2020. március 8., vasárnap

Kresley Cole - Arkánum Krónikák 1.-2.






Egy kis személyes szösszenettel kezdeném az értékelést.

Mikor Niki és én egy éve megismerkedtünk, evidens volt, hogy egy csomót beszélgettünk a könyvekről  (Azóta is tesszük persze, de akkor én még nem voltam ennyire tájékozott, mint most.) Elmesélte, hogy Kresley Cole az egyik kedvenc írója, és kissé meglepte, mikor mondtam neki, hogy nem tudom, ki ő. Majd amikor megtudta, hogy nincs saját Vörös Pöttyös könyvem (azóta természetesen már nem egyet köszönhetek neki), kissé kiakadva megmutatta ennek a sorozatnak a második részét és közölte, hogy jó, akkor meg fogom kapni. A borítótól és a gesztustól teljesen elolvadva hálálkodtam, majd keresgetni kezdtem, olyan könyvek után, amik nekem tetszenek. Mikor rátaláltam a Méreghercegnőre, a borító-tartalom párosától fellelkesülve mondtam neki, hogy ez mennyire tetszik, mire ő mosolyogva közölte, hogy ez annak az első része, amit megígért nekem és magától értetődik, hogy ezt is megkapom. Mikor megérkeztek hozzám a könyvek, megfogadtam, hogy csak karácsony környékén ülök neki a sorozatnak, mivel kell valami pozitív, amivel lezárhatom az évet.  Ez így is történt és természetesen azóta mindkét részt kiolvastam. Hatalmas kedvenc lett, de ne is szaladjunk ennyire előre, hanem nézzük meg külön - külön a köteteket!


Méreghercegnő: Az első amit megemlítenék, az a borító. Annyira ízléses és szép! Hatalmas kedvenc, pedig nem vagyok rajongója a párokat ábrázolóknak. De ez egyszerre gyönyörű és misztikus.

Sorozatindító kötet révén, nagyon kíváncsi voltam a világfelépítésre. Véleményem szerint az első rész nagyban befolyásolja, hogy mi lesz a további részek sorsa. Ha az jól fel van építve, kellően izgalmas és kidolgozott minden szempontból, akkor a folytatással valószínűleg nem lesz probléma.

Itt ezeket sikerült megvalósítani.

A főhősnőnk, Evangeline már az első lapokon nagyon nagy veszélyben van: hallucináció vannak és éppen csak túlélt egy katasztrófát, mely a szülővárosát sújtotta.
(Már a neve is olyan hősiesen hangzik, nem igaz? Erős, mégis letisztult és tiszteletet parancsoló.  Szeretem azokat a karaktereket, akiknek már a nevéből sejthető, hogy valami óriási dolog fog velük történni.)

A lány rémálmai megelevenednek és miközben menekül a Zsákosok (zombiszerű lények) elől megismerkedik egy idegennel, aki olyan mint az áldozatára váró vadász.  Kimerült és egyedül lévő lányokat csal magához, hogy tesztalanyként használja őket. Arthurként mutatkozik be, és a lány neki kezdi el mesélni a történetét. Bár a férfi ugyanazt a sorsot szánja neki, mint a többi lánynak, hamar kiderül, hogy Evie más. Különlegesebb, mint azt bárki is hinné.
A történet másik fontos szereplője Jack, a tipikus rosszfiú, aki szintén vonzódik a lányhoz és ahogy haladunk a történetben egyre több dolog köti össze őket.
Nekem Arthur sokkal jobban tetszett. Hihetetlenül intelligens és jó modorú egy kis pszichopata hajlammal. Tapasztalataim azt súgták, hogy ebből szerelmi háromszög lesz és elismerem, hogy most a gonoszabbnak drukkoltam.
Ám a könyv ennél sokkal több. Olyan világvége - hangulatot hoz, melyet sehol máshol nem tapasztaltam eddig, pedig sokat olvasott embernek tartom magam. Minden információ új és egyedi, semmi sem fölösleges, mert minden hozzáad a történethez.

Az írónő fantasztikusan oldotta meg a megfelelő arányok összekeverését, semmiből nem kaptam sem túl sokat sem túl keveset!
Túlzás nélkül állítom, hogy ez az egyik legjobb könyv, amit a Könyvmolyképzőtől eddig olvastam és ezzel a boldog érzettel ültem neki a második résznek.

Végtelen lovag: A folytatásban sem csalódtam, sőt! Szerencsére onnan folytatódik, ahol az előző rész véget ért, ezért nem kellett nagyon sokat gondolkodni a szálakon.
 Evangeline sorsa végre letisztult számára és számomra is és a Halált pedig még inkább megszerettem. Értettem, átéreztem a cselekedeteit és egyszerűen odavagyok érte!
A szerelmi rész itt ha lehet még intenzívebben élt, olyan jeleneteket kaptunk, hogy fülig pirultam. De mire eljutottam eddig, már nagyon elfogult lettem, így csak azokat szerettem, amiben olyan párosítás volt, ami nekem is megfelelt.
Amíg az első résznél nem volt gondom a függő véggel, itt igen: hogyan lehetett így befejezni? Már éppen elmerültem, a fantázia világában, mikor elfogyott a lap! Pedig számomra annyira romantikus és tetszetős volt! Alig várom a harmadik rész megjelenését!

Összegezve, egy nagyon izgalmas, szépen megírt és felépített sorozatot kaptunk. Ha ti sem ismeritek az írónő munkásságát, mindenképpen ezzel kezdjétek, mert minden sora aranyat ér!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadónál kedvezményesen hozzájuthatsz a részekhez! 
Írta: Isabel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben (Ábel 1.)

Pár héttel ezelőtt két nyolcadikos tanítványom segítséget kért tőlem az irodalom leckéjük kapcsán. Kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek a...

Népszerű bejegyzések