Louis Sachar - David nem hagyja magát

Ma egy olyan ifjúsági regényt hoztam nektek, amihez van egy kedves emlékem. Már gyerekként is nagyon szerettem olvasni, az akkori barátnőmmel állandóan cserélgettük a könyveket. Igaz, főleg ő adta nekem, de amikor csak tehettük olvastunk egymásnak. Volt egy fiú akibe akkor azt hittem szerelmes vagyok, viszont ő utált olvasni. Ám az egyik héten megmutatta nekem ezt a könyvet és élvezettel ki is olvasta. Akkor nagyon büszke voltam rá, hiszen ő tényleg kerülte a könyveket.

Főhősünk David, aki rá szeretné venni az osztály legmenőbb lányát, hogy járjon vele. Ő maga is népszerű az iskolában ám belekeveredik egy rablásba és ellopják egy idős hölgy kígyófejes botját. Innentől kezdve a kissrác életében egyre kevésbé sikerülnek a dolgok, ráadásul a rabló fiúkból áll társaság is kispéceli magának.

Az egész történetet a fiú szemszögéből láthatjuk , így valóban ideális lehet egy tini fiú számára. Humoros, egyáltalán nincs tele lányos dolgokkal, mégis megmarad benne egy aranyos vonal. Erőszakmentesen mutatja be egy kamasz nehézségeit csöpögések nélkül. 

Emellett tele van humoros jelenetekkel, sokat nevettem rajta. 

Oldalszám szempontjából sem régen sem most nem tartottam soknak; egy kicsivel több, mint 200 oldal. Kényelmesen és szerintem gyorsan olvasható, ami ennyi tanulnivaló mellett igazán jó hír egy iskolásnak. 
Szerintem egy olvasni nem szerető fiút úgy lehet rávenni arra, hogy ismerkedjen a könyvekkel, hogy elsőként figyelünk arra, hogy témában az életéhez közel álljon, és hamar lehessen végezni vele. Ez a történet pontosan ilyen, úgyhogy egy próbát mindenképpen megér. Lányoknak pedig azért lehet szórakoztató, mert megismerhetik, hogyan is gondolkodik egy kamasz fiú. 

Véleményem szerint 13 éves kortól bátran oda lehet adni a gyereknek, nem hiszem, hogy unni fogja.

 A regényt egy online antikvár oldalon találtam, ahol jelzik az oldalsó lapszél sérült, én magam azonban nem láttam az állapotát. Viszont szerintem a történet van annyira jó, hogy talán ettől el lehet tekinteni. Ha megvennéd, keresd a RégiKönyvek oldalán!

Salamon Gábor (szerk.) · Zalotay Melinda (szerk.) - Huron's ​nagy szótanulós könyv

 Mint tudjátok szeretnék középszintű nyelvvizsgát tenni, de az egyik gyengém a szókincs. Éppen ezért próbálok mindenféle módon új szavakat tanulni és ehhez nekem a legkönnyebb út az olvasás. 

Egy ehhez hasonló kiadványt már értékeltem nektek, viszont ez egy picit másabb ugyanis humorosabban próbálja meg aktiválni a memóriánkat. Az ötlet maga nekem tetszik, viszont néha nagyon fárasztóak voltak a mondatok.  Megmutatom a fülszöveg egy részét és így érteni fogjátok mire gondolok: 

"Alkonyatkor a kéjsóvár Trisztán lovag úgy döntött, átugrik a szomszéd castle-ba [kászöl] ( > vár, kastély) hetyegni egyet a gyönyörű Izoldával. Négylábú lova azonban megbotlott, s a teljesen sekély, ámde fortyogó patakban lelte halálát.

Ekkor hagyta el az elszomorodott Trisztán ajkát az azóta szállóigévé vált két szó: „Shallow, sekély.” [seló, sekéj]."

A célját tényleg elérte, mert valóban megragadt a sekély szó, viszont abban a pillanatban, mikor olvastam a példát fogtam a fejem, hogy ez most tényleg...?

Amikor ilyen olvasási élményem van, tényleg nem tudom, mit is mondhatnék róla. Segített, ez tény, ahogy az is, hogy tényleg tanultam új szavakat vele. Ugyanakkor jobban lefárasztott mint a Harry ​Potter and the Half-Blood Prince, ami szerintem sokat elárul arról, hogy mennyire megküzdöttem az olvasással. 

Ettől függetlenül ajánlom minden nyelvtanulónak, mert az, hogy összegyűjtötték a legfontosabb 1500 szót elmondhatatlanul nagy segítség. 
Én a továbbiakban úgy fogom használni, hogy csinlok belőle saját listát, saját példamondatokkal: csak azokat a szavakat jegyzetelem ki, amik nem jutnak azonnal eszembe, így, remélhetőleg tényleg csak azokat kell gyakorolnom amik nincsenek meg. Magamat ismerve rengeteg lesz még így is, viszont azt tapasztaltam, hogy számomra ez a leghatékonyabb módszer erre. Sokan szeretik még a rajzokat vagy a gondolattérképet is, de ezzel én úgy vagyok, hogy a rajz eszembe jut a jelentés pedig nem, szóval ezt inkább kihagynám. Ez azonban nem azt jelenti, hogy másnak ne válna be, ezért is említem meg. 

Ám mindenképpen sok gyakorlásra lesz még szükségem. 

Ha te is csatlakoznál esetleg, és kipróbálnád a könyvet, keresd a Bookline kínálatában!

Írta: Isabel  

Varga Katalin - Piskóta

Először is szeretném megköszönni  a könyvet, mivel ajándékba kaptam. Nagyon jól esik néha olyan történeteket is olvasni, melyek az előttem lévő generációnak íródtak, mert bár nem annyira pörgős, mint amihez szokva vagyunk, mégis egy teljesen más, de legalább annyira értékes világba kalauzolnak el minket. 

Főhősünk Júlia, becenevén Piskóta, aki szeretne eljutni a Balaton partjáról a világ legkisebb szigetére. Véleménye szerint a kicsi dolgokat a felnőttek nem tartják nagyra, így szeretne egy olyan helyet találni, ahol ők is megvannak becsülve. A kislány ezt a világot keresi, miközben egy százesztendős nénivel beszélget, aki igyekszik átadni a tapasztalatait. Meghallgatja a gyermeket és próbálja rávezetni arra, hogy kicsinek lenni nem is annyira rossz dolog, hiszen a tapasztalatok által egy nap ő is felnő.

Nem tudom, hogy ti hogyan vélekedtek erről, de szerintem ez a gondolat nagyon kedves és megindító. Én ezt a történetet gyerekként nem ismertem, szóval összehasonlítási alapom az nincs, mégis nagyon sokat tudott nekem adni. 

Felnőttként is sokszor érzem azt, hogy a körülöttem élőkhöz képest "kicsi" vagyok: Nem elég erős a jellemem, nem vagyok eléggé intelligens, tájékozott, vagy csak egyszerűen nem vesznek elég komolyan. Azt hiszem, hogy mindnyájan szoktunk ilyet tapasztalni, nemcsak a gyermeki élet szakaszban. Ilyenkor én is vágyom egy olyan helyre, ahol legalább annyit érek, mint bárki más. Ahol nincs hierachikus érzés bennem.

A nyelvezet egyszerű a könyv is rövid, így akár már egészen kis korban is oda lehet adni a gyermekeknek, főképp kislányok kezébe. Mivel nem modern írásról van szó, ezért érdemes felkészülni erre olvasás előtt. Viszont a benne rejlő bölcsességek miatt, egyszer mindenképpen érdemes kézbe venni.

Amennyiben felkeltetem az érdeklődésed, megtalálod az Book24 kínálatában!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

Walt ​Disney – Micimackó szakácskönyve

 Ez az idei egyik legaranyosabb könyv, amit olvastam. Micimackón és barátain nőtt fel az én generációm, és meglepődtem, mikor rábukkantam erre az antikvár példányra. 

A benne található receptek egyszerűek, és kisgyermek barátak. Viszont arra tökéletes, hogy már a legkisebbeket is bevonjuk a konyhai teendőkbe.

Készíthetünk leveseket, hamburgert, sütiket, salátákat, sőt még szülinapi tortát is. 

Természetesen egyik étel sem igényel bonyolult hozzávalókat vagy előkészületeket, az alapanyagok könnyen beszerezhetőek. Ebből adódóan ne számítsunk pl. vegán - paleo, vagy esetleg gluténmentes alapanyagokra, sőt a cukrot is bőven tartalmazzák a hozzávalók, viszont azoknál a családoknál ahol figyelnek erre, ma már könnyen helyettesítheti bármelyiket. 

Ne feledjük, ez az ajánló azért született meg, hogy a kicsikkel jól érezzük magunkat a konyhában. nem azért hogy világmegváltást mutasson táplálkozás terén.    Szerintem nagyon fontos, hogy úgy ismertessük meg a kicsikkel a mindennapi teendőket, hogy közben vidám perceket tölthetünk együtt. Ez a kis könyvecske, pedig a sokféleségével és vidám illusztrációival jó segítőtárs lehet ebben.

Amennyiben érdekel, a Libriben még kapható!

Írta: Isabel

John Powell - Miért félek a szeretettől?

Mint tudjátok nagyon szeretem az önismereti és az önlefejlesztő könyveket, ezt a kiadványt pedig egy kedves ismerősöm ajánlotta pár éve, mikor nagyon magam alatt voltam. Azóta a hölgy pszichológiát tanul, szóval éppen ideje volt elolvassam az ajánlását. 

Azt gondolom, hogy nem egyszerű dolog szembenézni a saját hibáinkkal. Valahogy másét mindig könnyebben észrevesszük és tudjuk rá a megoldást is. 
Én sosem gondoltam volna magamról, hogy a szeretettel lesznek problémáim, hiszen mindig könnyen kimutattam azok felé, akik iránt éreztem Viszont rá kellett jönnöm, hogy szeretet az is, ha ki merem fejezni a saját vágyaimat is és azt, ha valamit nem szeretnék.Ez nem önzőség, hanem az önmagam iránt való tisztelet és szeretet. Számomra, aki egész életében másokat helyezett maga elé, ez egy nagyon nehéz, ugyanakkor tanulandó feladat, melynek elsajátítása még folyamatban van. 

Powell regénye a szeretet témakörét a keresztény vallással karöltve járja körbe. Bár jómagam is vallásos vagyok, picit meglepődtem ezen a kombináción. Nem erre számítottam, mikor belekezdtem az olvasásba. Hiszem, hogy a vallás és a tudomány megfér egymás mellett, sőt alátámaszthatják egymást, de őszintén szólva nekem ez most nagyon nem illett ide. Ebbe a részbe most nem mennék mélyebben bele, lényeg, hogy ez picit levont nekem az olvasás élményéből.

Ettől eltekintve a szerző nagyon olvasmányosan osztja meg velünk a gondolatait. Bér rövid műről beszélünk elég sok érdekes dolgot tartalmaz, így egyáltalán nem unalmas vagy szájbarágós. 

Viszont mint minden ilyen alkotást, többször érdemes elolvasni, és amit lehet, be kell építeni a mindennapjainkba, különben nem sokat használ. Ez időt, türelmet és energiát igényel tőlünk, saját magunk felé, ami szerintem nehezebb, mintha mások felé tanúsítanánk ugyanezt. Legalábbis nekem. Viszont ezért is jó, hogy vannak az ehhez hasonló könyvek, amik egy komplett tudomány ismeretét adják át közérthető formában.

Szerintem egyszer mindenképpen érdemes egy esélyt adni a könyvnek, ha magunkat szeretnénk megismerni azért, ha pedig másokat akkor azért. Veszíteni valónk semmiképpen sem lesz vele.

 Ha szeretnél te is egy saját példányt, keresd az Antikház weboldalán!

Írta: Isabel

Balogh János - A ​megsebzett bolygó

Mindig nagy érdeklődéssel olvasok természetvédelemmel kapcsolatos írásokat, szerintem nincs is elég belőlük. Vagy hozzám jutott el relatív kevés. Természetesen, minél idősebb az ember, annál többet tanul meg a témával kapcsolatban, de mindig van mit tanulni.

Maga a könyv az ugyanezzel a címmel rendelkező sorozatból készült, a főbb mondanivalót kiemelve. 

A szerző szerette volna felébreszteni a felelősségtudatunkat a bolygó iránt, egy élvezhető és követhető olvasás segítségével. Felmerülhet a kérdés, hogy miért létezik könyv egy dokumentumfilmes-sorozatból?

Erre azt felelném, hogy nagyon sokan választjuk inkább az olvasást kikapcsolódásnak. Nem leszek álszent, néha én is nézek ilyen vagy olyan műsorokat, de sokkal előbb nyúlok olvasnivaló után, mert tetszik, hogy én képzelhetem el....és az is, hogy nincsenek reklám megszakítások. Ha más is hasonlóképpen gondolkodik, akkor érti, miért fontosak az olyan könyvek, amik egy-egy filmet/sorozatot dolgoznak fel, bármilyen zsánerben. 

Szerkezetét tekintve a cselekmény izgalmas és jól felépített. Mivel a 90-es évek előtt jelent meg a mű, néhol az ismeretek picit hiányosak voltak a számomra, ám figyelembe kell vennünk azt is, hogy akkor még jóval kevesebb lehetősége volt az embereknek az élet minden területén. Szerencsére azóta komolyabban vesszük a környezetünk védelmét egyénileg is, bár a személyes véleményem az, hogy még van hova fejlődnünk. 

A fejezetek szépen felépítve követik egymást, egy-egy témakört felölelve. Őserdők, az ott élő állatok és emberek szimbiózisa, elsivatagosodás, vízhiány? Bármelyik szóra is lettünk figyelmesek, azt a könyv érinti. És most csak a felszínt karcolgattam. 

Biztos vagyok abban, hogy ha ilyen könyveket is olvasunk és próbálunk úgy élni, hogy a saját környezetünknek a legjobb legyen, máris sokat tettünk a jövőnkért. És igen, direkt nem azt mondom, hogy a bolygókért. Mert a bolygónk így vagy úgy, de jól lesz. Az élet, amíg megvannak a feltételei fennmarad. Ha máshogy nem, hát planktonok gombák és növények formájában. Akik miatt vigyáznunk kell a környezetünkre, azok mi magunk vagyunk, illetve azok a populációk, akik közvetlenül kapcsolódnak hozzánk. Bennem már csak az a kérdés fogalmazódott meg, hogy vajon az emberiség mit érdemel? Hiszen hozzájárultunk az elsivatagodáshoz a vízhiányhoz, az éhezéshez...Tudom, hogy ebben is vannak olyan nézetek, miszerint az ember nem hibás, enélkül is bekövetkezett volna ez a jelenség a Föld ciklikus felmelegedése miatt. Én sem gondolom azt, hogy csak mi tehetünk a fennálló helyzetről, viszont amellett kitartok, hogy jócskán volt/van benne részünk. Ám, ami ennél is fontosabb: időben vagyunk ahhoz, hogy legalább enyhítsük a károkat? Remélem, igen!

 Nagyon szépen köszönöm, hogy tavasszal ezt beválasztottátok az olvasásaim közé!

A regény ajándék volt, amit itt is köszönök szépen!

Amennyiben te is elolvasnád, Antikváriumon még kapható pár példány!

Írta: Isabel

Gazdag Erzsi - Volt egyszer egy mesebolt

Mivel kezdődik egy újabb év az iskolások számára, arra gondoltam, megosztanám veletek kisiskolás korom egyik kedvenc verseskötetét! Ahová iskolába jártam, mindig is nagy hangsúlyt fektettek a minőségi versek és történetek olvasására, és ezért nem tudok elég hálával gondolni a Pető Intézet nevelőire. It ismerkedtem meg Gazdag Erzsi munkásságával is, na de nézzük is, miért érdemes ezt a kötetet megvenni a gyerkőcnek.

A rövid versikék nagyon gyermekbarátok: egyszerű nyelvezetük és dallamuk miatt könnyen megjegyzik a kicsik. Ez nemcsak arra jó, hogy piros pontot szerezzünk a tanárnéninél - véleményem szerint a verstanulás többek között a memóriát is serkenti, ez pedig sokat segíthet az élet minden területén. Sosem értettem igazán, miért gondolják ezt a tevékenységet haszontalannak. Való igaz, hogy a mindennapi életben nincs szükség például Petőfi Sándor János vitézére, viszont, az, hogy a megfelelő időben bemagoltatták velünk, hasznos készségeket erősített meg bennük, és ezeket tudattalanul használjuk is, nap, mint nap.

Na de vissza a kötethez.

A mondanivaló nagyon természetközeli, sok állatos, virágos témájú van közöttük. Ez segít eligazodni a kicsiknek, ráadásul megismerteti őket a körülöttük élő világgal.  Ezt emeli ki az illusztráció: mindegyik versikéhez tartozik egy nagyon aranyos grafikai is.

Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége és azt hiszem ennek a korosztálynak pont erre van szüksége. Az alsósoknak még nem kell túlbolondítani az életet, csak hagyni kell felfedezni azt. Ehhez pedig ez a régi kincs tökéletes választás lehet!

Őszintén remélem, hogy meghoztam a kedveteket a kötet elolvasásához! Ha ismeritek azért, ha pedig nem akkor azért! 

Ajánlom óvodásoknak, kisiskolásoknak, önálló és közös olvasásra is! Kisebbeknek akár esti mese gyanánt is tökéletes lehet, sőt - mint mondtam - a tanulásban is nagy segítségetekre lehet majd!

 

Amennyiben Ti is elolvasnátok, a Bookline-nál még kapható!

Írta:Isabel

Michael Morpurgo - Kensuke királysága

Egy barátom azt mondta nekem, igyekezzek néha a saját örömömre is olvasni. Bár tisztában vagyok az igazával, számomra az első az adott szavam - legalábbis nagyon igyekszem ehhez tartani magam. Két napja azonban rábukkantam erre a könyvecskére, azok között, amit pár hete megmentettek nekem és pár óra alatt ki is olvastam. Nagyszerű volt a szó minden értelmében. Kedves, izgalmas és nagyon tanulságos. 

A történet egy kisfiúról szól. Michael és a családja - a hirtelen szegényéből menekülve - feltesznek mindent egy lapra és szeretnék körülhajózni a Földet, Tanulnak, majd útra is kelnek és egy ideig minden remekül is alakul: erről a fiú pontos naplót is vezet. Ám egy éjszaka ő és a hűséges kutyusa beleesnek a tengerbe és egy szigeten kötnek ki.

Kensuke egy idős, japán férfi, aki a háború alatt egy hadihajón szolgált orvosként. Miután hírét vettem az amerikaiak támadásának és az ő hajóját is lebombázták, meg volt róla győződve, hogy a családja is odaveszett. A sors a szigetre sodorta és itt érte az öregkor. Egyedül pár majom társaságában.

A fiú és az öreg kapcsolata eleinte nehezen alakul, növelve ezzel a feszültséget, de én valahogy mégis éreztem, hogy a férfi védeni és nem bántani akarja Michael-t. 

Ezután jön az, ami szokott összebarátkoznak és egymás tanítómesterévé is válnak. 

A történet egy nagyon szép és megható lezárást kapott; ám, ennél többet nem mondanék a cselekményről.

A szerző a fiú szemszögéből meséli el történetet. Felnőttként visszatekint az átélt dolgokra és gyönyörű emlékképeket kapunk.

Ami számomra külön öröm volt, hogy találkozhatunk a műben japán kifejezésekkel - amit most már értettem is. 

A végére szoktam hagyni, hogy kinek ajánlanám a regényt. Szerintem 13 éves kőrtől már elveszhető mindkét nem számára - függetlenül attól, hogy van- e japán nyelvismerete. Nem szükséges hozzá, csak nekem adott pluszt. 

Bő leírást kapunk arról, hogyan tanulja meg Michael a tájékozódást, a horgászatot és más hasznos dolgot, így aki egy kicsit is érdeklődik a természet iránt szerintem szeretni fogja a könyvet.

A fejezetek rövidek, nyelvezetük könnyed és élvezhető, így akár az olvasás megszerettetésére is alkalmas lehet.

Az utóbbi gondolatmenetemet folytatva holnap felolvasok belőle a tanítványaimnak, hátha kedvet kapnak hozzá. (Nem igazán szeretnek olvasni - még.)

Mivel a Robinson Crueso is hasonló témát dolgoz fel, lehet ez jó alap lenne nekik. Könnyedebb és korban a főhős közelebb is áll hozzájuk.

Amennyiben te is hasonló olvasmányt keresel gyermekednek vagy magadnak, a Libriben még kapható a regény!

Írta: Isabel