Amikor egy szerző nem fél tanulni, hogy elérje az álmait - Interjú Gáspár Virginia Olimpiával

 

Gáspár Virginia Olimpia a Lélekboszorka krónikák sorozat megálmodója egy izgalmas és egyedi fantasy-t alkotott az olvasók számára. A most következő percekben arról beszélgetünk, milyen felemelő pillanatai s mélységei vannak ennek a zsánernek és természetesen szó lesz a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról is!

Kérlek, mutatkozz be az Álmok útján blog olvasóinak!

Magyar-kommunikáció szakon végeztem, tanári diplomát szereztem, de az élet más pályára sodort, az ügyfélszolgálat felé. Férjemmel Újpalotán élünk, két macskánkkal.

Az írás kiskamaszkorom óta fontos szerepet töltött be az életemben, de már ovisként is ismert mesékkel szórakoztattam a nagyérdeműt bárhol. Metrón, boltban kérés nélkül is. :D

 Főleg verseket fabrikáltam, de született egy befejezetlen regény is, amin érződtek az akkori kor sorozatainak hatásai. Utólag vicces visszaolvasni. Valahol ott kezdtem el úgy érezni, hogy talán az írás az a tevékenység, amiben jó lehetek, amikor általános iskolai tanító nénim egyik fogalmazásomra annyit mondott: ez olyan Ginás fogalmazás. Megkezdtem szárnypróbálgatásaimat az írásban, és nem volt megállás. Először versek, aztán a regény. Mostanában gyakorlom a novellaírást is. 

Az olvasás szeretetét nagyrészt családomnak köszönhetem. Anyu és nővéreim is nagy könyvmolyok, állandó a cserebere és az ajánlás köztünk. Én tipikusan a bekuckózós, seképsehang olvasó vagyok. Nem is nagyon tudok olvasni buszon villamoson. Minden bizonnyal a világ másik végén térek magamhoz, jócskán elkésve a munkából (megtörtént eset). 

Miket olvasok? Nem meglepő, ha azt mondom sok fantasy történetet. Szívem csücske a Harry Potter, A gyűrűk ura például. Nagyon szeretem Ken Folett történelmi regényeit, de Stephen King, Agatha Christie, Wass Albert, Márai Sándor, Esterházy Péter, Umberto Eco, Daniel Keyes könyveit is imádom. 

Én A dühös tűz fellángolásával ismertelek meg, de ezen kívül van másik két versesköteted, antológiában is szerepelsz. Milyen érzés volt ezek után egy sorozatindító regényen dolgozni? 

Az antológiás megjelenésre azért vagyok büszke, mert pályázaton a harmadik helyezettként került bele Elizabeth című novellám. Két verseskötetem jelent meg még, az Esőcsók, amelyben főként kamaszkori verseim olvashatóak, illetve a Tűzmadár, ahol már későbbi alkotásokból válogattam.

A dühős tűz egy szintén kamaszkori álmodozásból született sorozat kezdő kötete. Már kamaszként formálódott bennem a történet. Nem emlékszem, mikor kezdtem el begépelni, de az biztos, hosszú utat kellett megtennünk együtt, mire kikerekedett a varázslatok világa. Az alkotás minden pillanatát imádtam, és nagyon furcsa érzés volt belegondolni, milyen sok olvasóhoz eljuthat, és bízom benne, hogy szeretik is Holdáék kalandjait. 

Fiataloknak szóló boszorkányos, mágiával teli történetet kaptunk tőled? Miért ezt a zsánert választottad? 

Először Holda alakja elevenedett meg előttem. Annyit tudtam róla: vörös hajú, boszorkány. Amikor kitaláltam, úgy kb 13 évesen, velem egyidős volt. Egy darabig nőtt velem, közben érkeztek hozzá a többi szereplő. Mivel boszorkányt álmodtam meg, így egyértelmű volt, hogy fantasy történet lesz belőle.

Helyszínünk Magyarország, aminek én nagyon örülök. Már az elején így tervezted, vagy felmerültek olyan helyek is, ahol a varázslat jobban megszokott?

Igen, első pillanattól kezdve egy budapesti panelbe képzeltem el. Újpalota akkor lett a végleges helyszín, amikor ideköltöztünk, bár korábban is gyakran jártam Palotán, mert a nagyszüleim itt éltek. Nem volt ismeretlen a környék.

Mi volt a legnagyobb nehézsége a világkép megalkotásának? Tudtad kamatoztatni az írói tapasztalataidat, vagy új útra kellett lépned?

Amikor belekezdtem a történetbe, még fogalmam sem volt az írástechnikáról, de szerencsére rátaláltam Nádasi Kriszre, akitől rengeteget tanultam. A világkép már benne volt az első verzióban is, de csak megcsillant. Krisz jelezte, hogy nagyon érdekes a világ, ami a háttérben felvillan, ezt dolgozzam ki. Leültem, és excelben elkészítettem a mágikus világrendszert. Mivel már a fejemben létezett, könnyen ment a pontosabb kidolgozása. A nehézség nálam talán az volt, hogy még bátrabban használjam a fantáziámat. Ebben pedig Darvas Petra barátnőmnek, írótársamnak volt/van nagy szerepe. Ő tett fel olyan kérdéseket, adott ötleteket, amik sokat segítettek, illetve segítenek a mai napig.

Számodra melyik volt az írás legfelemelőbb pillanata?

Azt hiszem, több ilyen is volt. Az érzés, amikor befejeztem, elmondhattam, hogy megírtam. Az első pillantásom a borítótervre, az első kép a nyomdából, amikor először foghattam a kezembe, később a visszajelzések, vagy amikor a boltok polcain látom a könyvem. Ezek mind olyan felemelő pillanatok, amik erőt adnak.

A NewLine Kiadónál publikáltál. Milyen velük együtt dolgozni?

Mimit, a kiadóvezetőt egy nagyon kedves, segítőkész embernek ismertem meg. A kiadó tényleg igyekszik támogatni, segíteni az íróit, noha már igen sokan vagyunk. Szerencsére 

Volt beleszólásod a borító elkészítésébe? Mit gondolsz a végeredményről? 

Igen, Ashley alaposan kikérdezett, és szerencsére kreatívan megalkotta a borítót. Én szeretem a végeredményt, szerintem illik a könyvhöz.

Mint említettem, hamarosan itt a Könyvfesztivál,  - 2022. szeptember 29. – 2022. október 2. között - hogyan készülsz rá? Találkozhatnak veled a kiadó standjánál?

Igen, október elsején, 14:00-15:00 óra között dedikálok a kiadó standjánál (K12). Várok mindenkit szeretettel. Lehet, dedikáltatni, kötetlenül beszélgetni, képet készíteni.

Milyen reményekkel mész? Egyáltalán van bármiféle elvárásod az eseménnyel kapcsolatban?

A Könyvhéten már volt szerencsém Petrával közösen dedikálni. Abból kiindulva ez is hasonlóan jó élmény lesz szerintem. Én nagyon várom a személyes találkozást az olvasókkal és más írókkal. Szombaton biztosan gazdagodom pár kötettel, illetve szeretnék személyesen is meglátogatni más írókat. Én úgy vélem, a könyvek szeretete már elég, hogy jó élmény legyen az esemény.

Mikor várható a folytatás, mire készüljünk?

A folytatáson már dolgozom, jövőre kerül az olvasókhoz, de egyelőre pontosabbat még én sem tudok. A cél persze a minél hamarabb.

A blog nevében is sok sikert kívánok az írónőnek! Köszönöm, hogy beszélgetett velem!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, érdekességekért keresd hivatalos Facebook-oldalát vagy a könyveit, a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Gyuricza Eszter (szerk.) - 100 ​magyar népmese - A Magyar népmesék sorozat teljes kiadása

 Már egész kislány korom óta rajongok a mesékért és ez alól a népmesék sem kivételek. Bár felnőtt fejjel olvasva, picit mást jelentenek, mint akkor. 

Kicsiként szurkolunk a vándorútra induló legénynek, vagy odaképzeljük magunkat a szép hercegkisasszony helyébe.  Egyszerű és tiszta lélekkel reménykedünk a boldog végkifejletben. 

Felnőttként már tudjuk, hogy nem mindig mennek ilyen egyszerűen a dolgok, ezért hajlamosak vagyunk ezt az ártatlanságot a háttérbe szorítani és el is feledkezni róla. Ám azt gondolom, hogy bizonyos mértékig nagyon fontos ezt életben tartani, ezért is van az, hogy ennyi mesét értékelek nektek. Szeretném, h ebbe a világba is csöppenne ebből  a fényből, hogy könnyebben megérthessük egymást. Hiszem, ha jobban működne a kommunikáció, több lenne a szeretet, ezáltal kevesebb szenvedéssel szembesülnénk a világban. 

Most, hogy végigolvastátok az agymenésem, térjünk rá a könyvre. Mint a címből is látszik, hagyományos népmeséket kapunk ha belelapozunk. Az összes mese benne van A sótól a A Kacor királyig. Sok régies, tájnyelvi kifejezés van benne, de én azt gondolom, hogy a magyar gyerekeknek nem árt ismerni ezeket a szavakat, legalább hallás szintjén. Nagyon változik a fiatalság szókincse, ami nem rossz dolog, mindazonáltal jó találkozni más nyelvezettel is. 

Nekik hathat az újdonság varázsa, nekünk pedig jó nosztalgiázni. 

Viszont,  amit kiemelnék az az illusztrációk. Pontosan olyan szépek, mint amit gyerekként néztünk a tévében.  Részletesek, szép színvilággal. Mikor ilyen igényességet látok, azért úgy érzem, hogy a magyar illusztrátoroknak nem kell elbújni az ismertebb kollégák mellett. 

Összességében nagyon szerettem az olvasást, még akkor is ha kölcsön kaptam  a könyvet.

Bátran ajánlom, kicsiknek és nagyobbaknak, vagy csak nekünk felnőtteknek, mert jó pár órányi kikapcsolódást biztosít!

Ha te is szeretnél egy példányt, keresd az Alexandra Kiadó kínálatában!

Ha pedig meghallgatnátok pár mesét, ez a csatorna nektek szól!

A rajzfilm-sorozatot pedig itt találjátok!

Írt: Isabel

..."kimozdulni a komfortzónánkból, új és új hangokkal kísérletezni üdvös, de csak annyira, hogy az ember még önazonos maradhasson." - Beszélgetés A rendszer ellensége írónőjével

 Tarja Kauppinen Bekezdés-díjas szerző, aki A nép igazsága című posztmodern regényével hívta fel magára a magyar olvasók figyelmét. Mióta én olvastam a művet, megjelent a következő regénye is, így most erről beszélgetnénk az írónővel. Ha szerettétek az első könyvét, s kíváncsiak vagytok a második kulisszatitkaira, tartsatok velünk!

Kérlek, mutatkozz be a blog olvasóinak! Mit tudhatunk rólad?

35 éves, elsősorban szépirodalmat olvasó szerző vagyok, Candide- és Houellebecq- rajongó, a magyar nyelv és az abszurd kedvelője, lelkes formabontó.

Pár szóban elmondanád, mi is az a Bekezdés-pályázat?

A Bekezdés a Twister Media regénypályázata volt, melyre több kategóriában lehetett nevezni. A pályázatok nagy előnye, hogy záros határidőn belül garantáltan értesítik az embert, ezért beküldtem az első regényem akkortájt elkészült kéziratát, remélve, hogy belefér a kiadó profiljába. Mivel a szakmai zsűri részéről a szöveg egyöntetűen pozitív elbírálásban részesült, nyertem, ám a kötetet a kiadó arculatához kellett igazítani, ezért kapott némiképpen könnyedebb külsőt.

Milyen érzés volt megtudni, hogy nyertél?

Elhánytam magam az idegtől.

Most, hogy picit elevenítettük a múltat, térjünk rá A rendszer ellenségére. Hogyan láttál neki az alkotásnak? Azt a vonalat követted, ami A nép igazságánál bevált, vagy próbáltál eltérni?

A rendszer ellensége már egy szépirodalmi kiadónál jelenhetett meg, a Napkútnál, miáltal közelebb kerülhettem az önazonossághoz. A fantasy zsánere nem áll távol tőlem, eddig megjelent regényeimet azonban nem elsősorban fantasynek szántam, humoros kalandregénynek pedig végképp nem, mivel olvasni sem ilyen jellegű köteteket szoktam. Mindkét eddigi regényem posztmodern társadalomkritika, csak a második már hivatalosan is az. A rendszer ellensége letisztultabb, mint A nép igazsága, akinek az tetszett, annak ez is fog, ám aki nem olvasta még az első regényemet, az mindenképpen A rendszer ellenségével kezdje.

Mint nyertes szerzőre, mekkora nyomás nehezedett rád írás közben? Meg kellett felelned bizonyos kritériumoknak, vagy szabad kezet kaptál?

Az irodalomban is, akárcsak az élet többi területén, meg kell húznunk a határainkat. Tudnunk kell, hogy meddig vagyunk hajlandók elmenni, mennyire vagyunk hajlandók kilépni a komfortzónánkból. Ezen a határon belül az ember jól érzi magát, és az írás hozza az alkotói folyamat flow-élményét. A határ holléte azonban nincs kőbe vésve, élethelyzetektől függően, és a korral is változhat. Egyik legemlékezetesebb komfortzónából kilépős élményem, amikor pár éve elolvastam Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő című erotikus regényét, amely téma erőst idegen tőlem, a kötet mégis olyannyira kedvencem lett, hogy rögtön utána a teljes magyarul megjelent Jelinek-életművet felkutattam. Úgyhogy kimozdulni a komfortzónánkból, új és új hangokkal kísérletezni üdvös, de csak annyira, hogy az ember még önazonos maradhasson.

Azok számára, akik még nem olvasták, bemutatnád A rendszer ellenségét?

Egy színesbőrű kisebbséghez tartozó, hátrányos helyzetű fiatal fiú, miután szakít a párjával, a vidéki élet nehézségeit megelégelve felköltözik a nagyvárosba, hogy karriert csináljon. Mivel sem végzettsége, sem tartalékai nincsenek, lehetőségei nem túl rózsásak. Sorsán keresztül megismerjük a városi nyomort, drogokkal, alkoholizmussal, prostitúcióval, kilátástalansággal, megküzdési stratégiákkal együtt. A regény az emberi természet fonákságai elé tart görbe tükröt, és társadalmi problémákat mutat be, történelmi korokra és jelenségekre reflektálva.  A szerteágazó kulturális szimbólumrendszer miatt elsősorban a negyven év feletti olvasókat szólította meg, míg a fiatalabbak általában a humor felől szoktak kapcsolódni hozzá, és sokuk igen vonzónak találja a főhőst. A rendszer ellensége ajánlott mindenkinek, aki hajlandó szembenézni mindazzal, amivel nem szeretnénk, pedig kéne. Vagy aki egy sötétebb, fajsúlyosabb könyvet olvasna egy szerethetően gyarló férfival a főszerepben.

Mi volt a legemlékezetesebb része az írói folyamatnak? Hány álmatlan éjszakát töltöttél a piszkozatok felett?

A rendszer ellensége írási folyamatának legemlékezetesebb részei évtizedekkel ezelőttiek. Akkoriban hasonló helyen laktam, mint a főszereplő. Néha magam sem értem, hogy éltem túl.

Mostanában már nem töltök álmatlan éjszakákat semmi fölött. Idővel eljut az ember oda, hogy nagyra értékel minden, pihentetően átaludt éjszakát.

Volt részed szerkesztési folyamatokban, illetve a borítótervezésben?

Volt, igen. Mindkét regényemnek olyan szerkesztője volt, akinek a fő profilja a szépirodalom, ezért a szövegek megőrizhették formabontó nyelvezetüket. Mindkét szerkesztő fontos támaszom volt, akikkel gördülékenyen ment a közös munka. A rendszer ellensége borítója és illusztrációi is elég pontosan tükrözik az elképzeléseimet, készítésük során folyamatos levelezésben voltunk a grafikussal, Szabó Borkával, közel 1000 üzenetet váltottunk, hogy a könyv pontosan úgy nézhessen ki, ahogy elképzeltem.

Összességében mennyire vagy elégedett az eredménnyel?

Elégedett vagyok vele. A borítótervezésnél mérlegeltük, hogy mennyire távolodhatunk el az első kötet arculatától: a kiadó is, és én is minél szépirodalmibbat szerettünk volna, a túl nagy váltás azonban kontraproduktív lehetett volna. Ezért a kötet főbb vonásai – mérete, formátuma – az előző mintáját követi, ugyanakkor sokkal letisztultabb borítót kapott, melynek vörös alapszíne a regényben megjelenített autokratikus rendszerekre utal.

Mikor találkozhatnak veled legközelebb az olvasók?

Jelenleg turnézom A rendszer ellenségével, vidéki könyvtárakban tartok bemutatókat. Legközelebb október 7-én 17 órakor lehet velem találkozni, Veszprémben, a Cholnoky Könyvtárban, az Országos Könyvtári Napok keretében. Kedvezményes könyvvásárlással, ajándékokkal és jó hangulatú beszélgetéssel várunk mindenkit.

Mivel készülsz ezután? Előreláthatólag mi publikus a terveidből?

A harmadik regényem más jellegű lesz, azonban ez is a felnőtt korosztályt fogja megszólítani, és a gyarló szereplők, valamint a komor, sötét tónusok is maradnak. A szemfülesebb követőim már találhattak néhány utalást az oldalaimon arra, hogy ezúttal merrefelé fogunk kalandozni.

A blog nevében is sok sikert kívánok az írónőnek! 

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, érdekességekért keresd az írónő hivatalos Facebook-oldalát vagy a könyvét, a Napkút Kiadó, a Líra, illetve a Libri  kínálatában!

Írta: Isabel

Walt ​Disney – Az Oroszlánkirály ( Az Oroszlánkirály)

Ki ne ismerné Az Oroszlánkirály című Disney rajzfilmjét? Természetesen ez csak egy költői kérdés volt, de tény, hogy világszerte ismert meséről van szó. 
A MiniMesék az egyik legfrissebb feldolgozása  az ikonikus rajzfilmnek.
A történet az, amit ismerünk, sőt, a képek is a mozifilmből származnak, így tökéletes a nosztalgiázáshoz. Mufasa Büszke Földe uralkodója, aki a fiára hagyja majd a királyságát, halála után. A kis Simba és barátnője  Nala kalandokba keverednek, mígnem egy tragikus napon a kölyöknek menekülnie kell és az uralkodást nagybátyja, a gonosz Zordon veszi át.

Az oroszlánkölyökre egy szurikáta Timon, és egy varacskos disznó, Pumba talál rá és nevelik fel. Felnővén újra találkoznak Nalával és Simbának döntenie kell: éli tovább a nyugodalmas életét, vagy szembenéz a múltjával?
Egyébként a rajzfilmet 1994-ben mutatták be és három része van. 

Nagyon tetszik ennek a sorozatnak az ötlete, hiszen maguk a történetek nem hosszúak, de lényegre törőek.Ideális a kisebbeknek esti alváshoz, anélkül, hogy a több mint egy órát végig kelljen néznie.
Kapható többek között a Hófehérke, a Bambi, illetve A Dzsungel könyve is. 
A rendelések mellé ajándékok is  járnak így mindenféleképpen érdemes előfizetni, akkor is, ha nincs kicsi a családban. Én is szemezek pár kötettel.

 Amennyiben elolvasnád a MiniMesék - sorozat első részét, az alábbi linken, a "További részletekért, kattintsd ide" gombra kattintva megtehetitek!

A rajzfilm első részét pedig megtaláljátok a Videa oldalán! Láttam az előszereplős változatot is, ám az számomra nagy csalódás volt, így inkább a klasszikust ajánlanám nektek!

Írta: Isabel

A szerző, aki könnyen átveszi a karakterei tulajdonságait - Interjú A Társalkodónő c. regény írónőjével

 Kristin M. Furrier legújabb regénye, A Társalkodónő egy olyan tanulságokkal és érzelmekkel teli alkotás, ami a fiatal és az idősebb korosztály számára is kincseket tartalmazhat. A most következő interjúban szó lesz a zsánerváltás nehézségeiről és bepillanthatunk az alkotás folyamataiba is!

Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésem! Az új olvasók kedvéért mondanál magadról pár szót, kérlek?

Nagyon köszönöm, hogy ismét megtiszteltél a figyelmeddel. Néhány szóban: Kristin M. Furrier írói álnéven publikálok immár 8 éve.  Hat regényem és két novellám jelent meg eddig nyomtatásban. Leginkább családregény, és ifjúsági zsánerben találkozhatnak a történeteimmel az olvasók. 

Eddig két ifjúsági regényedet olvastam, ezért nagyon örültem, mikor megkérdeztél, lenne-e kedvem A Társalkodónőhöz. Mikor hozzátetted, hogy ez az első olyan műved, ami nem az ifjúságnak szól, picit meglepődtem. Miért döntöttél a zsánerváltás mellett?

Az alkotást mindig az adott életszakaszom befolyásolja. Eddig olyan külső hatások értek, melyek mind inkább a fiatalok felé szóló írásokhoz adtak kedvet, hangulatot. Az elmúlt két évben, azonban hatalmasat változott az életem, és ezáltal az engem ért ingerek is. Nem volt most indíttatásom ifjúsági regényhez. Sokkal erősebb érzelmi ingerek értek, amik más irányba terelték az írás iránti igényemet. 

Picit ellentmondtam neked az értékelésemben, hiszen azt mondtam, hogy a nagyobb kamaszoknak is bátran a kezébe adnám a könyvet útkeresési és tanulási célzattal. Mit gondolsz erről?

Semmi olyan nincs igazából a kötetben, ami miatt nem adnám oda egy fiatalabb olvasónak. Ezt jól látod. Ám érzelmileg érettnek kell lennie ahhoz a kedves olvasónak, hogy igazán át tudja érezni a történet lelki oldalát. Ezért mondom azt, hogy inkább 18 felett. De nyugodtan a kezébe veheti egy 15 éves is, ha úgy érzi, hogy őt elvarázsolja a 19. század kora. 

Te, mint alkotó hány éves kortól ajánlanád a regényt olvasásra?

Mint fentebb kifejtettem, nem húznék vonalat a korhatárban.  Azonban azt gondolom, a történet az a fajta, ami lehet, hogy mást nyújt minden életszakaszban. Kit, éppen mi érint érzékenyebben. 

Miben tért el az előkészítés és  az írás például az Elveszett múlt c. regényedhez képest? Érzelmileg is megterhelőbb volt? 

Teljesen más volt írni, mint az Elvesztett múltat. Az Elvesztett múlt, egy kalandregény, három pimasz fiatallal. 

Itt, A társalkodónőben eleve más korban vagyunk, és teljesen más a hangulat. Ami a legnagyobb kihívás volt számomra, az E/1- ben való írás. Ez volt az első regényem, ahol ezt a technikát alkalmaztam. Az elején nagyon megküzdöttem vele. 

A kutatómunka is teljesen eltért bizony. Itt egy történelmi kort kellett megjelenítenem. A társadalmi rétegek különbőzőségét. Ráadásul valós helyszínen játszódik, így ténylegesen sokat kellett kutakodnom, hogy abban az időben, 1871-ben, hogyan nézett ki Royal Leamington Spa.

Érzelmileg is más volt a munka, az tény. Ám kevésbé éreztem nehéznek, ezen oldalát. Nagyon könnyen fel tudom venni a szereplőim tulajdonságait írás közben, és onnantól kezdve az ő érzelmeikkel dolgozom. Vannak kis taktikáim, amivel hangolódom egy kicsit írás előtt/alatt, hogy könnyebben ott tudjak lenni a történetben.

Melyik az a szereplő aki hozzád a leginkább közel áll?

A főszereplőm: Emma. A legközelebb Emma van hozzám. Valamint Emma édesapja, Lord Watton is nagyon közel áll hozzám. 

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig? 

Nagyon fantasztikus értékeléseket kaptam eddig, amikért iszonyatosan hálás vagyok. Sokkal jobbakat, mint reméltem. Jelenleg 99% - on áll az értékelés a moly.hu – n. Bár én biztos voltam magamban, mikor elkezdtem írni a történetet, nagyon sokan ugyanazon véleményt fejtették ki felém. Nem értették, hogy miután 4. helyen végeztem a Dugonics András Irodalmi díj Ifjúsági kategóriájában tavaly, miért lépek ki a zsánerből. Értettem miért kérdezik ezt, de azt is tudom, hogy én nem rendelésre írok. Abban vagyok hiteles, amiben van kedvem alkotni. 

Ahogy az értékelésemben is írtam a borító álomszép!  Volt részed a tervezés folyamatában vagy teljesen a kiadóra bíztad magad? 

Természetesen. Nem az az alkotó vagyok, aki csak ölbe tett kézzel várja az eredményt. Én kerestem az anyagot a borítóhoz, és a NewLine borítótervezője, Halasi Miklós tökéletesen megtervezte, ami az én kis képzeletemben megszületett. Egy fél éjjelen át küldte az instrukcióim alapján a terveit, mikor megérkezett eme csoda. Bíztam benne, hiszen az Elvesztett múltat is ő tervezte meg nekem. Tudtam, hogy „látni fogja” amit én látok magam előtt. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert addig nem adja fel, amíg nincs meg a tökéletes eredmény. 

Összességében milyen érzéseid vannak a végeredménnyel és a fogadtatással kapcsolatban?

Azt hiszem, nincs okom, hogy negatívan lássam a kiadást és a fogadtatást. Egy dolog van, ami ellenem volt, az idő. Szerettem volna Emma teljes történetét megírni, de akkor nem tudtam volna a Könyvhétre megjelentetni a könyvet. Így Emma Watton sztorija ketté lett vágva. Tehát, lesz még egy kötete A társalkodónőnek. 

Mire számíthatunk tőled legközelebb? Lesz új regény az idén?

Nem tudom mi lesz a következő. Több projekt is van a fejemben, és úgymond a fiókomban. Hogy melyik ölt előbb könyvformát, nem tudom. Ez nagyon sok tényezőtől függ mindig. Nem tudok biztosat mondani ezzel kapcsolatban. Ám egy bizonyos: idén már nem lesz új Kristin M. Furrier regény. 

A blog nevében is sok sikert kívánok az írónőnek! A könyvei újraolvasósak lesznek nálam!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, érdekességekért keresd Kristin hivatalos Facebook-oldalát vagy a könyveit, a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel

Szilágyi Heléna - Diabolika

 Először is szeretnék elnézést kérni a szerzőtől, amiért eddig tartott az olvasás. Be kell valljak valamit: mióta kézhez kaptam a regényt háromszor olvastam ki! Olyannyira nekem íródott, hogy még az olvasást is elfelejtettem jelölni molyon; csak levettem a polcról és újrakezdtem. Pár hete is mondtam valakinek mennyire imádom a történetet és....mindegy a lényeg, hogy nem azért nem értékeltem eddig mert nem szerettem, hanem mert nem volt kapacitásom a blogra. És hogy miért hagytam A szerzői hét olvasásai közül utolsónak? Mert  ebben a regényben egy picit önmagamra ismertem. De nézzük is, miről is beszélek.

A történetben az égieknek elegük lett a pusztításunkból és egyességet kötöttek Luciferrel: a Mennybe nem lehet már bejutni többé, így a démonok kiirthatják az emberiséget. Ők laknak Diabolikában: törvényeik szerint a démonok hatalma megkérdőjelezhetetlen, az eltérő fajba tartozók nem keveredhetnek egymással és csak egy az egy elleni küzdelmek érvényesek.
Ha szabályszegés történik, lett légyen bárki, számolhatja a perceit, mert nem sok marad neki hátra. 

A történet váltott szemszögben tárul elénk és rengeteg lénnyel találkozhatunk. Kiemelhetném a nagyszerű világfelépítést vagy a romantikus szálat is- de mivel tudjátok, hogy nagyon nem ezektől szoktam elájulni, mondom azt, ami miatt egy kincs lesz számomra ez a könyv. 
Lucifer alakja. Nagyon tetszett, ahogy megformálta a karaktert és az is, hogy milyen célt kapott - visszavenni a hatalmat a fiaitól. Egyszerűen végigfut rajtam a hideg, a szó legjobb értelmében.

A démonok ábrázolása sem az a "romantikus, megváltoztatható figura" hanem valóban gonosz lények. Elképesztő, ahogy Heléna megalkotta őket..... 

