Berg Judit - Cipelő cicák a cirkuszban ( Cipelő cicák 3.)

 

Elérkeztünk a Cipelő cicák sorozat befejező részéig. Ciró, Pepe és Lőri kalandja azonban még négy történeten át folytatódnak: először strandolunk egyet, ahol megismerkedünk egy másik Cipelő cicával is, majd barátságot kötünk Hallóval, a telefonnal, cirkuszba megyünk és végül a Mikulással találkozhatunk. A kis cukiságok varázsereje és szerethetősége pedig most nagyobb, mint eddig bármikor.

A mesék hangulata és színvonala is sokkal jobban tetszett az előzőeknél. A humoros és tanulságos történet mellé szép nyelvezetet is kapunk. Azt ugyan még mindig fenntartom, hogy a könyv számomra túl nagy időugrásokkal rendelkezik, de ettől eltekintve magasan ez a legjobb a trilógiából.

Ugyanez vonatkozik az illusztrátor munkájára is: amíg az első részben nem igazán tudtam hova tenni a képi világot, mostanra megszoktam őket. Hozzáteszem, hogy jobban örültem volna, ha a cicák valóban cicákra hasonlítanak, de azt el kell ismerjem, hogy ahogy megálmodták őket nagyon illett a történethez.

Így a végén belátom, hogy egy igazán gyermekbarát sorozatról van szó, aminek egyik pozitívuma, hogy végig Magyarországon játszódik. Könnyű kiejteni a karakterek nevét, elképzelni a helyszíneket, így akár az önálló olvasás gyakorlására is alkalmas lehet. Ha esetleg csak az egyik részt tudjuk beszerezni, az sem probléma, hiszen önálló kötetként is megállják a helyüket!

Amennyiben beszereznél egy példányt, látogass el a Pagony Kiadó oldalára!

Írta: Isabel

Bodó Béla - Brumi az iskolában (Brumi 3.)

Nagyon szeretem a mesekönyveket, ám azokat külön aranyosnak találom, ahol az állatok kicsinyei vannak a középpontban. Cukik és olyan poénjaik vannak, hogy az ember egész napját bearanyozzák.

Ez történt velem is, mikor elkezdtem olvasni a kis Brumi történetét.

Mivel a sorozat első két részéhez nem volt szerencsém, ezért teljesen önálló könyvként kezeltem. Meglepődtem, hogy nem az,  viszont nem is tűnt fel, hogy nem ismerem az előzményeket.

Mint a címből kiderül, a kis bocs elkezdi az iskolát és első osztályos lesz. Nagyon aranyos a vívódása az anyukájához való végtelen ragaszkodás és a „ nagyfiús”gondolkodás között. Sok esetben korának megfelelően viselkedik máskor viszont még egy cuki ovis medvebocs. Az egyik ilyen kedvenc jelenetem a könyv elején van: szüleikkel együtt bemennek a gyerekek az első tanítási nap előtt az iskolába, hogy megismerjék az osztályt és a tanító nénit. Mindegyik padon van egy kocka csoki, kivéve ott ahol Brumiék ülnek. Természetesen ez azonnal feltűnik a kis mackónak és át akar ülni máshová, ám mivel anyukája csendre inti őt, szomorúan nézi, ahogy a többi bocs majszolja a csokiját. Ám egyszer csak felkiált az egyik, hogy „ annak a kisbocsnak nincs csokija” és amikor a tanító néni odamegy a mackóhoz, Brumi még a száját is nagyra tátja, hogy jól lássák, neki tényleg nem jutott az édességből. Ugye mennyire aranyos a karakter?

Innentől kezdve végigkövethetjük őt, ahogy megtanulja a betűket, barátokat szerez, felelősséget vállal és szép lassan igazi iskolássá válik.

A fejezetek rövidek, gyorsan lehet velük haladni.

Az illusztrációk bár minimálisak mégis jól kiegészítik a történetet. Nem hiányoztak a színes képek, elég volt az a pár rajz, amit kaptam.

Viszont! Volt valami, amit már a történet elején észrevettem és nagyon nem örültem neki. Az egész hangulata és szerkesztése Alan Alexander Milne: Micimackójára emlékeztetett. Minden fejezetnél ugyanolyan bevezetőt találunk, és még Brumi alakja is nagyon hasonlít rá! Lehet, hogy ez az egybeesés nem volt szándékos a szerző részéről, mégis, nem tudtam elengedni, hogy egy iskolába járó Micimackóról olvasok. 

Ettől függetlenül ez a mesekönyv egy ritka kincs, hiszen rosszindulatmentesen, a kicsik szája íze szerint segít nekik az új helyzet legyőzésében. Ha a csemetéid nagy Micimackó rajongók, vagy éppen nem zavar a hasonlóság, mindenképpen érdemes beszerezned a saját példányodat. Pláne most, hogy a gyerekek hosszú idő után ismét az iskolában találták magukat. Ráadásul olyan szabályok közepette, amit nekünk felnőtteknek sem egyszerű betartani.

Az értékelésem végén, mikor a linket kerestem nektek, rájöttem, hogy én egy régebbi kiadást olvastam. Új illusztrációkkal, a könyv megvásárolható a Holnap Kiadó weboldalán!

Írta: Isabel

Stephen King - A coloradói kölyök

Jó ideje nem olvastam már a szerzőtől semmit, és bármennyire is szeretem, az elmúlt időszakban a sok teendőm közepette eszembe sem jutott, hogy elővegyem valamelyik művét. Úgy sem lett volna rá időm. Ám a mai nap  kellemes meglepetés ért, ahogy leültem a számítógép elé: ugyanis azzal szembesültem, hogy az író ma ünnepli a 73. születésnapját. Mi mással fejezhettem volna ki, jókívánságaimat, mint hogy elolvasom az egyik művét? Rövidsége miatt esett a választásom A coloradói kölyökre és azt kell mondjam, kellemes kikapcsolódásban volt részem.

Az író egy gyíkosság segítségével próbálja meg megismerni az ember korlátai. Minden elem ott van, amit én elvárok tőle, kivéve egyet: a rejtélynek nincs megoldása. A fókusz és a figyelem sokkal inkább a történéseken van.

A történetet egy újságíró meséli el: lassú folyása segít abban, hogy  mi magunk is elgondolkodhassunk azokon a kérdéseken, melyeket a könyv filozófiai szála felvet bennünk.  Ezúttal nem véres jelenetekről van szó, engem különösebben nem is rémített meg, sokkal inkább arról, hogy azonosulni tudjunk a szereplőkkel, helyszínekkel, érzésekkel. 

Egy estés olvasmánynak tökéletesen megfelelt, ám ne kezeljük úgy, mint King többi művét. Nem lesz tőle rémálmunk, viszont ha valaki ódzkodik a horrortól, mégis megismerkedne a szerző munkásságával annak bátran merem ajánlani, hiszen a zsenialitása itt is tükröződik. 

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, az Antikvárium.hu - n van még elérhető példány!

Írta Isabel