Mészáros Dorka írónő neve az ifjúsági regényt kedvelőknek
nem lehet ismeretlen. Eddig három könyve jelent meg, melyekből én a Felelsz
vagy mersz? című regényét olvastam, ami nagyon tetszett. Mai nyelven, a fiatalok
számára íródott, így bármelyik kamasz kedvencévé válhat.
Kérlek, pár szóban
bemutatkoznál a blog olvasóinak? Mit tudhatunk rólad?
2016-ban jelent meg az első könyvem, az Én vagy senki, aztán
tavaly a Kiszámolós, idén pedig a Felelsz vagy mersz?. Pápáról származom, a
Corvinusra, az ELTE-re és a Metropolitanra jártam, jelenleg kommunikációs
szakértőként dolgozom.
Van egy vőlegényem, Zsidró Dominik, aki költő-író, egy
kutyusunk, Szmöre, aki egy kisfranc. Vezetek egy interaktív vacsoraszínházat a
Rejtélyek Házával karöltve, irodalmi műhelyt tartok.
Írok, olvasok, futok, edzek, bulizok, szeretek sorozatokat
is nézni, csak sosincs rá időm. A kedvenc zenekarom a Nigtwish és mardekáros
vagyok.
Honnan ered az
irodalom iránti szereteted és mikor kezdtél el komolyabban az írással
foglalkozni?
Írok, mióta tudom, hogyan kell. Ceruzával, nyomtatott
nagybetűkkel kezdtem spirálfüzetekbe, ma már a laptopomon dolgozom. Először
meséket írtam, majd lányregényeket, a gimiben novellákat, aztán ismét nagyobb
lélegzetvételű történeteket. Az írás bennem van, a személyiségem része, egy
belső kényszer, szeretek alkotni, mesélni, megélni ezt az élményt.
Magánemberként
szeretsz olvasni? Esetleg van kedvenc alkotód?
Nagyon szeretek olvasni, ráadásul az olvasás szakmai
kötelesség is. Egy írónak muszáj sokat olvasni. Nehéz megneveznem kedvenc
alkotót, mert inkább könyveket olvasok és nem a szerzők alapján válogatok.
Kedvenc könyvem van vagy egy tucat, egyet kiemelni rettenetesen nehéz lenne.
Párat azért felsorolok, hátha valaki emiatt kap kedvet hozzájuk:
- Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! – ezt a könyvet
mindenkinek el kellene olvasni
- Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz – őszre/télre ajánlom,
hosszú estékre kakaóval
- Brenna Yovanoff: Az elcserélt – elfogadásra, szeretetre
tanít
- William Golding: A Legyek Ura – kötelező olvasmánynak
válogatnám
- Émile Ajar: Előttem az élet – hangoskönyvben Rudolf
Péterrel zseniális
- J. K. Rowling: Harry Potter-sorozat – mert ez nem
hiányozhat
- Celia Rees: Kalózok! – ha kérdezik, ez a kedvenc könyvem
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet – könnyed,
szórakoztató nyári olvasmány
Jelenleg három
könyved kapható. Ha valaki most ismerkedik a munkásságoddal, melyiket ajánlanád
neki?
Hűha, attól függ, ki kérdezi. A Kiszámolós és a Felelsz vagy
mersz? főszereplője lány, Birdie és Bori. Viszont a Felelsz vagy mersz?-et
ajánlanám fiúknak is, hogy megértsék, miképp gondolkodnak a lányok. Azt
mondták, ez a regény egy kincsesbánya lehet a fiúknak. Az Én vagy senkit bátran
ajánlom fiúknak is, hiszen a hét főszereplőből négy fiú. Az Én vagy senki krimi,
sötétebb a többinél, sokkal nehezebb is. A Kiszámolós igazából egy kaland, ahol
te döntheted el, hogyan alakul Birdie estéje, a Felelsz vagy mersz? pedig egy
igazi kamaszkori regény, egy vérbeli napló, ahol a menstruációtól kezdve a
továbbtanuláson keresztül a szerelemig minden megjelenik.
A Felesz vagy mersz? a
tinédzser Bori életét mutatja be napló formájában? Honnan jött a cselekmény és
a forma ötlete?
Naplóregényt még nem írtam, ezért szerettem volna ezt a
formát. Ráadásul ilyen lelki mélységekbe ezen a formán keresztül lehet szállni.
Azt szeretném, ha a lányok éreznék, ők is lehetnek Bori, nekik is lehetnek
problémáik, és bár a kamaszkor egy alapvetően nem normális életszakasz,
ilyenkor nem normálisnak lenni pont hogy normális.
Ahhoz, hogy valóban a
megfelelő szókészletből dolgozz, végeztél kutatómunkát?
Nem, egyáltalán nem. Azt hiszem, nagyon jól elkaptam Bori
stílusát, és sikerült tartanom mind az övét, mind a többiekét.
A borító nekem nagyon
tetszett, mesélnél arról, hogyan készült?
Borítót mindig a kiadó ajánl, együtt dolgozunk aztán a
terveken. Bevallom, én a fényképes borítókat nem szeretem, ugyanis készen adják
a karaktereket. Viszont a szerkesztőm meggyőzött, hogy ilyen borítóra van
szükség. A végeredménnyel elégedett vagyok.
Gyermekként esetleg te
is vezettél naplót? Mit gondolsz, milyen előnyei vannak a vezetésének?
Vezettem, de hamar rájöttem, hogy ezt nem nekem találták ki.
Elképesztően maximalista vagyok, ezért szigorúan tartottam, hogy minden egyes
nap végén írjak a naplómba, és ha ez kimaradt, akkor pótoltam a bejegyzéseket,
de nyilván nem lett ugyanolyan.
Szerintem jó az, ha valaki így dokumentálja az életét,
pláne, ha később visszaolvassa. De ez nemcsak a naplókkal van így. Van – volt –
egy baráti társaságunk (azért inkább volt, mert nagyon szétszéledtünk a
világban, és nagyon régen nem jöttünk össze közösen), és minden egyes buliban
videókat készítettünk. Rengeteg anyagunk van. Egyszer begyűjtöttem őket, és
született belőle a Jóbarátok főcímére egy videoklip. Akkor jegyezték meg többen
a bandából, mennyire jó, hogy vannak ezek a videók, mert így lehet emlékezni,
újra lehet élni a bulikat, a poénokat, a bénázásokat. Az a darabja az
életünknek örökre megmarad. A napló is ilyen.
Milyen
visszajelzéseket kaptál eddig az olvasóközönségedtől?
Rendkívül sokfélét. Amikor az első könyvem kijött, és
szembesültem az első negatív kritikával, nagyon magam alá mentem, és a mai
napig is rosszul tudnak esni a negatív bírálatok. Az zavar bennük a legjobban,
hogy nem tudok személyesen leülni és elbeszélgetni velük, nem tudok reagálni a
kritikákra. Viszont a kevés rossz mellett rengeteg a pozitív kritika. Vannak,
akik miattam szerettek meg olvasni, van olyan is, aki csak az én könyveimet
hajlandó elolvasni, és így tovább. Nagyon sok szeretet jön az olvasóktól, ami
erőt ad és kitartást. A legjobb egyébként, hogy az Én vagy senki már legalább
öt iskolában volt érettségi tétel. Szerintem ez hatalmas eredmény.
Milyen a közös munka
a Menő Könyv Kiadóval?
Nagyon szeretek velük dolgozni és nem is munkának élem meg. Pozitív,
nyitott, kreatív közösség, akik ismerik a kamaszokat és nagyon jó könyveket
adnak ki nekik. Mivel készítek nekik véleményvideókat is a könyveikről, száz
százalékosan állíthatom, hogy érdemes elolvasni az összes könyvüket, egyik sem
lesz csalódás – pedig én aztán elég kritikus vagyok. :D
Június 11-én könyvbemutatót tartottatok több szerzővel, melyhez
gratulálok. Hogyan élted meg ezt a napod és milyen élményekkel gazdagodtál?
Nagyszerű élmény volt megint élőben találkozni a
szerkesztőkkel, a közönséggel. A Magvető Café számomra egy kreatív közösség,
oda mindig jó betérni, akármilyen alkalomból is megyek. Megtiszteltetés volt a
többiekkel együtt szerepelni, jó volt hallani az ő gondolataikat a kamaszokról
és az írásról.
Vannak terveid még
erre az évre? Mikor érkezik az új regényed?
Vannak ám. ;) Egyrészt könyvhétre jelenik meg az első nem
kamaszoknak szóló könyvem – azért mondom most már ezt, mert eddig felnőtt
könyvként emlegettem, de az elég mást hívott elő az emberekben. Nem biztos,
hogy visszajövök lesz a címe és egy krimi. Egy pofátlan, cinikus, megdöbbentő
történet. Nagyon várom, hogy a felnőtt közönség felé is kinyithassak, kíváncsi
vagyok, hogyan fogadnak.
Másrészt folyamatosan írok, már készül a következő mű a Menő
Könyvekhez is. Nincs megállás, tele vagyok tervekkel és sztorikkal, megyek
előre és írok.
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek a szerző hivatalos Facebook - oldalát, vagy könyveit a Líra kínálatában!
Ezúton kívánok további sok sikert Dorkának!
Írta: Isabel
