2020. augusztus 8., szombat

Benina - Farkasok nemzettsége 1. - Megsebzett szabadság

Az írónő nevére NiKy hívta fel a figyelmem. Születésnapom egyik ajándéka volt tőle a Megsebzett szabadság és látva azt a lelkesedést, amit mutatott, tudtam: valami nagyon jót kaptam. Arról fogalmam sem volt mit is várhatok pontosan, de azt tudtam, hogy jó.
Sajnos, időbe tellett értékelnem a regényt, na nem azért mert untatott volna, hanem mert egyszerűen abban a hitben voltam, hogy ezt már megtettem. Ám most, hogy kiderült, adósotok vagyok, ezt azonnal pótolnám is.

 Kezdjük az elején: már általános iskolásként is szerettem az Ősmagyarság történetét, szívesen tanultam a történelmünkről. Mikor megláttam, hogy történelmi romantikus regény került a kezembe népünk főszereplésével, azonnal kutatásba kezdtem a témában. Pláne, mikor a főhőseink kezdtek közelebb kerülni egymáshoz. Kíváncsi természetemből adódóan szerettem volna tudni, valóban hasonlókat kellett-e átélnie a rabszolgasorsba került nőknek.
Sajnos sehol nem találtam a könyvben szereplő tényekhez hasonlót, bár azt hozzátenném, hogy csak érdeklődője vagyok az adott kornak. Nem ástam magam annyira mélyre a témában, csupán csak a bennem felébredő gyermek kérdezgetett nagyon sokat és szerettem volna válaszolni neki.
Azt ugyan nem tudom, hogy a szerző milyen ismeretekkel rendelkezik a témával kapcsolatban, de azt szeretném elmondani, hogyha egy történelmi kort használunk fel egy írás során, jó azt minél hitelesebben visszaadni. Kevés nagyobb csalódás van annál, mint hogyha az olvasó olyan részekre bukkan, melyekről kiderül, hogy nem egészen így történtek. Legalábbis számomra így szokott lenni.

De ha ettől eltekintek, akkor egy igen csak esemény gazdag és jól megírt könyvet kaptam. Kaland, szerelem, felejthetetlen szereplők és minden oldalra jutó izgalmat kaptam! Az írónő nagyon tehetséges és jól vezette a történet szálait. Akár a párkák a fonalat.
Flavia, a főszereplő hölgy igazán maradandó élményt hagyott bennem. Remélem, blogtársam nem haragszik meg a hasonlatért, de egy hangyányit hasonló a természetük. (Leszögezném: bóknak szántam!) Nagyon szeretem azokat a főhősnőket, akikre nem jellemző a „hercegnő-effektus”: nem arra várnak, hogy valaki jobbá fordítsa a sorsukat és megmentsék őket, hanem a saját kezükbe veszik életük irányítását.

Férfi főszereplőnk viszont nagyon nem volt szimpatikus, igaz, ez javuló tendenciát mutatott a történet vége felé. Értem, hogy fővezérként tekintélyt kellett parancsolnia, de akkor sem szerettem a felesleges megaláztatásokat, amiket hajlamos volt elkövetni a nő ellen, akit állítólag szeretett.  Ám ez csak az én véleményem. Mint mondtam, több jó pontja is van a történetnek, amik miatt érdemes elolvasni. Csupán csak ne vegyük készpénznek a történelmi részeket.
Azt kell mondjam, hogy bár rajongója nem lettem a történetnek, Benina munkássága iránt felkeltette az érdeklődésem. Szívesen olvasnék majd még tőle, mert érdekel, hogy esetleg más műfajban, mit és hogyan alkot!

Amennyiben kedved kaptál, ahhoz hogy kialakítsd a saját véleményed a történetről a Könyvmolyképző várja a rendelésedet! 

Írta: Isabel

2020. augusztus 6., csütörtök

A költőnő, aki nem félt lelke legmélyebb bugyraihoz nyúlni és megmutatni azokat - Interjú a Szívtükrözés szerzőjével

Schilli Tímea verseskötetét a napokban értékeltem a blogon. Bár ott is elmondtam, de most is megemlíteném, hogy nagyon pozitív hatással voltak rám a versei. Többek között ezért is öröm számomra, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet.
Ez következik most, fogadjátok szeretettel!

Elsőként mesélnél magadról, kérlek? A költészet, mint kifejezésforma, mikor költözött be az életedbe?

Első verseimet 2003/2004-ben írtam a gyötrődő és elérhetetlen kamasz-szerelem jegyében. Ez segített kifejezni magam, feldolgozni az érzelmeket… és megmaradt ez a szokás… 2019-ben eldöntöttem, hogy kezdek valamit ezekkel az alkotásokkal.
Azóta is, az írás olyan mindennapi természetességgel érkezik, mint az étvágy.

Sokan azt vallják, hogy verseket nehezebb írni, mint regényeket. Neked mi erről a véleményed?

Regényt még nem írtam, nekem ebből a szemszögből így az tűnik nehezebbnek  Én egyenlőre a líráról tudok nyilatkozni. Tény, hogy más az intenzitásuk, a költészet szenvedélyes forma, tömör, boncolgatható metaforákkal, tele lehetőséggel épp a rövidsége-tömörsége miatt. Asszociációs játék, fantáziadús kapcsolódásokkal... de hogy nehéz volna…? Nem tudom, mert jön, én csak engedem, hogy kijöjjön. Akarattal valóban nehéz. Hogy leülök és akkor most írok... az… nem megy. Illetve csak ritkán, nagyon ráhangolódva.

Az elsők között voltál, aki jelentkezett a Magyar Szerzők Könyvei Magazin felhívására, melynek keretein belül hozzám is eljuthatott a köteted. Mi motivált arra, hogy jelentkezz a játékra?

Ezúton is köszönöm nektek a lehetőséget! Első kötetes szerzőként szeretnék minél több felületen megmutatkozni, és nagyon tetszett az ötlet, hogy sorsára bízzuk a könyveket értékelés után, ki tudja milyen izgalmas kalandban lesz részük! (Na meg annak is aki megtalálja őket! Hiszem, hogy minden okkal történik, s talán pont az fedezi fel, akinek szüksége van rá.)

A Szívtükrözés 5 nagyobb csoportot alkotva gyűjti egybe a verseidet. Nehéz volt megalkotni ezeket a kategóriákat?

Nem. De csak miután a kiadó vezetőjével átbeszéltük a lehetséges tematikákat. Azelőtt fogalmam sem volt róla, hogy szedjük majd szét őket. Elképzelésem sem… Amikor már meghoztuk a döntés, hamar meglett.

Több olyan mű szerepel a könyvben, melyeknél azt éreztem, nagyon mélyre kellett ásnod a lelkedben, ahhoz hogy a megfelelő érzelmeket közvetíteni tudd. Melyiknél kellett ezt leginkább alkalmaznod írás közben?

Nem tudnék egyet kiemelni. Mind a legeslegmélyéről lett kibányászva, sokszor keserves (ön)munkával. Megszámlálhatóbb azoknak a verseknek a száma, amik csak egy-egy apró benyomás által születtek vagy kevésbé jelentős tartalommal bírnak… Vannak viszont „kölcsönvett érzések” is, melyek vagy elképzeltek, vagy mások által megéltek, esetleg teljesen fiktív (pl. film/könyv élmény) de bele tudtam élni magam így végül mégis csak a lelkem mélyéről kerültek elő ők is.

A fülszöveg egy részét egy számodra kedves barátnőd írta, aki egykor a tanárod volt. Szabad tudni valamit arról milyen voltál diákként illetve hogyan lett ebből a kapcsolatból barátság?

Diáknak úgy emlékszem kíváncsi, közvetlen természet, szeleburdi, kreatív és folyton csacsogó voltam mikor megismerkedtünk. Ő támaszom volt, először a szüleim válása alatt mikor én még csak kisiskolás voltam, később is fordulhattam hozzá bármilyen dolgommal. Sokkal többet jelentett(jelent) számomra, mint magyar nyelv és irodalom tanár. Akkoriban már megmutattam neki egy két alkotást is bizalmasan. Voltak kihagyások, időszakok, mikor kevesebbet találkoztunk, de felnéztem rá továbbra is hiteles felnőtt mintaként, majd folytattuk a beszélgetéseket ott ahol...
Az érzelmi szálakon és az irodalom utáni rajongásunkon túl, mai napig kíváncsi vagyok; számít az ő őszinte véleménye az újabb versekkel kapcsolatban, gyakran együtt sétáltatjuk a házi kedvenceinket, tartalmas beszélgetéseket folytatunk közben… nem tudom igazán, az elmúlt húsz évben melyik pillanat volt az, amelyikben kapcsolatunk barátsággá vált, csak azt tudom, hogy még sokáig így lesz.

Az idén olvasott verseskötetek közül a tiédnek van a legszebb borítója, és tudom, hogy az alapötlet a tiéd volt. Hogyan álmodtad meg a designt?

Nagyon örülök, hogy tetszik, sok pozitív visszajelzés érkezett ezzel kapcsolatban is. A grafikát a kedvesemmel együtt alkottuk, de főleg az Ő érdeme! Grafikus lévén számára nem jelentett nagy kihívást maga a kivitelezés, talán az én csapongó ötleteimet volt a legnehezebb elviselnie, mikor óráról órára újabb elképzelésekkel álltam elő.
Igen sokat töprengtem mielőtt meglett a terv. Szerettem volna az egyetlen közös vonást kiemelni a versekből, ami nem más, mint, hogy ezek szinte „kirobbannak” belőlem. Volt pár variáció, skicc, ennek a vizuális megvalósítása lett végül az a borító, amit ti is láthattok.

 Az érdeklődők többek között a Papirusz Book Kiadónál kereshetik a köteted. Hogyan találkoztál velük és milyen a közös munka?

Igen, a Papirusz Book kiadó által bekerült a Libri, Líra, Bookline stb üzleteibe, online is számtalan weboldalon megrendelhető, nagy öröm, hogy ilyen sok helyen elérhetővé vált. Egy barátnőm által ismerhettem meg Kemény Andrást, a kiadó vezetőjét. Bennem nagy volt a "félsz", (őszintén szólva az első telefonbeszélgetésünk során annyira izgultam, hogy azon se csodálkoztam volna, ha nem megy bele a találkozóba, mert egy épkézláb mondatot alig tudtam kinyögni), de mint utóbb kiderült, semmi okom nem volt rá, mert a legjobb kezekbe kerültem, segítőkész mindenben. A Szívtükrözés kötet kapcsán felmerülő ötleteimet (ötletáradatot) is szívesen fogadta, és a kérdéses esetekben hatalmas tapasztalatával könnyen dűlőre jutottunk. Úgy hiszem gördülékenyen tudunk együtt dolgozni. 

Egy picikét kutakodtam és tudom, hogy 2020. augusztus 15-én könyvbemutatód lesz Székesfehérváron. Hogyan készülsz rá? Egyáltalán izgulós típus vagy?

Hát igen... áprilisra volt tervezve, de sajnos a járvány miatt el kellett halasztani. Azelőtt rettenetesen izgultam, féltem, aztán a vírushelyzet kapcsán átértékelődött bennem sok minden és áprilisban már azt kívántam, bár inkább ott izgulhatnék... de most is izgatott vagyok! Ez olyan komfortzónán kívüli helyzet lesz, valami új, valami más, majd csak megbirkózok vele.

 Mikor tervezed az újabb publikálást? Megengeded, hogy belepillantsunk a terveidbe?

Mostanában az önfejlesztésen, tanuláson és a pályázatokon van a fókuszom, de pár éven belül tervezek újabb kiadás(oka)t. (Addig remélhetőleg több antológiában is helyet kapok, pl most augusztus 5.én jelenik meg a Holnap Magazin 2020-as Antológiája, amiben 2 oldalnyi terjedelemben új verseim közül is páran olvashatóak lesznek). Annyit elárulhatok a jövőre nézve, hogy mély lelki témákon kívül szeretnék a kisebb korosztály részére is értékeset; érdekeset alkotni, ami teljesen új számomra, mint műfaj mint téma tekintetében, de hiszem, hogy jó lesz. 

Amennyiben nem szeretnétek lemaradni Tímea újdonságairól, bátran kövessétek szerzői oldalát! Azt hiszem NiKy nevében is mondhatom, hogy mi oda fogunk figyelni rá!

Írta: Isabel

2020. augusztus 3., hétfő

Amikor az összhangból gyönyörű mese születik - Interjú Csete Dórával és Kőszegi - Arbeiter Anitával a Lillen, a tünde szerzőivel

A napokban volt alkalmam olvasni és értékelni Csete Dóra és Kőszegi - Arbeiter Anita közösen írt mesekönyvét, ami az idei évem egyik kedvence is lett!
Most pedig jöjjön a szerzőkkel egy közös interjú, melyben nemcsak a könyvükről, de egyéb érdekességekről is mesélnek nekünk!


Csete Dóra: Anitától már volt alkalmam megkérdezni ezt egy másik interjú kapcsán, de téged mi vonzott a mesék világába?

Dóra: Tanító néni vagyok, így elég korán sok gyerek vett körül, ezért egyértelműen a  tanulmányaim, illetve az ott megszerzett tudás után kezdett igazán foglalkoztatni. Gyakorlatok során is sok mesével találkoztam így elkezdtem gondolkozni saját témákon,  illetve a fórumos szerepjátékok során szőtt történetekből is sokat merítek.

Kőszegi Arbeiter – Anita: hogyan ismerkedtetek meg egymással? Mi adta a szikrát a közös munkához?

Anita: Tavaly szeptemberben indult egy közös projekt. Horror Herót címmel szerettünk volna készíteni egy horror paródia novellás kötetet. (Úgy tűnik, szeptemberben meg is jelenik.) Mindketten tagja vagyunk egy  csoportnak és itt ismerkedtünk meg. Aztán januárban egy másik írói csoportban újra együtt dolgoztunk ezúttal meséket írtunk és Dóri megkérdezte, hogy  lenne - e kedvem egy közös meséhez. Elmesélte az ötletét, megírta az első mesét és annyira megtetszett, hogy rögtön írtam egyet én is. Innen aztán nem volt megállás.

Csete Dóra: mennyire volt nehéz/könnyű megosztani Anitával az ötletedet? Tapasztalatból tudom, egy könyv születése az író lelkének legmélyebb darabkája, ezért ahhoz hogy beengedj oda mást nagy bizalom és bátorság szükséges.

Dóra: Nem tudom miért, de elég korán úgy éreztem az Anita által említett csoportban, hogy vele egy hullámhosszon vagyok. Aztán tök véletlenül januárban Anita meseírós oldalán volt egy játék, amit én nyertem meg, és ekkor kezdtünk el úgy igazán beszélgetni. Elég sok mindent hasonlóan látunk, így nem volt nehéz ezek után megosztani a gondolataimat vele.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  kérlek, mesélj egy kicsit a munkálatokról! Milyen beosztással dolgoztatok? Voltak nehezebb pillanatok, mikor nem értettetek egyet? Nyugodtan ossz meg személyesebb részeket ha gondolod!

Anita: Meglepő, de egyáltalán nem. (pedig nem vagyok egy könnyű eset ). Meg volt az első két mese, aztán kicsit bekiabálós alapon lestoppoltuk a kedvenc fantasy lényeinket, és amikor elkészült egy mese már mutattuk is egymásnak. A kiadás lépései is zökkenőmentesen mentek; mivel nekem volt már tapasztalatom, ezt nagyjából én irányítottam, de Dórinak is voltak / vannak jó ötletei amit beépítettünk a marketingbe. Esküszöm,  én is meglepődtem milyen simán ment minden.

A következő kérdés mindkettőtöknek szól: : kinek melyik a kedvenc fejezete?

Dóra: Nekem kettő van. Az egyik a kentauros a másik a tündéres. Nem tudok dönteni.
Anita: Nekem a Sellős, mert  ebbe sikerült egy kis humort is beépíteni. Nagyon szerettem írni a huncut sellőlányt.

Csete Dóra: első könyves íróként milyen tapasztalatokat vontál le a közös munkából? Tetszik ez a világ, amibe belecsöppentél?

Dóra: Sikerült megismerjek szerkesztőt, tördelőt, korrektort., akiket ezelőtt egyáltalán nem is ismertem. Anita segített ebben is. Jó érzés úgy dolgozni, hogy tudom már előre, kik lesznek a munkatársaim, és tudom, hogy igényes szép munka lesz belőle. Nagyon tetszik ez a világ, általános iskolás korom óta az volt az álmom, hogy kezembe foghassam a saját könyvemet.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  említetted a marketinget. Mesélnél egy kicsit az olvasókkal való kapcsolattartásról?

