Karafiáth Orsolya - Amikor ​a mama lelegelte a papa haját (Amikor... 1.)

Nagyon érdekes ezzel a könyvvel a kapcsolatom. Ez az első olvasásom a szerzőtől, noha tudom, hogy nagy név a szakmában. A kötetet még Ti választottátok nekem, amit ezúton is köszönök!

A novellák E/1. íródtak és bár a fülszöveg kiemeli, hogy az egybeesés a valósággal csupán a véletlen műve, mégis, így érzem, nem egészen van ez így. Mikor, így 2023-ban elolvasok egy olyan történetet, amely a 90-es éveket idézi elgondolkodom azon mennyit változott a világ. Mennyire másképp látják a szülők a gyermeknevelést, a családok a gyerekeket. És igen elszorult a szívem olvasás közben, fel kellett dolgozzam a mondanivalót, mert nagyon sok párhuzamot találtam benne az életemmel. Nem volt könnyű úgy végigolvasni, hogy közben azt éreztem, mintha én lennék az elbeszélő.

Viták, alkohollal való küzdés, szegénység és hogy ebből a legkevesebb látsszon meg a mindennapokban - ez nem egyszerű egy korosztály számára sem. Nekem az volt a szerencsém ( ha mondhatom így) hogy kevesebb időt töltöttem ebben a környezetben, mint amit általában azok a gyerekek, akiknek ebben kell felnőni. Ennek ellenére teljes mértékben magába tudott szippantani a könyv és pont emiatt fájt az olvasása. Az ember szereti eltemetni a fájó emlékeit, olyan mélyre, ahonnan már nem tudja kiásni. Aztán jön valami és nem is kell ásni, mert dinamitként robban fel. 

Igen, ezért nem szeretem a könyvet. Rossz emlékeket idéz, megbolygat...miért mikor tudat alatt küzdök ezzel? De bizony ez a valóság, amire akkor nem volt hatásom, most már viszont van.  A múltunkkal együtt kell élni, akkor is, ha bizonyos szegmenseire, semmi hatásunk nem volt. Ám, amint ezt elismerjük, onnantól kezdve egy teljesen új út nyílik meg saját magunk és ezáltal mások felé is.

De ne ijedjen meg senki ugyanis a történetek nagyon sokszínűek. Hol vicces, hol elgondolkodtató formában tart tükröt elénk, tele fotóvakkal lélekkel, érzelmekkel. Szerintem egy szuszra nem szabad ledarálni, inkább apránként haladni vele és átgondolni mindent. Miben nőttünk fel, mit tudunk adni a következő generációnak? Hogyan tudjuk megtörni a transzgenerációs folyamatokat, begyógyítani a saját sebeinket? Az írástechnikai is segít ebben, ugyanis egy picit távolinak éreztem a szerzőt, dacára a mély mondanivalónak. Ez a kettősség is nagyon elgondolkodtatott,  az agyam nem igazán tudta hova tenni, noha a lelkemnek talán pont ez kellett, hogy ne süllyedjen meg nagyon.

Őszinte leszek én az írónő egy médiamegjelenését sem láttam nagyon sokáig Aztán, a novellák olvasása után, - véletlenül belefutottam az interneten egy beszélgetésbe, ahol arról mesélt, hogy talált ő maga kiutat az élethelyzetéből és miképp segít azóta másoknak is. Nagyon inspiráló volt hallgatni amit mondott, büszke voltam arra, hogy ilyen sokra vitte. 

Ajánlom olvasásra mindenkinek! Hátrányos, nehéz helyzetű családból jövőknek a reményért, hogy lehet másképp is, a többieknek pedig tanításként, hogy meglássuk, mennyi minden van körülöttünk, ami nem rózsaszín.  Akkor is, ha ez kívülről nem látszódik!

Amennyiben kíváncsi lettél, keresd a  Scolar Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

A szerző, aki nem félt kapaszkodót adni az online ismerkedéshez - Interjú Vámosi Kira írónővel

 Vámosi Kira számomra a (Ne) álljunk párba! című regényével lett ismert. Azért is volt a mű kellemes meglepetés nekem, mert nemcsak egy sablonos szerelmi történetet kaptam, hanem beutazhattam általa az emberi lélek és a párkapcsolatok mélységeit is. A most következő percekben az írónő lesz a beszélgetőtársam, gyertek, ismerjük meg őt jobban együtt!

Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem és válaszolsz a kérdéseimre! Mesélnél egy kicsit magadról? Mikor kezdtél e komolyabban az írással foglalkozni?

Köszönöm a megkeresést és a lehetőséget. Azt gondolom, hogy az írás egy olyan dolog, amit nem lehet megtanulni, ez egy emberrel született adottság, ami vagy megvan valakiben, vagy nincs. Én 9 éves koromban kezdtem el verseket írni, eleinte fel sem fogva azt, hogy mit is csinálok. Az iskolapadban, a nagyszüleim kertjében, otthon a hintában ülve egy füzettel a kezemben rímelő sorokat pakolgattam egymás után unaloműzésként, majd felolvastam őket anyukámnak. Benne ekkor realizálódott, hogy ez nem csupán egy gyermeki bohóckodás, hanem valami komolyabb kezdete. Az évek során számos verset és novellát írtam, sok irodalmi versenyen vettem részt az alkotásaimmal, majd 15 évesen nekikezdtem az első könyvemnek.  

Mint mondtam én a (Ne) álljunk párba! című műveddel ismertelek meg, de ha jól tudom, vannak más regényeid is! Róluk mit lehet tudni?

Így van, eddig három könyvet írtam. Az első – a Ne csukd le a szemed! – erotikus krimi, a második – A félelem két arca – pedig ennek a folytatása, de ez már pszicho-thriller besorolást kapott. Nekem személy szerint A félelem két arca című könyvem a kedvencem. Ami a különleges bennük, hogy habár A félelem két arca a Ne csukd le a szemed folytatása, de a két könyv egymás nélkül is könnyen olvasható, nem feltétele egyik ismerete a másik olvasásának. Ez a két könyv tele van paranormális tartalommal, túlfűtött erotikával, izgalommal, bonyolult és szívet marcangoló szerelmi szálakkal, vérrel, gyilkosságokkal és az utolsó oldalig kiszámíthatatlan csavarokkal. 

Az általam olvasott romantikus történet, bár nem áll annyira közel hozzám, mégis tudott újat mutatni. Miért ezt a zsánert választottad?

Habár a könyv a vezérszála miatt, ami két fiatal szerelméből bontakozik ki romantika besorolást kapott, én inkább gondolom ezt egy komoly közéleti témát feszegető műnek, melyet próbáltam egy könnyen fogyasztható „habba” csomagolni. Azt gondolom, hogy az interneten folytatott társkeresés egy nagyon komoly téma (és sok esetben probléma) napjainkban, hiszen rengeteg ember keres itt szerelmet vagy szórakozást. Éppen ezért kellene kiemelt figyelmet fordítani arra, hogy milyen típusú emberekkel találkozhatnak itt a fiatalok, tapasztalatlanok, idősebbek, nők és férfiak egyaránt, mik azok a „red flag-ek”, amelyekre érdemes figyelni az egyes embertípusok esetében. Ez az, amit a leginkább szeretnek az emberek a (Ne) Álljunk Párba! könyvemben, hogy sem korhoz, sem nemhez nem kötött, és könnyedén vezet végig egy olyan úton, melynek végén sokkal elővigyázatosabban állnak az emberek az online ismerkedéshez.  

A történet alapja egy fiatalkori szerelem, mely szakítással végződik, legalábbis nagyon úgy néz ki, hogy szereplőink külön utakon folytatják. (Nem spoilerezek!) Bátor döntés volt ezzel indítani a cselekményt, de nagyon megérte. Nem féltél a fogadtatástól?

A célom az volt ezzel a cselekményszállal, hogy az olvasó már az első pár oldalon kapjon egy „pofont” a mézesmázos, tini, örökre együtt leszünk szerelemből felocsúdva. Ezzel már az elején sikerült úgy felkeltenem az olvasók figyelmét, hogy az utolsó oldalig le sem tették a könyvet, így ezt a legjobb kezdésnek gondolom, amivel csak indíthattam. 

Főhősnőnk, hogy feldolgozza a veszteséget, szakember segítségét is igénybe veszi és ez az amiért rajongód lettem. Mit gondolsz arról, hogy az emberek még most is óvatosan kérnek ilyen helyzetben segítséget?

Butaságnak gondolom, hogy az emberek sok esetben nem mernek segítséget kérni, mert kellemetlennek érzik, holott teljesen természetes az, hogy bizonyos életbéli helyzeteket egyszerűen képtelenek vagyunk egyedül feldolgozni és szakember segítségére van szükségünk a tovább lendülés érdekében. 

Van valami képzettséged a lélektan irányában? Mennyi kutatómunka áll ezeknek a részeknek a hátterében?

Nincs a lélektan irányába képzettségem, komoly kutatómunkám azonban annál több. Több mint egy évnyi kutatómunka áll a (Ne) Álljunk Párba! megszületése mögött. 

A regény másik fő motívuma az online társkeresőkkel szerzett tapasztalat. Neked vannak ezzel kapcsolatban személyes élményeid?

Nincsenek, éppen ezért is hangsúlyozom minden alkalommal, hogy a könyv nem a saját tapasztalataimon, hanem 5000 megkérdezett férfi és nő által elmesélt élményen és tapasztalaton alapszik. Az igazat megvallva, ha lett volna saját tapasztalatom, akkor sem az alapján írtam volna meg a könyvet. Hiba lenne egy ennyire komplex témát egyetlen ember szemszögéből megközelíteni.  

Milyen volt a regény fogadtatása a magyar olvasók körében?

Az emberek fogadtatásától tartottam a leginkább, hiszen ezzel a könyvvel és témával az oroszlán bajuszát húzgáltam. Azonban minden várakozásomat felülmúlta az, amit kaptam. Sok helyen olvastam már, hogy az emberek szerint kötelező olvasmánnyá kellene tenni az iskolákban, mivel a gyerekek sokszor úgy kezdenek bele az online ismerkedésbe, beszélgetésbe, hogy előtte nem beszélik azt meg a szülőkkel, mert „ciki”. Ez a könyv pedig egy kézben hordozható védelemként szolgál számukra. 

Részt vettél az idei könyvhéten? Ha igen, hogy érezted magad?

Idén sajnos nem tudtam jelen lenni, tavaly viszont igen és fantasztikusan éreztem magam, főleg a dedikálás alkalmával.

A Mogul Kiadót választottad, hogy segítsenek téged az utadon. Miért mellettük döntöttél?

Azért döntöttem a Mogul Kiadó mellett, mert a rengeteg szakmai segítség mellett, a könyv megjelenése után sem engedik el a szerző kezét.

Mondanál nekünk pár szót a terveidről? Mit olvashatunk tőled legközelebb?

Már dolgozom a negyedik könyvemen, ami műfaját tekintve krimi lesz. Ha minden a terveim szerint halad, az év végén, a karácsony előtti időszakban fog debütálni. Már a fejemben összeállt a cím, a borító, és a komplett könyv váza, de ezekről még sajnos nem beszélhetek.  

A blog nevében további sok sikert kívánok Kirának, engem már biztosan az olvasói közé sorolhat!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd a szerző hivatalos Facebook-oldalát, vagy könyvét a https://shop.konyvmogul oldalán!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

Nézzük, milyen egy jó csapat! - Interjú a C&H Projects három tagjával

 Alex L. Hooper, M.Z Chapelle és Szilágyi Heléna szerzők nevei nem ismeretlenek a számomra, hiszen már többször olvastam tőlük történeteket. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy egy nap közös interjút is készíthetek velük, ám két antológiát is olvastam a napokban a C&H Projects kiadványai közül, ezért nagyon izgalmasnak találom, hogy néhány szerzővel beszélgethetek. Köszönöm szépen, hogy elfogadtátok a felkérésemet!

Először is szeretném, ha pár mondatban bemutatkoznátok a blog olvasóinak! Mit tudhatunk rólatok?

Alex L. Hooper: Sziasztok! Alex L. Hooper néven publikálok. Szorgalmasan tanulok, fejlesztem magam, hogy jobb íróvá válhassak. Szeretném, ha minél több emberhez eljutnának a történeteim, és általuk kiszakadhassanak a való világból.

Az írás mellett a másik szenvedélyem a szerkesztés. Nagyon szeretek szövegekkel dolgozni, segíteni abban, hogy az író a támogatásommal ki tudjon bontakozni, és a legtöbbet kihozhassa magából. Ezen a területen is folyamatosan képezem magam. A szerkesztés az a munka, amit egész életemben szeretnék csinálni.

M.Z.Chapelle: M. Z. Chapelle írói néven alkotok, Budapesten élek. Főként realista, romantikus, romantikus-krimi zsánerekben alkotok, a regényem pedig BL (ázsiai boyslove) történetek. Általános iskolás korom óta része az írás az életemnek, az irodalom és a könyvek szeretete sok mindenen átsegített. Néhány éve újra írni kezdtem, de már tudatosan, írástechnikai cikkeket bújva és tanulva.

Egyeseknek a fanfiction-jeim okán lehet ismerős a nevem, a Wattpad felületén több magas olvasottságot elért The Untamed fanficem is megtalálható. Ezek a történetek indítottak el a saját utamon, ugyanis a Wattpad felületén kezdtem el írni a Párizstól keletre című BL történetemet, úgy két évvel ezelőtt. Hihetetlen, de ez alatt az idő alatt két regényem is megjelent, ráadásul hagyományos kiadásban, a Művelt Nép Könyvkiadó gondozásában. Álmodni sem mertem volna ilyesmiről, hogy az általam legjobban szeretett regények mellé kerülhet majd a polcon a sajátom. A Párizstól keletre és a Bangkok felett a csillagok Thaiföldön játszódó történetek, mindkettőben fontos elemként jelenik meg a bántalmazás, a gyerekkori traumák és azok feldolgozása, valamint a coming out. Jelenleg egy Japánban játszódó regényen dolgozom, a Papírhajók napkeletről várhatóan novemberben érkezik majd a boltokba.

Szilágyi Heléna: Már gyermekkorom óta egyszerűbben ment papíron kifejezni magam, mint szóban, ezért is szerelmesedtem bele az írásba. Huszonegy éves korom óta publikálok, novelláim különböző fórumokon és antológiákban jelentek meg. Mindig érdekelt az emberi lélek mélye, legsötétebb oldala, így nem csoda, hogy főleg dark fantasy, horror és sci-fi írásaim születnek (pl.: Diabolika). Ám gyermekpszichológusként fontosnak tartom, hogy a fiatalokhoz is szóljak. Több young adult történetem megjelent már, amelyek közül a Reménysugár a legfrissebb. Az írás mellett a rajzolás is fontos szerepet játszik az életemben, illusztrációimat a saját regényeimben, valamint a C&H projects köteteiben megtalálhatjátok. Amatőr szerkesztőként 2016-tól a Lendület Magazin csapatát erősítem, és míg működött, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat Árnyak Hangja rovatát vezettem, amelynek gyümölcse a Grimm: Sötét Mesék antológia lett.

Mit jelent számotokra az írás és maga az írói lét?

Alex L. Hooper: Az írás gyerekkorom óta az életem része, általa olyan világokat alkothatok, aminek csak a képzelet szabhat határt. Nem szeretek hobbiként hivatkozni rá, mert az írás igenis kemény munka.

Szerintem, aki rálép az írói útra, sosem tudja végleg maga mögött hagyni a mélypontok ellenére sem.

M.Z.Chapelle: Egyrészt kreatív elvonulást a mindennapok során, amikor esténként kiszakadhatok a mókuskerékből és kedvemre lubickolhatok az általam teremtett világokban, másrészt pedig nagyon is összeszedett munkafázisokat jelent, hiszen főleg az utóbbi időben, amióta regényeim jelennek meg, mindig határidőre, szoros időbeosztással dolgozok. Maga az írásra igyekszem úgy gondolni, mint egy folyamatosan táguló spektrumra, ahol csak rajtam múlik, mennyi energiát és időt fektetek a tanulásba, és milyen messzire jutok majd benne. 

Szilágyi Heléna: Szórakozás és öngyógyítás. Gyakran írok pályázatokra és felkérésekre is, amelyeknek megvan az a veszélye, hogy az ember ráfeszül, görcsössé kezd válni. Amikor ez történik, tudom, hogy egy kis pihenőt kell tartanom.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a C&H Projects csapatával és mit lehet róluk tudni?

Alex L. Hooper: A C&H Projectset M. Z. Chapelle-lel alapítottuk 2021-ben. Ez egy írói társulat, melynek keretein belül antológiák szervezésével foglalkozunk. Célunk az, hogy a tehetséges magyar írókat megismertessük az olvasókkal. Fontosnak tartjuk a korrektséget és a minőséget.

Szeretnénk többféle zsánerben megmutatni magunk, például olvashattok tőlünk romantikus írásokat és horrornovellákat is.

Eddig megjelent köteteink: Sssh!, Lámpások éjszakája, Jégvirágok, Halálosan szeretlek.

A szerzőinkről és az antológiáinkról bővebb információkat az oldalunkon találtok.

M.Z.Chapelle: A C&H nevű írói összefogás egyik alapítója vagyok, néhány éve Alex L. Hooperrel úgy döntöttünk, hogy szeretnénk megjelenési lehetőséget biztosítani a hazai íróknak, valamint minőségi kiadványokkal szolgálni az olvasóknak. Az eddigi antológiáink között akad nyomtatott formában megjelent is (Sssh!, Jégvirágok) és ingyenes e-book is (Halálosan szeretlek!, Lámpások éjszakája). A szervezés később Monos Anettel és Szilágyi Helénával bővült. Vannak állandó és újonnan becsatlakozó íróink, eddig kiírt pályázatok alapján lehetett jelentkezni a kötetekbe. Úgy gondoljuk, színvonalas, jó munkát végeztünk, mindig sikerült meglepni az olvasókat: hol extrém, horrorisztikus Valentin-napi történetekkel, hol izgalmas fantasyval és szenvedélyes romantikus novellákkal.

Szilágyi Heléna:  M.Z Chapelle keresett meg azzal, hogy szeretnének egy romantikus antológiát összehozni kortárs magyar szerzők közreműködésével. Érdekelt a dolog, de azért tartottam is tőle, mert bár szeretek romantikus szálat fűzni a  történeteimbe, sosem az viszi el a hátán a sztorit. Végül akkoriban fejeztem be a Kékvérűek c. kéziratomat, így annak az előzménynovelláját írtam meg a később Sssh! címet kapott első kötetükbe. Látták, hogy a Grimm: Sötét Mesékben illusztráltam is, így felajánlották, hogyha kedvet érzek hozzá, ebbe az antológiába is készíthetek párat.

A Jégvirágok novelláskötetben egymás után szerepelnek az alkotásaitok. Bár mind a 10 novella a romantikus zsánerbe tartozik, olyanok, mint egy tálca különböző finomság, amiből az ember csemegézhet. Segítettetek egymásnak az alkotásban?

Alex L. Hooper: Általában bétázzuk egymás novelláit, de van olyan is, hogy csak a szerkesztésnél olvasom először a többiek novelláját. Ha elakadok valahol, akkor szoktam segítséget, tanácsot kérni. Vagy ha többféle variáció van, amik közül nem tudok választani.

M.Z.Chapelle: Talán mondhatom azt, hogy mindannyian, akik megjelentünk a kötetben, gyakorlott novellaírók vagyunk, így maga az alkotás folyamata önállóan zajlott. Én amúgy is hajlamos vagyok rá, hogy amikor jön egy hirtelen ötlet, akkor néhány nap alatt dobjam össze a novellát, és ez itt is nagyjából így történt. Amikor elkészültünk, akkor elolvastuk és véleményeztük a másik novelláját, mielőtt az a szerkesztőhöz került volna.

Szilágyi Heléna: A kötetek szöveggondozásából Szandi (Alex. L. Hooper) mindig kiveszi a részét, a Jégvirágok esetében csak a korrektúrát készítette, de mielőtt a szerkesztőnk elé került volna a történet, bétázta is a novellám, és felhívta a figyelmemet a világépítés hiányosságaira, a logikai bakikra és arra, hogy érdemes Perszephoné karakterét alaposabban kidolgozni. De egyébként más novelláim esetében is sokat segítenek a lányok, bétázzak, előolvassák őket, hogy a történet a lehető legjobb formáját érhesse el.

Mennyire eltérő az írástechnika és a zsáner, amiben alkottok? Kinek mi a kedvence?

Alex L. Hooper: Régóta írunk már, így kialakult a saját stílusunk. Én főként NA fantasyt írok, de nagyon érdekelnek a különböző személyiségzavarok, ezért a realista történeteimben gyakran feltűnik egy-egy ilyen karakter.

M.Z.Chapelle: Nincs két egyforma író, ez nálunk is elmondható: nagyon más módon kattanunk rá az írásra, van, aki sokkal tudatosabban tervez, más intuitív módon áll hozzá. Van, aki szereti utolsó pillanatra hagyni – jó, ez vicc volt,  mert ebben mind hasonlítunk :)

Én mozaikosan szoktam alkotni, nem lineárisan írom meg a jeleneteket, hanem ugrálok, attól függően, mikor, melyikhez van jobban hangulatom. Ennek a technikának megvan az előnye is, a spontaneitás, és az, hogy ha elkap a flow, nem kell megállnom, csak mert még nem az a rész következik. Hátránya pedig nyilván az, hogy ha vissza kell ugranom oldalakat, akkor sokszor elveszíthetem a ritmust, újra kell olvasnom, épp milyen dinamika van a szereplők között. Szóval sokszor szidom magam közben, és eldöntöm, hogy máskor nem így csinálom. Aztán jön a következő ötlet, és már írom is a zárójelenetet. 

Habár nem külön zsáner, de imádom az LMBTQ történeteket, azon belül is a BL „műfaját”. Sorozatokban is sokszor úgy érzem, hitelesebb és mélyebb érzelmeket adnak át ezek a történetek, mint a sima drámák, írni pedig végtelenül szeretem őket. Ezen kívül pedig a krimi és a thriller sztorikért vagyok oda, remélem, a jövőben több ilyet lesz alkalmam írni.

Szilágyi Heléna: Én legtöbbször fantasy vagy sci-fi történeteket írok, de vannak realista írásaim is. Mindannyian szeretünk több zsánerben is alkotni, szerintem.

Ha választanotok kellene, melyik a kedvenc történetetek a két antológiából?

Alex L. Hooper: Ha mindenképpen csak egyet lehet választani, akkor nekem az Addikció. Az a novella már jó pár éves, de a kötet miatt újraírtam, és különösen kedves a szívemnek.

M.Z.Chapelle: Az Ősz után a télt mondanám, annak ellenére, hogy ez talán a legkomorabb történet, amit valaha írtam. Sokáig dolgozott bennem az ötlet, de örülök, hogy végül ezt választottam az antológiába, annak ellenére, hogy tudom, a legtöbben jobban szeretik a vidámabb novelláimat. A korábbi megjelenéseim közül még a Tükörlelkeket emelném ki (Sssh! antológia), izgultam, hogyan fogadják majd az emberek az LMBTQ szál miatt, de szerencsére csupa pozitív visszacsatolás érkezett.

Szilágyi Heléna: A Halálosan szeretlek kötetből Shadow és Monos Anett történeteit szerettem legjobban, ha ki kellene emelni valakiket, a Jégvirágokban Doris Gr., Kollár Betti és Alex L. Hopper írásai tetszettek a legjobban. Bár szerintem utóbbi kötet színvonalában nagyon egységes és minőségi kötet lett, így inkább az olvasói ízlésem döntött ebben, nem a novellák minősége. 

Ha jól tudom az illusztrációkat ezúttal is Heléna készítette, a Halálosan szeretlek antológiát pedig Alex szerkesztette. Hogyan teltek az utómunkálatok? 

Alex L. Hooper: A szerkesztés során mindig különleges élmény ilyen sok íróval dolgozni, mert mindenki más és más, így sosem lesz unalmas. Rettentő büszke vagyok arra, hogy végül a kötetbe választott novellák mindegyike bekerült a megjelent antológiába, mert ez azt tükrözi, hogy jól ment a közös munka.

A korrektúrát minden esetben közösen végezzük, tehát legalább hárman átnézzük, mielőtt a tördelés elkezdődne, ezzel ki tudjuk szűrni a benne maradt hibát nagy részét. 

M.Z.Chapelle: Én a korrektúrában vettem részt, illetve a Halálosan szeretlek néhány novellájának a szerkesztésében. Nyilván nincs olyan kötet, amiben ne maradna hiba, de igyekeztünk sok körön keresztül, alaposan átnézni a szövegeket. Gördülékenyen folyt a munka.

Szilágyi Heléna: A Jégvirágokba időhiány miatt sajnos a csak a saját novellámhoz tudtam illusztrációt készíteni, mert a Lámpások éjszakájának grafikáin kellett dolgoznom. Kicsit összecsúsztak a megjelenési dátumok. A Halálosan szeretlek kötetének grafikai munkálatait viszont teljes egészében én készítettem, mind a 30 grafikát, mind a borítót. A tervezésnél a lányok és a szerzők is ötleteket adtak, a borítóképet Szandi referenciaképe alapján alkottam meg. Az utolsó napok mindig húzósak a megjelenés előtt, így még a leadás előtti éjszakán is a képek átkonvertálásán dolgoztam, hogy a lehető legjobban mutassanak az ebookban.

Ha választanotok kellene egy történetet amit a másik írt, kinek mi lenne a kedvence?

Alex L. Hooper: Shadow írásait nagyon szeretem, ezért nem meglepő, hogy itt is az övéi közül került ki a kedvencem. Engem a legjobban az Örök szerelem négy keréken hangulata fogott meg.

M.Z.Chapelle: A Lámpások éjszakájából Monos Anett: Elfeledettek c. novellája az egyik kedvencem, ami egy rövid, de hangulatos és szerintem nagyon fontos novella, aminek helye kellett, hogy legyen ebben a kötetben. A Jégvirágokból Kollár Betti: Csak számold végig az évszakokat, és a tied leszek! c. romantikus novelláját emelném ki, aki szereti a szerző munkásságát, ne hagyja ki, mert különleges és nagyon szerethető novella. A korábbi, Sssh! antológiából pedig Lekli Medárd novellája a favorit, és remélem, nem fog megölni azért, hogy megint hangoztatom, de én vagyok a rajongói klubja elnöke. 

Azt gondolom, egy ilyen kötet pont azért izgalmas, mert az ember hangulattól függően, mindig talál magának új kedvencet, ezért mindenkit arra bátorítanék, hogy kezdjen el novellákat olvasni, úgy általánosságban, bármilyen, mert biztos vagyok benne, hogy ráakad majd kincsekre és új kedvencekre.

Szilágyi Heléna: M.Z Chapelle írónőtől a Tükörlelkek a kedvencem a Sssh! kötetből, a regényei közül tervben van a Párizstól keletre olvasása is. Alex L. Hopper novellái közül egyértelműen a Sárkánybőrben a kedvencem eddig, de most olvasom a Vér és toll c. kéziratát és az is telitalálat lett.

Mennyire vagytok aktív tagok a Moly.hun? Milyen véleménnyel vagytok az oldalról?

Alex L. Hooper: Sajnos nem vagyok annyira aktív Molyon, mint amennyire szeretnék. Főként olvasóként használom. Lelkesen dokumentálom az olvasásaimat és a megszerzett könyveket.

M.Z.Chapelle: Az utóbbi években igyekeztem aktív lenni, nem csak olvasóként, de íróként is kihasználom az oldal lehetőségeit (és a Prémium tagságomat :D ), így mindig írok karcokat az újdonságokról, és a regényeimmel kapcsolatosan is tájékoztatom az olvasókat. Mások könyvkritikáit is szívesen olvasom, illetve rendszeresen részt veszek kihívásokon, molyos eseményeken.
Az oldal nem tökéletes, én jobban kedvelem a Goodreads-et a maga egyszerűségében, mert a molyt nem tartom túl felhasználóbarátnak, de tény, hogy hasznos és hiánypótló, összegyűjti a könyvszerető embereket, ezáltal közösséget is épít. Sajnos látni olyat, hogy egy-egy „vezérmoly” által lehúzott könyvet mások is különösebb ok nélkül elkezdenek lecsillagozni. Ennek a másik oldala az, hogy sokan nem merik őszintén kritizálni a magyar szerzőket, mert félnek, hogy visszaüt, így a moly tele van nem valódi véleményekkel (sőt, sokszor álprofilokkal). Íróként ért már ott nagy csalódás és egyfajta cyberbullying is, így most már kisebb távolságtartással kezelem a felületet, illetve törekszem arra – amit talán a legnehezebb tudatosítani magunkban íróként -, hogy ez az oldal az olvasóknak készült, nem íróknak. Véleményt lehet formálni, de nem szükségszerű ezekre reagálni, és senkinek nem kell jobban magára vennie a kapott kritikákat, mint amit a fejlődése megkíván.

Szilágyi Heléna: Változó az aktivitásom. Van időszakom, amikor inkább olvasóként vagyok jelen és a véleményeimet osztom meg ott, de íróként figyelemmel kísérem a köteteink és a regényeim értékeléseit, mert nagyon fontosnak tartom, hogy fejlődjek és a visszajelzések, ha építő jelleggel vannak megfogalmazva, hasznos támpontot nyújtanak ebben.

Hogyan kezelitek az elismeréseket, illetve a kritikákat?

Alex L. Hooper: Az elismerés mindig egy újabb löketet ad, hogy folytassam, és ne adjam fel. A kritika nem tud jólesni az embernek, de aki megjelenik, annak számolnia kell ezzel is, hiszen nem tetszhet mindenkinek, amit ír. Az építő jellegű kritikából pedig sokat lehet tanulni.

M.Z.Chapelle: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy viszonylag kevés bántó kritika ért az évek során, ezek közül persze akadt, ami rosszul érintett, és nehéz volt talpra állni belőle, de ma már próbálom úgy kezelni a dolgot, hogy miután a kéziratom a nyomdába kerül, onnantól kezdve távolítom magamtól a könyvet, és immár termékként tekintek rá, ami természetes, hogy kiválthatja valaki nem tetszését. Nincsen ezzel baj, nekem kell megtanulnom azt, hogy profiként hogyan szűrjem át a saját rendszeremen az észrevételeket. Minden kritikából ki kell hámozni, amitől fejlődhet az ember, a többit pedig el kell tudni engedni.

És hogy a pozitív visszajelzésekről is beszéljek! Idén az Emberi Értékek Díjátadó Gálán kitüntettek a munkásságomért, ez pedig hatalmas jelentőségű esemény a számomra, mert tizenhat éves korom óta támogatója vagyok a hazai LMBTQ közösségnek. Sok szinten vannak jelen az életemben, akik ebbe a közösségbe tartoznak, ezért ez nem csupán a könyveimről szólt, hanem arról, hogy jó úton haladok.

Az olvasóim pedig fantasztikusak. Nagyon szeretem azokat az alkalmakat, amikor lehetőségem van személyesen, kötetlenül beszélgetni olyanokkal, akik olvasták valamelyik történetemet, mert ők/ti inspiráltok engem.

(Szerk, megj.: Gratulálok a kitüntetéshez!)

Szilágyi Heléna:  Az elismeréseket megköszönöm, nagyon jólesnek és megerősítenek abban, hogy helyem van a pályán, még ha csak a kicsit között is. A kritikákat is szívesen fogadom, ha őszinték és nem szándékosan sértően vannak fogalmazva. Szeretek fejlődni, jobb lenni abban, amit csinálok, legyen az írás, rajzolás, vagy bármi más.

Volt alkalmatok részt venni az idén megrendezett könyvhéten? Milyen élményeket szereztetek?

Alex L. Hooper: Idén sajnos nem sikerült, de az előző két évben ott voltam a Könyvhéten. Mindig nagyszerű élmény azokkal az ismerősökkel találkozni, akikkel sokszor csak ilyen alkalmakkor van lehetőség.

M.Z.Chapelle: Igen, és végre nem csak lelkes olvasóként nyargalhattam végig a standok között, hanem dedikáltam is. Meglepett, hogy a nem túl barátságos idő ellenére milyen sokan eljöttek. Mindenki nagyon kedves volt, sok mosollyal gazdagodtam aznap, és remélem, többekkel találkozunk majd július 20-án is a Bookta Kávézóban, ahol egy izgalmas beszélgetés keretében lesz lehetőségem mesélni a korábbi regényeimről és az újról, amin dolgozok.

Szilágyi Heléna:  Igen, három standnál is meg lehetett vásárolni olyan könyveket, amelyekbe írtam, és a Boszi Gyertyaműhely lehetőséget biztosított a dedikálásra is.

Mivel készültök legközelebb? Meséltek nekünk a terveitekről?

Alex L. Hooper: A C&H Projects szervezésében szeretnénk jövő évben egy szociális problémákkal foglalkozó kötetet megjelentetni.

Idén befejeztem az első regényemet, egy NA fantasyt, amivel javítás után szeretnék szerencsét próbálni egy hagyományos kiadónál. Ezen kívül tervezek még egy realista, romantikus kisregényt a jövő évre.

M.Z.Chapelle: Év végén érkezik a harmadik regényem, a Papírhajók napkeletről. Igyekszem megjeleníti a japán kultúra apró sajátosságait is az oldalakon, remélem, szeretni fogják az olvasók ezt a regényt is. 

Ezen kívül több novellával is készülök, az egyik egy Lengyelországban játszódó démonűzés történet lesz, a másik pedig egy kínai fantasy.

A C&H Projects is készül új antológiákkal, ezért érdemes lesz követni az oldalunkat! 

Szilágyi Heléna: Főleg novellákkal foglalkozok mostanában, ősszel lesz is pár megjelenésem. Ami már biztos, az egy sci-fi novella, valamint egy misztikus, thriller kötet, amelyben mítoszokat dolgozunk fel. Utóbbiba a szokásomhoz híven illusztrálni is fogok, valamint két, de talán három novellám is olvasható lesz majd. Alkonyzóna munkacímre hallgat, de ahogy még a borító és tartalomjegyzék sem végleges, ez sem kőbevésett. Ebbe M.Z Chapelle és Alex L. Hooper írásait is megtaláljátok majd!

A blog nevében is további sok sikert kívánok a csapatnak, öröm volt veletek tölteni a napot!

Amennyiben kíváncsiak vagytok a hölgyek munkásságára, kattintsatok az alábbi oldalak egyikére:

Alex L. Hooper:

Hivatalos Facebook - oldala

könyvei:C&H Projects, RedZone

M.Z.Chapelle: 

Hivatalos Facebook - oldala 

könyvei:C&H Projects, Libri

Szilágyi Heléna: 

Hivatalos Facebook - oldala

könyvei: shopmogul. hu, Reménysugár, Diabolika, C&H Projects, RedZone

Írta: Isabel

Bodnár Alexandra (szerk.) - Halálosan szeretlek- Véres Valentin-antológia

 A most következő novelláskötetről már sok jót hallottam még azelőtt, hogy belemerültem volna. Igaz, ez kétélű fegyver lehet, mert nem egyszer előfordult már velem, hogy amit nagyon jónak tartottak mások, nálam éppen az ellenkező hatást váltotta ki. De mondom is a véleményem! 

A kötet 30 novellát tartalmaz, 17 különböző szerzőtől. Mindig ámulatba ejtő számomra, mikor ennyi ember összefog azért, hogy valami értéket alkothassanak. Már ezért tiszteletet érdemelnek!

Az illusztrációkat Szilágyi Heléna készítette, ami ismét precízre és különlegesre sikerült.

Olvasásnál magam is meglepődtem, mert már az első novella úgy felhúzott. hogy csak na! Monos Anett: Testbörtön című írása betalált. Nagyon. A történet röviden annyi, hogy egy fiatal lányt évek óta erőszakol a nevelőapja. Mikor elérkezne a szabadulás pillanata az sem hoz megváltást a lány számára...Tudom, hogy ez csak fikció, (legalábbis remélem), de a szerző annyira élethűen ábrázolt dolgokat, hogy olyan indulatokat váltott ki belőlem, amikre én sem számítottam. Le a kalappal az írónő előtt!

A második kedvencem HoRa: Vörös Démonja volt, ami egy hátborzongató történet egy másvilági lényről és a megtört szívekről. Olvastam már hasonlót viszont azt a sötét hangulatot, ami kell egy igazi borzongáshoz, nagyon jól hozta. És érzelmileg is picit felüdülés volt Anettéhez képest.

Orosz Krisztián: Égető nagy Éhség c. alkotásától kirázott a hideg. Az, hogy E/1-ben írta meg a történetet, ráadásul nem az áldozatok szemszögéből, nagyon tetszett. Úgy gondolom, a nehezebb utat választotta így, de nagyon jól tette.

Szollár Bencét vártam a legjobban olvasáskor és nem kellett csalódnom! Az Egy romantikus este fantasztikusra sikeredett. Zombik és egy szerelmes férfi, aki nem képes reálisan dönteni párját illetően.  Ha a jégvirágoknál azt mondtam, hogy egy-egy történetből regény kellene, akkor itt Bencééből tudnék hasonlót elképzelni. 

Nem szeretnék mindenkit megemlíteni, csak a számomra legmaradandóbbakat emeltem ki. Mivel van választék bőven, azt mindenki találhat magának kedvenceket. 

A kötetben minden cselekedet alapja a szerelem, lett légyen az bármi. Viszont, mint a példáimból is látszik, itt a sötét és beteges oldalát helyezték a szerzők előtérbe. Semmi szeretetteljes, vagy romantikus dolog nincs benne, hiába épül a szerelmesek napja köré. Nagyon tetszett ez a felfogás, ahogy hogy nem a rózsaszín ködöt látjuk. 

Az pedig, hogy mennyire lett hátborzongató, mindenkinek az ingerküszöbére bízom. Én, aki nagyon szeretem az ilyen történeteket, tudtam tőlük aludni,viszont nagyon -nagyon jól szórakoztam. Mindenkinek ajánlom, aki nem fél belépni egy sötét világba...még akkor sem, ha szerelmes!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a kötet ingyenesen letölthető a FairBooks Kiadó weboldaláról! Ezúton is köszönöm a szerzőknek, hogy ezt az utat választva díjmentes elérhetővé tették nekünk!   

Írta: Isabel

Koós Patrícia (szerk.) - Jégvirágok - Évszakok Antológia

 Először szeretném megköszönni Szilágyi Helénának, hogy elolvashattam az antológiát! Mindig bajban vagyok, mikor különböző stílusú szerzőktől olvashatok egy kötetben, mert van, ami nagyon tetszik, de olyan is, ami nem annyira nekem íródott és ilyenkor egy pici lelkiismeret furdalást érzek, miképpen írhatnék a kötetről.  Kérlek, vegyétek figyelembe, hogy ez csak  szubjektív vélemény, ami nekem nem tetszik annyira, lehet nektek az lesz a kedvencetek! De nézzük az elejétől!

A borító és a cím is nagyon figyelemfelkeltő, bár az utóbbit a novellák elolvasása előtt nem igazán tudtam hova rakni. Aztán persze, minden világos lesz, hiszen nagyon erős szerepet játszanak az évszakok a történetekben, mint motívumként, mint pedig metaforikusan.

A borítóterv és az illusztrálás Iván Eszter munkája, akinek a munkájával még nem igazán találkoztam, de nagyon tetszik, minden elem ami ide tervezett. Mindegyik nagyon jól kifejezi a történet mondanivalóját, úgy, hogy az egyszerűséget megtartotta. Gratulálok, szerintem nagyon jól sikerült!

A kötetben 10 történetet kapunk melyek mindegyike kapcsolódik valamilyen formában a szerelemhez, kapcsolatokhoz. Na most azért vagyok itt egy picit bajban, mert számomra a romantika akkor tud hatni, ha az egy nagyobb esemény kiteljesedése. Lehet kiöregedtem már a az erős, de a semmiből jövő szerelemből, nem tudom... Ezzel nem akarok  bántani senkit, tudom, hogy ennek is megvan a maga varázsa, de számomra kevés ahhoz, hogy érezzem, hogy romantikus hangulatba kerültem és ott lennék az adott szituációban.Na most, nagyon megörültem, mikor találtam hozzám szóló novellákat is.

Az első és nagy kedvencem, Alex L. Hooper: Sárkánybőrben volt. Egy olyan történetet kapunk, mely a romantika mellett izgalmakat is tartalmaz! Egy lányt elrabol egy sárkány, akiről kiderül, hogy az a jóképű férfi, akivel kölcsönösen vonzódnak egymáshoz! Logan átkát meg kell törni, de ehhez nem elég csak a vágy, szerelem is kell. Itt fontos szerepet kapnak az évszakok, hiszen az életet és a halált is jelképezik. Nagyon durván jó történet, innen üzenem a szerzőnek, hogy ez nem egy novellát ér; regényt kórnék szépen belőle. Annyi lehetőség van benne, úgy olvastam volna még!

A második, akit kiemelnék, M.Z. Chapelle: Ősz után a tél című munkája. Itt nem álltam meg sírás nélkül, hiszen a szereplőknek óriási veszteségből kell egyedül felállniuk, hogy aztán együtt, kéz a kézben folytathassák útjukat. Nem egyszerű feldolgozni, ha elveszítünk valakit és az emlékével továbbélve realizálni azt, hogy mással is lehetünk boldogok. Ezt az írónő nagyon szépen átadta a sorain keresztül. Itt is fontos szerepet játszanak az évszakok csak most a bánatból indulunk a boldogság felé! Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt így megírtad!

A harmadik amit nagyon élveztem, az Szilágyi Heléna írása. Tudjátok, hogy én nagyon szeretem azt a szemléletet, ahogy ő hozzááll a fantasykhoz. A Holtak Birodalmában, a görög mitológiába, azon belül Hádész életébe csöppenünk bele és megtudhatjuk, hogy bizony az alvilág ura is lehet szerelmes. Sosem gondolkodtam róla, de nagyon élveztem ezt a változatosságot. Szeretem, ahogy a szerző mindig tud valamit mutatni azoknál a történeteknél, amik szinte már lerágott csontnak számítanak. Nála nem létezik ez a kifejezés, azt hiszem. 

Amit még megemlítenék az HoRa: Múlt és jövő határán című műve. Szó szerint kirázott tőle a hideg, de nagyon tetszett! A vezérfonal egy álom egy titokzatos  fiúval, akihez a főszereplőnket titokzatos erők és a múlt fűzi, nagyon szerettem ezt a sejtelmességet, valóban hátborzongató volt végigolvasni. De tudjátok, hogy én ezt nagyon szeretem, igaz?

Mindegyik általam kedvelt történetben fontos a szerelem és a testi kapcsolat is, de mint mondtam itt csak kiemelik, segítik a lényeget, nem azok csúcspontok. 

A többi is novella is szépen felépített történet, fontos vagy éppen szórakoztató mondanivalóval, csupán csak számomra a fenti négy hagyott nagyon maradandó nyomot!

Zárásképpen még két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik, hogy a szerzők nem tudták milyen véleménnyel leszek az írásaikról, nem beszélünk sosem ilyesmiről, csak amikor már kiment az értékelés. 

A másik dolog pedig, hogy mindent összevetve is nagy gratulációm a szerzőknek hiszen tényleg egy színes kötetet kaptunk. Mindenki megtalálhatja benne korának, élethelyzetének, lelkivilágának megfelelő történetet, amivel azonosulhat. Az, hogy kinek mi tetszik, az egyéni viszont a kötet színvonalából semmit sem von le!

Amennyiben te is el szeretnéd olvasni és megtalálni a kedvencedet, keresd a FairBooks Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Visszaszámlálás a Joanne – A Hamilton kisasszonyok megjelenéséig - Interjú Kristin M. Furrier írónővel

 Kristin M. Furrier írónő az ifjúsági és a fiatal felnőtt irodalom egy nagyon különleges alkotója. Műveiben. Műveiben nagy hangsúly van a múltbéli értékeken, az örök igazságokon, mindezt gyönyörűen becsomagolva. A most következő percekben bepillantást nyerhetünk legújabb regényébe és mesél nekünk a Könyvhéten szerzett tapasztalatairól is! Tartsatok velünk!

Először is köszönöm szépen hogy elfogadtad a felkérésem, illetve a türelmet is, amit tanúsítottál felém. Az utolsó interjúnk óta sok újdonság található az oldaladon! Mesélnél nekünk erről egy kicsit?

Én köszönöm a felkérést. Tényleg nagyon sok mindent történt az elmúlt egy év folyamán írói szempontból is velem. Amit mindenképp kiemelnék, az az, hogy egy új kiadóhoz is leszerződtem. Így jelenleg két kiadónál találhatóak meg a könyveim: a NewLine és a Talentum House kiadó berkeiben. Ezáltal hirtelen rengeteg munka szakadt a nyakamba, de próbálok megbirkózni vele, annak érdekében, hogy mind a hét eddig megjelent könyvem elérhetők legyen.

Jelenleg 25% kedvezménnyel előrendelhető  a legújabb regényed Joanne – A Hamilton Kisaszonyok címmel, mely a 19. századi angliai időkbe repít vissza minket, a Talentum House Kiadó gondozásában.  Honnan jött a történet alapötlete?

A Joanne – A Hamilton kisasszonyok megjelenése bizony a 2023-as évben a legnagyobb megjelenésem. Mind munkában, mind pedig terjedelmileg. Mindenképp fontos kiemelni, hogy a Joanne a 2015 –ben napvilágot látott Johanna című regényem újrafeldolgozása. Anno a kötet nem megfelelő módon került kiadásra ( itt most nem merülnék bele, de fogalmazzunk úgy a szerkesztő nem szerkesztett…) ezért ez a kötet nagyon régóta várta, hogy méltó módon újra születhessen. Ez pedig most érkezett el, és augusztus elsején, ha minden jól megy, megjelenik a Talentum House kiadónál. A kötet már nyomdában van.

Hogy honnan jött az alapötlet? Mint ahogyan te is felvezetted az elején, az írói stílusomban nagyon komoly szerepet kap a történelem, a letűnt korok , és ezen korok értékeinek bemutatása. A Joanne a 19. században játszódik, és egy hirtelen megárvult 16 éves kamaszlány történetét mutatja be az olvasóknak. Korrajzot adva az akkori vidéki Anglia, és az akkori emberi értékek bemutatásával. A kötet szépirodalmi családregény kategóriában fog érkezni, mely visszarepíti az olvasókat egy olyan korszakba, ahol az emberek legkisebb problémái tudtak néha a legnagyobb katasztrófákká válni. 

A könyvet Tarja Kauppinen szerkesztette, itt megjegyezném, az előző kötethez már nem igen hasonlítható az új, hiszen annyi változtatás történt a szövegben. Békés Nikolett Kyara 20 db fantasztikus illusztrációja fogja oly szintre emelni, amit az előző kiadásban nem sikerült elérni. A gyönyörű borítót, amely a kötet egyik fő jelenetét ábrázolja, Szabó Borka borítótervezőnek köszönhetem.

Ezt a történetet is az ifjúságnak szánod vagy inkább felnőtteknek szól majd?

Továbbra is fenntartom, hogy semmi olyan nincs a könyveimben, amit a fiatalabb korosztály ne olvashatna el. Ám, fontos kiemelni, hogy a Joanne, és itt meg kell említenem, hogy már A társalkodónő című kötet is felnőtt olvasóknak lett szánva. Mind a két regény szépirodalmi kategóriában szerepel. Olyan emberi érzelmek, érzések, viselkedések jelennek meg ezekben a regényekben, amit nem biztos, hogy egy kisebb kamasz még meg tud érteni. De mivel a kamaszok sem egyformák, bizonyosan van már akár olyan 15 – 16 éves fiatal, aki teljesen azonosulni tud a szereplők problémáival. Tehát nem mondom, hogy ez kifejezetten csak felnőtteknek szól, de nem ifjúsági regényként van besorolva.

A Kastély rejtélye és Az üveggyémánt átka is átdolgozott kiadásban kapható már a boltokban, szintén a kiadó szárnyai alatt. Miért döntöttél az átdolgozás mellett?

Mint fentebb említettem, egy új kiadóval szerződtem le, és a régi kiadótól, akivel anno indultam, el kellett hoznom a könyveimet. Azonban, mivel kész könyveket így nem lehet elhozni, ezért ugye a kéziratok kerültek a Talentumhoz. Ők pedig teljesen új köteteket álmodta, és hoztak létre belőlük. Ez a frissítés pedig bizony jót tett a könyveknek. Illusztrációt kaptak, újra lettek szerkesztve, és természetesen új borítót is. Nagyon sok munkát ölel fel, ami ezek mögött áll, de az eredmény látva, biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoztam. 

Mennyire volt számodra megterhelő befogadni és valóra váltani az újításokat?

Mivel olyan emberekkel kezdtem el dolgozni, akiket jól ismerek, ismerem a munkásságukat, sőt tudom, hogy ők is az enyémet, és főleg azon érékeket, amit én képviselek a könyveimmel, így nagyon könnyen meg tudtunk mindent beszélni. Nem állt távol egyikőnk álláspontja sem semmiben, úgyhogy a munkának ez a része csak a sietős tempóban volt kihívás, ugyanis ezeket a könyveket teljesen visszahívtuk a terjesztésből, amíg az új kiadások el nem készültek. Ezért gyorsan kellett dolgoznunk. Tehát ezt úgy kell elképzelni, hogy amíg karácsony édes ünnepén mindenki elcsendesült, addig én és a szerkesztőm éjjel – nappal a kéziratokon dolgoztunk. Több hónapnyi munka gyümölcse most ez a három könyv, amit a kezünkbe tarthatunk. Az üveggyémánt átka, A kastély rejtélye, és hamarosan a Joanne.

Hogyan fogadták ezeket az olvasóid? 

Nagyon jól. Sokan firtatták az okát, de mivel nem titkoltam sosem a kiadóváltást, illetve lényegében, aki követi a Facebookon az Instán, illetve a Tiktokon a Kristin M. Furrier írói oldalaimat, lépésről – lépésre követhette végig velem, hogyan készülnek el az új könyvek. Hálás vagyok a sok pozitív értékelésért, amiket a mai napig kapok az olvasóktól, hiszen értük dolgozunk ennyit a kiadóval karöltve. Nagyon köszönöm itt is, hogy ennyien örültek/örülnek a könyvekenek.

Milyen volt a közös munka az illusztrátorokkal és a grafikusokkal?

Fentebb említettem, hogy könnyen meg szoktam találni a szakemberekkel a közös hangot. A társalkodónő és az Elvesztett múlt kötetemnél a lányom Magyar Beatrix volt az illusztrátor. Teljesen szabad kezet kapott, azt jelenített meg a könyvből, amit ő tartott fontosnak. Ezen kötetek borítóit Mike Menders tervezte, vele is mindig nagyon könnyen együtt tudtunk dolgozni, nagyon jó szakember. Az idén megjelenő három könyvemnél az illusztrátor Békés Nikolett Kyara, akinél ugyanaz volt a helyzet, mint Beatrixnál. Teljesen ő döntötte el, hogy mi az, amit meg szeretne rajzolni. Amikor az ember olyanokkal dolgozik, akiket nagyon jól ismer, akkor feltétel nélkül tud bennük bízni. Ezért nem engedem ki a kezemből a könyvek elkészítését sem, hanem végigkísértem minden lépését. A szerkesztőm Tarja Kauppinen, immár négy kötetemet ő szerkesztette, és nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Nagyon szigorú a munkában, de ez a szigor nagyon jót tett a kéziratoknak. Szabó Borka tervezte a Joanne, A kastély rejtélye, és Az üveggyémánt átka könyvborítókat. Borkával is évek óta szoros baráti kapcsolatom van, ismerjük annyira egymást, hogy pár instrukció után megalkotja számomra a tökéletest. Nem győzöm hangsúlyozni, egy jó csapattal könnyű dolgozni.

Hogy érzed magad a kiadónál? Ajánlanád másoknak is?

Természetesen. Ez számomra nem is kérdés. :)

Milyen volt számodra a 2023-as könyvhét? Mi a legmaradandóbb élményed ezzel kapcsolatosan?

A könyvhét mindig egy hatalmas élmény, ám sajnos az utazás  mindig kaotikus. Sok idő felutazni Budapestre, és csak rövid időt sikerül ott tölteni. Erre még nem tudtam jó taktikát kitalálni. 

Azonban megéri a tortúra, mert annyi kortárs íróval, és annyi olvasóval tudunk ilyenkor találkozni, ami szükséges ahhoz, hogy az ember feltöltődjön a következő évre is. Idén Szegeden is volt egy kisebb bemutató melyet a Newline kiadó szervezett számunkra, az is nagyon – nagy élmény volt. Mindig nagy öröm találkozni az olvasóinkkal.

Milyen terveid vannak a nyárra?

A nyár egyértelműen a Joanne azaz A Hamilton kisasszonyok megjelenéséről szól. Mert bár mindjárt itt van augusztus 1, a megjelenés, azért az sem titok, hogy ilyenkor is hatalmas munka a könyv végső ellenőrzése. A megjelenésre fókuszálok jelenleg, és ennek a promóciós munkáira. 

Nagyon szépen köszönöm az interjút.

Ezúton is további sok sikert kívánok és én is alig várom a megjelenést!

A megjelenésig a kötet előrendelhető a Talentum House weboldalán, valamint a Kristin weboldalán! 

Ha további érdekességekre vágysz, keresd a szerző Facebook-oldalát, vagy a csemegézz a Talentum House kínálatából!

Írta: Isabel