Nyúlász Péter - Kamor (Helka 3.) - Helka menyegzője

Bravúros lezárást kapott a történet, olyat, amire nem számítottam. A címből következtettem persze, Kamor lesz a főszereplője és Helka férjhez megy...na de így?

Végre megismerjük a varázsló fiatalkorát, fény derül arra, miért olyan, amilyen - ez az egyik cselekményszál. A másikon a jelenben ismét összecsapásra készülnek hőseink. Nagyon érdekes volt ez a megoldás, hiszen az előző részekben nincs ilyen. 

Mindazonáltal számomra túl hamar lett vége, szívesen bepillantottam volna még a harc utáni időkbe. 

Ciprián és Helka is kiérdemlik a kitartó jelzőt és meg is lesz érte a jutalmuk: végül mindketten boldogan élhetnek. 

Az író most is hozta azt a varázsos hangulatot, ami az eddigiekben jellemző volt: tele vagyunk varázslatos lényekkel, gyönyörű tájbemutatásokkal és a két manónak köszönhetően humorral.

Egyébként ők a történet végére már nem gyerekek többé és én ezt egy bravúros hasonlatnak érzem. 

Azt gondolom, hogy az ilyen sorozatok azok, amik megmutatják, hogy nemcsak a külföldi szerzők tudnak izgalmasat alkotni.  Nálunk is vannak - és remélem, lesznek is még - olyan írók, akik képesek valami teljesen egyedit alkotni. Pusztán annyi a különbség, hogy itthonról nehezebb kitörni. De ettől még igenis megérdemli a sorozat, hogy beszéljünk róla. Mint említettem már a hétvégén, az izgalmak mellé nagyon erős a tanítószándék - mint Magyarországról, mint pedig az élet dolgairól. Többek között azért is szeretem az ifjúsági regényeket, mert olyan dolgokra hívja fel a figyelmem, amiről talán picit elfeledkeztem. Lehet a sorok között olvasni és továbbadni a tapasztalatokat. 

Az illusztrációk most is szépek , noha egy számomra új illusztrátor készítette őket. 

Ha egyben kellene valamit mondanom a trilógiáról, azt mondanám, hogy teljesen megérte rászánni a hétvégémet. Nemcsak kikapcsolt és kimozdított a...mondjuk úgy, hétköznapjaimból, de hagyott bennem annyira mély nyomot, hogy kijelentsem: ha egyszer gyermekem lesz, ez lesz az első trilógia, amit a kezébe adok majd! Addig pedig ajánlom minden gyereknek és felnőttnek, akinek csak tudom!

Ha kíváncsi lettél, a Líra boltjaiban megtalálhatod ezt is!

Írta: Isabel

Nyulász Péter - Ciprián (Helka 2.) - A Balaton hercege

 Folytatódjék a tegnap megkezdett sorozat. Teljesen jól kitölti a szabadidőmet a napokban, aminek nagyon örülök, mert minden percét megéri. 

Egy év telt el az első rész óta. Helka királylány egy Balaton alatt lévő kastélyban fogoly, és barátai meg akarják menteni. Ciprián most is inkább a találékonyságára támaszkodik a varázslat helyett, ám megismer valamit, ami nagyobb erő bármilyen mágiánál. Nagyon tetszett, hogy most a fiú került a középpontba, ahogyan az is, hogy minden erőfeszítéséért megkapta, amit érdemelt, noha nem jutalomból segített másokon. A kis manók még mindig nagyon viccesek voltak, de be is fejeztem a spilerezést. 

Mint tegnap említettem, én nem jártam még a Balaton környékén, ezért kifejezetten szerettem a tájleírásokat. Most még nagyobb területet járhattam be és így már picit otthonosabbnak éreztem a cselekmény környezetét. Sőt, nemcsak ezt a helyet, de az Alföldet is meglátogatjuk a szereplők társaságában. Ilyen például Bogi, Helka barátnője, aki nagyon fontos szerepet tölt majd be a történet során. 

A jól ismert szereplők mellett újakat is megismerhetünk: különleges karaktereket, akik hozzátesznek a szereplőink kalandjaihoz. 

Pluszpont jár azért is, mert a könyv elején ismertetik velünk az első rész fontosabb történéseit, méghozzá a két kis manó meséli el nekünk. Ez nagyon aranyos gondolat volt, hiszen így akár e nélkül is élvezhetővé válik a történet. 

Az illusztrációk most is nagyon szépek, igaz, azt csak a végén vettem észre, hogy más grafikus készítette őket. Szerintem nem marad el az első mögött, de azért a térképet hiányoltam picit.

Azt kell mondjam, hogy eddig nagyon szeretem a sorozatot, remélem, ez az utolsó résznél sem változik majd! Könnyen olvasható, haladós történet lévén bátran ajánlom olvasásra!

Ha szeretnél egy saját példányt többek között keresd a Líra kínálatában!

Írta: Isabel

Nyulász Péter - Helka - A Burok-völgy árnyai

 Emlékszem, amikor először ajánlották a sorozatot. Olyan lelkesedéssel beszéltek róla, hogy alig vártam a pillanatot, amikor én is a kezembe vehetem. Azóta eltelt pár év, de végre eljött ez a pillanat is - és azt kell mondjam, nagyon megérte várni!

Történetünk elején megismerkedünk a Bakony varázslójával Kamorral, aki két csintalan manó társaságában úton van az erdőn át. Azért, hogy az utazás viszonylagosan nyugalomban teljen az öreg újra belekezd Helka királykisasszony történetében....

Eközben, a Soktornyú Kastélyban ünnepségre készülnek, ugyanis Helka hamarosan trónörökössé válik. Ám a királylánynak más tervei vannak, ugyanis megszökik a palotából...Nem is sejti még,hogy milyen veszélyek leselkednek rá....