Anita: Először lett facebook oldalunk, főként itt informáljuk az olvasókat arról,  hogy mi zajlik a mesevilágunk háza táján, és persze minket is itt ismerhettek meg. Később elkészült a weboldalunk is , amit egy nagyon kedves író barátnőm (és egyben mentorom) készített el nekünk. Csináltunk online könyvbemutatót, és már megvolt az első rendes bemutató is, ami egyébként nagyon kalandosra sikerült, mert az időjárás kibabrált velünk. De végül összejött és végre tudtunk személyesen is találkozni Dóri pedig már szervezi a következő bemutatónkat.

Csete Dóra: jöjjön számomra a legizgalmasabb részhez tartozó kérdés: az illusztrációk. Szavakat sem találok annyira gyönyörűek. Mesélnél a keletkezésükről?

Dóra: Sándor Anita készítette, vele is a Horror Herót antológia kapcsán találkoztunk. Emlékeztem rá, hogy láttam Anita  facebookos művész oldalán a tündés -  fantasy képeit és egyből rá gondoltam a könyvünk kapcsán.  Anitának is mondtam és beleegyezett,  így ahogy készen lett egy mese máris ment az illusztrátornak és ő már rajzolta is a képet hozzá, amit meg is osztott velünk. A borítót is ő csinálta. A hamarosan megjelenő mesefüzetem képeit is ő tervezte.

Csete Dóra: mit szabad tudni a mesefüzetedről?

Dóra: Nyári Mesék címet viseli, 5 kis nyári, tanulságos történetet tartalmaz, amiben hat, hét  éves lányok és fiúk a főszereplők. Így adott is a korosztály kiknek szánom, főként suli kezdésre a nyári élmények visszacsatolására , de év közben is beiktatható bárhova, vagy csak úgy mesélni.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  te milyen érdekes dologgal készülsz?

Anita: Én most a Flórián és a Tegola város titkai c mesén dolgozom. Ez kicsit más lesz, mint a többi: nyolc – tíz  éveseknek szól. Főszereplője  egy kisfiú aki focitábor helyett kénytelen a bogaras nagynénihez menni a nyáron. Nagyon kalandos és vicces lesz  és mielőtt megkérdezed mi az a tegola mindjárt mutatom:

 

Felirat hozzáadása


Na, hát ezek a tegoláim: ebből lesz egy város a főszereplő kisfiú pedig ide kerül büntetésből. Saját kezűleg készítettem mindegyiket.

Mivel mindketten anyukák vagytok, eláruljátok  mit szóltak a gyerkőcök Lillenhez?


Dóra: az én kislányom még csak 20 hónapos, így csak a képeket nézegeti, illetve készült egy horgolt Lillen figura is, na azzal szeret játszani.
Anita: Flóra lányom még csak két éves, ő még nem érzett rá az ízére, de Csenge már 6 esztendős, ő imádja. Hetekig ezt olvastuk esténként, és a térkép is nagyon tetszett neki, annyira, hogy le is rajzolta.

Kőszegi Arbeiter – Anita:  van egy másik nagy terved /tervetek: a Meseróka Kiadó. Megosztanál erről egy bármit, amit tudni lehet?

Anita: Igen, a MeseRóka az idei nagy tervem még. Szeretnek lehetőséget adni a kezdő meseíróknak, hogy kiadhassak a könyveiket, hiszen annyi a tehetséges író, aki így lehetőséget kaphatna. Készülök egy könyvvel is, ami a kezdeti lépésekben segítene a szerzőknek és megmutatja, hogyan lehet mesekönyvet kiadni és lényegében az írásból élni.

Összességében nézve hogyan értékelitek a közös munkát? Milyen élményekkel tapasztalatokkal gazdagodtatok?

Anita: Nagyon örülök, hogy belevágtunk, hiszen lett egy fantasztikus és izgalmas mesevilágunk és nekem egy jó barátnőm.
Dóra: Szerintem nagyon jó volt Anitával közösen dolgozni és ahogy már említette, lesz még közös projekt. Nekem is lett egy nagyon jó barátnőm.

Ha szeretnétek többet tudni Lillenről, keressétek fel Lillen, az elf weboldalát! Megéri, mert sok igényes dolgot találhattok rajta!

Én pedig, az Álmok útján nevében további sok sikert kívánok Dórának és Anitának!

Írta: Isabel

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések