Tomor Anita neve számomra egyet jelentett a romantikus
kortárs irodalommal. Bár ezen alkotások közül nem volt még alkalmam olvasni,
igencsak meglepődtem, mikor kiderült számomra, hogy gyerekkönyveket is publikál
az írónő.
Az ovinak vége, irány az iskola! című művére Niky hívta fel a figyelmem és
mivel nagyon szeretem a gyerekeknek szóló könyveket, kíváncsian kezdtem el az
olvasását!
Az értékelésem előtt szeretném elmondani, mennyire fontosnak
tartom azt, hogy olyan gyerekeknek szóló felkészítő könyvek is helyet kapjanak
az irodalomban és a polcainkon, melyek segítik a különböző életszakaszok és
feladatok közötti frusztráció feloldását.
Véleményem szerint a változás folyamata szükséges, ám nem egyszerű meglépni; ez
pedig a gyerekre különösen igaz. Amikor otthonról óvodába, majd onnan iskolába
megy, hatalmas újdonság és nem kevés feszültséggel járhat. Mindezt úgy, hogy
erről igazából nem dönt, hanem csak alkalmazkodik az új helyzethez.
Azok a foglalkoztató, Illetve mesekönyvek, amik ezt igyekszenek enyhíteni,
könnyebbé tenni, sok lelki nehézségtől és szorongástól kímélhetik meg a
kicsiket.
Anita könyve is ezt célozta meg és el kell ismerjem, meglepetést okozott
pozitív értelemben.
Azt nem mondanám, hogy maximálisan elégett vagyok, mivel személy szerint zavart
a sok szóismétlés egy oldalon belül, viszont ha figyelembe veszem a
korosztályt, akinek ez a kis történet szól, el tudok tőle tekinteni.
Amit picit nehezményezek néhány mondatnál, az a szórend. Voltak olyan részek, melyeket
magyartalannak éreztem, annak dacára is, hogy a cselekmény egy hat éves gyerek
szemszögéből íródott.
Viszont maga a történet nagyon aranyos és életszerű volt. Bár én nem féltem az
iskolakezdéstől annak idején, teljesen érthető, hogy sok gyerek igen. Fél, hogy
elveszíti a barátait, az ismerős közeget egy ismeretlenre kell cserélnie, ahol
mindennek tetejébe még teljesítményt is várnak tőle. Az írónő ezeket a tiszta
és gyermeki gondolatokat nagyon szépen megfogalmazta és megoldást is mutat az
adott problémára.
A könyvet ezen felül nagyon kedves és szép illusztrációk
ékesítik, melyekről az otthoni olvasás során akár át is beszélhetünk a
gyerekkel. Nagyon tetszett, hogy erre ekkora hangsúlyt fektettek, hiszen a
vizualitás fontos a képzelőerő beindításához. Ráadásul, amit látunk, azt
könnyebben el is tudjuk fogadni.
Azt gondolom, hogy összességében egy jól használható, célját
betöltő könyvről van szó.
Mivel a jelen helyzetben sok kicsi kezdi úgy az első osztályt, hogy nem
mehetnek oktatási intézményekbe, javaslom a szülőknek az ilyen jellegű könyvek
beszerzését is, mert könnyebbé tehetik a tanulás folyamatát. Jól tudom, hogy a
nehéz gazdasági helyzet miatt ez nem mindenhol oldható meg könnyen, de
gondoljunk arra: egy könyvet csak egyszer kell megvenni és az utána örökre
megmarad. Továbbá, ha ezt egy magyar szerzőtől tesszük, neki is segítünk abban,
hogy átvészelje ezt az időszakot.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Pyrus Kiadónál leadhatod a rendelésed!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése