A Bolygókeringő sorozat írónő nagyon magasra tett nálam a mércét. Már a tartalomból tudtam, hogy szeretni fogom a művet és ezért már olvasás előtt elvárásaim vannak. Szerencsére ezt sikerült megugrania, hiszen a Névtelenek az idei évem egyik legizgalmasabb olvasmánya volt.
Most pedig alkalmam nyílt beszélgetni az írónővel, az írásról és a marketing világáról is!
Mielőtt belemegyünk a komolyabb kérdésekbe, pár szót mesélnél magadról az olvasóknak?
Persze. Először is, az sejthető, hogy nem ez a valódi nevem. Azért szerettem volna írói álnéven alkotni, mivel civilben nyelvészettel foglalkozom, fiatal kutató vagyok. Emiatt elvárás, hogy megjelenjenek tudományos cikkek is a nevem alatt. Nem szerettem volna keverni a két műfajt, ezért Ágiként írom a nyelvészeti cikkeimet, és Auroraként a könyveket. Nekem ez egyfajta biztonságot is ad. Ha túl zaklatott az életem Ágiként, akkor Aurorához „menekülök”, ha pedig Auroraként zaklatott az élet, jó kicsit Áginak lenni. A magánéletemről annyit mondanék, hogy férjezett vagyok, a férjem egyben a legjobb barátom is, aki szerencsére sokat segít és támogat az írásban és a munkában egyaránt. Lelkesen olvassa a regényeimet. A kutatói munkám pedig valamilyen szinten a hobbim is, óvodás és kisiskolás gyermekekkel foglalkozom, az ő nyelvfejlődésüket vizsgálom, ezért is hálás ez a feladat. Hobbim még a nyelvtanulás, jelenleg oroszul tanulok, előtte angolul, németül és spanyolul tanultam, meg egy kicsit finnül, de azon a nyelven nem beszélek. Még egy kis érdekesség rólam: van cukrászvégzettségem is, bár cukrászként nem dolgoztam még. A jó sütik a gyengém.
Hogyan született meg a Névtelen ötlete és mennyit dolgoztál a kéziraton?
Épp írói válságban voltam. Nem írtam, mert úgy éreztem, hogy nincs értelme. Ráadásul kiderült, hogy van egy hormonális betegségem is, aminek sokat segít a mozgás. Egyik Karácsonyra ezért a férjemtől kondibérletet kaptam. Nem örültem neki, nem azért, mert utáltam volna mozogni. Valamilyen szinten a mozgás mindig is az életem része volt. Hanem azért, mert egyedül kellett mennem. De ha már költött rá, én becsülettel eljártam. Nagyon megtetszettek a kardió gépek, amiken órák hosszat képes voltam edzeni. Viszont a helyen nem volt semmi, ami komolyabban lekötött volna. A rádióból szóló zene sem volt a kedvencem, ezért azzal szórakoztattam magam, hogy történeteket találtam ki. Lelki szemeim előtt ekkor beindult a film. Valahogy így született meg Auróra és Lloyd története. Aztán eljött a nyár, amikor úgy éreztem, hogy muszáj leírnom ezt a sztorit. Persze nem a legjobbkor jött az ihlet, mert épp életem legnagyobb vizsgájára készültem. De nem állhattam ellen; muszáj volt írni. A vizsgám amúgy jól sikerült. Aztán egy nyár alatt megírtam a trilógia három részét. De persze ezután jött a munka oroszlánrésze. Körülbelül két év telt el, amíg javítgattam, átírtam, extra jeleneteket tettem bele, szóval több időt vett el az utómunka, mint maga a történet leírása.
A regény cselekménye nem a Földön, hanem más bolygókon játszódik a jövőben. Sok kutatómunkát végeztél csillagászat témakörben, hogy minél hitelesebb hátteret kaphassunk?
Gyerekkorom óta érdekel a csillagászat annak ellenére, hogy mindig rossz voltam matekból és fizikából. Ezért középiskolás koromban járt hozzám egy tanár, aki korrepetált. Persze ez abból állt, hogy gyorsan megcsináltuk a leckét, aztán órákig beszélgettünk a csillagokról, a bolygókról és az univerzumról. Szóval alapjáraton megvolt bennem az érdeklődés. Azt szoktam mondani, ha nem nyelvészettel foglalkoznék, akkor csillagásznak mennék. Szeretem az ilyen jellegű tudományos cikkeket is, de azért annyira mélyen nem mentem bele a témába. Nem tekintem magam szakértőnek, ezért is ragaszkodtam a földi viszonyokhoz a regény során. De majd a másik két regényben, ahol érdekesebbnél érdekesebb bolygókra utazhatunk, kicsit már elrugaszkodom a Földtől.
Olvastam egy olyan véleményt a könyvedről, ahol a az X-men-hez hasonlítják a szereplőket. Mit gondolsz, van ennek valóságlapja? Milyen érzéseket kelt benned, hogy egy ekkora művel talált párhuzamost az egyik olvasód?
Eleinte zavart. Mert a párhuzam a férfi főszereplőmet, Lloydot érinti leginkább. Azt szokták mondani, hogy olyan, mint Wolverine/Rozsomák/Farkas. Persze nem tagadhatom a hasonlóságaikat; mindkettőben ott bujkál az „állat”, mindkettő kissé flegma, mogorva antihős, aki nehéz múlttal rendelkezik. Persze szeretem Rozsomák karakterét, mégis azt szerettem volna, ha Lloyd kicsit „több” lenne ennél. Úgy értem, hogy Lloyd Lloyd lenne, és nem Rozsomák2. Azt szoktam mondani, hogy Rozsomák alapvetően jófiú, aki kicsit rosszalkodik. Lloyd pedig pont az ellenkezője; ő rossz fiú, aki tud néha (főleg Auróra miatt) jó is lenni. De előre leszögezem, hogy az ő karaktere nem változik. Nem az lesz vele, hogy az elején egy nőcsábász bunkó, aki Auróra miatt megváltozik, és valamiféle rózsaszín papuccsá válik. Nem, ő ilyen, és ilyen is marad a trilógia legvégéig. A másik párhuzam az X-mennel, hogy itt is képességekről van szó, s ezeket a képességeket az emberek üldözik, a maguk javára akarják fordítani őket. A válaszom a kérdésedre tehát az: emiatt az egyik szemem sír, a másik nevet. Azért nevet, mert én magam is kedvelem az X-men filmeket, szóval jólesik, ha hozzá hasonlítják. Azért sír a másik szemem, mivel szerettem volna egyedit alkotni. Majd az olvasók eldöntik, hogy ez mennyire sikerült.
A regény a Menő Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg. Miért rájuk esett a választás?
Nagyon sok kiadót nézegettem akkoriban, amikor a kiadásról döntöttem. Valójában azért rájuk esett a választásom, mert tetszett a kiadó arculata. Nekem alapjáraton a magánkiadás is szimpatikusabb, mivel itt a legtöbb dologról a szerző dönt, és nem a kiadó. Amúgy nagyon készségesek és jó fejek. Csak ajánlani tudom őket!
Az értékelésemben kiemeltem, hogy a borítód nagyon szép, letisztult kivitelezést kapott. Mesélnél kérlek a grafikussal való közös munkáról?
Szerintem a borító nagyon fontos, hiszen ez az első dolog, amit az olvasó lát, ez lehet az, aminél eldönti, hogy a kezébe veszi-e, és elolvassa-e a fülszöveget, vagy sem. Nem is értem, azokat az írókat és kiadókat, akik felkeresnek egy ingyenesen letölthető képeket tartalmazó adatbázist, és onnan választanak borítót. Nekem általában már ott van a kép a fejemben arról, hogy milyen borítót szeretnék a könyvemnek. Ezt elmondom a tervezőmnek, ő pedig csinál valamit, ami ugyan nem egyezik a fejemben lévő képpel, de általában sokkal jobb annál. Ez így működött a Névteleneknél is. Megkerestem Dominikát (akit amúgy az egyik ismerősöm ajánlott), és elmondtam, hogy mit szeretnék. Nem sokat kellett változtatni a képen, szinte azonnal eltalálta azt. Most szülési szabadságon van, és mondta, hogy nincs kapacitása a többi borítóra. Azóta lett egy másik borítótervezőm, akinek szerintem lassan már az idegeire megyek. Ő készítette a második rész borítóját Dominika tervei alapján, jelenleg pedig egy szintén fantasy történet borítóján dolgozunk, ami reményeim szerint 2021-ben jelenik majd meg. Szerintem nem nehéz velem együtt dolgozni, de az is biztos, hogy nem szoktam mindenre rábólintani. Valahogy olyan kapcsolat alakul a borítótervezőim és közöttem a végére, hogy szinte fél szavakból értjük egymást.
Olvastam a blogodon az évértékelésről szóló bejegyzésedet, amit kezdő írók figyelmébe ajánlasz. Pár mondatban összefoglalnád, mit adott neked 2020?
Persze. A koronavíruson és a bizonytalanságon túl, ami erre az évre jellemző, azért velem sok pozitív dolog is történt. Sok értékes embert ismertem meg az írók és olvasók között. Nincs is annál nagyobb boldogság egy írónak, amikor megkeresik őt azzal, hogy mennyire tetszett nekik a könyve, és hogy mikor jön a folytatás. Emellett sok önismeretet is tanít az a rengeteg hozzászólás, kritika, tapasztalat, amit kaptam. Persze voltak olyan események is, amelyek kevésbé érintettek jól (pl. trollkodások, és illegális letöltő oldalak), de valahogy ezeket is megtanultam, vagy éppen most tanulom kezelni. Mindenesetre izgalmas volt 2020, és remélem 2021 sem fullad érdektelenségbe. Kíváncsian várom, hogy mit hoz az új év.
Kiemelted, hogy nagyon fontos a közösségépítés. Tapasztalat, hogy a kezdő írók általában nagyon félénkek. Ők, hogyan győzzék le a gátlásaikat?
Nem vagyok ebben szakértő, csak a saját tapasztalataim alapján nyilatkozhatok. Nekem is sok gátlást kellett legyőznöm ahhoz, hogy kiálljak a nyilvánosság elé a könyvemmel együtt. Szerintem szomorú, hogy manapság az íróktól elvárják, hogy médiaszakemberek legyenek. Aki ír, az nem feltétlenül olyan személyiség, aki képes is eladni a saját könyvét. Mégis ezzel kell szembenézniük. És ez nemcsak a magánkiadásban megjelent könyvekkel van így, hanem ez általános tapasztalat. Amíg Amerikában egy-egy írónak van ügynöke, aki ezeket a dolgokat elintézi helyette, Magyarországon magadra vagy utalva. És ami még fontos, lelkileg nem biztos, hogy kész vagy erre. Senkinek sem esik jól a negatív kritika, még akkor sem, ha az építő jellegű. A kritika pedig ehhez a műfajhoz tartozik. Az íróknak nagyon kemény páncélt kell magukra növeszteni, hogy helyén kezeljék a kritikát, a hozzászólásokat, ahogyan azt is, hogy mit kezd, amint látja a másik sikerét, örömét. Ahogy a cikkemben is írtam, szerintem erre a megoldás az, hogy egyrészt te magad legyél a mérce! Olyan célokat tűzz ki magadnak, amiket el is tudsz érni! Ne foglalkozz azzal, hogy másnak milyen szuper, mivel a közösségi médiában úgysem a legrosszabb napját látod annak a személynek, de ez attól még nem azt jelenti, hogy olyan nincs is. A másik pedig, hogy fogadd emelt fővel a kritikát, ne bízd el magad a jó kritikák után, és ne omolj össze a kritikusabb jellegű hozzászólások után. Próbáld saját magad javára fordítani az észrevételeket, tanulj belőlük! És ami itt még nagyon fontos; ne legyél kishitű! Én is azt szoktam mondogatni, hogy nem vagyok túl érdekes, nem vagyok se zseni, se táncbajnok, se űrhajós, én csak egy egyszerű író vagyok. De talán pont az írás az, ami érdekessé tesz téged.
Hogyan készülsz az ünnepekre? Esetleg bevonod ebbe az oldalad/ csoportod követőit is?
Az ünnepeket most inkább pihenéssel töltöm. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek posztjaim, és teljesen néma leszek. De most nem kezdek semmilyen nagyszabású dologba. Sok tennivaló vár még rám 2021-ben, ezért érdemes lesz kicsit kipihenni magam előtte. Ez is kell néha.
Zárásképp, mesélj a terveidről! 2021-ben várható a trilógia második része?
Igen, a Bolygókeringő 2. vagyis a A Hetedik Bolygó jövő év márciusa környékén fog kijönni a tervek szerint. Emellett az utóbbi fél évben a csoportom tagjaival közösen írtunk egy interaktív történetet. Ennek az volt a lényege, hogy megszavaztattam velük mindent; mi legyen a műfaja, milyenek legyenek a szereplők, mi legyen a címe. Fejezetről fejezetre haladtunk. Minden héten volt egy szavazás arról, hogy mi legyen a következő fejezetben. Ezért sikerült sok embert bevonni. Ebből a történetből szépen, lassan könyv lett. Ez a blogomon még pár napig, Karácsony végéig olvasható, utána szeretném megjelentetni. Úgyhogy már dolgozunk a borítón, ahogy a szövegen is. Januártól pedig a csoportomban egy újabb interaktív történetbe kezdek. Szóval vannak terveim, nem fogok unatkozni jövőre sem. Köszönöm a lehetőséget, köszönöm az érdekes kérdéseket.
Nagyon boldog karácsonyt és olvasókban gazdag új évet kívánok a Aurorának!
Amennyiben kíváncsivá tettünk, keresd a hivatalos Facebook-oldalát, csoportját,blogját vagy a regényét a Menő Könyvek Kiadó weboldalán!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése