyek. Még nem volt alkalmam mindegyiküktől eleget olvasni ahhoz, hogy megfelelően kialakulhasson valamiféle vélemény bennem, de tény, hogy minél több szemszögből világítunk meg valamit, annál inkább megtaláljuk a számunkra megfelelő megoldást.

Pont a fentebb említettek miatt, arról a szerzőről beszélnék picit, akitől a legtöbbet olvastam - ő Almási Kitti.

Nagyon tetszik a doktornő közvetlensége és az, hogy sok olyan történetet mesél el, melyet pszichológusként tapasztalt. Én, aki laikusként olvasom ezeket a könyveket, ekkor érzem igazán emberinek ezt a szakmát. És ekkor újra és újra rádöbbenek, mennyire szerettem volna továbbtanulni...

Na de a lényeg: két történetet emelnék ki - azokat, amik rám a legnagyobb hatást tették. 

Az első egy fiatalemberről szól, akinek mindene megvan, ami csak kell, valahogy a párkapcsolatban azonban mégsem ér el sikereket. A doktornő elmeséli, hogy négy alkalommal ment el hozzá, de végig csak arról tudott beszélni, hogy ő mennyire tökéletes. 
Ám amikor a doktornő megpróbált rávilágítani, hogy ez a hozzáállás talán nyomasztóan hathat a környezetére, a férfi közölte vele, hogy nem a megfelelő orvost választotta. ( Nem ilyen szépen fogalmazott, mint most én.)
Nagyon elgondolkodtatott a dolog, hiszen a napokban nekem is volt hasonló élményem. Én olyan neveltetést kaptam (ezáltal számomra ez a természetes), hogy nem szégyen nem tudni. Pláne nem az ezt elismerni. És soha de soha nem tartanám magam sem tökéletesnek, sem pedig felsőbbrendűnek másnál. Lehet azt mondani, hogy felnőttként tanultam meg ezt a leckét, de én mindig ilyen voltam. Néha sikerült néha nem, de mindig igyekeztem úgy kiharcolni a helyem, hogy más ne sérüljön.
Természetesen ebben nagyon sokat segített a megfelelő erkölcsi normák átadása, de azt gondolom, hogy ennek valamelyest belső késztetésként is része kell hogy legyen az ember életének. Ha nem bántanak nem bántok - elv nemcsak akkor kell hogy jelen legyen ha megtanítottak erre, hanem ösztönösen kellene előjöjjön. Mondom, nem tanultam (még) ezeket mélyebben, pusztán jelenleg így gondolom.

A másik történeten elsírtam magam. Egy fiatal nő látszólag tökéletes párkapcsolatban élt: anyagilag mindene meg volt. Ám a felszín alatt más volt: a férfi chatelgetett más nőkkel, a párjával nem foglalkozott, érzelmileg és (egyéb területen) sem figyelt rá. A hölgy érezte, hogy ez így nem jó, de mivel a párja nem bántotta, kényelmes életet biztosított neki, nem akart lépni.
Aztán elment Kitti egyik csoportterápiájára, ahol egy bizalomgyakorlatot végeztek: hosszan egy idegen szemébe kellett nézni. 
Mikor végeztek a nőnek azt mondta a partnere, hogy köszöni szépen, hogy ilyen hosszan ennyire gyönyörű szemekbe nézhetett.
A nő elsírta magát és elmondta a doktornőnek, hogy ilyen szép bókot még sose mondott neki senki, még a párja sem. Kitti megjegyezte, hogy akkor talán lépnie kellene ez ügyben, hiszen fontos, hogy nőként is el legyen ismerve egy kapcsolatban. A hölgy erre megijedt és nem kereste fel őt többet.
A doktornő ekkor ismerte fel, hogy nem akarhatja jobban egy betege javulását, mint ő maga. Hiába mozdult meg valami a hölgyben, hiába mutatták meg neki, hogy máshogy is lehetne (még ha csak egy pillanat is volt), amíg ezt ő maga nem volt hajlandó észrevenni, senki nem tehetett semmit.

Néha hasonló helyzetben érzem én is magam, viszont mivel nagyon makacs vagyok elhatároztam, hogy kivárom, amíg eljön a megfelelő idő...

A könyv ajándék volt, köszönöm!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Nyitott Akadémia weboldalán!

Írta: Isabel