De hogy ne ijesszek el a könyv olvasásától senkit, mint mondtam van benne romantika, egy csipet erotikával fűszerezve, fekete humor, illetve olyan csavarok és összefüggések, melyeken emberként is érdemes elgondolkodni.

A borító nagyon egyedi, illik a történethez, az illusztrációk pedig csak fokozzák ezt a sötét hatást. 

Az írónő zseniálisan ír. Nem csak képes volt a figyelmét ennyi lény között felosztani, de minden szálat kézben is tartott egészen a történet végéig. Nem is értem, miért nem kapkodnak utána az országban, mikor tehetséget keresnek az irodalom palettáján.....Tudjátok, hogy nem szoktam így kiemelni senkit, de most nem fogom vissza magam.

Hatalmas gratuláció illeti őt, a munkájáért! Biztos vagyok benne, hogy  sokunkat...kikapcsol majd!

Ha te is szereted az ilyen történeteket, mindenképpen nézz el a Líra kínálatába, mert nagyon megéri!

Írta:Isabel

Gáspár Virginia Olimpia -A ​dühös tűz fellángolása (Lélekboszorka krónikák 1.)

 Először szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy lehetőséget biztosított a könyv elolvasására, és elnézést kérek, amiért várnia kellett. 

Hosszú és nehéz hét áll mögöttem, ezért nagyon jól esett ez a könnyed, mégis izgalmas fantasy.

A történet elején két kamasz lánnyal találkozunk. Mikor Laura elájul Holda nem tudja mi tévő legyen. Ám a rosszullét nem volt véletlen, hiszen a lány egy látó. Mikor hirtelen nyoma vész Holda a keresésére indul  Segítségére van egy alakváltó, és annak testvére Áron, aki félig vámpír, ám lány sem átlagos, hiszen boszorkányvér folyik az ereiben. 

Innen indulnak be igazán az események, amik rengeteg nehézséget és bonyodalmat okoznak a kis csapatnak. Találkozhatunk még démonokkal, és természetesen az ellenséggel is. 

Az első plusz pont számomra a Magyarországi helyszín és szereplők. Tetszett a "mágikus fátyol" ötlete, ami körbeöleli az országunkat.  Bár a természetfeletti jelenségeket valamiért még mindig könnyebben elképzeljük a határainkon túl,  itthon is van bőven elég rejtély ahhoz, hogy alapja legyen egy misztikus történetnek. 

A másik, amit nagyon szerettem, az a mágia. Az elején nagyon tinikönyvnek éreztem a regényt, de ahogy egyre haladtunk előre az időben, mindinkább lekötött és vártam a folytatást. 

A szereplők még elég fiatalok, ebből kifolyólag is érezhettem azt, hogy én már túl öreg vagyok ehhez,viszont a történések őket is elkezdik megedzeni. Jellemükben van még hova fejlődni, de gondolom, ez a következő rész egyik feladata lesz. 

Azt viszont sajnáltam, hogy a gonosz boszorkányról nem esett több szó. Mostanában nagyon szeretem azt megérteni, hogy a negatív karakterek miért viselkednek úgy ahogy,szeretem megérteni őket. Vagy legalább megpróbálni átérezni a helyzetüket, szerintem ez nagyon fontos. De lehet, hogy erre is választ kapok majd a folytatásban?

Az írónő egyébként ügyes:  egyedi világot teremtett olyan lényekkel, amit már mindannyian jól ismerünk. Természetesen van még hova fejlődnie a szereplőkkel együtt, de azt gondolom, éppen ezért izgalmas egy sorozatindító kötetet olvas - látjuk benne a folytatás lehetőségét. Akarjuk a folytatást, és szurkolunk azért, hogy minden a legjobban alakuljon. 

A borító szerintem egy picit lehetett volna figyelemfelkeltőbb, de így legalább meglepetés érheti az olvasót, mennyire izgalmas világot rejt.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a vonalat, akár már 13 éves kortól is! Előny, ha szeretitek a vaskosabb könyveket, ugyanis, itt ezt kapjátok. Egyébként az én szívem mindig a sok oldalszámos regényekhez húzott inkább, így számomra ez is pluszt adott az olvasás élményéhez. 

Ha titeket is kíváncsivá tett, keressétek a NewLine Kiadó kínálatában!

Írta: Isabel