Lis Ohtears - Eltaposott virágok

Ez a könyv valami hihetetlenül ébresztően hatott rám. Sajnos az iskolás gyerekek nemcsak a látható és tapintható veszélyeknek vannak  kitéve, hanem olyan tragédiáknak is, amelyek teljesen megváltoztathatják az életüket.

Főhősünk Emma. Tizedikesként tele van élettel, alig várja, hogy barátokra és szerelemre találjon. Minden jól is történhetne, hiszen a jóképű Eliottal azonnal romantikus kapcsolat alakul ki közöttük. Ám semmi sem az aminek látszik, hiszen a fiú lelki traumái méregként hatnak az együtt töltött időre. És ez az, ami örökre megváltoztatja a lány életét.

Azt szokták mondani: "Messziről jött ember azt mond, amit akar." Hatalmas igazság lalkozik ebben az egy mondatban, hiszen minden kapcsolat eleje arról szól, hogy a legjobb tulajdonságainkat szeretnénk mutatni a másik felé. Azt akarjuk, hogy megkedveljenek, szeressenek minket. 

Egy egészséges kapcsolatban azonban, ahogy telik az idő, előjönnek a felek hibái és ekkor derül ki igazán, hogy mennyire is lesz tartós az ismerettség. 

A két fiatalnál is hasonló a helyzet, csakhogy Eliot olyan mentális és lelki problémákkal küzd, melyre sem Emma, sem pedig a környezete nincs felkészülve. Pedig általában ennek komoly előjelei vannak: zárkózott vagy éppen a feltünést kereső személyiségjegyek, komoly családi problémák, melyről általában sokan tudnak mégsem tetsznek semmit, balhék a suliban, rossz tanulmányi eredmények és még sorolhatnám. 

Az írónő fantasztikusan felépítette a cselekményt, hiszen először minden egy rózsaszín cukormasszának tűnik, pont úgy, ahogy ezt általában átéljük. Novelláról van szó, így ne várjunk hosszú és nagy kibontakozásokat, viszont a lényeg fantasztikusan meg lett oldva. Ez volt az első novellám tőle, de hatalmas dicséret illeti innen is!

A végére pedig pár gondolat, kedves olvasóim. Nem feltétlenül tudjuk befolyásolni, hogy kikkel találkozunk, de azt igen, hogyan kezeljük az adott helyzetet. Az iskola egy olyan hely, ahova többféle identitású, gondolkodásmodú, neveltetésű tanuló jár, kortól és nemtől függetlenül. Azt nem tudjuk kontrállni, hogy a gyermekünk kivel áll szóba, de megtaníthatjuk neki, hogyan legyen elfogadó úgy, hogy közben megvédi magát. 

Itt emelném még ki azt is, hogy tanítás után, vagy este mikor együtt az egész család szánjunk rá tíz percet, és hallgassuk meg a napjukat. A rengeteg munka mellett is kell, hogy ennyi időnk legyen a gyermekünkre, amikor is nemcsak a jegyekről szerezhetünk tudomást, de észrevehetünk olyan jeleket is, melyek segíthetnek gátatvetni az iskolai bántalmazásnak. 

Én is tanítok gyerekeket és az óra első 10 perce mindig arról szól, hogy megkérdezem mi volt a suliban. Az, hogy van valaki aki napi rutinként felteszi nekik ezt  a kérdést a szüleik mellett nemcsak a kommunikációs kézségüket fejleszti, de ha szükséges beszélhetünk egy kicsit az élet nagy kérdéseiről is, megelőzvén így a nagyobb bajokat.

Ne feledjük, rohanó világ ide vagy oda, mi neveljük ki a következő generációt. Azt a példát látják, amit mi mutatunk nekik. És remélem, nemcsak a magam nevében mondhatom, hogy azt szeretnénk, hogy jó emberekké váljanak!

A novella ajándék volt, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

Amennyiben kíváncsi lettél keresd a kötetet ingyenes a BookDreams Kiadó kínálatában! Ám mindenképpen 15 felülieknek ajánlanám!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: NiKy

A szerző, aki egy idegen bolygóra száműzte karakterét - Interjú a Szellembolygó című regény megálmodójával

Németh Miklós- Szellembolygó című regénye egy olyan jövőbe kalauzolja el az olvasót, ahol a technika fejlettségi szintje messze túlmutat jelenlegi tudásunkon. Ez a téma jó pár kérdést felvetett bennem, így nagyon hálás vagyok, amiért a szerző elfogadta a felkérésemet!

Kérlek, pár szóban mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan kerültél közel az írás világához?

Németh Miklós vagyok. Vas megyében születtem 1997-ben. Ott végeztem az iskoláimat is. Egy érettségivel és egy gépi forgácsoló szakmával büszkélkedhetek. Az írás valamilyen minőségben mindig is az életem része volt azt hiszem. Már kiskorom óta folyamatosan találtam ki újabb és újabb történeteket. persze az elsők minőségben nagyon elmaradnak a maiaktól, de még szinte mindenre emlékszem. Már általános iskolában elkezdtem leírni egy-egy történetemet, de ezek mindig félbe maradtak. Aztán középiskolás koromban döntöttem úgy, hogy ideje lesz befejezni végre egyet. Az első befejezett sztorim egyenlőre a "fiókomnak" maradt meg csupán. Aztán jelentkeztem pár novellámmal pályázatra, de sajnos nem sikerült velük nyernem. Viszont nem adtam fel. Úgy döntöttem, hogy egy teljes könyvet fogok írni és ki fogom adni lesz ami lesz.

Térjünk rá a fentebb említett történetre! Orosz Andor egy átlagos életet élő férfi, ám a sors úgy hozza, hogy őt választják ki egy idegen bolygón történő élet felkutatása során. Mi adta az alapötletet? Van olyan szerző, akinek a műve hatással volt rá?

Nos, ha őszintének kellene lennem, csak úgy eszembe jutott. Na jó ez nem teljesen igaz így. Mindig mikor kitalálok egy új alaptörténetet azt elkezdem fejben bontogatni. Mikor ez eszembe jutott folyamatosan gondolkodtam rajta és így egyre tovább és tovább képződött. A legelső tervből csupán az alap konfliktus ami megmaradt. A történet kezdete és a probléma ami a lényeghez vezet. Onnan viszont nagyon sok ötletem volt, hogy miként folytathatnám. Aztán amint a végleges verzió megjelent a fejemben már nem tudtam máshogy elképzelni. Miután elérkeztem addig, hogy elkezdjem írni a kéziratot persze voltak kisebb ötlet források. Apróbb részletekhez szükségem volt rá, de az alapötlet úgy hiszem, hogy teljesen egyedi. Bár tévedhetek is.

Magánemberként szívesen lennél a főszereplőd helyében? Esetleg van valamiféle tapasztalatod?

Őszintén szólva a legkevésbé sem. Jól jön az embernek néha egy kis egyedüllét, de nem ilyen szinten. Személy szerint bele gondolni sem nagyon szeretnék, hogy egy ilyen vagy ehhez hasonló helyzet velem is megtörténhet. Az én tapasztalataimmal ilyen téren úgy hiszem nem sokáig bírnám akár egy őserdőben is. Talán az első vadállattal való találkozásig. Vagy az első olyan élelem forrásig, amiről nem tudom, hogy jobb lenne távol maradni.

Mik azok a dolgok, melyeket hasonlóan vagy éppen másképp reagálnál le?

Például biztos, hogy én is próbálnék a szuper intelligens számítógépemre hagyatkozni. Azt hiszem ez egy jó döntés lenne bárki részéről. A búvóhely keresését is hasonlóan tenném. Viszont én biztosan nem keresném a bajt. A gyanús helyeket messziről elkerülném amíg csak lehetne.

Mi segített az idegen bolygó világának megalkotásában? Esetleg végeztél kutatást a természettudományok területén? Ha igen, mennyi időt vett igénybe?

Szerettem volna egy a Földhöz nagyban hasonló bolygót alkotni. Egy olyan bolygót amiről el lehet hinni, hogy az létezik. Szerettem volna, hogy az emberek látni akarják a leírt kinézete miatt, ezért is a szín választás. Viszont azt akartam, hogy kicsit nyomasztó is legyen az alap történet miatt. Így jött a ritka és meglehetősen furcsa növényzet.

Elizabeth egy szuper intelligens számítógép, ami segíti Andort a boldogulásában. Hogyan sikerült megalkotnod őt?

Ehhez volt egy ihlet forrásom. Az egyik kedvenc videójátékom. Megnevezni nem szeretném, ha nem gond. Szerettem volna egy olyan karaktert, aki mindig tudja mit kell tenni. Aki ha kell azonnal segít. Viszont a sok segítség mellett legyen egy kicsit bosszantó is. Hisz ha egy ember egyedül marad majd talál egyetlen társat abban biztos, hogy keresni fog egy hibát amin moroghat. A továbbiaknál Aztán elengedtem a fantáziámat. Ne csak egy egyszerű számítógép legyen, aki ha azt kérik tőle összead 3147-et 5987-el egy másodperc alatt. Azt szerettem volna, hogy lehessen hozzá kötődni. Na nem csak Andornak, hanem az olvasónak is. Remélem ez sikerült.

Melyik rész a kedvenced és miért?

Olyan ez mint egy anyától megkérdezni, hogy melyik a kedvenc gyereke. Persze erős túlzással élve. Nos, ha mindenképpen választani kellene én azt hiszem a kilövést mondanám. A visszaszámlálásra büszke vagyok. Mikor írtam már akkor nagyon tetszett és azóta is szeretem azt a részt. Próbáltam beleélni magam a helyzetbe, hogy megtudjam ilyenkor egy ember mikre gondolhat. Na, de ezen kívül még ott van a rajz felfedezése. Vagy akár amihez van egy illusztráció Andor szeméről. Nem szeretnék túl spoileres lenni így inkább nem írom le konkrétan ha nem baj.

A regény a Publio Kiadó gondozásában jelent meg. Milyen volt a közös munka?

Nos, mint az életben szinte semmi, így ez sem ment zökkenő mentesen. Kisebb gondok voltak amiket meg kellett oldani, de szerencsére ez sikerült. Ezen felül azonban minden jól sikerült. Egy nagyon kedves és jól dolgozó szerkesztőhöz került a kéziratom. Aztán engedték, hogy saját borítót terveztessek és ezen felül illusztrációkat helyezzek el bele. Természetesen az illusztrációkat és a borítót is egy közeli jó barátom készítette. Úgy gondolom ezek az illusztrációk sokat tudtak emelni a könyv színvonalán. Ezúton is szeretném megköszönni ennek a barátomnak, hogy számíthattam a segítségére.

Hogyan fogadták a történetet az olvasók? Kaptál már olyan visszajelzést, amely valamilyen formában maradandó élményt okozott?

Kettőt tudnék kiemelni. Ez a kettő nagyban hasonló egymáshoz. Az első egy barátom véleménye. Egy hölgyről van szó. A párja megvette a könyvet, hogy amint lesz rá ideje kiolvassa. Közben, ahogy ideje engedte ez a barátom is bele olvasott noha nem rajong a scifikért. Ellenben azt mondta, hogy nagyon tetszik neki az írásmódom így amint lesz ideje rá biztosan kiolvassa. Na és persze elmondta, hogy büszke rám, ami nagyon jól esett. A második pedig pont a te véleményed. Hisz te is leírtad, hogy nem áll közel hozzád ez a műfaj. Ennek ellenére tetszett ahogy írtad elnyerte a tetszésedet. Ez pedig nagyon jó érzés, hogy még ha nem is rajong valaki a műfajért az én könyvem mégis képes megfogni.

Szerzőként melyik volt az a pillanat, amivel teljesen, illetve legkevésbé voltál elégedett az alkotás során?

Több ilyen is volt. Elégedett voltam mikor úgy döntöttem elkezdem. Elégedett voltam minden fejezet végeztével. Elégedett voltam mikor befejeztem. Elégedett voltam, amikor annyi ötletem volt, hogy szinte le sem álltam az írással. Aztán voltak viszont a napok mikor leültem a laptop elé és megnyitottam a kéziratot, de talán egy karaktert sem adtam hozzá. Ilyenkor mérges voltam magamra. Hisz tudtam, hogy akarom folytatni, de valahogy nem bírtam semmit írni. Vagy volt olyan mikor körülbelül öt oldallal előre jártam fejbe. Tudtam mi lesz ott, de nem tudtam mit írjak az adott helye, hogy eljuthassak addig. Ezek egyszerre voltak jó és rossz pillanatok.

A borítóterved mi alapján készült?

A borítót teljesen arra a barátomra bíztam aki készítette. Elmondtam neki miről is szól nagyjából a könyv. Milyen a hangulata. Ő pedig elkészítette. Nem volt első, második sem harmadik változat. Ez az egyetlen készült. Annyira megtetszett, hogy gondolkodás nélkül küldtem tovább a kiadónak mondván ez az ami kell a könyvemre. Hisz szokták mondani, hogy a könyvet ne a borítójáról, de tudjuk jól mi az igazság. Az olvasó a borítóval találkozik először.

Elárulnál nekünk pár információt arról, milyen terveid vannak 2022-re?

Jelenleg egy pályázatra írok egy könyvet. Nagyon leköti a szabad időmet, míg nem lesz kész. Elég más témakör, mint a Szellembolygó. Nagyon sok kutatómunkát kell hozzá végeznem így lassú a haladás. Azonban úgy gondolom ha elkészül elég erős lesz a téma és az alaptörténet a pályázaton való siker eléréséhez. Aztán meglátjuk mi történik. Emellett gondolkodtam azon is, hogy az interneten egy-egy novellát megjelentessek. Viszont nem tudom, hogy erre mekkora lenne az igény.  Még ötletelek aztán meglátjuk mit hoz az élet.

A blog nevében további sok sikert szeretnék kívánni a szerzőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, keresd a hivatalos Facebook-oldalát, vagy a regényét az Underground Kiadó kíválatában!

Írta: Isabel
Korrektúrázta: NiKy

Az írónő, aki apróbb meglepetéseket tesz azért, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást - Interjú Bombicz Judit írónővel

Bombicz Judit - Mesevarázs című kötete nagyon különleges, hiszen az írónő a meseszerető gyerekeket is bevonta az alkotás folyamatába. Ennek apropóján tettem fel neki pár kérdést, melyek segítségével megtudhatjuk, hogyan is zajlik egy ilyen verseny! Tartsatok velünk!

Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérésemet! Mesélnél nekünk arról, honnan jött a Mesevarázs ötlete?

Köszönöm szépen a felkérést. Mindig megtisztelő, ha valakit érdekel a munkásságom. A Mesevarázs munkacíme Óvodás mesék volt. Sajnos többször volt az életemben olyan időszak, amikor munka nélkül voltam. Peches vagyok, eddig minden munkahelyem megszűnésre ítéltetett. Bízom benne, a jelenlegi már nem fog cserben hagyni. Szóval a lényeg, hogy az egyik ilyen időszakomban két hónapra munkát kaptam a helyi óvodában. Közel is volt, sok-sok csivitelő kisgyermekkel, akik ihletet adtak a mesék megszületéséhez. Úgyhogy a nyolc meséből hat, plusz a bennük olvasható versek még az óvodai munkám idején születtek meg. Ezt az óvoda vezetése is nagyban támogatta. Miközben katalogizáltam a teljes óvodai könyvtárat, számítógépes adatbázist hoztam létre belőlük, lazításként megírtam egy-egy történetet, verset. Lényegében az óvodai környezet, a kisgyerekek hozták meg az ötleteket, az ihletet a Mesevarázs megszületéséhez. A két plusz mesét már tavaly írtam hozzá, mert a hatot kicsit kevésnek találtam, ráadásul kellett valami lezárás is a végére. 

Mennyit dolgoztál az alapötleten? Volt valamilyen emlék, amit inspirációként használtál hozzá?

Nem kellett sokat agyalnom az alapötleten, mivel nagyon is jól emlékszem a gyermekkoromra, amikor minden levél alatt tündéreket és manókat kerestem. Akár otthon a kertünkben, akár egy-egy erdei kirándulás alkalmával. Szeretem a varázslényeket, így nem volt kétséges, hogy kik lesznek a szereplői a történeteknek. Az előző mesekönyvemet, a Csodák könyvét annyiból használtam inspirációnak, hogy a könyv tematikája alapjában megegyezik a Mesevarázséval. Állandó főszereplőim vannak minden mesében, akiknek a kalandjait mesélem el. Így külön-külön is teljes mesék a történetek, de egymáshoz is kapcsolódnak. Eddig nem rossz a könyv fogadtatása. 

Hogyan jött az olvasók bevonásának gondolata és milyen reakciókat láttál a gyerekeken? Sok jelentkező volt?

Mindig töröm a fejem, milyen újdonságot lehetne becsempészni az irodalomba, hogyan lehetne kicsit meglepni a gyerekeket, hogy szívesebben olvassanak, szívesebben vegyenek könyveket a kezükbe. Úgy gondoltam, ilyen még nem igazán volt eddig (legalábbis én nem tudok róla), hogy egy író pályázatot hirdessen, aminek fődíjaként egy mese és a hozzá készült rajz bekerülhessen a kész mesekönyvbe, természetesen az én költségemen. Kellett valami, amivel kicsit vonzóbbá tehetem a gyerekek számára az olvasást. A végére 12 nagyon kedves mese érkezett be a Meseíró Pályázatra. Ezek közül kellett kiválasztani a legjobbat. Ebben a folyamatban nem vettem részt, mivel a helyi beküldők közül ismertem pár gyerkőcöt. Nem szerettem volna még véletlenül sem, ha valaki részrehajlással vádolt volna. :) Így a meséket egy négy tagú zsűri bírálta el, ők választották ki szavazással, pontozással a nekik legjobban tetszőt. Attól kezdve, hogy megvolt a nyertes mese, az Illusztrációs Pályázatra olyan rajzokat vártunk, amik ehhez a bizonyos történethez készültek. Tehát itt már kötött volt a téma. Erre a pályázatra három rajz érkezett, így közöttük csak a sorrendet kellett eldönteni, amit ismét a négy zsűritag oldott meg. 

Milyen előkészületeket igényel egy ilyen projekt megszervezése? 

A legnagyobb előkészület maga az ötlet felbukkanása volt szerintem, hiszen amíg nincs ötlet, nincs mit megvalósítani. Az eredeti tervem az volt, hogy semmi más díjazás nem lesz, minthogy a két első helyezett bekerül a mesekönyvbe. Azt terveztem, hogy felkérek meseírókat, írókat, hogy segítsenek a zsűrizésben. Időközben elmondtam a tervemet Tokod polgármesterének is, aki azonnal a terv mellé állt, mondván, hogy az Önkormányzat is beszáll egy-egy ajándékcsomag erejéig, az első három helyezettnek, mindkét kategóriában. Nem akartam hinni a szememnek, amikor ezeket elolvastam, hiszen egy ici-pici ötletből indult az egész projekt. Nagyon örültem és hálás voltam ezért a felajánlásért. A felkért négy zsűritag pedig első kérésemre igent mondott, velem együtt alig várták, hogy beérkezzen az első pályamű. Elárulom azt is, kik voltak a zsűri tagjai, hiszen hálás vagyok a munkájukért, amire a szabadidejükből áldoztak.

• Gibicsárné Szabó Noémi, a NewLine Kiadó tulajdonosa és vezetője, író
• Csete Dóra meseíró
• Törzsök Tiborné meseíró
• Takács Rita, Tokod Nagyközség könyvtárának vezetője.

Ők négyen olvasták végig az összes mesét, pontozták, választották ki a legjobbat, s ugyanígy jártak el a beérkezett rajzokkal is. 

Melyik volt a legemlékezetesebb pillanata és miért?

Mivel a helyi gyerekeknek személyesen adtam át az oklevelet, ajándékot, számomra az volt az egyik legemlékezetesebb pillanat, hiszen láttam a lányokon, mennyire örülnek. Emellett nagyon boldoggá tett, amikor a felkérésre azonnal igent mondtak a barátaim, akik mind járatosak a mesék világában.

Hozzátenném, hogy a három író barátom szintén felajánlott ajándékot mindkét kategória első három helyezettjének. Tehát az a pici gondolat, ami megfogant a fejemben, kinőtte magát egy elég nagy pályázattá, hiszen nem csak helyi gyerekeknek szólt, hanem a teljes országra kiterjedt, sőt, országhatáron kívülre is, hiszen a nyertes mesét egy Londonban élő 8 éves kislány, Lily May Storey írta, akinek édesanyja magyar. Az illusztrációs első helyezett pedig egy Epölön élő 11 éves kislány, Kálmán Vivien lett. Így aztán minden egyes mese és illusztráció landolása az email fiókomban nagyon emlékezetes és felvillanyozó volt. 

A könyv a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Mit szóltak a tervedhez? Hogyan segítették a megvalósulását?

A kiadó vezetője, Gibicsárné Szabó Noémi azonnal elfogadta az ötletemet, ahogy leírtam neki. Amikor pedig azt is elmondtam, szeretném, ha zsűritag lenne, örömmel vállalta, amivel engem is nagyon boldoggá tett. Nagyon tetszett neki és a kiadó többi dolgozójának az ötlet. Így még a nyertes mese korrektúráját is elvégezték, hogy úgy kerüljön bele a mesekönyvbe, ahogy azt illik. 

Milyen módon választottatok győztest a legjobb írás és illusztráció kiválasztásában? Melyikhez érkezett több alkotás és mit gondolsz, ez miért van így?

Feljebb már szinte ezt a kérdést is megválaszoltam, de azért leírom bővebben. Minden pályamű hozzám érkezett be, emailen. Miután ezeket letöltöttem a saját gépemre, albumokba rendezve, egy-egy másolatot készítettem mindegyikből, ahonnan kitöröltem a készítő nevét, csak az életkora maradt rajta. Tehát teljesen inkognitóban kerültek át mind a mesék, mind pedig később az illusztrációk a zsűritagok elé. Döntésük meghozatalánál csak arra támaszkodhattak, amit olvastak, láttak. Ezután mindegyikük visszaküldte, hogy melyik mesét hány pontra értékeli. Tíz volt a maximum pontszám, s mivel a mesék is sorszámot kaptak, nem volt nehéz egyeztetni. Mindent egy összesítő táblázatban vezettem a gépemen, ahová minden adat azonnal bekerült, amikor a zsűritagoktól megkaptam. A végén a pontszámok összesítése után kiderül, ki kapta a legtöbbet, így megvolt a győztes.

Mint feljebb is mondtam, lényegesen több mese érkezett, mint illusztráció. Ennek az oka az volt szerintem, hogy nem szabadon választott témában lehetett rajzolni, hanem a nyertes mese történetéhez kellet, hogy igazodjanak a pályaművek. 

Összességében, hogyan értékelnéd a projektet? Sikeresnek látod?

Ha országos vagy épp határon túli viszonylatban nézem, akkor nem érkezett olyan sok alkotás, mint várná az ember. Viszont én így is nagyon elégedett voltam, hiszen nem állt rendelkezésre olyan sok idő ennek a pályázatnak a megvalósítására. Csak akkor mertem belekezdeni, amikor már biztos voltam benne, hogy rendelkezésemre fog állni az az összeg, ami a mesekönyv kiadását fedezi. Felelős ember nem ígér senkinek, gyereknek főleg nem, olyat, amiről nem tudja biztosra, hogy be is tudja majd tartani. Ha nem lett volna meg a kiadáshoz kellő pénzösszeg, akkor elmarad a könyv megjelenése, így a nyertesek sem kerültek volna nyomtatásba. Ergo, nem tudtam volna teljesíteni azt az ígéretemet, miszerint az egyik nyeremény a két első helyezettnek a könyvbe való bekerülés. Lehet, hogy a következő évben sikerült volna, de számomra elfogadhatatlan lett volna, ha olyat ígérek, amiben nem vagyok biztos. Úgy érzem, ilyen rövid idő alatt, egy kósza ötletből született pályázat szempontjából nagyon is sikeres volt az egész projekt, amit a segítőim nélkül nem tudtam volna ilyen formában véghez vinni, s amiért nagyon hálás vagyok mindannyiuknak. 

A jövőben várhatunk tőled ilyen vagy ehhez hasonló kezdeményezést? Milyen terveid vannak? 

Igazság szerint szeretnék még hasonló pályázatokat létrehozni a gyerekek számára, ugyanígy megadva a lehetőséget arra, hogy mesekönyvbe kerülhessenek. Viszont a továbbiakban is csak akkor tudom ezt megtenni, ha biztosra tudom ígérni a megjelenést. Az idei évben sajnos ebben nem vagyok 100 %-ban biztos, bár nagyon remélem, hogy finanszírozni fogom tudni egy könyv megjelenését. Viszont amíg ebben nem vagyok biztos, nem merek belevágni egy hasonló projektbe. Meglátjuk, mit fog hozni ez az év még. 

2022 év végére egy, már 2017-ben megjelent mesekönyvem, a Mesék elalvás előtt című kötet újra kiadását tervezem a NewLine Kiadónál, akiknek írói csapatát erősítem. Úgy érzem, jó helyen vagyok, jó kezekben tudhatom a könyveimet, így egy újraszerkesztett, plusz illusztrációkkal ellátott, újra tördelt változatot szeretnék az olvasóknak adni. Főleg azért is, mert ez a könyv már sehol nem kapható. 

És a végére egy kis érdekesség: az egyik jelenetben a két főszereplő kislány a tündérekhez látogat el. Ha te is találkoznál velük, mit kérdeznél tőlük?

Mármint a tündérektől? Azt hiszem, megkérdezném tőlük, miért nem segítenek abban, hogy az írók kicsit könnyebben boldogulhassanak könyveik kiadásával a magyar irodalomban. Írótársaim értik, mire gondolok, hiszen szinte mindannyian civil munkánk mellett foglalkozunk ezzel, annak ellenére, hogy szerintem az írói tevékenység simán egy külön szakma. Ezt sem tudja bárki művelni úgy, hogy értékelhető, élvezhető végeredményt hozzon létre. Mi is folyamatosan tanulunk, új dolgokat próbálunk belevinni ebbe a hivatásba, mert számomra az írói tevékenység hivatás, nem munka. Aki munkának látja, az már nem szívvel-lélekkel csinálja. Persze ez csak a magánvéleményem.  Mindenesetre a tündéreket megkérném valamire, ha találkoznék velük. Próbálják kicsit jobb irányba terelni az embereket, csempésszenek a szívükbe kicsit több szeretetet egymás iránt, megértést, tiszteletet, sokkal több pozitívumot, mert a pozitív dolgok tudnak minket boldoggá tenni, azok viszik előbbre a világot. A negatív megnyilvánulások csak rombolják az emberi kapcsolatokat, magát a világunkat. Éppen elég rossz történik jelenleg mindenfelé, ideje lenne, ha másképp nem, egy kis tündéri segítséggel változtatni a kommunikáción és az érzelmeken, hogy a most felnövekvő gyerekek biztonságban érezhessék magukat és egy jobb világban élhessenek.

A blog nevében is további sok mesét kívánok az írónőnek!

Amennyiben sikerült felkeltenünk az érdeklődésed, keresd a szerző hivatalos Facebook-oldalát, vagy könyveit a NewLine Kiadó gondozásában!

Írta: Isabel

Korrektúrázta: NiKy