Mint sokakat előttem, engem is a könyv borítója vett rá az
olvasásra. Számomra valóban mesebeli hatása van, a kék árnyalata pedig
egyszerűen gyönyörű.
Volt egy olyan érzésem, hogy a történet egy picit emlékeztetni fog az
Ezeregyéjszaka meséire és igazam lett. A főhősnő ugyanolyan bátran lépett bele
egy olyan házasságba, ami a halálos ítéletét jelentette, mint Seherezádé. Tetszett, hogy ezúttal egy testvéri kötelék
volt az, ami rávette erre.
A sivatag, mint helyszín, számomra egyet jelent egy varázslatos világgal és
most sem kellett csalódnom. Gyönyörű leírásokat kaptunk a helyszíneket
tekintve.
Az a tény, hogy a történet lassan bontakozik ki, számomra
most kifejezetten hasznos volt: nem igazán volt kedvem az elmúlt hetekben
olvasni, mégis jól esett a tudat, hogy vissza-vissza térhetek ebbe a világba,
ha mégis arra vágynék.
Viszont!
Sokszor ismételte magát a szerző és ez alatt most nem a szóismétlést értem. Újra
és újra elmesélt részeket, amit előtte már megtudtunk. Ennek egyszerre előny és
hátrány is, hiszen ha gyorsan szeretnénk elolvasni, nagyon zavaró tud lenni. Ám
ha nagy szüneteket hagyunk az olvasásba – mint ahogy én is tettem – segít újra
felvenni a történet fonalát.
Amit még egy pici negatívum volt számomra az a lezárás. Nagyon bízom benne,
hogy lesz folytatása a történetnek, mert bennem nagy kérdőjeleket hagyott.
Mindazonáltal egy kellemes mesét vehetünk a kezünkbe, ha ezt
a könyvet választjuk. Nem ez volt a legjobb, amit idén olvastam, de nagyon ígéretes.
Én a Scrib oldalán olvastam az elektronikus verziót, de papírkötésben megtalálható a Libri kínálatában is!
Írta:Isabel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése