Zalán Tibor - Bongóc a nyárban

Mivel volt már alkalmam olvasni a sorozat egyik kötetét és az annyira nem tetszett, félve vettem a kezembe az újabb részt, melyet Nikitől kaptam.

Bongóc a kis manó ezúttal a nyarat élvezi a tőle megszokott aranyos, kissé talán morgós stílusában. Tetszett, hogy olyan öregapós hangulata van a beszédének; emlékszem, nagypapám is így beszélt hozzám mikor kicsi voltam.

A vízparton pihengetve találkozik egy kisfiúval, majd a manó eszik egy nagyot...

Le sem tagadhatná a szerző, hogy magyar, hiszen a menüben szerepel: három szál kolbász, rántott hal, három üdítő és még mogyorós csoki is. Mikor ehhez a részhez értem, hangosan nevetnem kellett, mert az alacsony kissé duci manó személyiségéhez ez a falánkság nagyon illett.

Az előző részben negatívumként említettem, hogy némely betű ki van emelve a szavakon belül, tanítási célzattal. Ez most sem maradt el, bár annyira már nem zavart, bár még mindig kissé furcsának hatott számomra.

Az illusztrációk viszont nagyon aranyosak és színesek voltak. Tóth Aliz ismét igényes munkával örvendeztette meg az olvasókat.

Összességében nem bántam meg, hogy esélyt adtam a folytatásnak. Mostanában egyre inkább bebizonyosodik, hogy bár egy sorozat első kötete nem tetszik, a folytatás még a szívembe lophatja magát!

Sajnos a rendeléshez nem találtam linket, viszont több webáruházban  is elérhető, például az Antikvárium.hu-n!

Írta:Isabel

Sierra Simone - Az apáca

Őszintén szólva nagyon nem akartam elolvasni ezt a könyvet. Az első rész annyira maradandó élményt okozott (negatív értelemben), hogy messzire elkerültem volna a folytatást.
Niki azonban szépen megkért, hogy mondjam el a második részről is a véleményem és minden gúny nélkül állítom: köszönöm hogy rávettél!

A történet Tyler, A pap főhősének családjával folytatódik. Édesanyjuk leukémiában szenved, az orvosok nem sok esélyt látnak a felépülésre. Ilyen helyzetben ismerkedünk meg Sean Bell-lel, aki ugyanolyan nőfaló mint a testvére. Anyja betegsége miatt elvesztette hitét Istenben és eléggé borúsan látja az életet.
Egy nap aztán felbukkan a legjobb barátja húga, Zenny, akire nagyon begerjed. Mikor a lány közli, hogy novícia és hamarosan fogadalmat tesz, Sean helyesen cselekszik - ez volt az első meglepetés- és kerülni kezdi a lányt, bár nehezére esik. Ekkor jön a hideg zuhany, ugyanis Zenny közli, hogy az ő mentora egy nagyon modern apáca és megengedi neki, hogy felfedezze az életet, mondván ha nem tudja miről mondd le sosem lesz teljesen biztos abban, hogy valóban Isten menyasszonya szeretne-e lenni.
Ezen azért elgondolkodtam, mert végig az volt az érzésem, hogy a kis hölgy ezt nem egészen jól értelmezte.
Zenny látja Sean-en hogy mennyire nagy hatalma van a teste felett, ezért elmondja, hogy mielőtt döntene, szeretné kipróbálni a test gyönyöreit is. Kereken egy hónapot tölthetnének el együtt párként.  Jó pár oldalon győzködi a férfi (újabb kellemes meglepetés) hiszen őt visszatartja a korkülönbség, az erkölcsi morál. Mikor aztán a lány bevallja neki, hogy már kamaszként is szerelmes volt belé és még szűz, átszakad a gát és elkezdenek játszani egymással. Itt is meglepődtem, mert bár részletezve voltak egyes alkalmak mégsem annyira, mint az első részben. A szereplők tiszteletben tartják egymás életterét, beszélgetnek közös programokat csinálnak.
Az élet közben folyik tovább a saját medrében: a fiúk anyja rosszabbul lesz, Zenny-nek pedig lassan döntést kell hoznia. Azt nem mondom el miért de végül a lány ott találja magát a ceremónián és készen áll, hogy teljesen megváltozzon az élete.

Azt kell mondjam, hogy az első részhez képest óriásit fejlődött a történet. Sokkal jobban emészthető, sokkal inkább emberi. Mivel nem egy felszentelt apácáról van szó, így erkölcsileg sem annyira elítélendő szerintem.
Tény, hogy a sok trágárságot, illetve bizonyos jeleneteket ki lehetett volna hagyni, ám az, hogy kicsit jobban előjöttek az emberi sorsok jellemek és nem csak azon volt a hangsúly. sokat dobott az olvasáson. Arról nem is beszélve, hogy Zenny sokkal szimpatikusabb volt, mint Poppy. Okos és tudja mit akar. Tapasztalatlansága ellenére az ágyban is használja az eszét.
Őszintén szólva ha ezzel indul a sorozat. sokkal boldogabb lettem volna. Ám ebben is van tanulság: nem szabad félbehagyni sorozatot, akkor sem ha az első rész kicsapja biztosítékot, mert érhetnek meglepetések!

Ha titeket is meggyőzött, hogy érdemes esélyt adni a sorozatnak, a Művelt Nép Kiadó várja a rendeléseteket!

Írta: Isabel

Rácz-Stefán Tibor - Élni akarok

Ezt az értékelést nagyon nehezen írtam meg. Pár napja már befejeztem a regényt, de annyira a hatása alá kerültem, hogy képtelen voltam elkezdeni.

Rég volt már, hogy ennyit sírtam egy történet miatt.

Lilla egy nagyon beteg fiatal lány. tudja, hogy meg fog halni. Számomra felfoghatatlan, milyen lehet ebben élni a mindennapokat. A halálra általában úgy gondolunk, mint valami távoli, megfoghatatlan dologra és reméljük, hogy minél később következik be. Ez a fiatal lány tisztában van azzal, hogy ezek  az utolsó napjai.

Bakancslistát ír, melyeken olyan dolgok is vannak, ami egy egészségesnek teljesen természetes: építeni fogok egy menő hóembert vagy Csajos napot fogok tartani a nővéremmel.

Én , aki számára szintén bakancslistás dolgok ezek (na nem azért, amiért a lánynak), összeszorult szívvel vettem tudomásul az érzéseit. Gondolom, nem lep meg senkit, hogy  teljesen azonosulni tudtam a kívánságaival. Egyszerűek tiszták és könnyen teljesíthetőek - majdnem bárki számára.

Mikor megismerkedik a fiatal fotóssal Noellel, aki tele van élettel egyértelmű volt számomra, hogy Lilla beleszeret. Tudva, hogy ennek az érzésnek semmi jövője nincs, csak a fiú társaságát szeretné.

De aminek meg kell történnie, az megtörténik és a két fiatal lélek egymásra talál.

Mindkét főszereplő nagyon kiforrott és maradandó nyomot hagy az olvasóban. Noel csibészsége megtöri Lilla körül azt a nehéz légkört és ez nemcsak a lánynak, de nekem is jólesett.

A mellékszereplők talán elsőre nem tűnnek fontosnak, mégis ahogy egyre inkább haladunk a történetben rájövünk, hogy Lilla élni akarásának oszlopait ők adják. Szeretne bennük maradandó élményt hagyni, értéket átadni, valamit, ami ott lesz nekik, ha ő már nem.

Az írástechnika nekem nagyon tetszett. A történet nem folyik olyan lassan, mint ahogy azt gondolnánk: szépen követik egymást az események.

A borító pedig, most hogy tudom, milyen történetet takar nagyon tetszik. Gratulálok a grafikusnak, mert eltalálta!

Az értékelésem végét inkább címezném az írónak, ha megengeditek, bár nem tudom, eljut-e hozzá: fogalmam sincs, hogyan volt erőd ezt a történetet leírni és így átadni, de hatalmas gratuláció hozzá!

Napok óta azon gondolkodom, szeretnék-e még olvasni Tőled: mindenképpen tetszik, amit csinálsz, de ha a többi könyvedben is ennyire összetöröd a lelkem…

Ha te is megható történetre vágysz, keresd a regényt a Könymolyképző Kiadónál!

Írta:Isabel

On Sai: Esővágy

Őszintén szólva az Esővágy előtt Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál című regényét olvastam az írónőnek és nem voltam elragadtatva. Jól fel volt építve, szépen megírva, de a humor számomra nem jött át.

Aztán Niki elolvasta a Vágymágusokat és ódákat zengett róla.  Elmondta mennyire szerette, és hogy nekem is mindenképpen el kell olvasnom, mert a lábujjam is begörbül majd a gyönyörtől. Na most azt tudni kell, hogy én nem vagyok az a lábujjbegörbítős fajta; nem is emlékszem, hogy lett volna olyan könyv, ami ezt kiváltotta volna.

Mindenesetre megkaptam Nikitől a novelláskötetet kedvcsinálóként, és ha már neki ennyire tetszett, adtam az írónőnek még egy lehetőséget.

És milyen jól tettem! Ez a novelláskötet fantasztikus volt! Kaptam fantasy-ba bujtatott életigazságokat és annyit nevettem a poénokon, hogy megfájdult a hasam!

Két kedvenc történetem is van: a Jóvágású vérfarkas nősülne, illetve a Mentsd meg Krisztust!

Az első nagyon szórakoztató volt: egy vérfarkas barátságot köt a Halállal, és próbálja bevezetni őt a mindennapi életbe. Azon túl, hogy itt megláttam az írónő képzelőerejét, a humora is a kedvemre való volt! Hali, a kaszás olyan alapvető dolgokkal nem volt tisztában, hogy az ember nem tudott mást tenni csak mosolyogni a megjegyzésein. (Kicsit magamra emlékeztetett az esetlenségével, de talán vált még inkább szerethetővé a számomra.)

A Mentsd meg Krisztust! a témaválasztás miatt keltetette fel nagyon a figyelmem. Mivel azt tudtam, hogy a szerző főként sci-fi műfajban alkot, nagyon kíváncsi voltam, hogy ez fér össze egy bibliai vonatkozással. Hozzáteszem, mindig is nagy rajongással tekintettem azokra az írókra, akik hozzámertek nyúlni ezekhez a történetekhez és esetlegesen más oldalról közelítették meg azokat!

Nos, itt inkább a sci-fi vonal, ami nagyon erős (időutazás katonák), ám az írónő zseniálisan oldotta meg a feladatot, hiszen olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy minden plusz, ami tőle származik beleillik a korba és a történetbe!

Természetesen a többi 11 novella is szórakoztató volt, ám bennem ez a kettő hagyta a legmélyebb nyomot!

Amiről még muszáj beszélnem, az a csodálatosa grafika! Már a Vágymágusoknál is mondtam Nikinek, hogy valami eszméletlenül szép a kivitelezés, de el kell ismerjem, az Esővágy sem marad el mögötte!

Itt nemcsak a borító, de a belső díszítőelemek is nagyon kifinomultak és szemet gyönyörködtetőek!

Gratulálok a grafikusnak!

Összességében most is bebizonyosodott az, amit már nagyon régóta tudok: ha az adott írótól nem tetszik egy mű, az még nem azt jelenti, hogy egy másik sem fog! Ezért kap tőlem újra és újra esélyt, olyan szerző is, akinek eleinte nem sikerült megérintenie a könyvmolyt bennem!

Ha te is szeretnél válogatni a jobbnál jobb történetek között, a Könyvmolyképző Kiadónál megrendelheted a kötetet! 

Írta: Isabel

Elyn Vee N. - Santa Night

Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy az elsők között olvashattam el az új novelláját. Mikor szólt nekem, hogy az utolsó simításokat végzi rajta, előre örültem, mert tudtam rosszat nem fogok kapni. 

A történet a romantika rajongóinak kedvez, mint ahogy eddig Elyn minden műve. 

Delilah a barátnője helyett utazik el Quebec-be és itt találkozik egy jóképű és szexi Mikulással. Azonnal beindul nála a kémia, ezért minél előbb  haza  szeretne érni  a bérelt faházba, ahol a barátnője is lakott volna… Ekkor azonban betör hozzá a fentebb említett télapó….

Mikor ezt a részt olvastam teljesen lefagytam.  Az volt az első gondolatom, hogy „ Mekkora horrort lehetne már ebből kerekíteni! Begerjedt csajszi pszichopata Mikulás, elhagyatott ház…igen kissé elcsépelt, de akkor is…” És bár tudtam, hogy nem ez az a műfaj, melyben az írónő alkot, szerettem volna olvasni egy ilyen változatot is. 

Na, de vissza a történethez: mint kiderült, a ház, a Mikulás apjáé, és a pasas nem tudott arról, hogy vendég érkezik.

Tekintve a körülményeket Delilah és Blake egyességet kötnek: együtt töltik ezt a pár hetet. Eleve nehéz lehet összezárva lenni valakivel, akihez ösztönösen vonzódsz, ám főszereplőink komoly lelki sérüléseket hurcolnak magukkal, így nem egyszerű nyitniuk egymás felé. Ám, ahogyan az lenni szokott, a végére minden a helyére kerül.

Szeretem az írónő stílusát, bár most úgy érzem lehetett volna több a műben, mint amennyi belefér egy novellába. Érdemes lett volna a szereplők lelkében, múltjában vájkálni egy kicsit, mert a lehetőséget nagyon adta a történet. Nem kell mindig pátyolgatni őket, szenvedhetnek csak bátran, mert az jót tesz a jellemfejlődésüknek!

Ettől függetlenül kellemes kikapcsolódást nyújtott a 60 oldal, a borító pedig most nagyon cuki lett.

Ha nem olvastatok még Elyn-től, a Santa Night tökéletes választás az ismerkedéshez.

Az írónő írói oldalán érdeklődhettek a novella iránt!

Írta:Isabel

L.J.Wesley - Jesse Jones és a mikulásküldetés

L.J Wesley író nevével még csak most ismerkedem. Elsőként a legfrissebb regénye, A hetedhét birodalom fülszövege keltette fel nagyon az érdeklődésem, azóta figyelem a munkásságát.
Ezt a mesét is akkor találtam, mikor az ő nevére rákeresvén valami könnyed szórakozást kerestem.
A történetben egy kisfiúnak kell megmentenie a karácsonyt, mert a Mikulás náthás. Már a gondolat is annyira aranyos, nem? Minden gyerkőc szeretne hős lenni, pláne akkora, hogy magát a Télapót kelljen kisegítenie.
Nos, Jesse-nek ez meg is adatik, ugyanis hóember építés közben betoppan hozzá egy Barbara nevű manó és a segítségét kéri. Együtt elmennek az Északi-sarkra, hogy segítsenek Télapónak meggyógyulni és a kisfiúnak számos új élményben lesz része.
Muszáj megemlítenem a borítót! Azon kívül, hogy aranyos és illik a történethez, el tudtam volna képzelni egy-egy aprócska illusztrációt a lapok alján.
Itt nem beszélhetünk nagy mívű történetről, hiszen ahhoz túl rövid. Itt jegyezném meg, hogy olvastam volna még, de elfogytak a lapok….
Viszont írástechnikáról igen. Végig olyan érzésem volt, mintha egy szép karácsonyi mesét néztem volna a gyerekkoromból. Nem volt benne dráma, erőszak, akció, mégis végig lekötötte a figyelmemet. A szerző tudta mit csinál, és ez minden oldalon érződik. Ha a felnőtteknek szóló regényei is ilyen módon íródnak, lesz egy új hűséges olvasója!

Ha van még kedvetek egy kis karácsonyi hangulathoz, a novella ingyenesen beszerezhető a Mogul Kiadónál!

Írta: Isabel

Hámori Zsófia - Nincs idő

Pár nappal ezelőtt volt alkalmam interjút készíteni Hámori Zsófiával, azóta pedig kiolvastam a Nincs idő c. novelláskötetét is.

Számomra a novella apró lélegzetvételeket jelent, két hosszabb regény között. Szeretem, ha a történetek valamilyen egységet alkotnak, mégis másfélék. Ezt a 144 oldalon maximálisan megkaptam.
Az írónő stílusa nagyon szép és összeszedett. Egyetlen apró észrevételem lenne csak: néha túl hosszúak voltak számomra a mondatok. Én is szeretem a szép kerek összetett mondatokat, de 5-6 sor néha picit sok volt. Ettől eltekintve a fogalmazás nagyon szép és választékos; érződik rajta a precizitás.
A történeteket összefogó erő egy kissé borús, ugyanakkor nagyon erős mondanivalóval rendelkezik. Szépen becsomagolt társadalmi kritikának is mondhatnám, bár engem inkább a lélek bizonyos állomásaira, esetleges fejlődésére emlékeztettek. Olyan dolgokat éreztem egy-egy novella mögött, hogy le kellett tennem a könyvet és komolyan elgondolkodnom.
Bár, a maga módján mindegyik képes volt olyan üzenetet átadni, mely megérintett, egy kedvencet szeretnék kiemelni: ez pedig Isabel mackója.
A történet röviden annyi, hogy Isabel kézzel szeretne készíteni egy plüssmackót barátja, Robert születésnapjára. Hogy miképpen és kinek történik mindez arról most nem mesélnék, mert erősen spoileres tartalom lenne; de a lényeg hogy ennek a hangulata az egyik legegyedibb a novellák között. Kedves, bájos dolog egy saját kézzel készített ajándék, legalábbis mindenkinek ez ugrik be először. Mégis a sorok között megbújik valami megfoghatatlan érzés. Talán a félelemhez tudnám a leginkább hasonlítani: amikor látszólag nem történik semmi, mégis érzed, hogy bármelyik pillanatban elérhet a katasztrófa.
Amit még kiemelnék az a borító. Itt is az az igényesség érvényesül, amit már az elején említettem. A könyv kemény táblás és egyetlen felesleges motívum sem szerepel rajta; a színe pedig elképesztően gyönyörű. Jómagam nem szeretem különösképpen a lilát, de mikor logótervezést tanultam, rávilágítottak arra, hogy ez az elegancia színe is. És valóban; itt olyan eleganciát adott a könyvnek, hogy azóta is csak gyönyörködni tudok benne.

Ha téged is érdekelne a könyv, az alábbi oldalon leadhatod a rendelésed!

Írta:Isabel

Szurovecz Kitti - Hópelyhek a válladon

Ez volt az első könyvem Szurovecz Kittitől, és őszintén szólva nagyon kellemes meglepetést okozott.

El kell ismerjem, hogy eleinte tartottam tőle; féltem, hogy nem vagyok elég intelligens az írónő könyveihez. A fülszövegek és azok alapján, amiket tudtam a munkásságáról, azt hittem, hogy a hiányos ismereteim zavarni fognak olvasás közben. Aztán mikor megkaptam a könyvet Nikitől, úgy döntöttem vállalom a kockázatot és belevágok.

Mivel jó magam is vonzódom a pszichológiához, ezért az, hogy osztozom ebben Kittivel felébresztette bennem a kíváncsi kis manót: a történetet nem csak olvastam, de próbáltam kicsit kívülállóként is vizsgálni a karaktereket és jellemfejlődésüket. Ám nem tudtam teljesen immunis maradni érzelmek terén, mert a lélektani része annyira mély és gyönyörű, hogy meg kellett állnom olvasás közben, mert meg kellett emésztenem az olvasottakat: lélekben és fejben egyaránt.

Amikor egy szerelem véget ér, az egy nagyon nehéz időszak mindkét fél számára. Ezt tudjuk. Ám arról már kevesebbet beszélünk, hogy mi történik a lélekkel utána? Mivel számomra ez még mindig nagyon aktuális téma, nem tudtam egy egyszerű regényként olvasni a történetet. Inkább egy lehetséges gyógyírként tekintek rá, melyet engedek hatni, hátha segít.

A szereplőkkel nem mindig tudtam azonosulni, de kivételesen ez most nem is érdekelt, hiszen, amit a lelkemnek okozott az sokkal inkább lekötött, mint hogy antipatikus karakterekkel foglalkozzam. 

Ha az írástechnikát nézem, abban sem találtam kivetnivalót, sőt, a borító is nagyon szép.

Mindenképpen szeretnék majd még olvasni Kittitől, remélem lesz rá lehetőségem!

Javaslom, ha könyvet olvasnál az írónőtől ezt ne hagyd ki! Rendelésed leadhatod a Athenaeum Kiadónál!

Írta: Isabel

Krencz Nóra - Megszámlálhatatlan - sorozat

Krencz Nóra Megszámlálhatatlan sorozatát pár hete kaptam kézhez és szinte azonnal el is kezdtem az olvasást. Mivel két interjú is készült az írónővel a blogomon ezért tudtam mire számíthatok; azonban mégis értek meglepetések.  Mutatom is!

A hordozó

Mint megtudtam, az első rész már egy korábbi verzió átirata. Mivel azt én nem olvastam, nincs összehasonlítási alapom:  de talán ez jó is, hiszen nem fogom akaratlanul is hozzámérni.
Egy személyes élménnyel szeretném ennek a résznek az értékelését kezdeni. Miután jeleztem Niki felé, hogy elkezdtem az olvasást, megkérdezte:

– Mit szólsz Fabyenhez?
 Erre én teljes nyugalommal visszakérdeztem:
– Ki az a Fabyen?
Kissé döbbent tekintettel válaszolt:
– A főszereplő pasi….
Ha lehet én még nagyobb döbbenettel kérdeztem vissza:
– Ő pasi és Fabyennek hívják?
Niki itt már kiakadva közölte hogy:
– Ott a fejezetcím….

Itt már azért paprikapiros arccal ültem a laptop előtt. Ugyanis, igen, az első fejezet tetején ott van, hogy Fabyen, de én azt hittem, ez valami gyönyörű helységnév, vagy valami hasonló.
Mint említettem a napokban készült interjúban, számomra a főszereplő elég nőiesre sikeredett; igaz, azóta megtudtam az írónőtől, hogy ez szándékos volt.  De úgy olvastam végig az első fejezetet, hogy azt hittem nővel kell azonosulnom. Eddig még soha nem éreztem magam ennyire kellemetlenül azért, mert félreértelmeztem egy szereplőt.
Viszont Shina,  - a  másik főhős akit én férfinak gondoltam - nagyon a szívemhez nőtt már az első pillanattól kezdve. Szeretem az erős, szókimondó női karaktereket; valamiképpen bátorságot nyerek belőlük. Talán ő az akivel teljesen azonosulni tudtam olvasás közben.
A kissé rideg természete nagyon illett a történetbe.
A világmegalkotás is érdekes pillanatokat okozott, mivel nem igazán tudtam, melyik korba helyezzem el a történetet. Számomra mintha megrekedt volna a közép - és a jelenkor között. Örültem volna, ha kapunk erre egy kis utalást, de végül is nem volt nagyon zavaró.

Ám, ami számomra picit nyomasztó volt, az a sok váltott szemszög. Nem volt egyszerű követni, hogy mikor kinek is látunk a fejébe. Bár tudom, hogy ez egy nagyon kedvelt írásforma, kettőnél több szemszög engem már feszélyez. Megzavarja a szurkolós hangulatomat, mikor éppen a kedvencem van porondon és ilyenkor alig várom, hogy visszatérjek az ő nézőpontjához.
Ezen felül azonban nyugodt szívvel elmondhatom, hogy egy ígéretes sorozatkezdő kötetről van szó. Bár maradéktalanul nem voltam elégedett, a kíváncsiságom megmaradt ahhoz, hogy folytassam.

A hófehér másvilág

És milyen jól tettem, mert a második rész, viszont nagyon jól sikerült!  Az számomra máig rejtély, hogy Shina és Fabyen hogyan tudtak egy olyan, szinte tökéletes gyereket összehozni, mint Autumn, de sikerült nekik! Nem mellesleg a lány neve is gyönyörű.
Itt már azért kapunk valamiféle időbeli elhelyezést is; volt itt kastély, bál és minden ami kell.
Mindenképpen szeretnék gratulálni Nórának, mert bár a  Hófehér másvilág feleannyi oldalszám, mint A hordozó, mégis sokkal jobban sikerült írástechnikailag és érzelmek átadása szempontjából is. Itt éreztem először azt, hogy egy egyedi világot kaptunk egyedi szereplőkkel, sorsokkal.  El kell mondjam, hogy ekkora fejlődést két regény között még sosem láttam.
Hatalmas kedvenc lett ez a rész és izgatottan vártam mi lesz a folytatásban, mert az írónő  ezzel nagyon magasra tette a mércét.

A kötelék

Elérkeztem az utolsó részhez és bár féltem, hogy az előzőt túlságosan megszeretvén csalódni fogok, de nem! Nóra tudta hozni azt a színvonalat, amit elvártam tőle és ez annyira jól eső érzéssel tölt el.
Itt már nem volt zavaró a váltott szemszög, sőt úgy éreztem hozzátesz a történethez.
Yuwae-Lynn szépen beállt a kedvenc karakterek sorába Autumn mellé , nagyon szimpatikus volt. A világ jobban megismerhetővé és hihetővé vált, mint az előző részek során; ennek köszönhetően még inkább át tudtam élni az izgalmakat.  Izgalmas, kalandos, szerelmes és egyedi lezárása volt a történetnek.

Összességében a Megszámlálhatatlan sorozat számomra kellemes meglepetés volt.  Egy igazi mese, amit felnőttként nagyon lehet élvezni. Az írónő fantáziája és fejlődőképessége pedig méltó a történetéhez.
Ennek fényében már, nagyon várom a beígért előzménykötetet. Remélem, Nóri hamar végez vele!

Ha ez a kis élménybeszámoló felkeltette az érdeklődésed, a sorozatot megvásárolhatod a Mogul Kiadónál!

Írta: Isabel

dr. Belső Nóra - Sosem késő

Szeretném megköszönni az írónőnek és a Jaffa kiadónak, hogy biztosítottak számomra egy példányt a könyvből!

A Depresszió c. regényét tavaly volt alkalmam olvasni és értékelni a blogon, így tudtam, hogy egy igazán profi és szakmailag hiteles anyagot kapok majd a kezembe. Nos, csak úgy, mint az előző, ez is mély nyomot hagyott bennem.

A könyv a szerelem megéléséről és az elengedésről szól. Mivel bennem az utóbbi hagyott mélyebb nyomot, ezért erre élezném ki az értékelést.

A búcsúzás mindig fájdalmas. Ám sokszor figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy ez nemcsak nekünk fáj(hat), hanem a másik félnek is. Mikor egy kapcsolat véget ér, nem könnyű racionálisan gondolkodni, pláne, ha valaki annyira érzelmi alapon cselekszik és él, mint én. Ám, amíg ez az élet bizonyos területein előny, addig ezekben hátrány, mert ilyenkor csak a veszteséget és becsapottság érzését tudhatom a magaménak.

A doktornő azonban rávilágított arra, hogy ez bizony kétoldalú dolog, csak lehet, hogy a másik fél nem úgy mutatja ki, ahogyan én. (Pláne ha az ellenkező nemhez tartozik.) Bekezdésről bekezdésre haladva fejti ki, hogy bizony a büszkeség a neveltetés és az egyéb hatások is hozzájárulhatnak ahhoz, hogyan is éljük meg az elválást.

A könyv alcíme: Szerelem negyven felett, de tapasztalatból mondom, bármilyen korosztálynak hasznos lehet, akár érzelmileg érintett, akár nem. Mivel lélekben nem állok még készen arra, hogy kinyissam a szívem, ezért a friss szerelemről és a rózsaszín ködről szóló részek sajnos nem maradtak meg bennem annyira, hogy érdemben véleményt alkothassak róluk. Nem azért, mert rosszul lenne megírva, csupán csak nem olyan a jelenlegi állapotom, hogy ezeket befogadhassam. Viszont biztos vagyok abban, hogyha elkezdek ténylegesen felgyógyulni és újra nyitni, sok hasznos dolgot találok majd ebben a részben is. Addig pedig igyekszem tanulni és olvasgatni a doktornő műveit!

Ha úgy érzed, neked is hasznos lehet, a kiadó várja a rendelésedet!

Írta:Isabel

dr.Belső Nóra - Depresszió

Depresszió. Ez az egyik leggyakoribb betegség, mely megosztja az embereket. Mivel számomra nagyon izgalmas témáról beszélünk, nagy álmom ezt a szakmát tanulni, ezért Niki biztosította számomra a könyvet tanulás céljából.

A depresszió, mint ahogyan az írónő is mondja nagyon veszélyes betegség, hiszen a lélek szenved, sokszor testi tüneteket nélkül. Mivel ezt nem látjuk, nem tudjuk fizikailag érezni, sokan ezt hisztinek fogják fel, valós probléma helyett. Aki ettől szenved, gyakran érzi magát haszontalannak, semmi életkedve nincs, sőt úgy hiszi elveszi az emberektől a levegőt. Mivel általában ilyenkor erős félelmek és szorongások is fellépnek, gyakran nem is mer az érintet személy segítséget kérni; úgy érzi, hogy gyenge, ha nem tud egyedül szembenézni a gondjaival.

Természetesen ilyenkor a család, barátok segíthetnek első körben. Sokszor ők mondják, hogy beszélgessünk el egy szakemberrel. (Feltéve persze, ha elég tájékozottak ahhoz, hogy a helyén kezeljék a dolgot!). Ilyenkor jön az érintett személy személyisége a képbe: vagyok olyan nyitott, hogy belássam, hogy csak a jó szándék vezérli őket, vagy makacson tovább szenvedek, egyedül? Azok, akik félre tudják tenni a büszkeségüket és az esetleges negatív véleményektől való félelmeiket, úgy gondolom, óriásit léptek előre. Beismerni, hogy egyedül nem megy, a nem megfelelő járt utat otthagyni, az ismeretlen, de gyógyulással kecsegtető járatlanért, nagy bátorságra vall. Ilyenkor jön a következő nagy kérdés: kihez is forduljunk?

Az internetnek hála rengeteg szakember elérhetősége kerülhet a birtokunkba; van választék. Azt gondolom, hogy pszichológusok/pszichiáterek által publikált könyvek nagyon hasznosak lehetnek eme döntés meghozatalában. Akár önsegítő, akár szakirodalomról is legyen szó, meg tudjuk vizsgálni velünk (a nézeteinkkel, életfelfogásunkkal, lelkivilágunkkal) ki az a terapeuta, aki a legkompatibilisebb. Csakúgy, mint a való életben, itt sem biztos, hogy mindig minden orvossal hatékonyan együtt tudunk működni.

Dr. Belső Nóra könyve nagyon tetszett, abból a szempontból, hogy próbálta köznyelven átadni azokat az információkat, melyekre szüksége lehet az olvasónak. (Az már az én egyéni meglátásom, hogy ezeket volt már alkalmam elsajátítani), de első könyvnek ebben a témában nagyon is megállja a helyét.

Azt megjegyezném, hogy a személyes tapasztalatok leírása, illetve a betekintés egy ilyen gondokkal küzdő beteg világába, lehetett volna picit részletesebb. Azt a bizalmat, melynek ilyenkor ki kellene alakulni az olvasó és a könyv között nem egészen kaptam meg. Mielőtt kikapnék, nagyon is jól tudom, hogy ez az egyik legszerteágazóbb, legtöbb ok-okozati összefüggéssekkel rendelkező ágazata az orvoslásnak.

Összességében, akit érdekel ez a téma, azt gondolom, vegye meg a könyvet, mert utat fog mutatni. És itt talán ez a legfontosabb lépés.

Megjegyzés: Remélem, ha ilyeneket olvastok a szakma iránti rajongásotokból teszitek! De ha NEM, ha úgy érzitek baj van, ne habozzatok cselekedni!

 A depresszió pár jellemző tünete:

-rossz közérzet,

-szomorúság,

-az eddig beszédes személy szokatlanul csendessé válik és kerüli az emberek társaságát,

vagy éppen ingerlékenyebb lesz és ha kell ha nem veszekedésekbe keveredik.

Rosszabb esetekben ezt testi tünetek kísérhetik, úgy mint:

-láz,

-étvágytalanság (Vigyázat! A beteg nemcsak az ételt, de a folyadékot is képes „elfelejteni”),

-hasmenés esetleg hányás.

  Amit tehetsz ha huzamosabb ideig ok nélkül ezeket éled át:

 - Próbálj meg beszélgetni a hozzád közelállókkal, még ha félelmetesnek, nehéznek is tűnik: lehet először nem fognak tudni megérteni, de legalább tudni fognak róla és ez az egészséged szempontjából nagyon fontos!

 - Ha szeretsz olvasni, mindenképpen szerezz be néhány erről szóló könyvet, cikket( igen lehet hogy fel fognak húzni azon részek, amikkel nem értesz egyet, de legalább kapsz egy új külső ingert, gondolkodnivaló formájában)!

- Tűzz ki új célokat ( nem a maraton lefutására gondolok, feltéve ha nem vagy gyakorlott sportoló; hanem picikre. Tanulj meg valamit, amiért odavagy (nyelvek, hangszer, sütés vagy bármi)! Fel fog tölteni energiával a sikerélmény pedig boldoggá fog tenni!

   

Ha a környezetedben tapasztalod:

 

- Mindenképpen beszélgess vele! Sokat! Néha olyat fog mondani, amivel nem értesz egyet, esetleg felidegesít, de fontos, hogy azt érezze nincs egyedül a világban. Vitázhattok is akár az élet dolgain; egy a lényeg: meglegyen a hovatartozás érzése.

 - Akár a közvetlen közelében vagy, akár nem mindenképpen kérdezd tőle legalább napi egyszer, hogy evett, ivott-e eleget! Ha csak enyhébb depresszióról van szó, a beteg tényleg szimplán elfelejti (netán nem is érzi) ezeket az ingereket.  rosszabb esetben önszántából vonja meg magától;  akármelyik verzió is áll fenn, ha egy szeretett személy figyelmezteti erre örülni fog neki és megteszi a kérést.

- Légy vele türelmes, előfordulhat, hogy ok nélkül fog sírni, duzzogni, úgy viselkedni, ahogy az nem a szituációnak megfelelő. Ez nem azért lesz, hogy téged bosszantson, hanem mert valami olyan inger érte, ami rossz élményre emlékezteti és nem tudja a helyén kezelni. Ha ilyenkor nekiesünk, csak azt erősítjük fel benne, amit felejteni akar.

- És talán a legfontosabb: mutasd meg neki, hogy van a világon (legalább egy, jobb esetben több) olyan ember, akinek fontos. Akinek fájna, ha nem lenne. Most nem azt mondom, hogy babusgatni kell, mert nem, de számtalan módon ki lehet fejezni érzelmeinket: például mondd neki! Meg fog hallgatni és így könnyebben a bizalmába fogad ő is. Ám ha nem vagy ennek a mestere semmi gond! Az is megoldás ha közös programjaitok vannak, melyeket te is ugyanolyan fontosnak tartasz természetesen. Rohanó világ ide vagy oda, igyekezz minél inkább tartani, amit közösen megbeszéltek. Bár előfordul, hogy a terveink nem úgy alakulnak; ám ilyenkor kalkuláljuk bele, hogy a depressziós személy magára fogja húzni az okot (akkor is, ha nem ő felelős) és azt fogja gondolni, hogy nem volt annyira fontos, hogy ez létrejöjjön. Ilyenkor nagyon fontos, hogy helyesen kommunikáljuk le a helyzetet: adjuk meg a lehetőséget, hogy bátran elmondhassa a gondolatait, ugyanakkor mi is legyünk határozottak és ne mondjunk semmit, ami később sérüléseket okozna!

És persze a lényeg: mindenképpen forduljatok orvoshoz! Lehet nem akarja majd, de akkor kísérd el, legalább az első két alkalommal! Meg kell szoknia, hogy egy vadidegen ember előtt kell beszélnie, akár a legsötétebb gondolatairól is.  Ez sokkal könnyebb úgy, ha tudja, előtte és utána olyan személlyel lesz, aki szeretettel képes odafigyelni rá.

Ha ezek után kedvet kaptatok a könyvhöz, az alábbi linken megrendelhetitek!

Írta: Isabel

Aria Brighton - Vérvörös rabság

Egy vámpíros történet magyar tollból.

Kamaszként imádtam ezeket a történeteket. Anita Blake, Buffy, Drakula és még sorolhatnám az ikonikus karaktereket. Akkortájt eszembe se jutott, hogy magyar szerzőtől is olvashatok hasonlóan izgalmasat. Aztán jó pár év szünet után ismét elkezdtem ilyen történeteket olvasni, és Niki jóvoltából eljutott hozzám a Vérvörös rabság is.

Valószínűleg nekem vannak nagyon magas elvárásaim, mert nem igazán tudtam azonosulni a történettel. Végig az volt az érzésem, hogy túl sok dolgot szeretne az írónő közölni velünk. Nem gondoltam volna, hogy valaha azt mondom egy könyvre, hogy túlságosan pörög, de itt végig ezt éreztem. Valószínű egyébként, hogyha az oldalszám egy kicsivel több lett volna, akkor jobban tudtam volna élvezni az eseményeket, de mivel minden író maga dönti el milyen vastagságra szeretné a könyvét, ezért ezt nem szólhatom meg. Viszont, akkor egy picivel kevesebb információ, kicsit oldottabban adagolva nekem jobban esett volna.

A szereplők közül Victoria volt a kedvencem, szerintem őt sikerült a leghitelesebbre megformálni. Viszont, Logan nagyon nem volt szimpatikus,  az ilyen típusú férfiak már nem mozdítanak meg bennem semmit.

A borító viszont nagyon tetszik, igazán hozza azt a várt hangulatot.

Összességében egy kezdő író szárnybontogatását kaptam. Nem mondanám kifejezetten rossznak, mert azért volt benne fantázia nem is kevés, de a megfelelő mennyiségű információ adagolását, ha lehet, legközelebb tartsuk szem előtt. Fontos, hogy az olvasó el tudjon mélyedni a világban is, ne csak a sok izgalomban.  

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, keresd a könyvet a Lira webáruházában!

Írta: Isabel

Szemán Zoltán - Az átok

Amikor horrorról van szó, elég magasra teszem a mércét olvasásban és írásban egyaránt. Stephen King számomra az igazi ÍRÓ, ha erről a műfajról beszélek; és nemcsak mások műveit nézem ilyen szigorú szemmel, hanem a sajátomat is.
Mivel az írótól már több művet volt alkalmam olvasni, tudtam, hogy ezúttal is szép munkát kapok majd a kezei közül. Szeretem ahogyan alkot, véleményem szerint nagyon tehetséges.
Hálás vagyok, amiért biztosított számomra egy példányt ebből a könyvből.

A történet már az első lapon kedvez a műfaj rajongóinak: egy kislány farkasokkal beszélget, amit egy apáca vesz észre és keményen megbünteti őt. Ám a lányka ezúttal nem hagyja magát és élvezettel nézi végig, ahogyan a farkasok széttépik a nővért. Ez számomra  erősen Carrie -hangulatot hozott, és bólogattam hogy igen ez jó lesz.
Ugrunk a történetben és megismerkedünk Gorge C. White-tal az íróval, aki regényéhez gyűjt anyagot Észak-Skóciában. Eltévedve útbaigazítást kér a helyiektől és itt megismerjük a részleteket, amiért ezt a helyet választotta: a McNeil házban családi mészárlás történt évekkel ezelőtt.
George személyisége is segít a para-faktor fenntartásában, hiszen egy átlagember személyisége rejtőzik benne.
Ez így meghozza az alaphangulatot nem?
Az írástechnika és a szövegalkotás is hozzájárul ahhoz, hogy a kezdeti feszültség megmaradjon és csak növekedjen. Azt éreztem olvasás közben, hogy az író is szereti King műveit, de ez nem volt gond, hiszem mellette megmutatta a saját, egyedi oldalát is.
Összességében egy új kedvencet avathattam, amitől nagyon boldog vagyok. Sok-sok ilyen hangulatú könyvet szeretnék még olvasni Zoltántól, remélem, lesz rá lehetőségem!

Ha te is szereted az ilyen típusú könyveket, többek között a Librinél leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

Stephen King - A kívülálló

 

Amikor arról esik szó, ki a kedvenc íróm Stephen Kinggel kezdem a sort. Bár csak három éve ismertem meg a munkásságát, mégis azonnal az olvasójává váltam.

Az első regény, amit olvastam tőle az a Ragyogás volt és ezt még jó pár követte, és követni is fogja.

Legutóbb a legújabb regényét vehettem a kezembe.

A Kívülálló, a maga műfajában ugyanazt a zsenialítást hozta, mint amit elvártam az írótól, mégis nagyon nehezen haladtam az olvasásban. A történet folyását lassúnak éreztem, ami amúgy nem lenne szokatlan Kingtől és pluszt is szokott hozzátenni, de ez most valahogy kimaradt. Nagyon féltem attól, hogy pont ez a hiányérzet fogja okozni azt, hogy nem szeretem majd a könyvet, de aztán beindultak az események.

A brutális gyilkosság melyet egy edző követ el egy gyerekkel szemben már-már sablonosnak mondható, King mégis képes volt olyan szinten átadni ezt, hogy most, napokkal az olvasás után is kiráz tőle a hideg.

Egy krimi a regény eleje és bár én nem vagyok hatalmas rajongója a műfajnak, itt mégis tökéletesen megállta a helyét. Miután az edzőt letartóztatják, Anderson felügyelő teljesen biztos abban, hogy elkapták a gyilkost. Teszi a kötelességét, még akkor is, ha az edzőt a barátjának tartja.

Természetesen a vádlott teljesen ledöbben, mikor megtudja letartóztatásának okát és bár nagyon erős alibije van, (egy másik városban volt és ezt többen tudják tanúsítani)  több bizonyíték is azt támasztja alá, hogy ő a gyilkos.

Hogyan lehetséges ilyesmi? Anderson nyomozó kideríti mi történt valójában?  Az író igazán feladja a leckét az olvasónak!

Összességében egy olvasásnak megfelelt

Az oldalszám miatt pedig csak lelkendezni tudok, hiszen 504 oldal pont elég volt egy időre.

A regény olyan történet, melyet nemcsak olvas az ember de elméjével és szellemével is próbálja átélni.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, az Európa Kiadó várja a rendelésed!

Írta:Isabel

Sierra Simone - A pap

Jómagam is írással foglalkozom, ezért igyekszem mindig szem előtt tartani, hogy mennyi munka van egy könyv elkészítésével.  Nagyon próbálkozom most is ezt szem előtt tartva megírni…
Kérek szépen mindenkit, hogy aki szereti a regényt vagy nagy reményekkel várja, NE olvasson tovább!

Katolikus családból jöttem. Nagymamám, aki sajnos már nem él, arra tanított, hogy egy papban jobban meg lehet bízni, mint az orvosokban. Ennyit elöljáróban.

Nekem már az író megjegyzése nagyon gyanús volt: állítása szerint szereti  a katolikus egyházat. Nem tudom mások, hogy vannak vele, de ha én valakire/valamire így nézek, akkor annak a jó, a tiszta oldalát mutatom nem pedig azt a mocskot amit rejtegetni akarnak….. Mert igen sajnos, van a szép mögött az is, de ha én úgy kezdek valamit hogy „maximális szeretettel és tisztelettel tekintek a katolikus egyházra” akkor ahhoz tartom magam! Vagy szerinte ez az? Mert akkor áldom az eget, hogy engem nem így szeretnek!
Na jó gondoltam lehet ez egy könnyed kis marketing-fogás is, majd meglátjuk.
Az elején megismerkedünk a 29 éves Bell Tyler atyával, aki egy kis közösséget vezet és néha rájön hogy férfi.  Ám igyekszik kordában tartani vágyait. Oké, erről nem tudok nyilatkozni, mert nem vagyok  sem férfi sem pap. De azt tudom, hogy milyen éveken át nem kapni meg azt amire mindennél jobban vágysz. Igen nehéz, elmondhatatlanul nehéz, de nem kivitelezhetetlen! De jó mit tudom én…nem vagyok abban a helyzetben… Olvastam tovább.
És megérkezik a Poppy…. Bocsánat nem bírom ki, hogy ki ne mondjam: de mint valami kiskutya….:D Ezt az érzetemet az események csak tovább fokozták; de mindjárt kitérek oda is.
Mit nem ad az ég, a nő kezdi a bonyodalmak okozását… Mert miért is ne… Az ő hangja, illata és már a létezése kísérti meg „szegény” atyát…. Itt már a fejemet fogtam azért…. Eleve aki elhivatott egy döntés mellett az nem csábul el úgy hogy még az arcát se látta valakinek… meg egyáltalán: a hűség ( jelen esetben Isten és a papi hivatás felé) döntés kérdése, nem pedig a körülményeké.
Oké, megtörtént a kísértés, szegény Pap már ki van, de azért próbál ellenállni. Igaz, ez csak pár oldalra terjed ki, de na…Óriási kísértésről van szó  :D
Aztán egy nap a nő elmegy gyónni és elmeséli defektes életét: imádja ha a férfiak csurgatják utána a nyálukat, a kemény szexet sem veti meg. (Persze ez sokkal trágárabb módon van leírva; én nem vagyok hajlandó olyan szavakat használni). Bellnek meg nem hogy az nem esik le, hogy akkor itt a komoly önértékelési gondok vannak, de még be is gerjed tőle! Ez most komoly? Nőként ha nekem ilyeneket mondana egy férfi úgy elküldeném valahova, hogy porzana utána az út, nemhogy még vele akarjak lenni! De oké….vannak érdekes emberek gondoltam majdcsak jön valami kicsit értelmesebb rész is…
Jönni jött az újabb meglepetés; de akkora hogy a döbbenettől félrenyeltem a vizet….
Egy újabb beszélgetés vége egy jó nagy szexbe fullad; de nem akárhogy! Helyszínnek a templomot választják (hm…az akusztikája tuti jó, mert tiszteletet az a hely már nem kap) de kiderült hogy a csaj Szándékosan alsónemű nélkül ment oda? Nincs sok tapasztalatom, sem a csábításban, sem pedig az utcán való közlekedésben, de miféle nő megy el otthonról bugyi nélkül? Nem fél hogy…felfázik? :D Szándékosan és kész akarva gyújtotta be a puskaporos hordót és ez nagyon erkölcstelen és önös húzás volt DE! Tyler (itt már nem érdemli meg a titulusát szerintem) se kérette magát sokat . „Fordulj meg!” aztán kész tette amit akart.  A végén meg még meg is sajnálta a nőt, hogy ő volt az első, aki ilyen jellegű élményben részesítette…Ne már! Ha tudom valamiről, hogy nem szabad de megteszem, majd utána sem érzek bűntudatot, akkor azt a lelkem mélyén nem is éreztem rossznak.
Történet mesélésből mára elég is, csak egy pár gondolatot fűznék még hozzá:

Ha a főszereplő teszem azt egy átlagember, akkor is ugyanúgy ki lennék akadva, mert ez a fajta erkölcstelen viselkedés az én szememben nem elfogadott. Lehet azt mondani, hogy a pap is elsősorban férfi; igen az. De a Férfi szó szerintem nem egyelő azzal hogy az első Katával táncba megyek. Még az állatokban is megvan az az ösztön, hogy megválogatják a partnerüket, pedig ők jobbára a fajfenntartásért csinálják.
Viszont az hogy a szerző az egyik legrégebbi és legnagyobb tiszteletet követelő szakmát adta a főhőse kezébe, úgy hogy az összes elvét áthúzta, nagyon felelőtlen tett volt!

Molyon rajta van a romantikus címke a könyvön. Magyarázza már el nekem valaki, hogy ebben hol van romantika? Mert ha ez akkor én nagyon fordítva vagyok bekötve.

És az utolsó talán legmegrázóbb megjegyzésem a következő: az írónőnek ez a fajta szexualitás nagyon bejön, mert ha nem így lenne, nem erről szólt volna a regény. Viszont engem arra tanítottak, hogy ha valaki ennyire szeretne valamit hajrá! Ne írjon róla, hanem a magánéletében vegye a kezébe az irányítást!

Elnézést kérek mindenkitől aki ilyet szeret írni/olvasni és hozzáteszem, vannak  nagyon jól és igényesen megírt könyvek ebben a témában,  amik kedvenceim! De efféle „akciókat” tartsuk meg inkább magunknak. Ha a kis lelked ez boldoggá teszi rendben; de nem kell mindenből könyvet írni! ;)

u.i.: Ajánlanék egy nagyon hasonló témájú könyvet, ami a kedvencem! Romantikus is, erotikus is és igen itt is a pap lesz szerelmes egy nőbe; de itt igazi bűntudat sírás vezeklés és minden van:

Sidney Lawrence: Rontás virága

Nagyon jó szívvel ajánlom!

Ha kedvet kaptál hogy mégis  elolvasd A papot, többek között a Líránál megrendelheted! 

Írta: Isabel

Böszörmény Gyula- Leányrablás Budapesten

Az Ambrózy esetei nem volt ismeretlen számomra, mert a Bitó és borostyánt már tavaly volt alkalmam olvasni. Már akkor is jól szórakoztam, azonban valami hiányzott.
A Leányrablás Budapesten azonban hatalmas meglepetést okozott. A történet olyan érzést keltett bennem, mintha visszacsöppentem volna a múltba és szembetaláltam volna magam az akkori valósággal. Olvasás közben egy csepp kétségem sem volt afelől, hogy Richárd és a többiek valós, létező személyek és nemcsak kitalált karakterek.
a történet szerint 1896-ban járunk és ennek a kornak az ábrázolása nagyon gondot fordított a szerző, ugyanis meglepő részletességgel mutatja be az akkori szokásokat.
A történet izgalmakkal és rejtélyekkel teli: a szerző stílusa pedig fokozta az izgalmakat olvasás közben. Szép és egyszerű fogalmazása gördülékeny olvasmánnyá varázsolja a regényt.
Nem szoktam szereplőket kiemelni egy történetből sem, de most kivételt tennék: Richárd karaktere egyszerűen zseniális lett. Az intelligens és vonzó bárónak olyan kisugárzása van, ami megdobogtatja bárki szívét és szerintem ő ezt tudja is. Nemcsak a neve nemes, hanem ő maga is, a szó legszorosabb értelmében.
A másik akit kiemelnék: Mili. A korát meghazudtolóan okos és bátor lány még Richárd figyelmét is felkelti és jó pár szórakoztató jelenetük van együtt.  Kettőjük párosa az egyik legmaradandóbb a kortárs magyar irodalomban.
Amit még fontosnak tartok elmondani, hogy engem rendszerint szokott zavarni a váltott szemszög, de itt most nem így volt. Nem elvett, vagy lassított a történetből, hanem inkább új ízt kölcsönzött neki!
A történet mellett fontos szerep jut a borítónak is, ami ez alkalommal nagyon szépre sikeredett. Amikor az ember ránéz, már akkor tudja, hogy egy új, izgalmas világba fog belépni.
A magam részéről alig várom, hogy a többi részt is olvassam és ezúton is szeretném megköszönni Nikinek, hogy biztosított számomra egy példányt a könyvből!

Ha te is elmerülnél a sorozatban, a Könyvmolyképzőnél leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

Farkas Árpádné- Task Mix in English

Mivel magántanulóként tanulom a nyelvet, ezért számomra kincsnek számítanak a jó tankönyvek.

A Maxim kiadót ebből a szempontból kiemelném, hiszen az érettségi vizsgáimra is az ő könyveikből készültem és maximálisan elégedett voltam velük. Nemcsak jól szemléltetett és lényegre törő magyarázatokat kapunk, de a megoldó kulcs nagyon hasznos azok számára, akik abban a cipőben járnak, mint én. Emellett pedig nemcsak egy adott szint felméréséhez használhatóak a feladatok, de könnyebb és nehezebb változatukkal komoly fejlődési lehetőséget is biztosítanak.

A Task Mix in English-t a középszintű érettségi vizsgám után vettem meg, azzal a szándékkal, hogy segít majd a B2 nyelvvizsgára való felkészülésben.

A feladatok nemcsak nehézségi szint, de témakörök szempontjából is rendszerezve vannak és a levélírás kivételével mindegyikhez van megoldó kulcs is.

Ami számomra nagyon hasznos volt, az a leckék végén található szószedet, mely tartalmazza a kiejtést is.  Ahhoz a típushoz tartozom, akiknek nem elég az új szavakat csupán szóként megtanulni; nekem szükségem van arra, hogy lássam hogyan is működik ez élesben, így amikor egy új szót fedeztem fel egy mondatban, azonnal az egész mondatot tanultam meg, hogy a megfelelő szövegkörnyezetben rögzüljön.

Nem tudom, hogy ez előny vagy hátrány (számomra előny volt), de a gyakorló szövegek nincsenek lefordítva, így egy nagyon alap tudás mindenképpen kell már a B1-es feladatok elvégzéséhez is. De talán ezt nem is kell mondanom, hiszen aki valamilyen vizsgára készül, az nem most ismerkedik meg a nyelvvel. A feladatok sokszínűsége is jó volt, nem tette monotonná a tanulást. 

Összességében nagyon elégedett vagyok a könyvvel, bár az eddigi tapasztalataim alapján nem is számítottam másra. Akinek komolyabb tervei vannak az angollal, csak ajánlani tudom!

Ha úgy érzed hasznos lehet számodra a könyv, a Bookline várja a rendelésed!

Írta:Isabel

Vladimir Weaver -13+1

Először is szeretném megköszönni Nikinek, hogy kölcsönadta nekem a könyvet.
Egy élménnyel lettem gazdagabb, ugyanis ez az új disztópikus regény teljesen levett a lábamról.
Utánanéztem az írónak és kiderült, hogy ez az első regénye.

Miután felocsúdtam, csak azt tudtam mondani: ez a tehetség!
A világkép amit létrehozott, annyira kidolgozott és összeszedett, hogy nemcsak elsőkönyveseknél látok ilyet ritkán, de sokszor sorozatoknál sem érzem ezt a fajta egységet.
Az osztályok közti rétegződés és a benne élők bemutatása egyszerűen zseniálisra sikerült.

A karakterek is hűek az író stílusához: mindnek megvan a maga jól betöltött szerepe a történetben. Igaz első olvasásra picit nehéz volt megjegyezni ki kicsoda és hova tartozik, de annyi baj legyen.
A fogalmazás és a tempó gördülékeny és szép ívet járt be. Egy pillanatig sem unatkoztam, a történések folyamatosan fenntartották az érdeklődésem.
Ree a főszereplő egy igazán maradandó karakter. Képes látványosan fejlődni és a pozitív tulajdonságai mellett van negatív is, így még szerethetőbbé vált a szememben.

Amit még ki kell emelnem az a borító. Gyönyörűséges és remekül összefoglalja azt, amit a regény képvisel. Sci-fi a javából.
Mindenképpen szeretném majd a folytatást is olvasni, hiszen ez lesz az a sorozat, aminek a köteteit úgy fogom várni, akár a Trónok harcáét!

Ha ti is belecsöppennétek egy új a világba, a regény az írótól megrendelhető!

Írta: Isabel

Bálint Erika - A Nap csókja

Bálint Erika írónővel  körülbelül egy hónapja készítettem interjút és már akkor megígértem, hogy elolvasom A Nap csókja című regényét. Mivel ez volt az első olvasásom tőle, elvárások nélkül vetettem bele magam a világába.

 A történet annyira életszerű, hogy az embernek szinte lelkiismeret furdalása támad, amiért nem tud segíteni a főszereplőnek. Léna egy boldogtalan házasságban élő, család centrikus nő, aki sok negatívumot tapasztalt már az érzelmek terén.
Házassága már a kezdetektől fogva hiba volt; és őszintén szólva, amikor ez nyilvánvalóvá vált a számomra, más szemmel folytattam az olvasást. Olyan kérdések kavarogtak bennem, hogy vajon hogyan lehet felismerni az évek óta tartó rossz kapcsolatokat? Miképpen lehet ezt elfogadni és tenni ellene, ha olyan személyiség, mint a főszereplő? Ha valaki úgy élte le élete nagy részét, hogy mindig a mások által elvárt dolgokat cselekedte, vajon képes szembemenni önmagával?
Mivel Léna őszinte empátiát váltott ki belőlem végig azért szurkoltam, hogy rendeződjön az élete. Nem úgy ahogy a világ elvárja, hanem úgy, hogy valóban jó legyen a számára.
Azért ebben a fortyogó kavalkádban volt valaki, akit ugyanannyira megszerettem, mint őt: ez pedig a barátnője. Szókimondása és életszeretete szerintem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Léna ne kapjon teljes idegösszeomlást. Bár sokszor nem érettem egyet nézetével, mégis olyan életigazságokat mondott ki, amiken érdemes elgondolkodni.
És ha már itt tartunk, Bálint Erika igazán tudja, hogyan érintse meg az ember lelkét. Nagyon tehetséges írónak gondolom, és bár a téma amit választott nem egyszerű, mégis kedvességével és bölcsességével még nekem is sikerült elgondolkodnom az életemen, pedig erre nem minden könyv tud rávenni.
A borítóról muszáj szót ejtsek, így az értékelés végén: az olvasás előtt csak annyit érzékeltem belőle, hogy szép, ám nem igazán tudtam összeegyeztetni a fülszöveggel. Mikor azonban végeztem a regénnyel rájöttem, hogy teljesen illeszkedik a tartalomhoz. Sőt, minden ember életébe kívánok egy átszűrődő fénysugarat.
Szeretnék gratulálni a Könyvmolyképzőnek, mert egy az egyben tökéletes regényt kaphatunk ezúttal tőlük!

Ha felébresztettem a kíváncsiságodat, a kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

Trapp Patrícia - Lélekben gazdag

Trapp Patrícia verseskötetét csak azoknak ajánlom, akik szeretnének elmélyedni saját lelkükben.

Ez a fiatal hölgy korát meghazudtolóan vájkált a lelkemben és akaratlanul is eszembe juttatott olyan emlékeket, melyeket legszívesebben elfelejtenék! Értem ezalatt a tiszta és önzetlen szerelmet, az önfeláldozást és a reményt. Azt a színtiszta vágyat a másik társasága iránt, amit még nem mocskolt be semmi.

De a költőnő versei nem csupán a szerelemről szólnak. Bárkit elérnek, akiknek fontos személy van az életében.

A versek öt csoportot alkotnak és ez nem véletlen.

Az első résben érződik a próbálkozás, mint fiatal költőként mint pedig fiatal nőként. Szeretne szeretni és szeretve lenni, megtapasztalni azt, ami az adott pillanatban elérhetetlennel tűnik a számára.

A második rész teljes egészében az édesanyjának íródott. Olyan erős gyermeki szeretet fűzi hozzá, melyet manapság már ritkán látni. Patrícia viszont jól tudja: egy anyát nem pótolhat senki. Lehet akármilyen boldog az életünk, nélküle valami megfoghatatlan űr tátong az ember lelkében.

A harmadik rész számomra az ábrándozást idézte meg. Amikor még nincs konkrét cél/érzés, csak fogalmazódik valami. Valami, amely megváltoztathatja az életünket. Ennél a résznél azt éreztem, hogy Patrícia az odavezető úton is megtalálta a szépséget.

A negyedik rész már egy értebb szerelemről árulkodik. Egy nőről, aki nemcsak magának, de mások előtt is képes felvállalni az érzéseit. Kevésbé engedi át magát a félelmeinek és engedi, hogy a világ gyönyörűsége átjárja a lelkét.

Az ötödik és egyben utolsó részben, pedig ez az egész összeáll egy egésszé. Minden a helyére kerül és belepasszol nemcsak a költőnő lelkébe, de ebbe a verseskötetbe is. Bár nem vastag könyvről van szó, mégis látom azt a nagy utat, amit Patrícia bejárt írás közben. Természetesen a fejlődés, mint opció itt és él, mégis igazán gyönyörű utazásban lehet része annak akik elmerül a világában.

Végül  jöjjön néhány költemény, amely kedvencemmé vált:

Téves út

Mondd, szerelem, merre jársz?

Szívemben tomboló vágy rád talál?

Fog érezni ajkam bódító csókot?

Tán hallani fülem hódító bókot?

Látni fog-e szemem remény-szikráját?

Vagy csak illúzió rebegteti majd pilláját?

Érint még kedvest két kezem?

Lesz még váll, hol nyugodhat fejem?

Futnak-e még gyönyör s öröm útjain lábaim?

Célt találnak régen titkolt álmaim?

Mi lesz velem, mondd, szerelem?

Válaszomat tán rossz helyen keresem?

 Ha igazgyöngy volna

Ha minden könnycsepp, melyet értem ejtettél,

 Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod csillogó ékszer volna.

 

Ha minden jó, melyet értem megtettél,

 Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod tündöklő gyöngypalota volna.

Ha minden fájdalom, melyet értem átéltél,

Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod mesebeli élet volna.

 

Ha minden nap, melyet együtt megélünk,

 Egy igazgyöngy volna,

Ajándékod igaz, s örök boldogság volna.

 

Ha a világon minden édesanya

Egy igazgyöngy volna,

Akkor sem lennének olyan ajándék, amilyen te vagy!

Első találkozás

 

Csendes léptekkel közeledett felém,

 S egyszerre megállt előttem a szerelem,

Bár még nem tudtam, valóban az enyém,

Furcsa tréfa vagy sors adta kegyelem.

Ritka galambpárként turbékoltunk naphosszat,

Egymás fülébe szégyenlősen mézédes bókokat,

S vártuk, az újra felkelő nap vajon mit hozhat,

Baráti öleléseket vagy tán szelíd csókokat.

Lelkem remegve szüntelenül csak azt sóhajtja,

Igaz szerelem te légy és örökké megmaradj,

Szívem minden dobbanásával óhajtja,

Álombéli valóság, lágy szellő hátán haladj.

S ha az időkerék forgásába beleszédülünk,

Mesebéli szép ruhában ünnepséget csapunk,

S egy díszes hintóba, mely álmunkhoz visz, beülünk,

 Fogadalmunkon csók a pecsét, hogy egymáséi vagyunk.

Láthatatlan, de mégis oly erős s drága aranyszál,

Mely gyengéden egymáshoz bilincsel minket,

Mint sűrű hálót szőtt veszedelmes pókfonál,

Többé el nem ereszti egymásért dobbanó szívünket.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, az alábbi linken megrendelheted a könyvet!

Írta:Isabel