Az igazság az, hogy ez nem teljesen friss értékelés lesz, hiszen az írónő jóvoltából egyszer már volt alkalmam elolvasni a történetet.
Ám az új, jubileumi kiadás, csak fokozta az első okozta élményt. Köszönöm, hogy gondolt rám!
Robin saját családja történetét meséli el nekünk. Az első világháború után megismerkedhetünk a dédszüleivel és a történet csak mélyebbre visz minket a múlt eseményeiben.
Egy fiatal szerelmespár életébe közbeszól beleszól a sors és elválasztja őket. Drukkoltam nekik, de számtalan nehézségeken kellett átmenniük...olyanokon is, amelyek talán megelőzhetőek lehettek volna.
Sokat gondolkodtam azon, miért is fogott meg engem az Emlékkönny: a válasz talán az, hogy nagyon emberi. Nincsenek benne óriási, de üres szavak, senki sem fekete, vagy fehér és mindennek meg van a maga oka. Nem találhatóak benne a szó szoros értelmében vett izgalmas részek, vagy nagy jutalmak. Sokkal inkább az emberi lélek az, ami magasságokba repíti a regényt. Kicsit olyan érzésem volt közben, mintha a régi nagy magyar íróinktól olvastam volna - csak modernebb nyelvezettel.
Az írónő itt is gyönyörűen fogalmaz, és véleményem szerint ez az a zsáner, amiben a tehetsége leginkább szembetűenő. Világos, hogy a humor egy nélkülönözhetetlen forrása az életnek, de itt annyira gyönyörű és választékos a nyelvezet, hogy azt tanítani lehetne.
Az illusztrációk, mint mindig, itt is hozzáadnak az érzelmekhez, segít elkézelni a szereplőket és az eseményeket.
A véleményem az, hogy Robinnak még sok ilyet kellene írnia, neked pedig, kedves olvasó, ha ismeretlen számodra ez a név, mindenképpen az Emlékkönny valamelyik részével kezd! Minden egyes oldala bölcsebbé tehet!
Amennyiben érdekelne a regény megtalálhatod a Könyvmogul illetve a NewLine Kiadó kínálatában!
Írta: Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése