Az író, aki párkapcsolata segítségével próbálta ki magát egy új műfajban - Interjú Szemán Zoltánnal

Szemán Zoltán műveivel már többször volt alkalmam találkozni. A blogon is olvasható pár értékelésem, ám mivel most alkalmam nyílt egyszerre három könyvét is elolvasni, arra gondoltam, hogy egyszerre felteszem az összes kérdésem, ami a művekkel kapcsolatban eszembe jutott. Fogadjátok szeretettel!

Először is köszönöm szépen, hogy elvállaltad az interjút! Pár szóban mesélnél magadról? Mióta alkotsz és hogyan éled meg ezeket a pillanatokat?

Alig pár éve kezdtem csak írni. Érdekes módon, azelőtt legfeljebb csak kósza gondolatként bukkant fel az írás ötlete. Negyvenhét éves, nős vénség vagyok és Új Zélandon élek, immár tizenhét esztendeje. A távolság miatt szinte kizárólag elektronikus könyveket publikálok, leginkább sci-fi és fantasy regényeket, novellákat. A sci-fi szóra sokan elhúzzák a szájukat… Nos, én nem vagyok olyan szerző, akinek a műveihez filozófusi doktorátus vagy atomfizikusi diploma szükséges. Én az érthető, lendületes, szórakoztató, bárki számára könnyen érthető és élvezhető irányban igyekszem tartani a műveimet. Aki nem hiszi, tegyen egy próbát! Akár a Google Books-on, akár a weboldalamon találhat tőlem ingyenes műveket, amik talán meggyőzhetik az olvasót, hogy igazat mondok…
Nekem az írás olyan, mint a kétszáz évvel ezelőtt élt felfedezőnek először Afrika partjaira lépni. Kaland, veszély és soha nem tudni, mit hoz a következő pillanat. (Az én esetemben a következő bekezdés, fejezet stb.)

Térjünk rá a fentebb említett könyvesidre. Elsőként Az utolsó istennő alkotási folyamata érdekelne. Szerintem eddig ez a legizgalmasabb és legösszetettebb regény, amit alkottál.
Melyek azok a mesék, mitológiák, kultúrák, melyekből ihletet merítettél?

Először is hadd említsem meg, ez a mű eredetileg 18+ kategóriásnak indult. Eljutottam kábé a feléig, amikor rájöttem, hogy a felnőtt kategória miatt erőteljesen lekorlátozom a potenciális olvasók körét, és az erotikus tartalom semmit sem ad hozzá magához a történethez. E gondolattól felbuzdulva, gyorsan kihúztam egy csomó felnőtt részt, illetve, ami maradt, azt finomítottam. Igaz, még így is akadnak benne 16+ részek.
Mitológia szempontjából azt mondanám, hogy egy nagyon vékony szelet ókori Egyiptom, meghintve egy csipetnyi, ugyancsak ókori, görög hitvilággal.

Kiről mintáztad az istennő, Ariane alakját?

Keverd össze Hathort (Egyiptom) és Afroditét (Hellász) és máris megkapod Arianét.
Hathor a szerelem, az öröm, a tánc istennőjeként élt a köztudatban, de az anyaságot is hozzá kapcsolták. Hathor volt Ré, a napisten női ellenpárja, és bizony akár kegyetlenségekre is hajlamos volt, ha a párját kellett megvédenie az ellenségeitől. (Ld.: Erdrik – Ariane páros a történetben). Ugyanakkor szabadon mozgott a világok között, és gyakran segítette a halottak lelkét, hogy utat találjanak a túlvilágba. (Ld.: a könyv végén, az ostrom alatt)
Afroditét a szerelem, a testi örömök, a szépség és a szenvedély istennőjeként ismerjük, de talán kevesen tudják, hogy mindezek ellenére is harcos istennőként tartották számon. Mellékesen, ő volt a prostituáltak védelmezője is, és a legendák szerint, bizony nem volt túl hűséges a férjéhez… (A férje Hephaisztosz volt, a tűz, a mesterségek, különösen a kovácsmesterség istene.)

A kedvenc szereplőm Jailin, a kedves és jóindulatú lány, aki az istennő egyik szolgája. Ellenpólusként alkottad meg őt Ariane mellé?

Én valójában Nimuát szántam Jailin ellenpólusának. A varázstalan, alapvetően szende erdészlány a cinikus és igencsak csapodár boszorkánnyal szemben. 

Mennyi időbe tellett a végleges kézirat elkészítése?

Őszintén megmondom, nem tudom, nem emlékszem. Talán, két hónap? Esetleg három… Viszont sokat szenvedtem vele, mert minden béta talált benne változtatnivalót, és vagy ötször át kellet írnom egy csomó részt.

A következő, amiről beszélni szeretnék,  az A sárkány lánya. Csakúgy, mint az előző ez is a fantasy -műfajába  tartozik.Írás közben mik azok a stílusjegyek, amik megkönnyítik, illetve megnehezítik a munkádat, ha ebben a zsánerben dolgozol?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a fantasy-ban (is) kegyetlenül nehéz új témát találni, új megközelítést alkalmazni. Ez mindenképpen nehézség. Valamint az is, hogy én magam nem kedvelem az extrém fantasy-t, mindig igyekszem valamiféle valós vagy könnyen elképzelhető alapokra helyezni a történetet. Úgy vélem, a klasszikus művek, a mítoszok, a regék és mondák ismerete mindenképpen megkönnyíti egy fantasy szerző munkáját.

Ennek a regénynek az új borítója gyönyörű. Te készíted ezeket is?

Nem vagyok grafikus, ilyen jellegű a tehetségem megáll valahol egy pöttyös labda lerajzolása szintjén. Bevallom, az interneten vadászok ingyenes képekre, azokat montázsolom, toldom-foldom…

A világképet vagy a karaktereket volt nehezebb megalkotni A sárkány lányában?

Én egyiket sem találtam nehéznek. Az alap recept: vegyél egy népmesét és az összes benne felbukkanó karakterrel, tedd őket egy cseppet modernebbé, csavarj egyet a történeten és máris kész a sztori. Az egyik olvasóm nagyon találóan „igazi apa-mese”-ként jellemezte A sárkány lányát, és valóban: tényleg olyan, mintha az esti mesét az édesapa mondaná. Vagy talán, amikor egy hideg téli estén összegyűlik a család, hogy a kályha melege mellett kukoricát morzsoljanak, és közben az öreg Pista bá' mesélni kezd…

Ki a kedvenc szereplőd és miért?

Meg fogsz lepődni, de nekem Amira és Innara a két kedvencem. Hogy miért? Őszinte leszek: nem tudnám megmondani. De kedvelem még Sir Ralph-ot is a maga kedélyes nyersessége, nyíltsága miatt.

Utoljára hagytam egy tőled elég szokatlan alkotást: A bosszú egy humoros naplóregény, ahol férfiként női szemmel próbáltad meg nézni a világot. Mennyire volt kihívás számodra ez a nemek közötti váltás?

Erre egyetlen szóval tudok válaszolni: nagyon.

Ezt a regényt nem Szemán Zoltán név alatt keressék az olvasók, hanem J.D. Hartley-ként. Miért volt szükség egy másik szerzői név választására?

Mivel a zsáner teljesen elüt a tőlem megszokottól, igyekeztem a szerzői névváltással is hangsúlyozni a különbséget. Mármint, a stílus és műfajbeli különbséget.

A regény elég sokrétű, nemcsak a romantika-rajongóinak készült. Van kutatómunka a háttérben? Esetleg olvastál nőknek szóló önismereti regényeket, vagy ehhez hasonlókat?

Nem olvastam ilyen jellegű műveket, de talán elég annyi, hogy sok éve nős vagyok… Erre azt mondhatnák, hogy ez még nem jelent semmit, de most minden férfitársamhoz szólok: Uraim! Ha valóban odafigyeltek a párotokra, rengeteg mindent megtanulhattok tőlük és róluk!

Hogy érzed: sikerült Lucy alakját úgy megformálni, ahogy szeretted volna?

Igen és nem. Kicsit túllőttem a célon azzal, hogy talán túl könnyen belehabarodik egy-egy pasiba, de kérem az olvasókat, nézzék ezt el nekem. Elvégre, mégiscsak férfi vagyok, aki női szemmel próbálta látni/láttatni a történetet.

Összességében elégedett vagy a végeredménnyel?

Igen, bár az elején talán kevesebb pajzánságot kellett volna belevinnem.

Hozzád melyik alkotás áll legközelebb a három közül és miért?

Oké, most megfogtál. Mintha arra kellene választ adnom, hogy egy pálmafás tengerpart, egy havas-fenyves hegyvidéki táj, vagy egy ragyogó zöld tölgyerdő tetszik jobban. Mind tetszik, de mind másért.

Nemsokára December: ez nálad a pihenés vagy a munka időszaka? Mit tervezel még erre az évre?

Munkával szeretném tölteni, mert bár nagyon be kellene már fejeznem A tizedik démon című sci-fi/fantasy regényt, de egyszerűen alig van időm írni. Elöljáróban csak annyit, hogy érdekes keveréke lesz a sci-fi és a fantasy zsánernek. Hogy felcsigázzam az érdeklődést:

A nem is annyira távoli jövőben az emberiség már számos idegen fajjal találkozott. Kereskedelmi, diplomáciai egyezmények születtek, megindult a szó szerint vett idegenforgalom.
Lucifer elérkezettnek látta az időt, hogy a hatalmát más világokra is kiterjessze. Turistának álcázva, kilenc démont küldött szét a galaxis ismert részében, hogy kiderítsék, mivel és hogyan lehet az idegen fajokat bűnre csábítani. Ám a pokol felderítői nyomtalanul eltűntek…

Ha érdekesnek találtad az interjút, látogass el a szerző facebook-oldalára, weboldalára, könyveit pedig keresd a Google Player webáruházában!

Ezúton is szeretnék további sok sikert kívánni Zoltánnak! Bennem hű olvasóra talált!

Írta: Isabel

 

J. D. Hartley - A bosszú

Érdekes volt egy ilyen stílust olvasni a szerzőtől  - ha még nem tudjátok, ki rejlik a név mögött, akkor a hamarosan ékező interjúból erre is választ fogtok kapni. Nem azért, mert nem lenne olyan jó, mint a többi, hanem azért mert nagyon más volt. Köszönöm szépen, hogy biztosított egy példányt a számomra!

A magam részéről szeretem a naplóregényeket, mert így könnyebben átélhetem a szereplők érzéseit. 
Főszereplőnk Lucy szókimondása és humora pedig elemi erővel hatott rám, talán azért, mert most ez hiányzik a legjobban az életemből. Könnyen megkedveltem őt, még akkor is, ha nem mindig értettem egyet vele. 

A történet számomra túl egyszerű volt, hiányoltam még egy kis csavart belőle, de tekintve, hogy könnyed kikapcsolódásnak szánta a szerző, valószínűleg ez tudatos döntés volt. 

Egyetlen egy apróságot említenék, bár valószínűleg ez az én kis hibám: nekem sok volt a pasi. Meglátta-megszerette, meglátta-megszerette... Tudom, tudom, romantikus regény...de szerintem elég lett volna egy, aki már az elején a nagy Ő.

Ettől eltekintve egy tisztességesen megírt regényről beszélünk. Az író kifejezésmódja választékos, érezni a rengeteg energiát, amit az írásba fektetett. 

Ajánlom azoknak a hölgyeknek, akiket nem zavar, ha a főszereplő a szívügyekben hajlamos elbizonytalanodni, de mind ezt egy jó nagy adag humorral képes eladni nekünk.

Nem lesz hatalmas kedvence, de kikapcsolódásra teljesen megfelelt!

Ha kíváncsi lettél a regényre, keresd a Google Play oldalán!

Írta: Isabel

 

Szemán Zoltán - A sárkány lánya

 

Bár a mai értékelések közül egyértelműen Az utolsó istennő a kedvencem, A sárkány lánya sem panaszkodhat. A kalandokban bővelkedő mese, valóban képes arra, hogy az olvasót kiszakítsa a mindennapi gondokból. Ehhez még hozzátesz a borító hangulata.

A kötet nem hosszú, mégis annyira kerek egészet kaptunk, hogy nem hiányoltam azt a +200-300 oldalt. 
Sir Richard egy nagyon szerethető jól kidolgozott és nagyon jó lelkű karakter. Az a fajta, akinek már az első perctől kezdve szurkol az ember. Hazafelé tart, hogy végre pihenhessen, amikor megbízzák azzal, hogy öljön meg egy sárkányt. Ám arra, ami rá vár, álmaiban sem számít. 

A női főszereplőnk, Naria szintén sok erénnyel bíró, kedves teremtés, aki a lovag segítségével szeretne hazajutni. 
Kettőjük kapcsolata és az érzelemvilág nincs sem elsietve, sem pedig felfújva: nem lesznek rögtön szerelmesek, nem dacolnak egymás ellen, hanem kölcsönösen támaszkodhatnak a másikra. A magam részéről nagyon szeretem ezeket a finom, lassan kibontakozó érzelemvilágot, ha romantikáról van szó. Sokkal emberibb és hihetőbb a számomra, mint azok, amik villámcsapásként érik a szereplőket. 

Amit még megemlítenék ennél  a regénynél, az a humor. Nagyon jól szórakoztam a poénokon, bár ettől a regény megmarad egy teljesen hihető történetnek. 

Összességében nagyon jól szórakoztam és ha mondjuk a szerző tervezne egy folytatást, annak is nagyon örülnék. Ám, ha mégsem, akkor ezt időközönként biztosan újra fogom olvasni!

Ezúton is köszönöm a szerzőnek, hogy biztosított számomra egy példányt a javított változatból!

Ha Te is szereted a felnőtt meséket, keresd a Google Play weboldalán!

Írta: Isabel

Szemán Zoltán - Az utolsó istennő

 Szemán Zoltán legfrissebb alkotása magasra tette azt a bizonyos mércét. Eddig ez a legkomplexebb, legizgalmasabb regény, amit olvastam tőle. 

Már a fülszöveg is nagyon felcsigázza a fantasy műfajt kedvelőket, és megnyugtatom őket: ez csak a jéghegy csúcsa. 

Az egész annyira egyedi és jól kidolgozott, hogy már-már filmként láttam magam előtt olvasás közben.

A gyönyörű helyszínek pedig csak fokozták ezt az érzést.

Nem szeretnék nagyon spoiler-es lenni, hiszen pont az jelenti ennek a könyvnek a varázsát, hogy azt hiszed, tudod mit kapsz aztán mégsem. Viszont szeretnék egy kicsit hangot adni annak a meglepetésemnek, melyet az istennő személyisége okozott. 

Azt hittem, egy fennhéjázó, önző teremtményt kapok és ez az első pár oldal után, csak még inkább beleitta magát a gondolataimba. Aztán történt valami és rájöttem, mekkorát tévedtem. Amennyire passzívan álltam hozzá az elején, olyannyira képes voltam azonosulni vele a végére. Ez azért hatalmas dolog, mert ha egy szereplőt nem kedvelek meg mindjárt az elején, az általában így is marad. De az istennő az érzelmek összes skálájában részesített - bosszútól a szeretetig. 

Aki még nem olvasott semmit a szerzőtől és szereti a mágiát és az ármányt, MINDENKÉPPEN ezzel kezdjen! Könnyen olvastatja magát - még akkor is, ha nekem le kellett tennem a teendőim mellett. Viszont ha már olvastál Zoltántól és esetleg nem tetszett annyira, eme regénynek mindenképpen érdemes esélyt adni. Hatalmasat fejlődött a szerző, sokkal részletesebben fogalmaz, így ez lehet az a regény, ami miatt olvasójává válhatsz!

Számomra hatalmas kedvenc lett! Köszönöm NiKy-nek, hogy elolvashattam a könyvet, hiszen tőle kaptam.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, keresd a Google Play weboldalán, nagyon alacsony áron!

Írta:Isabel

Kiss Judit Ágnes - Nincs új üzenet

 

A szerző nevével először a Bűbájos könyv című műve kapcsán találkoztam, aztán a véletlen úgy hozta, hogy megtaláltam a verseskötetét. Mivel valami nagyon másra vágytam, ezért úgy gondoltam, ezzel indítom a mai napomat. 

A cím nagyon félrevezető volt számomra, hiszen azt hittem olyan versekbe szedett gondolatokat kapok majd, melyeket már többen többféleképpen megfogalmaztunk. De nagyot tévedtem, ugyanis VAN a kötetnek új üzenete! Nem is akármilyen, mivel jobban felébresztett, mint a kávé, amit ittam.

Versek olvasásakor az ember jobban fókuszál a belső világára: harcokra, érzelmekre. Elmélyedünk egy-egy sorban, szóban és úgy érezzük, ezt rólunk/nekünk írták. Ugyanez történt velem is.

Már az első költeménynél éreztem, hogy megmozdul bennem valami. Félig még Álomországban jártam, mikor rám tört ez az ismerős érzés , amit nem igazán tudok megfelelően szavakba önteni. Harag, szomorúság, félelem és a szeretet egyvelege ez, amit magam és a világ felé is érzek. Ebben az elegyben azonban rengeteg erő is munkálkodik, ami nap, mint nap próbál a felszínre törni, ezzel nagy terhet róva rám.

Ám a költeményeknek köszönhetően rájöttem, hogy nemcsak én érezhetem ezt, a számomra definiálhatatlan dolgot, hanem  más is. Nem vagyok egy csodabogár, aki még a saját lelkivilágában sem tud rendet tenni, csupán csak egy nő, akiben egyszerre dúl nagyon sok érzelem. Nekem a gondot az okozta, hogy nem tudtam melyikre fókuszáljak. Viszont  a kötet végére azt éreztem nem is kell döntenem: mindegyiket okkal érzem, és mindegyik elmúlik majd. 

Ahhoz, hogy megértsétek, mire is képes a költő, megmutatom a két kedvenc versemet tőle:

MIMIKRI 

Hová hívtál el, Istenem? 

Miféle különös szeánszra, 

mely szentebb, mint egy nászmise 

és sötétebb, mint a sátán bálja?

Hová dobtál ki, Istenem, 

mint egy ejtőernyős ügynököt? 

Tudtad-e, amikor kilöktél, 

hol szállunk, milyen föld fölött? 

Most itt vagyok, nem kérdezek már 

semmit, ami a múltról szólna, 

elvégzem mindazt, amit rám bíztál, 

vagy szolgaként, vagy uralkodva, 

csak tudnám, mi az. Most jó volna 

emlékezni, mit is kell tennem. 

Hallgatok addig, és próbálok

túlélni rejtőszínekben.

RAGADOZÓK

1.

isten vagyok szárnyra kelve. 

ne védekezz, nincs értelme. 

ne kérdezd, hogy mért pont téged, 

volt-e vétked, nincs-e vétked, 

az ölésnek nincsen elve. 

érezd magad megtisztelve, 

még repülhetsz velem egyet, 

mielőtt ízekre szedlek. 

2. 

már három napja minden este 

én dúdoltam az altatót.

hát hogy ne bíznék – mondta – abban, 

ki két karjában ringatott. 

én, méltóan a bizalomra, 

még vártam egy-két éjszakát, 

ölemben tartva énekeltem 

fajtám legszebb vadász-dalát. 

mert rólam álmodott, mosolygott, 

védtelen hagyta szép nyakát, 

én hódolattal ráborulva, 

gyöngéd foggal haraptam át. 

3.

mert nekik szárnyuk van, 

én mindig csak gyalog. 

talán az irigység. 

tán csak éhes vagyok. 

szemtől szembe vívni 

nincs semmi esélyem, 

törékeny a testem 

és gyenge a mérgem. 

hát kifeszítettem 

értük ezt a hálót, 

ülök a közepén,

hallgatok és várok.

Hálás vagyok, amiért elolvashattam ezeket a sorokat, mert úgy érzem segít, hogy megértőbben közeledjek magam felé. Költőként, ha már csak egy vers megírásával sikerül valamit elindítani az olvasóban, megérte ezt az utat választani.  Kiss Judit Ágnesnek ez most sikerült.

Ha téged is megérintettek a versek, keresd elektronikus formában a DiBook weboldalán!

Annyit még hozzáfűznék, hogy én a Scribd oldalán olvastam, így lehet, hogy nem ugyanúgy törtem meg a versszakokat, ahogyan az eredeti kötetben szerepel! Az esetleges hibákért elnézést kérek!

Írta: Isabel

Az írónő, aki a történelmi romantikát ötvözte az urban-fantasy világával - Interjú Hercz Júliával

 

Hercz Júlia neve ismerős lehet azok számára, akik szeretik a Könyvmolyképző Kiadó könyveit, hiszen találkozhattak már vele, az Arany és Ónix szerzőjeként.  Bár nekem eddig csak a borítót volt alkalmam látni, illetve pár részletet elolvasni az írónő oldalán, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy tudjam, mindenképpen szeretnék egy interjút készíteni vele! Ez következik most, fogadjátok szeretettel!

Győztese vagy a 8. Aranymosás Irodalmi Pályázatnak, melyet a Könyvmolyképző Kiadó szervez minden évben.  Előtte is  foglalkoztál már  komolyabban az írással? Ha igen mesélnél nekünk a kezdetek kezdetéről?

Gimiben írtam pár novellát angolul, és egyet-kettőt magyarul, ilyen-olyan pályázatokra (angol verseny, sci-fis novella pályázat gimiseknek), de ezek csak próbálkozások voltak. Egyszer könyvet nyertem: Capote: In Cold Blood című regényét. Nem is gondoltam arra, hogy én a regényírással komolyabban akarok majd foglalkozni. Mindig is szerettem olvasni, és történeteket kitalálni. Ezzel a kettővel nagyon jól megvoltam.

Végül kb. tíz évvel ezelőtt, amikor rátaláltam a Merengőre és az azóta megszűnt AFS-re, gondoltam arra, hogy álnév alatt elkezdem megosztani egy-két ötletemet. Teljesen meglepett, hogy a történetemet valaki el is olvassa, sőt tetszik neki, és alig várja a folytatást. Akkor gondoltam azt először, hogy jó-jó, rendben, de biztos lehet valahogy jobban is csinálni ezt az egész írás dolgot, úgyhogy lecsaptam az épp akkor megjelent Kezdő írók kézikönyvére. Azt forgattam, olvastam, és akkor volt, hogy a Könyvmolyképző Kiadó meghirdette az első Aranymosást. Beadtam egy kisregényt, de még előszűrésen sem jutottam át.

A férjemtől ajándékként a Writer’s Digest magazin éves előfizetését kaptam, majd jelentkeztem az akkor induló alapozó kurzusra, amire döbbenten konstatáltam, hogy felvettek. Úgyhogy sok-sok év alatt végigjártam a leírás, párbeszéd és végül a dramaturgia kurzust, közben írástechnikai könyveket olvastam, és amikor időm engedte (az idő közben született három kislányom mellett), írtam.

Miért pont erre a pályázatra nyújtottad be a kéziratodat? Emlékszel még, milyen érzések kavarogtak benned ekkor?

Azért erre a pályázatra, mert a Könyvmolyképzőnél szerettem volna publikálni. Úgy gondoltam, a regényem pont beleillene a Zafírpöttyös kategóriájukba. Amikor e-mailen elküldtem a jelentkezésemet akkor azon izgultam, hogy mindent csatoltam, kitöltöttem. Ugyanakkor volt bennem egyfajta megnyugvás is, hogy ennél jobbra, mint ahogy benyújtottam nem tudnám megírni. 

Van pár jó tanácsod azok számára, akik a jelentkezést fontolgatják?

Jó tanács? Hm. Úgy gondolom, hogy mint minden más művészeti ágnak, legyen szó festészetről, zenéről, stb., úgy az írásnak is megvannak a sajátos fogásai, amit meg lehet tanulni. Természetesen, ahogy festők és zenészek között, úgy az irodalomban is vannak ösztönös tehetségek, akik ráéreznek ezekre a technikákra. Ugyanakkor egy kis tanulás, és elmélyedés egy-egy művészeti ágban még senkinek nem vált hátrányára, de egy regény több, mint „jó fogások” összessége.

Győztesként mennyivel könnyebb boldogulnod az irodalom világában? Könnyíti vagy inkább picit rögössé teszi az utadat ebben a szakmában?

Az út ugyanolyan, mint eddig. Egy új regény új kihívásokat is jelent, és ez ugyanúgy a szépsége, mint a nehézsége. Attól, hogy egy lóval sikeresen végigvittél egy akadálypályát, attól még a következővel ugyanúgy végig kell rajta menned és teljesíteni azt.

Térjünk is rá a regényedre: az Arany és Ónix egy,  19. századi Angliában játszódó fantasy.  Mesélnél nekünk arról, melyik volt a legkönnyebb és a legnehezebb pillanatod alkotás közben?

Az Arany és Ónix egy kevert zsánerű regény. A történelmi romantikát ötvöztem az urban fantasyvel, amibe raktam még egy kis kaland szálat is. A legnehezebb pillanat? Amikor dramaturgián a kurzusvezető azt kérdezte, hogy mi a regényem premisszája. Ott lefagytam. A legkönnyebb pedig a regény elengedése, és a pályázatra való elküldése volt.

Ha egy kezdő író a véleményedet szeretné kikérni arról, mitől lesz sikeres egy ebben a műfajban írt regény, mit válaszolnál neki?

Meg kell fogni az olvasót. Az első mondattal, majd a másodikkal, és így tovább az utolsóig.

A két főszereplő közül ki az, aki leginkább a szíved csücske és miért?

Mindkét főszereplőmet kedvelem, nem tudok közöttük választani. Ők ketten kiegészítik egymást. Ugyanakkor nagyon is hasonlítanak legalábbis szerintem. Mindketten hűségesek, kitartóak és szeretik egymást.

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig az olvasóidtól?

Nagyon várják a folytatást, azt hiszem, ez mindent elmond.

Három kislány édesanyjaként, hogyan tudod megfelelően beosztani az idődet, pláne a jelen körülmények között? És, ha már szóba került a család: mit szóltak a regényedhez?

Férjem, és a szüleink nagy segítséget jelentenek abban, hogy hétvégenként akár több órát is tudjak az írással, a történettel foglalkozni. Úgyhogy ilyenkor, meg hétköznaponként az esti órákban tudok erre időt fordítani. Természetesen a jelen körülmények még inkább nehezítik a napokat.

A borítód egyszerűen gyönyörű. Volt részed a megtervezésében? 

A borító Aux Eliza munkája, melyet egy borítótervező pályázat keretében választott ki a kiadó vezetője.

Min dolgozol most? Esetleg szeretnéd kipróbálni magad egy másik műfajban is?

Már leadtam egy új regény kéziratát a kiadónak, majd szinte azonnal nekiálltam az Anubisz munkacímen futó regényem első draftjának. Jelent már meg az Arany és Ónix világában játszódó novellám is, bár ez elég nehéz műfaj a számomra, mivel főleg regény terjedelemben gondolkodom. A novellát a Gyöngyfüzérben olvashatjátok, sok más remek írótársam írásával együtt.

Amennyiben felkeltettük a kíváncsiságod, keresd a szerző hivatalos Facebook-oldalát további érdekességekért!

Ezúton is további sok sikert kívánok az írónőnek!

Írta: Isabel