Helyszínünk Magyarország, azon belül is a Balaton. Mivel én mindig csak elhaladtam mellette, arról nem tudok nyilatkozni, mennyire élethűek az ábrázolások, viszont azt elmondhatom, hogy a leírások alapján gyönyörű lehet. Végig olyan érzésem volt, mintha egy minőségi mozifilmet néznék. 

A szereplők szempontjából egyértelműen Helka, Ciprián és Kamor, akik kiemelkedtek számomra, de a mellékszereplők teszik teljessé a jól megírt alapot. A varázsló a bölcs öreg, aki élettapasztalatával segíti a csapatot, Helka, aki bár tipikus királykisasszony mégis fejlődőlépes, Ciprián pedig, aki az első perctől szimpatikus lett a számomra. (A második rész központjában ő lesz, de mivel még nem fejeztem be, ezért nem mondok semmit. )

Viszont, ami nekem  a leginkább tetszett, az a történet felvezetése. A szerző elmondja, hogy a Balatonban való fürdőzés során találkozott egy tündérrel, elmesélte neki Helga-legendáját. Még el sem kezdődött maga a történet, de máris egy varázslat részeivé váltunk. Fantasztikus megoldás arra, hogy egy nap alatt kiolvassuk a könyvet. 

Nemhiába ennyire népszerű a regény, hiszen a szerző bravúrosan ír. Gyönyörű szókincse van és kristálytiszta ábrázolásmódja.  Nem történik semmi a regényben, aminek így vagy úgy, de ne lenne jelentősége. 

Az illusztrációk mellett sem szabad elmennünk. A szép portrék mellett egy gyönyörű térképet is kapunk a nyitóoldalon. 

Összességében nagyon ajánlom minden korosztálynak az első részt. Jómagam egy nap alatt olvastam ki, annyira magával ragadott a történet.  Ne tévesszen meg senkit, hogy alapjában véve egy gyermekeknek szóló történetről van szó. Ha valaki szereti a kalandos fantasy-t biztos vagyok benne, hogy ezt is szeretni fogja! Én csak arra tudok biztatni mindenkit, hogy olvassa és élje át a magyar varázslatot! Nekem hatalmas kedvencem lett, bízom benne, hogy a többi rész is erre a sorsra jut majd!

Amennyiben vásárolnál egy példányt, többek között a Lírában megteheted!

Írta: Isabel

Szabó T. Anna -Tóth Krisztina - Varró Dániel - Kerge ABC

Emlékszem, mikor gyerek voltam és ismerkedtem a betűkkel, az Ablak Zsiráf volt a segítségemre. Nagyon szerettem,hogy minden oldal segítségemre volt abban, hogy elsajátítsam az új tudást, ezért sok reményt fűztem a könyvhöz. Nos, kicsit csalódott lettem.

Mindhárom szerző nevével sűrűn találkozom könyves oldalakon, Varró Dánieltől olvastam is, ezért lepett meg picit, amit kaptam.

Minden egyes oldal kapott egy külön versikét, amiben az ABC betűit tanulhatják meg a kicsik. Illusztrálva vannak, így könnyítve meg a tanulási folyamatot. Na, de...

A versek számomra nagyon nem voltak átütőek. Sokszor volt olyan érzésem, hogy csak arra figyeltek az alkotók, hogy a sor végi rím kijöjjön...vagy éppen még arra sem. Igen tudom, hogy a haiku is például ilyen, de ott legalább van tartalma a mondanivalónak. Itt találkoztam olyannal, aminek még ez sem igazán volt.  

Véleményem szerint, attól mert egy gyerek még kicsi, nagyon is értelmes. Pusztán azért, hogy a költői eszközök kijöjjönek az "angolna" ne legyen már "angolná". Ha van ilyen kifejezésünk az angolnaalakúak bármelyikére, én kérek elnézést. Sajnos több ilyennel találkoztam a könyvben...

Viszont voltak kifejezetten cuki és aranyos mondanivalójú versek is. Nem sok, de azért akadt. Meg is mutatnám a kedvencemet, mely a T betűhöz tartozott: 

Zárható a teveorrlyuk,

Tudják ezt a teveborjúk.

Fújhat a Szahara szele!

Nem megy homok soha bele.

Itt a gyerkőc nemcsak a betűt tanulhatja meg, de egész sok érdekességet is a tevéről. A klasszikus rímelés lehetővé teszi, hogy könnyen megtanulható legyen, ráadásul még vicces is! Nem is igazán értem, miért nem lehetett az összes betűnél valami ilyesmit csinálni...

Összességében azt mondanám, hogy azon a pár darab versikén kívül, amik emészhető információt tartalmaztak, nem igazán ragadott magával a könyv. Pedig nagyon jó kezdeményezésnek tartom és a remény is megcsillant benne...

Ezt a kötetet is ajándékba kaptam, amit nagyon szépen köszönök!

Amennyiben te is kialakítanád a véleménnyed, a Pagony Kiadó várja a rendelésedet!

Írta: Isabel

B. Habarics Kitty - Fülü mondókás ügyeskedője

 A mai utolsó értékelésem nem egy mese, hanem egy foglalkoztató füzet lesz, mely szorosan kapcsolódik Az éjszakai szuszmanó történetéhez. 

Itt a kicsik Fülüvel együtt végezhetnek el feladatokat: számolhatnak, rajzolhatnak és fejleszthetik képességeiket. Ám, ha csak játszani szeretnének, az is megoldott, hiszen találhatunk benne aranyos mondókákat, versikéket és színezőt is.

A képek élesek,  a terület, amin a kicsik dolgozhatnak pedig jó nagy. 

A mesék ismerete nélkül is bűbájos és élvezhető a füzet, de véleményem szerint sokkal nagyobb élmény, ha ott van a polcon a nyuszika valamelyik kalandja is.

Végezetül pedig annyit, hogy mindig nagyon tetszett, ha egy mesekönyvhöz, más is kapcsolható. Fülü aranyos karakterével pedig nagyon jó ötletnek tartom a foglalkoztató ( esetleg a jövőben más termékek) elkészítését. Egyedisége mellett nagyon könnyű megszeretni és azonosulni vele.

Nagyon hálás vagyok, amiért felhívták a figyelmem a kiadóra és az külön öröm, hogy az írónő könyvei ennyire pozitív érzéseket keltettek bennem. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is olvasok majd tőle és minden kisgyermekes vagy mese szerető embernek ajánlani fogom!

Amennyiben megvennéd a füzetet, a Katica Könyv Műhely oldalán megtalálod!

Írta: Isabel

 

Bodor Attila - A tél menyasszonya

 Mint tudjátok, hatalmas rajongója vagyok a meséknek és amikor egy kifejezetten izgalmasat olvashatok, akkor érzem magam igazán boldognak. 

Azt is tudjátok, hogy mindig adok az általam olvasottabbaknak a véleményére és ez most sincs másképp. Mivel nagyon jó véleményeket hallottam a könyvről, mindenképpen szerettem volna a véleményemet kifejteni itt a blogon!

 Köszönöm szépen a kiadónak, hogy lehetőséget adott erre!

A történet főhőse Zelka királylány, akinek nem volt szíve és ezt most szó szerint kell érteni. Különleges képessége révén nagyon jól bírja a hideget, ám ettől ő mégis kedves és szerethető maradt.  Azért, hogy megmentse hőn szeretett húgát önként vállalja az utat a Tél Birodalmába, hogy a Tél herceg túsza lehessen.
Erről az alapfelállásról nekem a Szépség és a szörnyeteg jutott eszembe, de erről kicsit később. 

A lány az úton megtudja, hogy a Nyár leánya, a Tavasz a palota fogságában van több másik lánnyal együtt, így elhatározza, hogy kiszabadítja őket. Ahhoz képest, hogy egy teljesen idegen birodalom fogja, elég bátor tettre készül, nem?

Ennyit a tartalomról, inkább azt mesélem el, hogy bennem milyen benyomást keltett. Mint említettem, van benne jó pár elem, mely az egyik kedvenc mesémre emlékeztet: önfeláldozó és bátor hősnő, aki valaki más helyett vállalja a veszélyt, komor kastély, egy herceggel, aki bűne miatt szenved. Ám engem ez nem zavart, mert az író egyedi stílusa sok pluszt is hozzáad a történethez.
Gyermek fejjel nagyon izgalmas és lebilincselő mesét kapunk.

Azonban van itt valami, amiről mindenképpen szeretnék pár szót ejteni. Mit ad a könyv egy felnőtt számára?

Zelka egy olyan lány, aki nagyon magányosan élte életét, mígnem megszületett a kistestvére. A két lány közötti kötelék annyira erős volt, hogy az idősebbik még az életveszélyt is vállalta érte. A szerző nagyon finoman, mégis egyértelműen érzékelteti, hogy ez nemcsak a testvéri köteléknek köszönhető, hanem annak, hogy Zelkának volt végre valaki, akit szerethetett és aki ugyanígy érzett iránta. Az igazi kötődéseink olyan erőt képesek felszabadítani bennünk, mellyel bármilyen veszéllyel képesek leszünk szembenézni, csakhogy megvédhessük a másikat.

Viszont az író még ennél is továbbment: mindenki félelemmel gondolt a Tél hercegre, ám a lány megnyitotta előtte a szívét, hogy megmutathassa, ki is ő valójában. Gyönyörű kis ajándékdobozba csomagolva kaptuk meg azt a tanulságot, miszerint senkit se ítéljünk meg mások véleménye alapján. 

És még mindig nem végeztem, ugyanis, ha eltekintünk a meseszerű elemektől, láthatjuk, hogy sajnos a jelenkor időjárása nagyon hasonlít a könyvben lévőhöz. Néha én is azt érzem, hogy ellopták a tavaszt, csak még hozzátenném azt is, hogy a tél megbolondult. Viccet félretéve, fontos, hogy olyan meséket is olvassunk, melyekben felfedezhetjük világunk egy olyan részét, mely sebezhető. 

A gyermekeink nem feltétlen tudatosan, de oda fognak figyelni ezekre a jelekre és elkezdenek azon gondolkodni, hogyan tehetnének ellene. Valójában pedig ez lesz az, ami előre - és remélem jobb irányba - mozdítja majd az életünket.

Bár, eddig egy mondatot váltottam a szerzővel  - felkértem egy interjúra - de mégis, nagyon büszkének és meghatottnak érzem magam, amiért vannak olyan alkotók, akik ennyire mély mondanivalót képesek átadni a kicsiknek is!

A végére már csak annyit, hogy önálló olvasásra is alkalmas a könyv, kisiskolás kortól!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, rendelésed leadhatod a Könyvmolyképző Kiadónál!

Írta: Isabel

Horányi Katalin - Morci

 Nagy állatbarátnak tartom magam, és a kedvenceim a cicák. Imádom őket. Mivel falun élek köztük nőttem fel, a mai napig is van saját cicám, de sok kóbor macska is ellátogat hozzánk ha éhes. Nem tudjuk kié: egyszerűen csak jönnek, esznek és elmennek.

Mikor megláttam ezt a borítót, gyermekkorom egyik meghatározó élménye ugrott be, ami szintén macskával kapcsolatos: Gárdonyi Géza - Micó című története. Emlékszem, miután elolvasták és megmutatták a képeket nekünk - a régi olvasókönyvekben az anyamacska egy fekete kismacskát visz a szájában a lángok elől, nem tudom, most hogyan illusztrálják - napokig képtelen voltam sírás nélkül elaludni. Persze, már akkor is tudtam, hogy a veszteség az élet része, de nagyon mély nyomot hagyott bennem a történet.

Tehát, mikor megláttam ezt a cicát és elolvastam az első öt sort, azt hittem hasonló, életre szóló élményben lesz részem. Tévedtem. 

Magával a mondanivalóval semmi gondom nincs. Egy kiscica befogadása és ami ezután történt, így is jellemezhetném. Viszont lehetett volna benne több. Akár humor szempontjából, vagy esetleg problémák szempontjából. Ám nem kaptam semmi mást, csak egy történetet arról, hogyan fogadott be valaki egy állatot. Körülbelül úgy, mint amikor az ismerősöd elmondja, hogy talált egy kiscicát. 

Amit viszont nagyon nem tudok hova tenni, hogy ezt miért is kellett verses mese formájában megírni? Talán, ha próza marad, nagyobb szabadsága lett volna az alkotónak is, hogy színesítse ezt az egészet. 

Félreértés ne essék, semmi bajom a versekkel - akik olvassák a blogot, azok ezt nagyon jól tudják -  de akkor legyenek benne rímek. Jó elnézést, nem feltétlen kellenek bele, de akkor legyen dallama, vagy valami ami által azt érzem, hogy nem csak egymás alá írt szavakat olvasok. 

Többször szembejött velem helyesírási hiba is, bár ez lehet a költő szabadsága? Nem tudom. Mindazonáltal a történet és a forma sem igazán volt kompatibilis egymással a számomra.

Viszont! Mivel a művet 3 éves kortól ajánlják, és maga a hangvétel is erre enged következtetni, lehet, hogy a szerző inkább erre fektette a hangsúlyt. Jelenleg nincs olyan családtagom, aki korban megfelelő lenne ahhoz, hogy felolvassam neki, de ha azt nézem, hogy egy ennyi idős gyerek az óvodában pont így kezd tanulni, akkor már kicsit más szemmel tudok nézni az egészre. Arra tökéletes a mese, hogy megmutassuk a gyereknek mennyire fontos, hogy csak akkor fogadjunk be bármilyen állatot, ha arról felelősségteljesen is tudunk gondoskodni.  Azt is bemutatja, hogy ez nemcsak a simogatásból áll, hanem bizony az a cica pisilni, kakilni, karmolászni fog, tehát egy ilyen döntéssel nemcsak kellemes dolgok fognak velünk történni.  Ez nagy pozitívuma a könyvnek és szerintem a borító is szép.

Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy prózában, illusztrációkkal sokkal jobban megállta volna a helyét.

Rövidsége miatt gyorsan lehet vele haladni és ha éppen ilyen korban vagytok a gyermekeddel egy próbát tényleg megér. Esetleg utána készíthettek egy rajzot a saját cicátokról  - vagy ha nincs, akkor a kedvenc állatáról - és megbeszélhetitek, hogyan gondozzátok/gondoznátok őt. Egy pár órára biztosan le fogja foglalni a kicsiket.

Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, keressétek az ingyenes példányotokat a Book&Walk webáruházában!

Írta: Isabel

Berg Judit - Cipelő cicák a cirkuszban ( Cipelő cicák 3.)

 

Elérkeztünk a Cipelő cicák sorozat befejező részéig. Ciró, Pepe és Lőri kalandja azonban még négy történeten át folytatódnak: először strandolunk egyet, ahol megismerkedünk egy másik Cipelő cicával is, majd barátságot kötünk Hallóval, a telefonnal, cirkuszba megyünk és végül a Mikulással találkozhatunk. A kis cukiságok varázsereje és szerethetősége pedig most nagyobb, mint eddig bármikor.

A mesék hangulata és színvonala is sokkal jobban tetszett az előzőeknél. A humoros és tanulságos történet mellé szép nyelvezetet is kapunk. Azt ugyan még mindig fenntartom, hogy a könyv számomra túl nagy időugrásokkal rendelkezik, de ettől eltekintve magasan ez a legjobb a trilógiából.

Ugyanez vonatkozik az illusztrátor munkájára is: amíg az első részben nem igazán tudtam hova tenni a képi világot, mostanra megszoktam őket. Hozzáteszem, hogy jobban örültem volna, ha a cicák valóban cicákra hasonlítanak, de azt el kell ismerjem, hogy ahogy megálmodták őket nagyon illett a történethez.

Így a végén belátom, hogy egy igazán gyermekbarát sorozatról van szó, aminek egyik pozitívuma, hogy végig Magyarországon játszódik. Könnyű kiejteni a karakterek nevét, elképzelni a helyszíneket, így akár az önálló olvasás gyakorlására is alkalmas lehet. Ha esetleg csak az egyik részt tudjuk beszerezni, az sem probléma, hiszen önálló kötetként is megállják a helyüket!

Amennyiben beszereznél egy példányt, látogass el a Pagony Kiadó oldalára!

Írta: Isabel

Berg Judit - Cipelő cicák a hátizsákban (Cipelő cicák 2.)

Folytatódik a Cipelő cicás kalandozásom, ezúttal a második kötettel.

A kis család egy kirándulás alkalmával várat nézni mennek és természetesen viszik a picinyke cicáikat is. Már az elején jót mosolyogtam, hiszen a kis rosszcsontok azonnal rákapnak egy kis sárban dagonyázásra az őszi időben.

A második történetben nagyot ugrunk az időben, ugyanis már leesett a hó és a gyerekek ennek minden örömét kiélvezik.

A harmadik mesében pedig már ismét jó idő van és főhőseink új barátokat és kalandokat találnak a természetben.

Ezután következett a kedvenc részem: ugyanis sátorozni megy a család. Jó látni a készülődést és azt, hogy a szerzőnek mennyire fontos a szabadban töltött minőségi idő.

Azt kell mondjam, hogy a történetmesélés ugyanolyan aranyos volt, mint először, viszont ezek a nagy időugrások nem tetszettek. Szívesen olvastam volna, mondjuk csak egy évszakot felölelő részről, részletesebben. Például, hogyan viselkednek a gyerekek az iskolában, vagy éppen miként ünnepelnek decemberben.

Az illusztrációk fejlődtek az előzőhöz képest, legalábbis én így látom.

Összességében nem volt rossz egy esti kikapcsolódásnak. Annak külön örültem, hogy az első rész ismerete nélkül is élvezhető a történet, hiszen az írónő az elején pár szóban bemutat mindenkit. Olvastatja magát és szerintem, ha gyermekkel állunk neki, talán ő is kedvet kap ahhoz, hogy a szabadban töltsön egy kis időt, természetesen fokozottan figyelve és betartva a koronavírusra  vonatkozó utasításokat!

Amennyiben érdekel a sorozat vagy csak ez a rész, keresd a Pagony Kiadó webáruházában!

Írta: Isabel

Jánosi Brigitta - Hullócsillagok

 A könyvet a borító alapján választottam ki az Underground Kiadó webáruházából. Számomra teljesen ismeretlen volt a szerző neve, ám amikor megláttam ezt a gyönyörű, harmonikus alkotást, tudtam, hogy mindenképpen el szeretném olvasni. Ám arra, amit kaptam, nem voltam felkészülve.

Tudjátok, hogy nagyon szeretem a meséket és legalább ennyire szívügyem a magyar szerzők segítése is! Igyekszem mindenkinél a pozitívumra koncentrálni, azt kiemelni, de itt nagyon nehéz dolgom volt.

A könyvben két történetet találunk: A baba kívánságát és a Csiriket. Mivel nagyon rövid mesékről van szó, nem mennék bele a tartalmakba, azt azonban szeretném kiemelni, hogy a szerző tehetséges. Gazdag és egyedi fantáziája van, melyet könnyen át tud adni úgy, hogy a gyerekek is könnyen megérthessék.

Viszont és itt jön a problémám: az egész e-book, úgy néz ki, mintha egy kézirat lenne nem pedig kész könyv. A történetek végig nagybetűvel és aláhúzva íródtak, ami szó szerint élvezhetetlenné tette az olvasást. Összesen 15 oldalról van szó, de már másfél oldal után elfáradt a szemem és el is ment a kedvem az olvasástól. Nem tudom, miért döntöttek úgy, hogy ezt így jelentetik meg, de nagyon nem tartom praktikus döntésnek. Mindegy mennyire jó egy történet, ha az olvasó nem képes azt végigolvasni, csak azért mert nem jók a formai beállítások! Komolyan nem értem ezt a döntést.

Mindenesetre remélem, ha eljut ez az értékelés az írónőhöz, átgondolja a véleményem és megfontolja a változtatásokat! Ha szükséges meg is mutatom neki, hogyan jelenik meg nálam a szöveg, mert nagyon nehezemre esik elhinni, hogy ezt valóban így szerette volna a világ elé tárni.

Nagyon elszomorodtam, mert nem szeretek ennyire negatív értékelést írni, de azt gondolom, hogy ez így tisztességes az olvasókkal és az írónővel szemben is.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Kiadó és a szerző is várja a rendelésed!

Írta:Isabel

Csete Dóra és Kőszegi - Arbeiter Anita - Lillen, a tünde

Kőszegi – Arbeiter Anitától már volt alkalmam három mesekönyvet is olvasni, ám a most következő azért olyan különleges, mert nem egyedül írta meg. Csete Dórával közös könyve, a 2020-as év egyik legédesebb alkotása volt számomra és mindjárt ki is fejtem, hogy miért.

Lillen, a  tünde egy kislányról szól, aki nem ember, hanem – mint a címből is kiderül – egy tünde. Szüleivel él és legfontosabb tulajdonsága, hogy nagyon kíváncsi. Szeret tanulni, új dolgokat kipróbálni és barátkozni. Mivel fajtársai között ő az egyetlen gyerek, ezért barát keresés közben nem érdekli, ha az illető például sellőlány, unikornis, vagy akár egy boszorkány. Mindezt természetesen tanulságokkal átszőve.

A fejezetek külön-külön kalandokat tartalmaznak, melyeket felváltva írtak a szerzők, mégis egy teljesen  egységes történetet kapunk.  Őszintén szólva, ha nem jelezték volna, hogy ki melyik fejezetet írta, észre sem vettem volna a különbséget. Ritka az ilyen mértékű összhang a szerzők között, így ehhez csak gratulálni tudok!

Ám, ami számomra a leglenyűgözőbb volt, az a grafika. Ki merem jelenteni, hogy ilyen harmonikus és szemnek tetsző illusztrációkat nagyon ritkán látok. Hiszem, hogy egy illusztrátor legfontosabb feladatainak egyike, hogy kihangsúlyozza a történetet, támasza legyen. Ezt ebben a könyvben maximálisan sikerült kivitelezni.

Minden mesekönyv, értékelésem végén jelezni szoktam, hogy melyik az a korosztály, aminek leginkább ajánlanám az adott művet, de itt most gondolkodóba estem. Természetesen az alsó korhatár az óvodások, na de a felső? 30 éves vagyok és az a másfél óra, amíg kiolvastam a könyvet teljesen elvarázsolt, szóval azt mondanám, hogy 99 éves korig bárki örömét lelheti benne, aki szeret a varázslényekkel együtt kalandozni!

Ha rendelnél, megteheted a Lillen, a tünde hivatalos weboldalán!

Írta:Isabel

Aradi Péter - Orbán, az oroszlán

A most következő mese nem napjaikban íródott, mégis úgy érzem, érdemes beszélnem róla.
Aradi Péter - Orbán, az oroszlán című, 1997-ben kiadott könyve olyannyira aranyosan és szerethetően szólítja meg a kicsiket, hogy mindenképpen szerettem volna, hogy ti is megismerhessétek!

Ha kinyitjuk, két rövid történetet találunk benne.
Az első, melyről a könyv a címét is kapta, egy idős oroszlánról szól, aki az idő múlásával elvesztette fogsorát és ezzel együtt a tekintélyét - legalábbis ő így látja. Az állatok szívesen beszélgetnek és barátkoznak vele, de már nem érzi magát királynak. Aztán egy nap megérkezik egy doktor az erdő lakóihoz és új fogsort csináltat Orbánnak - ám a bajok itt kezdődnek.

Ez a történet csodálatos példa az idő múlására és folyamatos változására. Amit fiatalon birtokoltunk - erő, tekintély - szépen lassan átalakul valami mássá. Nem veszik el, csak megváltozik velünk együtt.
Ezt meglátni és elfogadni sokszor nagyon nehéz, pedig az élet része. Fontosnak tartom, hogy már gyerekként is halljunk olyan történeteket, melyekben erről esik szó és elmagyarázzuk a fiatalabbaknak, hogy bizony semmi sem - vagy csak nagyon kevés - dolog állandó.

A második történetben egy baromfiudvarban találjuk magunkat, ahol a kakas már nem él, így az egész udvar felbolydul. A tyúkok nem tojnak, a kiscsibék nem járnak iskolába és folyamatos a zűrzavar. Ezt megelégedvén, Cézár, a kutyus veszi át az irányítást.

Az ebben rejlő tanulságot is nagyon fontos megismertetnünk időben a gyermekeinkkel: fontos, hogy legyen a környezetükben valaki, akire felnézhetnek, és aki meghúzza azokat a bizonyos határokat, hogy a jelenlegi és jövőbeli életük a megfelelő mederben folyhasson. Ez akkor is igaz, ha éppen nem értünk vele egyet.

Az egész könyv tele van szebbnél szebb illusztrációkkal, melyeket bevallom többször is megnézegettem olvasás után. Színesek és rendkívül édesek.
Az olvasással gyorsan lehet haladni, mivel nem hosszú; ajánlom már nagycsoportosok részére is esti mese gyanánt.
Ami még nekem külön tetszett, hogy a történetek versbe vannak szedve és ez még inkább segít abban, hogy ne legyen száraz a mondanivaló.

Összességében kellemesen meglepődtem, kedvenc lett számomra a könyv. Mindazonáltal a beszerzése picit nehézkes, mivel a legtöbb helyen csak előrendelhető. Ám én addig keresgettem nektek, amíg találtam egy oldalt, ahol még megvásárolható!

Szóval ha felkeltettem az érdeklődéseteket, a Librinél még kapható!

Írta: Isabel

Tomor Anita - Az ovinak vége, irány az iskola!

Tomor Anita neve számomra egyet jelentett a romantikus kortárs irodalommal. Bár ezen alkotások közül nem volt még alkalmam olvasni, igencsak meglepődtem, mikor kiderült számomra, hogy gyerekkönyveket is publikál az írónő. 

Az ovinak vége, irány az iskola! című művére Niky hívta fel a figyelmem és mivel nagyon szeretem a gyerekeknek szóló könyveket, kíváncsian kezdtem el az olvasását!

Az értékelésem előtt szeretném elmondani, mennyire fontosnak tartom azt, hogy olyan gyerekeknek szóló felkészítő könyvek is helyet kapjanak az irodalomban és a polcainkon, melyek segítik a különböző életszakaszok és feladatok közötti frusztráció feloldását. 

Véleményem szerint a változás folyamata szükséges, ám nem egyszerű meglépni; ez pedig a gyerekre különösen igaz. Amikor otthonról óvodába, majd onnan iskolába megy, hatalmas újdonság és nem kevés feszültséggel járhat. Mindezt úgy, hogy erről igazából nem dönt, hanem csak alkalmazkodik az új helyzethez. 

Azok a foglalkoztató, Illetve mesekönyvek, amik ezt igyekszenek enyhíteni, könnyebbé tenni, sok lelki nehézségtől és szorongástól kímélhetik meg a kicsiket.

Anita könyve is ezt célozta meg és el kell ismerjem, meglepetést okozott pozitív értelemben.

Azt nem mondanám, hogy maximálisan elégett vagyok, mivel személy szerint zavart a sok szóismétlés egy oldalon belül, viszont ha figyelembe veszem a korosztályt, akinek ez a kis történet szól,  el tudok tőle tekinteni. 

Amit picit nehezményezek néhány mondatnál, az a szórend. Voltak olyan részek, melyeket magyartalannak éreztem, annak dacára is, hogy a cselekmény egy hat éves gyerek szemszögéből íródott.

Viszont maga a történet nagyon aranyos és életszerű volt. Bár én nem féltem az iskolakezdéstől annak idején, teljesen érthető, hogy sok gyerek igen. Fél, hogy elveszíti a barátait, az ismerős közeget egy ismeretlenre kell cserélnie, ahol mindennek tetejébe még teljesítményt is várnak tőle. Az írónő ezeket a tiszta és gyermeki gondolatokat nagyon szépen megfogalmazta és megoldást is mutat az adott problémára.

A könyvet ezen felül nagyon kedves és szép illusztrációk ékesítik, melyekről az otthoni olvasás során akár át is beszélhetünk a gyerekkel. Nagyon tetszett, hogy erre ekkora hangsúlyt fektettek, hiszen a vizualitás fontos a képzelőerő beindításához. Ráadásul, amit látunk, azt könnyebben el is tudjuk fogadni. 

Azt gondolom, hogy összességében egy jól használható, célját betöltő könyvről van szó. 

Mivel a jelen helyzetben sok kicsi kezdi úgy az első osztályt, hogy nem mehetnek oktatási intézményekbe, javaslom a szülőknek az ilyen jellegű könyvek beszerzését is, mert könnyebbé tehetik a tanulás folyamatát. Jól tudom, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt ez nem mindenhol oldható meg könnyen, de gondoljunk arra: egy könyvet csak egyszer kell megvenni és az utána örökre megmarad. Továbbá, ha ezt egy magyar szerzőtől tesszük, neki is segítünk abban, hogy átvészelje ezt az időszakot.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Pyrus Kiadónál leadhatod a rendelésed!

Írta: Isabel

Kőszegi - Arbeiter Anita - Fülöp, a strucc savariai kalandjai

Kőszegi – Arbeiter Anitától már volt alkalmam olvasni: az Abigél és Andris szülinapi nyomozása című mesét, melyet Niky értékelt is itt az Ifjúsági – és gyermeksarok részlegben. ( Itt jegyezném meg, hogy az az értékelés az egyik kedvencem tőle, szóval, ha még nem volt alkalmatok olvasni, bátran keressetek rá, mert megéri!)
Visszatérve az írónőhöz, mivel nagyon tetszett az előző könyve, ezért boldogan fogadtam el a felkérését! Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget!

A Fülöp, a strucc savariai kalandja a címből adódóan egy strucc kalandjait meséli el, aki a messzi Afrikában él. Egy nap aztán az internet segítségével rátalál Magyarországra és azon belül is Vas megye címerére és rájön, hogy ő bizony nem akárki, hanem egy címerállat! Kíváncsian és egy kicsit duzzogva – Mi az, hogy neki erről senki nem szólt?- indul el kis hazánkba és fedezi fel Szombathelyet. A városnézés mellett, kalandokba keveredve barátokat is talál magának és nagyon megszereti a kis hazánkat.

El kell ismerjem, először kicsit szkeptikus voltam a történettel kapcsolatban. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy miként fog összeállni a mese egy kerek egész történetté. Ezt azonban Anita nagyon szépen megoldotta: számtalan dolgot megtudunk Szombathelyről és ezek az információk segítenek abban, hogy az olvasó is Fülöp helyébe képzelhesse magát.

Jómagam még sosem jártam Szombathelyen, ezért a város felfedezése számomra is tudott új dolgokat mutatni.  A szép illusztrációk pedig nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy még életszerűbbé váljon a mese.
Az írónő írástechnikája gördülékeny és olvasmányos.
Ha ajánlanom kellene, mindenképpen az alsó tagozatos kisdiákokat jelölném meg, mert ők már rendelkeznek bizonyos fogalomismerettel, mégsem zavaróak számukra a rajzok és a mesélés stílusa. Mivel a kalandok fejezetekre vannak bontva, önálló olvasásra és együtt mesélésre is kiválóan alkalmas, sőt, akár játékosan fel is lehet dolgozni az egyes részeket.

Az értékelésem végén szeretném kiemelni és megköszönni Anitának, hogy a története alapjául kis országunkat választotta! Többször tapasztaltam már, hogy nagyon kevés ismerettel rendelkezünk a saját lakhelyünket illetően, holott nekünk is érdekes történelmünk és szép tájaink vannak! Érdemes ezeket meglátogatni és informálódni róluk: nemcsak azért, mert itt élünk, hanem mert ugyanolyan varázslatosak, mint a külföldi társaik!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a könyv SavariaiMese weboldalán előrendelhető!

Írta: Isabel

Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér - Ahogy Isabel látja

Palásthy Ágnes -  A tekergő bőregér című könyvét  Niky már értékelte a blogon, ám mivel megkaptam tőle, és mint tudjátok, nagyon szeretem a meséket, nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget!
Azzal kezdeném az értékelésem, hogy nagyon kíváncsi voltam a történetre, hiszen a barátnőm csak jókat tudott róla mondani. A borító és a fülszöveg engem is megragadott, így alig tudtam visszafogni magam, nehogy azonnal elkezdjem az olvasást!

Aztán a napokban – mikor rossz volt a kedvem -, azt gondoltam, hogy egyéb teendők ide vagy oda szükségem van valamire, ami kiránt egy kicsit a valóságból és örömet lelhetem benne. Elővettem tehát Ágnes könyvét és belevetettem magam a világába.

A regény több kis történetet tartalmaz, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az erdei állatok együttélése és egymás segítése adja az egész alapját.

 Az első, ami megragadott és sikerült mosolyt is csalnia az arcomra,  azok az illusztrációk. A címadó mese egy kis bőregérről szól, aki nagybátyját meglátogatva elcsatangol és kalandokba keveredik. Ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy jól érezzem magam, na de képzeljétek el, hogy a kislány végig cumival a szájában vagy a nyakában van ábrázolva! Annyira aranyos!

Mint említettem, ezután megismerkedhetünk a többi szereplővel: Mosó Misivel és az unokaöccseivel, Leóval a pókkal, Napóleonnal a kis vaddisznóval, és bár mindenki kap egy-egy saját kis történetet, az életük és kalandjaik összefonódnak.

Mivel a regényt öt éves kortól ajánlják, ezért számomra ez a fajta kapocs azért fontos és kiemelkedő, mert megtanítja a kicsiket a közösség összetartó erejére és arra, hogy bizony a cselekedeteink hatással vannak a körülöttünk élőkre is. Az első mesénél maradva, amikor a kislány elveszik, többen aggódva keresik őt.

 A történet persze humorban is bővelkedik, ebből a szempontból Peti a kismadár és nénikéje meséje a legkiemelkedőbb. Karola néni nyers stílusa és szókimondása nagyon is tetszett, ahogy az is miképpen vette rá Petit a sportolásra.

Számomra legmaradandóbb szereplő Mókus Rézi, aki mindig ott segít, ahol szükséges. A bajban nem veszíti el a fejét, hanem megpróbál minél gyorsabban valamiféle megoldást találni úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Picit úgy éreztem, mintha ő lenne a társaság óvó nénije, aki figyeli a rosszcsontokat és fenntartja a rendet. Tekintve, hogy az írónő pedagógus, azt hiszem, Rézi jellemvonása nem is áll olyan távol a valóságtól.

A fogalmazás mód is nagyon szép, választékos. Érezni, hogy az írónő sokat foglalkozott gyerekekkel, mivel nagyon gördülékenyen szólítja meg őket.

Egy dolgot említenék meg, ha úgy tetszik, negatívumként: az egyes történetek számomra túl rövidek voltak. Mindegyik végén úgy éreztem, hogy hiányzik még valami. Talán egy hosszabb kifejtés, vagy még pár oldal. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem lenne kerek a történet, csupán bennem maradt egy olyan érzés, mintha folytatódna még, csak elfogytak a lapok.

Ettől függetlenül bátran ajánlom olvasásra, hiszen a célját maximálisan betölti: szórakoztatva tanítja a csemetéinket.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadó várja a rendelésed!

Írta:Isabel

Abby Hanlon - Dory fantáziája elszabadul

Köszönöm szépen NiKy-nek hogy felhívta a könyvre a figyelmem.

Nagyon aranyos, emellett elgondolkodtató történetet olvashattam.
A főszereplő egy kislány, Dory, akinek két nagyobb testvére van: Luke és Violet.
Nyári szünet lévén, a két idősebb gyerek nem igazán szeretnének a kicsivel lenni: dedós Pocoknak hívják őt, mert hisztis, képzeletbeli barátja van, és folyamatosan csak kérdezősködik. Egy percre sem tudja abbahagyni.

Azt azonban nem látják - nem is láthatják, hiszen még maguk is gyerekek -, hogy Dory minden kis csíntevése, dührohama és rosszasága azért van, mert nagyon vágyik a nagyobbak figyelmére. Szeretne velük játszani, és tanulni tőlük.

Ám testvéreit nagyon zavarja a kislány - hiszen ők már nagyok -, ezért úgy gondolják, ha megijesztik végre nyugtuk lesz. Kitalálnak egy mesét egy gonosz banyáról, aki az olyan dedósokra vadászik, mint Dory. Ám ahelyett, hogy a kislány megijedne a szörnytől, elkezd rá vadászni és nagyon izgalmas kalandokba keveredik, hogy elfogadtassa magát a körülötte lévőkkel.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos odafigyelni a környezetünkre, akár kicsik akár nagyok. Hiszek abban, hogy korosztálytól függetlenül mindenki a maximumot nyújtja, ha a szeretteiről van szó és ez csak személyiségben, illetve érettségben tér el.

Szóval, ha idegesít egy kistestvér/rokon/barát, akkor egy pillanatra álljunk meg és gondolkodjunk el azon, vajon miért teszi ezt? Valószínűleg nem az a célja, hogy kiakasszon minket, sokkal inkább velünk akar lenni. Hiányzunk neki, csak nem biztos, hogy rendelkezik azzal az érzelmi intelligenciával, hogy ezt a megfelelő módon tudatassa velünk. Vagy mi felnőttek vagyunk túl elfoglaltak és leterheltek ahhoz, hogy észrevegyük a hiszti előtti jeleket.

Ha hasonló helyzetben találtad magad és te vagy a nagyobb, akkor azt tanácsolom, hogy próbálj meg időt szakítani a fiatalabb szerzettedre: beszélgess vele, játszatok olyat, amiben ő is örömét leli, ha kérdez, válaszolj neki, tanítsd őt. Ha így teszel csökkented benne az újdonságoktól való félelmet és segíted, hogy egyedül is képes legyen boldogulni.

Ha viszont neked bátyád/nővéred van: próbáld meg megérteni azt, hogy neki sokkal több dolga van, mint neked. Máshol és máshogyan kell feladatokat megoldania, ezért nem játszik veled annyit, amennyit esetleg szeretnél. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem törődik veled!

Esetleg próbáld meg megkérdezni tőle, hogy segíthetsz-e valamiben (rendet rakni a szobájában, beágyazni, vagy bármiben, amit megengednek neked), mondd el neki, hogy te bármikor ráérsz, ha társaságra vágyik, esetleg néha kérdezd meg tőle, nincs-e kedve megnézni a kedvenc mesédet, vagy felolvasni egy új történetet. Lehet, először nemet mond majd, de biztos vagyok benne, hogy a szabadidejében jókat fogtok szórakozni!

És a végére hagytam a legfontosabbat: próbáljatok meg megértéssel és szeretettel fordulni egymás felé.  Mindenkinek vannak olyan dolgai, ami nem tetszik nekünk (igen a felnőtteknek is), de egy csomó jó dolog is összeköt titeket, igaz? És ha most mosolyogsz, akkor tessék erre gondolni, akkor is, amikor nehéz elviselni a másikat. 

 

És ha esetleg kedvet kaptatok egy közös meseolvasáshoz, az alábbi linken ingyenesen elérhetitek Dory történetét!

Írta: Isabel

Novák Vica - Minka és a felhőfoltozók

Egy újabb ajándék Nikitől, amit nagyon eltalált! Még csak tegnap kaptam meg, de már el is olvastam.

Minka egy kislány, aki bizony nagylányos szobát kap a szüleitől és már mesemondás nélkül kell elaludnia!

Emlékszem, mikor nekem kellett egyedül az anyukám nélkül aludnom, mennyire féltem. Igaz kisebb voltam, mint a mese főszereplője, mégis minden árny, vagy nesz megrémisztett.

Hasonló érzéseket táplál Minka is és egyik este, egy hullócsillagtól óriási vihart kíván, azért, hogy újra édesanyjához bújhasson félelmében.

A kiscsillag olyan jól teljesíti a kérést, hogy hatalmas vihar támadt. Olyan nagy, hogy Minkát felkeresi egy fiú, aki állítja, hogy ezt a bajt csak a kislány és ő tudják megoldani.

Elrepülnek és kalandosabbnál kalandosabb események sora veszi kezdetét.

Ahogy haladunk előre a történetben, a kislány egyre inkább rájön, hogy rengeteg mindenre képes anyukája segítsége nélkül is. Szépen lassan megkomolyodik, okosodik és egyre magabiztosabb lesz.

A több fejezetre bontó történetet gyönyörű illusztrációk díszítik, ezzel téve teljesé az élményt.

Ez volt az első olvasásom az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Igazi mesedélután-hangulatot volt képes teremteni, még egy 30 éves nő számára is!

Nagyon ajánlom kicsinek és nagyoknak: akár közös olvasásra, akár egyedüli kikapcsolódás gyanánt!

Az első ajánlásomat már meg is tettem: édesanyám is nagy meserajongó és megígérte, hogy ő is elolvassa!

Ha te is szeretnél részese lenni ennek a varázslatos világnak, megrendelheted a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónál!

Írta: Isabel